Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-09 / 107. szám
6 PEST «EC »CI ícfűrlap 1970. MÁJUS 9., SZOMBAT n Emeletes sampinyon Különleges, bő termést ígérő gombanevelő ház építését határozta el a bajnai Alkotmány Termelőszövetkezet. Egy német—magyar közös szabadalom hasznosításával korszerűsítik az eddigi gombanevelési eljárásokat; újszerű épületben, emeletes elhelyezésben termesztik majd a sampinyont. A gombanevelő házban a hőmérséklet és a pára- tartalom szabályozható, így a termesztést az időjárás változásai nem befolyásolják. Az új épületet a gazdaság saját építőrészlege készíti el. A beruházás költsége mintegy 6 millió forint, amelyhez 30 százalékos anyagi támogatást nyújt az állam. Késtek a meszesek Az utóbbi években új életre kelt bükki ősfoglalkozás — a mészégetés — csaknem kétszáz éves múltra tekint vissza a Bükk „tetején” települt Btifcfc- szentkereszten, Répáshután és a Hór völgyének falvaiban. Az apáról fiúra szálló mesterség jelenleg is több mint száz családnak ad biztos kenyeret. A bükki kőből égetett, hófehér meszet ugyanis nemcsak Borsodban, hanem a szomszédos Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyében, valamint a Hajdúságban is szívesen vásárolják. A bükki „meszesek” — csakúgy mint a múlt században — most is szekereken szállítják az „árut". Az első mészégető boksák már kiégtek. A bükki meszesek ismét elindultak az alföldi községek felé. Más években májusra már kétszer is fordultak. Az idén azonban a hosszúra nyúlt tél miatt későbben gyújtották be a hulladékfával izzított, köralakú kemencéiket. A tíz-tizenkét napig tartó izzítás után egy-egy boksából százhúsz-százötven mázsa meszet szednek ki. Török, vagy szláv? Török Sándor amatőr nyelvész, a kecskeméti honismereti kör titkára, érdekes etimológiai munkába kezdett. IsAPRIUS S7-TÖI. MÁJUS 301(3 Itt a jő alkalom Minden 10 kg vas, vagy 1 kg alumíniumhuíladék átadása után — az ellenértékén felül SORSJEGYET IS AD A MÉH FŐNYEREMÉNY: SKODA személygépkocsi. NYEREMÉNYEK: ORION televíziók, IBUSZ külföldi társasutazások. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek! meretlen vagy bizonytalan eredetű szavaink származását kutatja, magyarázza. Eddigi megállapításai szerint a „kavar”, „kotor”, „ing”, „orvos”, „út”, „topán” és más — ismeretlen eredetűnek tartott szavaknak a török nyelvekben vannak meg a megfelelői. A szláv nyelvből származtatott több szavunk is (kabát, kemence, buja, derék) a török nyelvekben mutatható ki. Arra következtet, hogy a magyarban sokkal több a török s jóval kevesebb a szláv eredetű szó, mint eddig hittük. A kutató török származásúnak véli az ismeretlen eredetű szavaink nagy többségét. Ezek érdekessége, hogy nem átvételek, hanem továbbélések nyelvünkben, s hangtani szabályaik is különböznek a török jövevényszavakétól. Kisfiúk és kis pofonok A monori Kossuth iskolának közel ezer tanulója van. Váltott műszakban járnak iskolába. Elképzelhetjük, ha 500 gyerek csengetés után kitódul az udvarra, óhatatlan, hogy Jancsi ne lökje meg Pistikét, hogy Pistike ezért pofon vágja Jancsit, s hogy Gyurika esetleg Pistikének ken le egyet, amiért a barátját bántotta. A legtöbb szülő tudja ezt, s nem csinál belőle ügyet. A szünetben ott vannak az udvaron az ügyeletes nevelők, s vigyáznak. Természetesen nem minden gyerekre jut egy, hiszen az ezer gyereket 34 tanító és tanár oktatja, neveli. Néha azonban egy-egy kis- pofonból ügy lesz. Hunyadi Lászlóné, a Kos- suth-iskola megbízott igazgatónője mondja: nemrég három napja ment rá, amíg egy ilyen ügyet kinyomozott, s amíg egy panaszos szülőt ilyen ügyben sikerült megnyugtatnia, meggyőznie. Alsótagozatos gyerekekről volt szó, kisfiúk kispof ónjaiból fajult az ügy már majdnem rendőrségi üggyé. A történet szereplője — nevezzük öcsikének — egyik reggel az udvaron „kilógott” a sorból. Egy kislány — a „sorfelelős” — beljebb tessékelte, talán nem a leggyengédebben. Öcsike mamája aznap éppen elkísérte negyedikes csemetéjét az iskolába, így szemtanúja volt az esetnek. Nyom- j ban odament — nem a tanítónőhöz, aki a sor elejéről nem láthatta az esetet, hanem — a kislányhoz és jól nyakon teremtette. Magában pedig megállapította: öcsikét üldözik az iskolában. Egy más alkalommal öcsike megverte az udvaron az első osztályos Jancsikát, öcsike osztálytársa, bizonyos Gyurika (nevezzük így), megvédte Jancsikát, vagyis adott egy pofont öcsinek. Öcsike elpanaszolta ezt — nem a tanítónőnek, aki a szünetben ott járt közöttük az udvaron, s aki nyomban igazságot szolgáltathatott volna, hanem — otthon, a papájának. A papa másnap reggel az iskolaudvaron felpofozta Gyurikát, aki ezt elmondta — nem a tanítónőnek, aki bizonyára behívatta volna mindkettőjük szüleit, hogy beszéljen velük bizonyos nevelési kérdésekről és módszerekről, hanem — otthon, a húszéves unokabátyjának, aki az utcán alkalomadtán pofon vágta Pistike apukáját. A következő napok egyikén tanítás után, az utcán öcsike belekeveredett egy verekedésbe, bizonyos — nevezzük — Zolikának az ügyébe. Nevezett Zolikának ugyanis állítólag egy műanyag- (?) vagy fakés volt birtokában és ezt a verekedők öcsikétől követelték. Gyurika is a verekedők között volt, s amikor öcsike — nem a tanítónőnek, hanem — otthon a szüleinek elpanaszolta az újabb fejleményeket, anyukája nyomban tollat ragadott és levelet írt az iskola igazgatónőjének, melyben kifejtette véleményét az igazgatónő munkájáról. Egyben kérte panaszának sürgős orvoslását: hivassa be Gyurika szüleit, s írja meg. neki az eredményt, mert ha nem, a rendőrséghez fordul (!). Az ultimátum után az igazgatónő behívatta a gyerekeket az irodába, ahol öcsike és Gyurika elmondták az összekoccanások történetét, ami nem ment gyorsan, hiszen a gyerekeknek ez a „nyomozás”, „szembesítés” meg „vallatás” sokkal jobb játéknak bizonyult, mint a megszokott kis köznapi verekedések. Az igazgatónőnek viszont értékes órákat — sőt: amíg a szülőkkel is sikerült megértetnie magát — napokat vett el felelősségteljes munkájából. S vajon megértették-e a gyerekek, de elsősorban a szülők: mindez a perpatvar és acsarkodás elkerülhető lett volna, ha az önbíráskodó anya és apa, másik részről az unokabáty, a legelső alkalommal az osztályvezető tanítóhoz fordul, vele beszéli meg a sérelmeket. (fogarasi) A professzor úr válaszolt Levél egy nagykőrösi diákhoz Előttem egy levél fekszik az asztalon. Géppel írták, úgy kezdődik: „Kedves Barátom”. Ami aztán következik, az el- vontabb, nagyon a címzettnek szól. Miről is van szó, ki is a címzett, ki is a levél írója? Kissé vissza kell nyúlnunk az időben. Akadt egy magas, szemüveges, fiatal nagykőrösi gimnazista, első osztályos a fizikatagozaton. Megnyer egy matematikai versenyt, kap jutalmul egy kis könyvet. Elolvassa, gondolkodik rajta, azután eszébe jut valami. Ír a könyv írójának, próbál egy olyan dologra fényt vetni, amely ez idáig rejtve maradt a tudomány előtt. A fiú, Ábrahám László, elméletileg pontos és fontos dolgot állapított meg. Az már más kérdés, hogy gyakorlatilag nem valósítható meg. A könyv szerzője, Jánossy Lajos professzor, a legtekintélyesebb magyar fizikusunk — válaszolt a levélre. tudja, hogy mit szeret, én még nem. — Mi szeretnél lenni, Laci? Gondolom, fizikus? — Igen, nagyon érdekelnek a komputerek, velük szeretnék foglalkozni. Egy Mikro- mat játék hívta fel a figyelmemet rá. Egyszerű szorzó, összeadó műveleteket lehet vele végezni — kettes szám- rendszerben. Ügy beszél, mint a szerelmes a „másikról”. Nem akarok jós lenni, talán egyszer ő fog válaszolni egy ugyanilyen tehetséges fiatalnak, vagy egy irodában öregszik meg. Helyettem beszéljenek a professzor végszavai: ... „Feltevésed azonban helyes és talán a könyvem további kiadásában erre a kérdésre nagyobb mértékben fogok kitérni... Jánossy Lajos akadémikus” Lipák Tibor Nagykőrös Túllépte a jogos védelem szükséges mértékét... Bereczki János, a Fővárosi Kertészeti .Vállalat 42 éves dolgozója több nőmunkatársával a X. kerület egyik parkjában dolgozott. Munka közben felfigyeltek arra, hogy égy ittas fiatalember — Makai Gyula, 28 éves fűtésszerelő belekötött egy idős virágárus asszonyba. Megpróbáltak közbelépni, de Makai ekkor rájuk támadt, durván szidalmazta, s megfenyegette őket. Amikor Bereczki is figyelmeztette a magáról megfeledkezett garázdálkodót, az ellene fordult: ököllel támadt rá. Bereczki azonban kikerülte az ütéseket, hátralépett, s a támadó, egyensúlyát vesztve, elesett. Eközben Bereczki a munkához használt ásóval fejbeütötte Makait, aki súlyosan megsérült. A Fővárosi Bíróság Bereczki Jánost jogos védelemben elkövetett emberölés kísérletéért — mert túllépte az elhárításhoz szükséges mértéket — egyévi és négyhónapi szabadságvesztésre, Makai Gyulát pedig garázdálkodásért öthónapi szabadságvesztésre ítélte. DR. IKUJA OKA japán orvos szerint a „megfelelő” zene élvezete serkenti az anyatej kitermelődését. Az orvos 120 nővel végzett kísérletet, s arra a következtetésre jutott, hogy a serkentő hatás főként preklasszikus zene és kórusművek hallgatása után jelentkezik. A tánczene némely válfaja és az elektronikus zene éppen ellenkező hatást vált ki. NEMCSAK a trópusokon, Párizsiban is pusztítanak a termeszhangyák. A párizsi városi tanács 331 olyan épületet tart nyilván, amelynek alapjait a termeszek kikezdték. SZÉP sikert aratott a can- nes-i nemzetközi filmfesztiválon Gaál István Balázs Béla- díjas magyar rendező „Magasiskola” című versenyfilmje. 1970-re szükséges, bármilyen mennyiségű szenrestrágyát (fekáltrágya, dúsított komposzt) határidőre, vasúton szállít a FŐVÁROSI TALAJERŐGAZDÁLKODÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI VÁLLALAT Budapest V., Alpári Gyula utca 11. GARANTALT MINŐSÉG ♦ Részletes felvilágosítás a 112-492-es telefonon vagy levélben a fenti címen. Nem adok kölcsön — Mi is volt tulajdonképpen az a fontos dolog? ■— fordulok oda vendégemhez. — Elolvastam Jánossy Lajos akadémikus könyvét, a „Relativitás elmélete és fizikai valóság”-ot. Nagyon tetszett, hogy a könyvben minden elvi feltevés és az egész — végtelenül reális. Még ma sem tudják meghatározni a föld transzlatórikus sebességét. Én megpróbáltam. Minden azon alapszik, hogy legyen két teljesen szinkronizált óránk. Az egyikről fénysugarat bocsátunk a másikra... visszatükrözöm ... hozzáadódik a föld sebessége ... kivo- nódik a föld sebessége... a kettőből ki lehet... nem lehet megvalósítani... szinkronizált órák nincsenek ... Remélem, megbocsátják, amiért nem közlöm a módszert. Túl bonyolult ez számunkra, laikusok számára. Nekem is többször elmagyarázta, mégsem vállalkozom arra, hogy elmagyarázzam, helyette csak ennyit: gyakorlatilag lehetetlen két órát annyira szinkronba hozni, hogy a fény sebességét mérni tudjuk vele. — A családban mindenki szereti a matekot, a fizikát. Általánosban matekból volt sikerem, most a fizika bűvkörébe kerültem. Elnézem, ahogy beszél és irigykedem egy kicsit. Ö már Frédinek, egykori iskolatársamnak emberfeletti emlékezőtehetsége volt. Valóságos memóriazseni. Visszaemlékezett a legjelentéktelenebb esetekre és emlékezete soha nem hagyta cserben. Már az iskolában rengeteg hasznát vette csodálatos képességének. Nem kellett tanulnia, egyszeri olvasás után a latin szótár egész oldalait ismételte el gondolatban. S mivel a tanulást kiküszöbölte, könyvekre sem volt szüksége és az értük kapott pénzt hasznos dolgokra: cigarettára, parittyára fordíthatta. Frédi volt az osztály legjobb tanulója. Jelesen érett, s egy vállalathoz keríti1 ahol valósággal elkápráztatta memóriájával az igazgatót. Hamarosan az igazgató személyi titkára lett, s ettől kezdve háromszor olyan gyorsan ment az igazgatói személyi ügyek kezelése, mint Giziké, a gépírónő idején. Nem kellett az akták között turkálni, fejből vágta, ki, mikor, milyen ügyben járt a vállalatnál, s az ügy milyen iktatószámon fut. Csak éppen feketekávét nem szolgált fel és nem Megette magát mosolyogva az ügyfelek előtt, mint Giziké. Említésre méltó még, hogy Frédi fejében volt az egész magyar menetrend. Minden évben, menetrendváltozáskor újra átolvasta és tudta; hány órakor kell például felülni a vonatra, hogy este 7-re Ceglédre érkezzen. Nem emlékszem arra, hogy Frédi nem emlékezett volna valamire. Fél éve aztán az történt, hogy ez a ragyogó memóriájú barátom bizalmasan így fordult hozzám: — Kérlek, ne vedd rossznéven, meg vagyok szorulva: adj kölcsön 300 forintot. A zsebembe nyúltam és ki- nyálaztam neki három pirosat. Édes mindegy — gondoltam —, hogy az én zsebemben van-e a pénz, vagy nála. Úgysem költőm el. Az idő pedig telt. Pár hónap múlva célzásokat tettem a kölcsönre vonatkozóan, de Frédi ártatlanul nézett rám: nem értett belőle semmit. Megdöbbentem. Lehetséges volna? Ez a tökéletes memóriájú Frédi nem emlékezne a kölcsönre? Tegnap aztán újra felemlítettem neki a kölcsönt, mire a szemembe nézett és fahangon ennyit mondott: — Egészen szép, kirándulásra alkalmas idő van. — Nem addig az! — vágtam vissza. — Az a 300 forint, amit fél éve kölcsönadtam neked, most már kell. Nem várhatok tovább. Remélem, emlékszel rá, hogy tartozol? Azt vártam, hogy zavartan dadogni fog, bocsánatot kér feledékenységéért és a zsebébe nyúl. Ehelyett azonban gúnyosan felkacagott: — Látod, ez vagy te! Ilyen memóriád van neked. Hát te nem emlékszel, hogy holnapután lesz három hete, délután fél négykor összetalálkoztunk a Bumbedlin utcában a 47-es számú ház előtt, az úttesten éppen egy sörösládákkal megrakott tehergépkocsi porzott el, rendszáma LX 76-04, a vezetője pörge bajuszú 40-es férfi, a túloldalon kint állt a borbélyüzlet előtt az a csinos lányka, én zsebbe nyúltam és átadtam neked nagy hálával a kölcsönt? Pontosan két százast, három húszast és négy tízest?! Hát nem emlékszel rá, barátom? Erre a fejbevágóan pontos adathalmazra nem lehetett nemet mondani. Mindenesetre ezentúl még a legnagyobb emlékezőtehetséggel megáldott embernek sem adok kölcsön. Dénes Géza i á
