Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

erst MM, ^Mívítsp 1970. APRIL— 7-, KEDD EGY BESZÉLGETÉS FIATALEMBERREL A fiatalember, aki jóval a második világháború után szü­letett, azzal állt elém, hogy két ilyen, egymástól távoleső nem­zedék, mint az övé meg az enyém, nem érthet egyet egy- mással semmiben. Más az er- { köles! felfogásunk, más a tudó- I mányos világképünk, más a' művészetről vallott felfogd- i sunk; mindenekfelett pedig í mások az emlékeink meg a re­ményeink, és ez az ellentét nem hangolható össze. Nem tagadhattam, hogy van ebben valami igazság. Az én nemzedékem az első világhá­ború alatt született, s ha emlé­künk nincs is róla, meg az azt megelőző „békebeli békéről'’, ■neveltetésünknél fogva mégis megtapadt bennünk valami a „császári és királyi” légkörből, abból a langyos atmoszférából, amelyre legjellemzőbb az a tu­dat volt, hogy a sorsunkat nem magunk intézzük. A társada­lom egy nagy gépezet, amely-1 ben minden a helyén van, a gazdag gazdag, a szegény sze­gény, a politikát a politikusok intézik, a polgárok ügyeit pe- j dig a hivatalok, nekünk épp csak el kell végeznünk a napi munkánkat, egyéhhez nincs közünk. Nem a mi szemléletünk volt ez, hanem apáink nemzedékéé, az első világháború előtti fel­nőtteké — tehát mi ebben a szellemben nevelkedtünk, és ez ellen lázadtunk. A világháború felnyitotta apáink szemét, lát­ták, hogy a nagy gépezet nem is működik olyan automatiku­san, mint hitték, de a követ­keztetéseket már mi vontuk le. — És mi volt ez a következ­tetés? — kérdi kissé megve­tően Laci, a mai fiatalember. — Természetesen az, hogy a nagy gépezetben, a társada­lomban, még sincs minden a maga helyén, és hogy nekünk is közünk van a sorsunkhoz. — És a kezetekbe vettétek? Ezt már olyan gúnyosan kér­dezi, hogy bennem is felmegy a pumpa. — Ha azt hiszed, ez olyan egyszerű, nagyon sok keserves csalódás fog még érni. Min­denesetre megpróbáltuk. Be­leszóltunk a sorsunkba, több- kevesebb eredménnyel. — A több az volt, hogy ki­tört a második világháború. És mi volt a kevesebb? szólva kevesebb van benne, mint amennyit szívesen ven­nék. Beieii ni beleültünk, ha nem is olyan kényelmesen, mint Laci gondolja. Isten őrizz, hogy elmondjam neki, milyen nehezen. Ezt állják a legkevés­bé, a mi kényelmetlenségein­ket. — Felteszem, hogy nem irigyled — mondtam óvatosan. — És valami kényelem nektek is jut belőle, nem? Bizonytalanul ingatta a fe­jét. nem nagy meggyőződéssel. — Azért jó fej vagy — mondta végül némi leereszke­déssel. — Eljöhetek máskor is? Ebben maradtunk, jöjjön. Benedek István Az Idegenforgalmi Hivatal pannonhalmi kirendeltsége ez évben először nyolc hónapon át tartó hangversenysorozatot rendez az ezeréves vár bazili­kájában és barokk kápolnájá­ban. Az első- hangversenyen vasárnap délután Cziglényi László orgonaművész Bach, Händel és C. Franck műveit tolmácsolta a szép számú ha­zai és külföldi hallgatóság előtt. Nagy sikert aratott az orgonahangversenyen közre­működő Baross Gábor trom­bitaművész és Pintér Ferenc énekművész. A jövőben minden hó-nap első szombatján rendeznek hangversenyt Pannonhalmán. Többek között sor kerül a Mu­sic« Antiqua, valamint a Pa­lestrina kamarazenekar, illet­ve kórus vendégszereplésére is. — A szekszárdi Balogh Adám Múzeumban világhírű .magyar mesterek festmé­nyeiből kiállítás nyílt. Emel­lett többek között bemutat­ják Ferenczi Béni művészi plakettjeit is. Állatkerti hírek Az állatkerti tóra kihelye­zett „költőládákban” napról napra több a tojás. Tart a fészekrakás a kacsák és a li­bák, sőt a vadlibák, vadka­csák és az egyiptomi fáraók Háztáji agronómus INGYENES tanfolyamokaf indítunk 8 hónapos ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ tanfolyamra faipari betanított munkások jelentkezhetnek. A tanfolyam KECSKEMÉTEN május 8-én, BAJÁN május 11-én kezdődik. 8 hónapos SZOBAFESTŐ-MÁZOLÓ szakmunkásképző tanfolyamra szobafestő betanított munkások jelentkezhetnek, legalább 3 éves szakmai gyakorlattal. A tanfolyam KECSKEMÉTEN, május 4-én kezdődik. 6 hónapos BETONOZÓ-BLOKKOZÓ (épületszerkezet-szerelő) tanfolyamra építőipari segédmunkások és kubikosok jelentkezhetnek. A tanfolyam KECSKEMÉTEN, április 27-én kezdődik. A tanfolyam idején munkásszállást és ebédet adunk. Jó kereseti lehetőség. Különélés! dijat, idénypótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat KECSKEMÉT, KLAPKA UTCA 34. Háztáji agronómus kezd munkához hétfőn a Komárom megyei tsz-szövetségnél. A me­gye mezőgazdasága kiváló eredményeket ért el az utóbbi években. A termésátlagok termelési értéke és a felvásár­lás már tavaly meghaladta az 1970-re tervezettet. Bajnán 6,2 millió forint értékű háztájiból származó sertést adtak el ta­valy. A Komáromi Állami Gazdaság kocasüldőket ad el dolgozóinak, szaktanácsot nyújt a hizlaláshoz és ha kell takarmányt is biztosit. Ellen­értékéként a vevőnek 13 hóna­pon belül öt darab 110—120 kilogrammos süldőt kell a gaz­daságnál értékesítenie. Elsősorban az ilyen és ha­sonló jó tapasztalatokat ter­jeszti majd el a tsz-szövetség háztáji agronómusa., Megnézi természetesen, hogy az egyes termelőszövetkezetek milyen lehetőségekkel rendelkeznek, milyen állatfajta tartáshoz tudnak tagjaiknak alapanyag­gal és takarmánnyal a legtöbb segítséget nyújtani és ennek alapján tesz javaslatot a „ház­táji” fejlesztésére. szent madarai, az íbiszek kö­zött is. Az emlősök társadalmában is megjött az első tavaszi sza­porulat. Született két muf­lonbébi: egy kisfiú és egy kislány. Kitatarozták és rendbehoz­ták a nagyragadozók kifu­tóit, az állatóvoda közepén pedig új „oktatási segédesz­közt” építenek, a cirkuszok­ból ismert alacsony kerítést. Az oroszlán-, a kanadai pu­ma-, a bengáli tigris- és a je- gesmedvekölykök tanítása megkezdődött. Egyelőre óvo­dai szinten. Most meg kell tanulniuk az alapfogalmakat, hogy megértsék nevüket és a legegyszerűbb tudnivalókat, például a „nem szabad”, az „ott maradni” stb. parancso­kat. Erre elegendő is lesz a nyár, úgy hogy ősszel már mint „jólképzett fiatalok” indulhatnak útjukra. Gyermekápolónők lesznek Ápolónők — ha lehet fokoz­ná e hivatás humánumát, szépségét, akikor a gyermetk- ápolónők munkája még szebb, még humánusabb. Egészen ki­csinyeket ápolnak és nagyob­bak néhány szavából találják ki panaszukat. Mig beadják az injekciót, mesét mondanak és mosolyogva csitítják a nyűgös kicsinyeket. Vérnyomást és lázat mérnek és orvosságot adnak, pelenkáznak. Budapesten a Jáhm Ferenc gyermekápolónő-képző iskola második kihelyezett osztá­lyát nyitotta meg az idén a Bókái János utcai I. számú Gyermekklinikán. A II. Klini­kán. a Tűzoltó utcában már 1957 óta működik ilyen kihe­lyezett osztály. Két év alatt gyakorlati és elméleti oktatáson 26 szak­tárgy alapjait sajátítják el, megismerkednek a gyermek­gyógyászat és az ápolás alap­vető tudnivalóival. A fiatal lányok többsége vidékről jött — ezért a klinikákon kollégiumi szobákat rendeztek be ne­kik. Néhányuk érettségizett, a töb­biek általános iskola után ke­rültek a szakiskolába. Az I. Klinikán 26, a II. Klinikán 33 elsőéves ápolónő tanul. Mi az előnye, miért jobb, ha a klinikán tanulnák a hallga­tók? Elsősorban az, hogy a gyakorlatokat nem de­monstrálva, hanem való­ságos környezetben, a be­tegek közt, az osztályokon folytatják. Másrészt az, hogy az ápolónők a kétéves iskola befejezése után általában ott maradnak a klinikán a megszokott, meg­szeretett környezetben, ott vállalnak állást. De tanulmá­nyi idejük alatt is részt vesz­nek a gyermekgondozónői munkában — s bizonyos fel­adatokat ellátnak, ezalatt csökken a nővérhiány. Az alig néhány hónapja itt tanuló lányok máris hivatás- tudattal, szeretettel foglalkoz­nak a kis betegeikkel. Akit mindenről leszoktatlak Ó, az én apukám — dicse­kedett Mármár Jenőné Revans Bélánénak, ahogy összefutot­tak bevásárlás közben —, ren­geteg rossz szokását hagyta el, mióta velem él. Revansné, aki rosszabbul járt férjével, iri­gyen kérdezte: — De dohá­nyozni csak dohányzik? Mármárné a zöldségesbolt kirakatában hosszan szemezett egy fej káposztával, majd un­dorral megrázva fejét, tovább­lépett, s csak azután vála­szolt. — Szó sincs róla. Pedig ami­kor elvett, napi száz Munkást szívott el, tíz Csongort, rá­adásul pipázott. Az első fele­sége szoktatta rá a bagóra, aki nikotinmérgezésben halt meg. Most látni se bírja. Ha én nagy néha rágyújtok, csak úgy tud­ja elviselni, ha gázmaszkot vesz fel. Ütjukat a pacalos felé vet­ték, s még Revansné jószerint ki sem hüledezhette magát, társa tovább ecsetelte férje újsütetű eredményeit. — S azelőtt minden meccsen ott volt, vasárnaponként néha három-négyen is. Ma ha spor­tot közvetít a tv, elzárja, vagy ha én nézni akarom, hátat fordít, amíg a közvetítés tart, inkább a fal mintáiban gyö­nyörködik. A másik asszony elképedve sóhajtotta. — Csodálatos. Az enyém né­ha vasárnaponként nyakába veszi a várost, s amíg valahol nem talál egy meccset, addig nem jön haza. Volt, hogy hétfő reggel egyenest a pályáról ment a munkába. Mármárné felajzva nevetett, és folytatta. — Még arról a gyerekes rossz szokásáról is lebeszéltem, hogy a körmét rágja. Odajutott, hogy ujja alig maradt, valamit tenni kellett. Ma már olyan körmei vannak, mint egy vér­csének. Revansné révetegen lehelte. — Jó lehet magának. Az én uram nem ilyen illedelmes. Még arról sem tudom leszok­tatni, hogy evés közben olvas­son. Mármárné roszallóan csó­válta a fejét. — Pedig annál mi sem könnyebb. Én ha a férjem a tányér mellé tette az újságot, elvettem a tányért, vagy ken­Űrkorszaki szakik Az Express száguld! — üvöl­ti a beat-ének es a refrént a szomszédból. Sok minden szá­guld manapság, az ember csak Kapkodja a fejét. Száguld az információk özöne kontinense­ken és űrön által. Száguld a műbolygók, űrhajók, a menet­rendszerűen közlekedő és út­irányuktól eltérített repülőgé­pek serege a légben, gépko­csik tömege a földön, száguld a gyalogos, nép Is, hogy aka­ratlanul is el ne gázolják a nála Is száguldozóbb gépko­csik, és hogy le ne maradjon a száguldó tudomány eredmé­nyeiről, a sarki Közértben kap­ható banánról, a főnöknél ne­tán előbb eredményre jutó kolléga miatt a saját karrier­jétől —, az életről. Száguldo­zunk, minit megannyi szédült pille a Haladás Lámpása kö­rül. Megannyi? ... Ez túlzás! Az emberiségnek egy bizo­nyos speciális rétege koránt­sem száguld, inkább totyog. Sorolhatnék kapásból száz példát, ha nem száguidanék én is cikkem befejezésével. Talán a későbbiekben még érdemben rátérek, mi minden nem szá- ,száguld körű nőttünk. Most csak a mai példát. Az Elektromos Művek pél­dául egyáltalán nem száguld olyannyira, mint eszköze, az elektromos áram, amelyről pe­dig méltán vehetne példát az az intézmény, amely belőle él. Néhány hónapja valami bűz- leni kezdett az előszobámban. Három napi szimatolás után kiderült, hogy a negatív illat a villanyórából fakad. Felhív­tam az Elektromos Müveket, hogy ég az órám. Viilámsebes- séggel kiszállt két gyorsszolgá­lati szaki, hümmögtek, csa­vargattak, cserélgettek, meg­ígérték, hogy kapok új vil­lanyórát és axt ajánlották, hogy addig ne használjam egyszerre a sütőt és a hősu­gárzót. Eltelt három-négy hó­nap, kitavaszodott, alig kell már hősugárzó. Természetes, { hogy most ütötte fel a fejét az ; Első Számú Öracserélő Egyed. ’ Hozta az órát, letette és szó- [ lőtt: lC-án majd jő a Második j Számú öracserélő Egyed és ! felszereli azt. Tehát harmad- j szór is itthon rostokolhatok! í Es jött a második számú O. E., ! leszerelte a régit és felszerelte az újat és monda: majd jő a Harmadik Sz. Ö. E. és elviszi. Vagyis a fogyasztó meg egy napi rostokolásra ítéltetett. Am az új óra, mint kiderült, va­cakabb az előzőnél: ez nem­csak a sütőt nem túri, hanem már a tűzhely plátni,janak be­kapcsolásakor is lecsap. Hí­vom az Elektromosokat: nem erről volt szó, halló! Ez még- gyengébb, mint az elődje, dk: másnap kiküldetnek. Én: mi­kor? Óik: Nyolc és három kör zott... Tehát ismét rostokol­hatok. És jő a $íegyedik, ötö­dik és Hatodik Számú Öra­cserélő Egyed, immár konvoj­ban. Egy pillantás az órára és egyetlen mondat: Ettől az órá­tól ennél többet nem is lehet várni. Ez X. amperes óra! Én: De engem nem érdekel, hány ;unperes, engem az érdekel, hogy olyat hozzanak, ami bír­ja a fogyasztást. Ök: Tessék megérteni, ez az óra jó. Én: lehet, hogy valamire jó, de amit én joggal várok tőle, ar­ra nem. Ok: Ha másik órát akar, fáradjon be a Ferenc körút ennyi és ennyibe ... Miért megint személyesen? Miért nem jelentheti Egyik, Másik, Harmadik, ötödik. Ti­zedik Öracserélő Egyed, vagy Konvoj, hogy mire mi a pa­nasz, mit mire kell kicserél­ni? Csak helyszínen, csak tíz­szeri golyóváltással, időt, ener­giát rabolva, csak hónapok alatt! Lemondok a villanyról, mé­csest gyújtok. Kettőt. Egyet a lakásomban, egyet az egyes szolgáltatások tempójának sír­ján. Pereli Gabriella dót kötöttem a szemére, ol­vasson úgy, ha tud. Mármárné megállíthatatla­nul dicsekedett: — S hogy volt a sakkal is. Jártak ide a süket barátai, né­ha fél éjszakát gondolkoztak egy lépésen. Tíz sakk-készletet kellett eltüzelnem, míg megju- hászodott. Ma már idegsokkot kap, ha sakkról beszélnek előt­te, pedig valamikor nagymes­ternek készült. Még folytatta volna Már­márné a szinte hihetetlen szé­riát, amikor az útba eső kocs­mából hatalmas ívben repült eléjük egy férfi. Felkelni nem­igen volt szándékában, de így hosszában elterülve is barát­ságosan integetett Mannámé­nak, majd mondani akart va­lamit, de aztán többszöri neki­rugaszkodás után felhagyott a hiábavaló kísérlettel. A lendületében megtört asz- szony kissé elpirult, aztán la­konikusan mondta Revansné- nak. — Jaj, már megint csacsi lett az én apukám. Igazán nem értem, hogy antialkoholista lé­tére hogy tudott pont mellet­tem rászokni az ivásra. Nagy S. József á « 9 „Ezeréves“ orgonahangverseny — Nézd, Laci, azért ilyen egyszerűen nem varrhatod nyakunkba a világháború elő­idézésének személyes felelőssé­gét. Biztosíthatlak, hogy én éppoly kevéssé áhítottam a má­sodikat, mint te a harmadikat. És ha ne adj isten, megéred a harmadik világháborút, sőt túl is éled. nagyon határozottan fogsz tiltakozni az ellen, hogy te akartad. — Éppen az a különbség a nemzedékeink közt, hogy mi felismerjük a személyi fele­lősség és a közösségi felelősség elválaszthatatlanságát. — Szép. De tudod mit, na­poljuk el ezt a vitát arra az időre, amikor csakugyan vál- I lalsz valami felelősséget Mert . egyelőre nem vállalsz, csak kö- ! vetetsz. — Igen, mert ti nem hagyjá­tok ... “ Ez az, látod, a mi fiatal­ságunk idején is volt ilyen ti, akik nem hagyták... És íme, máris áthárítod a felelősséget: ti... De legyen szabad felhív­nom a figyelmedet, hogy amit te nemes egyszerűséggel „ti”- nek nevezel, az két részre bont­ható. Egyik része a társadalom irányító szervezete, amelyben nekem ugyanannyira van vagy nincs szerepem, mint neked. Másik része ellenben valóban mi vagyunk, ha «így tetszik: az idősebb korosztály. És ne vedd rossz néven, ha úgy gondoljuk, hogy a mai társadalomnak mi ugyanúgy részesei vagyunk, mint ti. Gondolkodott egy sort Laci, aztán ügyesen csavarintott a szón. — Persze, részesei vagytok. Csakhogy ti már kifelé men­tek belőle, ezért aztán nem akartok változtatni rajta. Be­leültetek kényelmesen, és most sehogy sincs ínyetekre, ha mi a magunk feje szerint alka­runk élni. Nem volt könnyű erre vá­laszolni. Hogy nem akarunk változtatni rajta? Ezt nem merném ilyen határozottan ál­lítani. Mindenesetre nincsenek már olyan rózsás reményeink, mint Laci korában voltak. Az igényeink is szerényebbek: nem akarjuk egyik napról a másikra megváltani a világot — mert ha akarnánk is, úgy­sem lehet. Ezt nem mondom Lacinak, nem is hinné, meg minek csillapítsam ifjonti bi­zakodását — amiből őszintén

Next

/
Thumbnails
Contents