Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-14 / 111. szám

1370. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK “yínrtop Az ügyintéző migrénje Kommunisták az Aranykalászban Lehet-e migrénje egy ügyin­tézőnek? — valahogy így summázható annak a vitának a lényege, amit egyik taná­csunk néhány hivatalnokával folytattam a közelmúltban. E vitára az adott okot, hogy ta­núja voltam, amikor a taná­cson egy beidézett asszony le­jére olvasták: piszkos a laká­sa, egyedül hagyja a gyerme­keit, mosdatlanul küldi kis­fiát az iskolába. Mindez igaz volt, és igen okos dolog, ha a szociálpolitikai előadó szóvá teszi, figyelmezteti a gyerek anyját. De nem mindegy, hogy miként teszi. Ebben az eset­ben rövid, tapintatlan kiokta­tás formájában hangzott el a figyelmeztetés, másik négy vagy öt várakozó ügyfél előtt! A megdorgált asszony fülig vörösen aligha figyelt az intő szavakra. Egyre csak az jár­hatott az eszében: micsoda híre megy az ő ügyének más­napra a városban. Mikor tá­vozott, mindenféle érzése le­hetett, de józan belátást alig­ha ébresztett benne ez az „el­beszélgetés”. Utóbb — négyszemközt — szóvá tettem az előadónőnek, amennyire kívülálló szóvá te­het ilyesmit, Ö az aktákat és kolléganőit hívta bizonyságul: mennyi és milyen emberrel kell neki nap mint nap fog­lalkoznia, s meg lehet érteni, ha ő is elveszti néha a türel­mét, megfeledkezik a tapintat­ról. Lehetnek neki is rossz napjai, gyötörheti migrén, le­het fáradt, deprimálhatja őt is valami rosszul sikerült csa­ládi vagy hivatali ügye. Ez mind így igaz. De leg­alább ennyire igaz az is, hogy mindenki, akinek hatóságnál, hivatalnál dolga van. joggal várja, hogy az ügyintéző ne legyen ideges, ne legyen mig­rénje, s tisztességesen, türe­lemmel bánjon vele. A tanácsok működésével kapcsolatban évek óta vissza­térő követelmény a kulturál­tabb, színvonalasabb ügyinté­zés, s mivel kevés történt ez ügyben, jogos követelmény ma is. A tanácsoknál ezt úgy szokták megrágalmazni, hogy a statisztikák szerint évente minden állampolgár megfor­dult egyszer-kétszer a tanács­nál, s az apparátus megítélé­sében legdöntőbbnek azt tart­ja a lakosság, hogy ott az ő konkrét ügyében miként fog­lalkoztak vele. Elsősorban ez motiválja a tanácsok megíté­lését, s ez lehet egyik legna­nek. Ebben az értelemben előrelépés is volt. Előrelé­pés volt a szocialista ter­melési viszonyok tökéletesí­tése terén a szocialista gaz­daság irányításának fejlődé­sében az irányítás eszközei­nek, formáinak gazdagodásá­ban. Előrelépés volt a szo­cialista gazdálkodás haté­konyságának növekedésében. Lenin tehát az áru- és pénz- viszonyok felhasználásában a szocializmus teljes felépíté­séhez szükséges egyik gaz­dálkodási módszert látta. Ezek a lenini gondolatok a húszas évek vége felé egy­re jobban elhalványodtak és a szocializmus építésének gyakorlatában háttérbe szo­rultak. Sztálin az árucserét a különböző szocialista tulaj­donformák egyidejű fennál­lásából vezette le. Az ál­lami tulajdonon belüli ter­mékforgalmat nem tekintet­te árucserének, a szocialista társadalom fejlődését az áru­termelés szűkítésével kap­csolta össze. Ebben a kér­désben Sztálin nem előre lé­pett a lenini gondolatok to­vábbfejlesztésében, hanem visszafelé tett egy lépést, már Lenin idejében is túlhala­dott álláspont felé, s ez gá­tolta az alkotó viták kibon­takozását, a szocialista ter­melési viszonyok mélyebb megismerését és továbbfej­lesztését. A lenini gazdaságpolitika különös jelentőségre tett szert, amikor a szocializmus kilépett egy ország keretei­ből, a kapitalizmus járma alól felszabadult népek — köztük hazánk is — a szocia­lizmus építésének útjára lé­pett. Lenin elméleti öröksége, a Szovjetunió tapasztalatai a szocialista társadalom épí­gyobb segítője, illetve aka­dálya a tanácsok és a lakos­ság közötti jó kapcsolatnak. A kulturált ügyfélfogadás korántsem a hangvételből áll: az már megkezdődik a tanács épületének kapujánál, ahol az ügyfelet el kellene igazíta­ni, de nagyon kevés helyen teszik. A tanácsok bejáratai­nál levő eligazítj táblák leg­több helyen egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy el is igazítsanak valakit: az épüle­tek labirintusában ezektől még menthetetlenül el leltet tévedni. Hát még az ügyek labirintusában ...? Hányán tudják, hogy mit takarnak az olyan fogalmak, mint igazga­tási osztály, titkárság, szociál­politikai csoport stb.? Valami olyasmire lenne szükség, mint amivel most próbálkoznak többfelé az or­szágban: olyan eligazító sze­mélyt alkalmaznak, aki az ál­lampolgároknak felvilágosí­tást tud adni ügyes-bajos dol­gaik intézésének módjáról. És a kulturált ügyintézés minimumai közé tartozna, ha rendet teremtenének a papí­rosmunkában, formájában és tartalmában egyaránt. Ha nem „kenyérpapíron”, olvas­hatatlan gépírással és néha olvashatatlan stílusban, sok helyesírási hibával adnák ki a tanácsi pecséttel ellátott pa­pírokat. Ha nem születnének „lekeni”, semmitmondó in­doklások, amikből az ügyfél annyit ért meg, hogy „így döntöttek, mert így kellett dönteniük”. Mennyire a minimumok kö­zé tartozna, hogy — különösen kényes ügyekben — ne a töb­bi ügyfél előtt beszéljék meg a dolgot, mint mostanában már az orvosi rendelőkben is szokásos. Oda tartozna, hogy leültessék, vagy le tudják ül­tetni a várakozó ügyfeleket, s hogy ne a legnagyobb csődü­letnek fittyet hányva kezdje­nek el kávézgatni az irodá­ban. S hogy lehet-e migrénje az ügyintézőnek? Tiszta szívből kívánjuk az ellenkezőjét, de hát lehet neki. Ám koránt­sem ez a kulturált ügyintézés legnagyobb veszélye, hanem, hogy sok helyen a fejgörcsök szünetében sem hatja át ta­nácsaink ügyintézőinek mun­káját a figyelem, udvariasság és pontosság. Ami pedig — a rossz kedv ide, rossz kedv oda — mégiscsak a dolguk lenne. Eötvös Pál tésében felbecsülhetetlen se­gítséget jelentett számunkra. Valóra vált, amit Lenin mon­dott a szocializmus építésé­nek tapasztalatairól: „Ez a tapasztalat nem megy feledésbe... Ez a tapasztalat, mint a szocializmus vívmánya bekerül a történelembe és ezen a tapasztalaton fogja a jövő nemzetközi forradalom felépíteni a maga szocialista épületét!” A gazdaságirányítási rend­szer reformjának kidolgozása során a politikai gazdaságtan, a közgazdaságtudomány újra visszanyúlt Leninhez a NEP- pel kapcsolatos munkáihoz, amely útmutatást nyújt a ma problémáinak megválaszolásá­ra. Amikor a lenini tanításokra hivatkoztunk, nem azt mond­tuk, hogy a lenini NEP-politi- kát valósítjuk meg. Az eltérő történelmi körülmények csak hamis párhuzamhoz vezetné­nek, mert a NEP-politika be­vezetése a Szovjetunióban olyan viszonyok között való­sult meg, amikor a szocialista ipart, a kisáru termel és ten­gere vette körül és még jelen­tős volt a kapitalista gazdaság is. Mi leraktuk a szocializmus alapjait, a szocialista termelé­si viszonyok uralkodóvá vál­tak az egész népgazdaságban. Mi most azokat a lenini gon­dolatokat ragadjuk meg, amely a mi viszonyaink között 50 év távlatában ma is eleven erővel hatnak, amelyeket Lenin a szocialista árutermelésről, a szocialista vállalatok közötti piaci kapcsolatokról, a szocia­lista vállalatok irányításáról és a szocialista gazdaságirá­nyítás formáiról mondott. Ma már elméletileg egyér­telműen elfogadott, hogy az árutermelés, az árutermelés kategóriái a szocialista terme­— Nagy elvtárs az előbb tő­keszegénységről beszélt. Hogy áll általában — anyagilag — a szövetkezet? — Járási szinten a közepe­sek közé tartozik, ha a tagok részesedését vesszük figye­lembe. Tavaly a tagok és al­kalmazottak egy tízórás mun­kanapra jutó átlagkeresete 85,75 forint volt. Nem is ezért fáj elsősorban a fejünk, ha­nem a fejlesztési lehetőségek miatt. Éveken át 80:20 volt az arány a tagi részesedés és a feljesztési alap között. Ez a 20 százalék nagyon szűkös lehetőségeket biztosított a fejlesztésre. Most történt meg először, hogy 803 ezer forint biztonsági tarta­lékot képezhettünk. Fejlesz­tésre az idén 1360 000 fo­rintot fordíthatunk. Nem sok, de még ebből is fél milliót visznek el a hiteltörlesztések! Fejlesztésre valójában 800 ezer forintunk marad. Ebből 550 ezret fordítunk a gép­park kiegészítésére. Első hal­lásra szép summának tűnik. Igen ám, de egyetlen DT 75- ös lánctalpas traktor — a hozzávaló ekével — több mint 300 000 forintba kerül! Ezért fái a fejük a szakvezetőknek. Ma már minden beruházás­hoz „le kell tenni az asz­talra” a saját hozzájárulást. Miből? Hiszen még karban­tartást, felújítást is csak úgy tudunk végezni, ha legalább 2—3 évre szóló, középlejá­ratú hitelt kapunk hozzá. Hi­telt kellett felvennünk a bel­ső villanyhálózat 142 ezer forintos felújítási költségei­hez, sőt, a gazdaság első félévi üzemeltetéséhez is! Nagy Károly egy kis kese­rűséggel folytat j a: — Egy kicsit az az érzé­sünk, hogy az új mechaniz­mus adta lehetőségek még- jobban elmélyítik a „gazdag” és a „szegény” termelőszövet­kezetek közötti szakadékot... lesi viszonyok szerves részét képezik. A proletárdiktatúra kivívásával a termelési eszkö­zök társadalmi tulajdonba vé­telével, a szocialista tervszerű­ség primátusának érvényesíté­sével, az áruviszonyok egész rendszere új szocialista tarta­lommal telítődik. A szocialista termelési viszo­nyok mélyebb megértése veze­tett el ahhoz a felfogáshoz, amely szerint a szocializmus­beli áru nem a kapitalizmus csökevénye. A piac a tervsze­rűség viszonyai között nem az ösztönösség, az anarchia érvé­nyesülésének területe, hanem a szocialista termelési viszo­nyok konkrét megjelenési for­mái. A szocializmus politikai gaz­daságtanában végül is eljutot­tunk annak felismeréséig, hogy a terv és a piac — az arányosság és dz értéktörvény nem egymást kizárói ellentét­párok, hanem a szocialista ter­melési viszonyoknak egymást feltételező pólusai, amelyek között érvényesülő kölcsönha­tás biztosítja a szocialista gaz­daság hatékony irányítását, gazdasági rendszerünk jobb hatásfokkal való felhasználá­sát. A tervgazdálkodás keretein belül funkcionáló szabályozott szocialista ipar, az értékkate­gória, az értékrtörvény érvé­nyesülésével egyre jobban ki­kényszeríti a munkaerővel va­ló takarékoskodást, az élő és holt munka legésszerűbb kom­binációját a társadalom terme­lőerőinek legésszerűbb elosztá­sát, a termelőerőknek legha­tékonyabb felhasználását azon keresztül, hogy a piac nem a ténylegesen kifejtett munkát, hanem csak a társadalmilag szükséges munkát ismeri el valóságos értékként. Azok a tsz-ek, amelyek jobb adottságaik révén megfelelő tőkével, befektethető ala­pokkal rendelkeznek, nem­csak a tagi részesedést tud­ják növelni, de a bővített újratermeléshez szükséges be­ruházásokat, fejlesztést is; a tőkeszegény termelőszövetke­zetek pedig szinte beleragadnak a sárba. Ezen — véleményem szerint — a regulativ adó progresz- szív rendszere sem változ­tat... Ne értsen félre: nem állunk a csőd szélén, nem a jelen miatt aggódunk. A jövőt szeretnénk biztosabb­nak, gazdagabbnak látni. — Azért a jelenben is vannak anyagi gondjaink — veti ellene Takács Lajos. — A legutóbbi taggyűlésen pél­dául a párttagság sürgette: hasson oda a pártszervezet, hogy a tsz vásároljon új te­hergépkocsit, mert a régi maholnap szétesik. Tudja, milyen keserves feladat meg­mondani, hogy nincs rá pénz?! — Elemezte már a pártszer­vezet: hol van a kiút a ne­hézségekből? — Sok feltétel szükséges hozzá. Mindenekelőtt munka­erők kellenek, főleg fiatalok. Most talán, megtört a jég. Az április 2-án tartott, terv­tárgyaló közgyűlésen — jó ideje először — pozitívan zárult a munkaerőmérleg: 11 kilépővel szemben 26 új tsz-tagot vettünk fel, köztük kilenc fiatalt. Sokat kell még tennünk a kemizá- lás, a talajerő-visszapótlás terén is. Ez megint csak a munkaerőhelyzet függvénye; nem véletlen, hogy éveken át csak repülőgéppel tudtuk megoldani a növényvédelmet, műtrágyázást. Sokat várunk a kosárfonóüzemtől is, amely egyre jelentősebb megrende­léseket kap. — Elégedett a tagság a ve­zetéssel? Kényes kérdésnek szántam, Tudjuk, hogy a szocializmus tervszerű arányos fejlődésének törvénye — mint minden gaz­dasági törvény — csak mint uralkodó tendencia érvényesül. A társadalmi termelés és a szükséglet arányainak teljes egybeesését még a legtudomá­nyosabban megalapozott ter­vek sem biztosíthatják. Ezért a legtökéletesebb tervek is csak megközelítően fejezik ki e gazdasági törvény követelmé­nyeit és juttatják érvényre gazdaságpolitikai célkitűzé­seinket A szocializmus építésének gyakorlata bizonyította szá­munkra, hogy a tervgazdaság nem mondhat le a piac aktív szerepéről, amely a maga automatizmusával korrigálja előrelátásunk fogyatékosságait. A szocialista piac automatiz­musa biztosítja a tervező szer­vek és a vállalatok félé az azonnali visszacsatolást, jelzi a gazdasági döntések helyessé­gét, vagy helytelenségét, így hatékony eszköz a tervszerű­ség, a gazdaságpolitikai célok megvalósításában, r vö»‘alatt tevékenység őrien Pártunk Központi Bizottsá­ga lenini módon járt el, ami­kor a gazdaság irányításának új eszközeit, formáit a szocia­lista gazdaság hatékonyságá­nak szolgálatába állította. Nem formálisan, hanem alkotó mó­don. nyúlt a lenini tanítások­hoz. A szocialista termelési viszo­nyok további tökéletesítése és további kibontakoztatása fo­kozza szocialista gazdaságunk működésének hatékonyságát, meggyorsítja a termelőerők fejlődését, elősegíti gazdaság- politikai céljaink mielőbbi va­lóra váltását. de a válasz nem hagy két séget: — A december elsejei ve­zetőségválasztó közgyűlésen titkos szavazással, egyetlen ellenszavazattal választották újjá az elnökünket. A kér­dés jogosságát nem vitatom, de nem a vezetéssel és a szaktudással van nálunk baj. Az adottságaink rosszak. Földjeink a Galgától messze, a község ellenkező részében feküsznek, erodált dombhá­takon ; aranykorona-értékük alacsony, az öntözés itt meg­oldhatatlan. A lakosság zö­me — és éppen a legopti­málisabb korú munkaerő — a fővárosban, az ikladi és a gödöllői ipari üzemekben keresi a kenyerét. Ez nem új jelenség, nem kortünet Aszódon, itt már a második világháború előtt is kisebb­ségben voltak a mezőgazda- sági foglalkozásúak. Nem panaszképpen, csupán a tény kedvéért ismétlem: ehhez a taglétszámhoz sok a 94 nyug­díjas és földjáradékos. — De, hogy valami jót is mondjak, a tagság ragaszko­dik a szövetkezethez, és évről évre jobban összeforr. Erre Mint annak idején már be­számoltunk róla, Pest megyé­ben hat, veszteséggel működő termelőszövetkezetben rendel­tek el a tavasz elején szanálási eljárást. Az erre a célra alakított bizottságok azóta mind a hat közös gazdaságban megvizsgálták az ered­ménytelenség okait, javas­latot tettek a pénzügyi ne­hézségek áthidalására, il­letve a sikeres gazdálko­dás megteremtésére. Közülük a csővári Virágzó, a domonyi Dózsa és a letkési Bástya termelőszövetkezetről már megírtuk, miért keletke­zett náluk tavaly nagy össze­gű veszteség. A megyei tanács végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülése napirendre tűzte és megtárgyalta a gödöllői Pe­tőfi, a péceli Zöld Mező és az őrszentmiklósi Egyesült Ba­rátság termelőszövetkezet ügyét is. Miként a szanálási eljárás­ról készült jelentés megállapí­totta, ezekben a közös gazda­ságokban — a mostoha köz- gazdasági körülmények és a kedvezőtlen természeti adott­ságok mellett — nagyrészt hoz­zájárult az eredménytelenség­hez a szakértelem hiánya, a pazarlás és a felelőtlenség. Gödöllőn például, annak el­lenére, hogy nagy mennyiségű szerves trágyával rendelkez­tek, a Petőfi Tsz szakirányitói elhanyagolták a táperő-vissza- pótlást. A szövetkezet vezetői minden előzetes kalkuláció, közgazdasági és piaci ismeret nélkül szervezték meg a kü­lönböző ipari melléküzemeket. Súlyos hiányosságokat fedezett fel a bizottság a könyvelésben és a pénzgazdálkodásban is. A készletek nagyobb részét nem vették nyilvántartásba, a pénz­tárt egész évben senki sem el­lenőrizte. Az „eredmény”: majd’ hárommillió forint vesz­teség. A bizottság javaslata szerint a főkönyvelő nem al­kalmas e fontos poszt betölté­sére. Ugyanakkor felelősség terheli az elnököt és a szövet­kezet jogtanácsosát is. A péceli Zöld Mező Terme­lőszövetkezetben egymillió 51 ezer forint alaphiánnyal zár­ták az elmúlt esztendőt. A legfőbb okok között az agrotechnikai fegyelem megsértése, a szakszerűt­len takarmányozás, az építőipari részlegben meg­ismétlődő szabálytalanság szerepel. is hadd említsek egy példát. Volt idő, amikor a járás nem nézte jó szemmel, hogy az amúgyis szerény szociális­kulturális alap egynegyedét minden évben kétnapos kol­lektív kirándulásra költjük. Mégis megtettük, mert az emberek követelték. Azt mondták, a nehéz munka után megérdemelnek annyit, hogy két napot együtt tölt­hessenek az ország legszebb vidékein. El is jönnek, mind. akik rendszeresen részt vesz­nek a közös munkában! Ez pedig a párttagok — elsősor­ban a pártcsoportbizalmiak — jó szervezőmunkáját dicsé­ri. Mert ha idősek is a mi kommunistáink, azért lehet rájuk számítani. A taggyűlé­seinkről csak a betegek szok­tak hiányozni. Még a nyugdí­jasok is mind eljönnek, er­ről gondoskodik a nyugdíja­sok pártcsoportjának bizal­mija. A gyűlések elevenek, az emberek tudnak és szerel­nek véleményt nyilvánítani. Van olyan közgyűlés, hogy huszonötén szólnak hozzá a napirendhez. Sok gonddal-bajjal küszkö­dik az aszódi termelőszövet­kezet. Az anyagi nehézsége­ken kívül akad még leküz­deni való a fejekben, a gon­dolkodásban is. De már ezen az úton is megtették az első Felelősség terheli mindezekért a volt elnököt, Vig Sándort, Csopják Tibor volt főmezőgaz­dászt, de Pirók Ilona főköny­velőt is. Az őrszentmiklósi Egyesült Barátság Termelőszövetkezet tavaly kétmillió 281 ezer fo­rint mérleg szerinti veszteség­gel működött, s emellett több mint 3 millió forint alaphiánya is keletkezett. „A szövetkezet felső és középszintű irányítá­sában — olvashatjuk a bizott­ság jelentésében — nagyfokú szakszerűtlenség és felelőtlen­ség tapasztalható. Az anyag- és bérgazdálkodás, a takaré­kosság legkisebb jelét sem mu­tatta. A gépeket, épületeket és eszközöket korántsem használ­ták ki. Ugyanakkor a közép­irányításban sok volt a feles­leges és improduktív munka­erő. A szervezetlen, pazarló gazdálkodásért elsősorban Tóth Sándor volt elnök a fe­lelős, de mulasztás terheli Szé- csi György főmezőgazdászt, aki többek között Csernik Pál fő- kertésszel elhanyagolta a sző­lő-, spárga- és szamóca ültet­vényeket. (A szőlőszaporító anyagból „csak” 74 ezer fo­rint érték ment tönkre. Hadd tegyük még hozzá, hogy a veszteséghez vezető költség- gazdálkodásért Gönczöl Gyu- láné volt főkönyvelő is nagy­mértékben felelős. Dr. Házi Béla jogtanácsos sem állt eb­ben a szövetkezetben hivatása magaslatán. A különleges hasznosítású területek jogi rendezetlenségéért, a be nem hajtott és kétes követelések nagy összegéért, a termelőszö­vetkezetre hátrányos bérleti és munkaszerződések megköté­séért felelős. A szanálási bizottságok, mint már említettük, vala­mennyi szövetkezetben javas­latot dolgoztak ki az eredmé­nyes gazdálkodás feltételeinek megteremtésére. Ezenkívül hogy minél előbb kilábalhas­sanak a nehéz helyzetből, szanálási hitelt kapnak. és ahol indokolt, dotáció­val segítik a szövetkezetek talpra állítását. A bizottságok egyben arra is javaslatot tettek, hogy az anyagi segítséget hogyan hasz- - nálhatják fel a leghatékonyab­ban. A veszteséget előidéző vagy ahhoz hozzájáruló veze­tőket természetesen felelősség­re vonják. .— SP — lépéseket... Nyiri Éva Pazarlás, felelőtlenség, szakszerűtlen vezetés Mit állapított meg a szanálási bizottság Gödöllőn, Pécelen és Őrszentmiklóson ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents