Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-29 / 124. szám
-1 197#. MÁJUS 29^ PÉNTEK MíT MEGVKI íJCMttp Hazautazott a JKSZ küldöttsége Befejezte magyarországi látogatását, és elutazott hazánkból a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökségének tanulmányi küldöttsége, amelyet Jovan Pecsenovics, a JKSZ elnökségének tagja vezetett. A küldöttség tanulmányozta a magyar közoktatás és a tudományos kutatások szervezésének tapasztalatait. A háztájira kell most figyelnünk! (5.) Tízezer forint haszon A szigetcsépi „Lenin” Termelőszövetkezetben Németh Lukács főmezőgadász és Appel Gábor párttitkár ismerteti hízósertés-akciójukat. Érdemes megfigyelni, hogyan is finomodik és terjed a „bedolgozó” állattenyésző módszer. __ ' az Örkényi általános isKOOPERÁCIÓ és a »• dasági Szakszövetkezet között. A tanulóik időnként társadalmi munkában segítenek a könnyebb mezőgazdasági munkákban, a szakszövetkezet pedig rendszeresen buszt biztosít a diákoknak országjáró körútjukra. A szakcsoporttól kapták, gyakorlókertjük egy részét is és a mezőgazdasági gyakorlati foglalkozáshoz szükséges vetőmagot, facsemetét stb. Paragrafus és állampolgár Érdekes óvások Tanulságos özvegy Kenyeres Gyuláné nagykőrösi lakos ügye. Az özvegyasszony 1178 négyszögöles tanyáját elhalt fia özvegyének ajándékozta. A ceglédi járási földhivatal azonban megtagadta az ehhez való hozzájárulást, mondván, hogy ingatlan elidegenítésekor a tsz-é az elővásárlás joga, a hozzájárulásnak tehát előfeltétele az, hogy a tsz e jogáról lemondjon. Az elővásárlás joga valóban fennáll — itt azonban ajóndé- kozásról, nem pedig eladásról volt szó. Az özvegyasszony is erre hivatkozva kérte ismételten a földhivatal hozzájárulását. Sikertelenül. A határozatot az asszony megfellebbezte. Ám a megyei földhivatal is jóváhagyta a járás elutasító határozatát. Az özvegy ezután a megyei főügyészséghez fordult. És miután a MÉM írásban lefektetett állásfoglalása szerint az ajándékozás és a vásárlás két különböző jogügylet — az elővásárlási jogról való lemondást is csak vásárlás, nem pedig ajándékozás esetén lehet megkövetelni. Az ingatlan elajándékozásához tehát az özvegy megkapta a hatósági hozzájárulást. lebbezésnek, és a főorvost visz- szahelyezte állásába. A megyei főügyészség megóvta a határozatot, hiszen ha valaki betöltötte hatvanadik életévét, és tízéves munkaviszonya igazolható — nyugdíjaztatása nem jelent joggal való visszaélést. © A fennálló jogszabályok érvényre juttatása érdekében a megyei főügyészség olykor az egyes ember érdeke ellenében is közbeavatkozik. Dr. H, M. 68 éves üzemi főorvos munkaviszonyát a járási tanács egészségügyi vezetője 1963 márciusában felmondással megszüntette. A főorvos azzal az érveléssel fellebbezte meg a felmondást, hogy az joggal való visz- szaélés; ha ugyanis az év végével mondják fel munkaviszonyát, magasabb nyugdíjra jogosult. A területi munkaügyi döntőbizottság helyt adott a felElső látásra furcsállható egy tej hamisító esete. Az illető — égy megyei tsz alkalmazottja — fegyelmi határozat útján azonnali elbocsátásra ítéltetett. Tudni való, hogy az első fokú fegyelmi határozat általi felfüggesztés azonnali hatályú, ilyen esetben tehát 'nincs halasztó hatálya a fellebbezésnek. A tejhamisító megfellebbezte az elsőfokú határozatot, s miután a területi munkaügyi döntőbizottság megállapítása szerint vétsége nem volt any- nyira súlyos, hogy elbocsátást érdemeljen — megfelelő fegyelmi büntetésként az áthelyezést szabták ki rá. Amíg azonban ez a döntés megszületett, az illető* nem állott munkaviszonyban. Ebből kiindulva, és arra hivatkozva, hogy súlyos munkakönyvi bejegyzésének köszönhetően volt munka nélkül — munkaadójától 5000 forint kártérítést követelt. A megyei főügyészség a helyes jogpolitika érvényesülése érdekében közbelépett. Jogi képtelenség ugyanis, hogy az elbocsátott alkalmazott ölbe tett kézzel várja ügyének eldőltét, s utólag teljes kieső munkabérét követelje. Ha munkakörében nem is, más területen elhelyezkedhetett volna. Munkaadóját tehát nem kártérítési, csupán kárenyhítési kötelezettség terhelheti. Adott esetben: bár a fellebbezés után meghozott határozat jogellenesnek ítélte az elbocsátást, és helyette csak áthelyezést ítélt meg — a kieső időre csak a dolgozó átlag- keresete egy részének megfizetésére kötelezte a munkaadót. P. G. A szigetcsépi tsz például az alábbi feltételekkel helyezi ki hizlalás céljából a sertóssüldőket a tagok háztáji gazdaságába: 1. a süldőalap- anyagot saját állományból vagy felvásárlás útján a mindenkori szabadpiaci áron adja át. Irányár kb. 30 forint kilogrammonként. 2. A süldők órával a tsz-tagot leterhelik. A kihelyezett süldőkre a tsz központilag biztosítást, köt és a biztosítás árával is megterheli a tsz-tagot. 3. Takarmányt biztosít a szokásos áron és.szükséglet szerint ásványi és vitamin premixefeet, A táp és a takarmányok árával ugyancsak megterhelik a hizlalót. 4. Szaktanáccsal és egészségügyi tanáccsal látja el a tagot, valamint szerződéskötést szervez az áMatforgalmi vállalattal. Az értékesítést is megoldja. A háztáj iibam hizlalni akaró tag kötelessége, hogy gondoskodik megfelelő hizlaló helyről és berendezésékről. Takarmányigényét egy hónappal előbb bejelenti, a sertés gondozását elvégzi és az állat megbetegedése esetén azt bejelenti. Gondoskodik a meghízott sertés beszállításáról, illetve központilag szervezett szállítás esetén vállalja a költséget ■ Figyeljünk * most meg egy érdekes gazdaságossági számítást. Kiadások: (táppal történő hizlalásnál) 1. Kihelyezett süldő ára 30 kg-os, 30 Ft/kg = 900 Ft 2. Biztosítási díj kb = 50 Ft 3. Egészségügyi kezelés és gyógysz. =* 50 Ft 4. 90 kg ráhizlalás (1 kg hús előállítása 4 kg táppal) •a 30—60 kg-ig 'Süldői táppal (120 kgx 4,25 Ft) = 510 Ft 60—120 kg-ig hízótáppal (240 kgx 3,10 Ft) v = 744 Ft összesen 2254 Ft Bevételek: 105—125 kg-ig hús- jellegű sertés 23 Ft/kg 120 kg esetén 120x23 forint = 2760 Ft 120 kg esetén 1 Ft/kg nagyüzemi felár = 120 Ft összesen: 2880 Ft Kiadás összesen: 2254 Ft Jövedelem: 634 Ft A jövedelemből levonásra kerül tíz százalék kezelési költség és 6 százalékos jövedelemadó, ami 101 forintot tesz ki. Á tiszta nyereség tehát és a tagnak kifizethető összeg 533 Ft. Ennek alapján j óváírható tízórás munkanap, amely a nyugdíjévekbe beleszámít. A tervezett tízórás munkanap díja 100 forint A gazdaságossági számítás persze csak példa a jövedelem nagyságára, amely függ a gondozástól, a tartási viszonyoktól. A hizlalás akkor eredményes, ha több hízó kerül beállításra egy időben. Az élőbb vázolt kimutatásból megállapítható, hogy például aki egyszerre 20 süldőt hizlal, az több mint tízezer forint jövedelemhez juthat. Ám ezt egy évben kétszer megcsinálhatja és abban az esetben már húszezer forint üitá a vállalkozó markát. Érdemes tehát a so getcsépi tsz-tagoknak is benevezni a bedolgoezásos sertés- hizlalásba. Assabin Nándor tsz-tag, aki egyébként a háztáji bizottság elnöke, gyorsan benevezett az akcióra és tíz süldőre bejelentette igényét. Mint mondotta, nagyszerű dolog ez, mert aránylag gondtalanul és biztonságosan, jó munkával megjön a haszon. Assabin Nándort a termelőszövetkezet vezetősége függetlenítette és a háztáji hizlalások szervezőjévé kinevezte. A szigetcsépi Lenin Tsz-ben azonban nemcsak sertéseket, hanem tojótyúkokat is WhelyetóéSt a' tsz-ta- gofchoz. Azt tartják, hogy minden parasztháznál találhatók olyan istállók, amelyek olcsón áitalaikíthaitók tojótyúktartás céljaira. Lényege, hogy szeillős legyen, világos és könnyen tisztítható. Szüts Dénes (Folytatjuk) Fontos, fontosabb... A fokozás logikája szerint a címben szereplő két szó után harmadiknak a legfontosabb következnék. A fokozás logikája azonban egy az egyben nem plántálható át az életbe, legalábbis erre gondoltam, amikor egy megyei értekezlet részvevőjsként — sokadma- gammal — arra vártam, hogy a fontos ember megérkezzék. A fontos ember ugyanis késett. A megbeszélés kezdési ■időpontján már húsz perccel túlhaladt az óramutató, amikor megérkezett. A fontos ember bizonyára elfoglalt ember, akinek minden perce teendőkkel zsúfolt. Vagy mégsenf? A fontos ember ugyanis azért késett, mert beszélgetett. Az ajtó előtt. Nem halaszthatatlan tennivalókról, égető feladatokról, hanem a pocsék időről, mely tönkretette a hét végére tervezett családi programot. Az unokáról, aki már kimond néhány szót. Ilyesmikről. Miközben a teremben harmincnál is többen ültek, vártak, türelmetlenkedtek. A teremben ülők szintén fontos emberek a maguk munkaterületén. Irányítók, akiknek nem nyolc óra a munkaideje, vezetők, akik napról napra emberek sokaságával foglalkoznak s akik — éppen fontosságuk tudatában — éppúgy megteszik azt, amit most velük tettek, ami miatt rnéltiatlankod tak: megvárakoztatják az összehí- vottakat. Ha csupán kivétel lenne, akkor is szót érdemelne az ilyesfajta apróságokból összerakható stílus, magatartás. Sajnos, nem kivétel. Szép számmal találni olyanokat, akik rangjukat, beosztásukat, tekintélyüket — mely sűrűn nem egyéni értékeik, sokkal inkább címük következménye — valamiféle jogosítványnak fogják fel, jogosítványnak arra, hogy mit engedhetnek meg maguknak másokkal szemben. A fontos ember — történetesen egy gyári osztályvezető — úgy véli: ha reggelente gépkocsi szállítja munkahelyére,. s délután, haza, ettől ő még fontosabb lesz... Jár is érte szorgalmasan a kocsi. A gyártól kétutcányira. Mert a fontos ember ott lakik. Gyalog, sétálva is mindössze nyolc percre az üzemtől. A fontos ember — történetesen egy termelőszövetkezeti elnök — úgy véli: ha meghívták is, nem megy el a pártvezetőség ülésére, mert ép3tunhatársunh jelenti Ssegedröl Víz és emberek „MAJD KIALUSSZUK MAGUNKAT” - KELL A FÉNY - PEST MEGYEIEK A GÁTON Dübörgő gépkocsikaraván a Budapestet Szegeddel összekötő úton. Szélvédő üvegükön piros tábla: árvízvédelem. A platókon homokzsákok. A volánok mögött borostás képű férfiak. Néha kihajolnak, hogy érje őket a frissítő levegő. A kocsik oldalán más és más felirat: Szombathely, Veszprém, Budapest, Zalaegerszeg. A konvoj mégis szétválasztha-tat- lanul kígyózik a napfény veszélybe jutott városa felé. Ez a huszonegy gépkocsivezető azonban csak néhány azok közül, akik „megtagadták” az engedelmességet: nem voltak hajlandók kiszállni a volán mögül. „Majd kialusszuk magunkat, ha levonult az ár’’ — mondták. Nem magukra gondolnak, hanem arra a több- százezer emberre, akiknek otthonát fenyegeti a víz. r* Szeged. Tisza-pairt. Éjjel fél három. Kis tábortűz pislákol a homokzsákok tövében. Körülötte katonák, rendőrök. Pihenőben vannak, társaik a partot vigyázzák. . — Mióta? — Harmadik napja vagyunk kinn. — Meddig maradnak? — Én pénteken mehetnék szabadságra — mondja az egyik fiú —, de maradok. Kell itt az ember. — Hová valósi? — Ceglédre. Már írtam . is anyáméknak, hogy ne várjanak. — Neve? — Bálint Péter. Vállára akasztja géppisztolyát, s eltűnik a part fái között. A Délmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat igazgatói irodája. Aki informál: Vajda György. — Van munka bőven, de helytállnak az emberek. Tőlünk kétszázan vesznek részt a partok szükségvilágításának szerelésében. Köztük vannak a ceglédiek és a nagykőrösiek is. — Feladat? — Eddig 132 kilométeres szakaszt építettünk ki a Tisza és a Marós partján. A töltéseken éjjel-nappal dolgoznak, kell a fény. A mai adatok szerint 200 kilométer vezetéket használtunk fel és 3700 izzólámpa világít a gátakon, ötven emberünk pedig a műhelyekben megállás .nélkül készíti a vezetékeket. — Hangulat? — Mindenki fegyelmezett. A töltésen villanyszerelőcsoport dolgosak. — Mennyi a munkaidő? — Nyolc óra az engedélyezett. De ha készen vagyunk, átszökünk a másik brigádhoz segíteni. Mentősofőr meséli: a makói kórház betegeit helyeztük biztonságba. Szegedre és Hódmezővásárhelyre vittük őket. Két társam egy 102 éves bácsit akart lesegíteni az ágyról. Az öreg, aki látta a nagy, az 1885-ös árvizet is, haragosan szólt rájuk: — Ugyan, fiaim, olyanoknak segítsetek, akik nem tudnak mozogni... Sok tízezer ember, akik a2 ország különböző pontjairól érkeztek a Tisza-partra, ismerősként köszönti egymást A sofőrök nem káromkodnak, ha valamelyik társuk úgy áll meg, hogy csak nehezen tudják megkerülni. A közértes nem veszekszik és nem mér kevesebb szalámit És azok, akik a gátakról érkeznek a városiba, jót nevetnek, hogy este o múzeum előtti téren a szökőkút színorgiában pompázik. A helybeliék pedig a folyótól alig 300 méterre, a zöldségeskertet öntözik.., M. Kovács Attila pen nincsen erre kedve. Megengedheti magának, nem? Amikor ézért a szövetkezet párttitkára szemrehányást tesz, az elnök gorombán letorkollja. A dolog a járási párt- bizottsághoz kerül, ott az elnök így érvel: „az eredmények a fontosak, nem?” Mintha a szövetkezet gazdálkodásának sikerei az ő személyes tulajdonát képeznék, mintha ezek adnának fölmentést alapvető magatartásbeli kötelezettségek alól! Az önmaga fontosságával tüntető, s nem ritkán visszaélő ember töredékcsoport, maréknyi kisebbség tagja, s mégis: szemet szúr, fölháborít, méltatlanikodásra késztet. A vezetők nagy többsége nemcsak tisztában van azzal, hogy miféle erkölcsi s gyakorlati követelmények maradéktalan teljesítését kívánja meg tisztsége, hanem ezek szerint él, cselekszik. A fontoskodó kisebbség azonban...! Halálra sértődik, ha valamilyen gyűlésen nem az elnökségben foglalhat helyet Ha felesége frizuráját nem soron kívül készíti el a fodrász, ha fiacskája intőt hoz haza az iskolából, ha szavának nem azonnal engedelmeskednek ... Nyugodtan kimondhatjuk: minél kevésbé alkalmas valaki emberileg, politikailag, szakmailag a tisztségre, annál fontosabbnak érzi magát, annál inkább túlbecsüli azt, amit csinál, annál nagyobb meggyőződéssel állítja, hogy őt szolgálják, s nem ő szolgál... A magamutogatásra nincs szüksége azoknak, akik tekintélye tudásukból, emberi alkalmasságukból fakad, sőt, ezek az emberek nemegyszer röstellifc, ha megpróbálnak kivételt tenni velük, s természetesen nem fogadják el. A faborításos, ultramodern bútorokkal berendezett irodában üldögél: ktsz-elmök — mi- közlben a műhelyben özönvíz előtti eszközökkel kínlódnak a tagok — nem a karikaturisták, humoristák agyában született meg, hanem valóságos álak Ahogy valóságos alak az a nagyvállalati vezető is, aki méregdrága gobelint rendeltet a dolgozószobájából nyíló tanácsterem falára, s ugyanakkor „nincs rá fedezet” indoklással nem engedélyezi öltöző- szekrények vásárlását az egyik gyáregységben, ahol öten zsúfolják össze ruháikat egy-egy szekrényrészben.,. A fontos ember számára önmaga a legfontosabb. Minden körülményt, esieményt aszerint mérlegel, hogy az ő személyét hogyan érinti, növeüi-e fontossága súlyát, miféle hasznot, előnyt húzhat belőle? A ránglak, címek, ültetési sorrendek ugyan formalitások, de elengedhetetlenek a maguk helyén: diplomáciai eseményeknél, külföldi vendégek fogadásánál, ünnepélyes aktusokkor. Átplántálni azonban az élet más — sőt: minden — területére nemcsak fölösleges, hanem egyenesen nevetséges. Márpedig a fontos emberek ezzel próbálkoznak, s mi tagadás, nem sikertelenül. A fontos emberek azonban nincsenek tisztában a fokozás szabályaival. Nem veszik észre, hogy a társadalom számára az önmutogatásnál fontosabb a végzett munka, s hogy a közösség külsőségeiben minél szerényebb, tartalmában annál inkább gazdagabb szolgálata a — legfontosabb! Mészáros Ottó BASUDIN ÉS SOFRIL A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter két új növényvédő szer forgalomba hozatalára adott engedélyt. A világhírű svéd Geigy cég gyártja a hatóanyagát a Budapesti Vegyiművekben előállított Bű- sudin elnevezésű rovarölő szernek, amely a legnagyobb hatású készítmények sorába tartozik. A nagyüzemekben és a házikertekben egyaránt felhasználható például a kukoricamoly ellen, valamjnt a burgonya, a zöldségek 'és a rizs kártevőinek irtására: a francia Progil-cég készíti a Sofril elnevezésű kénanyagot, amellyel a szőlőskerteket védhetik meg a lisztharmatfertőzéstől. i t
