Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-20 / 116. szám
«ST megyei kJŰrlap 1970. MÁJUS 20., SZERDA GYORS CSIGÁK Jónak ígérkezik az idei esiga-„termés”, a hűvös tavasz — néhány csapadékmentes napot kivéve — kedvezett az exportkilátásoknak. Az április 23-án Franciaországba útnak indított első vagont gyors egymásutánban követte a többi, e hét elején már a hatvanadik vagonnál tartanak. Az eddig vasútra adott 570 tonnányi éticsiga a franciákén kívül a svájciak és az NSZK-beliek asztalára kerül. Ferenczy Károly önarcképe — 18 ezerért Kalapácsos képek A már hagyományos zsúfolt ház mellett bonyolította le 22. képaukciójának első részét, hétfőn délután a MOM Csörsz utcai Művelődési Házában a Bizományi Áruház Vállalat. Az aukcióra 251 festmény gyűlt össze. Az első napon összesen 533 300 forintos kikiáltási áron 125 képet árverezték el. Az érdeklődés ezúttal rácáfolt az előzetes becslésekre. A korábban igen kelendő ismeretlen festők művei gyorHOBBY Ki az igazi bélyeggyűjtő? Több az üveg, kevesebb a csík Mire gondol az átlagember, Ba a filatélia szót hallja? — Valami bélyegdolog, jó pénzt érhet — sóhajt egyet. — Na látja, éppen itt van a kutyaság — mondja Pálos Lászlóné, a Magyar Bélyeg- gyűjtők Országos Szövetsége Pest megyei és budai területi irodájának vezetője. — Bélyeget vásárolni és gyűjteni nem ugyanaz. Aki pusztán üzleti befektetésnek tekinti, bármennyit ad rá ki, nem nevezheti magát. igazi gyűjtőnek. A gyűjtő olyan, mint a nemes borok ízlelője. Gyűjtőnek az nevezheti magát, aki nemcsak berakja az albumba az áhított lapot, hanem alaposan áttanulmányozza a katalógusokat, szakkönyveket olvas hozzá. Ha a képsorozat például képet ábrázol, elmegy a múzeumba és megismerkedik az eredeti festménnyel. így esett például, hogy egy gyűjtő felfedezte Csók István: A keresztapa reggelije című festménye a bélyegnyomattal nem egyezik, kevesebb a csík az abroszon. Valaki egy másik festménynél rájött, hogy a bélyegen egy üveggel több van az asztalon. Pest megye területén közlekedő, különjáratú autóbuszokra t járművezetőket azonnal felveszünk. Jelentkezés az Üzem Személyzeti Osztályán. 22. sz. AKÖV ipari Üzeme VÁCHARTYÁN Az első bélyeg 1840-ben Angliában jelent meg, hazánkban körülbelül húsz évvel később. Az első gyűjtőkről Pesten és Erdélyben esett szó, számuk alig haladta meg az ötvenet. 1945 tavaszán Budapesten megalakult a Munkás bélyeg- gyűjtők központja, s 1952-ben a mai szervezeti formában a MABÉQSZ. Ekkor nem egészen hatezer felnid taggal rendelkezett, ma több, mint 190 ezerrel, s így Európa leg-, nagyobb filatelista nemzetévé váltunk. Ez idő szerint Budapesten 889, vidéken 1116 felnőtt kör működik. A fiatalok 302, illetve 1125 szakkörben tevékenykednek. — Területi irodánk, amely a teljes megyét felöleli, Budapest után a második a sorrendben — mutatja a kimutatásokat a vezetőnő. — Száz felnőtt és száznégy ifjúsági körünkben hatezerkilencszáz felnőtt és két ezernyolcszáz fiatal tevékenykedik. Most alakult meg Solymáron a századik felnőtt kör, azonkívül kiállítások sora dicséri a lelkes gyűjtők tevékenységét. Hogy csak a legkiemelkedőbbeket soroljam: a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére nívós kiállítás volt Gödöllőn a Humán-gyárban, Vácott, Cegléden, Szigetszent- miklóson. A júniusi Szentendrei Napokon szintén lesz egy jelentős kiállítás, míg Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem fennállásának huszonötödik évfordulóján, má jus húszadikán egészen nagyszabású, különlegesen szép bemutatót nyitnak. Az egyetemen egyébként különösen nívós a gyűjtőmunka, ami annak is köszönhető, hogy itt működik dr. Huzián László docens, a MABEQSZ országos vezetőségének a tagja. A fejlődést mutatja, hogy az év első negyedévében a megyében egymillió-hétszázötven- kétezer forintért aditak el bé- lyegújdonságot. (komáromi) m vív azonnal felvesz budapesti munkahelyeire villanyszerelőket, ezek mellé betanított munkásokat és segédmunkásokat Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkásképesités megszerezhető. Jelentkezés: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár utca 16. san lekerültek a napirendről, alig-alig kapták meg a kikiáltási árat. Az aukció „Ieg- drágábbja” egy XVII. századbeli holland festő 50 000 forintos képe talált gazdára. Egyébként is szokatlanul sok kép, szám szerint 17 maradt meg. Jó néhány festményt viszont elképesztően magasra vertek fel a ragaszkodó licitálók. Fendi Péter 2000 forintra tartott „Eltörött korsójához például 24 000 forintért jutott hozzá a jó idegzetű győztes. Ez a 12-szeres ár egyben az eddigi aukciók licitálási rekordját is jelenti. Ezenkívül egyebek között jó árat, 18 000 forintot adtak Ferenczy Károly 4000 forintért kikiáltott önarcképéért. Glatz Oszkár négy képe 37 000 forint helyett 67 000 forintért jutott új tulajdonosok birtokába. Végül is — a sok megmaradt képpel együtt — jó eredménnyel zárult a 22. képaukció első félideje. Az elkelt 108 festmény 833 000 fo- ririt bevételt hozott. A keddi árverésen 126 újabb festmény, köztük sok nagyra tartott ritkaság kerül kalapács alá. — A XVI—XIX. század Fehérvárát mutatják be 16 város- és csataképen a székesfehérvári Budenz-házban nyílt „Székesfehérvár régi látképed” című kiállításon. Távlati terv 15 évre Új múzeum - régi gondja Visegrád főutcáján jobb kéz felől, a járda szélén tábla: múzeum. Sárga műemlék épület, zöld fakapuja mellett fekete tábla arany betűkkel: Mátyás király Múzeum. Alatta fehér papír felrajzszögezve, rajta fekete betűkkel: a múzeum zárva. Már ötödik éve. A Zsigmond-korabeli, később Mátyásnak szolgáló palota feltárása gyönyörű, értékes anyagot hozott felszínre. Művészettörténeti és idegen- forgalmi szempontból annyira jelentősek az itteni leletek, hogy az ásatások folytatására a Magyar Tudományos Akadémia az elkövetkező öt évre 15 millió forintot adott. A teljes feltárásra 15 éves távlati tervet készítettek, s ahhoz, hogy az itt dolgozó régészek, művészettörténészek munkája eredményes legyen, s a palota szépségeit teljes egészében megmutathassák az ide látogatóknak, minden támogatást megkapnak. Héjj Miklós, a visegrádi múzeum igazgatója, az ásatások vezetője, a visegrádi műemlékek — a már feltárt és még NAPÓLEON ÉS NAPÓLEON A Vígszínház pénteken mutatja be Szabó György: Napóleon és Napóleon című színművét. Rendező: Marton László. Címszereplő: Bárdy György. Képünkön: Bárdy György, So- mogyvári Rudolf és Zách János. föld alatt levő kincsek — gazdája. Örökös harcban él az anyaggal, amivel • dolgozik, és a hivatalokkal, felsőbb szervekkel, hogy hagyják dolgozni. illetve hogy a munkának látszata, eredménye is legyen. Még nem fáradt el, bár a „múzeumügy” sokáig reménytelennek látszott. 1965. Árvíz a Dunakanyarban. A Fő utcai múzeumépületet is elönti a víz. 1966. Az épületet helyreállítják, a kiállítás ismét megtekinthető (a fellegvárban és a palotában talált szobortöredékek, épület- és falrészek, kutak maradványai). 1966 vége. A múzeumot ismét be kell zárni, az árvíz itthagyta nyomait, a falak teljesen elgombásodtak. 1967. Nyár. Buszok, turisták ezrei, külföldiek csoportosan és családostul. A képeslapok és útikönyvek felhívják a figyelmet, „Visegrádon feltétlenül látogasson el a Mátyás király Múzeumba”. De a múzeum kapuja zárva, a turisták csalódottan mennek tovább. A feltárt anyag pedig egyre gyűlik, a múzeumépület udvarán, nyitott fészerek tetője alatt várja a méltó helyet. Eddig hiába. Évek óta tartó harc, kérvények. beszélgetések, tárgyalások, be- és kijelentések, vállrándítások — és újrakezdés. Üj épület kell, méghozzá ha már új, minden szempontból megfelelő, korszerű. Hát igen. Ezt nem lehet megúszni pár százezer forintból. Milliók kellenek. A helyzet valóban reménytelennek látszott tavaly év végéig. Ekkor egy ígéret, a Művelődésügyi. Minisztérium ígérete, villanyozta fel a kedélyeket. A negyedik ötéves tervben biztosítanak annyi pénzt, hogy a múzeum felépülhessen. Az utolsó huszonöt esztendőben a királyi palota és a helyreállított Salamon-torony látogatóinak száma 15 ezerről évi 160 ezerre emelkedett. Mindez végül is elég nyomós érv volt ahhoz, hogy az illetékesek végre foglalkozni kezdjenek Visegrád történelmi emlékeinek helyzetével. 1970. április 1.: a témával foglalkozó értekezlet, amelyen a járási és községi vezetőkön kívül ott volt a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke, Balassa Gyula, a múzeumi főosztály vezetője, Gönyei Antal, Havasi Pál főmérnök, az Országos Múzeumi Főigazgatóság igazgatóhelyettese s Verő Gábor, a múzeumi főosztály vezetője. Idézet az értekezleten készült jegyzőkönyvből. „Héjj Miklós: Az új múzeum épületét legcélszerűbben a jelenleg feltárt területektől a Salamon- torony felé eső, beépítetlen területen tudnánk elhelyezni. A feltárások folytatásához és az új épület megépítéséhez azonban szanálni kellene a most ezen a helyen levő Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, a faipari ktsz épületeit és az itt levő, lakásnak is alkalmatlan régi parasztházakat, amelyekben 3 család és 5 lakó lakik.” Mit jelent ez? A múzeum építéséhez biztosított pénz csak az épület felhúzásához elég, a területről kiköltöztetett üzemeknek új épületeket, családoknak lakásokat építeni nem tudnak belőle. Idézet II. „Igen fontos feladat, az új létesítmény üzemeltetésének feltétele, a szükséges közmű-, úthálózat és egyéb kommunális létesítmények tervezése.” Magyarul: víz, villany bevezetése, útépítés, csatornázás. Azaz: újabb milliók, amelyeknek biztosítását a Művelődésügyi Minisztérium nem vállalja. Álláspontjuk: — megint idézünk — Verő Gábor: „Nem kis költséget vállalunk, és pénzt vonunk el más, ugyanilyen sürgető feladatoktól. De ha olyan előfeltételek, mint a közművesítés vagy a szanálás, nem valósulnak meg a helyi szervek erőfeszítésének eredményeként, nekünk nem áll módunkban segíteni. Elsősorban a Pest megyei Tanács anyagi támogatását várjuk.” Az új múzeum három épülettömbből álló komplexum lenne a tervek szerint. Egy törzsépület, amelyben az irodák, a raktárak és a műhelyek kapnának helyet, egy 300 négyzetméter alapterületű kiállítócsarnok és egy 150 fős előadóterem, ahol tudományos tanácskozásokat, konferenciákat, előadásokat tarthatnának. Sajnos, mint azt az itt felvázolt kép is mutatja, a terv megvalósulása még messze van. Pedig az itt feltárt és feltárható emlékek nemcsak országos, hanem Európa-hírűek. Persze, híre csak annak lehet, ami látható. Varga Vera $uVtf (9) — Egyetértek önnel — szólalt meg Ewans professzor. — Amit mondott, logikus. Mégis volna egy közbevető indítványom. Mielőtt elindulnánk, körül kellene néznünk. Ott, balkéz felé, magasan kiemelkedik a többi közül egy hatalmas fa. Annak a tetejéről messzire el lehetne látni. Hátha kapunk valami támpontot? Nem táplálok vérmes reményeket, hiszen ez a vidék a világ leggyérebben lakott helyei közé tartozik, nem régen láttam egy népsűrűségi tabellát, ha jól emlékszem, errefelé egy négyzetkilométeren nulla egész két tized ember él. Az esély tehát minimális, mégis meg kellene próbálkoznunk vele. Bobo, a knock-aut király, aki kezdettől nagyon ingerülten hallgatta a professzor okfejtését, közelebb lépett Ewanshoz. — Hogyan érti ezt, miszter? Megmagyarázná nekünk azzal az okos beszédével, hogy hogyan lehet egy ember nulla egész két tized? A geológus meghökkent, kissé hátrább lépett, megköszörülte a torkát. — Km ... arról van szó, kérem ... — Arról van szó — szakította félbe gorombán a bajnok —, hogy minden tojásfejű jenki hülyének nézi azokat, akiknek nincs legalább három diplomájuk. Nekem és a barátaimnak nincs, de azért meg van a magunkhoz való eszünk. Nulla egész két tizedes ember — olyan nincs! Az ilyennek ötször kellene kisebbnek, könnyebbnek lennie, mint mi vagyunk. Ilyen súlycsoport nem létezik! Ki látott harminc-harmincöt centi magas, tíz-tizenöt kilós emberkéket? Még a törpék is nagyobbak! Szóval — ez egy nagy hazugság! Ezt meg kellett mondanom, mert nem lehet nekivágni a világnak úgv, hogy egy öreg gringó már az elején elkezd összevissza beszélni, és félre akarja vezetni az egész társaságot! — Kikérem magamnak ezt a hangot! — kiáltotta a professzor. Talán tettlegességig is elfajult volna a vita, ha közbe nem lép Anna asszony, aki eddig a földön ülő légikisasszony bokájával foglalatoskodott, néhány szakavatott mozdulattal azt rántotta helyre. Most felugrott, Bobo elé állt. — Nyughass, kisfiam! — intette rendre. — A tudomány nagy dolog, te ahhoz nem értesz, ne üsd bele az orrodat! Ha ez a miszter fel akar mászni arra a fára, hogy egy négyzetkilométeren belül találjon egy olyan apró emberkét magának, bizonyára tudja, hogy mit csinál. A mulatt fiú lesütötte a szemét, félrevonult. A Mama Barilla parancsnokhoz fordult, aki kissé távolabb, közvetlenül a víz partján állott, és a vállát borogatta. — Parancsnok — mondta Anna asszony —, önnek mi az álláspontja? A főpilóta felegyenesedett, megfordult, körülhordozta tekintetét a társaságon. — Mennünk kell — jelentette ki határozottan. — Elindulunk a folyóparton, felfelé. De nem most, rögtön. Izabella kisasszonynak legalább egy órát pihentetnie kell a lábát, hogy velünk tarthasson. Ez a kényszerűség lehetővé teszi, hogy a professzor úr elgondolását is megvalósítsuk. Ö és talá^ a két magyar utasunk ellátogathatna ahhoz a car- naubapálmához. Mi pedig közben összegyűjtünk egy ebédre valót azokból a halakból, amelyeket a robbanás elkábított, tüzet rakunk, megsütjük őket nyárson. Állapodjunk meg abban, hogy másfél órán belül a professzor úr különítménye visszatér. Akkor eszünk, aztán útnak indulunk. Rendben van? Mindenki egyetért? Hát akkor, szerencsés felderítést!... Mi pedig fogjunk munkához! Ewans intett a szőke magyarnak, az karonfogta társát, és a háromtagú kis osztag benyomult a fák, a bokrok közé. A professzor nyakában ott lógott Juanita színházi látcsöve, a bal karja könyökhajlatában a piros napernyő. Elnyelte őket a sűrűség. IV. FEJEZET Cidade de ouro A légikisasszony bizsuiránytűje segítségével toronyiránt vágtak neki a rengetegnek, amerre a professzor mutatta. így aztán majdnem öt óra alatt tették meg a két- kilométeres utat a településig. (Folytatjuk.)
