Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
4 19*0. JÚNIUS 14., VASÁRNAP most: tevékenységük gazdasági megalapozása. Világos ugyanis, hogy az önállóság csak formális lehet, a hatáskör csak szóbeszéd, ha a tanács mint a helyi lakosság népképviselete nem dönthet érdemben a község, a város lakóinak legközvetlenebb, legalapvetőbb gazdasági, alapellátási, kommunális, kulturális kérdéseiben; ha nem rendelkezik saját bevételekkel, anyagi alapokkal, hogy a döntéseit meg is valósíthassa. S mindennek előnyös, nagy jelentőségű politikai kihatása növeli az emberek egészséges lokálpatriotizmusát, közéleti felelősségérzetét és érdekeltségét, hogy részesei legyenek a közügyek megoldásának — végső fokon ösztönzője és táplálója ez egy magasfokú politikai-közéleti aktivitás kibontakozásának. A párt és a kormány irányelvei következetesen elősegítik e fontos elvek és cdlok megvalósulását. A nagyobb hatásköröknek természetesen együtt kell járniuk a nagyobb felelősséggel. A két évtized tömegesen kinevelt a tanácsokban olyan választott vezetőket, olyan apparátusi dolgozókat, s tömörített köréjük olyan tanácstagokat, társadalmi aktívákat, akik élni is tudnak a nagyobb önállósággal: van bátorságuk, képességük és képzettségük az öntevékenységhez, a kezdeményezéshez. A tanácsok jövője az ő kezükben, — jó kezekben van. Sz. S. PEST, HEVES ÉS KOMÁROM... Politechnikai kiállítás és tanácskozás Tatabányán Pest, Heves és Komárom megye tanácsai közös politechnikai kiállítást rendeztek 'Tpp.bányán. A több, mint 400 általános iskola, illetve gírn- názium mintegy 10 000 tárgyból álló bemutatóját pénteken megtekintették a három megye politechnikai tanárai. Ebből az alkalomból szakmai tanácskozást rendeztek. Dr. Bori István, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető tanára tartott előadást a gyakorlati oktatás időszerű kérdéseiről. Elmondotta, hogy tervbe vették ezen oktatás továbbfejlesztését, s a negyedik ötéves terv végére el akarják érni, hogy az általános iskolákban még nagyobb szerepet kapjanak a műszaki tárgyak, a mezőgazdasági foglalkozásokon pedig a kemizálási ismereteket is .sajátítsák el a fiatalok. A gimnáziumokban 5 plusz 1-es műszaki tagozatos osztályokat akarnak szervezni, a kísérleteket három iskolában már megkezdték. A gimnáziumokban a heti kétórás gyakorlati foglalkozásokon jelenleg 18 féle szakmát oktatnak. Az a cél, hogy ezeket fokozatosan négy szakmára — szerelés, géptan, elektrotechnika, illetve szabás-varrás gyakorlatra — csökkentsék. Olvassunk együtt! Jó a kenyér Tápiósülyön Szenet Érd-Parkvárosba A napi postabontás mindig izgalmas feladat, hiszen ahány levél, annyi áramlatát mutat- ; a teljes életnek. Innen bánatról, onnan örömről, amon- nan panaszról ad hírt. Válasszunk ki találomra egy napot. Íme, az első levél: merített papír, cégjelzéses boríték. A Pest megyei Ügyvédi Kamara elnöksége közli, hogy szeretnék egy árvízkárosult lakását teljes felszereléssel berendezni. Máris küldjük a választ. Vegyék fel a kapcsolatot a Szabolcs megyei Árvízvédelmi Bizottsággal. Tótkomlódon — a Vöröskereszt tájékoztatása szerint — egyetlen ház sem maradt épen, ott különösen jól jönne az ilyen szép segítség. Füzetből kitépett, kockás irkalapon Boda József tápiósülyi olvasónk kéri, menjünk el hozzájuk és kóstoljuk meg, micsoda finom, ropogós héjú kenyeret sütnek náluk, öt-hat községből is eljönnek érte, híre van a Virágzó Tsz kenyerének. Egvszer megkóstoljuk! Az érd-parkvárosiak nevében bosszús levelet küldött és fényképet mellékelt Sef- csik Sándorné tanácstag, amiért üres a TÜZÉP-telep. Azt írja, holmi kis lignit hányódik az udvaron, de komolyabb matéria semmi. Állandóan hirdetik, mindenki gondoskodjon téli tüzelőjéről, osztják az utalványokat, de hol váltsák be? Telefon Ipacs Lászlóhoz, a Budapest-Környéki TŰZ ÉP Vállalat igazgatójához: miért nincs, és lesz-e elegendő jó égetni valója a parkvárosiaknak? — Annyira talán mégsem tragikus a helyzet — mondja Ipacs László válaszként. — Ha az egyik nap elfogy, két- három napon belül ott a pótlás szénből-fiából a telepeken. Német brikett azonban kevés van, és mindenki azt keresi. Tessék megírni az újságban, hogy intézkedem. A legrövidebb időn belül lesz elegendő mennyiségű és választékú tüzelő Érd-Parkvá_ rosban, hogy az utalványokat beválthassák. Örkényből szorgalmasan tudósít Bodor Tibor. Legutóbbi leveléből megtudtuk — szerinte jogosan — arról beszélnek a helybeli fiatalok, hogy nem törődnek velük az arra hivatottak. Legutoljára tavaly búcsúkor volt bál. Télen is lehetett volna legalább egyet rendezni s annyira szerettek volna otthon, egymás között jól mulatni. Ha valami kis szórakozást akarnak, legalább 7—8 kilométert kerékpároznak valamelyik szomszédos községbe. Egyetlen vendéglőjük az Aranyfürt, semmilyen összejövetelre nem alkalmas. Mindjárt azt is megkérdi: vajon mi az oka, hogy évek óta gazdátlan a szabadtéri színpad? Elszorul az ember szíve, ha látja mostani állapotában és visszaemlékezik, milyen volt néhány évvel ezelőtt. S maradjunk még a dabasi járásban. Dabasról kéri Kosztolányi Ferencné, a József Attila utca negyvenből: szóljunk már érdekükben. Olyan gyenge a villanyáram a környékükön, hogy nem tudnak semmiféle háztartási gépet használni. Tv-t hónapok óta nem néznek, a hűtőgépekben megromlik az élelmiszer. Aki pedig elolvasta ezt az összeállítást, írja meg, hogy szívesen futja-e át legközelebb is az olvasólevelekből összeállított sorokat? Komáromi Magda Hétfőn és kedden beiratás Bszoiptvánpsztás Szombaton reggel tartották országszerte az általános és a középiskolák többségében a tanévzáró ünnepséget. Az igazgatók értékelték az oktatónevelő munkát, a diákkollektívák tanulmányi eredményét, szorgalmát, magatartását, majd az osztályfőnökök átadták a tanév végi bizonyítványt. Az általános iskolákban a most végződött tanévben csaknem 1 millió 178 ezer, a különböző típusú középiskolákban több mint 230 ezer tanuló gyarapította ismereteit. Az általános iskolában most végzett fiatalok száma meghaladja a 166 ezret, a középiskolákban pedig több, mint 47 ezren érettségiznek, illetve tesznek képesítő vizsgát nap-, pali tagozaton. Mind az általános, mind a középiskolákban az új elsőosztályosokat június 15-én és 16-án írják be. Egy megye „kis” ügyei A megyei tanácsiházán a panasziroda az első emeleten balra van. A portás ezt a mondatot naponta legalább huszonötször elmondja. De gyakran még többször. Az irodában — ahol a több mint 800 ezres megyéből érkező panaszokat intézik — alig fér el a két íróasztal, a hozzájuk tartozó székekkel, két iratszekrény és még egy szék a vendégeknek, azaz: a panaszosoknak. Tavaly a lakosságtól 570 panasz érkezett, a megyei tanácstagok 470-et továbbítottak a két ügyintézőnek: Csiki Árpád főelőadónak és Kátai Imréné adminisztrátornak. Csiki Árpád 25 éve, Kátai Imréné 10 éve dolgozik a megyei tanácsnál. | Közérdekű ügyek | — Milyen panaszok érkeznek ide leggyakrabban? POSTÁSOK Dabas II. kitüntetése Megkapta szakmunkás oklevelét, azzal hazatért három év múlva és kijelentette, hogy postás akar lenni. Nagybátyja körülnézett, hol van üresedés, Dabason volt. Itt aztán elvégezte a postatechnikumot, érettségizett, szépen haladt előre a ranglétrán. — Mindent, amit tudok, a főnökömtől tanultam. Izig- vérig postás. AMI NEM IS CSODA. Az anyatejjel szívta magába a postássá® tudományát. Belép a hivatali szobáját szolgálati lakásával összekötő ajtón. Még csak látogatóba jött. 1930 óta dolgozik ezen a postán és mindjárt kiderül, hogy postásdinasztia tagja, egyik elődje a hivatal élén az édesanyja volt, aki 1906-ban lett daba- sá postamester. — Engem érettségi után díjtalan gyakornoknak fogadott fel az anyám. Egy év múlva elküldött Szegedre a postakiadói tanfolyamra. Hogy feljegyezhessem, megkérdem a nevét. — Lakrovits György. Vagyis a postaellenőr feleség helyettesíti betegsége alatt a posta-főfelügyelő férjet. — De nem a családi kapcsolat miatt — siet kijelenteni a férj, az asszonytól pedig megtudakolom, máskülönben mi a beosztása. — Telefonkezelő vagyok. — Tehát megvalósult a gyerm cori álma. Szóval a szocialista távközlési brigád ... — Hát, igen — szakít félbe, mielőtt a mondatot befejezhetném, de ő sem sokáig folytathatja, elnézést kér, siet ki a hivatalba, sok a dolga. Szokol.v Endre — Legtöbben út- járdaépítést, vagy villanyhálózat bővítést kérnek. Sokan iskolát, óvodát, bölcsődét követelnek községüknek, vagy a létesítmények átadását sürgetik. Nagyon sok a közérdekű bejelentés, és ez pozitívum. Általában panaszkodnak a közlekedésre, a buszok zsúfoltak, a járatok késnek. — Hogyan intézkednek? — Nem mi intézkedünk. A panaszokat továbbítjuk az illetékes minisztériumokhoz, szakigazgatási szervekhez, vagy a mi osztályainkhoz, és a városi, járási tanácsokhoz. De kötelesek tájékoztatni bennünket arról, hogy az ügyet hogyan oldották meg. Mi pedig ellenőrizzük, az elintézés módja megnyugtató-e. Ha nem, bár ez ritkán fordul elő, újra írunk. — A megyei tanácstagok fogadóóráikon szintén értesülnek panaszokról. Ezeknek mi a további sorsa? — Amit helyben nem tudnak elintézni, azokat továbbítják hozzánk írásban. De nemcsak tőlük, hanem mindazon intézményektől, hivataloktól — minisztériumok, pártközpont, sajtó, rádió, televízió — megkapjuk azokat a leveleket, amelyek a mi hatáskörünkbe tartozóak. Az eredményről minden esetben tájékoztatjuk a panaszosokat. | Reménytelen esetek | Vannak reménytelen ügyek is. A lakásgondokról szóló levelek áradatával nem tudnak mit kezdeni. Vagy: a cigány- családok kamatmentes hitelt kérnek, amit ők nem tudnak elintézni, ha az éves keretből, amit a megyei tanács eloszt a városoknak, járásoknak, nem tudtak adni nekik. A reménytelen ügyek általában egyéni sérelmek. De nemcsak levelekkel foglalkoznak, minduntalan érkeznek és benyitnak a panaszosok is. Mérgesek, türelmetlenek, biztosak a maguk igazában. Sokszor utolsó érvük a sírás. Vannak, akik ügyük gyorsabb elintézését várják a személyes sürgetéstől. Itt mindenkit meghallgatnak, panaszát feljegyzik, és válaszolnak. Szenzációk nincsenek, „csak” mindennapos bosszúságok, „apróságok” — és örömök; ha kívánságaik teljesülnek. Mellesleg ezek az apróságok emberek életét tehetik tönkre. „Idegfeszítő munka” — mondja Csiki Árpád. — Akadnak olyanok is, akik úgy vélik bennünket kizárólag azért fizetnek, hogy az ő ügyükben szaladgáljunk, kötelességünk igazságot szolgáltatni, akár igazuk van, akár nem. Sőt, sokszor annak ellenére, hogy minden az ő igazuk ellen szól. | Notórius panaszkodók | Egy akta a sok közül: A formanyomtatvány szö-r vege: Pest megyei Tanács VB, Titkárság. Tárgy: Tájékoztatás a megtartott fogadóóráról, Dátum: 1970. május 20. Solymár. A fogadóórán 5 lakos vett részt. Az elhangzott közérdekű bejelentések száma: 3, Panaszok száma: 2. Poppert Ádám megyei tanácstag a következőket jegyezte fel ezen a napon: Orbán László — Solymár, Mátyás király út 58. — közérdekű bejelentést tett Ö is és sokan még, sérelmezik, hogy a villanyáram vidéken többe kerül, mint a fővárosban. Kérik a Pest megyei Tanácsot, járjon közbe. Zwichl Mihály Solymár, Várhegy utca 10.: A Várhegy utcában levő híd alja feltöltődött iszappal, zivatar esetén így a környező házakat elöntheti a víz stb. | Notórius levelezők: I Havonta öt-tíz levelet küldenek valamennyi ismert fórumhoz. D. Istvánná Jászikara- jenőről, rendszeres szociális segélyt reklamál több mint egy éve, rendületlen kitartással, noha bebizonyosodott, hogy nem jár neki. Egy ceglédi maszek juhász lakottan vett házat, s most se’ saját, se’ mások erejét nem kímélve, ki akarja tenni a lakókat, ha lehet, az utcára. Hiába világosították fel szándéka képtelenségéről többször is, nem hagy fel a levélírással. A váci városi tanács özv. Kristóf Bálint- né háztulajdonost kényszertatarozásra ítélte, mert a ház életveszélyessé vált, lakóira dőlt volna, magától mégsem volt hajlandó rendbehozatni. A munkát már elvégezték, de ő azóta is ír: fellebbez, tiltakozik. Egy 71 éves dömsödi asszony beutalót kapott az öregek napköziotthonába, ahol ingyen ebédet is kapna, ö nem fogadja el, pedig hányán kérvényezik, hogy megkaphassák ezt a , kedvezményt, inkább leveleket ír, mert azt akarja elintézni, hogy az ebédet házhoz vigyék, pedig se’ nem járóképtelen, se’ nem beteg. Pataki Mária Monorról személyesen jött be, annyi levél után, hogy reklamálja, miért nem adnak neki a Főtér közelében lakást. (A város szélén kapott egy szoba-konyhát, de azt nem fogadta el.) Trágár, szitkozódó szavakkal próbált „igazának” érvényt szerezni. ★ Az idén június 3-ig, 209 panaszoslevélre válaszoltak. Most kevesebben írtak, mint tavaly. Talán jobban mennek a dolgok. Varga Vera Tanácsaink jubilálnak az idén. 1950. június 15-én megalakultak tanácsaink. — Most 20 esztendeje hívta őket életre a törvény, s választotta meg az első tanácstagokat az ország népe. Visszatekintve a két évtized elejére, túlzás nélkül mondhatjuk: a tanácsok megalakulása győzelmesen betetőzött egy politikai-harci szakaszt, amely a felszabadulással vette kezdetét, s a fordulat évével zárult. A társadalom többsége elfogadta a szocializmus felépítésének programját, vereséget szenvedtek az ezzel szembenálló politikai erők és szervezetek. A fordulat megérlelte a feltételeit annak, hogy a népképviselet az államhatalom szervezete — híven a hatalomban véglegessé vált osztályváltáshoz —, új keretet és új formát is kapjon a legalsó szinttől a legfelsőig. A választok olyan képviselőket, tanácstagokat választottak, akik személyükben és tevékenységükben a szocialista program talaján létrejött széles társadalmi szövetséget fejezték ki. Azóta több választás és több kiegészítő törvény összetételéiben, működésében, hatáskörében lényegesen megváltoztatta a tanácsokat, szerepüket, jelentőségüket. Az is kétségtelen azonban, hogy épp most a két évtizedes jubileum időszakában vagyunk részesei és tanúi annak, hogy a tanácsok minden eddiginél jelentősebb megújhodás küszöbére léptek. A tanácsi munka továbbfejlesztésének — a sok összetevő között is —, döntő kérdése Jubileum és megújhodás — Múlt év ősz óta autómozgóposta hozza a lapokat, reggel hétre itt vannak. Azelőtt a vonattal 8 óra 10-re értek az állomásra, onnan lovaskocsi hozta be, mire szortírozták már 9—y2 10-et mutatott az óra és csak azután kezdődhetett a kézbesítés. Napi és hetilapokból, folyóiratokból havonta kevés híján 27 ezer példány érkezik a hivatalba. Nyolc napilapból mindennap kereken hétszáz. Pest megyei Hírlapból hétköznap 218, vasárnap tízzel több. Múlt hónapban 183 előfizetője volt lapunknak, de havonta 3—4 új előfizetőt szerveznek a kézbesítők. — Az újságkézbesítést és terjesztést is kedvezően mérlegelték, amikor eldöntötték, hogy élüzem leszünk. Elmondja, hogy 14 éve dolgozik a postán, megszakítás nélkül ebben a hivatalban. Ho|pran lett postás? Annak az a története, hogy, amikor tiszta kitűnővel elvégezte szülőfalujában, Örkényben az általánost, nem vették fel gimnáziumba. Akkoriban olyan idők jártak. Elment hát vaseszter- gályosságot tanulni Pestre a Telefongyárba. Miért éppen oda? — Kisgyerek korom óta vonzott a telefon. Nagybátyám és a felesége az Örkényi postán dolgozott, sokat voltam náluk, ott szerelmesedtem bele a távbeszélőbe. — Meg az itt dolgozóké — tesszük hozzá. — Természetesen. Megkaptuk a szocialista munka hivatala címet is április 4-én és a távközlési brigádunk harmadszor érdemelte ki a szocialista brigád címet. Kérdezzük, ki a brigád vezetője, de a válaszadás elől, hiába faggatjuk, kitér. Elmondja viszont, hogy a kézbesítő Kossuth brigád most verseng a szocialista címért és annak vezetőjét Strupka Györgynek hívják. Húsz éve dolgozik a hivatalnál. NÉGYEN HORDJAK SZÉT Dabas II. kerületében a rendes postai küldeményeket, ezen felül két asszony az expressz küldeményeket és táviratokat. A kézbesítők, három férfi, egy nő, kerékpáron járnak, gyakorlatilag mégis gyalog. Mindegyik körzete nagy, széles területen fekszik a II. kerület. Reggel 8 óra tájt indulnak, délután fél négy előtt ritkán térnek vissza. Ha valamelyikük megbetegszik, hárman végzik a munkát, nem lehet kisegítőt találni. Pedig havi két, két és fél ezer forint a kereset, csakhogy nincsen vasárnap, mert az újságokat akkor is ki kell vinni; AZ ÜJSÁGKÉZBESlTÉS miatt olyan sok felől érkezik állandóan panasz, főleg mert a lap későn jut az előfizető kezéhez. Dabas II.-re nincs ilyen panasz. A HIVATAL ÉLÜZEM LETT a felszabadulás negyed- százados évfordulóján, de a jelvény hiányzik épületéről. Tatarozzák és majd csak ha a festők is elvonulnak, akkor helyezik el rajta. Odabent is üresek még a frissen festett falak, a régi farácsok mögött azonban ott ülnek a hivatalnokok, csupa nő, előttük a másik oldalon pedig kezükben levelet, pénzt, csomagot szorongató ügyfeleik. Serényen, megállás nélkül megy a munka és halkan. Csak a pecsétnyomó ütögetése szakítja sűrűn félbe a csendet. A főnököt keressük, tőle szeretnénk megtudni, mivel érdemelte ki hivatala a kitüntetést. — Komoly panasz sohasem merült fel velünk szemben. Tévedés ... nem is tudom mikor fordult elő. A kitüntetést a múlt esztendő jó munkájáért kaptuk — közli Lakrovits Gyuláné, rangja szerint postaellenőr. Hivatala kitüntetéséhez, neki pedig személy szerint ahhoz gratulálunk, hogy ilyen fiatalon főnöke egy IV. osztályú hivatalnak, ami postai szaknyelven nagyhivatalt jelent. Ezt a gratulációt azonban elhárítja., — Csak múlt év októbere óta helyettesítem a beteg hivatalvezetőt. Most már lábadozik és rövidesen elfoglalja helyét. Ha eredményes volt a munkánk, az elsősorban az ő érdeme.
