Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-20 / 116. szám

1970. MÁJUS 20., SZERDA rts« JHEGYEI I kö&ég, 2­tsz siker Két tsz is van Dabason. Az egyik, a Fehér Akác, a tsz-ek > felszabadulási munkaverse­nyében első lett a Budapest- környéfci területi szövetség 78 tagszövetkezete közül. A má­sik, a Szikra, pedig a megye törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tsz-tehenészetei közül 1969-ben a legjobb termelési eredményt érte el és erről a napokban értesítette a megyei tanács. Utolsóból az első j A Fehér Akác a dabasi járás tsz-ei közül talán legrosszab­bul állt hét esztendeje. Akkor, 1963-ban került Márczis Antal az élére. A következő eszten­dőben megszüntették a két és negyed milliós veszteséget, az­óta pedig, ha nem is ugrás­szerűen, de egyenletesen fejlő­dik évente. — Lássuk csak az utolsó há­rom évet — szed elő számok- ikal teli kimutatásokat Nagy Ferenc főkönyvelő. — Amikor Márczis elvtárs lett az elnök, egy fillér vagyona nem volt a Fehér Akácnak. 1967-ben 19, a következő évben 26 millió tisz­ta vagyonnal rendelkeztünk és a múlt évi zárszámadásban már 31,5 millió tiszta vagyont mutathattunk fel. A tagok jövedelme évi 180 munkanap­ra számítva 17,047 forintra emelkedett a sanyarú 63-as esztendő 8,181 forintjáról. Versenyfeladat volt a ter­melékenység javítása. Hogy ebben mit ért el a tsz, arról Nagy Mihály főagronómus tá­jékoztat néhány példával. — 1963-ban holdanként 7,9 mázsa kukorica termett, ta­valy 22,2 mázsa azért, mert holdanként nyolc mázsa mű­trágyával javítottuk a földet és új, nagytermű hibridfajtát vetettünk. A gépesítés teljes lett, a terület nagy részét ön­tözzük. A legrosszabb, 63-as évben nyolcvan hold búza át- lagteiTOése.;q»ak .9,2 mázsa volt. most pádig ezen a gyenge ta­lajon 1300 holdon vetettünk és átlagban 15,7 mázsát arattunk, így már a búzatermelés is ki­fizetődő. A szocialista brigádmozga­lom erősítése szintén verseny- feltétel ; legalább a tagok 20 százalékának kell részt vennie a munkaversenyben. A Fehér Akác dolgozóinak háromne­gyed része vett tavaly részt benne és három brigád, a 12 tagú juhász, a 28 főt számláló szántóföldi traktoros, meg a 45 gépkocsivezetőből és rako­dóból álló szállító, el is nyerte a szocialista brigád címet A páncélszekrényből 15 ezer forintos takarékbetétkönyv kerül elő, néhány órája kap­ták kézbe az első díj fejében. — Régen eldöntöttük, hogy megveszünk, rendbehozunk egy jellegzetes régi, szlovák házat és falumúzeumot ren­dezünk be benne. Már gyűlnek a régi népviselet emlékei, ki­mustrált, öreg munkaeszközök, bútorok, konyhaedények. Rö­videsen a házat is megvesz­tük. A falumúzeum költsé­geihez hozzátesszük a verseny­díjat is. A legjobb tehenészet Nem jár anyagi jutalommal, csak erkölcsi eredményt je­lent a dabasi Szikrának, hegy a megye legjobb tehenészetét mondhatja magáénak. Istálló­jában 87 fejőstehén állt a múlt esztendőben és az év fo­lyamán egy-egy jószág 4,443 liter tejet adott, 3,91 százalé­kos átlagos zsírtartalommal. A második helyen álló túrái Üj Úton Tsz 4,419 liternyi évi átlaggal, 3,83 százalék zsírtar­talommal megközelíti ezt az eredményt. Dr. Rieger László főmező­gazdász persze büszke a napi 12 literen felüli istállóátlagra. Kifejti, hogy a takarmányozás technológiája vezetett el a szép eredményhez. — Fontos a tehén előkészíté­se, vagyis, hogy altkor kapjon több abraktakarmányt, amikor még nem tejel. Sokan viszont ebben az időszakban gyengéb­ben táplálják. A tejelés alatt pedig a fehérje és a keményí­tőérték helyes arányára kell figyelni. Az' eredmény gyors. A siker a tehenészet fejlesz­tésére ösztönzi a Szikrát. Még az idén hozzáfognak egy 400 tehenet befogadó szakosított telep építéséhez. A meglevő istállókba a növendék kerül. Az állományt pt>dig saját te­nyésztésű jószággal töltik fel, mert! — Nincs jobb tejelő, a mi viszonyaink között, a magyar vörös tarkánál. Sz. G. GYENGE A KAMILLA A szikes székfű szántása Az Alföld szikes legelőin — Bács-Kiskun, Csongrád, Bé­kés. Hajdú és Szolnok megye határában — gyűjtik az or­vosi székfűt, a kamillát. A „termés” gyengébb az előző évinél. A Herbária bajai te­lepén rövidesen megkezdik a szárítását, csomagolását. Esti ugarmagany Hazatértek a háborítatlan homokbuckák jellegzetes ma­dárlakói, az ugartyúkok. A magányt kedvelő madarak zömében a Kiskunság vidé­kén költenek. Tojásukat fé­szekgödörbe rakják, s a ki­kelt ugarcsibék nyomban ön­állósítják magukat. A mada­rak jellegzetessége, hogy es­te élednek, ilyenkor hallatják érdekes trillázó hangjukat. Misszió az olvasásért Vasárnapi házfűznéző — terjesztőkkel Vasárnap délelőtt három fiatalemberrel indultam út­nak. Szervező a titulusuk. In­formációtömeget kínáltak megvételre, a mindennapok életéről: azaz hírlapot. Hogyan fogadják őket az emberek, elérnek-e eredmé­nyeket? Az eddig nem olva­sók kíváncsiak-e a világra — megváltoztathatók-e a szoká­sok? Ezt szerettem volna meglesni vasárnap délelőtt. (Jegyzet: s ne haragudja­nak, mint az „újságcsinálók” táborából való, arra is kí­váncsi voltarp, mi érdekli leginkább az embereket, vagy éppen miért nem olvasnak egyesek.) ★ Ócsa. Sötétruhás emberek igyekeznek a templomba, pünkösd van. A postán az­zal fogadnak: nem a legal­kalmasabb nap a szervezésre. — Meglátjuk — mondja Horváth Károly, aztán gyor­san összedugják fejüket Ko­vács Árpáddal és Hável Jó­zseffel. Felosztják maguk között a terepet Segítőtár­saik helybéliek. Az egyik csoporthoz csatla­kozom. A „bennszülött” se­gítő, Jónás Mária, a taná­cson dolgozik. A szervező: Hável József. A miénk a Vö­rösmarty utca és környéke. Az első ház előtt megállunk. Tornyos, büszke. Homlokza­tát tábla díszíti: X. Y. kis­iparos. Kopogtatásunkra köp­cös férfi lép a kapu elé, a rácson keresztül néz, mit aka­runk? Elmondjuk. Kategori­kus nemmel válaszol, s máris vonul vissza fenséges rezi­denciájába. A félméteres ker­ti törpék gúnyosan mosolyog­nak utánunk, játékkalyibájuk elől... A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat AZONNALI FELVÉTELRE KERES: B lakatosokat ■ esztergályosokat ■ hegesztőket ■ villanyszerelőket ■ faipari gépmunkásokat ■ nehézgépkezelőket ■ könnyűgépkezelőket, valamint | női és férfi segédmunkásokat Vállalatunk a fenti szakmákban nyugdíjast is foglalkoztat. JELENTKEZÉS: Budapest III., (Óbuda) Pomázi út (munkaügyi csoport) Telefon: 886-999 (Jegyzet: mégsem változ­tathatók a szokások?) •k A ház Virág Imréé. Tős­gyökeres ócsai. Nagyapja, dédapja is itt élt. Gyerekei is ittmaradnak. Ö esztergá­lyos. Tizenhét éve jár nap mint nap a Vörös Csillag Traktorgyárba. Eredeti fog­lalkozása cipész volt, de az­tán jobban vonzotta a ke­ményebb anyag, a vas... Ezt á néhány adatot tud­tuk meg róla, míg szívélyesen a házba invitál. Beszélgetés közben kiderült, szeret olvas­ni, de inkább a könyveket bújja. Csak a tv-műsor miatt nézi meg a Képes újságot. A nagyvilág nem nagyon érdek­li. — Ha még arról olvashat­nék, ami a közvetlen kör­nyezetemben történik! — Akkor miért nem fizeti elő a megyei lapot? — kér­dezi a szervező. — Lehet? Akkor írja a ne­vem, jó lesz a gyerekeknek is olvasgatni. (Jegyzet: nem kellett agi­tálni. csak a lehetőségekre kellett felhívni a figyelmet.) ★ Az udvaron babakocsi. Vi­dám csöppség kalimpál ben­ne. Oláh Sándoréknál já­runk. Az apa és öccse, József, a kertben tesz-vesz. Az asz- szonyok — anya és menye — a konyhában sürögnek, — Az újságtól jöttek? Me­lyiktől? — kérdezik. — A Hírlapot általában vasárnap vesszük meg. Jó, hogy itt van­nak, egyébként talán soha nem rendeltük volna meg. Nem is gondoltunk rá. Vala­hogy sohasem volt rá időnk, hogy elmenjünk a postáig. (Jegyzet: ismét a figyelem felkeltése...) ★ — Van nekem időm ol­vasni? tárja szét a kezét az idős néni — meg aztán a nyugdíjból nem is telik. Az uram már túl van a hetve­nen, vele is kell törődni. — S a fia? — Ott ragasztja a biciklijét. Birgés József már nem mond ellent. 21 év óta jár Pestre, asztalos. Ha eszébe jutott, vett egy újságot. Ami­kor később jött ki a vállalat­tól, hát elszalasztottá. És még sohasem kopogtatott hozzájuk betűt áruló „vi- géc”. Öt nem az olvasásra kellett rábeszélni. A rend­szeresség hiányzott. Búcsúzáskor még a mama és a papa utánunk szólt: „Hát ha már így van s a fiunk meg­rendelte, mi is elolvassuk ... (Jegyzet: úgy látszik, mégis változtathatók a szokások.) ★ Találkozóhelyünkre, a pos­tára indulunk. Kísérőnk, Jó­nás Mária, így szólt: — Lesz még egy előfizető. A szervező felkapja a fe­jét, érdeklődve nézi Mari­kát, aki szabad idejében sza­val, esténként pedig Pestre jár iskolába: technikus lesz. — Kicsoda? — Én. M. Kovács Attila A realitások rangja A lehetőség és a megvalósít­hatóság, a realitás és a vágy összekeverése a magánéletben is konfliktusokhoz, esetleg neuraszténiához vezet — még kevésbé alkalmazható elv, ha országok jövőjét tervezik. Az igények természetesen itt sem kevésbé nyomasztóak, mint a személyes életvitelben; a gaz­dagabb ismerős vagy szomszéd színvonalának követése, a vendégségben tapasztalt jólét vonzereje országos méretekben is olyan tényezők, amelyekkel számolni kell. A gazdaságfejlesztés cél­rendszereként jól használhatok a nemzetközi összehasonlítás­nak azok az adatai, amelyek a nálunk jobbmódú orszá­gok fokozatos utolérése, elma­radottságunk felszámolására ösztönöznek. Nyilvánvaló, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások távlati prog­ramjait hiba lenne valamiféle légüres térbe helyezve kidol­gozni, egyszerűen lineáris egyeneseket húzva a növeke­dési grafikonon, nem számol­va a pályaívet már befutott országok tapasztalataival. Pontos és tömör elvi össze­gezését adja a realitás problé­makörének Nyers Rezső a Gazdaság című folyóirat leg­utóbbi számában megjelent tanulmányában. Huszonöt év gazdaságpolitikai tanulságait összegezve rámutat: ......A szo­ci alista forradalomnak és a szocialista építőmunkának is megvannak az általános alap­elvei, amelyektől eltérni nem szabad és megvannak a nem­zeti sajátosságai, melyek szem elől tévesztése szintén politikai TSZ-ÖNTÖDE Négy éve működik a biatorbágyi Lenin Tsz-ben a képen látható alumíniumöntöde, ahol különböző alkatrészeket készí­tenek 2 dekástól egészen a 6 mázsásig. Megrendelőik főképpen az ÉVIG, a Ganz és a Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár. A műhely 35 emberével 8 milliós termelési értéket, 2 milliós hasz­not hoz a tsz-nek. Foto: Gábor 10 EV, 8 MILLIÓ FACSEMETE ERDŐ SZÜLETIK Végy 180 hektárnyi terüle­tet és ugyan annyi mázsa cser- magot — s 10 év múlva a kopár fennsík helyett fiatal 80—100 centiméteres fákat kapsz! Persze, ha ilyen egyszerű lenne, de a Dobogó fennsík fásítási programja még ezenkívül igen nagy szakértelmet, 1500 munkást és sok ezer munkaórát is igényel. A Budai járási KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére a Telki Állami és Erdőgazdaság szak- irányításával márciusban megkezdődött az erdőtelepí­tés. A nem mindennapi mun­kában 22 iskola, számos in­tézmény és katonai alakulat vesz részt. Április végére az egész terület 80 százalékát beültették. A járási KISZ-bi- zottság most az első szakasz végén, megvendégelte az ösz- szes résztvevőt, s a legjobban dolgozó munkacsoportokat megj u talmazta. A vándorzászlón kívül 1000 forintot kapott a Bia­torbágyi Mezőgazdasági Szakközépiskola, és 500—500 forintot az érdi és sóskúti általános iskola. A ka­tonai alakulatok közül a tö­rökbálintiak bizonyultak a legjobbnak. Május végére a kis fák 10 centiméter magasak lesznek, és ekkor már nagyon fontos a növények gondozása. Nyártól a Törökbálinti Állami Gazda­ság lesz gazdája a Dobogó fennsík fásítási tervének. A társadalmi munkacsoportok most már velük kötik meg a munkaszerződést, az ápolási munkákra éppúgy, mint az újabb ültetésekre. Mintegy 4000 munkaórát vállaltak a nyári időszak­ra a résztvevők. És a 10 éves program befe­jezésekor 8 millió facsemete vigyáz majd Budapest levegő­jének tisztaságára, és nyújt kellemes pihenőhelyet a ki­rándulóknak. N. J. csődhöz vezethet. Nehéz lenne megmondani, melyik a rosz- szabb és a veszélyesebb, az el­ső vagy a második hiba. Az első — letérés a szocializmus tudományos-eszmei alapjáról: A második — elrugaszkodás a konkrét valóságtól.” Mindez arra mutat, hogy el­vi szempontból ma már nem keverjük össze lehetőségeinket a feszítő igényektől ihletett óhajokkal. Az országos gazda­ságpolitika gyakorlatában Is mind határozottabban érvé­nyesül ez az elv. Jól szemlél­teti ezt a negyedik ötéves terv napjainkban folyó szakmai vi­tája, amely a központilag ki­dolgozott irányelvek sajátos­ságokat érvényesítő, lehetősé­geket hasznosító téziseire épül. Ilyen például az a törekvés, hogy a gazdaságszerkezetet a legnagyobb előnyök elve alap­ján korszerűsítjük; hogy a kö­vetkező öt évben intenzíven folytatjuk az energiastruktú­ra átépítését a nálunk különö­sen költséges szilárd tüzelő­anyagokról a szénhidrogének­re: hogy kiválasztunk néhány, a fejlesztésre különösen alkal­mas iparágat és anyagi eszkö­zeinket ide koncentráljuk. Túlzás lenne azonban azt ál­lítani, hogy a lehetőségeket, sajátosságokat érvényesítő elv maradéktalanul megvalósul a vállalati gazdálkodásban is. Köztudomású, hogy az orszá­gos ágazati szerkezet korsze­rűsítését korántsem kíséri megfelelő ütemben a vállalati gyártmányszerkezet átalakítá­sa. Az a vállalat például, amely úgy szervezi exportját, hogy nagy tömegben szállít külföld­re különösen anyagigényes és csekély szellemi munkát sűrítő termékeket, akkor is megsérti a sajátosságainkhoz való igazo­dás elvét, ha az nincs elhatá­rozott szándékában. Nyilván­való ugyanis, hogy olyan or­szágban, ahol a termelés rend­kívül importigényes — és e® a mi egyik legfontosabb gaz­dasági sajátosságunk! —, a sok anyagot tartalmazó termékek exportja a másik oldaloii gyorsan növeli a behozatalt, * s mindez végső soron rontja külkereskedelmi mérlegünket. Folytathatjuk a sort a válla­lati gazdálkodás ellenkező előjelű példáival; az is sajá­tosságaink mellőzését jelenti, ha olyan gyártmányokat szál­lít egy-egy iparvállalat, és vesz át a kereskedelem a ha­zai piacra, amelyet olcsóbban, előnyösebben hozhatnánk be külföldről. Nem mind arany, ami Importot takarít meg _— mondhatnánk az ismert köz­mondás variálásával. mert végső soron ez is a termelés anyagszükségletét, s benne sok importanyag keresletét növeli, holott talán kedvezőbb a kész­terméket behozni. Prózai, köznapi tényezőkhöz jutottunk a magas elvi kiindu­lópontról — de a valóság min­dig ilyen: a nagy elvek a köz­napi alkalmazás gyakorlatá­ban öltenek alakot. Ilyen ér­telemben sok haszonnal jár­hat, ha a vállalati gazdálko­dás tervezői is gondolkodnak a nemzeti sajátosságok, a rea­litások érvényesítésének elvei­ről! Tábori András FELVESZÜNK: élelmiszerszakos férfi szakraktárosokat, férfi kereskedősegédeket, most végző, érettségizett fiúkat, éjjeliőröket (nyugdíjasokat is), takarítónőket (nyugdíjasokat is). A jelentkezéseket személyesen vagy írásban, az alábbi címre kérjük; PEST-KOMÁROM-NÖGRAD MEGYEI ÉLELMISZER NAGYKERESKEDELMI VALLALAT Vác, Derecske dűlő 4. (Csak Vácott és környékén lakók jelentkezzenek!) Megközelíthető MÁVAUT autóbusszal, a Hajógyárnál kell leszállni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents