Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

PESTMEfrVEI HÍRLAP XIV. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM KÉT EV MERLEGE N KIADA SA 1910. MÁJUS 12., KEDD Mostoha körülmények között kiemelkedő munkát végez a városi tanács könyvtára A MŰVELŐDÉSI AUTÓRA ÓRIÁSI SZÜKSÉG LENNE IS Az elmúlt évben 3 ezer 314 olvasója volt a könyvtárnak, 29 ezer esetben látogatták meg és kikölcsönöztek 91 ezer 500 könyvet. Ezek a számok ma­gasabbak az 1968-as eredmé­nyeknél, s nagy erőfeszítés eredményeként születtek meg. A könyvtár elvesztette kira­katait, és a tv is közbeszólt, hátráltatta az eredményes munkát a könyvtár szűkössé­ge is. Született már a bővítés­re végrehajtó bizottsági ha­tározat, addig azonban míg a cserelakások meg nem épül­nek, nem oldható meg az épü­letben lakó két család kiköl­töztetése. Évről évre csökken a for­galom a külterületi köl­csönző helyeken. Össze­hasonlítva az elmúlt évi ! adattal, kilencvennéggyel lett kevesebb a tanyai ol­vasók száma. A külterületi kölcsönzők könyvtárosai áldozatkészen munkálkodnak, legtöbben tíz­tizenöt éves gyakorlattal ren­delkeznek, de számolni kell azzal is, hogy olvasógárdájuk kiöregszik, s a fiatalok inkább, bent a városbalátogatják a könyvtárat. Nagy segítséget je­lentene, sűríthetnék a cserét, s esetleg még rendezvényeket -is tarthatnának. A külterületi kölcsönzők közül négy az el­múlt évek folyamán klub­könyvtárrá alakult. Szaporo­dott a kisebb szakszervezeti és iskolai könyvtárak állománya is, ezekkel a városi könyvtár kapcsolata jó. Á kutatóterem forgalma évente másfél ezer. Különö­sen a konzervgyári szocialis­ta brigádok vetélkedőjének előkészítésében volt nagy sze­repe, a versenyzők itt készül­tek. A bővítés lehetővé tenné a kutató nagyobbítását, sőt folyóiratolvasó berendezését is. Csökkent az évi pénzösz- szeg, amit könyvek vásár­lására fordíthattak. 1968- ban több mint 110 ezer forintjuk volt, az idén ed­dig mindössze 40 ezer fo­rint szerepei a költségve­tésben. Összevetve a könyvárak emel­kedésével, a helyzet elég sö­tét, talán bekövetkezik az is, amire eddig még nem volt példa, a könyvállomány csök­kenni fog. Szinte csodálatos a kisszobá- nyi gyermekterem forgalma, több mint 11 ezer alkalommal fordultak meg itt a könyvtár kicsiny, de lelkes olvasói. Bi­zony ők is megérdemelnék, hogy kényelmesebben cserél­hessék ki újra elolvasott könyveiket. A jelentés, amely a városi könyvtár kétéves munkájáról számolt be, sokszor pesszimis­ta hangú, mindezek mellett mégis örömmel állapíthatjuk meg, hogy a könyvtár jól mű­ködik, ha a megyei átlagot te­kintjük. A mostoha körülmények nem hogy elvennék a kedvüket az ott dolgozók­nak, hanem szárnyakat adnak, hogy a nehézsége­ket felülemelkedve hagy­ják maguk mögött. Elismerését fejezte ki Debre­ceni Imréné is, a Pest megyei Könyvtár igazgatója. A végre­hajtó bizottság tagjai a beszá­molóhoz kérdéseket fűztek. Tanai István vb-elnökhe- lyettes arról érdeklődött, mennyiben segítene a könyv­táron a kölcsönzési díjak eme­lése. Debreceni Imréné vála­szában elmondta, hogy erre nem kerülhet sor, hiszen az összeg évente olyan keveset tenne ki, hogy nagyobb kár lenne az olvasók elvesztése. A megye lakóinak mindössze 13 százaléka könyvtári tag, s szá­muknak növelésére ezután is törekedni kell. Most a tanácson a sor! Bevalljuk, kissé bosszankod­va olvastuk május 5-i szá­munkban Gyarmati Klára ál­tal irt „Mi lesz veled, játszó­tér?” című cikket Ugyanis a felszegi óvoda an­nak idején örömmel vette, hogy javaslatát a városi ta­nács illetékes osztálya elfo­gadta és a Tabán utca torko­latában hosszú évek óta elha­nyagolt területet játszótérnek engedélyezte. A játszótér rendbehozása nem 1—2 társadalmi órát igé­nyelt, mint ahogy a cikk író­ja írta, hanem egy kollektíva szoros összefogását. E kollektí­vába aktívan kapcsolódott be a Nagykőrösi Konzervgyár konzerv 3-as üzemének Luha- covice és Gagarin szocialista brigádja, a brigádok patro- nálói és nem utolsó sorban az óvodás gyermekek szülei. A játszótér helye így kiala­kult, de a h'ntaállvány, a pa­dok átszerelése, festése, a ter­mőföld odaszállítása sem gon­datlan emberek, hanem szor­galmas kezek munkája. Csu­pán a rossz felszerelések kija­vításához és a tér bekerítésé­hez kértünk a városi tanács­tól segítséget, amit még nem kaptunk meg. A konzervgyár Rákóczi szo­cialista brigádja pedig arra vállalkozott, hogy játszó (má­szó) eszközöket készít az óvoda gyermekeinek. A közel­múlt napokban ez is elkészült mintegy 60—70 társadalmi óra ráfordítással. Amit tettünk, szívesen tettük, ezért különö­sebb dicséretet nem is várunk, de a lekicsinyítő bírálatot sem fogadjuk el. A kialakulóban levő játszótér építését, ápolá­sát továbbra is vállaljuk, ami elsősorban gyermekeinknek szerez örömet, de az arra lg- kók környezetét is kelleme­sebbé teszi. Ezúton szeretnék köszönte­iét mondani minden konzerv­gyári gazdasági veaetönek, szo­cialista brigádtagnak és bri- gádpatronálónak, akik időt, fáradságot nem ismerve, te­vékenykedtek, segítettek a ját­szótér eddigi kialakításában. Tisztelettel: Felszegi Óvoda Szülői Munkaközössége A munkaközösség nevében *, Tulliusz Lászlóné (örömmel adjuk közzé e sorokat — csupán annyit, hogy az említett játszótér nem azo­nos a cikkben bírált térrel — mert az sajnos most is na­igyon elhanyagolt. — A szerk.) MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Elvira Maciiban. Romantikus történet a múlt századból. Szí­nes svéd film. Korhatár nél­kül megtekinthető. Kísérőműsor: Paradicsom és pokol. Mggyar híradó. Előadások kezdete: 6 és S órakor. „Ballag már a vén diák...” Soha nem voltak még eny- nyien a gimnázium ballagási ünnepélyén, mint ebben az esztendőben. A vendégek szá­ma jóval meghaladta az ötszá­zat. A negyedikesek szépen fel­díszített termekben várták az utolsó csengettyűszót. Utolsó csengettyű! Záró vagy nyitó hang ez? Vagy mind a kettő? Amikor az éneklő diákcsa­pat az alsóbb évesek és a ki­pirult arcú szülők között meg­indult a hagyományos „Élet kapuja” felé, inkább azt érez­tük, kezdődik valami. Uj, is­meretlen, ami eddig még nem volt. Rózsás László igazgató bú­csúbeszédében is a jövő gon­dolata uralkodott, amikor út- rabocsátotta a négy nappali, az egy-egy esti és levelező ta­gozati osztályt. Kedves színfolt volt az ün­nepélyen az irodalmi színpad műsora. A ballagási dalok közben az eltelt négy év emlé­keit idézték fel történetekkel, visszaemlékezésekkel. Az ittmaradók nevében Papp László harmadéves bú­Anyák napi köszöntő Szép ünnep az anyák napja. Virágokat visznek a gyerme­kek annak, akit szeretnek. Virágokat, de honnan? Né- hányan sajnos nem megtakarí­tott pénzükből veszik meg a virágokat, hanem ellopják, fa­lán az édesanya sohasem tud­ja meg, hogy „szerető” gyer­mekének még négy forintot sem ér meg, hiszen csak lopott virággal köszönti. Vasárnap talán még boldog ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Danka István és Balog Mária: Katalin, Radics Ambrus és Szakái Terézia: László. Fehér Mihály és Jva- nics Lídia: Szilvia, Csőke Jó­zsef és Mihál}7 Katalin: Zol­tán, Fekete László és Őrlik Lí­dia: Szilvia, Hajagos-Bali Jó­zsef és Boromlssza Margit' Il­dikó, Péczeli György és Farkas Erzsébet: Tibor, Maga József és Szabó Flóra: Ilona, Bakos István és Fokti Mária: Anikó, Száraz István és Nagy Anna: István, Katona Balázs és Butty Piroska: Aranka nevű gyer­meke. Házasságot kötöttek: Mondi Miklós és Nagy Erzsébet, Szentpéteri Albert és Kovács Erzsébet. Meghalt: Kádas Istvánná. Soltész Mária (Bántős Bánon dűlő 51), Szécsény Sándor (Kustár u. 5.), Kicsi Ferenc (Lencsés, Világos d. 4.), Papp Györgyné, Bűz Julianna (Arany J. u. 32.), Német Fe- rencné, C'zakó Terézia (Dal- mady Gv. u. 6.), Réti Albertné. Huszár Rozália (Abonyi u. 11.), Olasz Sándor (Esedi u. 10), Székely József (Kazinczy u. ?.) MOLYVESZELY! MOLYVESZELY! Égessük el a kukoricaszárat A határban meg mindenfelé sok helyen látni a földeken kukoricaszár-kupokat, sőt fő­leg a belvíz által ellepett ré­szeken, levágatlan kukorica- szárat is. Miután a törvényes rendel­kezések értelmében, a kukori­camoly terjedését meg kell akadályozni, az előző esztendei kukoricaszárat, minden év május 15-ig el kell égetni. Az első tanyai tanító emlékezete A XIX. SZÁZADBAN meg­indultak városunkban az álta­lános népoktatás megvalósítá­sára irányuló törekvések. Ez annyiban jelentett újat, hogy megvalósításával a nép széle­sebb körét vonják be az okta­tásba. A terv megvalósítása során olyan iskolatípust akar­tak felállítani, melyet ma ál­talánosnak mondhatnánk. Az első ilyen „általános” iskola városunkban az 1820-as évek­ben kezdett működni. Az osz­tályok száma egyre szaporo­dott. Ezek természetesen Kőrös belterületén működtek, de a XIX. század második fe­lében már a Homolytályán is működött egy ilyen típusú is­kola. A tanító tisztét itt Kállay Ferenc töltötte be. Ö volt az első, aki tanyán végezte mun­káját. Képesítéssel ugyan nem rendelkezett, de ennek ellené­re katedrát kapott. Rátermett­ségével és hivatástudatával mindent pótolni tudott. 1868- ban a homolytályai magánis­kolában dolgozott. Ennek az iskolának az épülete egy bé­relt tanya volt. Tüzelő nem lé­vén, a téli időszakban a gye­rekeknek maguknak kellett beszerezni a fát, ha azt akar­ták, hogy ne fázzanak. Nem­csak a tüzelőről kellett gon­doskodni, hanem a tanító munkadíjáról is. Bizony a pa­rasztgyerekek csak annyit tud­tak adni tanítójuknak munka­díj fejében, hogy abból meg­élni nem nagyon lehetett. Ezért Kállay Ferenc igyeke­zett a várostól tüzelőt és pénzt szerezni. Megvizsgálták az is­kola helyzetét és az ottani ta­nítás színvonalát. MEGÁLLAPÍTOTTÁK, hogy az eredmények igen jók és a helyi tanács 20 forint segélyt és egy öl fát utalt ki a tanító­nak. Sőt, kifizették a tanya bérleti díját, 60 forintot. Eny- nyi segítség sem volt elég. 1871. április 16-án történt be­adványban sürgeti az állandó tanyai iskolák megszervezését. 1870-ben Kőrösön felosztják a közlegelőket. A felszántott és bevetett földeken gombamódra kezdtek szaporodni a tanyák, s így természetesen a tanítás­ra váró gyerekek száma is nö­vekedett. Azonban Kállay Fe­renc hiába sürgette az állandó iskola felállítását, hozzá segít­séget nem kapott. Közbenjárá­sa mégsem volt hiábavaló. A város kifizette újra a tanya bérletét: 40 forintot, s az isko­lapadok készíttetésére pedig szintén 40 forintot kapott. A TANÍTÓ MINDENT MEGTETT az iskolájáért! Szertárat alapított, amelynek részére többek között térképe­ket is vett. Kérte a várostól, hogy legalább annyi pénzt ad­janak neki, mint egy város­szolgának. Kérését teljesítet­ték, évi 300 forint fizetést ka­pott. A segítség még mindig kevésnek bizonyult, pedig már az eddigi eredmények elérésé­hez is igen sok utánjárás kel­lett. Üjabb közbenjárására Ács József félajánlott földjé­ből 1200 négyszögöl területet azzal a céllal, hogy azon majd a város építtet iskolát. A do­logból nem lett semmi. Kállay Ferenc belefáradt az iskola­szervezés sok energiát igénylő munkájába. Ezért 1874. már­cius 6-án lemondott állásáról. Helyére egy tanítóképzős került, alti kellő gyakorlat hí­ján nem tudta megállni helyét. AZ ISKOLÁT CSAKHA­MAR MEGSZÜNTETTÉK, ugyanis a tanítványok száma egyre apadt. Az ekkor már öreg tanító, bár ereje fogy­tán volt, még egyszer megpró­bálkozott a tanítással. 1876- ban a belső-nyilasi iskolában kapott állást, utoljára az 1877—78-as tanévben tanított. Nem érhette meg az állandó tanyasi iskolák felállítását, a tanyai oktatás elősegítése cél­jából épült iskolákat sem lát­hatta, melyek létrehozásán annyit fáradozott. 1878. május 27-én vitte el tüdőbaja. Te­metése 28-án volt a reformá­tus temetőben, „állásához mért egyszerűségben”. Pesti László volt az az édesanya, akinek nagy kamasz fia, szép, nap’; szálú, érdekesen rózsaszínű tulipáncsokrot vitt. Most azonban szomorodjon el, mert fia lopta a virágot, az Ifjúság útjának egyik kertjéből. 39 centiméteres cipőnyomai — férfi félcipő, hagyományos sa­rokkal — ott éktelenkedtek a tett színhelyén. Örömet szerezni nagyon, jó, de az édesanya, aki ráismer a virágokra, gondolkozzon el egy kissé, mindent megtett-e azért, hogy az anyák napján méltón ünnepeljék? Vagy csak lopott virágot ér­demel ? (sz) csúzott szép beszéddel, majd Fábik Mária negyedikes kö­szöntötte utoljára a ballagok nevében az iskolát, a tanáro­kat. a diákokat. Meghatóan érzékenyült el az emlékeket sorolva, bebizonyítva így ön­kéntelenül is azt a szoros kap­csolatot, mely minden negye­dikest az intézethez köt. Az énekkar számai után Csípő Balázs szólt a ballagók- hoz a városi pártbizottság, a városi tanács és a KISZ váro­si bizottsága nevében. Megható volt hallani Czira Sándomé búcsúzó és köszönő szavait. A szülői munkaközös­ség elnöke most nem társa­dalmi funkciójából következve beszélt, hanem szülőként Minden szavából érződött; egy azok közül akiknek fia vág}’ lánya ott áll kis tarisznyával a vállán, virággal a kezében és sok-sok reménnyel a szívé­ben. Mielőtt a ballagó menet el­indult volna, hogy a várostól is elbúcsúzzon, az énekkar a Szózattal bocsátotta őket útra. A ballagási ünnep egyik leg- szebb száma volt ez a műsor­szám. Az énekkar régen hal­lott szépséggel zengte a Szó­zatot, kifejezve legszentebb emberi kötelességünket: a ha- zafiságot. A ballagok ezután énekelve végigvonultak a városon, majd virágot helyeztek el az Arany János-szobornál. Barátomék, akik­kel rendszeresen összejövünk egy kis csevegésre, ajánlották, legkö­zelebb menjünk el a cukrászdába, egy kicsit húzó­doztam a dologtól, mivel a találko­zásunk hétfőre esett. Milyen jót fogunk unatkoz­ni, mert biztosan csak mi leszünk egyedül, jó, hát legfeljebb hallga­tunk zenét. Tálálkozásunli- kor még egy bá­tortalan kérdést tettem fel — hová megyünk? — Na, ugyan hová men­nénk?! — hang­zott a válasz és már cipeltek is magukkal. Bent kellemes zene fogadott, és Este nemcsak egyedül mi voltunk. Nem sokkal később igazi talp alá va­lót játszott a Ze­nekar. Itt is, ott is táncolni kezd­tek. Előviharzott egy kis „B. B.” is, hosszú, szembe lógó szőke haj — pontosan, mint az igazi, csak sokkal fiatalabb. Tánc közben egy-egy kecses fejrándí- tás és nagy barna szemei elővillan- tak a haj renge­tegéből (ekkor meggyőződhetett partnere és szom­szédai helyzeté­ről). Az ajtóban megjelenik két fiatalember fagy­laltot nyalogat­va. Élénk fi­gyelmet fordítva a táncotokra, bel- jebb-beljebb sé­táltak, mígnem elérték a nagy cserépkályhát, és ennek nekitá­maszkodtak. Nem törődve a csöpögő fagylaltjukkal, — és per. :ze a tánco­lok ruhájával —. gyönyörködtek a forgatagban. Nem így az az idősebb házaspár, akik egy fintort csinál­va, megfogadták az énekes taná­csát, — . aki­nek nem tetszik az menjen el a .., pam, pam ... csu­dába!” Nekünk tetszett, maradtunk. (esa-csa) s nr:: U kks f § n«s U f üiü V J üli: LABDARÚGÁS A FÜVES PÁLYÁN JOBBAN MEGY T Nagykőrösi Kinizsi—Isaszeg 2:0. i Ezen a mérkőzésen játszott ez évben először a Kinizsi labdarúgócsapata a füves pá­lyán a következő összeállítás­ban: Vilcsák II — Horváth, Vass, Vilcsák I, Orbán — Kecskés II, 'Klenovics — Má­té I, Decsi, Kecskés III, Abo­nyi. Már az első percekben Kecs­kés III gólhelyzetet hagyott ki. Utána a vendégek me­zőnyfölényben játszottak igazi gólveszély nélkül, de többet birtokolták a labdát. Vass szögletre szerelt, Vilcsák II védett jól, majd a kapufát ta­lálták el az isaszegiek. A 20. percben ismét Kecskés II előtt nyílt nagy helyzet, de fölé lőtte Decsi átadását. A 27. percben ismét Decsi adott pontos lab­dát Kecskés III-nak, aki oko­san helyezett a hosszú sarok­ba. 1:0. A 35. percben veszé­lyes támadást szögletre szerel­tek a vendégek, Klenovics jó beívelését nagyszerű fejessel csúsztatta Kecskés III a háló­ba. 2:0. Klenovics jó helyzet­ben mellé lőtt. A 38. percben Vilcsák II remekelt, majd Vass tisztázott jó becsúszás­sal. Fordulás után Isaszeg volt a többet támadó, de most már gólveszélyesebben, Vilcsák II szögletre mentett. Decsi—Kle­novics—Kecskés III ígéretes támadást vezettek, de túl­kombináltak. A 60. percben jó közbelépéssel Vass tisztázott, utána Vilcsák II védett szög­letre a kapufa segítségével, majd ismét Vass keresztezett jól. A 65. percben Decsit szögletre szerelték, Máté I elől pedig hazaadták a lab­dát. Ezután Vilcsák 11 percei következtek: jobbnál jobb védések sorozatát mutatta be egymás után. Rajta múlott, hogy gól nélkül úszta meg a mérkőzést a körösi csapat. Köztudott, hogy a füves pá­lyán '.jobban megy a Kinizsi­nek a játék. Ez a mérkőzés is igazolta. Jó mérkőzés volt, ha­zai győzelemmel. A mérkőzés szépséghibája, hogy hazai pá­lyán is védekező rendszerben játszott a csapat és a kezde­ményezést, a középpályát át­adta az ellenfélnek. Még Abo­nyi is védő feladatot látott el. Három csatárral nagyon ne­héz mérkőzést nyerni, ezt is igazolta ez a találkozó. Nem az ellenfél stílusához kell al­kalmazkodni, hanem a saját stílust ráerőszakolni az ellen­félre. összegezve: Kecskés III szerzett két remek gólt, Vil­csák II bravúrosan védett, en­nek köszönhető a győzelem. Nagykőrösi Kinizsi ifi—Isa- szegi ifi 3:1 (3:0). V: Mészáros. Kinizsi ifi: Kocza—Szoko- nya. Varró, Balogh — Todola, Horváth — Sebők, Patai, Ko­vács, Máté II, Rákosi. Jó első félidő után visszaes­tek a körösi ifik. Todola ki­hagyott egy tizenegyest. Gól­lövő: Kovács 2, Horváth. Jók: Kocza, Varró, Horváth, Ko­vács, Máté II, P. S. Keddi sportműsor Kinizsi-sporttelep, 14: a nyári úttörő-olimpia városi atlétikai és négytusa bajnok­sága. S. Z. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents