Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
1970. MÁJUS 26., KEDD “s*Míriap 3 Talonba tett technikusok? A közgazdasági és szociológiai irodalom nemzetközi szó- használata szerint „fehér gallérosok” és „kék gallérosok”, azaz műszakiak és munkások alkotják a modern ipari hadsereget. A fogalmak azonban sűrűn pontatlanok. Mint ebben az esetben is. Mert vajon a merev felosztás szerint hova sorolhatók az úgynevezett műszaki középkáderek, a technikusok. Fehér gallérosok lennének? De hiszen ezren és ezren gépek mellett állnak, termelőberendezések blokkjait irányítják, gyártósorok auto- matikáját kezelik. Tehát kék gallérosok? De hiszen ezren és ezren dolgoznak a szerszámszerkesztés rajztábláinál, a technológiai osztályokon, a laboratóriumokban. Az élet ritkán igazolja az elméletben helyesnek tűnő, élesen elkülönülő kategóriákat. A modern ipari termelés gyorsuló tempóban számolja fel a merev határokat. A fizikai és szellemi munka már ma is sűrűn egybemosódik. A programvezérlésű szerszámgépek, az automatizálás, a ter- tnelésirányítás komputerizálá- sa, a technológiák bonyolultságának növekedése legalábbis megkérdőjelezi, hogy a termelőtevékenységben hol kezdődik a szellemi munka, s hol vannak a fizikai munka határai. A második lépés Az európai szocialista országokban — érthető s történelmileg indokolt okok alapján — az ötvenes években rendkívüli arányú volt a műszakiak létszámának növekedése; mindenütt meghaladta a tíz százalékot, s voltak esztendők, amikor 15—16 százalékot tett ki. A hatvanas években fokozatosan lelassult a növekedés üteme: évi 6—7 százalékra csökkent. A jelzések és számítások szerint a hetvenes években a műszakiak évi átlagos létszámemelkedése öt-hat százalék között stabilizálódik. Az első lépést, a létszám gyors és nagyarányú növelését tehát követnie kell a másodiknak: a szellemi kapacitások jobb kihasználásának, a hatékonyság, úgy is mondhatjuk: a szellemi munka termelékenysége emelésének. Tíz esztendő alatt, 1957 és 1967 között az állami iparban dolgozó mérnökök és technikusok száma több mint megkétszereződött. 1960-ban 95 ezer, 1969-ben 140 ezer műszaki dolgozott az állami iparban. Ezek nyolc százaléka a megye iparában. (Az érdekesség s a világlépték érzékelése kedvéért: a Szovjetunióban évente 300 ezer mérnök és technikus végez, az Egyesült Államokban 1950-ben 545 ezer mérnök dolgozott, 1965-ben már több mint egymillió!) A népgazdaság állami szektorában — a mezőgazdaságot és a nem termelő ágazatokat tehát figyelmen kívül hagyva — ösz- szesen 200 ezer (!) technikus tevékenykedik. Hatalmas sereg! Valóban az? Hullámzó tenger Sok a panasz, a kételkedés, az elkeseredés a megye üzemeiben. Technikusi oklevéllel a zsebemben sima munkásra - gyok; hiába végeztem el a technikumot, a szövetkezet vezetősége állattenyésztőként foglalkoztat csupán; technikusként egyszerű műszaki ügyintéző munkakörét töltik be velem — az ilyen és hasonló kifakadások mindennaposak. Talonba tettek bennünket — mondta rezignáltan valaki, találóan tömörítve a technikusokban lappangó érzéseket és gondolatokat. Igazat mondott? A technikumi hallgatóik és végzett technikusok serege igencsak hullámzó volt hosszú éveken át. Az 1960—61-es tanévben — egész precízen — 99 990 technikumi hallgató volt. Az 1965—66-os tanévben 157 600, 1967—68-ban 115 700, az 1968—69-es tanévben — 89 000... Még szembetűnőbb az emberi sorsokat is sodró hullámzás, ha a közgazdasági technikumok hallgatóinak számát nézzük: az 1965—66-os tanévben 54 000, 1967—68-ban 33 000, 1968—69-ben 17 000 ... Az 1967—68-as tanévben 28 600-an végezték el az ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumok valamelyik szakát. Ennyien végeztek, s hányán kerültek talonba? S ha odakerültek, miért? Tétova tervezés A szakképzés és a gazdasági hatékonyság összefüggései csak bonyolult matematikai módszerekkel mutathatók ki precízen, de a napi tapasztalatok is elegendőek ahhoz, hogy megállapíthassuk: az optimumhoz utat kereső, tehát törvényszerűen sok bizonytalansággal is járó tervezés sajátos ellentmondások megteremtője lett. Az optimum: a népgazdasági szükséglet a vállalati igények, s a képzés egybeesése. Az útkeresés: a technikumok és a hallgatók számának gyors növelése, majd csökkentése, a túlspecializáció létrehozása, majd fokozatos mérséklése, a felsőfokú technikumok elsorvasztása, majd rohamléptű újraélesztése. (Az 1961—62-es tanévben 17 felsőfokú technikum működött 1325 hallgatóval. Az 1968—69-es tanévben a felsőfokú technikumok száma 45, a hallgatóiké 19 124 volt.) Az ellentmondások: a gyárak, vállalatok szak- emberhiányra panaszkodnak, a technikusok tömege arra, hogy nem képzettségüknek megfelelő munkát végeznek... A termelőhelyeken csökkentik a segéderők számát, s a technikusok, mérnökök adminiszt- rálgatásra, ügyintézésre kényszerülnek ... Azok a reformelvék, amelyek a közép- és felsőfokú szakképzést is új alapokra helyezték, helyesek, ésszerűek, de ma még csak részben érvényesülnek- Megvalósításuk, valamint az iparban végbemenő strukturális és technológiai változások keltik azt a látszatot,, mintha a technikusokat pályaszélre állították volna. Holott arról van szó, hogy: jobban képzett emberekre, a speciailizációt már a munkahelyen megszerzőkre van szükség, s a vállalatokon belül végre gazdálkodni kellene a szakképzett munkaerővel, gazdálkodni, a szó szoros értelmében. Tőke, kamat nélkül A kor ritmusa: a felsőfokú oktatásban 12 349 volt a műszaki hallgatók száma az 1960—61-es tanévben, a múlt esztendőben már 30 276. Az 1960—68 közötti időszakban évente átlagosan 3,9 százalékkal nőtt a műszakiak száma, de például a műszeriparban 7,7, a vegyiparban 7,4 volt ez a mutató. A legtöbb műszakit a gépek és gépi berendezések gyártásában, s a közlekedési eszközök termelésében foglalkoztatják. (A megyében még inkább ez a helyzet, a legtöbb technikust a Csepel Autógyárban, a Dunakeszi Járműjavítóban találjuk, s melléjük szorosan felzárkózik a Mechanikai Laboratórium, illetve a híradástechnikai ipar.) Nem a FELVESZÜNK esztergályos és lakatos szakmunkásokat két, illetve egy műszakos munkaidőre. Vad Autójavító és Fémipari Vállalat Vác, Dózsa György út 53. mennyiséggel, s még csak nem is az ágazatok közötti megoszlással van a baj, hanem az alacsony hatékonysággal. Azzal, hogy a társadalom által a képzés formájában beinvesztált tőke nem, vagy rossz hatásfokkal kamatozik. A másutt meglevő eszközökéi járások „újra megoldatása”, a bel- és külföldi kooperáció elégtelensége, a .termelőberendezések elavultsága — kiragadott okok, de rávilágítanak miért fontos a szellemi erők mindenfajta talonjának gyors fölszámolása, s aktivizálása. A szakképzettek számát tekintve hazánknál jóval fejlettebb tőkésországokkal is felvesszük a versenyt. Most már annak az ideje jött el, hogy ez a termelési eredményeken, a termelékenységen, a műszaki színvonalon is szembetnőbben mérhető legyen. Mészáros Ottó KISZ-küldöttség utazott a Komszomol XVE. kongresszusára Háromtagú KISZ-küldött-' ség utazott Moszkvába, a lenini Komszomol kedden kezdődő XVI. kongresszusára dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB első titkárának vezetésével. A delegáció tagjai: Csil- lik András, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára és Papp Anna, a KISZ KB nemzetközi kapcsolatok osztályának munkatársa. Hazaérkezett Jugoszláviából Gáspár Sándor A jugoszláv szakszervezetek szövetségének meghívására Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának vezetésével, május 20—24 között magyar szakszervezeti küldöttség tett látogatást Jugoszláviában. A küldöttség vasárnap hazaérkezett. Fock Jené a KGMTI-ben Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke, ma délelőtt látogatást tett a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodáinál. Az intézet vezetői részletesen tájékoztatták vendégüket a KGMTI munkájáról. A tájékoztató után a miniszterelnök megtekintette a fontosabb tervező részlegeket, majd a KISZ klubhelyiségében találkozott az intézet idősebb és fiatalabb szakembereivel. Szívélyesen elbeszélgetett velük, s nagy elismeréssel szólt a vállalat tevékenységéről, a mérnökök és technikusok munkájáról. írók a 25 évről Hétfőn délelőtt megkezdte tanácskozását a Magyar írók Szövetségének közgyűlése. Az eseményen — amelynek színhelye az Üjvárosháza ülésterme, részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Orbán László, a művelődési miniszter első helyettese, valamint a kulturális élet több más vezető személyisége. A HÁZTÁJIRA KELL MOST FIGYELNÜNK! (2.) Zöldség, gyümölcs és állattenyésztés A háztáji és kisegítő gazdaságoknak fontos szerepük van a lakosság friss zöldség- és gyümölcsellátásában is. Jelentőségüket bizonyítja, hogy a megye összes termésének zöldségfélékből mintegy 20 százalékát, gyümölcsből pedig 60—62 százalékát ott termelik. A megye összes kertterületének 33,3 százaléka, gyümölcsterületének 6,4 százaléka és szőlőterületének 20,8 százaléka a háztáji gazdaságok kezelésében van. Kétségtelen, hogy e gazdaságok termelésének nagyobb része az önellátást szolgálja — az összes kertészeti termékből mintegy 40—45 százalékot tesz ki ez a mennyiség — de emellett számottevő árutermelésük is. Feltétlenül figyelembe kell venni az önfogyasztás jelentőségét, hiszen enélkül e fontos cikkekből is a központi árualapból kellene zöldséget és gyümölcsöt biztosítani. A háztáji és egyéb gazdaságok zöldség- és gyümölcsfélékből sokat visznek a megye különböző piacaira, valamint a fővárosba. A háztáji gazdaságok tulajdonosai részt vesznek a helyi (városi, falusi) lakosság áruellátásában. Zöldségfélékből az elmúlt évben a háztáji és kisegítő gazdaságok mintegy 5000 vagon körüli mennyiséget termeltek, amelyből a megye piacaira 900—1000 vagonnyit, a fővárosba pedig 1000—1500 vagonnyit hoztak fel. Az ösz- szes zöldségen belül a fejessaláta, a hónapos retek, a zöldhagyma, valamint a gyökérfélék és káposztafélék termelése és eladása dominál. (Fejessalátából például az elmúlt évi termésnek 24 százalékát „otthon” termelték.) Gyümölcsből 1969-ben az összes terméknek 62,7 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságokban szedték le. Különösen a munkigényesebb bogyós gyümölcsökből, a málnából, a szamócából, de a cseresznyéből és a meggyből is jelentős a háztáji gazdaságok termelése. Gyümölcsből a fővárosban mintegy 500—550 vagont értékesítenek a Pest megyei termelők és ennek a nagy mennyiségnek 80 százaléka a háztáji gazdaságokból származik. A megye piacain pedig ezer vagon körül értékesítenek minden évben. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a háztáji gazdaságok rendkívül nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket hoznak forgalomba és rendkívül jelentős' az a termékmennyiség, amelyet gazdái és családjuk elfogyaszt. Cikksorozatunk címéül azt választottuk, hogy most a háztájira kell figyelnünk. Még pontosabb fogalmazással a háztáji állattenyésztésre. Ismeretes, hogy nagyüzemi mezőgazdaságunk a növénytermelés hozamaiban messze túlszárnyalta már a háború előtti szintet és évről évre nemcsak biztosítja az ország kenyérgabona-, zöldség- és gyümölcsellátását, hanem jelentős mennyiséget tud exportra is adni. Azokon a területeken, ahol korábban egy katasztrális holdon 6—8 mázsa gabona termett, a nagyüzemi művelés, a kemizálás, a gépesített betakarítás eredményeként ma már országos átlagban 16—17 mázsa terem. Kitűnő eredményeket ért el a nagyüzemi mezőgazdaság, a takarmánynövények termesztésében is. A nagyüzemi kertészetek, a gyümölcs- és szőlőtelepek olyan nagy mennyiségű terméket tudnak piacra küldeni, hogy a lakosság áruellátásának biztosítása mellett, még kivitelre is jut. (Az időnként bizonyos cikkből fellépő áruhiány, vagy gyenge ellátás nem mindig a mezőgazdaság, hanem az átvevő, a kereskedelmi szervek számlájára írható.) Kétségtelen, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság, a háztáji és kisegítő gazdaságok növénytermesztésével kiegészülve ma már árubőséget tud teremteni. Nem ilyen gyors, dinamikus azonban az állattenyésztés fejlődése. Az állatállomány ugyan nagyobb, mint ezelőtt 15, 10 vagy 5 évvel volt, de a megnövekedett húsfogyasztasi és kiviteli igényeket még nem tudjuk kielégíteni. (Húst mindenképpen exportálnunk kell, mert minden behozott ötödik dollárunk élőállat-exportból származik!) Az állattenyésztés hozamai — az egészen rendkívüli eredmények mellett — nagy általánosságban, elmaradnak még a növénytermesztés hozamai mögött. Fordulatot kell elérnünk, árubőséget kell teremtenünk. A nagyüzemi gazdaságok hatalmas szarvasmarha-telepeket, óriási sertéskombinátokat, baromfi- nevelőket létesítenek. Ezek azonban — országos szinten — milliárdokba kerülnek. Ezeknek a beruházásoknak a megtérül si ideje sem gyors, és a népgazdaság teherbíró képessége is véges. A húsellátás javításával viszont nem várhatunk még évekig. A kulcs a háztáji gazdaságok tulajdonosainak kezében van. Nézzük meg együtt, hogyan segítenek ezt a kulcsot Pest megyében a zárba illeszteni! Szüts Dénes (Folytatjuk.) Elsőként Darvas József, az Írószövetség elnöke emelkedett szólásra és irodalmunk helyzete címmel tartott expozét. Áttekintést adott a magyar irodalom felszabadulás utáni alakulásáról, $ elemezte az 1945-öt követő első évtized irodalompolitikájának tanulságait, majd arról szólt, hogy jelenleg kiegyensúlyozott, jó légkör jellemzi a politika és az irodalom kapcsolatát, az irodalompolitikát. különösen az utóbbi években hozott értékes termést irodalmunk, amelyben kedvező tendenciák érvényesülnek. Az alkotók munkásságát a sokszínűség, a termés gazdagsága, stílusbeli változatosság jellemzi. Beszélt Darvas József a társadalmi elkötelezettségű irodalom kérdéseiről, majd részletesen foglalkozott a magyar irodalom és a világirodalom kapcsolatával, szó>lt a fiatal írónemzedékről, arról, hogy sok új tehetség tűnik fel az utóbbi esztendőkben a magyar íráskultúrában! A közgyűlésen a Magyar írók Szövetségének a legutóbbi közgyűlés óta végzett munkájáról és új feladatairól Dobozy Imre főtitkár tart beszámolót. A BIRKANYIRÄS most az időszerű munkákhoz tartozik a mezőgazdaságban. Hozzá is láttak a dabasi Fehér Akác Tsz- ben. Foto: Gábor HÚSZ EVE, TÍZ EVE Könyvtárosok ünnepe Hétfőn délelőtt bensőséges ünnepséget rendeztek a budapesti Hotel Ifjúságban a megye tanácsi és szakszervezeti könyvtárosai részére. Az ün- niepsétgre a megyei tanácsi könyvtárhálózat huszadik, a szakszervezeti könyvtárhálózat tizedik évfordulója aUcalmából került sor. A több mint másfélszáz könyvtárost Debreceni Imréné, a megyei könyvtár igazgatója köszöntötte. Gere Géza, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese a megye kulturális életének elmúlt negyedszázadát, s az azóta megtett utat idézte beszédében. N. R ácz Aranka, a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztálya, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára pedig a népfront üdvözletét és elismerését tolmácsolta a megye könyvtárosainak. Ezt követően Páldy Róbert, a Könyvtáros című, lap főszerkesztője értékelte a könyvtármozgalom fejlődését, az elmúlt negyedszázad alatt élért eredményeket. Az ünnepi beszédek elhangzása után Palotás Károly, a Szakszervezetek megyei Tanácsának titkára köszöntötte a szakszervezeti könyvtárosokat, s jó munkájuk elismeréseképpen közülük harmincnak adta át a Szakszervezeti munkáért elismerő oklevelet. Ezután Hargitai Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője emelkedett szólásra. Röviden méltatta a tanácsi könyvtárhálózat dolgozóinak munkáját, majd közel félszáz könyvtárosnak adta át a megyei tanács elismerő oklevelét, valamint különböző jutalmakat. A könyvtárosok ünnepe színvonalas irodalmi műsorral fejeződött be. P- P. * k
