Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

1970. ÁPRILIS 7., KEDD “~'&C(rlap 3 FÉNYBEN, ZÁSZLÓDÍSMN FÖLDKÖZELBEN... Georgij Beregovoj űrhajós (Folytatás az 1. oldalról.) nek, amelyről sok külföldi te- levízlió adott helyszíni közve­títést, vagy filmbeszámolót. Az ünnepségnyitó díszjelek, jelen­tések és beszéd után megkez­dődött néphadseregünk felvo­nulása. A hazánk jelentős tör­ténelmi eseményeit tükröző, korabeli öltözetben, lóháton végigvonuló katonák után a ma korszerű harcieszközei dü­börögtek végig a téren. Újdon­ság volt látni a páncélozott járműveket, a nagy tűzerejű sorozatvetőket, a sokféle raké­tát és az önjáró négycsövű légvédelmi gépágyúkat. S ami­kor az utolsó jármű is elvo­nult, elkezdődött a fiatalság friss, tarka, kavargó vonulása: hatvanezren meneteltek a té­ren, köszöntve a tribünön he­lyet foglaló vezetőket, s a ma­gas rangú vendégeket. Már a nyitáskor alig lehe­tettje- és feljutni a mozgólép­csőkön, az ünnep alatt tíz- és tízezren próbálták ki az új földalattit, amely bármilyen gyors és nagy befogadóképes­ségű, nem győzte az ember­áradatot. Budapest egyébként ».talpig fényben” kivilágított épületekkel és zászlóerdőben ünnepelte a felszabadulás ju­bileumát. A hála koszorúi S most hadd szóljunk né­hányról a sok megyei rendez­vény közül. A Dunakeszi Jár­műjavító megrendezte saját dí&zünnepségét. A Pest me­gyei szakmunkás- és középis­kolás tanulók legjobban sike­rült munkadarabjaiból jubi­leumi kiállítást rendezték Kis- kunlaoházán. A sok ügyes ke­zű fiatalember alkotásait áp­rilis 12-ig lehet megtekinteni az ipari szakmunkásiképző- intézetöen. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat meghívóján két arany szám: 10 és 25. Az utóbbi a jubileumé, az előbbi a vállalat tízéves fennállását jelzi. A kettőre együtt emlékezteik a Budapest Körszálló nagyter­mében. Gödöllő és a gödöllői járás kétnapos programot biz­tosított. Megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, városi kiállítást nyitottak, s az ünnepi nagygyűlést az Ag­rártudományi Egyetem aulá­jában rendezték meg. Zárás­ként nem hiányzott a műsoros táncmulatság sem. Vácott, a Madách Imre Művelődési Házban megnyitották a kép­tárat neves művészek alkotá­sainak anyagából. Alsónéme- din baráti összejövetelre ke­rült sor szovjet vendégek, munkásőrök, karhataimisták között. A felszabadulás nap­ján emlékeztek meg a nagy eseményről a nagykátai járás települései is. Alsógöd ugyan­csak kétnapos programmal adózott a negyedszázad előtti nagy eseménynek. Letették az alapkövét egy nyolctantermes új iskolának, községi és járási kiállítást nyitottak, teret és emlékművet avattak s elza­rándokoltak a temetőbe, meg­koszorúzni a hősök emlék­művét. Albertirsán iparcikk áruházat nyitottak, az ÁFÉSZ vezetői. Tévétől a függönyig számtalan cikket vásárolhat­nak itt hétköznapokon. Hideg idő, forró hangulat S mindezek után egy kis színes helyszíni összefoglaló. Hideg idő, forró hangulat — ilyen volt az ünnep a kis fal­vakban is. Kőröstetétlenen az 1300 lelket számláló kicsiny községben esett mag a felsza­badulási emlékérmek átadása után, hogy két idős ember el- érzókenyedve borult egymás két labdarúgásban, kézilabdá­ban, asztaliteniszben és teké­ben, áldoztak a természetjárás szépségeinek. Tiszteletadás A Magyar Népköztársaság állami zászlaját — amely a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából három napon át lengett a Parlament előtti Kossuth téren — vasárnap, a kora esti órákban ünnepélyes katonai tiszteletadás mellett vonták le az árbocról. A Gel­lérthegyen a felszabadulási nyakába. Szunyogh István és Varga János akkor tudta meg, hogy annak idején együtt har­coltak a Budai önkéntes Ez­redben. Délután a megye útjai meg­teltek gépkocsikkal. Nem a tu­rista volt sok, a szokásosnál több katonai járművet lehetett látni, rajtuk a budapesti dísz­szemléről visszautazó fiata­lokkal. Jól megnézte fiainkat mindenki, hiszen most először volt rajtuk az új, finom anya­gú, jószaibósú kimenőruiha. De még ennél is nagyobb öröm volt ahol a bevonult és most szabadságra hazaérkező fiú otthon maga mutathatta be, remekbe sikerült katonaöltö­nyét. Hatezer ifjú fogadalma Zárja a sort az ifjúsági de­monstráció és a sport. Albert­irsán a járás 14 községéből 800 KISZ-es randevúzott. Itt ke­rült sor az ünnepélyes fogada­lomtételre. A felszabadulási emlékműnél üzenetet helyez­tek el a most ünneplő fiatalok nevében, amelyet majd 25 év múlva, a félszázados jubi­leumkor nyithatnak fel — az akkori fiatalok. Április 4-én Pest megyében hatezer új KISZ-tag tett fogadalmat. Va­lamennyi járási székhelyen is sor került hasonló ünnepségre. Albertirsán és másutt is vál­tozatos sportprogramot bonyo­lítottak az ünnepek délután­jain. A Gödöllői Árammérő­gyár nyomtatott jubileumi mű­sora szerint a kétnapos sport- versenyen szovjet és magyar katonák s a gödöllői üzemek sportolói mérték össze erejű­emlékműnél hasonló tisztelet- adás közben vonták le a ma­gyar nemzeti lobogót és a nem­zetközi munkásmozgalom vö­rös zászlaját. Véget ért a felszabadulás 25. évfordulójára rendezett ün­nepségsorozat. — tgy — Tegnap délelőtt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában Nyina Popova — Lenin-békedíjas — a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségé­nek elnöke azt mondta a meg­jelent újságíróknak: „Végtele­nül örülök, hogy hazájuk fel- szabadulásának 25. évforduló­ja alkalmából eljöhettem ebbe a szép országba, önök közé”... Ezután fél óráig kölcsönös protokolláris udvariasság ural­ta a „légkört”. Georgij Beregovoj űrhajós felkelt, és mosolyogva fordult felénk: ...„ Ne üdvözöljenek, hanem térjünk a lényegre. Kérdezzenek!”... Mindenki lazított tartásán, poharakhoz nyúltunk, rágyúj­tottunk, s figyeltük az első vállalkozót. „Készülnek-e szovjet nők Tyereskova után újabb űrrepülésre?” Aztán elhangzanak még kérdések, s közben figyelem az űrhajóst: évek óta többször is figyelmesen elolvasom a róluk szóló híradásokat, riportokat kötelességből és barátságból is! (láttam a tv-ben, képeken, sőt az űrben is a tv-kamerák jóvoltából, s most azt kérde­zem magamtól: ilyennek kép­zelted? Beregovoj zömök am­ber, akár betonból faraghatták volna, mégis mozdulatain, de­rekának hajtásán látszik, ez a beton gumiból van. Domború mellkasán a rendjelek ... ar­cán sok kis apró ránc, millió érzés, gondolat befogadásának jelei... szép, tengerkék szem... sűrű, fekete haj. Ez az ember csupa akarat, erő ... mediter­rán derűvel ragyogó intelligen­cia is. — Hozzánk, eljött egy új­ságírónő — mondja —, na­gyon, epedve vágyott a centri­fugát megismerni. Csupán a harmadik erősségűbe tettük ... mi általában 15—20-szorosban gyakorlatozunk .., amikor kedvesen kiszédült a gépből, megkérdeztük, nos, drága kis elvtársnő, hogy érezte magát? Azt válaszolta: mint amikor egy nagyon erős férfi megöle­li az embert... Nevetés, taps a termecslcé- ben, mi is felvillanyozódunk, centrifugában vagyunk: egy rokonszenves ember szellemé­nek centripetális ereje vonz bűvkörébe. A kérdéshez hoz­záteszi, nem tervezik egyelőre nők űrrepülését, mert két-há- rom hónapig tartó repülésekre készülnek, s ezt bármily saj­nálatos (újabb fiús mosoly), a nők még nem bírják. Ám ha a technikai kényelem már olyan fokú lesz... hadd repüljenek a nők is. Később kíváncsiságunkra a felkészítésről beszél, megemlí­ti, hogy a tengerészeknek napi fél liter száraz bor jár. Az orvosokat, kutatókat megkér­ték, készítsenek már olyan fél liter italt, amelyben három­szor fél liter ereje, energiája lakozik. Az orvosok, kutatók készítettek ilyen italt. A ten­gerészek megitták, és azt mondták, most már ilyet kér­nek, de naponta ... Felmutat egy kávéba való cukrot: tegyük fel, ez egykon- centrátum, s ötezer kalória van benne, de képzeljük el, mégis milyen éhes, ha ezt a koncent- rátumot elfogyasztja ... Hiá­ba... még sok kísérletet kell végezni. Érte-e váratlan meglepetés? — kérdezik. — Öh, hogyne... akik már előtte az űrben vol­tak, elmesélték, milyen a súly­talanság, de amikor ezt ott fent először érezte ... „Tudják, megszokja az ember, ha alszik, legalább egyik felén legyen va­lami ... itt meg elkószálnak az ember tagjai... rakoncátlan­kodnak ... amíg tv-adást köz­vetítettem, a lábammal ka­paszkodtam ... írás közben is ... képzeljék el ezt az újság­írómunkát. Aztán a földön megszokja az ember, hogy a nap 24 órából áll. Fele sötét, fele világos, napfényes. Az űr­ben naponta 15-ször lesz sö­tét és világos, nappal és éjsza­ka ... mintha naponta tizenöt nap telne el... a fizetést meg egy nap után adják.” Óriási sikere van, alaposan kuncogunk, ő is villogtatja fo­gait. (Már nagyon-nagyon rég­óta ismerjük, barátunk, tár­sunk, vitapartnerünk.) Foly­tatja ugyanezzel a tónussal: — A színek... ott vannak a színek ... Leonov megkísérel­te a földön palettára kenni az űr színeit Nagyon szegényes kísérlet volt. Leningrádban megszámoztuk a földön talál­A felszabadulási ünnepségekre megyénkbe érkezett bolgár, NDK- és szovjet delegáció tag­jai vasárnap a Dunakanyarba látogattak a Pest megyei Pártbizottság titkárainak kíséretében. Megnézték többek között a zebegényi Szőnyi Múzeumot, az esztergomi bazilikát, majd Do­bogókőn töltöttek néhány pihenőórát. ható színskálát, a színeket. Képzeljenek el egy kéket és egy halványabb kéket. Nos, e között a két kék között fent egy egész kékből szőtt szín­skála mozog, él, világít, vakít, ragyog... A szovjet űrkutatás céljai? — Szélesebb skála, mint az amerikaiaké ... Nemcsak a Hold, a Nap, a Mars kutatá­sa... beszéltem Cooperrel, aki a holdutazás egyik hőse volt... Amerikában a többiekkel is .. azt mondták: „kevesebbet tu­dunk a Holdról, mint amikor még nem jártunk rajta. A tu­domány végtelen ... kutatása óriási összegeket emészt fel... együtt kell működnünk, akkor az ember többet elér... jet ember volt először az .ír­ben, amerikai a Holdon ... ‘most egy.egy”... Nagy lehe­tőségek vannak előkészületben. Ezt már én mondom, nem Coo­per. Derűsen magyaráz. Szóval ilyen egy űrhajós földközelben — mondom én magamban. Szívünkbe zártuk. Szűts Dénes Az űrhajós kitüntetése A N épköztársaság Elnöki Tanácsa Georgij Tyimofejevics Beregovoj vezérőrnagynak, a Szovjetunió kétszeres hősének az emberi haladás ügyét szol­gáló űrrepülése, a repüléssel szerzett elévülhetetlen érde­mei és a Magyarország felsza­badításáért folytatott harcok­ban tanúsított bátorsága és hősi magatartása elismerése­ként a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjének gyémán­tokkal ékesített I. fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke va­sárnap délután ünnepélyesen adta át az Országház Muniká- csy-termében. A kitüntetés átadási ünnep­ségén megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, a Politikai Bi­zottság póttagja, Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titkára. dr. Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság elnöke, Ja­kab Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője, Csémi Károly altá­bornagy. a honvédelmi minisz­ter első helyettese, Gyenes András külügyminiszter-he­lyettes, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára s a táborno­ki kar több tagja. Ott volt F. J. Tyitov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete. V. K. Gvozd altábornagy, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének katonai és légügyi attaséja és Nyina Popova, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet Baráti Társa­ságok Szövetségének elnöke, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság hazánkban tartózkodó küldöttségének vezetője. I i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents