Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
Ck voltak az elsők... Érdekes találkozó színhelye volt a múlt héten a Csikós József utcai szakmunkástanulóintézet. Olyan növendékek rendeztek találkozót, akik húsz évvel ezelőtt az akkor alapított iskola első tanulói voltak. Beszédet mondott Solt Árpád, az első igazgató és Szin- tai Márton, a jelenlegi igazgató. Ott volt Hegedűs Lajos oktató, dr. Lukács Ferenc nevelő (ma tanácselnök), Kovács György tanműhelyvezető. A ZENE VASÁRNAPJA; VÁC I NAPLÓ A pest megyei hírlap KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM 1970. MÁJUS 12., KEDD Fesztivál és Eafúvós verseny Vonaton, réven, autóbuszon érkeztek vasárnap reggel városunkba távoli helységekből a zeneiskolák szólistái és együttesei. Érdeklődés kísérte a művelődési központban rendezett fafúvós versenyt. Dunaújváros, Cegléd, Nagybátony, Salgótarján fuvolásai, klarinétosai és oboásai sorra bemutatták a kötelező és szabadon választott műveket. A fúvószenekarok Duna- partra tervezett térzenéjéből — a hűvös, esős idő miatt — „teremzei<?” lett. A Géza király téri gimnáziumban mutatta be műsorát a érdi együttes Csik Antal, a szentendrei zenekar Papp Tibor, a fóti fúvósok Puska László, és a váci fúvósegyüttes Ábrahám Balázs vezénylésével. Ugyanott kezdődött — versenyen kívül — négy órakor a vonószenekari bemutató. Cegléd, Szentendre és Vác ifjúsági együttesei Dávid Sándor, Markovich Judit és Bogányi Tibor vezetésével méltó befejezéssel zárták a zene vasárnapját. A III. zenekari jesztiválon részt vett Dobray István, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője és Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője is. — Huszonötéves munka gyümölcse ért most be — ősz szegezte Balassa György főiskolai tanár, a zsűri elnöke, a bíráló bizottság véleményét. — Külön örömünkre szolgál, hogy az országban először Vácott rendeztek fafúvós versenyt. Hargitai Károly átnyújtotta a díjakat. A csoportok első helyezettjei lettek: Csernok Emilia (Vác), Pogáts József (Nagymaros), Angyal Zsolt (Tatabánya) és Sándor János (Nagybátony). Cegléd, Érd, Főt, Szentendre és Vác zeneiskolái díszes emlékserleget és oklevelet kaptak. A fesztivál Arany Isitván váci tanácstitkár zárószavával ért véget. / (p. r.) Könnyező szemű édesanyák Megható ünnepség zajlott le Anyák napján a Burgundia utcai szociális otthonbah. A Forte-gyár nőbizottsága ezúttal sem feledkezett meg városunk legidősebb édesanyáiról és kedves műsorral, ajándékkal szerzett örömet az otthon lakóinak. Pöttyömnyi óvodások mondtak verseket az édesanyáról, nagyanyáról és csengő hangon énekeltek anyák napi köszöntőket. Taps csak gyéren hangzott a műsorszámak végén, mert a reszkető, halvány kezek az előretörő könnyeket törölték le. Szereplésük befejeztével az apróságok fürgén osztották szét a virágot, édességet, és a kis szíveket. Szeretettel hozták, i M. V. A GYŐZELEM NAPJÁRA EMLÉKEZTEK HÁROMEZREN A SZERELŐCSARNOKBAN Pest megyei titkára, valamint a Váci Járási Pártbizottság, a járási tanács, Dunakeszi nagyközség és a Járműjavító párt, állami és társadalmi szerveinek képviselői. Révay Sándor szakszervezeti titkár bevezetője után Erdei Lászióné mondott ünnepi beszédet, majd A. M. Szorokin magyarul emlékezett meg a győzelem napjáról. Szót kért az ünnepi nagygyűlésen M. K. Szergejevics ezredes is. Üdvözölte az ünnepség részvevőit prof. Peter Steiniger. Ezek után Erdei Lászlóné átadta az Országos Béketanács kitüntető jelvényét és oklevelét dr. Monori Balázsáénak, a Pest megyei Nőtanács elnökének, Csík Lajosnak, a gyáli HNF elnökének, valamint Vancsa Péter kistarcsai nyugdíjasnak, a békemozgalomiban kifejtett munkásságáért. Az ünnepség részvevői az indokínai agressziót elítélő tiltakozó táviratot küldtek az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségére. (szőnyi) Az ünnep szónoka Az MSZMP Pest megyei Bizottsága, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága, valamint a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa közös ünnepséget tartott pénteken a Dunakeszi Járműjavítóban. A győzelem napjáról emlékeztek meg az üzem hatalmas szerelőcsarnokában, mintegy háromezer dolgozó előtt Az elnökségben helyet foglalt: Erdei Lászlóné, az MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Lendvai István, a Pest megyei Pártbizottság titkára. Alexandrov Mihajlovics Szorokin, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, Mirovcsenko Konstantin Szergejevics ezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok katonai parancsnokságának képviselője, prof. Peter Steiniger, a Bé- ke-világtanács, valamint az NDK Országos Béketanácsának tagja, Alfred Kurze, a Bé- ke-világtanács NDK-küldöttsé- gének tagja, Palotás Károly, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára, S. Hegedűs László országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront CONSTANTIN TER V" Foto: Törnek BALOGH NÉNI KÉRDEZI: sajnálják tólem*? S a P a O « R ■ T Munkahelyi A közelmúltban indult be a i lyás labdarúgótornája Alsógö- munkahelyi spartakiád kispá- I dön. Nyolc csapat vett részt az első fordulóban. Eredmények: Törekvés—Építők 3:1, Traktor—Lendület II 0:0, Építők— MŰFÉM 0:0, MŰFÉM—Traktor 1:0, Lendület I—Kubikos 6:0, Törekvés—Kertészet 6:1. A fordulókat szerdánként és csütörtökönként bonyolítják le. VALASZ A PAPVOLGYIEKNEK: Ki irt valótlant? Izgatott női hang kereste tegnap telefonon szerkesztőségünket, Lami Györgyné, Vác Papvölgy dűlő 3. szám alatti lakos, és a következőket közölte : — Önök a Váci Naplóban háromszor is megírták, hogy a Mi lenne, ha fociznának a nők? Laptársunk, a miskolci Déli Hírlap, hasábjain több írás jelent meg egy nem mindennapi témáról: legyen-e vagy sem női labdarúgócsapat? Érvek és ellenérvek hangzottak el, de végül is azt olvashattuk ki a lapból, hogy a miskolci sportbarátok szívesen megnéznék, hogyan fociznak a hölgyek. Találtak már olyan sportvezetőket — egyelőre titokban tartják nevüket —, akik hajlandók lennének patronálni a gyengébb nem tizenegyeit — természetesen, elegendő jelentkező esetén. Munkatársunk Berki Józsefet. a járási TS-elnökét kérte meg, nyilatkozzék: mi lenne, ha lenne, és lehetne-e a járásban női csapat? — Vannak olyan országok, ahol női labdarúgó-bajnokságot is rendeznek ... Miért ne lehetne itt is? Felmerül azonban a kérdés: nem káros-e az egészségükre? Hiszen nem véletlen az sem, hogy a nők nem játszhatnak nagypályán kézilabda-mérkőzést... Magunkról csak annyit, ha a sportorvosok is úgy érzik, hogy nincs akadálya, akkor mi segítjük a szervezést. Egyébként arra gondoltunk, hogy az országos sportnapok keretében kihívjuk a város hölgyeit egy barátságos labdarúgó-mérkőzésre ... Legyen női foci, vagy se? Erre kérünk, választ a város és járás sportbarátaitól.,. —ms— Papvölgy dűlőben az elektromos hálózatot feszültség alá helyezik. Nyolc éve várunk erre. Mindannyian kétezer forinttal hozzájárultunk az oszlopok felállításához. Tizen- egyedike van: a villany ma sem ég. Felhívtam a városi tanács műszaki osztályát, ahol azt a felvilágosítást kaptam az osztályvezető helyettesétől, hogy a közlemény újságírói túlzás! Miért írnak valótlant? Mi is azonnal felhívtuk Hajas József osztályvezető főmérnököt. Sajnos, sem őt, sem helyettesét nem találtuk. Ezért anélkül vagyunk kénytelenek válaszolni Laml Györgynének és a papvölgyieknek, hogy az illetékesekkel beszéltünk volna. Válaszunk pedig a következő: Az április 28-át követő három napon megjelent hír a városi tanács építési és közlekedési osztályának fizetett hirdetése, amit az apró betű és az utána zárójelbe tett X is jelez. Ezt a hirdetést az osztály munkatársa a Magyar Hirdető Jókai utcai kirendeltségén adta fel, s mint ilyenhez, a szerkesztőségnek semmi köze! Amennyiben a közlés valótlan, úgy a hibát a városi tanács építési és közlekedési osztálya követte el. VÁCI NAPLÓ szerkesztősége Balogh Jánosné már nyugdíjban van. Hatszáz forintot hoz a postás minden hónapban a Széchenyi utca 11-es szám alatti kis lakásba. Ebből a pénzből hárman élnek. Hetvennégy éves férje nem kap nyugdíjat. A törvény szabta tíz évből még egy hiányzott, és ezt az öregember már nem tudta letölteni a Gumigyárban. Hadirokkant, és féloldala már teljesen béna. A szoba-kony- hás lakásban még egy családtag, Balogh néni fia él. Él? Az idegbajos, vesebajos férfi az elsötétített szobában kínlódik a maga és környezete életét megkeserítve. Hárman, egymást kínozva és saját magukat emésztve. Az elesett öregasszony sír. Csak úgy öregesen, könny nélkül, ahogy a nagyon megbántottak szoktak. Panaszának nem tudok gátat vetni. Szélesen és megállíthatatlanul ömlik, hömpölyög. — Tessék megmondani, mivel érdemeltem meg, hogy még az újságban is kiírtak? Igaz, a nevemet nem említik, de mindenki tudja, hogy én árultam a napraforgómagot a Széchenyi utcában. Magam is beteg vagyok, nem tudok elmenni dolgozni -nyugdíjas létemre, meg aztán a két beteggel mi lenne? Érettük tettem csak... Irígylik tőlem? Húsz forint szokott összejönni esténkint, rögtön elvásároltam a tízesben, citromot, cukrot, ezt-azt vettem a betegeknek ... Sírdogál Balogh néni, és panaszkodik, hogy nézzem csak meg a várost, több helyen is árusítják azt, amit őneki bűnéül rónak fel. Öt eltilthatják az árusítástól, de fogyasztását semmiféle rendelet sem szüntetheti meg. — Nem fordult a városhoz segítségért? — kérdem Balogh nénit, amikor sikerül félbeszakítanom. — De igen. Erzsiké a tanácsnál nagyon kedves hozzám, segítséget ígért, nagyon bízom benne ... Mi is bízunk Erzsikében, és a tanács segítő szándékában. Tudjuk, hogy a segítő szándék kevés, a segélykeret véges — de Balogh néni nem veszítheti el hitét az emberekben. Azoknak is igazuk van, akik óvják a város tisztaságát, rendjét. De az utcánál sokkal fontosabb az ember, mert az ő bajaik még a legtisztább falakat is elszür- kítik. — csankó — Az alsógödi Egyesült Termelőszövetkezet foglalkozik egy sportegyesület létrehozásának gondolatával. Ezzel segítenék a szövetkezet kispályás labdarúgócsapatainak rendszeres sportolását. Lucullusi lakoma - kisalagi módra Bensőséges ünnepség volt Foton a dolgozók gimnáziumának ballagása. Tiszteletre méltó dolog, hogy felnőtt emberek, családanyák, sokat dolgozó munkások négy éven keresztül minden héten beülnek az iskolapadba, hogy tudásukat gyarapítsák. Négy éven át a napi munka után már fáradtan, de lelkesedéstől, a művelődés vágyától hajtva tanulnak, görnyednek éjszakákon át a könyvek fölött, hogy elvégezzék a középiskolát, leérettségizzenek. Ilyen erőfeszítés után bizony érthető, ha a ballagás napját vidáman szeretnék megünnepelni. De hova menjen az osztály? — Most nyílt meg Kisala- gon egy új, remek kisvendéglő: a Hársfa. Menjünk oda! — hangzott el az osztatlan helyesléssel fogadott indítvány. Jó előre jelezték hát a vendéglő vezetőjének, hogy harminc-negyven vendéggel ott kívánnak vacsorázni. — Minden rendben, jöhetnek! — volt a válasz. A vendégsereg megérkezett. A „tanulók” meghívták tanáraikat is, akik oly sok szeretettel segítették őket a nem mindig könnyű tananyag elsajátításában. A társaság hangulata derűs volt, várakozó. Hiszen már az érettségi előtt állnak, s ez a nap az eddig megtett út ünneplése. Bort kértek a felszolgálótól. De bizony fura íze volt az italnak. — Ecetes!!! — szögezték le az eredményt az első korty után. — No de sebaj, van más ital is a világon, és mi nem hagyjuk elrontani az esténket, amire oly régen készültünk — hangzott az optimizmust sugárzó vélemény. — Sört kérünk! — Csak pilseni van. — Az még jobb! — imígy a vendég. Megérkezett a sörszerű folyadék. — De hiszen ez bugy- gyant! — döbbentek meg a vendégek. Az igazsághoz tartozik, hogy a harmadik ital, az üveges sör már nem volt rossz. — No, majd az étel!!! — próbálták menteni a hangulatot a rendíthetetlen optimisták. Remek étel a sült máj! Ha meleg és kiadós az adag. Ám itt az étel jéghideg volt, és úgy látszik, tranzisztoros, mert méretei mikroszkópikus vizsgálódást tettek szükségessé. Szívós az ember... Még mindig voltak javíthatatlan álmodozók, akik azt hitték, hogy ennyi malőr után más már nem jöhet. De jött... A pacal..; ínyenceknek való, finom csemege. Ha meleg. De ez hideg volt, mint egy jó formában levő mirelit-reklám. Mi kellhet még egy ilyen remek vacsorához? Hát persze, kenyér!!! Volt is, de csak háromnapos, penészes. Méltó befejezése a lucullusi lakomának. Még csak annyit: fél tizenegykor a teremben levő harminc-harmincöt vendég feje fölött oltogatni kezdték a szép kis csillárokat. A kisalagi Hársfa vendéglő így „biztosította” az összejövetel sikerét. Akik ott voltak, sokáig emlékeznek majd rá! 1 c
