Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

6 "%/í'/r!í*P 1970. MÁJUS 24., VASÁRNAP — Hol a kazetta? Eltűnt... — Hova? — Nem tudni..; Az izgatott párbeszéd a Gö­döllői Járási Építőipari Ktsz telephelyi irodájában zajlott le reggeli munkakezdéskor. A keresett páncéldobozban ugyanis több tízezer forint ér­tékű üzemanyag-utalványokat őrizgettek. Máshova tették vol­na a szokott helyről? A szor­gos kutatás nem vezetett ered­ményre. Betörő vitte el? Nem utalt rá nyom. Értesítették a rendőrséget. Lopás — nyom nélkül A gödöllői kapitányság nyo­mozói megjelentek a helyszí­nen, jó ideig azonban ők sem lettek okosabbak a ktsz veze­tőinél. Nehezítette dolgukat, hogy a feltételezett lopás ide­jét sem lehetett pontosan meg­állapítani. A ktsz-ben ugyanis előzőleg 12 napon át munka­szünetet tartottak, s a bűntett a tucatnyi nap bármelyikén, bármelyik órában megtörtén­hetett. Egyébként is: a lopás körülményeiről egyetlen nyom sem árulkodott. S ha még mindehhez hozzávesszük a gyanúsítottak meglehetősen széles körét, valamint a laza bizonylati fegyelmet — elkép­zelhető, mennyi fejtörést oko­zott a nyomozóknak az értékes páncéldoboz titokzatos eltűné­se. A kutatás-keresés azonban folyt tovább, mígnem úgy lát­szott, a szigorú „szűrőn” még­iscsak fennakad valaki... Ez a valaki a ktsz egyik dol­gozója, a büntetett előéletű, 38 éves Szűcs József volt. Rend­őri berkekben már ismerték specialitását: börtönbe vonu­lás előtt mindig előrelátóan igyekezett némi pénzt „szerez­ni” — szabadulás utáni idők­re... A nyomozók házkutatást tar­tottak Szűcs József lakásán. Az eredmény — semmi. Tévedtek volna? Bíztak abban, hogy nem. S egy váratlan esemény megerősítette feltevésüket. Szűcs eltűnt Gödöllőről... Orgazda kutasok A gödöllői kapitányság el­rendelte körözését. így történt, hogy a Keleti pályaudvaron sétálgató Szűcsöt nemsokára bemutatkozásra szólította fel egy rendőr. S milyen a vélet­len: kabátja zsebéből egyszeri­ben 50 literre szóló motorolaj­jegy került elő... A tagadás­nak immár nem volt értelme. — Amikor azon az estén be­sétáltam a ktsz kapuján, nem vett észre senki — beszélt bűn­tettéről Szűcs. — A portás szu­nyókált. Ismertem a terepet, egyenesen a raktárba mentem. Volt nálam egy kulcscsomó, kinyitottam az ajtót. Aztán azt a fiókot, amiben az utalványo­kat sejtettem. Kiemeltem a kazettát, és szépen mindent visszarámoltam a helyére... Otthon felfeszítettem a páncél­doboz tetejét: három dosszié volt benne, tele utalványok­kal ... A páncéldobozt — ne­hogy leleplezzen — bedobtam egy ingoványba ... Szűcs a sikertelen házkuta­tás után biztonságban érezte magát, s csak azért „lépett olajra”, hogy megkezdje az olajjegyek árusítását. Az or­szág különböző vidékeint ve­vőket, vagyis orgazdákat kere­sett; talált is néhány benzin­kutast. Szűcs természetesen kedvezményesen árusított ügy­feleinek, akik közül többen — panaszolta a tolvaj — még az olcsó árból is lealkudtak... Az üzletre, persze, nem fizetett rá: a benzinkutasoktól több mint 40 ezer forintot kapott. Szűcs József azonban végül is alaposan „elcsúszott” az olajjegyeken. A bíróság — tár­sadalmi tulajdon sérelmére visszaesőként elkövetett lopá­sért — 3 év 6 hónapi börtönre ítélte. Szít — LEVÉL A SZERKESZTÖSEGNEK Jobb tanulás az ajándéktévé óta A levél tulajdonképpen néhány soros jegyzőkönyvi ki­vonatot tartalmaz, melyet a Báthory utcai általános iskola igazgatója küldött meg cí­münkre — Vácról. Kedves fi­gyelmesség, mely arra emlé­keztet, hogy néhány hónappal ezelőtt szerkesztőségünk is ajándékozott televíziót egy kis iskolának. Az idézet így hangzik: „Moldoványi Ldszlóné, a Mária-udvari tagiskola vezető­je a legutóbbi nevelőtestületi értekezleten beszámolt arról, hogy a Pest megyei Hírlap ál­tal adományozott televízió mi­lyen nagyjelentőségű életük­ben. Az iskola-tévé valameny- nyi adását megnézték. Ered­ményeként az előző évhez vi­szonyítva jelentősen növe­kedtek az oktatási eredmé­nyek. Hozzájárult a fizikai dolgozók gyermekeinek szín­vonalasabb tanításához, az is­meretek elmélyítéséhez, a te­hetségesek képességeinek fej­lesztéséhez külön feladatok ki­jelölésével. A fizikai dolgozók gyermekei közül két igen te­hetséges kisdiákra hívta fel a figyelmet.. Köszönjük a néhány soros kivonatot Kováts Sándor igaz­gatónak, s hogy teljes legyen a kép, ide mellékeljük még a kísérő néhány sort is, amelyet az igazgató nekünk szánt: „Biztos vagyok benne, hogy velünk együtt örülnek az ered­ménynek és ebből is meggyő­ződhetnek, hogy jó helyre jut­tatták az ajándék televíziót. A tagiskola nevelője és tanulói nagy szeretettel gondolnak most is az ajándékozókra”. Nagyon szépen köszönjük. Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek! Nyolcvan évvel ezelőtt, 1890. május 25-én született Várnai Zseni költő. A Dunántúlról, Nagyvá- zsonyból származik, de már gyermekkorában Budapestre kerül. 1908-ban megszerzi a Színészegyesületi Színiiskola diplomáját, azonban nem lép színpadra. 1909-ben Peterdi Andor író felesége lesz, az ő révén kerül a munkásmozga­lomba is. Hosszabb ideig tisztviselőként dolgozik; első veráét 1911-ben írja, Anya­ság címmel, a Népszavába. Ezt követően egymás után jelennek meg a nyomort, a bűnt, a társadalmi igazságta­lanságokat kifejező művé­szi erővel vádoló versei. 1912 májusában, amikor a mun­kásság nagyszabású forra­dalmi megmozdulásra ké­szül, s elterjed annak híre, hogy a megmozdulás vérbe­HASZONVASAK kerítések, kapuk, sihi-, illetve centrifuga rendszerű szivattyúk, használt gépkocsiköpenyek és -tömlők, autóbusz- és gépkocsialkatrészek, deszkák stb. bő választékban, különböző méretben kaphatók a Pest-Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat autó- és villanymotorbontő telepén. AISÓNÉMEDI, Marx Károly u. 114. Telefon: 20. [MMSW, fojtására kivezénylik a ka­tonaságot, megírja Katona­fiamnak című híres versét. Ennek országszerte ismertté váló refrénje a „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek!” Második verses kötete (Gracchusok anyja, 1916) költészetének kiteljesedése. Hangja a továbbiakban sem változik lényegesen. Politi­kailag mindig a baloldalon áll; 1943—44-ben egy antifa­siszta csoportot vezet. Kül­földön is sokfelé ismert és népszerű költő. Varsányiak koncertje Tegnap délutánra hangver­senyt hirdetett a monori mű­velődési házban a dunavarsá- nyi Petőfi Művelődési Ház if­júsági zenekara. A négy esz­tendeje alakult együttes két esztendővel később az egri út- törőzenekar fesztiválján aranyérmet kapott. Azóta csi­szoltabbak, még szebben mu­zsikálnak a diákok, mint ko­rábban. A 13—16 éves mu­zsikusok hegedűn, gordonkán, nagybőgőn és zongorán ját­szanak. Bach és Mozart épp­úgy szerepel a programon, mint Bartók, Sugár és Farkas muzsikája. Jövő hónap 7-én saját művelődési otthonukban, 14-én Ráckevén a Savoyai- kastély kupolatermében ad­nak önálló koncertet. Ingyen szekrény Pablo Picasso egyszer kü­lönleges mahagóni szekrényt rendelt Aix-En Provence-i pa­lotájába, a helybeli asztalos- mesternél. Elmagyarázta neki, milyen formájú szekrényt kí­ván, és a rajzát is elkészítette egy darab papíron, majd meg­kérdezte, mennyibe fog kerül­ni a szekrény. — Semmibe, mester — vá­laszolt az asztalos. — Csak ír­ja alá a rajzot. Szentendrei nyár - szignállal HARANGJÁTÉK A VÁRDOMBI TEMPLOMBAN Tegnap este 7 órakor meg- kondult Szentendre szignálja. A várdombi, 1700-as évekből származó, egymutatós óra szó­lalt meg több évtizedes hallga­tás után. A városi tanács ho­zatta rendbe, s a helyi zeneis­kola igazgatója, Szári Mihály komponált szépen hangzó szig­nált a szerkezethez. A Buda­pesti Órás Ktsz lelkes gárdája építette hozzá az elektromos vezérlésű automatát. Az együt­tes erőfeszítéseknek köszönhe­tő, hogy ezentúl minden órá­ban felcsendül a szentendrei szignál, emelve a város han­gulatát a csendes tavaszi és nyári napokon. Áz avatásra a Szentendrei nyár 1970. tegnapi program­nyitója alkalmából került sor. Az estéhez tartozott még kó­rusművek, zongora- és fuvola­szólók, énekszámok előadása. Szentendre nyári programjá­nak második napja a sporté. Ma ebéd után a papírgyári sportpályán női-férfi tornabe­mutató, majd motoros ügyes­ségi erőpróba követi egymást, s a Papírgyár—Dunabogdány közötti rangadó mérkőzés te­szi teljessé a pihenőnapot. d. L Úttörők paradicsoma lett ] tegnap az alsógödi tábor: itt rendezik meg a háromnapos jubileumi találkozót. A fóti Gyermekváros kürtöse fújta meg a „riadót”, majd a jelen­téstételek után felhúzták a zászlót. Haness László, Pest megyei úttörőtitkár köszön­tötte a pajtásokat, akik nyom­ban hozzá is láttak a tábor­tűz előkészítéséhez. Szebb szombat estéje alig­ha volt még a 300 úttörőnek: Sztárparádé Megkezdték a Magyar Tele­vízió mindeddig legnagyobb szabású revüműsorának felvé­teleit. A Sztárparádé című nemzetközi produkciót a belga Hu­gó Hellenaws rendezi. A műsor az Eurovízió egyik kiemelke­dő programja lesz. Képünkön: Kudlik Júlia és a luxemburgi Bart van de Laar, a műsor vezetői. saját főztjüket ették a bog­rácsokból, s — bár az idő nem volt a legkedvezőbb —, sát­rakban aludtak. Ma déle.lőtt átmennek a szigetre, s harci játékot vív­nak : „diverzánsokat” fognak el. A számháború után meg­csodálhatják az MHSZ bemu­tatóját, délután focizás, ké­zilabdázás következik, este pedig játék és tánc. Hétfőn akadályversenyen próbáznak az őrs- és rajvezetők, mások a híres gödi Fészekbe, az egykori munkástalálkozók színhelyére látogatnak el. 2X1 =s 2? A televízió „Kétszer egy nem mindig kettő” címmel készített múffít Mándi Iván „Lány az usiOdából” és Csur- ka István „A 105-ös mellék” című novellájából. A főbb szerepeket Pálos Zsuzsa, Tór­ái Géza, Monori Lili és Har- SányiíGápor alakítja. Talicska Egy angol városka kaszár­nyájában az őrnagy fejmosást tart a hadnagynak: — Szép dolgokról értesülök! Állítólag ma reggel tökrésze­gen állított be a kaszárnyába és egy talicskát tolt maga előtt. — Parancsára őrnagy úr! — Laktanyafogságra ítélem! — Parancsára őrnagy úr! De szabad legyen emlékeztetnem önt arra, hogy a talicskában ön ült. Mivíi7\mfru^: (13) Senhor Dias és az öreg Doi- do is kezet rázott mindenki­vel, letelepedtek az asztal mellé, a lányok italt hoztak nekik is. — Nagyjából mindent hal­lottunk — kezdte a padre —, nem mintha hallgatózni akar­tunk volna, köszörültük is párszor a torkunkat, de amíg a senhora — Anna asszony felé intett — nem teremtett egy kis csendet, nem juthat­tunk szóhoz. Először ’ is gra­tulálunk szerencsés megme­nekülésükhöz, az a legfonto­sabb, hogy épségben evickél- tek ki ebből a szörnyű ka­landsorozatból. Azért hangsú­lyozom ezt, mert pillanatnyi­lag nem sok jóval kecsegtet­hetem önöket a továbbutazást illetően. A gőzbárka ugyanis éppen tegnap indult Manaus- ba, két hét múlva érkezik vissza. De csak akkor, ha me­gint fent nem akad valame­lyik zátonyon az Ördög-gázló környékén. Akkor várnia kell egy nagy esőre, amely fel­duzzasztja a folyó vizét. Per­sze, nem olyan ijesztő gond ez, mifelénk gyakoriak a nagy, tartós esők, majd önök is ta­pasztalják. — Sajnos, egyelőre üzenetet sem küldhetek — tette hozzá a szatócs, és lustán megvakar­ta szőrös mellét. — Senhor Carbónak, tudják, ő nálunk a különleges megbízott, rendőr, telekkönyvvezető, adófelügye­lő, vadászati, halászati fel­ügyelő, minden kutyafüle, most éppen gyengélkedik, szó­val neki van egy rádióadó­vevője, de az pillanatnyilag nem szuperál. Valami csöve­ket rendelt Manausból, azokat is az Ilha hozza majd vissza- jövet. Addig nincs sem utazás, .sem üzenet. Bele kell nyugodniok. — Nyugszik a fene! — csat­tant fel Bobo. — Nekünk a jövő hónapban már díjmér­kőzéseink vannak, leszerződ­tünk, szorítóba kell állnunk, előtte pedig edzenünk is kell! A padre szemüvegének vas­tag lencséje mögül ránézett Babóra, aztán tekintete a má­sik két hallgatag, mulatt fiatalemberre, Jucaréra és Pinchóra siklott, bólintott. — Értem. Önök — ököl­vívók. Nos, edzési lehetőségük itt is akad majd bőségesen, öt éve élek Ciduróban, de nem emlékszem olyan vasárnapra, olyan ünnepnapra, amikor e falak között — intett körbe —, esetleg kint a Főtéren ne lett volna tömegverekedés. Hosz- szantartó esőzések idején még hétköznap is belátogatnak ide a mineirók, mert olyankor a telkükön nem dolgozhatnak. Vagy mert nem bírják a magányt. A program rend­szerint három részből áll, úgymint: ivás, utána kártya, más szerencsejáték, illetőleg — bocsánatkérő mosollyal né­zett Claudette-re és Ninette-re, nem fejezte be a mondatot. — Aztán következik az utolsó szám, a vérekedés, a tombolás. Nem ítélem el őket ezért, el­keseredett emberek, és mosta­nában különösen sok okuk van rá, hogy reménytelennek lássák a jövőjüket. — Mindez lehetséges — je­lentette ki méltóságteljesen Anna asszony —, csak az az egy nem lehetséges, hogy mi négyén, részt vegyünk ilyen civil hancúrozásokon. Mi profik vagyunk, sportemberek, hivatásos ökölvívók, nekünk a verekedés nem szórakozás, nem kikapcsolódás, nem csa­torna a felgyülemlett indula­tok levezetésére. Mi üldözés­ből élünk. Semmi közünk az amatőrök kocsmai civódásai- hoz. Leütötte a hamut a szivar­járól, hátradőlt, a témát le­zárta. Ezt mindenki tudomá­sul vette, aminthogy röviden, de szinte ünnepélyes nyilatko­zata közben az sem lepett meg senkit, hogy többes szám első személyben beszélt, magát is a professzionista ökölvívók közé sorolta. — Az eddigiekből tehát nyilvánvaló — foglalta össze rövid csend után a tényállást Ewans professzor —, hogy sem elutazni, sem rádión üzen­ni nem tudunk. De nem akad-e más megoldás? Futárra gondolok például, aki elvinná leveleinket. Megfelelő díjazá­sért, természetesen. A kérdésre Plombái atya válaszolt. Kérdésekkel. — Tudja, professzor úr, hogy Ciduro és Manaus között mekkora a távolság? Lég­vonalban is több, mint ezer kilométer. (Folytatjuk. .) ♦ Háború a szigeten A TÁBORLAKÓK VIDÁM ÉLETE Kazetta az ingoványbán „Olajra lépett” az olajjegyekkel

Next

/
Thumbnails
Contents