Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
1970. JÚNIUS 21.. VASÁRNAP PEST HEGVEI kfűrlap Ivan Basev és Jan Marko Budapestre érkezett Ivan Basev, a Bolgár Nép- köztársaság külügyminisztere és Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere szombaton Budapestre érkezett, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek június 21—22-i tanácskozásán. A Ferihegyi repülőtéren Ivan Basevet és Jan Markót Péter János külügyminiszter fogadta. Zalába érkezett a lenini páncélautó Szombaton délelőtt ünnepélyesen fogadták Nagykanizsán a 12 napi tartózkodásra Zalába* érkezett lenini páncélautót és személyzetét. A Csepel Hajógyár alkotta páncélautó ez idő alatt bejárja a megye valamennyi nagyobb települését, majd július 1-től Vas megyében folytatja útját. Közös dolgainkról Testvéri egységben nemzetiségi lakosságunkkal írta: Göndics Zoltán, a Pest megyei Pártbizottság osztályvezetője TÖBB ÉVSZÁZADA élnek megyénkben egymás mellett magyarok, németek, szlovákok és délszlávok. A históriai együttélés során sok közös szál kapcsolta egybe e nemzetiségeket, szenvedésben, hősi harcokban a magyar néppel. De nemcsak együttműködés és közös harcok, hanem cívó- dások és viszályok is jellemezték ezt az együttélést. Történelmünk során a magyar uralkodó osztályok tudatosan szították a nacionalista gyűlölködést. Az a gyűlölet, amelyet a magyar uralkodó osztályok politikája a nemzetiségiekben kiváltott, a gyakorlatban igen sokszor nemcsak a magyar uralkodó osztályok, hanem az egész magyar nép ellen is irányult. A szocialista útra tért Magyarország kevés számú nemKETTÖS GYÁR A Péti Nitrogénművek területén épül fel az ország első kettős műtrágyaüzeme. A 140 millió forintos beruházással épülő gyár az év végén kezdi meg egyéves próbaüzemét, évenként 107 ezer tonna nitrogénből és foszfátból összetett granulált műtrágyát szállít majd a mezőgazdaságnak. Az új gyár melléktermékét is hasznosítja, mert a keletkező mészsalétromot is műtrágyának dolgozza fel, ebből 55 400 tonnát gyárt egy év alatt. BUDAÖRS Megnyílt a balatoni információs iroda Budaörsön, a 7-es sz. országos fő közlekedési' útvonal benzintöltő állomásának kiszolgáló épületében megnyílt a balatoni információs iroda, amelyet a veszprémi és a somogyi idegenforgalmi hivatal közösen tart fenn. A kirendeltségen fogadják a Balatonra igyekvő hazai és külföldi autós turistákat. Az iroda Veszprémmel, Siófokkal, illetve a Pannónia és a Hungária vendéglátó vállalatok kirendeltségével közvetlen összeköttetést tart. A vendég Budaörsön rendelheti meg a szállodát, vagy akár a vacsorát. Községek és járások egyesítése Úton a városiasodás leié BESZÉLGETÉS DR. ÁDÁM MIHÁLY VB-TITKÁRRAL Az esztendő első felében jelentős változások tanúi lehettünk a megye közigazgatási hálózatában. A lépések jelentőségéről, eddig eredményeiről beszélgettünk ár. Ádám Mihállyal, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának titkárával. A valamennyi megyei lakost érintő témáról folytatott beszélgetés legfontosabb részeit az alábbiakban ismertetjük olvasóinkkal: ' — Nem kevesebb mint 32 községünk lépett elő nagyközséggé 1970 első felében, Százhalombattát városi), rangra emelték. Július újabb egyesítésekre kerül sör,V A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján váci járás néven egyesül a szobi és váci járás, és 11 közös tanács- csá olvad 24 község tanácsa. Hat község pedig hárommá egyesül. Üj nevük: Sülysáp, Göd és Örbottyán. — Nyilvánvaló, hogy neun egyszerű adminisztratív lépésről van szó. — Az átszervezések természetesen kihatnak nemcsak a tanácsi közigazgatásra, hanem a jelzett területeken működő politikai, társadalmi, vállalati, Száz év alatt megduplázódott hazánk népessége 104 évesek az ország legidősebb lakói Megjelent az 1970. évi népszámlálás kiadványsorozatának első kötete, amely az ösz- szeírás előzetes adatait teszi közzé, csaknem 400 oldal terjedelemben. A kötet a többi között a népesség fejlődésének es megoszlásának alakulásáról ad képet Az adatokból megtudjuk, hogy száz évvel ezelőtt — 1870. január 1-én, az első hivatalos magyar nép- számlálás időpontjában — hazánk jelenlegi területén 5 millió lakos élt Azóta a népesség száma 106 százalékkal — 10 315 597-re — növekedett A kiadvány szerint száz évre visszatekintve mindig a viszonylag békés időszakokban volt a legmagasabb a népességszaporulat 1880 és 1910 között ez az arány meghaladta az évi 1 százalékot. A legutóbbi évtizedben az átlagos szaporodás — évi 0,35 százalék — összehasonlítva az elmúlt század megfelelő adataival, igen alacsony. Az évtized első éveiben ugyanis az élveszületések ezer lakosra jutó aránya észrevehetően hanyatlott: az 1960. évi 14,7 ezrelékkel szemben 1962-ben már csak 12,9 ezrelék volt. Ezután három évig tartó, alacsony szintű stagnálás következett majd 1966-tól kisebb mérvű javulás észlelhető. Az utóbbi két évben az élveszületések aránya 15 ezrelék körüli. A népszámlálási kötet megjelenésével egyidejűleg érdekes összeállítás készült az ország legidősebb lakóiról. A népszámlálást követően ugyanis — 1970 tavaszán — a számlálóbiztosok még egyszer felkeresték a 90 éves és az ennél idősebb lakosokat A vizsgálódás célja az öregek életének megismerése volt. A kérdéseket úgy állították ösz- sze, hogy a feldolgozás a lehetőség szerint hűen tükrözze az öregkornak élettörténetét és jelenlegi helyzetét. A vizsgálat alkalmával hat 104 éves lakost — öt nőt és egy férfit — találtak, ők az ország legidősebb állampolgárai. Az összeírt százévesek száma 49, közülük 35 nő és 14 férfi. A 90—99 évesek száma az adatfelvétel időpontjában megközelítette a hétezret — mintegy kétharmad részük nő. szövetkezeti szervek életére, fejlesztési programjaira. — Gondolom, nemcsak az újságíró fejében fordul meg, de a lakosság is felfesd magában. vagy hangosan a kérdést: van-e értelme ezeknek a változásoknak, s az átlagember előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe jut-e általa? — Talán mindjárt az elején kellett volna előrebocsátanom, hogy a tanácshálózat fejlesztése nem öncélúan, nem egyéni, szubjektív elhatározás alapján történik, hanem felismert és meghatározott célok érdekében. Ügy vélem, eléggé közismert például, hogy a nagyközségek új státuszuk elnyerésével jogot kaptak csaknem valamennyi első fokú hatósági ügy helyi intézésére. Márpedig azt bizonygatni, hogy mennyivel jobb az állampolgárnak, ha ügyes-bajos dolgainak intézésére nem kell a járási székhelyre bejárnia, azt hiszem, fölösleges. Építési, ipari, kereskedelmi, gyámügyi, mezőgazdasági és más hatósági ügyekben gyorsabb az eljárás, hiszen a kérelmező, ügyintéző embert és körülményeit is jobban ismerhetik helyben, s így megalapozottabb határozat is ^ózható. — Az átszervezés Jelent-e előrelépést a városiasodás irányába? — Nagyon is gyakorlati és lényeges kérdés. Amikor a kormány tavaly elhatározta a nagyközségi kategóriák létrehozását, ezzel tulajdonképpen a jövő urbanizációjának, városi jellegű településeinek jogi alapjait vetette meg. Persze, nem azt jelenti ez, hogy a nagyközségek egy része — mondjuk a legfejlettebbek — holnap már várossá lesznek. Ezt nehézen lehetne kivitelezni, de a fejlődés folyamatában ehhez a célhoz hamarabb eljuthatnak: fejlett városi jellegű településekké vagy éppen várossá érlelődhetnek. A szervezeti és hatásköri növekedésen túl egyre gyarapodó anyagi lehetőséget is biztosít ehhez a nagyközségi státusz, összefoglalva: nem formai változásról van szó, hanem a távlati elképzelés jogilag is megalapozott első lépéseiről. — Térjünk rá napjainkra, a közös tanácsok munkásságára. — Közismert, hogy 1945-ben a megye minden települése, még a 4—500 lelkes tanyai körzetek is, önálló közigazgatással, majd 1950-ben önálló tanáccsal és tanácsapparátussal rendelkeztek. Ez akkor politikai és más szempontok miatt is indokolt volt. 20—25 év múltán azonban már másként kell nézni ezt a témát is, mert negyedszázad alatt változtak a követelmények. A lakosság elvárja például a színvonalas, kulturált közigazgatást, igényli lakóhelye kommunális fejlesztését. — Kérdés, hogy mindehhez növekszik-e arányosan a kivitelezési lehetőség? — Ma a községekben 550- féle-fajta hatáskör van, a nagyobb községekben 650. Ennek a sokirányú tevékenységnek színvonalas ellátását csak úgy biztosíthatjuk, ha a kisközségek tanácsapparátusának szellemi kapacitását egy közös tanács keretében egyesítjük és hasznosítjuk. Még inkább vonatkozik ez a fejlesztésre. Egy-egy kisközség anyagi bázisa ma 100—200 ezer forint. Ebből bizony nem sokat lehet építeni, fejleszteni. Több kisközség anyagi erejének tervszerű, céltudatos egyesítésével hamarabb felépíthető a tanterem, az óvoda vagy más közületi létesítmény ott és akkor, amikor és ahol az a legszükségesebb. — Csakhogy mindebből következik egy nagyon is égető, s heUyel-közzel akár nyugtalanító kérdés: kell-e, szükséges és lehetséges-e minden településit egyformán fejleszteni? — A hazai és nemzetközi gyakorlat nemleges választ ad erre a kérdésre. Anyagi lehetőségeink végesek, a kivitelező, építő kapacitás közismerten kisebb a szükségesnél. Mindamellett az élet is bebizonyította, hogy nem lehet, de nem is kell minden községben például szakorvosi rendelőt, ÁBC-áruházát, szolgáltatóházat vagy éppen ÁFOR-telepet létesíteni. Az ilyen, több község igényét kielégíteni hivatott közintézményeket a terület vonzásközpontjaiba célszerű telepíteni. Mindez nem jelenti azt, hogy a kisközségek lakosságának indokolt helyi igényeire ne figyeljünk. így gondoskodni kell az élelmiszerellátás, iskola, óvoda, a javító-szolgáltatás feltételeinek megteremtéséről. — Visszatértünk tehát, a községegyesítések témaköréhez. — Én azt mondanám, hogy e rövid beszélgetés keretében inkább a téma lezárásához. A már vázolt indokokhoz talán még azt vehetném, hogy az egyesített községek földrajzi közelsége is érthetővé teszi lépéseinket. — Végül néhány szót a két járás egyesítéséről. — Egységes irányítás alá kerül a Dunakanyar egész balparti területe. Ez talán a leglényegesebb. A hatáskörök leadásával gondoskodtunk arról, hogy a járás székhelyétől távolabb fekvő kisebb községekben is a helyszínen intézhessék el a lakosság ügyeit. E terület természetes vonzásközpontja kereskedelmi, közlekedési, egészségügyi és kulturális centruma eddig is Vác volt. Most nem tettünk lényegében mást, mint az élet által kialakított. gyakorlathoz igazítottuk a járás határait. T. Gy. zetíséget, de bonyolult nemzetiségi problémákat örökölt. A Magyar Kommunista Párt abból a marxista elvből indult ki, hogy nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Az 1944. november 30-i programjavaslatában, melyben az ország demokratikus átalakítását hirdette meg, rögzítette azt is, hogy biztosítani kell az ország területén élő valameny- nyi nemzetiség egyenjogúságát. Ezt az elvet foglalta törvénybe népköztársaságunk alkotmánya, amely kimondja: „A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését, nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.” Az elvi elhatározás és a törvény meghozatalától azonban hosszú út vezet a messze . visszairányuló előítélet, szemlélet, és kölcsönösen kialakult bizalmatlanság teljes megszüntetéséig. A nemzetiségi politika a párt általános politikájának szerves része. Nem lehetséges, hogy a párt vagy állam általános politikája helyes, de nemzetiségi politiKaja* hibás legyen. Ugyanez fordítva sem lehetséges. Minél demokratikusabb egy államrendszer, annál kedvezőbb az illető országban a nemzetiségek helyzete. Nemzetiségi politikánkban is akkor követtünk el hibákat, amikor a szocializmus építésének általános törvényszerűségeit megsértettük, hátrányait nemcsak a nemzetiségek, hanem az egész magyar dolgozó nép érezte. A NEMZETISÉGEK ROVÁSÁRA ELKÖVETETT HIBÁK megszüntetése, jogos sérelmeik helyrehozása együtt történt a párt általános politikájának lenini elvekre való visszatérésével. Nem tett és nem tesz a párt hangzatos ígéreteket, de következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársaság polgárai egyenlőek, egyenlő jogokat élveznek. Ugyanakkor szem előtt tartjuk azt a lenini tanítást is, hogy: „A nagyobb nemzetnek nemcsak a formai egyenlőséget kell tiszteletben tartani, hanem ellensúlyozni kell az egyenlőtlenségeket is, amelyek az élet mindennapi gyakorlatában kialakulhatnák”. A hazánkban élő nemzetiségi dolgozók hazája a szocialista Magyarország. Közülük ezt mind többen felismerik és tapasztalják is mindennapi életükben. Nemcsak szülőföldjükhöz, a megszokott környezethez, a táj szépségeihez ragaszkodnak, hanem szeretik azt a szocialista közösséget, melyhez gazdasági és politikai érdekeik is kapcsolják őket. Megyénk üzemeiben, termelőszövetkezeteiben együtt dolgoznak magyarok és nemzetiségiek. Együtt örülnek az elért sikereknek, gondjaik, problémáik megegyeznek. Ezért nincsenek a magyar néptől eltérő társadalmi érdekeik, szervesen beletartoznak a magyarországi szocialista közösségbe. A NEMZETISÉGEK MAGYARORSZÁGHOZ VALÓ KÖTŐDÉSÉT JELZI, hogy külföldi utazásaik előtt ma már azt mondják: „meglátogatjuk rokonainkat és utána hazajövünk”. A magyarországi szocialista közösséghez való tartozásuk nyilvánul meg abban is, hogy a politikai életben, megyénk közéleti tevékenységében a nemzetiségiek részvétele általában azonos a magyar lakosságéval. Községi, járási, párt és tanácsi szervekben, a társadalmi és tömegszervezeti, valamint termelőszövetkezeti vezetőségekben a nemzetiségiek képviselete számarányuknak megfelelően alakult. / AMIKOR A MAGYAR SZOCIALISTA KÖZÖSSÉGHEZ, szocialista nemzeti egységünkbe tartozóknak érezzük a hazánkban élő nemzetiségieket, amikor érdekeik azonosságáról beszélünk, ezt nem azért tesszük, hogy asszimílálódásu- kat akarjuk. Természetes és elidegeníthetetlen joguknak tartjuk, hogy ragaszkodnak nyelvükhöz, nemzetiségükhöz, tradícióikhoz. Azt azonban kár lenne tagadni, hogy az asszimiláció természetes társadalmi jelenség, amit tudomásul kell venni, azt sem gyorsítani, sem akadályozni nem szabad. Bármelyik irányba való erőszakos beavatkozás — legyen az direkt vagy indirekt formában — szembenállást, ellentétet vált ki, sérti a nemzeti egyenjogúság elvét. Ez az asszimilációs folyamat megyénkben talán még gyorsabb, mint másútt. Ez abból adódik, hogy a nemzetiségek nem zárt települési rendszerben élnek. Még azokban a járásokban is, ahol legnagyobb számban élnek nemzetiségiek — ilyenek a budai, a szentendrei, a ráckevei —, az egyes közösségek lakosságának legfeljebb a nagyobb számát, de nem az egészét alkotják. A PÁRT ÉS TANÁCS MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGAI, majd ezt követően illetékes járási szerveink is megtárgyalták a megyénkben élő nemzetiségiek helyzetét. Tényekre alapozva joggal állapította meg az együttes ülés, hogy az MSZMP Központi Bizottsága nemzetiségi kérdésben hozott határozata megyénkben is megvalósul, a lenini úton járunk. De ugyanakkor az is világossá vált, hogy nem lehetünk elégedettek, további tennivalóink vanr nak. Több évszázad mulasztás sát, káros hatását még nem tudtuk teljesen pótolni. További erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az egyenlőség az élet minden területén — az emberek mindennapi gondolkodásában is — tényleges és ne formai legyen. Minden lehetséges segítséget megadunk ahhoz, hogy az iskolában a nemzetiségiek saját anyanyelvükön tanuljanak, ápolják kultúrájukat, népi szokásaikat, hagyományaikat. Növelni kívánjuk a nemzetiségi óvónők, pedagógusok számát, és a IV. ötéves tervben több olyan óvodát, iskolát alakítunk ki, ahol két nyelven történik az oktatás. Nagyobb gondot kell fordítanunk arra, nemzetiségek nyelvén írott könyvállomány gyarapodjék, és felfrissüljön, ott az újságok és folyóiratok is rendelkezésre álljanak. Támogatjuk a népi táncaikat, dalaikat, szokásaikat ápoló nemzetiségi együtteseket, amelyek közül több együttes megyénk, sőt országunk határain túl is ismert. Ilyen például a tököli délszláv, a pilisvörösvári német nemzetiségi együttes, melynek tagjai között magyarok is vannak. Hagyományaik, szokásaik, nemzeti viseletűk stb. megőrzésére határozott úgy a megyei párt- és tanács-végrehaj- tóbizottság, hogy létre kell hozni a megyei nemzetiségi néprajzi múzeumot. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MARXISTA MEGOLDÁSA, a nemzetiségi kultúra ápolása számunkra elvi kérdés, hazafias és egyben internacionalista kötelesség. A hazánkba®! élő nemzetiségek születésüknél, nyelvüknél fogva hivatottak arra is, hogy „kidként* szerepeljenek a magyar és szomszédos anyanemzetük között. A nemzetiségek rokoni, baráti kapcsolatain keresztül még szorosabbra szövődnek azok a szálak, amelyek a Duna menti népek között a történelmünk során szilárd elvi alapokon először teremtődött meg. Ennek jegyében kerül megrendezésre hazánk felszabadulásának 25. évében Pilisszántón az első Pest megyei nemzetiségi találkozó. Köszöntjük ebből az alkalomból megyénk és a szomszédos Komárom és Nógrád megye nemzetiségi lakosságát.
