Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

rest Hievet K^CíHap 1970. JÚNIUS 18., CSÜTÖRTÖK SOK NYELVEN - EGY ÜNNEPELT EmlékezésComeniusra A megnyitót Svoboda elnök tartja DRUKKOLÓ FELNŐTTEK Vizsgák a marxizmus esti egyetemén A térképen ennyi áll: Uhersky—Brod. Del-morva­országi kisközség, Brno és Trencsén között fekszik. Külö­nösen kultúrtörténeti szem­pontból jelentős e kis falu: a korabeli habén kultúra kiala­kulásának egyik központja. Uhersky—Brod, azonban még valamiről ismert: a világhírű pedagógus, Comenius születési helye. Halálának 300. évfordu­lójára emlékeznek itt, a Szov­jetunióból, Lengyelországból, NDK-ból, Romániából, Ma­gyarországból. Bulgáriából, Jugoszláviából és Auszt­riából meghívott pedagógus- történet-kutatók, — a július 1-től 8-ig tartó program so­rán, Az UNESCO-rendezvé- nyen a pedagógusszakszerve­zet megbízásából hazánkat dr. Terray Barnabás, a dunakeszi gimnázium orosz-magyar- szakos tanára, pedagógus- történet-kutató képviseli. — A hivatalos program július elsején kezdődik: Ludvig Svoboda csehszlovák köztársasági elnök köszönti a megjelent pedagógusokat, — mondja dr. Terray Barnabás. — A megemlékezésen egyéb­ként valamennyi küldött fel­szólal. Idén, ezen az ünnepség- sorozaton osztják ki a cseh, szlovák és morva pedagógusok kitüntetéseit is. Dr. Terray Barnabás július 3-án tartja meg hozzászólását Comenius és a magyar peda­gógia kapcsolatáról. Eddig több cikke is megjelent a vi­lághírű pedagógusról. — Comeniusra vonatkozó adataimat az általam már fel­dolgozott Rezik János eperjesi rektor, 1710-ben megírt Gym- nasiológiájából merítettem. — Engedjen meg egy kér­dést: Comenius cseh nemzeti­ségű volt, avagy magyar? — Comenius magyar voltát cfak néhány éve ismerjük. Ennek felderítéséhez nagy­mértékben hozzájárult Szalat- nay Rezső kitartó, alapos kutató munkássága is. A Szeges család annak idején Magyarországról vándorolt Uhersky—Brod környékére. Az „Uhersky” szó jelentése: •magyar. Sok ilyen „magyar” jelzővel kezdődő települést ta­lálhatunk azon a vidéken. ‘S az egyik ilyen magyar telepü­lésű községben Comenius nagyapja. Szeges néven bíró volt. A Comenius nevet akkor vette fel, amikor a Komna ne- vő faluba költöztek. S itt, a titok nyitja: Comenius latinul koronáit jelent. Az Uhersky—Brodban megrendezésre kerülő Come­nius emlékünnepség július 8-án, az UNESCO képviselő­jének zárszavával ér véget. Azután októberben Sárospata­kon — Comenius magyarorszá­gi működési helyén — is meg­emlékeznek. (Falus) MONDAT Egy népszerű francia író re­gényében olvasható a követke­ző mondat: „Hetven éltes volt, de a sok bánattól és sors­csapástól, melyek arcát baráz­dálták, háromszor olyan idős­nek látszott”. ELADÁSRA kínálják Hitler Salzburg közelében levő, egy­emeletes szülőházát. A házra, amelyben a második világhá­ború előtt közkönyvtár, leány­iskola, majd bank működött, később pedig visszaadták ere­deti tulajdonosának, eddig egyetlen vásárló sem jelentet­te be igényét. A folyosón lámpalázas, drukkoló felnőttek, az egyik még fiatalember, a másik ta­lán nagypapa is lehet. Mér­nököt olvashatunk a foglalko­zás rovatban, pártmunkás és adminisztrátor mellett. , Egy­szóval: az élet minden poszt­járól találni itt most izguló nagydiákokat. Megkezdődött a marxiz­mus—leninizmus esti egye­Becs és a Beethoven-jubileum Haydn. Mozart, Schubert, Strauss és a zene más nagy­jainak neve elválaszthatatla­nul összeforrott Béccsel. Nekik köszönheti Bécs, hogy a világ zenei fővárosának tekintik. S ami mindennél többet jelent: itt élt és alkotott 35 éven át, itt alussza örök álmát a leg­nagyobbak legnagyobbja, Lud­wig von Beethoven, akinek ebben az évben ünnepli az egész világ születése 200. év­fordulóját. Természetes tehát, hogy Bécs az idén Beethoven jegyében ünnepel. Franz Jonas köztársasági elnök mondotta: „Beethoven Bonnban született ugyan, de életműve elsősorban Bécsé. Itt vált érett művésszé, itt szület­tek halhatatlan alkotásai és Hamvai is itt nyugosznak”. A bécsi ünnepi hetek kiéi megnyitóján Beethoven egyik ritkán játszott balett- muzsikáját mutatták be. A Zenebarátok Társaságának Beethoven-iinnepére a világ­hírű karnagy, Herbert von Karajan érkezik Bécsbe — ahol hosszú évekig tevékeny­kedett —, Leonard Bernstein pedig az egyetlen operát, a Fideliót az első bemutató * színhelyén, a Theater an der Wien-ben újítja fel. A nagy központi Beethoven-előadások mellett népszerű hangverse­nyeket rendeznek a külső vá­rosrészekben is: férfikórusok és énekegyüttesek, hivatásos és amatőr zenekarok, kamara­zenei-csoportok és egy man­dolinzenekar versenyeznek egymással az utakon és tere­ken, a templomokban, a par­kokban és a palotákban. A Tu­dományos Akadémia Beetho- ven-emlékestjén Paul Hoff­mann, a Burgtheater igazga­tója zenei illusztrációkkal do­kumentumokat, leveleket is­mertet „Beethoven bécsi útja” címmel. Egy jelentős nemzet­közi rendezvény: 18 ország / 300 tudósa vett részt június 2—5 között azon a szimpozio­non, amely Beethoven élet­művével foglalkozott. „Lobog a láng“ címmel nagyszabású kiállítást rendeztek a bécsi városháza neogótikus nagytermében. Itt 483 Beethoven-relikviát állí­tottak ki, amelyek bepillan­tást nyújtanak a zene nagy titánjának életművébe és ha­tásába. Kissé ünneprontónak hat­nak az ünnepi megemlékezé­sek egy es. mellékhajtásai. így például a Beethoven ünnepi hetek programját ismertető brosúra egyszerűen „az év sztárjának” aposztrofálja Bee­thovent és leírja a többi kö­zött, hogy Beethoven: „bár nőtlen volt, zsenijével nagy sikereket ért el az asszonyok­nál”. Megírják azt is, hogy a reggeli kávéjához pontosan 60 kávészemet használt fel és hogy „kenyérleves tojással” volt a kedvenc étele. A vásári jelleget egy bécsi cukorkagyá­ros úgy igyekezett kihasznál­ni, hogy Beethoven-bonbon- niereket hozott forgalomba. Természetesen nem hiányoz­nak az ilyenkor szokásos em­lékérmék sem. Beethovent úgy is emlege­tik, mint „Bécs vándorát”. Nem kevesebb, mint 69 em­léktábla jelzi azokat a helye­ket, ahol Beethoven hosszabb- rövidebb ideig tartózkodott. Az idegenforgalmi szervek „Beethoven-buszjáratot” szer­veztek, amely a prospektus szerint mintegy három és fél órás úton a 17 legfontosabb emlékhelyet keresd fel. Zenei vállalkozók és tudósok, hanglemez- és filmgyártók, rádiószerzők és tv-rendezők, szobrászok és hangjegymetszők, kiadók és tárcaírók gondoskodnak arról, hogy a Beethovenre való em­lékezés betöltse a nagy zene­költő születése 200. évforduló­jának esztendejét. A híres heiligenstadti vég­rendelet utolsó szavai így hangzottak: „Éljetek boldogul és halálom után ne feledkez­zetek meg teljesen rólam!” Ha Beethoven akkor a jövőbe lát, e szavak sohasem hang­zottak volna el. Bécsben, és az egész világon Beethoven ma élőbb, mint valaha. Gáti István. temének vizsgasorozata Pest megyében is. Kinn a folyosón még egy- egy viccel, biztatással segíte­nek magukon a hallgatók, de ha bezárul a vizsgaterem aj­taja, az alkotás, a számadás csendje fogad. Tételt húz, aki belép, s munkához lát Tegnap a budai járás hall­gatói adtak számot tudásuk­ról A nagy csendben párbe­széd kezdődik: az újságíró szeretne megtudni néhány ér­dekességet a vizsgáztató ta­nártól, dr. Kábái Zoltánnétól. Amit mond, rendkívül tanul­ságos. Mindenekelőtt megál­lapítja, hogy a nők jobban készülnek, lelkiismereteseb­bek, ha nekivágnak valami­nek. Az összetétel: diploma nélküli, friss, vagy régi dip­lomások egyaránt J járnak ide. Változhatatlan alapelv, hogy minden tanult, új fogalmat tisztázni keli, nemcsak szaj­kózni, de érteni is, miről van szó. Tanulságos ugyanakkor, hogy a már diplomások közül sokan gyengébben szerepel­nek, mert túlzottan magabiz­tossá teszi őket, hogy a má­sik egyetemen maguk mögött hagytak jó néhány kollokviu­mot. Ezzel szemben az egye­temet még nem végzett hall­gatók java része nagy igye­kezettel akar felzárkózni, s ezért az esetek jelentős ré­szében tiszteletreméltó ered­ményeket érnek el. Akadtak olyan hallgatók, akik néhány közhelyet ismé­telgettek. Ebből bizony nem lehet megélni a marxista egyetemen, s ebből követke­zik, hogy emberalakító, tu­lajdonságot formáló szerepe is jelentős. Ezek mellett a hét­köznapi erőfeszítések mellett nagy, mondhatnánk ünnepi cél á filozófiai szemlélet el­sajátítása, s hogy megtanít­sák a hallgatót nyitott szem­mel járni, megtalálni az igazi problémákat. Nem közhelyek­kel és frázisokkal, hanem a sok mindenre választ adó, konkrét tudománnyal. Minderről rövid beszélge- tésnyi idő alatt esett szó. Tudomány, emberek, jelle­mek. Még csak a vizsgák kezdeté­nél tartunk. — tgy— SZOREC Kalandozó magyarok pénze A Csongrád megyei Szőreg község közelében egy ideigle­nesen megnyitott homokbá­nyában, ahonnan védekezp- anyagot szállítanak a tölté­sek erősítéséhez, mintegy két hete a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei is dolgoz­nak. A homokkitermelők be- jelenetésére kezdődtek meg itt a leletmentő ásatások. Ed­dig 28 különböző korból szár­mazó sírt tártak fel. A fel­színre került használati esz­közök között keltakori ko­rongból cserépedényeik, avar­kori kard és lószerszámok, va­lamint honfoglaláskori .ezüst- leletek és más tárgyak talál­hatók. Rábukkantak olyan, Németországban vert pénzér­mékre is, amelyet valószínűi- leg még a kalandozó magya- roík hoztak magukkal Tisza menti telepükre. Picasso Picassőról « Pablo Picasso néhány baráti­ját és ismerősét látta vendé­gül dél-franciaországi házá­ban. Az egyik vendég meg­kérdezte: „Nem lápok a falon egyetlen Picassot sem! Hogy lehet az? Nem szereti?” ,,Ellenkezőleg, nagyon is — felelte Picasso —, de nem tu­dom megfizetni!" Pálmafán Egy majom verse Fent ülök a pálmafán, rejtenek a levelek, banánt eszem, csámcsogok, s nem tudom a nevemet. Ha akarom, négy kezein van, Ha akarom: lábam négy, s ötödiknek itt van ám, fürge, izmos, farkam még. Víg a kedvem, ricsajozok, röhögök, nem köt illem, s társasági szűk körök. Eszem, iszom, hintázom, s ha megunom, nem bánom. (akin most csak nevetek) ember leszek,... lemegyek! Borbély Tibor IX. FEJEZET Egy év múlva Lágyan ért földet a hasas helikopter, kis ideig puhán rugózott kerekein, utolsókat forogtak a hatalmas lengőla­pátok, aztán megálltak. A pi­lóta kikászálódott plexitfalú vezetőfülkéjéből, hátrament, rövid létrát támasztott a gép oldalához, kinyitotta az ajtót. Először néhány láda, zsák, egy sodronyos vaságy, összefűzött edényhalom repült ki az aj­tón, majd néhány férfi má­szott le. A leghátsó, sovány, göndörhajú legény, felnyúlt és segített egy fiatalasszonynak, aki kétévesforma fiúgyerekkél a karján bújt elő a nyílásból. — Húzódjanak az árnyék­ba — fordult utasaihoz a he­likopter vezetője —, és várja­nak. Pár perc múlva itt lesz a terepjáró, felrakodunk és be­visszük önöket csomagjaikkal együtt a telepre. Segített nekik, hogy holmi­jukat a tisztást szegélyező rici­nusbokrok tövébe cipeljék, megsimagatta a gyerek fejét, végignézett a társaságon, és már indult volna vissza a gé­péhez, amikor hirtelen megtor­pant. — Hol a negyedik senhor? — kérdezte. — Az az alacsony, köpcös estrangeiro, azzal a rondasárga bőrönddel? Nem tudta senki, mindnyá­jan a maguk dolgával voltak elfoglalva. A pilóta vállat vont. — Ügy látszik, türelmetlen volt, De baja nem eshet. Akár a kocsiúton ment, akár vala­melyik csapáson, mind a vá­rosba vezet, nem tévedhet el. Legfeljebb lesz némi izomlá­za. Viszont gyönyörködhet a természet szépségeiben. Ez telitalálat volt. A reni­tens jövevény, vállán a ronda­sárga bőrönddel, valóban él­vezte a tájat, vidáman fütyü- részve ballagott a keskeny, lejtős, kanyargós ösvényen, tekintete hol néhány visítozó majmon akadt meg, hol valami pompázatos tollú madáron, színes lepkén, virágcsodán, de még a vadonnövő sisálkender néhány szép bokra sem kerül­te el a figyelmét. Később tű­nődve állt meg egy különös alakú, odvas tungfa előtt. Is­merte ezt a fát. — Hm, akkor ez a Halott-ösvény. Igen, igen... Itt bicikliztek a lá­nyok, amikor a professzor megpillantotta őket, a carnau- bapélma tetejéről... Folytatta útját, vizsgáztatta emlékezőtehetségét. — Most még ez a kanyar balra, az­tán vagy húszméteres egye­nes szakasz, és ott vagyok á Főtéren. — Túljutott a ka­nyaron, de egyenes szakasz már nem következett. Az ös­vény váratlanul véget ért. Nem a látogató memóriája mondott csődöt, a régi Főtér tágult ki. Köröskörül a selva hátrább húzódott, a hajdani kis tisz­tás legalább ötszörösére nőtt Közepén ott áll a FLo- resta, a Nagyáruház, az ima­ház, a különleges megbízott hivatali épülete; viszont mö­göttük, körülöttük még vagy harminc-negyven új ház lát­szik. Többnyire fából épült nyitott verandás, üvegablakos, takaros casebrék, de akad né­hány hullárnbádog-tetős köz­épület is. És nem össze-vissza állnak, hanem elhelyezkedésü­ket válami távlati terv szab­ta meg, világosan bontakoz­nak ki a leendő kis utcák körvonalai. És egy új tabema is kinőtt a földből, sőt, egy terméskőből emelt egészség- ház is. Rádiózene szűrődik ki a tabernábóíL, gigászi ernyője árnyékában egy utcai gyü­mölcsárus szundikál a papiak mellett, gyerekek kergetőznek az úmaház körük Ez már nem a régi Ciduro volt A jövevény átvágott a Fő­téren, dobogó szívvel lépett be a Dias-féle szatócsholtba. Rengeteg áru a polcokon, két csinos nő mustrálja a holmi­kat, a pult mögött lenyalthajú, mosolygós fiatalember. — O, senhor chefe? — ér­deklődik a helikopteren érke­zett férfi. — Beszélhetek a főnök úrral? — Állok rendelkezésére — mondja a lenyalt hajú. — Én vagyok a főnök. A másik zavartan motyog valamit és kifordul az ajtón. Irány a Floresta. Félretolja a háncsfüggönyt, belép. Úristen, mi tett az ivóból? Az elején presszó, beljebb szabályos ét­terem, a söntés helyén bársze­rű valami. (Folytatjuk.) A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents