Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

I HS1 MECVEI 1970. MÁJUS 29., PÉNTEK Pest megyei művészeti hetek Első nap: emlékezés Szőnyi Istvánra Mint már lapunkban beszá­moltunk róla, ma kezdődnek a Pest megyei művészeti he­tek eseményei. A sokszínű program első rendezvényét Budapesten, a Kossuth Klub­ban tartják. Szőnyi Istvánra emlékeznek itt. D. Fehér Zsuzsa művészet- történész méltatja a neves festőművész pályafutását, aki­nek egyik ihletője a Dunaka­nyar csodálatos vidéke, Ze- begény környéke volt. A dél­után 4 órakor kezdődő elő­adáson levetítik Kollányi Ágoston Szőnyi István című kisfilmjét is és bemutatják a zebegényi emlékmúzeum je­lentősebb képeit. Badacsonyi borospince Győrött A közép-dunántúli neves borvidék — Csopak, Somló, Badacsony, Sopron és Mór — termésének feldolgozására új palackozóüzemet épít a Bada- csony-vidéki Állami Pincegaz­daság Győrött. Az ezer hekto­liter kapacitású korszerű üzemben az automatikus be­rendezések a szezonban na­ponta 50 000 üveget töltenek majd meg. A palackozóhoz 25 ezer hektoliter befogadóképes­ségű pince is tartozik majd. A korszerű új létesítményt elő­reláthatóan a szüretre adják át rendeltetésének. B/V Bazoár = Wazovar azaz Vác? A Századok legfrissebb szá­ma Gerard Labuda cikkét közli „Bazoar Anonymus Gal­lus krónikájában” címmel. Ebben a tanulmányban az író megpróbálja azonosítani a Gall XII. századbeli króniká­jában szereplő Bazoárt Vác várossal. Régen próbálkoznak már megfejteni neves történé­szek a francia Anonymus Gal­lus krónikájának azt a tudósí­tásai. h°gy hol van az a Ba­zoármevű helység, amelyben István magyar király halála után (1038) — az őt a trónon követő Velencei Péter elkezd­te építeni a Szt. Péterről elne­vezett székesegyházat. A cikk­ből megtudjuk, hogy a króni­kás Lengyelországba való ér­kezése előtt Magyarországon élt, és láthatta fenti templom építkezéseit. Miután ilyen helység Magyarországon nem volt, több lengyel író, mint Szlachtowszki, Bielowski, Fin­kel a helységen Borsodot ér­tette. Ketrynski wojciech Vas­várt vélte benne megtalálni, mivel a „V” gyakran felcseré­lődött a „B”-vel. Lehetséges, hogy a helynév azóta átala­kult, vagy maga a szerző, eset­leg az értetlen másolók rosz- szul jegyezték fel. Malecynski és Plezia Pécs- várral azonosította, ugyanis Pécs helynév a latin Basilica, Ecclesia Petri kifejezésekből származik. Voltak, akik Budá­val azonosították — Budnar— Szabó Zoltán festőművész alkotásaiból kiállítást rendez­nek az Ernst Múzeumban. A tárlatot holnap nyitják meg. VÍV azonnal felvesz budapesti munkahelyeire villanyszerelőket, ezek mellé betanított munkásokat és segédmunkásokat Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkásképesítés megszerezhető. Jelentkezés: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem «wsstí Budapest VI., Mozsár utca 16. Budnaria—Buda Wara. Ez nem valószínű, mert Budán a Szt. Péter és Pál tiszteletére szen­telt templomot I. István ala­pította 1022-ben. (Labuda fel­veti újra a gondolatsort.) A középkori grafika szabá­lyai szerint fennáll a lehetősé­ge a B/W változásnak, s ezért meg kell kísérteni azonosítani egy olyan magyar helységgel, i melynek neve írott formában Wazoárhoz áll közel. Gerard nyelvészeti oldalról is megközelíti az elnevezést, és a szlavisztikát is felhasználja. Részletesen fejtegeti a szerző a Századok folyóiratban, hogy ő (Vác szlovákul Vacov, né­metül Wazenburg) Wazo-vár Vas-o-vár hűséges tükörsza­vait véli benne felfedezni. Ez a keresett forma felelne meg a leginkább az Anonymus Gal­lus által felhasznált elnevezés­nek, Baz-o-ár-nak. Idézzük a krónika teljes szö­vegét, és nézzük meg, hogy az idézetteket vonatkoztathat­juk-e Vác/Vacov helységben fennálló helyzetre? íme a krónika: „Amikor (ti. István magyar király 1038- ban) eltávozott e világból, a magyar trónt Velencei Péter foglalta el, aki Bazoariumban Szt. Péter tiszteletére templo­mot rendelt (építeni), amelyet mai napig egyetlen király sem fejezett be olyan mértékben, ahogyan azt elkezdte.” Tudjuk, hogy Vácott ősidők óta volt püspökség (egyes tu­dósok az alapítást István ki­rályhoz, mások I. Géza király nevéhez fűzik). Volt Vácott a XI. században egy Szt. Péter tiszteletére felszentelt temp­lom is. Egy másik forrás, a Bécsi Képes Krónika leírja, hogy amikor 1074-ben a néme­tek által támogatott Salamon király Rákos mezején gyűjtöt­te össze seregét, Béla fiai: Gé­za és László pedig Vác körül, ahol élt egy Wach nevű reme­te. Amikor Lászlónak a láto­mása volt, és a lángoló agan- csú szarvas feltűnt, ott álltak a Szt. Péter templom közelé­ben. A templommal való kap­csolatra utal, hogy Géza ki­rályt 1077-ben Vácott temették el. Lehet tehát komoly alapja annak, hogy Bazoar nem más, mint Wazoar — Vacovar, azaz Vác, Vacow, Wazenburg, Vác civitas, mivel a név azonosít­ható. Messzemenően azonos Gallus Anonymus krónikájá­ban és a Bécsi Képes Króni­kában, hogy Vácott 1074-ben volt egy Szt. Péterről elneve­zett templom. Lehetséges te­hát, hogy 1038 után Velencei Péter király kezdte építeni a váci székesegyházat, s rövid uralkodásának ideje alatt nem tudta az épület első tervét megvalósítani. Most a sok külföldi tudós után a magyar kutatókon a sor, hogy az azonosítást bebi­zonyítsák, és szívesen foga­dunk minden segítséget e té­ren, hogy 1974/75-ben, Vác vá­rossá nyilvánításának 900 éves évfordulóján ezzel is gazda­gabbak lehessünk. Biró Béla, a váci Géza király téri gimnázium igazgatója VESZPRÉM Falu a Kálvária dombon Érdekes üregekre bukkan­tak Veszprémben, a Vegyipari Egyetem épületének szomszéd­ságában, egy lakóház alapozá­sa közben. A Bakonyi Múzeum munkatársainak vizsgálata szerint a nyílások a X. század­ban épített vasolvasztó- és' edényégető kemencék marad­ványai. Ugyanitt néhány Ár­pád-korra jellemző kerámia- tárgyat is találtak. A leletek a veszprémi Kálvária-dombon fekvő egykori falu délnyugati területeit körvonalazzák. A (kutatásokat folytatják. JEGYZET Műveltség / “~j smerek egy művelt em­_£ berí. Nála a műveltség O' az élete, saját maga megvalósítása, a létele­me. Ha megfosztanák művelt­ségétől, nem lenne többé, el­pusztulna, vagy egészen meg­változna, léte más lét lenne. Műveltsége nem latinos és görögös, nem is középkori, egyházi, vagy világi, nem pol­gári és nem is „szocialista rea­lista”. Sokkal tágabb ennél. Műveltsége, az egyénisége, életformája. Nem eszményíti az irodal­mat és a színházat, nem esz­ményíti a filmet és a zenét, vagy a képzőművészetet, nem eszményíti a történelmet, a kémiái, a fizikát, a matemati­kát, nem eszményíti az auto­mata gépeket és a kompute­reket. Az embert eszményíti. Ismerősöm műveltsége nem irodalmi, vagy műszaki, nem zenei, vagy természettudomá­nyos és nem szakmai, vagy politikai. Ismerősöm művelt­sége emberi. Szereti az embereket és útdí­ja azokat, akik csak úgy csi­nálnak, mintha szeretnék az embereket. Nem kedveli az élősdieket, a haszonlesőket, az ingyenélöket, a hazugokat. Szeretné, ha minél kevesebb ember válna ilyenné. Csodál­kozik a szellemi igénytelensé­gen, a szellemi rugalmatlan­ságon, a szellem befagyásán, megmerevedésén. Ismerősöm nem érzi magát kiváltságosnak. Utálja a kivált­ságosokat, akik mások bőrén összeharácsolták és kisajátítot­ták saját maguknak a tudást, az intelligenciát és féltve őrzik, nehogy más is részesüljön be­lőle. Mert akkor megszűnne a kiváltságuk. Igen, ő művelt ember. ö szót emel a műveltség szétosztása melleit, hogy min­denkinek jusson belőle, hogy mindenki közel kerülhessen a műveltség asztalához és onnan annyit vegyen, amennyi saját és embertársai életének kitel­jesedéséhez szükséges. Ugyanis önmagában nincs művelt ember, csak embertár­saival együtt, ahol otthon érez­heti magát, ahol megértik, ahol vitatkozhat, ahol elisme­rik, ahol adhat saját magából. Ismerősöm műveltsége, társa­dalmi. S mini ilyen feljogosítva ér­zi magát, hogy harcoljon a műveletlenség ellen. Kissé fél, mert úgy látja, hogy támad a műveletlenség. A műveletlen- ség, amely életforma, s mint ilyen embertelen. Embertelen az emberi érté­kek semmibevevése, és társa­dalomellenes A műveletlenség igazi gondolkodás- és szellem- nélküliségében helyet ad az anyagiasságnak, az anyagias­ság helyet ad a szellemi érté­kek lebecsülésének — mert azt pénzen nem lehet megvásárol­ni — a szellem lebecsülése elpusztítja az emberiességet és támogatja az emberben levő ösztönös, alantas érzéseket. Az erőszakot például. Az erőszak elpusztítja a kul­túrát és létrehozza „kultúrá­ját” a sekélyes, gondolattalan, öncélú, hitvány irodalmat, színházat, mozit, képzőművé­szetet, zenét. A szellemtelen- ség áradata eltompitja az em­ber agyát és érzékeit, kiragad­ja a közösségből, a társada­lomból, elidegeníti az embere­ket egymástól. Ismerősöm fél ettől, de nem lenne igazán müveit ember, ha nem tudná, hogy mi hadat üzentünk a műveletlenségnek. De tudja, hiszen ő is elsőként üzent hadat. Ha kell, a társa­dalomnak törvénnyel kell biz­tosítani, hogy a műveltség, közműveltséggé, a köz művelt­ségévé váljon, a köz lételemé­vé, a köz életformájává, a köz humánumává. Ismerősöm bizonyára örül a készülő közműveltségi tör­vénynek, mert világ életében azért harcolt, hogy hasonló társakra találjon, örülhet a készülő törvénynek, mert ez­zel egyszer és mindenkorra törvényen kívül helyeztük a közműveletlenséget. S ami tör­vényen kívül van, az bünte­tendő. , Berkovits György (17) Ciduro, Müllerék parcellá­ja... Nem sokkal azután, hogy az a különös szerzet, az Arany­város illegális plébánosa jó­szándékú, hasznos intelmei felsorolásába kezdett, Honda László kiosont a raktárból. Távozása nem tűnt fel senki- ne ., a hallgatóságot annyira lenyűgözte a padre előadása. A jaguárkaland hőse viszont pokolian unta magát, árva szót sem értett az egészből, türelmetlenül izgett-mozgott a sarokban, elhatározta, hogy körülnéz kicsit. Kilépett a raktárépületből. A Floresta felől kellemes illatok csapták meg az orrát, a Madame el­határozta, kitesz magáért, ha már egyszer „jobb emberek” is elvetődtek ide, olyan ebé­det főz nekik... Honda be­kukkantott az imaházba, szemügyre vette a paplakot, amely egyetlen háromszor két­méteres helyiségből állott, szerényen simult az imaház oldalához. A Pirkadat kátéesz kíváncsi részlegvezetője be­lesett az encarregador especial már lényegesen masszívabb házának ablakán is, egy pan- tallós fiatalember horkolt az ágyon, körülötte a földön üres rumosüvegek... Semmi érde­kes ... Körülsétálta a Főteret, majd befordult az egyik ösvényre. Pár lépés után úgy érezte ma­gát, mintha fényárban úszó főútvonalról valami elhagya­tott. rosszul világított mellék­utcába került volna, itt a fák sűrű boltozatán alig' hatolt át némi napfény. Pár pillanatra meg kellett állnia, hogy sze­me megszokja a derengő fél­homályt, aztán fütyörészve indult beljebb, felriasztott egy majomcsapatot, később boldo­gan fedezett fel egy pompázó orchideabokrot, percekig gyönyörködött benne, egy szá­lat leszakított, ballagott to­vább, aztán egy fa mögül va­laki puskatussal fejbevág­ta... — Nézzétek, milyen csoda­bogarat hoztam nektek! — ri­koltotta Ernest, amint kilé­pett a sűrűből, hóna alatt az eszméletlen Honda Lászlóval. Ez az Ernest éppoly hatalmas termetű volt, mint senhor Mullero, éppoly szőke, de sok­kal fiatalabb, darabosabb, durvább arcú. Az Aranypatak partjára épí­tett takaros házikó tornácán a két férfi abbahagyta a heve­nyészett térkép tanulmányozá­sát és a hang irányába for­dult. Hans Müller volt az egyik, a másik meg egy bar­na hajú, középtermetű, kövér.­kés, lassú mozgású, lassú be­szédű ember. Franz Eber- hardt. Harmadik társuk közben a tornác sarkába lódította zsák­mányát. — Csak megsimogattam a puskaaggyal — magyarázta vigyorogva —, nemsoká ma­gához tér. Az volt a fickónak a szerencséje, hogy egy pilla­natra tisztán kivehettem az arcát, láttam, hogy idegen. Gondolom, azok közül való, akikről tegnap este meséltél, Hans. — Igen — bólintott Müller —, ez az egyik magyar. Vala­mi elektromos vigéc. Egy dummer Kerl, a Florestában csak ült és hallgatott, az anyanyelvén kívül mást nem beszél. —Vajon mit keresett erre? — tette fel a kérdést elgon­dolkozva, mintegy önmagá­nak Eberhardt. — Vajon ki küldhette? Müller mosolyogva csóválta a fejét. — Franci, te már akkor is gyanakszol, ha arra semmi ok. Ezt a kis kopasz korcsot senki nem küldte ide, semmit sem keresett erre. Egyszerűen elfelejtették tájékoztatni az ösvények tiszteletéről. Vagy nem értette meg, amit mond­tak neki. Elcsavargott. Figyel­jétek, már eszmél is ... Er­nest, tölts bele pálinkát és ha teljesen magához tér, udva­riasan kísérd vissza a Főtérre a társaihoz. Nem bántod, ér­ted? Semmi értelme, hogy esetleges kellemetlenségeket csináljunk magunknak most, amikor ilyen szépen alakul­nak a dolgaink. Folytassuk a munkát... — Hát — mondta vontatot­tan Eberhardt —, azért min­denesetre addig is beszéljünk portugálul vagy franciául, tu­domásom szerint sok magyar konyít valamit a mi nyelvün­kön. (Folytaljuk) i i i

Next

/
Thumbnails
Contents