Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

6 1910. MÁJUS 17., VASÁRNAP HARCBAN A PORRAL Vác levegőjét vizsgálják Jaffa a pannonhalmi DODÓ, KÓRÓ, INDIÁN Gyilkosok szópárbaja a bíróság előtt ELÍTÉLTÉK A TÁBORFALVI RABLÓKAT Az elsőrendű vádlott a ha­lálbüntetéstől félt, két társa a várhatóan hosszú börtönévek számát latolgatta. A súlyos bűntettet együtt követték el, s most nem leplezett haraggal egymás ellen fordultak. A vádlottak padján három fia­talember ült: Lakatos József 24 éves alkalmi munkás, Ko­vács Sándar 21 éves segéd­munkás, Görcsi Géza 20 éves segédmunkás. Gúnynevükön: Dodó, Kóró, Indián (a felső képen). Raboltak és megöltek egy embert. Negyedik társuk, Miklós Fe­renc 24 éves segédmunkás (a bilincses képen). Ellene a vád: lopásra való felbujtás. A Pest megyei Bíróságon utolsó napjához érkezett a 'tá­borfalvi rablók ügyének tár­gyalása. A padsorok zsúfolásig teltek a vádlottak hozzátarto­zóival, ismerőseivel. A vádat dr. Korpássy Gyula tanácsvezető bíró ismertette. Molnár Gyula 79 éves tábor­falvai lakos (kifosztását 1968 szeptemberének utolsó napjai­ban Miklós Ferenc javasolta Lakatos Józsefnek. Egy éjsza­ka lesben is álltak házánál, a portán látott vendég miatt azonban nem merték elkövet­ni bűntettüket. Táborfalváról Miklós Szegedre, Lakatos a fő­városba utazott Itt találkozott fél testvérével, Kovács Sándor- ’ rat, akivel mcvst 'már együtt 'határoztak éfMolnár meglopá- sáit Útközben csatlakozott hoz­zájuk Kovács ismerőse, Gör­csi Géza is ... Szeptember 22- en este elrejtőztek az öreg­ember házának udvarán, majd Kovács pálinkakérés ürügyé­vel bekopogtatott Molnár Gyu­lához. (Az öregről egyébként mindenki tudta, hogy pálinká­tól a táskarádióig sok min­dennel üzletel, Lakatosék ezért sejtettek nála nagyobb pénz­összeget.) Molnár Gyula nem szolgálta ki a kései látogató­kat, de a másodszori kopogta­tásra is kinyitotta az ajtót. Ez lett a veszte. Kovács előbb mellbe vágta, majd Görcsi vei és Lakatossal együtt — már a konyhában —, ütni, rúgni, ta­posni kezdték reménytelenül könyörgő áldozatukat. Lakatos és Kovács már a szobában ku­tatott, amikor Görcsi észrevet­te: az öregember meghalt... Néhány értéktárgyat maguk­hoz kapva, kimenekültek az ablakon... „megkapom a kenderkötelet.. A tárgyalóteremben első­ként Lakatos József vallo­mása hangzott el. A bíró és az ügyész közbevetett kérdé­sei annak megállapítására irányultak: milyen szerepe volt Molnár Gyula meggyil­kolásában. — Bűnösnek érzem magam abban, hogy megloptam az öreget — jelentette ki Dodó. — De mi nem akartuk megöl­ni, én nem is bántottam. Ezzel a mondattal kezdte, s még sokkal folytatta utolsó önmentési kísérleteit Laka­tos, megtagadva korábbi val­lomásait. Az ügyészségen ugyanis a következőket mond­ta: „Elkaptam az öreg kezét, leszorítottam és ütöttem ...” — Féltem, hogy megkapom a kenderkötelet... vagyis hogy halálra ítél a bíróság. Az ügyészségen magamra vál­laltam az ütlegelést. Arra nem emlékszem, hogy a leg­utóbbi tárgyaláson ezt mond­tam volna... Én nem láttam, nem hallottam semmit... És Lákatos, szembeszegülve a vallomását cáfoló tényekkel, új A és újra belezavarodva a , hamis védekezésbe — kitar­tott ártatlansága mellett. Üzenet a ceiSatárssal A bírói pulpitus elé ezután Kovács Sándor lépett, aki úgy igyekezett kisebbíteni ön­maga szerepét, hogy közben féltestvérét is mentse. A bűn­tett Súlyosabb felét Görcsire próbálta hárítani. Csakhogy régebbi vallomásában még ez áll: „Lakatos és én ütöttem Molnárt, majd Dodó Görcsivei folytatta a verést...” — Ez nem igaz, tlszteigty tel — jelentette ki Kovács, majd hozzátette: — Akkor annyira meg voltam lepődve, hogy hirtelenjében ezt mond­tam __ A bíró és az ügyész kérdé­sei a gyilkosság legapróbb részleteire is kiterjedtek, s a válaszok egyre bizonytala­nabbak lettek. — Csak részben érzem ma­gam bűnösnek — mondta Gör­csi, aki saját tettéről keveset, társaiéról annál többet szólt. A tárgyalás legforróbb pillana­tai következtek ekkor. Szem­besítés. Lakatos és Görcsi farkasszemet nézett egymás­sal, hangjuk időnként elful­ladt a szópérbajban. • Lakatos: — Ne hazudj! Én nem voltam ott, te ütötted az öreget! Görcsi: — Miért hazudsz? Én még élesztgettem is ... Lakatos: — Fenyegettél, hogy Pesten feljelentessz... Görcsi: — Ti fenyegettetek! Kovács üzent nekem egy cel­latársával, hogy vállaljam ma­gamra helyetted a balhét, mert én nem kaphatok köte­let, és ha megteszem, küldtük cigarettát. Aztán visszaültek a vádlot­tak padjára. Lehajtott fejjel, ökölbeszorított kézzel. Fellebbezés — halálbüntetésért A bűnözők tagadtak, az or­vosszakértők nyilatkoztak, a tanúk vallomást tettek. El­hangzottak a vád- és védő­beszédek, a bíróság ítélethoza­talra vonult. A Pest megyei Bíróság dön­tését dr. Korpássy Gyula hirdette ki. A bíróság nem találta bizonyítottnak a szán­dékos emberölést, ezért a há­rom vádlottat rablásban és halált okozó, súlyos testi sér­tésben mondta ki bűnösnek. Lakatos Józsefet bűntettéért 15 évi, szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre, Kovács Sándort és Görcsi Gézát 12—12 évi szabadság- vesztésre ítélték. Miklós Fe­rencet a bíróság felmentette. Az ítélet ellen az ügyész — aki nyereségvágyból elkövetett emberölésért vádolt — súlyos­bításért fellebbezett. Laka­tos Józsefre halálbüntetést, Kovács és Görcsi esetében az ítélet súlyosbítását, Miklós Ferenc ügyében a vádlott el­ítélését kérte. A vádlottak kö­zül Kovács Sándor fellebbe­zett. A táborfalvai gyilkosok ügyében a végső szót a Leg­felsőbb Bíróság mondja ki. — Szitnyai —- Foto: Urbán var alatt Négy bakonyalji község ter­melőszövetkezeteinek közös vállalkozása, a „Panonnhalmi szőlő- és borgazdaság” korsze­rű feldolgozó üzemet rendezett be a pannonhalmi vár alatti pincelabirintustoan. A szörp­üzemben az idén hárommillió üveg Jaffa narancsitalt palac­koznak. A Jaffa n kívül egy­millió 200 ezer üveg meggylét is készítenek. Ismeretes: a Gazdasági Bi­zottság tavalyi határozata alapján március közepén megalakult az országos le­vegőtisztaság-védelmi bizott­ság. Az idén jogszabályterve­zeteket dolgoznak ki a le­vegőt szennyező gyárak bírságolására, s az ebből származó pénz fel- használására. Ez évben négy megyében hozzák létre a légtisztaság­ra ügyelő bizottságokat, majd a tapasztalatok alapján orszá­gosan is megszervezik. Pest Ebéd a gemenci „Szarvascsárdában” Pénteken „hivatalosan” megnyílt a gemenci vadrezer­vátum a kirándulócsoportok előtt. Az érdeklődő csoportok­nak látogatási szándékukat előzetesen be kell jelenteniük Szekszárdon, a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatalnak, amely változatos programról gondoskodik. A részvevők dél­előtt megtekintik Szekszárd nevezetességeit és a decsi sár­közi népművészeti táj házat, majd gyalogsétát tesznek a Keselyűsben. Ennek végállo­mása a nagysárosi tó vadma- dár-paradicsoma. Az ebédet a gemenci „Szarvascsárdában” tálalják fel. Ezután az erdei kisvasúton — oda-vissza 15— 20 kilométer — végigviszik a csoportokat a vadrezervátu­mon. A kisvasúton egyszerre 200 fő utazhat. Kívánságra a vendégek kellemes vacsorán vehetnek részt a mözsi tsz szekszárdi szőlőhegyi patinás pincecsárdájában is? ahol haj­dan Liszt Ferenc borozgatott barátjával báró Augusz Antal­lal. Pénteken az első látogatók a budapesti Irányi úti általános iskola tanulód voltak. megyében valószínűleg jö­vőre alakul meg a bizottság. Az országos észlelőhálózat ki­építésével kapcsolódnak be abba a világméretű küzde­lembe, melyet az ENSZ kez­deményezett a levegőszeny- nyeződés ellen. Mint dr. Somhegyi Ferenc, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium osztályve­zetője elmondta, Vác leve­gőjével külön foglalkozik az országos bizottság. Mérik. mennyi port. szennyeződést bocsátanak ki a DCM — és az ország más cementgyárainak — kéményei, s ennek alapján készítik el augusztus végére a tájékoz­tató jelentést, melyet az őszi ülésen vitatnak meg. Javaslatot tesznek olyan műszaki berendezések alkal­mazására, melyek csökken­tik a kibocsátott por meny- nyiséeét, s kidolgozzák, mi­ként lehetne tiszta levegőt biztosítani a városnak. <—dí) VOLGA A BNV-N A BNV egyik érdekessége lesz az új Volga. Foto: Urbán fáivti'ftnUru?: (7) Ezek négyen aligha vesz­tik el a fejüket, kemény fából faragták őket. Annál inkább lehet tartani attól a fiatal kreol nőtől, aki a jobboldali két első ülésen hever, ö Jua­nita. Útlevele szerint táncosnő. Vibráló, harcias temperamen­tum, imádja a botrányt. Már a felszálláskor dobozaival, cso­magjaival minden e célra al­kalmas és nem alkalmas he­lyet elfoglalt, bár jegye nem oda szólt, természetes fensőbb- séggel az első sorba, az ablak mellé telepedett le, nem volt hajlandó feltenni a szájkosa­rat a kínai selyempincsijére, jóllehet ezt az előírások meg­követelik, jelenetet rendezett, mert langyosnak találta a fel­szolgált hűsítőt és így tovább. Egyszóval: hisztérika. És vé­gezetül a művésznő mögötti üléseken két utas az Óceánon túlról, Európának is egy távoli országából, Magyarországról. Egy szőke és egy kopasz. Befejezvén a leltározást, Izabella Espla mély lélegzetet vett, aztán összeütötte a két tenyerét, hogy magára vonja a figyelmet. — Kedves hölgyeim és ura­im! Néhány perce ott szakí­tottam félbe az ismertetést, hogy alattunk az Amazonas két partján a világ legnagyobb őserdeje húzódik. Önök nyil­ván szívesen vetnének rá né­hány pillantást közelebbről is. Nos, erre most lesz alkalmuk, a gép ugyanis rövidesen lej­jebb ereszkedik. Sőt, valószí­nűleg kis időre le is szállunk... Kérem, őrizzék meg nyugal­mukat, . az történt ugyanis, hogy egy ostoba félreértés kö­vetkeztében bombát szereltek a gépünkre ... A repülőgép ebben a pilla­natban megbillent, majd me­redek vonalú ereszkedésbe kezdett. Barilla kapitány rá­szánta magát a több mint kockázatos kísérletre. Más választása nem volt. Behúzott futóművel, leállított motorral, a fák koronáját sú­rolva. kétségbeesett manőver­rel vitte rá gépét erre a rö­III. FEJEZET Szerencsesorozat A szerencse — viszonylagos fogalom. Ha a Cartagena ki­lenc utasával és három főnyi személyzetével menetrendsze­rűen megérkezik rendeltetési helyére, Sao Paulóba, senki­nek sem jutott volna eszébe, hogy rendkívül szerencsés utazásnak minősítse ezt. Minthogy azonban kényszer- leszállásra került sor, és cso­dával határos módon sikerült a landolás, joggal tekinthető Fortuna istennő különös ke­gyeltjének mind a tizenkét i észtvevő. Bocsánat, a pin­csivel — tizenhárom! Barilla kapitány már lan­dolás közben, szinte az utolsó pillanatban fedezte fel egy folyónak azt a nagyjából egyenes partszakaszát, ame­lyet nem borított olyan dúsan a vegetáció, mint egyebütt. vid és keskeny sávra. Sike­rült! Igaz, a karcsú Cartagena egyik roncsolt szárnyával a parti fövényre feküdt, törzse félig a folyó vizébe merült, a másik szárnyából már nem is látszott ki egy darabka sem. Viszont az ajtót ki lehetett nyitni, mert az a gép part­felöli, magasabban fekvő ol­dalán volt. Ha a Cartagena néhány kilométerrel feljebb fekszik rá a vízre, még ilyen körülmények között is aligha juthattak volna partra épség­ben az utasok, mert ott a hús­tépő fekete piranhák, ezek az apró, vérszomjas halak való­sággal nyüzsögtek a folyóban. Végeredményben tehát, bár a repülőgép siralmas állapot­ba került, utasainak komo­lyabb baja nem esett. Mind­össze Barilla sérült meg a vállán, a légikisasszonynak pedig kificamodott a bokája. Furcsa, de az utasok között nem tört ki pánik. Erre egy­szerűen nem jutott idő. Mire megérthették volna a helyzet súlyosságát, már túl is vol­tak a nehezén, a gép már rá is hasalt az alkalmi repülő­térre. Az idő azonban sürgetett, a veszély még fennállt, a lehető leggyorsabban el kellett hagy­niuk a halálra ítélt Cartage- nát. Ezzel a sietséggel magya­rázható, hogy mindenki csak azt vitte magával, azzal má­szott ki a partra, ami éppen a kezeügyébe került. Bobónak például a bokaficamos légi­kisasszony került a kezeügyé­be, őt kapta ölbe, vele lábalt ki a fövényre. A másik két ökölvívó csak a kártyát hoz­ta, Anna asszony a szivaros dobozát. Ewans professzor Juanita színházi látcsövét és piros napernyőjét vette magá­hoz, minthogy történetesen ezek a tárgyak hevertek a mellette levő üres ülésen. A másodpilóta sérült parancsno­kát támogatta, a táncosnő a , kiskutyáját ölelte magához, Cámpomanes úr üres kézzel menekült. A legnehezebb fel­adat a szőke hajú, kövér ma­gyar utasra hárult. A társa ugyanis e válságos percekben apatikusan ült a helyén, még akkor is, amikor a víz már a térdét mosta, minthogy a gép egyre mélyebben süppedt a meder lágy talajába. A leg­csekélyebb hajlandóságot sem mutatta a távozásra. Honfi­társa felráncigálta az ülésről, kétségbeesetten kilökte, maga is beletottyant a vízibe, kiha­lászta beosztottját és a partra cipelte. A fövényen gyülekeztek, vagy jó ötven méterre a sor­sára hagyott Cartagenától. Három nő, kilenc férfi, egy pincsi. Volt velük egy pakli kártya, egy piros napernyő, egy színházi látcső. Természe­tesen a férfiak zsebeiben, a nők retiküljében még akadt néhány hasznos apróság, úgy­mint: gyufa, öngyújtó, zseb­kés, körömráspoly, óra, szem­öldökcsipesz, kölni, púder, kulcscsomó, igazolványok, pénz, csekk-könyv, töltőtoll stb. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents