Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
6 1910. MÁJUS 17., VASÁRNAP HARCBAN A PORRAL Vác levegőjét vizsgálják Jaffa a pannonhalmi DODÓ, KÓRÓ, INDIÁN Gyilkosok szópárbaja a bíróság előtt ELÍTÉLTÉK A TÁBORFALVI RABLÓKAT Az elsőrendű vádlott a halálbüntetéstől félt, két társa a várhatóan hosszú börtönévek számát latolgatta. A súlyos bűntettet együtt követték el, s most nem leplezett haraggal egymás ellen fordultak. A vádlottak padján három fiatalember ült: Lakatos József 24 éves alkalmi munkás, Kovács Sándar 21 éves segédmunkás, Görcsi Géza 20 éves segédmunkás. Gúnynevükön: Dodó, Kóró, Indián (a felső képen). Raboltak és megöltek egy embert. Negyedik társuk, Miklós Ferenc 24 éves segédmunkás (a bilincses képen). Ellene a vád: lopásra való felbujtás. A Pest megyei Bíróságon utolsó napjához érkezett a 'táborfalvi rablók ügyének tárgyalása. A padsorok zsúfolásig teltek a vádlottak hozzátartozóival, ismerőseivel. A vádat dr. Korpássy Gyula tanácsvezető bíró ismertette. Molnár Gyula 79 éves táborfalvai lakos (kifosztását 1968 szeptemberének utolsó napjaiban Miklós Ferenc javasolta Lakatos Józsefnek. Egy éjszaka lesben is álltak házánál, a portán látott vendég miatt azonban nem merték elkövetni bűntettüket. Táborfalváról Miklós Szegedre, Lakatos a fővárosba utazott Itt találkozott fél testvérével, Kovács Sándor- ’ rat, akivel mcvst 'már együtt 'határoztak éfMolnár meglopá- sáit Útközben csatlakozott hozzájuk Kovács ismerőse, Görcsi Géza is ... Szeptember 22- en este elrejtőztek az öregember házának udvarán, majd Kovács pálinkakérés ürügyével bekopogtatott Molnár Gyulához. (Az öregről egyébként mindenki tudta, hogy pálinkától a táskarádióig sok mindennel üzletel, Lakatosék ezért sejtettek nála nagyobb pénzösszeget.) Molnár Gyula nem szolgálta ki a kései látogatókat, de a másodszori kopogtatásra is kinyitotta az ajtót. Ez lett a veszte. Kovács előbb mellbe vágta, majd Görcsi vei és Lakatossal együtt — már a konyhában —, ütni, rúgni, taposni kezdték reménytelenül könyörgő áldozatukat. Lakatos és Kovács már a szobában kutatott, amikor Görcsi észrevette: az öregember meghalt... Néhány értéktárgyat magukhoz kapva, kimenekültek az ablakon... „megkapom a kenderkötelet.. A tárgyalóteremben elsőként Lakatos József vallomása hangzott el. A bíró és az ügyész közbevetett kérdései annak megállapítására irányultak: milyen szerepe volt Molnár Gyula meggyilkolásában. — Bűnösnek érzem magam abban, hogy megloptam az öreget — jelentette ki Dodó. — De mi nem akartuk megölni, én nem is bántottam. Ezzel a mondattal kezdte, s még sokkal folytatta utolsó önmentési kísérleteit Lakatos, megtagadva korábbi vallomásait. Az ügyészségen ugyanis a következőket mondta: „Elkaptam az öreg kezét, leszorítottam és ütöttem ...” — Féltem, hogy megkapom a kenderkötelet... vagyis hogy halálra ítél a bíróság. Az ügyészségen magamra vállaltam az ütlegelést. Arra nem emlékszem, hogy a legutóbbi tárgyaláson ezt mondtam volna... Én nem láttam, nem hallottam semmit... És Lákatos, szembeszegülve a vallomását cáfoló tényekkel, új A és újra belezavarodva a , hamis védekezésbe — kitartott ártatlansága mellett. Üzenet a ceiSatárssal A bírói pulpitus elé ezután Kovács Sándor lépett, aki úgy igyekezett kisebbíteni önmaga szerepét, hogy közben féltestvérét is mentse. A bűntett Súlyosabb felét Görcsire próbálta hárítani. Csakhogy régebbi vallomásában még ez áll: „Lakatos és én ütöttem Molnárt, majd Dodó Görcsivei folytatta a verést...” — Ez nem igaz, tlszteigty tel — jelentette ki Kovács, majd hozzátette: — Akkor annyira meg voltam lepődve, hogy hirtelenjében ezt mondtam __ A bíró és az ügyész kérdései a gyilkosság legapróbb részleteire is kiterjedtek, s a válaszok egyre bizonytalanabbak lettek. — Csak részben érzem magam bűnösnek — mondta Görcsi, aki saját tettéről keveset, társaiéról annál többet szólt. A tárgyalás legforróbb pillanatai következtek ekkor. Szembesítés. Lakatos és Görcsi farkasszemet nézett egymással, hangjuk időnként elfulladt a szópérbajban. • Lakatos: — Ne hazudj! Én nem voltam ott, te ütötted az öreget! Görcsi: — Miért hazudsz? Én még élesztgettem is ... Lakatos: — Fenyegettél, hogy Pesten feljelentessz... Görcsi: — Ti fenyegettetek! Kovács üzent nekem egy cellatársával, hogy vállaljam magamra helyetted a balhét, mert én nem kaphatok kötelet, és ha megteszem, küldtük cigarettát. Aztán visszaültek a vádlottak padjára. Lehajtott fejjel, ökölbeszorított kézzel. Fellebbezés — halálbüntetésért A bűnözők tagadtak, az orvosszakértők nyilatkoztak, a tanúk vallomást tettek. Elhangzottak a vád- és védőbeszédek, a bíróság ítélethozatalra vonult. A Pest megyei Bíróság döntését dr. Korpássy Gyula hirdette ki. A bíróság nem találta bizonyítottnak a szándékos emberölést, ezért a három vádlottat rablásban és halált okozó, súlyos testi sértésben mondta ki bűnösnek. Lakatos Józsefet bűntettéért 15 évi, szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre, Kovács Sándort és Görcsi Gézát 12—12 évi szabadság- vesztésre ítélték. Miklós Ferencet a bíróság felmentette. Az ítélet ellen az ügyész — aki nyereségvágyból elkövetett emberölésért vádolt — súlyosbításért fellebbezett. Lakatos Józsefre halálbüntetést, Kovács és Görcsi esetében az ítélet súlyosbítását, Miklós Ferenc ügyében a vádlott elítélését kérte. A vádlottak közül Kovács Sándor fellebbezett. A táborfalvai gyilkosok ügyében a végső szót a Legfelsőbb Bíróság mondja ki. — Szitnyai —- Foto: Urbán var alatt Négy bakonyalji község termelőszövetkezeteinek közös vállalkozása, a „Panonnhalmi szőlő- és borgazdaság” korszerű feldolgozó üzemet rendezett be a pannonhalmi vár alatti pincelabirintustoan. A szörpüzemben az idén hárommillió üveg Jaffa narancsitalt palackoznak. A Jaffa n kívül egymillió 200 ezer üveg meggylét is készítenek. Ismeretes: a Gazdasági Bizottság tavalyi határozata alapján március közepén megalakult az országos levegőtisztaság-védelmi bizottság. Az idén jogszabálytervezeteket dolgoznak ki a levegőt szennyező gyárak bírságolására, s az ebből származó pénz fel- használására. Ez évben négy megyében hozzák létre a légtisztaságra ügyelő bizottságokat, majd a tapasztalatok alapján országosan is megszervezik. Pest Ebéd a gemenci „Szarvascsárdában” Pénteken „hivatalosan” megnyílt a gemenci vadrezervátum a kirándulócsoportok előtt. Az érdeklődő csoportoknak látogatási szándékukat előzetesen be kell jelenteniük Szekszárdon, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatalnak, amely változatos programról gondoskodik. A részvevők délelőtt megtekintik Szekszárd nevezetességeit és a decsi sárközi népművészeti táj házat, majd gyalogsétát tesznek a Keselyűsben. Ennek végállomása a nagysárosi tó vadma- dár-paradicsoma. Az ebédet a gemenci „Szarvascsárdában” tálalják fel. Ezután az erdei kisvasúton — oda-vissza 15— 20 kilométer — végigviszik a csoportokat a vadrezervátumon. A kisvasúton egyszerre 200 fő utazhat. Kívánságra a vendégek kellemes vacsorán vehetnek részt a mözsi tsz szekszárdi szőlőhegyi patinás pincecsárdájában is? ahol hajdan Liszt Ferenc borozgatott barátjával báró Augusz Antallal. Pénteken az első látogatók a budapesti Irányi úti általános iskola tanulód voltak. megyében valószínűleg jövőre alakul meg a bizottság. Az országos észlelőhálózat kiépítésével kapcsolódnak be abba a világméretű küzdelembe, melyet az ENSZ kezdeményezett a levegőszeny- nyeződés ellen. Mint dr. Somhegyi Ferenc, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium osztályvezetője elmondta, Vác levegőjével külön foglalkozik az országos bizottság. Mérik. mennyi port. szennyeződést bocsátanak ki a DCM — és az ország más cementgyárainak — kéményei, s ennek alapján készítik el augusztus végére a tájékoztató jelentést, melyet az őszi ülésen vitatnak meg. Javaslatot tesznek olyan műszaki berendezések alkalmazására, melyek csökkentik a kibocsátott por meny- nyiséeét, s kidolgozzák, miként lehetne tiszta levegőt biztosítani a városnak. <—dí) VOLGA A BNV-N A BNV egyik érdekessége lesz az új Volga. Foto: Urbán fáivti'ftnUru?: (7) Ezek négyen aligha vesztik el a fejüket, kemény fából faragták őket. Annál inkább lehet tartani attól a fiatal kreol nőtől, aki a jobboldali két első ülésen hever, ö Juanita. Útlevele szerint táncosnő. Vibráló, harcias temperamentum, imádja a botrányt. Már a felszálláskor dobozaival, csomagjaival minden e célra alkalmas és nem alkalmas helyet elfoglalt, bár jegye nem oda szólt, természetes fensőbb- séggel az első sorba, az ablak mellé telepedett le, nem volt hajlandó feltenni a szájkosarat a kínai selyempincsijére, jóllehet ezt az előírások megkövetelik, jelenetet rendezett, mert langyosnak találta a felszolgált hűsítőt és így tovább. Egyszóval: hisztérika. És végezetül a művésznő mögötti üléseken két utas az Óceánon túlról, Európának is egy távoli országából, Magyarországról. Egy szőke és egy kopasz. Befejezvén a leltározást, Izabella Espla mély lélegzetet vett, aztán összeütötte a két tenyerét, hogy magára vonja a figyelmet. — Kedves hölgyeim és uraim! Néhány perce ott szakítottam félbe az ismertetést, hogy alattunk az Amazonas két partján a világ legnagyobb őserdeje húzódik. Önök nyilván szívesen vetnének rá néhány pillantást közelebbről is. Nos, erre most lesz alkalmuk, a gép ugyanis rövidesen lejjebb ereszkedik. Sőt, valószínűleg kis időre le is szállunk... Kérem, őrizzék meg nyugalmukat, . az történt ugyanis, hogy egy ostoba félreértés következtében bombát szereltek a gépünkre ... A repülőgép ebben a pillanatban megbillent, majd meredek vonalú ereszkedésbe kezdett. Barilla kapitány rászánta magát a több mint kockázatos kísérletre. Más választása nem volt. Behúzott futóművel, leállított motorral, a fák koronáját súrolva. kétségbeesett manőverrel vitte rá gépét erre a röIII. FEJEZET Szerencsesorozat A szerencse — viszonylagos fogalom. Ha a Cartagena kilenc utasával és három főnyi személyzetével menetrendszerűen megérkezik rendeltetési helyére, Sao Paulóba, senkinek sem jutott volna eszébe, hogy rendkívül szerencsés utazásnak minősítse ezt. Minthogy azonban kényszer- leszállásra került sor, és csodával határos módon sikerült a landolás, joggal tekinthető Fortuna istennő különös kegyeltjének mind a tizenkét i észtvevő. Bocsánat, a pincsivel — tizenhárom! Barilla kapitány már landolás közben, szinte az utolsó pillanatban fedezte fel egy folyónak azt a nagyjából egyenes partszakaszát, amelyet nem borított olyan dúsan a vegetáció, mint egyebütt. vid és keskeny sávra. Sikerült! Igaz, a karcsú Cartagena egyik roncsolt szárnyával a parti fövényre feküdt, törzse félig a folyó vizébe merült, a másik szárnyából már nem is látszott ki egy darabka sem. Viszont az ajtót ki lehetett nyitni, mert az a gép partfelöli, magasabban fekvő oldalán volt. Ha a Cartagena néhány kilométerrel feljebb fekszik rá a vízre, még ilyen körülmények között is aligha juthattak volna partra épségben az utasok, mert ott a hústépő fekete piranhák, ezek az apró, vérszomjas halak valósággal nyüzsögtek a folyóban. Végeredményben tehát, bár a repülőgép siralmas állapotba került, utasainak komolyabb baja nem esett. Mindössze Barilla sérült meg a vállán, a légikisasszonynak pedig kificamodott a bokája. Furcsa, de az utasok között nem tört ki pánik. Erre egyszerűen nem jutott idő. Mire megérthették volna a helyzet súlyosságát, már túl is voltak a nehezén, a gép már rá is hasalt az alkalmi repülőtérre. Az idő azonban sürgetett, a veszély még fennállt, a lehető leggyorsabban el kellett hagyniuk a halálra ítélt Cartage- nát. Ezzel a sietséggel magyarázható, hogy mindenki csak azt vitte magával, azzal mászott ki a partra, ami éppen a kezeügyébe került. Bobónak például a bokaficamos légikisasszony került a kezeügyébe, őt kapta ölbe, vele lábalt ki a fövényre. A másik két ökölvívó csak a kártyát hozta, Anna asszony a szivaros dobozát. Ewans professzor Juanita színházi látcsövét és piros napernyőjét vette magához, minthogy történetesen ezek a tárgyak hevertek a mellette levő üres ülésen. A másodpilóta sérült parancsnokát támogatta, a táncosnő a , kiskutyáját ölelte magához, Cámpomanes úr üres kézzel menekült. A legnehezebb feladat a szőke hajú, kövér magyar utasra hárult. A társa ugyanis e válságos percekben apatikusan ült a helyén, még akkor is, amikor a víz már a térdét mosta, minthogy a gép egyre mélyebben süppedt a meder lágy talajába. A legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatta a távozásra. Honfitársa felráncigálta az ülésről, kétségbeesetten kilökte, maga is beletottyant a vízibe, kihalászta beosztottját és a partra cipelte. A fövényen gyülekeztek, vagy jó ötven méterre a sorsára hagyott Cartagenától. Három nő, kilenc férfi, egy pincsi. Volt velük egy pakli kártya, egy piros napernyő, egy színházi látcső. Természetesen a férfiak zsebeiben, a nők retiküljében még akadt néhány hasznos apróság, úgymint: gyufa, öngyújtó, zsebkés, körömráspoly, óra, szemöldökcsipesz, kölni, púder, kulcscsomó, igazolványok, pénz, csekk-könyv, töltőtoll stb. (Folytatjuk.)
