Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-14 / 111. szám

f£»l MEGYEI sJCiriap MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK Központi intézkedések a lakóházak tatarozásának és karbantartásának meggyorsítására (Folytatás az 1. oldalról.) elosztása során biztosítani kell a normál szükséglet számítá­sának megfelelő lakóház-javí­tási előirányzatot A népgazda­ság lehetőségeivel összhang­ban a normál szükségleten fe­lül rendelkezésre álló előirány­zatot keretkiegészítés formájá­ban kell a tanácsok részére biztosítani Az új szükséglet­számítási módszer segítségé­vel a tanácsoknak és az ingat­lankezelő vállalatoknak hosz- szabb távra és településenként kell meghatározniuk a lakó­ház-javítási szükségleteket. A GB-határozat hangsúlyoz­za hogy továbbra is kedvező építési kölcsönt és házadóked­vezményt kell nyújtani a sze­mélyi tulajdonú és a szövetke­zeti lakóépület-állomány fel­újításához is. Kimondja a határozat, hogy a negyedik ötéves tervben meg kell kezdeni a felújítási elmaradás felszámolását, s ha arra lehetőség nyílik, meg kell gyorsítani ezt a törlesz­tést. Vizsgálatot kell végez­ni a felújítási munkák gaz­daságosságáról és az éssze­rűen fel nem újítható épü­letállomány bontásának, pót­lásának feltételeiről. Min­denképpen kívánatos, hogy a fenntartható épületek lebon­tására, szanálására csak a legszükségesebb esetekben kerüljön sor. E munkálatok végrehajtásáról az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium a negyedik ötéves terv időszakára irányelveket dol­goz ki. A tanácsi házkezelőségek állóeszköz-állománya lénye­gesen elmaradt az átlagos építőipari szinttől, s ugyan­akkor az üzemi állóeszkö­zök után képezhető amorti­zációs alapból a fejlesztés nem oldható meg. Miután e lakóházkezelési szervezetek munkája szorosan összefügg a lakóépületállománnyal, cél­szerű e szervezetek fejleszté­sét is az általánostól elté­rően, vagyis a lakóházfenn­tartási eszközök egy részének felhasználásával megoldani. Ezért a gazdasági bizottság kimondta, hogy a tanácsi ház­kezelési szervezetek a negye­dik ötéves tervben a lakó­házjavítási keretből a keze­lésükben levő épületállo­mány bruttó értékének egy bizonyos százalékát — ame­lyet az évi irányelvek rész­leteznek — a lakóházfenntar­tás műszaki fejlesztésének meggyorsítására, technikai bázisának fejlesztésére, te­lephelyek kiépítésére és a gépesítés fokozására hasz­nálhatnak fel. A tanácsok végrehajtó bizottságainak gondoskodniuk kell a lakó­házjavítási munkák folya­matos ellenőrzéséről, a ház­kezelési szervezetek korsze­rűsítéséről és a munkaszer­vezés hatékonyságának növe­léséről. 20 ÉVES<H> KERAVILL KOZULETEK, VILLANYSZERELŐK! ÚJ VILLAMOSSÁGI SZAKÜZLET FŐVÍROSI Budapest VI., Rudas László u. 27. Telefon: 313-733 Szerelési cikkek, vezetékek, ipari világítótestek. A Nyugati pályaudvar mellett 2 2 0 ÉVES O KERAVILL Elsősorban a tanácsi épí­tőipari vállalatok, a tanácsi házkezelési szervezetek és az építőipari szövetkezetek fejlesztésének útján kell a szükségleteknek megfelelő gyors ütemben növelni a la­kóházfenntartási kapacitást. Ennek érdekében gondoskod­ni kell a kifejlesztéshez szük­séges speciális gépek és be­rendezések beszerzéséről és a korszerű, iparosított mun­kamódszerekkel beépíthető épületszerkezetek körének bő­vítéséről. A tanácsoknak a felügyeletük alá tartozó épí­tőipari vállalatoknál és az egyéb kivitelező szervezetek­nél is gondoskodniuk kell a lakóházfenntartási kapaci­tás gyors fejlesztéséről, s tá­mogatniuk kell saját erő­forrásaikkal is. Ugyanakkor a népgazdasági terv kidol­gozása során olyan közgazda- sági feltételek kialakítására kell törekedni, amelyek a ki­vitelező szervezeteket a la­kóházfenntartás és felújítás fokozására ösztönzik. Szerdai külpolitikai összefoglaló (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy érdeklődést váltott ki Angliában — az MTI londoni tudósítója szerint „bombaként robbant” a hír — a Gallup In­tézet szerdán közzétett jelen­tése. A közvélemény-kutatók szerint ha ma tartanak meg a választásokat Angliában, a megkérdezettek 49 szá­zaléka szavazna Wilson kor­mányára, míg a konzervatív ellenzéknek mindössze 41 szá­zaléknyi híve van. Még na­gyobb a különbség egy másik kérdésre („melyik párt fogja megnyerni a választásokat?”). adott válaszok között. Erre a kérdésre 56 százalék tippelte a Munkáspártot, s mindössze 26 százalék hitt a toryk esélyében. Érthető, hogy e meglepő eredmények elsősorban a Munkáspárt vezetőségét hozták izgalomba. Sokan mo?t már mindenáron azt szeretnék, hogy a legközelebbi jövőben, júniusban vagy legkésőbb jú­lius elején rendezzék meg a választásokat. Hír szerint a Munkáspárt végrehajtó bizott­sága és a kormány vasárnapra kitűzött ülésén végképp dönt: mikorra írják ki a legközeleb­bi parlamenti választásokat. Csőhálózat 200 millióért (Folytatás az 1. oldalról.) ni, hiszen a legújabb modem házgyári otthonok központi szellőztető rendszerrel épül­nek, működésükre az egészség érdekében is elengedhetetle­nül szükség van.) Érdekes javaslat; a mosta­ni kétcsöves központi fűté­si rendszer helyett áttérni az egyvezetékesre. Eddig az egyik úton érkezett a melegvíz, a másikon vissza­felé indult a lehűlt folyadék. Az egycsöves rendszerrel ezt olcsóbban tudják megoldani, mégis megfelelően fűthetők a szobák. A több külföldi or­szágban bevált eljárás épüle- teniként 50 ezer forinttal csök­kenti a költségeket. Érdemes lenne a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnak új, ön­tött eljárással készülő házai­nál megfontolni ezek alkalma­zását. — tgy — Texasi tornádó Tornádó pusztított a hét elején Texasban. Hatalmas erejű volt. Mint képünkön lát­ható: egész lakótömbök tetejét „borotvál­ta le”, és busz halálos áldozatot is szedett. A szocializmus és a világbéke védelmében Másfél évtizeddel ezelőtt, 1955. május 14-én írták alá az európai szocialista országok kormányfői a Varsói Szerző­dést, a kölcsönös segítség- nyújtási, barátsági és együtt­működési egyezményt. A szocialista katonai koalí­ció megteremtése történelmi szükségszerűség volt. Az im­perializmus, mióta a szocializ­mus megjelent a nemzetközi porondon, egyetlen pillanatra sem mondott le annak elpusz­tításáról. Különösen áll ez a második világháború befejezé­se utáni időszakban, amikor a szocializmus kilépett egy or­szág keretéből és világrend- szerré vált. A nemzetközi mo­nopoltőke — az Egyesült Álla­mok vezetésével — új világ­háborút készít elő, támadó ka­tonai szövetségek sorát terem­tette meg. Különösen veszélyes az agresszív törekvéseket leg­inkább kifejező NATO, amely nemcsak Európa, hanem ?z egész világ békéjét és bizton­ságát fenyegeti. A szocializmus és a haladó világ védelme, az egész világ békéjének oltalmazása, egy új, minden eddiginél pusztitóbb erejű háború elhárításának szükségessége követelte meg a Varsói Szerződés létrehozását és állandó erősítését. Védelmezni a szocializmus és a haladás vívmányait, féken- tartani az imperializmust, a szocializmus világméretű győ­zelme ügyének szolgálata — ez a két rendszer között folyó nemzetközi osztályharcban a Varsói Szerződés feladata! A szocialista katonai koalíció fennállása óta jól szolgálta ezt, az egész emberiség számára oly fontos ügyet. Másfél évti­zed alatt kiépültek és jelentő­sen fejlődtek a Varsói Szerző­dés szervezetei, irányító szer­vei. Legmagasabb fóruma, a Politikai Tanácskozó Testület mindig a nemzetközi politika „érverésén” tartotta kezét: ja­vaslatai az egész világ békéje szempontjából égető kérdések megoldására irányultak. Leg­utóbbi — 1969. márciusi Buda­pesten megtartott — ülésén az emberiség sorsa szempontjá­ból döntő, a háború befejezése után 25 évvel is megoldatlan európai biztonság problémái­nak rendezését tűzte napirend­re. Az összeurópai biztonsági értekezlet kérdése azóta is fog­lalkoztatja kontinensünk poli­tikusait, diplomatáit. A Varsói Szerződés katonai ereje az eltelt 15 esztendőben hatalmasat fejlődött. Vala­mennyi hadseregben — az egy­séges, koalíciós katonai doktrí­na alapján — zömében végbe­ment a hadügyi forradalom. En­nek eredményeként a 60-as évek elejére a Varsói Szerző­dés megszerezte a katonai erő­fölényt a NATO felett! A szovjet hadsereg — amely negyedszázaddal ezelőtt döntő szerepet játszott az emberiség leggonoszabb ellensége, a né­met fasizmus szétzúzásában —, ma erősebb, mint bármikor. Egyedül a Szovjetunió rendel­kezik még ma is orbitális ra­kétákkal, amelyeket felderíte­ni és leküzdeni nem lehet. In­terkontinentális rakétái válto­zatlanul nagyobb hatásúba ­rúaik, nagyobb robbanóerőt emelnek és pontosabbak, mint az amerikaiaké. Olyan kor­szerű légierővel és haditenge­részeti flottával rendelkezik, amit még az ellenfél is kény­telen elismerni. A légi- és ten­geri deszantalak ulatok, a szárazföldi haderő a legkor­szerűbb hagyományos és tö­megpusztító eszközök biitoká- ban vannak. Csak a Szovjet­unió rendelkezik hatékony, működőképes rakéta-elhárító rakétarendszerrel a világon! A Varsói Szerződéshez tarto­zó többi ország hadserege is a szocialista katonai koalíció keretében vált korszerű, a reá háruló feladatok megoldására képes katonai erővé. Az el­múlt másfél évtizedben az együttműködés, az internacio­nalizmus szellemében került sor teljes korszerűsítésükre. A haderő- és fegyvernemeket, szakcsapatokat olyan fegyver- rendszerekkel (hagyományos és rakéta-fegyverekkel is), technikai eszközökkel látták el, amelyek képesek megfelel­ni egy esetleges háború min­den követelményének. A Magyar Népköztársaság alapító tagja a Varsói Szerző­désnek. A Magyar Néphadse­reg része a Varsói Szerződés katonai erejének. Honi légvé­delmünk korszerű elfogó va­dászgépekkel, rakétákkal, rá­diótechnikai berendezésekkel oltalmazza légterünket. Száraz­földi haderőnemünk gerincét a különböző típusú és rendelte­tésű „föld-föld” rakéták ad­ják. Olyan harckocsijaink van­nak, amelyek Duna nagyságú folyamok menetből történő le­küzdésére alkalmasak és köz­ben célzott tüzet adnak. Jól képzett, öntudatos katonáink kezelésében páncélozott szállí­tóeszközök, korszerű sorozat­vetők és lő vegek, páncélelhárí­tó rakéták és más fegyver- il­letve technikai rendszerek biz­tosítják népünk békés, alkotó­munkáját. Pártunk és kormányunk ed­dig is megtett és a jövőben is megtesz mindent annak érde­kében, hogy a Magyar Nép­hadsereg eleget tehessen a Varsói Szerződésben vállalt ha­zafias is internacionalista köte­lezettségeinek, a nemzetközi osztályharcban a szocializmus világméretű győzelmét szolgáló feladatoknak. A most 15 éves Varsói Szer­ződés az elmúlt időszakban — más erőtényezőkkel együtt —, megakadályozta az imperializ­must bűnös, háborús szándé­kai valóra váltásában. A törté­nelem parancsa, hogy a szo­cialista katonai koalíció erejét és felkészültségét a továbbiak­ban is olyan szinten tartsuk, amely garantálja, hogy az em­beriség ne a „világméretű Hi­rosima”, hanem a tartós béke irányában haladjon. Sterl István alezredes DR. HAJDÚ ELE MER: A lenini gazdaságpolitika érvényesülése hazánk szocialista építésében Az Októberi Forradalom győzelme után Lenin elméleti és gyakorlati tevékenységének középpontjába a szocializmus építésének kérdései kerültek. Ebben az időszakban írott mű­veiben és beszédeiben felvá­zolta az ország iparosításának tervét és a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének prog­ramját. Nagy jelentőséget tu­lajdonított a népgazdaság ter­vezésének, ebben látta a szo­cialista gazdálkodás egyik lé­nyeges vonását. Az ő irányí­tásával készült el az ország el­ső népgazdasági terve, a GOELRO, amely alapját ké­pezte az ország elektrifikálá- sának és az egész népgazdaság új technikai alapokra való he­lyezésének. Sajnos, nem érhette meg, hogy műve beteljesedjék. Éle­tében éppen csak hogy elkez­dődött a szocializmus építése, melynek legfőbb mozzanatai a hadikommunizmus, majd az új gazdaságpolitika bevezeté­se. Leninnek ebben az időszak­ban Írott művei messze túlmu­tatnak korán, felbecsülhetet­len jelentőségű elméleti és po­litikai fegyverül szolgál min­den ország számára, amely a szocializmus építésének útjá­ra lépett. Ismeretes, hogy a forrada­lom győzelme után a nemzet­közi reakció lélegzetvételnyi időt sem adott a fiatal szocia­lista államnak, megindította az intervenciót a proletárdiktatú­ra, a világ első szocialista ál­lamának megsemmisítésére. A polgárháború és az inter­venció elleni harc a Szovjet­uniót arra kényszerítette, hogy minden erejét, gazdasági erő­forrásait a győzelemnek ren­delje alá. A Szovjetunió törté­netének ez a szakasza úgy ke­rült be a történelembe, mint a hadikommunizmus időszaka. A hadikommunizmus gazda­sági intézkedéseit sokáig ügy tekintettük csupán, mint há­borús kényszergazdálkodást, amely a katonai győzelem ki­vívását biztosította. Azonban a hadikommunizmus több volt ennél. Kísérletet jelentett a szocializmusra való közvetlen átmenetre, amely az akkori felfogás alapján az áruterme­lés, a piac megszüntetését, a vállalatok közvetlen állami utasítását, a gazdasági élet köz­vetlen állami szabályozásának kiterjesztését jelentette. Tudjuk, hogy az intervenció leverésével felbomlik a mun­kásosztály és a parasztság kö­zötti katonai szövetség. A pa­rasztság elutasítja a hadikom­munizmus gazdasági intézke­déseit, ezzel lényegében bebi­zonyosodott, hogy a hadikom­munizmus nem járható útja a szocializmus építésének. Gazdaságtörténeti jelentősé­ge abban van, hogy egyértel­műen bebizonyította nem le­het a termelőerők alacsony fejlettségi fokán az anyagi ja­vak kommunisztikus elosztási formáit megvalósítani; nem le­het a történelmi fejlődés sza­kaszait átugrani; nem lehet az árutermelést, a piafci viszonyo­kat kiküszöbölni a szocialista gazdaságokból. Lenin levonta a történelmi tanulságot. 1921-ben a követ­kezőket írja: „Arra számítottunk — vagy talán helyesebben: feltételez­tük elégséges számítás nélkül —, hogy a proletárállam köz­vetlen parancsszavával meg tudjuk majd szervezni a kis­paraszti országunkban az ál­lami termelést, az állami ter- mékelosztást kommunista el­vek alapján. Az élet megmutatta, hogy té­vedtünk. Több átmeneti sza­kaszra; államkapitalizmusra és szocializmusra van szükség ah­hoz, hogy előkészítsük — hosz- szú évek munkájával — a kommunizmusba való átmene­tet.” (Lenin Művei 33. köt. 40. old.) A munkásosztály és a pa­rasztság szövetségét új, tartó- sabb, szilárdabb alapokra kel­lett helyezni. A gazdaságpoli­tikában szükséges változtatá­sokat a párt X. kongresszusa határozta el, amely új gazda­ságpolitika néven került be a szocializmus építésének törté­netébe. Lenin az új gazdaságpoliti­kára való áttérést elsősorban politikai kérdésnek nevezte. A párt X. kongresszusán Lenin a következőket mondta: „... e kérdés lényege a mun­kásosztály és a parasztság vi­szonyában rejlik... felül kell vizsgálni ennek a két fő osz­tálynak a viszonyát, amelynek harca vagy megegyezése egész forradalmunk sorsát megha­tározza.” (Lenin Művei 32. köt. 222. old.) Érthető, hogy Lenin mű­veiben e kérdések vannak el­sődlegesen kifejtve. Ez az ak­kori viszonyok sajátosságai­ból adódik. Viszont ebből kö­vetkezik az is, hogy hosszú időn keresztül a NÉP értéke­lésében bizonyos egyoldalú­ság tükröződött. Ez elsősorban abban mu­tatkozik meg, hogy az elemzé­sek, magyarázatok elsősorban a hadikommunizmus állásai­ból való visszavonulás té- nyeire és a NEP-politikának ezzel kapcsolatos első intéz­kedéseire épülnek, amelynek következtében a kötelező be­szolgáltatást a terményadó bevezetése váltotta fel. Amint Lenin mondta, a NÉP teret engedett a piaci viszonyok­nak, korlátozott mértékben teret engedett a kapitaliz­musnak is. Azonban ami a legfőbb, megteremtette az árukapcsolatokat a munkás- osztály és a kisárutermelő parasztság között. Az új gaz- daságpolitka bevezetése tör­ténelmi jelentőségű lépés volt a munkásosztály és a pa­rasztság szövetségének meg­szilárdítása szempontjából, a szocialista állam fennmara­dása szempontjából. Mégis az új gazdaságpo­litikának ez csak az egyik oldala, a NEP-politika több volt ennél. Lenin a szakszer­vezetek feladatairól szóló be­szédében félreérthetetlenül hangsúlyozta, hogy a NÉP — megváltoztatta a szocializmus építésének módszereit, for­máit. Gyökeres változások következtek be az állami vál­lalatok működésében. Az ed­dig központilag ellátott válr lalatok áttértek az önálló gazdasági elszámolásra. Az önálló gazdasági elszá­molás bevezetése jelentősen növelte a vállalatok önálló­ságát, előtérbe állította a rentábilitás elvét, a munka termelékenységének növelé­sét. Üj kapcsolatokat alakí­tott ki a vállalatok között is, amely természetesen maga után vonta a vállalatok irá- nyításánák új módszerét. A párt XII. kongresszusá­nak határozata rámutat ar­ra, hogy „... a tervszerűség elve a NÉP viszonyai között nem 'sokban különbözik a ha­dikommunizmus időszakának tervezési elvétől. Módszereit illetően a legélesebben eltér attól. Minthogy áttértünk a gazdaság piaci formáira, az állam köteles megadni az egyes gazdasági vállalatoknak a piaci gazdasági tevékeny­séghez szükséges szabadsá­got.” (Határozatok gyűjte­ménye, 807. old.) A NÉP értékelése során ezek a gondolatok nem kap­tak kellő hangsúlyt, holott nyilvánvaló, hogy a szocia­lista gazdaság irányítása új formáinak és módszerei­nek előtérbe kerülése azt mu­tatja, hogy Lenin felismerte a szocialista árutermelés szükségességét, a szocialista vállalatok közötti piaci kap­csolatok szükségességét, az ál­lam gazdasági irányító sze­repében az új módszerek, formák alkalmazásának szük­ségességét, felismerte az ál­lam gazdasági irányításában a gazdasági automatizmusok felhasználásának jelentőségét. Ha a NEP-re való áttérést ilyen megvilágításban is vizs­gáljuk, már nem tűnik egy­szerűen visszafelé tett lépés-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents