Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

“cV,^Miriap 19'.0. MÁJUS 26., KEDD Kétmilliárdért Ajkán több mint kétmilliárd forint beruházási költség­gel épül az ország legnagyobb timföldgyára. A mo­dern, szabad telepítésű gyár első termelőegységei 1971- ben kezdik meg a munkát. A teljes beruházás elkészültével az ajkai új gyár 240 ezer tonna timföldet állít elő majd évente, így ott megháromszorozódik a termelés. Idegenek a magyar tenger partján Fonyódi naplemente Balaton! nyaralás közben kirándulás Budapestre és Bugacra A Boiioton-partjún a hazai nyaralóvendégek és a külföldi turisták kérésére rendszeresen ismétlődő, állandó programot állítottak össze az Idegenfor­galmi szervek. A vitorlás-, vízisí- és a lo­vasiskolák alkalmi szórakozá­si lehetőségeket ígérnek, a nagyobb üdülőközpontok ven­dégeinek azonban — meghatá­rozott napokon — társasprog­ramot kínálnak. A déli parton minden hét­főn félnapos vitorlás kirándu­lásról gondoskodnak. A ta­pasztalat szerint a legnagyobb sikere az egész napos yacht- kirándulásnak van. Rendsze­resen programként ajánlják a külföldi vendégeknek a fonyó­di kirándulást, ahol a naple­mente már • idegenforgalmi látványosság. Ezeken felül Siófokról minden héten buda­pesti kirándulást szerveznek, a vasárnapi programokban pe­dig Bugac megtekintése is szerepel. Balatoni körsétát is több alkalommal szerveznek. A SZOLNOK MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT az 1970—71-es iskolaévre általános iskolát végzett TANULÓKAT SZTRZŐDTET húsipari szakmunkástanulónak Felvételre 17. életévüket be nem töltött fiúk jelentkezhetnek. A jelentkezési lapokat az alábbi címre kérjük: SZOLNOK, Beloiannisz utca 82. Tekintse meg a / Szellőző Művek SZEIIÖlÖX művek ; KIÁLLÍTÁSIT Petőfi csarnok mögötti területen. (Az érdeklődők részére a vállalat szakemberei felvilágosítással szolgálnak). — Reklámfotó kiállítás nyílt az MTI Vadas Ernő- termében, Budapesten, a Ta­nács körúton. Kiadták 1840-ben Megválik kincseitől a könyvek öreg barátja Hirdetés alapján kerestem fel a ceglédi Mátyás király ut­ca 21. számú házat, ahol a ré­gi, magasra épített falak kö­zött, teremnek is beillő szo­bákban él feleségével a 83 éves Nagy Lajos bácsi. A hirdetésben régi könyve­ket, kerámiákat kínáltak el­adásra. A hosszú évek során összegyűjtött 800 kötetből mindössze 300 kötetet találunk a hatalmas, faragott könyvszekrényben. Orosz, francia, spanyol és — termé­szetesen — magyar írók re­mekművei közt válogatva ke­rül a kezembe az 1864-es ki­adású Az INQUIS1TI és egyéb spanyol titkos társulatok titkai című könyv, majd a Száz mese 100 képpel című megsárgult lapu, képékkel illusztrált La Fontai­ne után íródott és 1840-ben ki­adott könyv. Ritkaság az 1895­ben egyetemi tankönyvként használt A magyar költészet kincsesháza című kötet és az 1909-ben kiadott Petőfi összes költeménye. Órákig el lehetne itt búvár­kodni a könyveik között. Iro­dalmat kedvelő ember a köny­velt gazdája aki ilyen nagy­szerű könyvtárat gyűjtött ösz- sze. Minden kötettől nagyon nehéz lenne megválni. Ezt lá­tom Lajos bácsin aid szinte simogatva dédelgeti kincseit. — Lassan el kell számol­nom az életemmel leszámo­lok hát az évek során össze­gyűjtött tárgyakkal — mondja. Nem lehet arról beszélni, mit jelentetteik nekem a könyvek. Kispénzű ember voltam és in­kább kevesebbet ettem, de könyvet vettem. Bolondnak tartottak, én meg büszke vol­tam: 23 éves koromban már 500 könyvem volt! — A kerámia volt a másik szenvedélyem. Selyemhernyó- tenyésztéssel foglalkoztam, majd később ugyanebben a zt kérdi, mi a három kívánságom? A Már persze úgy, hogy ha jönne egy csodatévő varázsló, és azt monda­ná, öcsém, kívánj hármat, én tel­jesítem... mit kívánnék? Az én három kívánságom egy: szerelem! Látom, furcsán néz rám, megértem. Hát nézze. Februárban elmúltam huszon­hét éves, már a homlokom is kezd feljebb húzódni, ha hiszi, ha nem, én még nem vol­tam szerelmes. Persze, egy kívülálló hamar elmosolyodik ezen, talán még tréfálkozik is, ó istenem, micsoda tragédia ilyen előreha­ladott korban, de nem vicc ez kérem! Én nem tudom, mi az a szerelem. Illetve, szavakkal elmondhatnám... Valami olyan nagy érzés, egy olyan, az ember minden sejt­jét átitató érzés, hogy ... ehh ... látja, még szavakba se tudom önteni! Várjon csak, itt van egy kis verseskötet,; csupa szerelmes vers, no ... Shakespeare szavaival elmondom. „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s ta­vaszi zápor fűszere a földnek...” Hát igen, ez. Valahogy így érezni, azt hiszem ... Én ilyent még soha nem éreztem. Ha öt évvel ezelőtt jön ezzel a három kívánságos dologgal, tudtam volna magának sorolni nem hármat, ötöt, tízet! Sok pénz, utazások távoli tájakra, siker, elismerés, autó, villa... Most meg látja, szerelem... Nem is tudom,, sírjak vagy nevessek maga­mon. Egy ideje foglalkoztat ez a dolog, nem régen. Azelőtt azt se tudtam, hogy van a vi­lágon, eszembe se jutott, mostanában meg — de ne nevessen ki! — szerelmes könyve­ket hozok ki a könyvtárból. Igen, mint egy kamasz, és lázasan nyálazom az oldalakat. Ne értsen félre, nem az erotikus részeket ke­resem, nyavalyát! Éppen azért dühöngök, alig van olyan könyv, amely mentes lenne az ero­tikától, ugyanakkor az a szerelem, amit én keresek, az nincs. Még a versek, még azok amiket érdemes olvasni... Egy valamit meg kell magyaráznom. Az én életemből nem a nő hiányzik, hanem a: szerelem! Volt nekem nőm annyi, amennyi éppen kellett. Éppen ez a vicc, bármerre menjek, mindenhol ráakadok egyre. Én nem tudom, milyen delejes dolog ez! Na, most képzelje el ezt a hülye szituációt, egyik éj­szaka idegen ágyban eiszom, másik este ott­hon. elalvás előtt Balassi vagy Hugo szerel­mes versét olvasom. Jó mi? A műhelyben is sokat tárgyaltuk már ezt az egészet! Próbáltuk kikutatni, hbl, mikor tért el az út az életemben, magam meg száz­szor végiggondoltam. Egy-két támpont van, talán mindent meg lehet velük magyarázni, talán semmit. Figyelje csak! Azt hiszem, tizenkét-tizennégy éves korig érdemes visszamenni. No, amikor Vinkler, a Rózsás meg az Engler a délutáni sportkör után pisis lányokat kísérgetett, és órákig jár­ták a városszéli utcákat akácleveleket tépe- getve s tárgyalva, hogy a nagyhangú Székesi, kinek hányast adott számtanból, amikor a fí- nomlelkű Papp Jancsi szerelmesverseket írt és naplót vezetett, amikor a Bozóki meg a Dobos haboskakaós zsúrokra járt és ott jól­nevelt lányokkal capitalvt játszottak, tudja, hogy én akkor mit csináltam? Az iskolából a legerősebb srác volt a barátom, a gyümölcsö­sökből körtét loptunk, a vén Kotkodácstól féltve őrzött fajrózsát, ablakokat törtünk be. este meg utcai villanvkörtét zúztunk szét, ci­garettáztunk, ittunk és ... Aztán iparitanuló-iskolába kerültem, új barátok közé. Itt már sötétkék ruhát öltöt­tünk szombat esténként, fehér inget, nyak­kendőt, fényesre suvikszoltuk a cipőt és men­tünk a gimibálba. Olajszagúak, ezt mondta ránk néhány lány, ha felkértük őket táncolni. Buta libák voltak, én mégis hamar elmarad­tam a bálokból. Abban az időben szenvedé­lyesen ping-pongoztam. Kareszéknál villany­Három kívánság körtét akasztottunk a diófára, az asztal fölé és este tízig is ütöttük a fehér labdát. Kinn az udvaron. Beleszerettem a fehér labdába, az ütőbe... Aztán elballagtunk. Én meg kiballagtam az állami gazdaság üzemegységébe, az isten háta mögé. Jó pénzt adtak, az elbabrált gépeiket kellett összepofoznom. Kiköltöztem. Körül­ményes lett volna mindennap kijárni, motor­ra meg ugye nem volt pénzem, hát kiköltöz­tem. Adtak egy lyukat, vaságy, bádog-éjjeli­szekrény, egy düledező barna szekrény, la­vór, tudja hogy van az ilyen. Csak szomba­tonként jártam haza a szüléimhez, később ritkábban. Megvoltam. Mondom, jó pénzt ad­tak..,, Ott akaszkodtam össze az első néni­kével, a Sacival. Mi tagadás, az olajat nehéz lemosni egy lavórban, de nem is nagyon kel­lett, a Sacának jó voltam űgv is. Kitiltották a fővárosból, gondolhatja, hogy miért, hát most itt kereste a kenyerét... Másfél évig voltam ott kinn, aztán bejöt­tem a gépjavítóba. Most is itt vagyok, jó hely, a pénz tisztességes, a brigádunk meg rendes társaság. Lelkileg, ruházatilag rendbe hoztam magam. Ügy éreztem, adnom kell magamra. Adtam. Két öltönyt is vettem egyszerre. Most is megnézheti, tán tizenhat ing van a szek­rényemben. Nem dicsekvésből mondom, de így igaz. Eljártam szórakozni, ha kedvem tá­madt. étteremben vacsoráztam, nem sajnál­tam a pénzt, de nem is szórtam. Anyámék- nak hazaadtam egy bizonyos összeget, kü­lönben nem szóltak bele az életembe. Illetve, hát így van ez most is. Van náluk egy szo­bám. az előszobából nyílik, jól megvagyok. Az ördög tudja hogy, egyszer összeakadtam egy elvált asszonnyal. Aztán ezzel is, azzal is. ahogy mondtam... Nem tudnám megmondani, hogy ez a do­log, a szerelemmel, mikor kezdődött... Azt hiszem, az idő tájban, amikor megismerked­tem Julikéval. Egyik barátomnál, Sanyiék- nál... Különösebben nem volt szép, nem is éreztem itt belül semmit, de úgy vettem ész­re. szívesen beszélget velem. Fodrász volt. Arra gondoltam, telnek az évek ... Bejelent­keztem hozzájuk a hét végére. Borral, süte­ménnyel fogadtak. A tréfáim kicsit vastagok voltak s azt hiszem, túl hangosan viselked­tem, elnézően mosolyogtak. Amikor ketten maradtunk, nem tudtam mit mondjak ne­ki... Nem tudok én a lányokkal miről be­szélgetni! Egy pár látogatás után úgy tűnt, a szülei ak-kor örülnek, amikor odaérek, Júlia akkor, amikor eljövök ... Oda hát nem mentem többé. Pár hét múlva itthon anyám bemutatott egy kis kolléganő­jének, a szövőgyárból. Kedves volt, szép volt, esküszöm szép volt, bennem azonban nem mozdult meg semmi. Udvariasságból persze elkísértem hazáig, de nem beszéltünk meg úiabb találkozót. Most járok egy szomszéd falubeli lánnyal. Itt dolgozik benn a tanácsnál. Mit mondjak róla. igen jó haverok vagyunk. Érti! Have­rok! Aztán van egy elvált asszony ismerő­söm. Tizenhat éves a lánya, úgy szólít: Kar­csi bácsi. Nem tudom, sírjak vagy nevessek Megérti ugv-e? S közben szerelmes könyve­ket hozok kt a könyvtárból, szerelmes verse­ket olvasok. Dühöngve vágyom arra az érzés­re. ami megmozgat, ami megszídíti az agya­mat. amitől táncolni lön kedvem, am' könv- nvűvé tenné a karomat, lábomat... Mert van !,ven érzés, úgy-e? Na látja, ez az én három kívánságom. ? szerelem. Fogy eevszer. végre me^találior engem is. Nem ok kohónál, de műm1 most megkérdezte, lehet, hogy megta Iái? Deregán Gábor * szakmában jártam az országot. Egyszer, egy palóc faluban megláttam egy korsót. EKcu- nyeráltam és attól fogva sza­porodott a gyűjtemény. Ezekből a tárgyakból évek során összegyűlt egy kisebb múzeumra való. Tányérok, tá­lak, korsók, kulacsok, ame­lyek most már nem díszítik a szobákat. Eladásra várnak az előszoba asztalán. Szépek, vi­rágosaik, kedvesek. Az egyik asztalon hímzett matyó ruha. Kiterítve, hogy jól lássék rajta a gazdag hímzés. Valamikor, nagyon régen, ifjú feleségének vette Lajos bácsi. Sokan meg- I csodálták és ilyenkor felvillan a régi emlék, amint a szép, ifjú asszony először megper­dült benne fiatal férje előtt.. A háromszáz darabból álló kerámiagyűjtemény nagy ré­sze már új otthonok falát díszíti. Nemrég egy pesti em­ber vett meg jó párat, balato­ni villájának díszítésére. Las­san fogynak az emlékék. A zongora is eladó, amely­nek hangja egykor felverte a szobák csendjét. Feketén, né­mán sötétlik a szoba sarkában. Fedele nyikorog, amikor fel­nyitom. Nagyon régen szólt már. Kislányuk játszott rajta, akit fiatalon kellett eltemetni. (Csatári) Mezőszilasi módszer Humánus akciót indított el a Fejér megyei mezőszilasi Mezőföld Termelőszövetkezet: az enyingi rendelőintézet szakorvosaival megvizsgál­tatja a tsz-tagokat, hogy minden gazdát az egészségi állápotának megfelelő mun­kakörben tudjon foglalkoz­tatni. A tsz-tagokat a termelő­szövetkezet saját autóbuszán szállítják a rendelőintézetbe, ahol a hivatalos rendelési idő után röntgenfelvételt készí­tenek, gyomor-, szív-, vér- vizsgálatokat végeznek. Kü­lönösen nagy gondot fordíta­nak a nehéz fizikai munkát végzők és a mérgező anya­gokkal dolgozók vizsgálatá­ra. Minden tagról kartont ké­szítenek, s egyúttal megte­szik a munkakörre vonatkozó javaslatokat is. Azokat, akiknek az orvos jelenlegi munkakörük meg­változtatását javasolja, köny- nyebb, az egészségi állapo­tuknak megfelelő munkára osztják be. — A halászati termelőszö­vetkezetek közgyűlésükön megállapították, hogy jól él­nek az új gazdaságirányítási rendszer lehetőségeivel, a ki­fogott halat maguk is árusít­ják. Százötven árudát nyitot­tak, és 46 vendéglátóipari egységben fogadják vendé­geiket. Idén a Dunakanyar­ban rendeznek be újabb üz­letet A BNV-N jDQQgQlgC — Melyik pavilonban kap­ható tormás virsli? (Zsoldos rajza) * j \

Next

/
Thumbnails
Contents