Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
8 «STMEGYEI "z/CMod 1910. MÁJUS 24., VASÁRNAP BERNATH AUREL: SERE A seregély, mint a neve is mutatja, társas madár. Kis csapatban tud csak létezni. Egymagában vagy párosával sohasem látható. Egy-egy csapat ötven-száz főből áll. Kétszer akkora, mint egy jól fejlett hím veréb, kicsit sötétebb barna tollazattal. Igénytelen megjelenésű, de élénk, majdnem agresszív madár. Itt a szőlőhegy fölött augusztus második felében jelennek meg, amikor már érik a szőlő, ök az átka a hegynek. Elnézem röpülésüket, mely gyors és egyenletes. Mozdulataiknak fő jellemzője azonban a hirtelen és szép ívű kanyarodás. Ez a kanyar úgy hozzátartozik a lényükhöz, mint az igyekezet... Egy darabig nyílegyenesen szállnak, s aztán minden vezéri parancs nélkül az egész csapattest egy időben oldalra csuklik, s legalább 90, de néha 100—150 fokos szögben megváltoztatja menetirányát, miközben kissé közelebb kerülnek a földhöz. Kanyarjuk suhogó hangot ad, s ilyenkor az ív szélén repülők — rö- videbb útjuk lévén — akaratlanul is a csapat élére kerülnek. Átrendeződik a sereg anélkül, hogy elmaradók lennének, melyek megbontanák a menet tojás alakú egységét. így keringenek, szállnak a szőlők fölött. Lent a szőlősgazdák meg a gyerekeik, a tőkék közt állva lesik a csapatok mozdulatait. Közeledtüikre egyik nagy fazék fenékét veri valami vasdarabbal, a másik kereplőt teker, a harmadik esetleg huj-hujt kiáltoz, torka- szakadtából. Hangos ilyenkor a hegy. A madárcsapat azonban hidegvérrel röpül a zaj felett, mint egy számyrakelt rendőrkülönítmény. Nem látsz*: rajtuk, hogy szemlélődnek, sem az, hogy sajátságos kanyarodásuk valamelyik fazék zajára történt volna. Ha lecsapnak a szőlőkre, úgy tűnik, hogy az éppoly központi elhatározás nélkül történik, mint a kanyarodásuk. Nemegyszer éppen a csősz közelében találják magukat. Ilyenkor azonban hamar észbekapnak, s al,ig hogy földet ér a lábuk, már nagy surrogás közt — mert szárnyaik a sorvadó szőlőlevelsket is érintik — újra magasba emelkednek. A csőszök ilyenkor sok vért kapnak a fejükbe, szaladnak a levegőben már rendeződő go- molyag után, gyorsabban szól a kereplőjük, kiáltásaik már- már egy négylábú állat eligazítására is sok volna. É$ mrnnyi ilyen hiábavaló lecsapását figyelem meg a torkosoknak! Nem tágítanak. A seregélynek nyugodt maradása a földön még akkor sincs, ha történetesen őrizetlen szőlőtáblákra találnak. A nyugodt kosztolhat nem ismerik. Irigyek is lehetnek a rigóira, de minden másfajta madárra is, mely itt a hegyben lakik. Irigyek lehetnek arra a nyugodt csipegetésre, ahogy a többiek a szűnni nem akaró éhségüket oltják. Irigyelhetik, ahogy a többiek a fák hintázó ágai között rejtve vannak, s csak időnként — s ezt is inkább fölös óvatosságból —, néznek szét maguk körül. Ok, a seregélyek, igazi tolvajok. Tudják, hogy lopnak. Alig pár méterre ettől a jó kilátású balkontól, ahonnan figyelem őket, lecsapott az imént egy sereg. Elnéztem, ahogy a rögtöni riasztásra a felrebbent csapat legutolsónak maradt tagja, a megveszekedett torkosságtól, tátogó szájjal, félig futva, félig röpülve követte csapatát. Majd meghalt, hogy a csőrét bevághassa a fürtbe, s majd megszakadt a félelemtől, hogy elmarad a többitől. Hápogott a szomjúságtól és sikított a féDESSEWFFY LÁSZLÓ: Regények, elbeszélések, tanulmánykötet LÁTOGATÁS AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓNÁL A külföldi irodalom kiadója, az Európa érdekes könyvek megjelentetésével készül az idei ünnepi könyvhétre. Erről beszélgettünk Csertői Oszkárral, a kiadó propagandistájával. — Elsősorban A második világháború képei című kötetünket ajánlom az olvasók figyelmébe. Ez a közel hétszáz oldalas, album alakú könyv ezerhatszáz foto és huszonhárom térkép segítségével mutatja be a világ mindeddig legpusztítóbb háborúját. A dokumentumok többsége Magyarországon most kerül először a nyilvánosság elé. A könyv fejezetei időrendi sorrendben ismertetik a háború előzményeit, a hadi eseményeket a fordulatot jelentő nagy ütközetek történetét, egészen a háború befejezéséig. — Milyen kiadványok képviselik a szovjet irodalmat az idei könyvhéten? — Két kötetet is említhetek. Az egyik: Vszevolov Ivanov szovjet-orosz író Matvej, az isten című elbeszéléskötete, amely harmincnégy novellát tartalmaz, elsősorban a polgárháború, valamint a szovjet társadalom születésének korszakából. A másik kötet a Holdtölte című szovjet kisregénygyűjtemény viszont az utóbbi évek háborús kisregényterméséből ad ízelítőt s Geraszimov, Ziborov, Livs, valamint Baklanov egy-egy művét tartalmazza. — A nyugati irodalmat kiknek a művei képviselik? — A már életében klasszikusként tisztelt és az egész vl’ágon ismert Wiliam Faulki.ért óév pi.11,’iolnm nem szükEgyedül előttem azért a nyamvadt operáért. Ezért van hát úgy kiöltözve? Én nem bánom, legyen meg az öröme, rajtam igazán nem múlik. — ... attól függ ... — Tudom, tudom. De a revizor elvtársat nem lehet sürgetni. Legalább három óra dolgunk lesz lent, meg az ebéd, meg ez, meg az... — Sok egy kicsit... — Ha nem megy, hát nem megy, akkor telefonálok a feleségemnek. — Ha tíz percen belül indulhatnánk. — Húsz perc? — Ha semmi sem jön közbe. Megpróbáljuk... Tizet mondtam, ő húszat, de tudjuk mindketten, hogy fél óra is lesz a végén. Csak több ne legyen, vagyis mindig elintézhetném Barányiné dolgát. De mi vagyok én, elég nekem egy napra egy jócselekedet. Mert hátha mégis tíz perc? És az opera pontosan kezdődik, az öreg nekem előibbrevaló, mint a Barányiné, meg a könyvei. Bár inkább a revizornak lenne operabérlete, akkor idejében indulnánk. így meg nekem kell ebben a nyálkás időben kimesterkednem, hogy a kecske is jóllakjék, az öregnek is meglegyen az öröme. És ha én akarnék az Operába menni? Itt kezd cikis lenni a dolog. Mert ha én szeretném a klasszikus zenét — még szerencse, hogy nem szeretem —, akkor azért nem biztos, hogy időre a helyszínen lennék. Megtehetném, hogy az Öreg se legyen ott, és cidrizik is tőlem, de ez valahogy más. El kell ismerni, hogy az öregnek mégis csak drágább az ideje, ha mindent hozzászámítunk, testvérek között is hatszor annyit kap egy órára, mint 4n. De mikor én a sofőrülésen beverem a szundit, vagy újságot olvasok, nem biztos, hogy ő hatszor annyit teljesít. Láttam már a jegyzettömbjét telefirkálva paprikajancsival, halacskákkal, meg füstölgő tajtékpipákkal. Az értekezlet befejeztével meg rohanunk a tegnapi nap után, az öreg majdnem kiugrik mellőlem, mintha gyalog előbb odaérne, mint én a Volgával. Ezért is szed orvosságot minden fejes, rosszul osztják be az idejüket, el taktikázzék őszinteség 'helyett, aztán idegesek. Mondaná meg a revizornak, ne nekem, ha az Operába akar menni... Ügyis egész úton pusmogni fognak, nem lesz, akihez egy szót is szóljak, még azt se hallom, mit beszélnek, pedig máskor legalább eldumcsizunk az öreggel. Most persze szigorúan bizalmas, meg hivatali titok, meg ez meg az. Na hiszen, mintha lehallgató, meg magnetofon lapulna a farzsebemben, hogy ellopjam az évszázad nagy találmányát. Mi HARMAN (MTI foto, Fehérváry felv.) | Tetszik nekem a titkársá- ^ gon az új berendezés a kacsa- ^ lábon forgó karosszékekkel, ^ süpped alattam a habszivacs | bélés, elfogadnám, de hová te- ^ gyem, amíg ágybérlő vagyok a | nénikémnél... ^ A régi székeket már nagyon untam, ha soká kellett várnom ^ az öregre, mindenem elzsib- ^ badt. Ebben most kényelme- ^ sen elnyújtózom. Doktor Bod- >5 nár majdnem átesett a lábalj mon az előbb, és még ő kért bocsánatot, hiába, a jó modo- rában rendíthetetlen, pedig vagy hatodszor húzza a csíkot az öreg ajtajától a saját szo- bájáig, meg vissza. Ezen a ! ^ reggelen különben mindenki ’^kapkod, a nagyhangú fejek, meg a kimázolt asszonyságok, egyébként csupa osztályvezető 1 í; meg főosztályvezető, cikáznak, mint a golyó az asztali focijá- tékban. De ha jól sejtem, ezért ■ § kapják a nagy dohányt. Egy- ; ^ szer egy évben őket is megtáncol tat ja a revizor. Nem tudom ' | sajnálni őket, a revizor elmegy, ide a Fradi megint kikapott, és $ már az isten se'csinál bajno- ' $ kot belőle. ^ Különben sem erőszak az . ^ osztályvezetőség. A múltkor I ^ maga az öreg szólt nekem, ^ hogy ez meg az, nehéz ugyan ; | pilótát kapni helyettem, de _ S kellene egy előadó a munkás- $ ellátásra, és ő rám gondolt. ^ Aztán szólt már a doktor Bod- ^ nár is, hogy nekem megvan az ; érettségim, ha menet közben . ^ elvégeznék egy-két tani olya- ‘ ^ mot, meglátnám... De én nem (akarom meglátni. Igaz, hogy ' $ ez még messze van az osztály- . ^ vezetőségtől, de kell a nyava- " ^ lyának, én mindig nyugodtan . ^ A revizor. Az öreg. , ^ ki, sőt! A főnökség kávéját j ^ iszom, ma is előbb én kaptam, , ^ csak azután az öreg, meg a S revizor, mert forrón szeretem, ’ S a Zsuzsa még a forintot se fo- [ ^ gadta el érté, ma a reprezen- j ^ tációsból iszunk. ^ Ámbár lehet, hogy volt eb■ ben valami hamuka. Az előbb ‘ | rámesetit a Barányiné, a Zsu$ zsa barátnője, hogy édes Sa- ' ^ nyikám így, meg édes Sanyi- 1 ^ kám úgy, ugorjam már el a 1 ^ könyvesboltba egy pár cso- ^ maggal. Dehogy ugróm, az . öreg minden percben meg- nyomhatja a gombot, ha pedig ^ indulni kell, nincs kecmec, ^ végső soron még a Barányinét ^ tolnák le, hogy feketén fuva- ^ roztat velem, mikor olyan sür- ^ gös útunk van. Igaz, hogy az- ^ óta háromszor is megjárhat- § tam volna a könyveseket, a ^ Barányiné csomagjaival, de ha ^ egyszer nem, hát nem. ^ Máskor megtenném, nem én ^ vagyok az öreg majrésnak a ^ fia, észre se venné senki, hogy ^ eltűntem, de ma olyan nap § van, hogy csak a főnök jó ná- $ lám. Akármelyik pillanatban bevághat a bomba. Itt is van ' ^ már. Doktor Bodnár hetedszer í$5 cikázott át a titkárságon, és a nyomában az öreg is meg- i $ jelent.- ^ — Sanyikám, maradjon csak, [ ^ ne keljen fel, sajnos, még nem t ^ indulunk. Csak azt mondja _ ^ meg gyorsan, hogy visszaér- ’ & hetnénk-e még este hétre? ’ § — Attól függ... ^ — Az Operához. Jegyem ^ van estére. Szegény főnök, itt cidrizik leiemtől. Kis karmai csak a: göröngyök tetejét érintették. • Igazi tolvajmódra járnak élj akkor is, ha sikerül egy-egyj lecsapásuk. Forrnak a szűk! területen a munkától. Minthaj valami munkamegosztás isi volna köztük: egyike-másika a fürtök nyakára száll, s onnan kezdi lefelé feltörni karmaival a szőlőszemeket. A földön állók eszeveszetten habzsolnak, s mint a dürgő verebek forognak maguk körül. Másodpercekig tart az egész roham, s mégha nem is riasztják őket, máris elsisteregnek. Messziről nézve az ilyen felszállásuk úgy hat. mintha egy lobbanásnyi tűz füstje szállna föl a szőlőtőkék közül. Rozi így is mondja néha : — ott füstölnek ... A napnyugtára, mint minden madár, ők is érzékenyek. Ritkulnak is a csőszök kiáltásai. Inkább a víz mellett vonulnak a nádas fölött, ahol majd éjjelre megpihennek. Aztán lecsapnak belé. Ügy hatnak ilyenkor, mintha valaki magot hintene a nádas közé. v De ez csak első próbálkozásuk. Újra felrepülnek, mert szívesebben ott ereszkednének alá. ahol a nád közül már egyik másik csapat zsivaja szól. Tengernyi gyűl így össze éjszakára. Éktelen csipogásuk messzire hallik. Ha ilyenkor meglessük őket a nád közt, láthatjuk, ahogy fészkelődnek, egyik szálról a másikra ugrálva. Majd egy levél tövében végre elhelyezkednek. Erős karmaikat görcsbe kell merevíteniök, mielőtt aludni kezdenek, mert a nád ingó talaj. Erős szél fújhat. Nagy hullámok nyaldoshatják a nádtenger sípjait, s ilyenkor bizony a nádszálak, kis terhükkel, metsző leveleikkel együtt, nagy kavarodásban hajladoznak erre-arra. Csak néhányat említenék a tanulmányok szerzői közül: Moravia Boccaccióról, Proust Baudelaire-ról Thomas Mann Dosztojevszkijről, Németh László Tolsztojról, Babits Vö- rösmartyról, Romain Rolland Victor Hugóról, Beckett Proustról, Ehrenburg Elváráról fest hű portrét s mond véleményt a pályatárs vagy előd művészetéről. — P — séges bemutatnom a magyar olvasóiknak. Ezúttal a Nobel- díjas író A hang és a téboly című kisregényét jelenteti meg a kiadó, amelyben az író egy déli, hajdan jelentős, de immár anyagilag, erkölcsileg és egészségileg egyaránt tönkrement arisztokrata család széthullásának történetét mondja él. A másik, szintén Nobel-dí- jas szerzőnk, a guatemalai Miguel Asturias. A kincses úrfi című műve kerül kiadásra. E regényében is az indián folklór, szürrealista stíluselemek V és sajátos naturalista ábrázó- lásmód ötvöződik egybe a la- ^ tin-amerikai társadalmi való- ^ ság döbbenetes erejű ábrázó- ^ lásával. Ugyanerről a világ- ^ részről ad hírt a magyar olva- ^ sóknak kiadónk egy másik kö- * tete, a Latin-amerikai elbeszé- \ lök, amely e távoli földrész ^ XX. századi elbeszélésirodai- ^ mából kínál gazdag választó- ^ kot. És még egy tengerentúli ^ szerző kötete szerepel az idei 4 könyvhét újdonságai között: & Saul Bellow amerikai író $ Henderson, az esőkirály című ^ regénye. A könyv hőse egy $ ötvenhat éves/amerikai millió- § mos. aki megcsömörlik eddigi § életének ürességétől, s ezért ^ elhatározza, hogy elhagyja ^ Amerikát és egy világtól telje- ^ sen elzárt bennszülött néger 5 törzs tagjaként folytatja to- !< vább az életét. si — Tanulmánykötet szerepel ^ az idei könyvheti kiadványok S; között? S — Igen. Az írók írókról cí- ^ mű kötetben huszonhét író és $ költő szellemi arculatát, embe- ^ ri alakját rajzolja meg száza- •, dunk szépirodalmának hu- $ szonnyolc jelentős képviselője.: lehet olyan nagy titok? Talán az egyik telepvezető több prémiumot vett fel? Azért rohanunk ma négyszáz kilométert? Ilyenek a mi hadititkaink. Most aztán adhatom a gázt, a húsz percből előbb huszonöt lett, aztán harminc. Elég rohadt az út ma délelőtt, fagy is, meg olvad is egyszerre, és olyan bizonytalan az egész, mintha még esni is akarna a tetejébe. Az öreg összeteheti a két mancsát, ha visszaérünk a kezdésre. Ezt a Trabcsit le kéne előznöm, mit billegsz, te hülye, húzódj már jobbra, a mazsola fejedet, nem látod, hogy jövök, na most meg piros a lámpa, Ezen a vonalon végig piros hullám van, ahány keresztezés, mind éppen pirosra áll, csak tudnám, hogy minek is van akkor, és hogy is csinálják. Na mindegy, pár perc múlva kinn vagyunk a sűrűjéből. Végre! Leelőzöm az egész bandát, lehet hajtani egy kicsit, csak átjussunk a híd alatt. Most éppen nincs dugó a sarkon, rohadt egy hely ez is, egy kék busz cammog szembe az aluljáró felé, meg egy öreglány totyog a zebra irányába, de nem fogja elérni, erre néz, látja, hogy jövök, gyorsan átslisszolok előtte... Durr. Mi volt ez a csattanás, ez az ütés, az öregasszony, fékcsikorgás, az agyamban nyikorgó fék, kivágódunk oldalra, a lendülettől a kocsi visz- szafordul, orral a zebrának, mit csinálhattam? Én semmit, az öregasszony ott áll még a járdaszigeten, hát akkor mi volt az az ütődés? Ott, a zebránál egy alak fekszik arcon... A karja előre, a kalapja messzire gurult, én nem, nem én. hogy került oda? én nem is láttam, csak a busz lehetett, nem én, vagy ő a buszTrrögül. a csattanás, jaj istenem, ki látta, én nem... A revizor. Az öreg. Az öreg ül, mint a kőszent, a fejét fogja, a revizor kiugrott, elszalad? Nem, odafut a férfihez, a vállához nyúl, hogy tud odamenni, én nem, egy halott a zebrán, én ütöttem él? Oda kell mennem. Elszaladok. Eltűnök. Jönnek az emberek, már egy csomó áll a járdán, nézik, középen a férfit, a zebránál. Autók mindkét irányból. Már csak az elgurult kalapot látom. Oda kell mennem. Ki kell szállnom. Mennyi idő telt el? Száz év. Egy perc. Ki kell szállnom. A revizor odaszaladt. Látta? Á mi halottunk. Az én halottam. Az én lábam ez? Mintha nem lenne. Az öreg ül. Ö a főnök. Neki kellene intézkedni. Főnök. A lábamon állok, kiszálltam, oda kell mennem, j A lábam. 5 Nincs benne erő, jaj, a tér- 5 dem remeg, nem tart, össze- í csuklóm. A főnök. Az öreg. $ Csak ül. Mi van ott a zebrán? 5 Oda kell mennem. Egy halott, $ Már nem látom. 5 Autók. Emberek. $ De mégis látom. Mindig $ látni fogom. A fejét a karján. $ A kalapját. Szürke kalap. A $ nyílása fölfelé. Oda kell men- J nem. $ Elszaladok. 5 Messze. Messzire. Soha nem $ jövök ide. Csak soha ne jöt- i tem volna ide. El akarok 5 menni. $ Nem visz a lábam. $ Mennyi ember. Egy perc $ alatt. Az öreg csak ül. Szól- ; jón már. A revizor? í Nem látom. J Ö a revizor, őrzi a halottat. $ Oda kell mennem. Az öreg ; nem mozdul. Nem szól. Nincs 5 ott. ! Nincs itt. Miért nincs Itt? ; Ne hagyjon itt. Ne hagyjon magamra. Ö a főnök, nem hagyhat benne. Nem hagyhat a halottal. ! Mennyi ember. ! Az Öreg nem szól. Nem néz i rám. ! Félek.
