Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
1970. MÁJUS 17., VASÄRNAP i*t,Si megyei ‘tcMíHlap Rend lesz-e Pécelen ? Mintegy két évvel ezelőtt lapunk csak dicsérhette az 1965-ben megalakult péceli Víz- és Csatornamű Társulat áldásos működését. Mert akkor, és még jóval azután is, ténykedésüknek csak a rózsaszínű oldala volt látható. Ez évi, április 29-i számiunkban beszámoltunk arról, hogy egy idő óta más irányban futotta ki magát a társulat. Az állami vízügyi dotációt, a lakossági hozzájárulást, az adó és eszközilekötési járulék fizetése'' alóli mentességet élvező vízműtársulat egy szép papon arra adta a fejét, hogy e kedvezményeket megtartva, szerte ágazó, jövedelmező vállalkozásba kezdjen. A lakosság és a felettes szerv egy darabig tűrte a többszörösen szabályellenes ténykedést. Múlt év végén azonban végérvényesen felszólították a társulatot: szüntesse be jogellenes működését, a féladatához és jogköréhez nem tartozó munkavállalásainak szerződését bontsa fel és a valóságos anyagi helyzetét feltáró elszámolását bocsássa az illetékes szerv rendelkezésére. A sokféle — közel 40 millió forint értékű — megkezdett munkát a Mélyépítő Vállalat hajlandó volt átvenni, természetesen jogfolytonosság nélkül. A cikkünk megjelenése óta hozzánk áramló levelek azt tanúsítják, hogy a feloszlató határozat még így is elkésett. Idézünk a teljes névvel, lakcímmel és 1 hivatalos mellékletekkel éllátott levelek közüli kettőből: — Olvastam a cikket... Hát mégis van, aki meri keresni az igazságot, már a tévéhez is fordultam; eredménytelenül. Panaszom: igen sok társulati tagé: de ha reklamációval fordulunk a vezetőséghez, gorombán elutasítanak. A szerződésben vállalt kötelezettségeknek sem tettek eleget. Kérjük a segítségüket! — A Népszabadságban !s olvastam a péceli társulat erkölcstelen ügyeskedéséről, azonban' a Pest megyei Hírlapban már a teljes háttér lelepleződött. A péceli lakosság körében előzőleg is szóbeszéd tárgyát képezték ilyen értesülések, a leleplező cikk után ellenpropaganda indult: „Aki itt csinál valamit, megfúrják”. A mi vezetőségünk szobrot érdemelne, nem rasszindultú cikket”. Pedig az állami támogatás és a község lakosaitól beszedett pénz: „jól tejelő tehén” —, a teljesítmény ehhez képest kevésnek tűnik. Sokan csatlakoznak álláspontomhoz: állami vállalati irányítás megnyugtatóbb lenne, mint ez a gebines félmaszek vállalkozás. A bejelentések szerint a vízvezetékeknek kiásott árkokat se szó, se beszéd, nyitva hagyták, hogy aki megunja, temesse be maga. Hogy a költségvetésben ez a munka milyen összeggel szerepelt, azt majd a nyomozás deríti ki. A szennyvízcsatorna ügyét is. Ezt 1969. szeptemberére ígérték: az OTP egymilliót, az ÁFÉSZ félmilliót, 8—10 vendéglátóipari egység és húsbólt is csinos összegeket fizetett be, de hiába épült meg a szennyvízcsatorna, az üzemeltetéséhez szükséges kétszintes ülepítőt szakszerűtlenül, tízfokos fagyban építették. Annyira kirepedezett, hogy az utólagos javítgatás sem használt. A műszaki vezetőhelyettes véleménye szerint megjavíthalat- lan. A hozzá nem értő, rendszertelen, rendelkezést be nem tartó munkákról és a rendkívül szerte ágazó egyéb problémákról csak számszaki és műszaki szakembereket igénylő felülvizsgálat mondhat ítéletet. A megyei rendőrfőkapitányság, a megyei főügyészség már foglalkozik az üggyel, a Kövizig is bizonyára intézkedik a közel fél éve húzódó felszámolási kötelezettség teljesíttetése érdekében, A szerződés szerint V. hó 31-én a Mélyépítő Vállalat úi szerződéssel folytatja azokat a munkákat, amelyekre vonatkozóan a feloszló vízműtársulat IV. 30-án végszámlát ad be és felmondja a munkák szerződését. Párhuzamosan átveszi az alkalmazottak kb. 60, a fizikaiak kb. 70 százalékát. A Mélyépítő Vállalat igazgatóhelyettese, személyzeti osztályvezetője és termelési osztályvezetője egybehangzó véleményt mond e kötelezettségek teljesítetlenségéről. — Kérem, már az írásbeli megállapodás első lépésekor becsaptak; ma már nagyítóval sem lelni ott fizikai dolgozót, márpedig ez a munkák átvételének egyik előfeltétele. A tárgyalások lényegükben megakadtak. Mi ugyanis kereken kikötöttük, hogy szakképzetleneket és priuszosokat nem veszünk át vezető állásba. A vízműtársulat úgy ítélte, hogy ha nem, ők meg nem adják a fizikai munkaerőket. Ez sokrétűen erkölcstelen; a megengedhetetlenül, sokszorosan túl- fizetett fizikai dolgozókat demoralizálja, hogy látják: aki ügyesen manőverező szövetségesre talál, az ismételten vezető állásba kerül, hosszú évekig tartó börtönbüntetést követő újabb másfél éves elzá- rási ítélet, ellenére is. Egy állami vállalat ilyen viszonyok között versenyképtelen. Sem csillagászati összegeket nem fizethetünk, sem kétes elemeket vezető állásba nem fogadhatunk el. — Mi már közöltük a társulattal, hogy a szerződésben foglalt munkák folytatásáról ilyen körülmények között szó sem lehet... „Ami belefér!” — ez volt előző cikkünk felcíme. Úgy látszik, még ez is belefér: többszáz embert vakvágányra terelni, egyedi érdekvédelmi, presztizsvédelmi koncepció áldozatává tenni. Vajon hány munkahelyet kell majd végigvándorolnia egy- egy ilyen félrevezetett embernek, amíg elhiszi, hogy törvénytelen alapon fizették túl őket. A lakosság és a fizikai munkaerők félrevezetése: az állami támogatást önkényes üzletelésre felhasználó társulat fő vétke, de nem az egyedüli. És mert bármennyire is bővelkedik sosem hallott elemekkel ez a visszaélő-konglomerátum, — sajnos nem mondhatjuk, hogy egyedülálló, ezért legfőbb ideje, hogy felgöngyölítsék. Pereli Gabriella Gyermeküdültetés - lovasoktatás - pihenés a Pest megyei campingekben Végigpásztáztuk a megyében levő campingeket. Előbb azonban megemlítjük, hogy az 1965-ben alakult szervezet idén ünnepli 5 éves fennállását. A jubileumhoz méltóan készültek a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetői. Ebben az évben csaknem egymillió forintot költöttek a generáljavításra. Április 25-től nyitott ajtajú faházak, és befűzetlen sátrak várják a kikapcsolódni vágyókat. A kempingezők, 50 százaléka bel-, 50 százaléka külföldi. Á Pest megyéi Idegenforgalmi Hivatal vezetői új kezdeményezéssel is próbálkoznak; külföldi gyermekcsoportokat üdültetnek. Idén, első alkalommal 150 cseh gyereket fogadnak Brnóból. A leányfalui campingben lesznek 14 napig. Szinte minden szórakozási lehetőség rendelkezésükre áll, a heti kétszeri lovaglóleckétől a csónakázásig. De mi lesz a felnőttekkel? A faházat igénylők már lekéstek, minden hely foglalt. A sátorozók bármennyien is vannak: elférnek! Sátrat lehet bérelni, vagy ha tetszik, akkor a cók-mók között cipelni a „hazait”. A campingekben gazdag a program, csak válogatni kell. A Szentendre—Papsziget cam- pingbe érkezőknek nagy élményt ígér a Szentendrei Teátrum, s a szentendrei festők június 26-án nyíló tárlata. A teniszpályák és pingpongasztalok is versenyre készek. Leányfalun sikert ígér a lovasiskola. Nagymaroson van az egyik legnyugodtabb, legcsendesebb camping. Érden, még nem nyílt meg a tábor. Ezt a helyet csak később, júniusban keresik a vendégek. .. iá i *■. Víkendházak Pusztavacson A prototípusok elkészítése után, néhány napja kezdték meg Pusztavacson a fa víkendházak gyártását. A nagy- kúnsági Állami Erdőgazdaság üzemében négyfajta faházat állítanak össze: az ikerházakat, szóló házakat, a szerszámkamrákat, s a hétvégi házakat 20 és 30 négyzetméter alapterületűre konstruálták a tervezők. Az akácfa alapanyag az üzem gép- és szerelőcsarnokán megy keresztül, amíg a munkások keze- nyomán víkendház lesz belőle. Mélyről fakadó forrás A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelvei megállapítják: „A tudományos kutatás volumene egyre inkább iparági méretekkel jellemezhető, s a társadalmi tevékenység egyik szervezett — egyes területeken az iparszerű termelés jegyeit felmutató — ágazatává válik. Gyarapodik a különféle típusú kutatóhelyek hálózata, a kutatómunka anyagi, technikai, személyi bázisa, és fokozódik a figyelem a kutatómunka szervezetével, működésének mechanizmusával, a kutatás eredményességével összefüggő kérdések iránt, s jelentősen nő a hatékony kutatásszervezés szerepe. Gyorsul a tudomány eredményeinek gyakorlatban történő hasznosulása.” Ötmilliárd kutatásra Hazánknak a fejlődés ütemét s eredményeit tekintve, nincs semmiféle restellnivaló- ja más, hozzánk hasonló fejlettségű országokhoz viszonyítva, ami a kutatással, fejlesztéssel foglalkozók számát s az ezen területen beinvesztált pénzt illeti. Magyarországon 1960-ban 842 volit a kutatóhelyek száma, az ott dolgozóké pedig 26 427 főt tett ki. 1968-ban a kutatóhelyek száma 1042-re rúgott, az ott foglalkoztatottaké pedig meghaladta az 57 400 főt. A kutatási ráfordítások 1960-ban 1480 millió forintot igényeltek, 1968-ban viszont már 97 millióval túljutottunk az ötmü- liárdon. Pest megyében ebben az időszakban fejlődött jelentős kutatóhellyé az Agrártudományi Egyetem, létrejött a Kisállat-tenyésztési Kutatóintézet Gödöllőn, s ugyancsak ide települt a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet. Szentendrén az Építéstudományi Intézet kísérleti telepe épült fel, bővült az akadémia Agro- botanikai Intézetének gazdasága Tápiószelén, botanikus kertje VágrátátfSp,, £ á (pegye ipád és mű2ó£az&u>ugf üzemeiben növekvő számiban kerültek hasznosításra a tudományos kutatás mélyről fakadó forrásának eredményei: új technikák és technológiák. A kutatóhelyek és a kutatásban foglalkoztatottak számának növekedése hosszabb időszakot vizsgálva, s más országok hasonló adataival ösz- szevetve azt igazolja, hogy a tudományos kutatás exten- zív fejlesztésének időszaka hazáinkban is lezárulóban van, s a hangsúly a kutatás, a fejlesztés hatékonyságára tevődik át. Nagyobb koncentrációt Ködhely, hogy a kutatás, a fejlesztés és a munka termelékenysége szoros kölcsönhatással áll egymással. Trapeznyi- kov, szovjet akadémikus számításai szerint a Szovjetunióban minden kutatásra, fejlesztésre fordított rubel 1,45 rubellel növeli a nemzeti | jövedelmet, míg a termelési ! alapok bővítésénél befektetett egy rubel „kamata'’ a nemzeti jövedelemben 0,39 rubelt tesz ki. Magyarországon a nemzeti jövedelem 2,5 százalékát for- j aították kutatásra, fejlesztés- j re, a két nagy, a Szovjetunió j és az Egyesült Államok ese- | tében ugyanez az arány négy j ! százalékot ért el 1968-ban. I (Franciaországban 1,9, Nagy- Britanniában 2,6, Svédországban 1,6, Lengyelországban 1.8 százalék.) A kutatási kiadások rendjének tanulmányozása azt mutatja, hogy a ráfordítások emelkedése bizonyos szint elérése után las- súbbodik, ahogy a kutatásban foglalkoztatottak számának növekedése is. (Az USÁ-ban például a kutatási kiadások 1953 és 1958 között évente átlagosan 15,8, 1958—1965 között 9,5, s 1965—1968 között már csak 6,9 százalékkal emelkedtek.) Hazánk ma még a gyors emelkedés időszakát éli a kutatási kiadásoknál, de egyre jobban előtérbe kerül a szellemiek és az anyagiak nagyobb koncentrálása, a túlzott önállósági törekvések végleges felszámolása, a kutatási, a fejlesztési témák jobb összehangolása a gyakorlati igényekkel. (Jellemző például, hogy 1968-ban az összes vállalati, kutatási, fejlesztési kiadásoknak mindössze 8,8 százalékát tették ki a kutatóintézeteknek adott megbízások.) Különösen ez utóbbiaknak szükséges nagyobb súlyt adni, mert ma még — egyrészt — a kutatási témáknak csak mintegy fele kapcsolódik a gyakorlati felhasználáshoz, s o kutatási témák — s másrészt — megvalósítási ideje kétszerese-négyszerese a nemzetközi átlagnak. Mire tehát egy-e^'-kíjfatási, téma eredménye, gyakorlati felhasználásra kerül, már korszerűtlenné, túlhaladottá vált. Figyelmet a belső piacra Ha némi leegyszerűsítéssel is, de a tények s az adatok alapján megállapíthatjuk: a munka termelékenysége azokban az ágazatokban haladja meg az átlagos színvonalat — s emelkedésének üteme is ott nagyobb az átlagosnál —, ahol a kutatási-fejlesztési ráfordítások is fölötte állnak az átlagnak. (Így például a vegyiparban, a híradástechnikai ipar néhány területén, a gépipar több alágazatában.) Éppen ezért elgondolkoztató, hogy bár a végső kibocsátásra kerülő ipari termékek 45 százalékát a lakosság közvetlenül vásárolja meg, mégis a fogyasztási cikkek esetében beszélhetünk legkevésbé átgondolt, eredményes, kutatófejlesztő munkáról. A belső piac döntő szerepet játszik a vállalatok fejlesztőVIGYÁZZ! ÚTÉPÍTÉS Ez a tábla került Budaörsön a „Vigyázz, útfelfagyás” helyére. Csatatérré változott most a községen átvezető Tatabányai út, de remélhetőleg határidőre, június 1-re, már tükörsima felületen száguldhatnak a községen keresztül a járműveik. sében, s lényegében ezzel a gazdasági növekedés ütemének alakulásában is. A vállalatok érdekeltségi rendszere azonban ma még nem ösztönöz eléggé kutatásra, fejlesztésre, a korszerűtlen, idejétmúlt árucikkeket is lehet „termelékenyen”, tenát nyereséggel előállítani, sőt az így létrejövő fejlesztési alap elősegíti a helyzet konzerválódását. Ennek fölszámolásához elsősorban arra van szükség, hogy egészséges munkamegosztás jöjjön létre az egyetemi kutatóhelyek, a kutatóintézetek és a gyárak, vállalatok kutató- részlegei között. Másodsorban arra, hogy a kutatásban és fejlesztésben gyorsan növekedjék a nemzetközi együttműködés eredményeihek fölhasználása, a licence-vásárlás, a know-how szerepe. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Magyarországon az összes kutatási-fejlesztési ráfordításoknak csupán 0,33 százalékát adták ki licence-vásárlásra 1967- ben, míg más országokban ez az arány 9—20 százalék kö-; zött van.) Kellő alapokról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelvei, majd ennek nyomán a kormány határozata a távlati kutatás-fejlesztési terv — 1970— 1985 — kidolgozására kellő alapokat teremtett ahhoz, hogy hazánkban a kutatás, fej-3 lesztés extenzív szakasza zökkenő nélkül lépjen át az intenzív gyarapodás időszakába. Az a reális helyzetértékelés, melyet a tudománypolitikai irányelvek összefoglalnak, elsősorban és főként a hatékonyság növelésére ösztönöz. Arra, hogy a kutatás és fejlesztés anyagi, technikai s személyi bázisának bővítése mellett — mert csak egyetlen példát kiragadva: az egyetemi kutatóhelyeken száz kutatóra mindössze 38 segéderő jutott 1968-ban — a nemzeti jövedelemből ilyen célokra kiadott összeg az eddigieknél jobben — és gyorsabban — kamatozzék az egész társadalom számára. Mészáros Ottó M ELSŐ COLMAN-FÉLE TERMÉNYSZÁRÍTÓ Az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat szombathelyi gépgyárában elkészült a világhírű Colman-íéle terményszárító első példánya. A vállalat az angol szabadalmat megvásárolta, s a szárító berendezés szériagyártását Szombathelyen kezdték meg. Az első példányt bemutatják a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a tervek szerint a terményszárítóból még ebben a hónapban kettőt, az év végéig pediig nyolcvanat gyártanak. Az új berendezésben gáz- oiajas égőfejek melegítik az áramló levegőt, s óránként tíztonna gabona szárítására, képes. ,| m XIV azonnal felvesz budapesti munkahelyeire villanyszerelőket, ezek mellé betanított munkásokat és segédmunkásokat Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkásképesités megszerezhető. Jelentkezés? Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár utca 1 >
