Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-13 / 137. szám

6 tap 1970. JÜNIUS 13., SZOMBAT HATVAN ESZTENDŐ A kakasülőstől a reptérig JEGYZET Magas kapcsolat vagy alacsony kombináció? BALETTVIZSGA Holnap délelőtt tartja év­záró ünnepélyét az érdi mű­velődési otthon balett-tanfo­lyama. Két esztendeje vissza­térő esemény, s az idén is óvodások és kisiskolások mu­tatják be, mit tanultak az el­múlt esztendőben. A főpró­bán látottak alapján elmond­hatjuk, hogy a lepergetett két év alatt elsajátították a mű­vészi balett alapvető elemeit. Műsoruk színvonalas, szóra­koztató lesz. A záróvizsga ki­emelkedő produkciója a Hó­fehérke mesejáték. A művelődési otthon veze­tője elismeréssel nyilatkozik Almády Istvánná oktató mun­kájáról. A siker láttán szep­temberben ismét munkához látnak. Hosszú nyelű szekercével, súlyos bárddal faragták akkor még gyantaszagú fenyőből, meg szikrázó akácból a kapu­oszlopokat — süthette aztán a nap, verhette az eső, nem repedtek, nem hasadtak, azok még a szöget is kivetették ma­gukból. A szöget pedig nem gyárban préselték, formálták —' cigányok kovácsolták csen­gő üllőn és az alakja is négy- szögletes volt. Szikrázott is, amikor a fejét érte a szeker- ce! Amiután Kókai János bácsi 1907-ben Gyömrőn, a híres­neves Hajas mesternél segédlevelet kapott, vitte, ve­tette sorsa, meg a két jó lába és fáradhatatlan szorgalma messzi megyehatárokon is át. Épített Pécsváradon utcahosz- szú téglaégető-kemencének te­tőt, hintázott imbolygó köté­len, amikor fedte Gyömrőn a ceruzahegyű templomtornyot, aminek hagymakupoláját száz évvel ezelőtt bányászott palá­ból hasított tető borítja. Csal­ták, csábították csillogó feke­te szemek az „újhazába”, túl a nagy óceánon,, ahol tajtékot és könnyet cipelő folyóóriá­sok mellett, az erdőrengéteg gyorsan emészti a fejszét for­gató embert... A mérges füs­töt eregető, kormos masina aztán elpöfögött a feketesze­mű lánnyal, ő maradt. Több mint fél évszázad alatt annyi házra rakott, ácsolt mutatós, formás tetőt, hogy azzal Gyömrőt be lehetne mindenestől fedni. A többi között ő építette a mendei téglagyár szárítószíneinek, égetőkemencéjének tetőzetét. Hosszú hónapokig készült, persze akkor még nem aprí­totta, vágta, szabta, gyalulta a csomós törzseket sziszegő fű­részgép. A nyeregtetős házak még kakasülővel készültek, vasta­gán fedték náddal. Bőven ter­mett a nád Gyömrő láposain, azokon a padlásokon nem is fagyott csontkeményre a ké­mény mellé lódított vörös­hagyma. Igaz, akkor még nem a cilinderkémény volt a divat, hanem a nagy­testű kemencékbe lefutó vin- doflis. Nyáron pedig hűvös volt a padlás, tartotta zsírját a M indig kész voltam fejet hajtani az em­beri nagyság előtt, de olyan esetekben már egyenese.: elalélok, ami­kor az emberi nagyság arra képes, hogy például fogpisz- kálóból megcsinálja valaki a Parlament tökéletes mását. Képzeljék el: fogpiszkálók millióit rakni, enyvezni nap mint nap, év mint év egymás után és egymás mellé, csipké­ket. tornyokat, kupolákat for­málni a törékeny fogpiszlzáló- ból, hogy végül, hosszú évek megfeszített alkotó tevékeny­sége után, felsóhajthasson a hős: — ... a nagy mű kész, az alkotó pihen. ... de nem pihen, mert rög­tön hozzákezd, hogy gyufa­szálból megmintázza az Erzsé ■ bet hidat, mögötte a Gellért­heggyel. Nagyszerű és lenyű­göző dolgok ezek. Kár moso­lyogni! Mert igenis, a türelem­nek milyen foka szükségelte­tik ahhoz, hogy valaki egysze­rű, mindenki által undorral, félretolt halpikkelyekből pél­fokhagymával és paprikával vastagon kent, akáccal füstölt szalonna. Építette Ferihegyen a repü­lőteret, az épületekre 1200 négyzetméter tartós tetőt hú­zott, a sűrűn hulló bombák azonban porrázúzták, hamu­vá égették... Készítette, javí­totta bölcsődék, óvodák, isko­lák tetejét-fedelét, sok-sok la­kóházét, tsz-istállóét, birkaho- dályokét. Az idő azonban múlik, pe­regnek az évek, mint a resz­kető ujjak között a száraz homok... De Jani» bácsi a maga 80 évével fiatal maradt, mert — azt mondja —, aki dolgozni szeret, sosem öreg­szik meg. K. S. Csapágygolyós óra Debrecen egyik legnagyobb üzemének, a Magyar Gördülő­csapágy Művek debreceni gyárának fiataljai kiállítást rendeztek gyáruk történeté­ről. Képek, tablók, eredeti fel­vételek mutatják be a 17 éves gyár munkáját. A csapágy- gyártás fejlődését. Látványos­ságszámba megy a kiállítá­son a fiatalok által készített óra, amelynek szerkezetét aláhulló csapágygolyók hajt­ják meg. LEGFRISSEBB adatok sze­rint 11 524 666 lakosa van a vi­lág legnagyobb városának, To­kiónak. A statisztika szerint a városban 5 860 000 férfi és 5 660 000 nő él. dául tengeralattjárót rakjon össze, amely annyira hasonlít egy valódihoz, hogy éppen úgy süllyed a víz alá, s éppen úgy a víz alatt is marad. Ezért is nem süllyeszti víz alá a ké­szítője, hanem a vitrinbe rak­ja és nézi, ha még egyáltalán látni tud a szemével. Es micsoda optimizmusra, milyen mély és rendíthetetlen hitre van szükség egyrészt az emberiség jövője, másrészt egyes emberek kaján galád- ságtól mentes lelkivilága iránt ahhoz, hogy _alaki luftballon­ból mintázza meg a Földet. Rajta a kontinensekkel, a ten­gerekkel, a hegyekkel, a leg­nagyobb városokkal. Hiszen évek, hosszú évek munkája robbanna szét semmivé, csak egyetlen felelőtlen fickó ciga­rettavégének parazsától is, maroknyi kis ronggyá fecni- sedve az egykori büszke lég- gömb-Föld! Aki ezt nem ké­pes tisztelni, az nem képes Névtelen levelet kaptunk. Lényegében megyezik két, nemrég megjelent cikkünk tartalmával, azaz olyasmiről ír, ami nemcsak az újságíró, hanem az újságolvasó számá­ra sem újság. „Nagy megelégedéssel vet­tük tudomásul, hogy lapjuk szóvá teszi a visszaéléseket. Csak megerősíthetjük, hogy minden úgy van, ahogy meg­írták. De senki sem szólhat semmit, mert a bírálatokat az Önök által is hibásnak bé­lyegzett vezetőség lehűti: ösz- szeköttetéseire hivatkozik, és nem tagadja — ellenkezőleg, hangoztatja —, hogy a kisajá­títási kártalanítás céljára épült lakásokat saját lányaik és ve- jeik kapják meg. Milyen ala­pon?... Jó lenne már arra is választ kapni: mennyi fizetést vágott zsebre a visszaélésekből szerzett pénzből a vezetőség. Tisztelettel: Pécel közönsége". Egy község közönsége sok­mindenre képes. Levélírásra nem. Levelet írni csak az egyes ember képes. Még aki közösség nevében ír, hitelesí­tőül az is aláírja a maga ne­vét, esetleg még tíz-húsz ne­vet. A szóban forgó két cikk megjelenése között számos hozzászólást kaptunk, olyano­kat, amelyek új összefüggé­sekre is rávilágítottak, ame­lyek új részleteket is doku­mentáltak, — minden esetben teljes név- és címaláírással. Mi teszi tehát szóra érdemes­sé, sőt, kiemelésre érdemessé éppen ezt a semmi újat nem mondó, mégis névtelen leve­let? Éppen ez. Az, hogy valaki még azért sem mer „kiállni”, amit már publikáltak, tehát ami köz­ismert tény. Az ilyen meg­nyilvánulás a levélíró indo­kolatlannak látszó gyávaságá­ról árulkodik. Egyidejűén azonban felhívja a figyelmet elítélendő maga­tartása okaira is. Nem más ez, mint társadalmi mellékter­mék. Bizonyos jelenség­komplexumok mellékterméke. Közismert az a modern tech­nológiájú, de korántsem kor­szerű alkímia, amely sajátos pályafutásokat hoz létre: ara- nyat-érő karriereket — arany- fedezet nélkül. Nem mondhat­juk, hogy napjainkban már muzeális ritkaság az olyan ember, aki semmit sem tud felmutatni, csupán égbetörő karrierjét. Olyasmi is előfor­dul, hogy az ilyen, súlytalan­ság jóvoltából szférákat-ost- romló pályafutás éppen a fi­nishez közeledve kap kettőzött szárnyakat. Az alaptalanul, mégis gáttalanul feltört ember kezdi azt hinni, hogy neki mindent szabad, ő törvényen felüli, őreá nem érvényesek a közmegegyezés-szerinti társa­dalmi normatívák, ő happol- hat, halmozhat, vagyont, visz- szaélést, ami belefér. megérteni az emberi lélek tit­kait. Gyufaskatulyából házat! Csodálatos élmény. Aki még nem próbálta, fogalma sincs arról, milyen pompás dolog háztartási gyufaskatulyákból szalagházat, a kis doboz, a harminc filléres gyufából tár­sas-, a nagyobb, a negyven fiVéres gyufából tömbházat, sőt házakat építeni. Sőt: egész városrészt. Skatulyaházakat gyufaskatulyából! Éveken ke­resztül csinálni ezt és semmi mást. Spulnikból tankhadosztályt! Csúzliból űrhajót, sőt több csúzli segítségével egész űr­hajórajt kilőni a világűrbe a második emelet ablakából. Sa­vanyú tejből mákos kalácsot, és mákos kalácsból savanyú tejet. Meg mindent! Fejet hajtok az ember, a já­tékos ember nagysága előtt. Gyurkó Géza Ezeket a szárnyaikat olykor nem nyesegetik le időben. Nem figyelnek oda? Vagy nem hisznek a szemüknek? Vagy azt gondolják: hátha észhez tér és megjavul, megérdemli az újabb és újabb türelmi időt, hiszen csak aki nem dol­gozik, az nem hibázik? Akár­hogyan: e törvényen kívüli lo­vagok mindent félremagyaráz- nak, önérdeküknek megfele-: lően; a felettest türelmet is. És — ez az alkimista learner legfőbb tartozéka — másokkal is féűreérttetik félreérthető monopolhelyzetüket. Higgyék csak minél többen, hogy aiaért él vissza, amivel csak tud, mert ő teheti. Mert gátolatlan magasbatörése — magas kap­csolatai eredménye. Csak mer­je őt kikezdeni bárki! Majd meggyűlik a baja... Kivel? Hát például... (iitt egy mi­niszter vagy miniszterhelyet­tes vezetékneve következik és utóneve helyett egy becenév), — Becenéven emlegeti a mi­nisztert! Jó lesz tisztes távol­ból szemlélni a machinációit, mert még...! Ilyen veszélyes pontokon. í; pontok következnek. Hátiam pont Mert még végiggondolni is rossiz, mi lenne, ha valaki támadná X. Y.-t, áld védettsé­get élvez (hiszen ö maga han­goztatja, hogy egyes fejeseket csak Jocónak, meg Karesznak szólít!...) Esetleg megtehetné ilyen­kor valaki, hogy levelet ír a becenevén említett „fejesnek”. Nyilvánvalóan ő lenne a leg- meglepettebb — hiszen talán beceneve is egészen más, X-et pedig életében egyszer látta, félmondatnyit beszélt véle, eb­ben merül ki X. magas kap­csolata. Ilyesmi sosem derül ki; mert bárki megtehetné — sosem teszi meg senki, hogy utánanézzen: van-e realitása egyesek ügyes és arcátlan ön­kiszolgáló hímévnövelésének. Mindez így, együtt: időn­ként arra készteti a szemlélő­ket vagy szenvedő alanyokat, hogy nyílt sisakkal harcolja­nak a visszaélések ellen. De vannak, akik nem vegyelemzik az alkimista karrierek össze­tevőit, inkább rosszhiszeműen elhisznek mindent, ami rossz, a jelenségkomplexumot a ma­ga lehengerlő teljességében, úgy, ahogy X, a karrierlovag a maga kis hírverőmanufaktu- rájában kikerekítette. Ilyenkor születnek a legendák, szólás- mondások, általánosító kon­zekvenciák. Esetleg a névtelen levelek. Azaz: a már-már megszo­kott, bár megszokhatatlan je­lenségek társadalmi meülék- terméked. De mert mindenfajta mel­léktermék csupán lecsapódása valami másnak, azt a mást kell mellékterméktől mentessé alakítani. Például úgy, hogy idejében nyesegessük a fákat, amelyek mindenáron (szószé­rt nt minden áron) az égig akarnak nőni. Péreli Gabriella Hadjárat a balatoni szúnyogok ellen Megkezdődött a rendszeres szúnyogirtás a Balaton part­ján. A Veszprém és a Somogy megyei KÖJÁL gépesített bri­gádjai már az elöidényben vé­gigpásztázták a tópart üdülő­telepeit és még a szúnyoglárvák teljes kifejlődése előtt fertőt­lenítették a tény észhelyeket. A Veszprém megyei KÖJÁL brigádja háromhetenként megismétli szúnyogirtó „had­járatait” az északi part szegé­lyén és a településeken. Ellát­ták szúnyogirtó szerrel az üdülőtelepek helyi brigádjait is. T. A. Gyakorlattal és általános anyagismerettel rendelkező anyagbeszerzőt felveszünk GANZ MŰSZER MŰVEK ÁRAMMÉRŐGYÁRA, GÖDÖLLŐ Telefon: Gödöllő 11/232-es mellék. ^Jó uSkst! ,^Y • lí*;:./.. - • • • V'*V - •>. ty'-y ixt-f. *•' V ? •: ^ ' ■ : 'y\ C'4 ■iw,r£;’Ái y*: % MENETJEGYET BIZTOSÍTÁSSAL KERJE Azonnali belépéssel alkalmazunk KUBIKOSOKAT, KUBIKOSBRIGÁDOKAT, BETONOZÓKAT, ÚT ÉS CSATORNAÉPÍTŐKET, FELÉPÍTMÉNYESEKET, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés a 26. sí. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS, Béke tér 3. Turbinalakás Fontos állomáshoz érkez­tek munkájuk során a kisörei vízlépcső építői: az erőmű turbinaalagútjai elkészültek. Jelenleg az erőmű fel­szerkezetét — gépház stb. — betonozzák, ez a munka az év végéig tart. Egy-egy turbina ekkora „lakásban” foglal majd helyet. Játékos az ember * A

Next

/
Thumbnails
Contents