Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

1970. JÚNIUS Í8„ CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI 3 Pórdi Imre Moszkvába utazott Párái Imre, az Országos Tervhivatal elnöke szerdán Moszkvába utazott, ahol a népgazdasági tervezéssel fog­lalkozó KGST-munkacsoport ülésén vesz részt. „Fülled“ a szőlő Fülledt melegben jól érzi magát a szőlő, erőteljesen fej­lődnek a hajtások. Ez az idő azonban kedvez a gombabe­tegségeknek is, ezért állan­dóan permetezni kell a Du­na—Tisza közi szőlöskertek- ben. RADIO- ES TV Az első jogdíjrendelet A művelődésügyi miniszter rendeletben szabályozta a Magyar Rádió és Televízió, valamint a szerzőik kapcsola­tát, a mindkét félre érvényes jogokat, kötelezettségeket, a fizetendő jogdíjak összegét. A most megjelent szabályzat az első ilyen jellegű rendelet. Különböző műfajokon belül adható tiszteletdíjak, meglehe­tősen széles skála, elmélyül­tebb alkotásokra ösztönzik a szerzőket. A szabályzat — az eddigiek­nél magasabb összegű tiszte­letdíjakkal — érdekeltté te­szi a legkiválóbb alkotokat is, hogy a rádió és a televízió ré­szére a korábbinál többet ír­janak. Mindezen túlmenően az MRT elnöksége a jövőben is nívódíjjal jutalmazza a legki­emelkedőbb alkotásokat. Rend a vizen Kik csökkenthetik a selejtet? Az egész országban minde­nütt, az iparban és a mező- gazdaságban és más munkate­rületeken is, napról-napra több és több munkafelajániíes születik a'párt X. kongresszu­sa tiszteletére. A legkülönbö­zőbb vállalásoknak az a cél­juk, hogy népgazdaságunkat tovább erősítsék, növeljék a termékek minőségét, magát a gazdaságos termelést, hogy ésszerűbb munkaszervezéssel segítsék elő a gazdaságossá­got, amely nemcsak a nép­gazdaság érdeke, hanem köz­vetlenül az egyes vállalatok, üzemek, termelési egységek dolgozói számára is magasabb életszínvonalat biztosíthat, el­sősorban a nyereségalapok, az abból megvalósítható szociális és kulturális célok, és az egyes dolgozóknak 'kifizetésre kerü­lő nyereségrészesedésen ke­resztül. A szakszervezeti bi­zottságok és alapszervezetek által szervezett és egyre in­kább kibontakozó kongresszu­si munkaverseny felajánlásai között számtalan hasznos, jó kezdeményezést találhatunk, így többek között a KGV 7-es számú váci gyárának, öntödé­jének felajánlásai között is. Az erről szóló jelentést olvas­va azonban furcsa fogalmazás és emögött nyilvánvalóan sa­játosan furcsa szándék tűnt szembe. Kétszer is elolvasva még sajátosabb, még furcsább a következő mondat: „Az ön­tödei MEO-brigád a visszáru- selejtet 2 százalékkal csökken­ti: ez /16 ezer forintos költség­megtakarítás.” Nos, érdemes elgondolkodni ezen a felaján­láson, amelyet minden bi­zonnyal az öntöde műszaki átvevői, a termékek ellenőrei a lehető legjobb szándékkal tettek. Valószínű azonban, hogy nem gondolták teljesen át ennek a következményeit. Mégpedig: a selejt 2 százalé­kos csökkentése a MEO-brl- gád részéről, gyakorlatilag nem a ténylegesen selejtes, hibás, használhatatlan öntvé­nyek mennyiségének, száza­lékarányának a csökkentését jelenti, hanem csak azt, hogy ennyivel kevesebb selejtet igyekeznek, felajánlásukat ko­molyan véve, továbbítani a megmunkáló részlegek, többek között más vállalatok részére. A selejt tényleges csökkenté­sét ugyanis — a műszaki át­vevők helyett —, az öntödei brigádok, az abban dolgozó termelő munkások érhetik el. Ezért ezt a felajánlást — bármennyire is jószándékúnak tartjuk —, véleményünk sze­rint nem lehet elfogadni. (hfp) egy iskolába járni a dányi ci­gánygyerekekkel. De hát ez csak az a kivétel, amely erősíti a szabályt.) Mi is a vád a cigány lakos­sággal szemben — falun? (Most csak a döntő, és tényle­gesen fontos, ezért általános vádakat említjük.) Nem dolgosnak. Igaz is, nem is. Teljesen kétoldalú ez á játék. Teremtsük meg mi, civilizált emberek a munka le­hetőségét. Tanítsuk meg őket dolgozni, ismertessük meg ve­lük a jól végzett munka édes ízét, örömét. És ne hívjuk őket újmagyaroknak. És legyünk türelmesek velük szemben. A munkát szokni és tanulni kell. Figyeljük csak: gyermekeink is milyen ügyetlenek a munka első napján. Mennyire húzó­doznak, bizony ők sem szokták a szántást. Nem dolgoznak! Hiszen, ha dolgoznának, már emberré váltak volna. Ki ta­gadja ma már, hogy mind­annyiunkat a munka tett em­berré. Piszkosak. Valóban, riport- útjaink során nem egy he­lyen tapasztaltuk, milyen meg­döbbentő és taszító a szenny, a bűz, a földhözragadtság. Mi­lyen isten ellenes vétek, hogy az a szép kis arc piszkos, szutykos. Sajnos, nagy a pri­mitívség, sajnos, a cigányok egy részének nincs igénye a tisztaságra. (Az olcsó szelle- meskedést szeretnénk elkerül- nd, ez a téma nem is bírná ki azt. Mégis le kell lmunk: Pá­rizs már diktált Európának, amikor még királyai és udvar- hölgyei nem fedezték fel a vi­zet, nem ismerték a mosako­dást, bár rizsport már bőven szórtak magukra.) Lopnak. Semmilyen statiszti­kát nem szereztünk be, a vád előtt azonban fejet hajtunk, mert tudjuk, hogy jobbára igaz. Kis és nagy értékek el­tulajdonításaiban gyakran lu­dasok ezek az emberek, s ta­lán még lelkűket sem nyomja a bűntudat. .Lehet, azért, mert a magántulajdon, akár a tár­gyi tulajdon boldogító érzését alig ismerik. írjuk, lehet, de tudjuk: ez nem mentség. (És ismét a fentiekhez hasonlóan szeretnénk most megjegyezni, hogy az évszázad kombinatív vonat-bankrablásában, ame­lyet a ködös Albionban hajtot­tak végre, ahöl igencsak fej­lett a magántulajdon iránti ér­zés, nos, ebben azattrakcióban legjobb tudomásunk szerint egyetlen cigány sem vett részt.) Gátlástalanok, akár gyilkol­nak is. Szégyen, de a statiszti­kánk itt is hiányos, bár az új­ságírók egyben újságolvasók is, ezért nem mondhatnak most sem nemet. (Viszont Shakespeare történelemből merített drámasorozatát, A ró­zsák háborúját nem a cigá­nyokról, ellenben a híres an­gol királyi csalidról irta.) Erkölcstelenek. A szó, mint súlyos, porba sújtó vád, min­denekelőtt a cigányok szerelmi életét célozza. Az a fiatal ta­nárnő is azt mondta, aki ott, a tanáriban besegített Esküdt Eleonórának és az újságíró­nak, hogy a „címfotó” biztos férjhez ment cigánymódra. Értsd: fiatalon, idő előtt lefe­küdt és fekve is maradt azzal a férfival, akit a lány boldog­ságában férjének, az előítélet pedig jobbig esetben szerető­jének, kevésbé jóindulattal és gúnnyal bagó hitű élettársá­nak nevez. (A szerelmi életnél most nincs időnk vesztegelni. Azonban, ha belegondolunk, az emberiség szentimentális fele ábrándult ki abból a csi- ,nos, megözvegyült elnöki fele­ségből, aki odaadta kezét, mil­lióit és jó hírét annak a dús­gazdag öregúrnak. Pedig erre a kézre az oltár előtt húzták a második karikagyűrűt. És hány ilyen esetről, házasság­ról, szerelmi botrányról tud az, aki az ilyesmit figyeli és szá- momtartja.) Csúnya, cigánytempó. A földön három és fél milliárd, vagy már ennél is több ember él. Lassan már az államok számát sem tartjuk nyilván, a népeket, a népcsoportokat pe­dig mór szinte képtelenség. És hogy minden nép vérmérsék­lete más, azzal semmi újdon­ságot nem mondunk. (Hinné az ember, ha Olaszországban jár, hogy szép Itáliában min­denütt csak veszekednek, mar­ják egymást az emberek. Pe­dig erről szó sincs. Hogy Agy mondjuk, az olaszok gondola­tot cserélnek, utcán, kávéház­ban, hangosan, gesztikulálva, olasz módra, mindenütt. Ne­vetséges ilyesmivel előjönni? Nevetséges ilyesmit bizony­gatni? Lehet. A faji előítélet­ről annyi mindent mondtak, írtak már, talán még csak azt nem, hogy egy szellemileg nyomott, korcs lelkű, torzóra sikerűit kamasz kegyetlensége ez az előítélet. Komoly ember fejtette ki nemrég, meglehe­tősen kéngőzös előítéletét, ép­pen az olaszokról. A sorók írójának javítania kell: nem az ember volt komoly, csupán a beosztása. Amíg beszélt, egy másodpercig se jutott eszébe, hogy itt, Európának e csizma­szárán ringatták öreg konti­nensünk kultúrájának bölcső­jét. Hogy ez az általa lezser­nek (hogy mást ne „idézzünk” tőle) tartott emberek felépí­tették Rómát, s hogy ez a nép olyan férfiakat szült az embe­riség számára, mint Michelan­Lányok a fsz-ben Valóság ma — és holnapután — Én jól érzem itt magam. Még a szüleimnél lakom, hely­ben, Ráckevén, nagyon meg­felel, hogy lakóhelyemen dolgozhatom, nem kell haj­nalban fölkelni. A 'munká­mat szeretem, elég | szépen meg is fizetik. Közgazdasági technikumban érettségiztem, most bérelszámoló vagyok 1700 forintért. Szeretném még a mérlegképes könyvelői tan­folyamot is elvégezni. Való­színűleg itt maradok, főleg, ha férhez megyek és gye­rekem lesz. Az osztálytársaim előtt nem kell szégyenkez­nem, irodában dolgozom, meg­becsülnek. A kertészetbe, vagy a gyümölcsösbe nem mennék ki semmi pénzért. „Védett helyen" A ráckevei Árpád Tsz iro­dáján fiatal, érettségizett lá­nyok dolgoznak. Valameny- nyien Márki Éva 21 éves bérelszámolóhoz hasonlóan vélekednek munkájukról. A kertészetben és a gyü­mölcsösben dolgozó nők kö­zött- már jóval kevesebb a fiatal. 354 tsz-dolgozóból 128 a nő, de 25 éven aluli mind­össze 15. Mezőgazdasági szak­munkás képesítése egynek sincs. A nyolc általános el­végzése eután kerültek ide. közülük is hárman az egyik kisegítő üzem (olaj kályhák alkatrészeit gyártják itt) mun­kahelyén, a présüzemben dol­goznak; betanított munkás­ként. Szekeres Katalin, Acs Zsu­zsanna, és Tóth Erzsébet, 18—19 évesek. Két műszak­ban nehéz fizikai munkát vé­geznek, 6—7 forintos óra­bérért. Mégsem akarnak el­menni, mondván, hogy gyár­ban is .ugyanezt csinálnák, s így mégis helyben vannak. Szakmát tanulni itt nem lehet, a munka „piszkos”, olajos. „De jobb, mint a szabadban kapálni, ahol az ember vagy napszúrást kap, vagy meg­ázik, mint a kiöntött ürge. Ez védett hely.” Nem tsz-tagok, gelo, mint Leonardo da Vinci, mint... Kérdezhetnék, hogyan kerül a csizma az asztalra? Igaz, messzire mentünk. Fe­jezzük be hát ezt a gondolat­sort. Bár, ki ne tudná, hogy a faji előítélet ideológusai, bár­mennyire földhözragadtak is, mekkora pusztításra képesek, békében^ és háborúban egy­aránt.) Visszatérve a mi ügyünk­höz, szögezzük le: a Magyar- országon élő cigányság jó ré­szének civilizált emberré vá­lása késik egy-két évszázadot az ismert történelmi okok, miatt. És ehhez semmi köze bőrük barna színének. S a mi 25 évünk is kevés volt, csupán egy röpké, szép pilla­nat. Mégyannyit: a falusi pa­raszt idegenkedik a cigányem­bertől, tempójától. De a falu­si parasztot is ilyen idegen­kedve, megvetéssel fogadta szegény szagáért, rongyos gönceiért a városi polgár egy­koron és ma is gúnyosan és cinikusan nézi öt az elmara­dott városi kispolgár. És a vá­rosi kispolgárt Párizsban a metrón, bárhol, mert hango­san beszél féleségével vagy barátjával, idegennek, Mars­lakónak nézi a francia, mert nem szereti, ha a külföldiek hangoskodásukkal zavarják, amikor éppen kedvenc újság­ját olvassa. Persze, a falut nem érdekli az 5—600 évvel ezelőtti fran­cia király udvara. Számára az angol bankrablók története — izgalmas krimi. (Az anyja, A1 Capone, hát még nem halt ki a fajtája?) És a megözvegyült világhírű szépség szerelmi té­vedései a falu embere számá­ra csupán csemege, afféle csiklandós hálószobatitok, amelyen jókat derül az egész­séges ember fia. ( suha ) hanem alkalmazottak. „Senki sem csúfolhat parasztnak.” A tsz-vezetők — Hiába, ez a munka ne­héz, fáradságos, ahogy re­gebben mondták: verítékes — mondja Gyöngyösi Gábor, a tsz elnöke. Ma már, legalábbis nálunk, nem az anyagiak je­lentenek problémát. Nekem egy fiatal sem vetheti a sze­memre, hogy az iparban töb­bet keresne. Előlegezett óra­bérük 7,50—8,50 körül mo­zog, az egy napra eső jöve­delem átlagban: 132 forint. Férjhez mehetnek, gyereket szülhetnek, ennyi fizetés után a gyermekgondozási segély is elég magas. De hiányzik még a társaság, a szervezett szó­rakozás, a klubélet, hogy sza­bad idejüket is „nálunk”, eb­ben a közösségben tölthes­sék. Csak 1972-re tudunk nekik megfelelő KlSZ-helyi- séget és klubot biztosítani. A kommunális létesítmé­nyek felépítését — mosdók, öltözők, zuhanyozók — is csak két év múlva tudjuk megva­lósítani. Addig ... nem vala­mi vonzó lavórban, hideg vízben kezet, lábat mosni. Tavasszal két mezőgazdasá­gi szakiskolát végzett fiatal lány: Viglári Erzsébet és Csesznek Mária kilépett a tsz- ből. Gyárban helyezkedtek eb Két évvel ezelőtt 11 lány — szintén mezőgazdasági szak­munkások — ment el Pestre, különböző gyárak műhelyeire cserélve a kertészetet. — Pedig nálunk olyan nincs kérem, hogy nem a megfelelő munkakörben dolgoznak! — válaszol Kovács László, sze­mélyzeti előadó gyorsan, a fé­lig kimondott kérdésre. — Mégis hiányzanak a fiatalok, a szakmunkáslányok, — nincs jelentkező. Érettségivel már senki nem akar földekre menni! Három ipari tanulónk van, talán őket már sikerül itt marasztalnunk. Munkába ál­lásuk után 20 százalékkal ma­gasabb órabért kapnak, mint a lányok, akik a kisegítő üzem műhelyeiben dolgoznak. Dr. Homai Sándor főköny­velő kapcsolódik a" beszélge­tésbe: — Addig nem is tudjuk megvalósítani jobban „fiatalí­tási programunkat” — a tsz- ben dolgozók átlagéletkora pár éve még 59 év volt, most már 47 körül van — amíg a legfárasztóbb munkákat nem géppel végezzük. Kapálás he­lyett vegyszeres gyomirtást, a gyümölcsösben is permetezést, gépi ültetést.1 — Azon nem lőhet változ­tatni, hogy a munkát szabad­ban kell végezni, „harcolva a természettel” — mondja id. Tézli Károly párttitkár is — de, főleg a nők szempontjá­ból nagyon lényeges, hogy legalább ne merüljenek ki teljesen, hogy a megterhelés ne érje el a maximumot A szabadban — Szerettem volna gyárba menni, voltam is ipari tanu­ló — szövődében, de otthagy­tam, mert kimerítő a sok uta­zás — mondja Czunyi Gizel­la, aki a melegágyakat hagyta ott a rövid beszélgetés ked­véért. — Mikor elhatároztam, hogy itt fogok dolgozni, a présüzembe kértem magam, ez hasonlít a gyári munkához. De aztán mégis kijöttem ide a kertészetbe, mert jobban le­het keresni, és úgyis mind­egy, mit csinálok addig, amíg férjhez megy. (20 éves, a vőle­génye épületlakatos Pesten.) — Neki jobb dolga van a gyárban, a fizetése is több, mert szakmája van, de én mégsem akarom őt utolérni. Ami hiányosság itt van, azt megszoktam, és ha gyerekem lesz, nem fogok dolgozni. Donász Katalin 21 éves, 15 éves kora óta kertészetben dolgozik. — Gyomlálni, kapálni, ül­tetni kell, mikor mi jön. Ne­kem jó ez a munka is. Ha szombat este bemegyek Lac- házára, a klubba, úgysem tud­ja senki, hogy hol dolgozom. A földre néz, vállát vonogat­ja: közömbös. De méginkább: fásult. — Anyám beteg, kell a pénz, mindegy, hogyan kere­sem. A mérnöknő — Reggel 7-től délután 5-ig dolgozunk. Nem leányálom. Kertészeti és szőlészeti egye­temet végeztem, hivatásomnak tekintem ezt a szakmát, de ha a jövőre gondolok, én is elbi- zonytalankodom. — Így vall Borbély Julia 24 éves kertész­mérnök, aki egy éve dolgozik a tsz-ben. — Egész nap a ha­tárt járni, sarat dagasztani, és nincs munkaidő, mert a nö­vény nem várhat másnapig, mint a gép, vagy az íróasztal. Emellett figyelni mindenre, beosztani a munkát, és tudni, tudni mindent. Hogy ne mondhassák, csak a könyvek között vagyok okos. És tudni ellentmondani is azoknak az asszonyoknak, akik dajkáltak. Édesanyám is beosztott dolgo­zóm... Nagyon nehéz. Egy darabig biztosan itt maradok, de ha férjhez megyek, gyerek mellett, nem tudom, hogyan egyeztetem össze a munkámat és a családomat. A mezőgaz­daságban nem hiszem, hogy ez bárkinek — asszonynak — si­kerülne. Valószínűleg 5—6 év; múlva kutatóintézetben pró­bálók elhelyezkedni... Most még csak elmegy, hogy nincs semmi szabad, időm; este már csak a tv-híradót nézem meg, aztán gyerünk az ágyba, alud­ni! De később! Zárszóként: Ahol erre gon­dot fordítanak, ott a tsz ve­zetői, megtartani esetleg már meg tudják a hozzájuk „té­vedt” lányokat, de hogy ma­gukhoz is vonzzák... — ez még nem a ma, hanem a hol­nap, vagy méginkább a hol­napután — valósága. S ahhoz, hogy valóban így legyen, még sok mindent kell tenni. S ez már nem egy tsz ügye. Társadalmi kérdés. Varga Vera X cigaretta, a tüdőrák és az ár Külfa Kingston (Toronto)* Queen’s University egyik ku­tatója szerint, nem a tüdőrák­tól való félelem, hanem a ci­garetták ára miatt csökken a dohányfogyasztás. A kutató úgy véli: az árak 10 százalé­kos növelése több mint 16 szá­zalékkal csökkentené a ciga­rettafogyasztást. A világ legsúlyosabb térképe Alighanem a földkerekség legsúlyosabb térképe a Lip­csében, a világtalanok számá­ra készülő művek központi ki­adójánál megjelent világatlasz. Súlya 3,5 kilogramm, s har­mincöt. 47x57 centiméteres méretű, megjegyzésekkel és útbaigazításokkal ellátott tér­képmellékletet tartalmaz. Az „ELZETT" Flint Zár és Lakatgyára Budapest XIII., Váci út 117-119. felvételre keres: betanított szakmunkás­képzési lehetőséggel 16-tól 40 éves korig nőket és férfiakat: BETANÍTOTT GÉPMUNKÁS, BETANÍTOTT SZERELŐ, AUTOMATAGÉP- BEALLITÓ, SZERSZAMGYALUS, -MAROS, -VÉSNÖK (kézi) ÉS SEGÉDMUNKÁS MUNKAKÖRÖKBEN. Jelentkezés: személyesen vagy írásban a vállalat Munkaerőgazdálkodási | Osztályán, i Telefon: 409-930. deletet adott ki, amelyben szabályozták a dunai hajó­zást, s amely a csónakázásra, vitorlázásra és vízi-sportolásra vonatkozóan is fontos előírá­sokat tartalmaz. Rögzíti pél­dául, hogy a 125 köbcentiméternél nagyobb motorcsónakokat és a 8 négyzetméternél na­gyobb vitorlafelületű kis hajókat, csak vezetői jogo­sítvánnyal rendelkezők irányíthatják. Kis csónakokban, ladikokban, csak úgy szabad vízre szállni, ha a csónakban tartózkodók magúik közül vezetőt jelölnek ki. A vízi rendőrség a Dunán, a Tiszán és a Balatonon az idén is gyors motorcsónakokkal pásztázza a vizet, ellenőrzi a vízi-KRESZ betartását. Mun­kájukba nagy számmal von­nak be önkéntes rendőröket és más társadalmi segítőket. A viharjelző szolgálat idén is működik a Balatonon és a Velencei-tavon. Kérik a nya­ralókat, figyeljék a jelzéseket. Ha a sárga rakéta felröppen, azt jelenti, hogv vihar közele­dik. Ilyenkor mindenki igye­kezzen a part felé. A vörös rakéta a közvetlen veszélyt jelzi, s arra hívja fel a figyelmet: a vízen tartózkodók a lehető leg­gyorsabban próbáljanak eljutni a legközelebbi kikötőbe. Akik hosszabb kirándulásra készülnek, előbb hallgassák meg a rádió balatoni időjárás- jelentését, vagy érdeklődjenek a vízirendőrségtől, a meteoro­lógiai szolgálattói, a várható időről. A Belügyminisztérium és a KPM nemrégiben közös ren-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents