Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
*970. MÁJUS 3., KEDD rtsr MECV 'k/Űvíísp liku Pál Krakkóban Lucián Motyka lengyel kul- ! turális és művelődésügyi miniszter meghívására vasárnap délután Krakkóba érkezett llku Pál művelődésügyi miniszter, hogy az ősi lengyel városban részt vegyen a raa- jgyar kultúra napjainak hétfői ünnepélyes megnyitásán. A magyar napok keretében kerül sor a többi között „A magyar—lengyel történelmi kapcsolatok ezer éve” című nagyszabású kiállítás megnyitójára, amelyen llku Pál és Lucjan Motylca mond beszédet. Ugyancsak vasárnap délután a magyar napokra Krakkóba érkezett Lucjan Motyka, valamint a lengyel kulturális élet több kiemelkedő személyisége. Tavasz Cegléden Húsz esztendő Múlandó múlt, jósolt jövendő Kúsz esztendeje, hogv az altkor néhány hónapos üzemből kigördült az első D—330 jelű tehergépkocsi. Az első ötéves terv első esztendeje volt; 1950. A Csepel Autógyár — Steyer-licenc alapján — négyhengeres, 85 lóerős Diesel-motorokat kezdett gyártani, s ezeket építette be a teherkocsikba. Ünnep volt? Természetesen az. Az építés lázában égő ország számára újabb bizonyság, hogy akar és tud alkotni. Még ebben az esztendőben a D—350 a Lengyelországban rendezett tehergépkocsi-versenyen megszerezte az első helyet. Dicsőség volt? Természetesen az. A múlt azonban múlandó. Értékét az adja meg igazán, hogy mennyi épül be belőle a jelenbe s a jövendőbe; mi épül -z alapokra. Egyszer volt... Fontos s szükséges ezt hangsúlyozni, mert ' sok , minden úgy hangzik a gyárban, amikor az ötvenes évek első részéről esik szó, mint a mese. Egyszer volt... Mert valóban meseszerűnek tűnik, hogy Svédország után másodikként — Angliával egyidőben — Európában itt valósult meg a turbófeltöltőtt Diesel-motorok sorozatgyártása, közúti járművek számára. Pedig húsz esztendő alatt nagyon sok minden történt* a gyárban. A kezdetben gyártott egyetlen motor egész motorcsaláddá nőtte ki magát, napjainkban ll Jelentés a munkaerőhelyzetről: Teljes foglalkoztatottság 900 NŐNEK CSAKNEM 3000 ÁLLÁS ■An t Elkészült a megye munka! erőhelyzetét felmérő negyedéves jelentés. A vállalatok az év első három hónapjában há- 1 romszázalékos munkaerő- 1 hiányt jeleztek, majdnem a felét a tavalyi igényeknek. Ehhez hozzájárult, hogy 1970. január elseje óta a vállalatok az új munkaerőért „létszám- növekmény adót” fizetnek, s ez természetesen a nyereséget terheli. Az óvatosságot indokolja, hogy nem tudták előre, milyen mértékű lesz az adó. A csökkenés következhet a gyárak tervszerűbb munkaerőgazdálkodásából is. A tapasztalat azonban az, hogy a vállalatok létszámtervüket nem mindig a tényleges helyzetnek megfelelően készítik el, hanem eleve arra gondolnak, hogy az igényeknek úgyis csak felét tudják kielégíteni, ezért túlterveznek. Az új munkatörvénykönyv megjelenésével, a régi kötött'KS CKERAVILL KOZULETEK, VILLANYSZERELŐK! ÚJ VILLAMOSSÁGI SZAKÜZLET minőn ^KERAVIl^^ Budapest V!., Rudas László u. 27. Telefon: 313-733 Szerelési cikkek, vezetékek, ipari világítótestek. A Nyugati pályaudvar mellett ■VÉS <Z> KERAVILL ségek felszámolásával nemcsak egészséges mozgás kezdődött meg, hanem megindult a versenyfutás a munkaerőért A legnagyobb gondot a jó szakember hiánya okozza: az iparban 4 százalékkal kevesebb a szakmunkás, mint kellene, az építőiparban pedig 11,8 százalékkal. Szinte soha nem kerülnek hiánylistára a kisegítők és az adminisztrátorok. A vállalatok mégis felveszik őket, hiszen a bérkü- lönbözetből jobban megfizethetik a művezetőt. Munkaerőtartalék a megyében gyakorlatilag nincs. A munkaképes korú férfiak foglalkoztatása teljes, s azok az asszonyok, akik tudják vállalni a nyolcórás munkaidőt, szintén elhelyezkedtek már. A szobi járásban, a dabasi és ceglédi járás déli részeiben kevés a női munkaalkalom. Az asszonyok többsége azonban családi és egyéb körülményei miatt csak csökkentett munkaidőt vállalna. A megoldás csak a bedolgozó rendszer bővítése lehet. A megyében tizenkétezer aszszony dolgozik otthon, s azt a teljesítményt, amely után SZTK-ra is jogosultaik, valamennyien elérik. Néhány adat a női foglalkoztatottságról; 1969 első negyedében a munkaközvetítőknél 1450-en jelentkeztek és 2692 különböző állás között válogathattak. Ugyanez az idén: 899 elhelyezkedőnek 2782 munkahely állt rendelkezésére. A két szám összevetése nemcsak azt mutatja, hogy egyre kevesebb a munkavállaló, hanem azt is, hogy a nők nem létfenntartási gondok miatt helyezkednek el. Hogyan lehetne változtatni a megyei munkaerőgondokon? A legtöbbet ezért maguk a vállalatok tehetnek, ha feltárják a belső tartalékokat is, műszaki fejlesztéssel érik el a termelékenység emelkedését. Jó értelemben helyhez köthetik a dolgozókat, olyan szociális és munkakörülményeké^ teremtve, hogy ne menjenek el tőlük az emberek. S a sok összetevő között az egyik legfontosabb, ha az üzemek saját maguk nevelik az utánpótlást, alakítanak ki törzsgárdát MINI VAGY MAXI? Május 1 után a Május 1-ben Mini, vagy maxi? Ez itt a kérdés ... Még javában dúl a harc, eddig semmi sem dőlt el. A megyében az első maxit Vácott láttuk. Külföldön viszont a maxi már győzött... A Május 1. Ruhagyár ceglédi telepén megkezdték az első maxik gyártását. Nagy részük nyugati országokba — főként Hollandiába és Nyugatnémetországba — indul útnak. S ugyanezekbe az országokba kerülnek a nadrágkosztümök is. Márciusiban kétezer darabot varrtak. Jelenleg tavaszi kosztümö- I két, Iáimnált- és műbőr kabátokat készítenek. Áprilisban összesen 32 ezer darabot állítottak elő. Ezek jelentős löszét a Szovjetunióba szállítják. 1 S milyen újdonságokkal találkozhatunk itthon? Nos, hölgyek, figyelem! A tavaszi kabátok a tavalyinál néhány centivel hosszabbak lettek. Most inkább a csípőre szabott, alul bővülő, enyhén trapéz vonalú fazon a divat. A Május 1. Ruhagyár ceglédi telepién most ezt a fazont gyártják nagyobb mennyiségben; s ezeket vásárolhatjuk meg az üzletekben is. 56 féle változatát (!) állítja ] elő az üzem. A kocsik terhelhetősége majd’ 'a tízszerese1 lett a kezdetinek, hiszen a i konténerszállító Csepel nyer- j gesvontató harminc tonnát cipel. A motorok teljesítőké- { pessége széles — 28 és 180 : lóerő közötti — skálát tölt J meg. A gyárat, a gyárban dől- j gozókat dicsérte s dicséri | mindez. A fejlesztő kedvet | igazolja a speciális rendelte- j fésű gépkocsicsalád mggte-! remtése, a szervokormány- | gyártás létrehozása, jóné- hány találmány bejelentése ... | Hát mindezek után nem furcsa, hogy volt olyan időszak, amikor magának az üzemnek a létezése vált kérdésessé, s hogy csupán napjainkban csillan fel annak reménye: a hullámvölgyből■ most már' fölfelé léphetnek? Hiba lenne, ha a régi sikerekhez, hasonlóan a régebbi kudarcok is csupán „egyszer volt...” kezdetű történetként maradnának fenn. Ahogy a sikerek a mai többre adnak inspirációt, a kudarcok is máig szóló figyelmeztetések. Egy valamit azonban nagyon világosan le kell szögezni: a gyár volt és jelen nehézségei, termelési, értékesítési gondjai legalább olyan mértékben há- ríthat'ók át másokra, mint amennyit maguknak vállalniuk elkerülhetetlen. Mert ezer és egy kérdésben másutt hozták a döntéseket, s mások viselték — nem ritkán: nyögték a következményeket... Helyes irány A két évtizedre terjedő gyartmáViyf ej lesztő munka eredményeit összegezve megállapíthatjuk: egészében helyes irányt követett a gyár — a Diesel-motorok széles körű felhasználásának elterjesztésével, hiszen a Csepel motorokat éppúgy használják (Jairtór buszokban, mint bányámozdo- nyokban, szivattyúkban, föld- munkagépekben, kishajókban — de a helyes irány követése ellenére nem mindig azt tette, amit tenni Szeretett volna, illetve, amikor cselekedhetett, azt tétovázva, tehát olykor megkésve tette. Az igénytelen, a nehéz körülményeket is jól tűrő Gse- pel-motorok széles körű sikere — jó néhány ország vásárolta ezeket — olyan illúziókat keltett — s vigyázzunk: nemcsak a gyárban! , hogy most már nincs is szükség lényeges fejlesztésre, elég kisebb technikai, technológiai finomságok átvezetése a gyártásba, s minden rendben lesz. Ez az illúzió hosszú ideig tartotta magát, s csak a sokasodó piaci figyelmeztetések hatására —1 érthetően tehát megkésve, mert már létező igényeket fejeztek ki a piaci jelzések — kezdődött meg lényeges fejlesztő munka. A motorok teljesítő képességének növelése, a dominóelv alkalmazása — a motorok legfőbb alkatrészeinek mintegy nyolcvan százaléka azonos, tehát könnyen cserélhető —. a termékek önsúlyának csökkentése már akkor ment végbe, amikor a konkurrencia erősen megvetette lábát a különböző piacokon, sőt. sok tekintetben nem lebecsülhető előnyre tett szert. Közrejátszottak mindebben irányítási, vezetési következetlenségek, tévedések is. Ahogy gyáron belül sokféle következménye vdlt a következetlen vezetésnek — annak idején, 1965-ben lapunkban riportsorozatban foglalkoztunk e kérdésekkel —, úgy a gyár egészének tevékenységére rányomta bélyegét a járműipar irányításának ellentmondásossága, a döntések többszöri megváltoztatása. Ahogy döntő része volt a közúti járműfejlesztési program körötti huzavonának is abban, hogy bizonyos beruházások — fölöslegesen — erőltetett ütemben kezdődtek meg, míg mások — holott nagy szükség lett volna rájuk — megkezdése késlekedett. A beruházások finanszírozásában végbement változások — a gazdasági reform bevezetésével egyidőben — a reális határon jóval túl lekötötték a gyár anyagi eszközeit, s ezért, hogy míg egyik területen — gyári fogalmazás szerint — direkt- fókozatban hajtottak, a másikon még az indítófokozatot sem kapcsolhatták be ... Kétféle örökség A gyár központi igazgatási épületében; a különböző hatalmas műhelycsarnokok irodáinak folyosóin bekeretezett Színes fényképek függnek. A gyár termékei: ma már ódonnak ható, bumfordi teherkocsik s modern vonalvezetésű, nagy teljesítményű vontatók. Cetnent- és szörpszállító kocsik, tartályautók, panelszállítók, is ott függ a legújabb, a D—562-es jelű univerzális mezőgazdasági gépkocsi fényképe is. Felvételek láthatók a Tibet- ben járt kocsikról, az Afrika- túra részvevőiről... A nagy anyagi áldozatokkal megvalósuló rekonstrukció, az új gyártóegységek üzembe lépése, az egész gyár irányítási módszereinek megváltozása már a jövendőről jósol, s hozzátehetjük: bíztató, pozitív előjellel. Valaki tréfásan a szólásra célzott, miszerint sokáig él az, akinek halálhírét költik, s úgy temetik; a gyárat is valahogy így temették, olykor még szubjektív indulatok is formálták fölötte a hantot, ám korainak s indokolatlannak bizonyult a hír. Több mint tízezer ember kenyerét adják a szélesre tárt kapukon kigördülő gépkocsik, a ládákba csomagolt motorok, tartalékalkatrészek. A húsz qjztendő s mindaz, ami benne sűrűsödött, kétfelé választotta az örökséget. Jó, hogy ma már tisztán látják a gyárban, mi az, amit ebből az örökségből elvethetnek, s mi az, amit őrizniük, ápolniuk kell, Jbögy múlandó műttjok-ne •ciate’- jósolt, hanem' biztos jövendő legyen., Mészáros Ottó SZOMBATON \ MEGYEI NÉPMŰVELÉSI TANÁCS ÜLÉSE Szombaton délelőtt tíz órakor tartják a megyei tanács épületében a népművelési tanács kibővített ülését. Ez alkalommal rendezik meg az országos népművelési konferencia téziseinek vitáját abból a célból, hogy a május 14—15—16-án tartandó országos népművelési konferencia megyei küldöttei közös álláspontot képviseljenek. A vitát Hargitai Károly, a népművelési tanács titkára vezeti. Ezt követően Borbély Tibor osztályvezető-helyettes tart tájékoztatót a Pest megyei művészeti hetek programjáról. DABAS Járási termékkiállítás A Dabasi Járási Pártbizottság, a járási tanács és a Budapest környéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége közös rendezésében május 11-én, délelőtt 10 órakor járási mezőgazdasági, élelmiszeripari és szövetkezeti termény- és termékkiállítás nyílik a járási tanács dísztermében. A kiállítást Boros András, a járási tanács vb-el- nöke nyitja meg. Ezt követően dr. Kecskeméti Lajos, a területi szövetség titkára értékeli a mezőgazdasági szövetkezetek 1969. évi termelési versenyét és adja át a díjakat. A kiállítás május 16- ig tekinthető meg. Megkezdődött az őzbakkilövés A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság rezervátumaiban ismét ropognak a fegyverek; a nemesvadban gazdag erdőségben megkezdődött az őzbak- • kilövés„ Az eseményre Jcülföl- 'dt hadd siók is érkeztek: NSZK-beli vendégptiskások járják a vadcsapásokat. Az útrendőr Útilaput kössön a talpára, kit sorsa gyalogszerrel vezérel Nosztrára: sajgó sebe ettől talán beheged. S a háborgás? Arra vajon milyen fű való? A kóspaúagi elágazástól bő hat kilométert kutyagolhatsz, így is előbb érsz, mint a busz. Téphetsz ibolyát az út- szélen, haragod tán elcsitul. De a csokrot úgyis eldobod az első kilométerkőnél. Egy éles kanyarban fának rogyó kerékpár. Vázához lapát, útőri piros zászló kapaszkodik. Gazdájuk a gallyakat takarítja le az útról: ne akadályozzák a forgalmat. — Jobb-e így, mint p^alog? — tréfál messziről. Svájci sapkája alól kibuggyan fekete üstöké, barna kordbársony nadrágja körül lötyög a gumi- .csizma. — Ez legalább nem ráz — adom a kérdéshez illő választ És akkor indul, mikor én akarom. — De lassan már utoléri a busz. Fél óra múlva itt lesz. — Akkor leülhetünk. Gyújtson rá — Köszönöm, nem élek vele — szélpirította, kerek, húsos arcán kirajzolódik: nem érti, mi a fenét kereshetek erre? Bemutatkozunk. — Laboda Márton. Űtrendőr vagyok máskülönben. — Micsoda? — Ahogy mondom. Sárga motorbiciklivel járunk. Nem látott még ilyet? Az enyémet most javítják, azért járok ezzel. — Aztán mi a dolga? — Egyedül vagyok a váci járásban. Járom az utakat. Ahol lánctalpas szántja az aszfaltot, vagy kidöntik a korlátokat, megnézem, ki csinálta? És jelentem az útmestemek. Megbüntetik őket. — Volf mostanában?... — Mindig akad. Nemrég a kóspallagi úton találtam egy nagy „tréneres” kocsit, lánctalpas traktor volt a hátán. Nem tudott befordulni, tönkretette a kanyart. Mondom, nem jól van ez emberek. Mi köze hozzá, meg ez, meg az. Mutatom az igazolványt: nagyon is hogy van. Mire előjön a sofőr: nektek csak jár a szátok, én meg fizethetek. Mindjárt más a beszéd. Nem is jelentettem fel őket, emberséggel is el lehet intézni, összefogtunk, helyrehoztunk mindent. • — Szép, szép. — Az hát. De nem csinál-' nám, ha nem kellene. Mindenki elmegy már innét. Régen hat-nyolc kilométer jutott egy ú tőrre, most meg huszonöt. Kevés a pénz. — Föld, jószág csak akad? — Semmi. Csak egy kis málnás. Anélkül nem is menne semmire áz ember. Nagy szelek járják most a Börzsönyt. Letarolt hegyeket és levelet bontó fákat vigasztal a nap. Szájunkban fűszál: a tavasz hozta. Édes is, keserű is. Mint minden zöld növényi íz. Esszük és köpködjük. — Család? — Van. — Azért csak jó így tavasz- szal... — Jó, jó. — Meg se várom én a buszt... sietek. — Nincs is már messzire. Menjen csak nyugodtan ... Ha erre jár, nézzen be hozzánk. Indulok. Szembe a nappal. Érzem, m ébredő, égbe nyújtózó hegyek hátát megbizser- geti a zuhogó fény. ölelkezni szeretnének. Paládi József
