Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

2 “"^JCíHap 1970. MÁJUS 24., VASÁRNAP VILAGHIRADO Nem történi csoda így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Csak az lehet csalódott a két német állam kormányfői­nek kasseli találkozása után, aki csodában hitt és azt gon­dolta, hogy a második megbe­szélés már fontos megegyezés­re adhat alkalmat. Csoda nem történt... A nyugatnémet kancellár a legfőbb, leglénye­gesebb kérdésben, a Német Demokratikus Köztársaság tel­jes nemzetközi jogi elismeré­se dolgában továbbra is eluta­sító álláspontra helyezkedett, s ezt nem titkolta a Kasselben történtekről beszámoló sajtó- nyilatkozatában sem. Várható volt az is, hogy a nyugatnémet városban nem lesz zavartalan a találkozó hangulata. Hiszen az elmúlt vasárnap este az NSZK-ban megrendezték a hagyományos revansista nagygyűléseket, amelyeken a szudétanémet vagy keletporosz Landsmann- schaftok, s az NDK-ból átszö- köttek még a régi nótát fúj­ták ... Kasselben a legkíno­sabb incidensek akkor követ­keztele be, amikor szélsőjobb­oldali tüntetők előbb meg is tudták akadályozni, hogy az NDK miniszterelnöke megko­szorúzza a fasizmus áldozatai­nak emlékművét, erre a kegye- letes aktusra csak az esti érákban kerülhetett sor. A konkrét megegyezések hí­ján, a zavaró jelenségek láb tán. az ember hajlamos lenne úgy vélni, hogy a Brandt— Stopft találkozó kimenetele negatív. Maradjunk a tényék­nél: két hónapon belül másod­szor találkozott a két német állam kormányfője, kétszer nyílt alkalom, hogy kezet fog­hassanak egymással. Az említett fasiszta provoká­ciók és a megakadályozásukra, illetve megtorlásukra alkalma­zott erélytelen intézkedések azt az érzést keltik a szemlélő­ben, hogy az ilyen incidenseit még kapóra is jönnek a nyu­gatnémet kormánynak: alibit, kibúvót szolgáltatnak a törté­nelmi döntés elodázására, mondván, hogy ha most elis­mernék az NDK-t, az csak a fasiszták, az újnácik malmára hajtaná a vizet... Semmiesetre sem várhatunk tehát gyors eredményeket egyetlen olyan tárgyalássoro­zattól sem, amelyet a Willy Brandt-kormány elkezdett. A | héten például véget ért | Moszkvában a szovjet—nyugat- | német megbeszélések harma- I dik szakasza. Eddig már 14 alkalommal találkozott Gromi- ko szovjet külügyminiszterrel dr. Bahr nyugatnémet külügyi államtitkár. A bonni nyilatko­zatok szerint „eddig csak esz­mecsere folyt az erőszakról va­ló kölcsönös lemondás dolgá­Gyokorlott anyag­éi állóeszköz-nyilvántartó LELTÁRFELELŐST képesített könyvelői vizsgával vagy közgazdasági technikumi végzettséggel SÜRGŐSEN FELVESZ a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzeme CEGLÉD, Rákóczi út 72. A jelentkezést írásban kérjük. ban, ezután következnek a konkrét tárgyalások...” A lengyel—nyugatnémet megbe­szélések folytatására is most tűztek ki új terminust: június 8-án Bonnban kezdődik a fő­leg az Odera—Neisse határ ügyéről szóló tárgyalások ne­gyedik szakasza. Nagy adag türelem kell az NSZK-val fo­lyó megbeszélések figyelem­mel kíséréséhez, — a tárgyaló feleknek pedig nagyfokú ha­tározottságot kell tanúsítaniuk a kevés engedékenységet mu­tató nyugatnémetekkel szem­ben. Az Egyesült Államok kam­bodzsai agressziója, az indo­kínai méretűvé kiszélesedő vietnami háborúja ellen Ame­rikában csakúgy, mint a vi­lág minden pontján egyre nö­vekszik a tiltakozás. Nyugat-Európában a hét eleje hozott választ a régóta meghányt-vetett kérdésre: va­jon Nagy-Britanniában a Wil- son-kormány nem hozza-e előbbre az őszi hónapokban esedékes alsóházi választá­sok időpontját? Ez történt. A munkáspárt elnöke és a La- bour-kormány miniszterelnö­ke, őfelsége első minisztere úgy értékelte az ország bel­politikai helyzetét, hogy jobb, Az MSZMP Központi Bizott­sága ez év februárjában napi­rendre tűzte a nők gazdasági, politikai és szociális helyzeté­nek egyetemes vizsgálatát. A KB állásfoglalása után össze­geztük a megyei tapasztalato­kat és kialakítottuk megyénk­ben is a tennivalókat. A megyei pb 1964-ben meg­tárgyalta és határozatot hozott a termelőszövetkezeteikben dol­gozó nők helyzetéről, amire a vb több ízben is visszatért. A vb emellett többször is fog­lalkozott az iparban, az ipar különböző területein dolgozó nők helyzetével. A párt X. kongresszusára készülve a nö- kérdést társadalmunk, me­gyénk általános törvényszerű­ségeivel együtt vizsgáljuk —, kiindulva abból, hogy a nők egyenjogúsítása alapvetően összefügg az egész dolgozó tár­sadalom felszabadításával, a szocializmus építésével. Jól emlékezünk: a felszaba­dulás után úgy kezdődött, hogy a nők választók és választha- i tők lettek, a közéletben, dön­tésekben, politikai pártokban és társadalmi szervezeteikben részt vehettek! Mindez egycsa- pásra óriási volt, és ezért is válhatott ez a tény az egyen­jogúság szimbólumává! A nők ekkor még elsősorban érzelmi­leg, ösztönösen közeledtek a rendszerhez. Megragadta őket a szocializmus igazságtevése, humanizmusa, az a tény, hogy mindenfajta társadalmi meg­különböztetés, diszkrimináció felszámolásáért küzdött. Mind­ezek hatására a nők elindultak ha már június 18-án kikéri az angol választók vélemé­nyét. Mert a nyár végére minden közgazdasági szakér­tő áremelkedéseket jósol Nagy-Britanniában, azok pe­dig nyilván a kormány ellen hangolnák a polgárokat. Jobb előbb túlesni a választáson — határoztak a londoni Dow­ning Streeten, ahol abban bíz­nak, hogy a brit közvélemény­kutató intézetek helyesen mérik fel a közhangulatot, amikor munkáspárti fölényt mutatnak a népszerű politi­kusokban szűkölködő kon­zervatív párt ellenében. Olasz- és Franciaország e héten nagy sztrájkok kihatá­sait nyögte. Mindkét ország­ban politikai okok is közre­játszottak a sztrájkok meg­hirdetésében. A francia ipar­vidékek dolgozói tiltakoznak a büntetőtörvénykönyv mó­dosítása ellen, amely súlyo­sabb büntetéseket ír elő a politikai jellegű bűncselek­mények egész sorára. Mind­emellett a francia munkások bérköveteléseiket kívánják kifejezésre juttatni sztrájk­jukkal. Olaszországban a már hetek óta tartó súlyos sztrájk­helyzet alapvető oka az, hogy a bukdácsoló kormányok szá­mos gazdasági és társadalmi reform végrehajtásával (az elmaradott Dél ipari fejlesz­tése, az államapparátus csök­kentése, az oktatási reform, a lakásépítési program stb.) adósak maradtak. Az olasz sztrájkok kihatnak a június 7-re kitűzött tartományi vá­lasztásokra, de furcsa képet tárnak az ezekben a napok­ban Rómába érkező „atlanti’’ miniszterek elé is. A NATO miniszteri tanácsa ugyanis az „örök város" falai között ülé­sezik május 26—27-én. a politikai élet és aktivitás út­ján! Az arányok nem mindenütt kedvezőek Az eltelt huszonöt év alatt megnőtt azoknak a száma, akik a társiadalmi, politikai és közéletben aktívan részt vál­laltak. Megyénkben ez a kö­vetkezőkben jut kifejezésre: a választott állami szervekben részarányuk kedvezően ala­kult. A megyei tanácstagok 28 százaléka, a járási és községi tanácstagok 20 százaléka, az országgyűlési képviselők 32 százaléka nő. Ezek az arányok az országos helyzetnél valami­vel kedvezőbbek. A szakszer­vezeti tagság: 21,2 százaléka no, az aktivisták fele nő, s ez utóbbi a közért érzett felelős­ségüket kölcsönösen kifejezi. A párttagságon belül lassan emelkedik a nők aránya, je­lenleg 23,6 százaléka nő a párttagoknak, az újonnan fel­vett párttagoknak pedig 33,4 százaléka. A párt vezető szer­veiben arányuk az országosnál jobb — ezzel együtt alacsony­nak tekintjük. Azok a nők, akik politikai fejlettségükben eljutnak a párttagság fokáig, megbízható, fegyelmezett, önképzésükkel is foglalkozó, jó aktivisták lesz­nek. Kevésbé érződik ez a fej­lődés a gazdasági élet terüle­tén. A műszaki, gazdasági ve­zetők körében a nők aránya rendkívül alacsony, még olyan üzemekben is, ahol a foglal­koztatottak nagy többsége asz- szony. A Budakalászi Lenfonó és Szövőgyárban öt főosztály- vezető közül kettő, a 17 osz­tályvezető közül egy, a négy üzemvezető közül ugyancsak 168 ÓRA VASÁRNAP: Véget ért a dominikai elnökválasztás, Ba- laguer eddigi elnököt újra­választották. — Revansista ta­lálkozók, nagygyűlések az NSZK-ban. HÉTFŐ: Washingtonban beismerték, hogy amerikaiak is részt vesznek a laoszi had­műveletekben. — Június 18-ra tűzték ki az angliai törvény­hozási választásokat. KEDD: Befejeződött Moszk­vában az SZKP és a Román Kommunista Párt küldöttségé­nek eszmecseréje. — Zsivkov bolgár miniszterelnök Japán­ban. SZERDA: Algéria diplo­máciai kapcsolatot létesít a Német Demokratikus Köz­társasággal. — Eban izraeli külügyminiszter Washington­ba érkezett. — Mao Ce-tung nyilatkozata az amerikai im­perializmus elleni népi harc­ról. CSÜTÖRTÖK: Stoph és Brandt találkozása Kassel- ban. — összeült Szófiában a Varsói Szerződés tagállamai­nak honvédelmi miniszteri bizottsága. PÉNTEK: Brandt sajtónyi­latkozata, Stoph tv-nyilatko- zata. — Befejeződött a moszk­vai szovjet—nyugatnémet tár­gyalások harmadik szakasza. SZOMBAT: Ülésezik a nyugat-berlini NSZEP kong­resszusa. — Súlyos harcok Kambodzsában. BOGDAN ORESCSANIN, Jugoszlávia új kínai nagykö­vete szombaton megérkezett állomáshelyéle — Pekingibe. TIZENNÉGY halálesetet okozott egy autóbusz és egy taxi karambolja Buenos Aires mellett, az országúton. Hu­szonöt ember megsebesült. A balesetnek azért ilyen szokat­lanul szomorú a mérlege, mert az összeütközés után mindkét jármű az úbmenti hatméteres csatornába zuhant. egy nő, a 68 művezető között csupán három nő van. A Ganz Árammérőgyárban a kü­lönböző gazdasági vezetők szá­ma 90 — ebből mindössze há­rom nő. Pedig az üzemben foglalkoztatottak csaknem hat­van százaléka asszony. Ezek a példák figyelmezte- tőak, mert nem egyedi, nem esetleges tendenciákat takar­nak. Szoros összefüggésben van a szakmai felkészültséggel A nőik politikai, társadalmi élet területén szívesen vesznek részt a békemunkában, szoli­daritási akciókban, meggyőző­désüket anyagi áldozatválla­lásban, munkafeladatokkal is kifejezésre juttatják. Erre me­gyénkben tömegesen vannak lelkesítő példák. Jelentős számban vesznek részt a köz­ségfejlesztési akciókban és a véradómozgalmakban. Őszin­tén érdeklődnek korunk nagy kérdései, a háború és béke kérdései iránt, s ebben pozi­tív álláspontjukat egyértel­műen kifejezésre juttatják. A belpolitikában, különösen ér­deklődnek az életszínvonal, az életfeltételek, árak—bérek, el­látás, általában a gazdasági kérdések iránt. Mindemellett megyénkben is számottevő az a réteg, amely közömbös, passzív a po­litikai, társadalmi, a közélet iránt. Megyénkben is érvényes a Központi Bizottságnak az a megállapítása, hogy a leg­gyorsabb fejlődés a tanuló- és dolgozó fiatalok, valamint a városban élő nők körében ment végbe. Emellett hangsúlyozni kell azt a robbanásszerű változást, amely a mdzőgazdaság szocia­lista átszervezése nyomán a termelőszövetkezeti nők poli­tikai helyzetében bekövetke­Érdemük szerint beesüljük meg a nőket írta: Barinkai Oszkárné, a jnegyei pártbizottság titkára Afrika - az Africa Haliból „Afrika ismét egy” — ezek­kel a szav aktkai üdvözölt JLsiallo Telli ío ti iá ár, neiiány héttel ezelőtt Aúdisz-Abeöában, az Afrikai Egység Házában. A kontinens országait tömörítő egységszervezet is megkony- n>ebbülten került ki a har- min eh ónapos nigériai polgár- háború okozta politikai meg­rázkódtatásból, s a főtitkár er­re célzott kijelentésével. Mert m. biaírai polgárháború nem­csak Nigériát osztotta meg, ha­nem az Afrikai Egységszerve­zetet is, amelynek több tagál­lama hivatalosan elismerte Ojukwu szakadár rezsimjét. Több afrikai csúcsértekezlet kereste a nigériai háború meg­oldását, fórumot teremtett a tárgyalásokra, de ezzel lénye­gében a különvált Biafra éle­tét hosszabbították meg. Ami­kor { azonban megérkezett Ojukwu bukásának híre, való­sággal fellélegzett az Afrikai Egységszervezet és diplomatái közül többen elsősorban az A ESZ érdemeként próbálták elkönyvelni a nigériai szövet­ségi kormánynak a szakadá- rok felett aratott győzelmét. Ezt ,a kérdést nem firtattam, de abban teljes volt az egyet­értés Diallo Teliivei és beszél­gető partnereimmel, hogy Af­rika valóban „ismét egy” lett: legalábbis a súlyos nigériai— biafrai kérdés lekerült a hét­éves Afrikai Egységszervezet napirendjéről! Ezzel nagy erők szabadultak fel a kontinenst foglalkoztató más égető kér­dések megoldására. Diallo Telli, az AESZ 45 esz­tendős főtitkára, akit joggal neveznek „Afrika 1. számú közhivatalnokának”, éppen ak­kor érkezett vissza Nigériából és néhány óra múlva Khar- toumba utazott egy regionális csúcsértekezletre. A rendkívül szimpatikus és energikus gui­nea! diplomata a párizsi Sor- bonne-on, majd Francia-Szu­dánban, s végül hazájában Sekou Touré harcostársaként ismerkedett a politikai, majd .a nemzeti függetlenségért vívott küzdelemmel. Később ezt a harcot New Yorkban, az ENSZ-ben vívta, — Guinea képviselőjeként. És 1964 óta, immár a második négyéves periódusra, ő tölti be az AESZ főtitkári tisztét. A kilenc emeletes ^ Africa Unity House-ban, amelyben az AESZ főhadiszállása tanyázik, a szervezet mai feladatairól be­szélgettem Abdennour Abrous- szal, a sajtóosztály algériai származású vezetőjével. Ebből a toronyházból, amely az etióp főváros egyik külső negyedé­ben emelkedik, távolabb a fé­nyes palotáktól, — földszintes agyagviskókat láttunk az ab­lakból. S ez döbbenetesen ér­zékeltette a tennivalók soka­ságát! A gyarmati múlttól örö­költ elmaradottság felszámolá­sa a kontinens minden orszá­gát foglalkoztatja. Szomáliában mindössze 10, Csádban 17 dol­lár az egy főre jutó évi nem­zeti jövedelem . . . Angolában, Mocambique-ban „Portugái”- Guineában, Namíbiában fegy­verrel kell harcolni a gyar­mati uralom ellen ... Dél-Af­rikában és Rhodesiában a fe­hér kisebbség elnyomja az af­rikai többséget. A gazdasági és politikai küzdelem elválasztha­tatlan egymástól Afrikában is! A 2500 méter magasságban épült Addisz-Abebát — „Afrika Génijét” — jelképező Africa Hallt, a külföldieknek idegen- forgalmi ‘látványosságként mu­togatják. A bejáratnál hatal­mas mozaikfal örökíti meg a hét esztendővel előtti, 1963. május 25-i első „afrikai csúcs” résztvevőit. Azóta nemcsak Af­rika alakult át, az egységszer- vezet is. A küzdelem ma sok­kal szerteágazóbb, bonyolul­tabb. Akkor 32 ország fogadta el ,az Afrikai Egység Chartáját — ma már a kontinens 41 füg­getlen államában és három gyarmat felszabadított öveze­teiben köszöntik az afrikai szabadság napját, bizakodás­sal. Sebes Tibor A BNV-ről jeSentjük (Folytatás az 1. oldalról.) ] utazásokhoz számító berende­.............. ...........................zést készítő mammutcéggel ál­el ektromkus- es irodagepipan lapodott meg az Ipari Műszer­érdekeltség, s a főszerepet gyár — hazai kereskedők Köz­amerikai üzletemberek viszik. I vetítésével —, hogy jövőre 11 Ezzel a neves és a különböző ezer motort szállítanak részük-1 rakétaberendezésekhez és űr- 1 re T. Gy. zett! Ebben óriási szerepe , van azoknak a törvényeiknek, ren­delőtöknek, amelyek a terme­lőszövetkezeti nők életét szin­te forradalmi módon szabá­lyozta. Azok az asszonyok, akik az elmúlt huszonöt esztendőben aktívan részt vettek a közélet­ben, politizáltak és különbö­ző beosztásokba kerültek, ha nem is azonnal, de hozzá­kezdtek megszerezni a szüksé­ges politikai, szakmai és álta­lános műveltséget. Hogy nap­jainkig mindebbe meddig ju­tottunk, kifejezik az utóbbi évek adatai. Megyénkben a szervezett pártoktatásban a hallgatók 35 százaléka nő. Az országos átlag: 27,8 százalék. A tömegoktatásban még ma­gasabb ez a szám: a résztve­vők 42 százaléka nő. Esti egye­temen tanuló hallgatók 25,1 százaléka nő. Ez az arány az évek folyamán fokozatosan ja­vul. Ez teremti meg alapját annak, hogy az elkövetkezen­dő években több legyen a női propagandista, mert ma még számuk nem kielégítő. A nők sokirányú elfoglalt­ságaik mellett is megkísérlik kihasználni és hasznosítani a számukra elfogadható képzési lehetőségeket. Figyelmeztető azonban, hogy egy tekintélyes részük csak a politikai iskolák alsóbb szintjéig jut el, éveken át egy helyben topog és nem lép magasabb stúdiumokba. Mindez a tehetséges nőket ar­ra kárhoztatja, hogy nem jut­nak eléggé szóhoz a politikai vezetésben. Ezért az oktatás­ban, a pártiskolákon keres­nünk kell azokat a megoldá­sokat, amelyek alkalmasak a nőik helyzetéből adódó sajátos problémák áthidalására. A míveltség feltétele az egyenjogúságnak A művelődési jog gyakorlá­sa rendkívül fontos feltétele az egyenjogúságnak. S ebben hallatlanul nagyok az ered­mények. A tények azt bizo­nyítják, hogy a mag: -bb képzettség, a továbbta ás igényei nem kisebbek a nők- n®l — legfeljebb lehetőségeik korlátozottabbak. Szembetűnő változás érez­hető a mi társadalmunkban felnövekvő fiatal generáció­nál, aminek az átütő, pozitív hatása már a jövőbe mutat. A megyei leánytanulók aránya a gimnáziumokban 68 száza­lék, számuk egyre növekszik. Szakközépiskolákban, tech­nikumokban arányuk 43 szá­zalék. Megyénkben tudatos erő­feszítés van arra, hogy a nők mindenütt ott legyenek a köz­életben, politikai szervekben, a gazdasági és kulturális élet irányításában. Mégis ránk is érvényes az a megállapítás, hogy vezető posztokon rész­vételük nincs arányban alkal­masságukkal, felkészültségük­kel. A vezető posztok elnyeré­se politikai kérdés. A nők megítélése szigorúbb, az alkal­masság több bizonyítékot kö­vetel tőlük, mint a férfiaktól. Alkalmasságuk mérlegelésé­nél az anyai hivatás negatív tényező. A női vezetőkkel szemben gyakran mind a fér­fiak, mind a nők előítélettel viseltetnek. Ezért a nők közül többen maguk is félnek a ve­zető beosztásoktól, a nagyobb felelősségtől, lekötöttségtől, társadalmi kötelezettségtől, aminek összeegyeztetése a csa­lád ellátásával kétségtelenül nem könnyű feladat. Az egyenjogúság nagyobb érvényesítéséhez tehát az esé­lyeket is egalizálni kell. Terv­szerűen és tudatosan kell fel­készíteni őket a vezető mun­kára. Ha megakadnak a fej­lődésben, elősegíteni, hogy ezek okai megszűnjenek. A munka, a férj, a gyerek, a háztartás mellett a permanens tanulás nehéz. Ezért keresni kell azokat a speciális lehető­ségeket, megoldásokat, ame­lyek a jó képességű nőknek nagyobb segítséget adnak a tanulás, a szakismeretek fel­újításához. Jog a munkához A megyében dolgozó bérből és fizetésből élőknek csaknem ötven százaléka nő. Ez megha­ladja az országos átlagot. Több mint százezren dolgoznak az iparban, illetve a különböző állami intézményeknél. A be­járók száma mintegy 45 ezer. A termelőszövetkezeti tagok 45

Next

/
Thumbnails
Contents