Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-29 / 99. szám
19*0. ÁPRILIS 29., SZERDA PEST MEGY kMÚJoP Az áruellátás időszerű kérdéseiről A Belkereskedelmi Minisztérium kedden országos értekezletet tartott a Sport Szállóban. A tanácskozást Szurdi István miniszter nyitotta meg. Dr. Sághy Vilmos, a miniszter első helyettese az áruellátás időszerű kérdéseiről, az első negyedévi tapasztalatokról, a kereskedelem és a vendéglátás feladatairól, valamint az ezekkel kapcsolatos tanácsi tennivalókról tájékoztatta a megyei tanácsok elnökhelyetteseit, kereskedelmi osztályvezetőit. A kereskedelem forgalmi előirányzatai reálisabbak, mint a múlt évben, s megközelítik a népgazdasági tervben számba vett növekedést. Az árukészletek növekedése a kiskereskedelemben meghaladja, másutt megközelíti a forgalom emelkedését, örvendetes, hogy erősödik a kiskereskedelem. Közvetlen kapcsolata az árut termelőkkel. Hiányos a kis- és nagykereskedelmi vállalatok egymás közötti információja, melyek egyebek között párhuzamos beszerzéshez, a választék hiányához, a forgóalapok felesleges lekötéséhez vezet. Szóba kerültek az áruellátás hiányosságai is. A ruházati kereskedelemben olcsó férfiöltönyökből, kamaszruhákból, egyes ágyneműkből, ingekből és csecsemőkelengyéből gyenge a választék. Az ellátás javítására növelték a textilimportot, többek között 2 millió négyzetméter inganyagot hoznak be külföldről. Szükséges olyan ösztönző módszerek bevezetése is, amelyek növelik a boltvezetők és eladók érdekeltségét az olcsóbb cikkek árusításában. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek áránál nem várható változás, a vendéglátásban is legfeljebb néhány tized százalékos áremelkedésre lehet számítani. A kereskedelmi vállalatok szolid árpolitikára törekednek. Dr. Sághy Vilmos a tanácsok feladatairól is beszélt. A minisztérium kéri a tanácsokat, hogy fordítsanak gondot a helyi árualapok felkutatására, segítsék a kiskereskedelem és a termelőüzemek közötti kapcsolatok, valamint a kisha- tármenti forgalom fejlesztését. — A dohánytermesztők orszáigios versenyének eredményhirdetésére tegnap került sor Szolnokon, 52 termelőszövetkezeti brigád együttesen 186 ezer forint pénzjutalomban részesült. Vesztésre álló játszmát is meg lehet nyerni A ceglédi Lenin Tsz kertészetében is szorgos munka folyik Foto: Urbán nem engedte kifagyni a gabonákat. — Az idő bepótolhatja az okozott kárt a takarmányoknál — magyarázza Szalisznyó László. — Reméljük, bővebb termés lesz, mint tavaly. A jó idő késése végeredményben inkább a műtrágyázást és a növényvédelmi munkákat tette lehetetlenné, illetve az elvégzésükre szánt időt szűkítette le. Súlyos elmaradást okozott a kertészetben, ahol a primőrök érése késik. A 76 hold kertészetből 46 holdat öntözünk. A száraz földi kertészetben beérik majd addigra a vetemény, mint az öntözésesben. Az időjárás mái nem döntő tényező A ceglédi Lenin Tsz főkönyvelőjétől, Farkas Györgytől, azt kérdezem, milyen veszteségre. lehet számítani 1970- ben. A főkönyvelő iratokat vesz elő, és számokat diktál: — 1969-ben 41 millió volt az árbevételünk. A szövetkezet tiszta vagyona 1968-ban 14 millió, 1069-ben már 19 millió. Az egy tagra jutó évi átlagkereset 1969-ben 20 146 forint volt. Az időjárás legfeljebb bizonyos mértékig befolyásolja a növénytermesztés hozamait, de egyáltalán nem tud megrendíteni bennünket. Évente 4—5 millió forintot beruházásra fordítunk, és így lehetővé válik, hogy az állattenyésztés hozamával, valamint a kiegészítő üzemi tevékenységgel ellensúlyozzunk. — Mit építenek 1970-ben i— kérdezem az elnöktől, aki elmondja: idén készül el egy 15 000 férőhelyes húscsibene- velőjük, 600 férőhelyes juhho- dály, fejlesztik a szarvasmarha-tenyészetüket is, és negatív állományra cserélik. A Kecskéscsárdai Állami Gazdasággal és a Nép bolttal közösen egy tejfeldolgozót építenek, ahol naponta 5000 liter tejet dolgoznak majd fel. Pasztőrözik és csomagolják majd a tsz- tagok gazdaságából kikerülő tejet is, és így a tagok is többletbevételhez jutnak. — Minket már nagy vész nem érhet — mondja mosolyogva a főagronómus —, ha az időjárás rossz, mi újabb és újabb lapokat tudunk ebben a játszmában a talonból felvenni. Ehhez, persze, az kell, hogy a tagság a két hónapra tervezett munkát 6 hét alatt végezze el. A ceglédi Lenin Tsz földjein és majorjában egyetlen henyélő embert sem találtunk. Mindenki szorgoskodik, hogy pótolják elmaradásukat, megnyerjék az időjárással szembeni játszmájukat. Sz. D. Ami belefér! Pünkösdi királyság Pécelen Látszatra kisebb jelentőségű ügyben érkezett hozzánk panasz. Egy munkahelyen a legutóbbi kifizetéskor elmaradt a bérkifizetés. A munkavállalók járandóságuknak csak töredékét kapták meg. Mii sikerült kideríteni? Azt, hogy a péceli Víz- és Csatornamű Társulat — csak név szerint vízmű, és csupán névleg társulat. Azt, hogy április tizedikén valóban nem fizették ki az embereket — ám a vezetők ugyanakkor egy Warszawa gépkocsit vettek. Azt, hogy bár a Warszawa csak 92 ezer forintba került, a kifizetetlen járandóságok viszont megközelítik a félmilliót, tehát ha nem vesznek most gépkocsit, fizetni akkor sem tudnak — ám de ez nem nyugtatja meg a pénz nélkül maradt dolgozókat. Az pedig, hogy vezetőségük túlzottan is nyugodt — jelenlegi helyzetükben még idegesítőbb a számukra. Az ugyanis, hogy idáig fajult az ügy, jórészt éppen a társulat vezetőségének hidegvéréből fakad. A társulat alapszabály-ellenes és jogsértő tevékenységének felfüggesztését hónapokkal ezelőtt, még a múlt év végén elrendelte a felettes vízügyi hatóság. A reagálás akkor is a rezdíthetetlen nyugalom volt: új ügyvezető igazgatót választottak (az addig másodállású műszaki ellenőr személyében), és százával (!) vettek fel új munkavállalókat, nem törődve a felfüggesztési kötelezettséggel, sem a kifizetési nehézségekkel. A jogosulatlan haszonszerzést eredményező, szerteágazó tevékenységet végző, társulat fedőnevű vállalat vezetése any- nyira bagatell volt az igazgató számára — hogy félkézzel, fontos fővárosi beosztás mellett, másodállásként folytatta. Mindez már így, dióhéjban elmondva is rendkívüli nagyvonalúságra enged következtetni. Persze, más dolog maszek alapon nagyvonalúskodni, és megint más ugyanez állami alapon, a vízügyi társulásnak kijáró állami támogatással, ennek felhasználásával létrehozott márványlépcsős, per- zsaszőnyeges, faburkolatos, másfél milliós költségvetésű központi székház díszletei között — amelynek tanácstermében az utóbbi időben „korlátlan felelőtlenségű társaságinak aposztrofált társulás vezetőinek fotói tündökölnek. — Példátlan ügy, és akárhogyan intéződik el, kihatásaiban sokrétűen káros. Ezt a vállalkozást normálisan még felszámolni sem lehet. Tételes bérezési paragrafus híján, ennél az oldalánál megfogni is szinte lehetetlen. Minket minden egyében túl legfőképpen az foglalkoztat, hogyan oldjuk meg a vállalkozás jelleg felszámolását úgy, hogy a község közművesítése rendben befejeződhessen. Ezt dr. Szepessy József, a vízügyi felettes szerv, a Kö- VIZIG (Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság) igazgató- helyettes főmérnöke mondja. A papírokból, leiratokból, elmondottakból egyedülálló ügy kerekedik ki. Pécel közművekben és fejlesztési alapban is szűkölködő község. Szabály szerint Somogyi és Csontos A Műcsarnok kamaratermében vasárnap zárul a Csontos László szobrászművész és Somogyi János festőművész munkáiból rendezett közös kiállítás. Somogyi János az elmúlt három év termését — mintegy 30 olajtempera képet és a mu- rális munkák terveit — mutatta be: kiállította a művész a Pécsi Orvostudományi Egyetem részére készült mozaiktervét is. Csontos László, aki csaknem két évtizede állítja ki műveit, e tárlaton 1954-től — főiskolai tanulmányainak befejezésétől — napjainkig kifejtett munkásságáról adott számót. megszavazta a lakosság kívánt hányada a társulat létrejöttét, ezzel kötelezővé téve a közművesítésben érdekelt összlakosság számára a kiszabott anyagi hozzájárulást. Ez általában a szükséges összeg 20—40 százalékát teszi ki; a fennmaradó 60—80 százalékkal az állam járul hozzá a közművesítéshez (azaz a megye és a vízügyi hatóság, a vízügyi alapból). A 25/1965 (IX. 28.) kor- mányrendelet ezt mondja: „A társulat gazdálkodása a feladataihoz szükséges álló és forgóeszközök körét meghaladó vagyon szerzésére, vagy nyereség elérésére nem irányulhat Ez a rendelet. És a valóság? A szokásos 5—7—9 tagú intéző, plusz ellenőrző bizottság helyett ők 15-en vannak. A hasonló társulatoknál általában foglalkoztatott 30 főnyi munkaerő helyett itt 700- nál többen vannak! A víz- és csatornamű társulatok szokás és szabály szerint megszűnnek, ha a hálózat megépült. Itt másfélmillióból márványlépcsős székház épült — de ezt is kevesellték: egy háromemeleteset álmodtak a helyébe, háromszor is átterveztették, csak a tervezése került 81 ezer forintba. Szervízépü- letet is terveztettek 79 936 forintért, bizonyára azért került ennyibe, mert csak papíron látható. Tető alatt, beköltözésre vár viszont egy ugyancsak szokatlan körülmények között létrejött lakóház. Másutt kártalanítási viták, nemritkán perek folynak, mert a szanált házak tulajdonosait olcsón akarják kifizetni. Itt? Főútvonal-korrigálás miatt kisajátítottak egy egyszobás, és egy kétszobás elavult kis lakóházat. Kártalanításul egy kétlakásos, és egy egylakásos típustervet, és megvalósításukra 650 ezer forintot utalt ki az út gazdája: a KPM. A vízműtársulat vezetősége itt is kombinált: leutaltatta a pénzt a péceli tanácshoz, tízezer forint körüli összegért kétszer is átterveztette az eredeti rajzokat, az összeget kiegészítette még kétszázezerrel (nem tudni, honnan), és a Kossuth Lajos utca 16. alatt már áll is a három kisajátított lakás helyett épült négylakásos, modern épület. Szokatlan figyelmesség. Vajon ki költözik a fennmaradó hajlékba? Ezt találgatják a községben. Szokatlan dolgok? És az, hogy folyamatosan 340 órás túlórákat fizetnek a munkavállalóknak (amikor fizetnek)? Vessük össze ezt az időtartamot az állandó szabad szombattal és adjuk hozzá a 44 órás munkaheteket. Aranyszívű vezetőség! Nem kicsinyeskedik azzal, hogy fizikai lehetetlenség emögött valóságos termelőmunkát felmutatni (kb. napi húsz óra). Szokatlan az a magatartás is, hogy miután a felettes szerv többszöri felszólítás után, végső formában is megrendeléses munkáinak felszámolására hívta fel a társulatot —, a végső (1970. I. 15-i) határidő után egy hónappal nemcsak fittyet hány a felszámolásra, hanem 100 millió forint értékűre akarja növelni évi munkavállalását. Ezt intéző-ellenőrző bizottsági együttes ülésen határozta el; jegyzőkönyvezte, és a jegyzőkönyvet a felszámolást elrendelő felettes szervnek is elküldte! Ezután — mind máig folyamatosan —, kétszáznál több új munkavállalót vettek fel, és (öt év után éppen most), gépkocsit vásároltak. A dolgok sosem egyoldalúak. És ezért van rendkívül nehéz helyzetben az ügyre pontot tenni hivatott szerv. Az aranyszívű társulatvezetőség ugyanis múlt évi, 24 milliós nyereségéi egészében a péceli közművesítésbe fektette. Ezenkívül amíg fizetett, addig kivételesen jól fizetett, azt sem fürkészte: van-e megtermelt munka a fizetés mögött. Kit érdekel ilyenkor, hogy honnan származik a pénz? A fő, hogy itt aztán lehet keresni, mint sehol másutt. Van is forgalom, jönnek-men- nek a munkavállalók. A feloszlatás elrendelése óta, januártól áprilisig kilépett 186. belépett 228 munkavállaló. Aki itt volt, és megtalálta a számítását, nem nézte, mi fedezi a róbertbácsiságot. Például az a mellékkörülmény, hogy (mint egyedülálló maszekkeverésű társulat-vállalat), — adót, eszközlekötési járulékot nem fizettek; mint vízműtár - sulat, vízügyi támogatást kaptak, ám mint vállalat, vállaltak. Például ilyesmit: Autótaxi délbudai telepén térbeton 5 millió 200 ezer. ÉPTEK-telep építkezés 1 millió 020 ezer, Kvassay technikum födémcsere 1 millió 600 ezer, DCM hűtővízrendszer építése 1 millió 579 ezer, DCM karbantartási munka 1 millió, Kvassay technikum tornaterem építése 6 millió, DCM gázprogram cca 13 millió, Gödöllői szennyvíz- tisztító 1 millió 700 ezer, Vé- csey úti lakótelepi közmű 4 millió 425 ezer forint. összesen 36 millió forintot meghaladó összegre rúg csak az az itt felsorolt munka, amit; a megbicsaklott pályafutásé névleges társulat befejezésre kényszerül átadni a Mélyépítő Vállalatnak. A Mélyépítő hajlandó átvenni a munkaerőket is — feltéve, hogy a törvényes bérezés mellett hajlandók átmenni. Átveszi a fent felsorolt befejezetlen munkákat is, természetesen olyan formában, hogy az elvégzett munkafázist a társulat leszámlázza, és a megrendelőnek átadja, a Mélyépítő új szerződést köt a hátralevő munkákról, jogfolytonosság (tehát teljes garancia) nélkül: kérdés, lesz-e ehhez elegendő munkaerő. Az elcsábított, pompás keresettől megszédült dolgozók egy < részét most ugyanis szövetkezetté szeretné alakítani, vagy meglevő szövetkezetbe beolvasztani, az ezzel is kombináló másodállású igazgató. Több mint kérdéses az is, miért nem adtak le egyes vezetőállásúak erkölcsi bizonyítványt, amikor a társulathoz kerültek —, hogyan intéződik el ez a körülmény az átvevő vállalatnál, vagy szövetkezetnél. í.. „Június 30-ig mindez lebonyolítható, ezután a társulatnak megrendeléses munkája nem marad ... pénzügyi nehézségekre így is számítani lehet, a tényleges anyagi helyzete csak ezután mérhető fel." Ezt állapítja meg a felettes szerv leirata. A társulat vezetője pedig új jelmondatot hangoztat: — „Politikailag helytelen lenne szegény péce- lieket megfosztani ettől a remek lehetőségtől!” — takarózik pro és kontra, egyik ellen a másikkal. A lakosság úgy látja: az ügyes üzleti vállalkozást csak azért folytatta a társulat —, hogy a község közművesítését finanszírozhassa a nyereségből. Holott éppen megfordítva: a víztársulat — csak cégér; a sok milliós fő, és a kisebb (de nem lebecsülendő) mellékvállalkozások menleveléül kellett. A befektetés — úgy vélték — megérte. Hogy mi érte meg, és kinek: ennek felmérése még hátravan. Tény, hogy tizedikéhez két hétre, április 24-én sem fizették ki sem a két hét előtti hátralékot, sem a mostani járandóságot a dolgozóknak, akik emiatt a tanácsterembe szinte bezárták a társulat vezetőit. Ez az ügy azonban ilyen iskolás módon nem intézhető el. A teljes, átfogó felszámolás és elszámolás pedig már nem is csupán a vízügyi hatóságok dolga. Pércli Gabriella Nem panaszkodhatunk, 1969- ben a növénytermesztés rekordhozamokkal lepte meg a gazdaságokat. Ne feledjük azonban, hogy 1968-ban egy kitűnően felépített, óriási anyagi áldozattal létrehozott állattenyésztési bázist „knock- outolt” majdnem a száj- és körömfájás. (Akkor úgy írtuk: az állatbetegségek). Törzsállományok tucatjait kellett levágni, szanálni, kipusztítani. Aztán volt egy időszak, amikor az eső nem óhajtott elállni (1969 tavasza, nyárelője). Később szárazság égette ki a paprika-, paradicsompalántákat. 1969/ 1970-re kaptunk egy olyan telet, amilyenre még a legöregebbek sem emlékeznek. Hó, jég, hideg és belvizek. Az időjárás tehát nem kényeztet el bennünket. Idén tavasszal egy hónapot késett a meleg „vonata”. Valahol elakadt. A mi nagyüzemi mezőgazdaságunkat mégsem tudja már legyűrni az idő szeszélye. Miért? ... Erről szól ez a riport. „Úgy kapkodjuk el a munkát'' Józsa István, a ceglédi Lenin Tsz íőagronómusa, ezekkel a szavakkal válaszol, amikor a tavaszi munkák helyzetéről és végezhetőségéről faggatom. Aztán még hozzáteszi: — Több intézkedést tettünk, hogy alkalmazkodni tudjunk a meglepő időjáráshoz. A ísz-ünknek 150—200 hold belvíz miatti kúra származott a kenyérgabonáknál, 100—120 hold takarmánygabonát kiszánthattunk. A laposokon állt még a víz, de mi ezeket kikerülve jó korán nekiláttunk a tavaszi munkának. Több fogatot „vetettünk” be. Nem sok lovunk van, de ilyenkor nagyon jól lehet őket hasznosítani. Szerencse, hogy kevesebb a tavaszi vetésünk, mert mi igyekeztünk, amit lehetett, őszszel elvégezni. — Mennyit vetettek eddig el? — Elkezdtük a 170 holdas kukoricatáblánk vetését, folytatjuk a 230 holdnyi háztáji kukorica vetését. A nyári szálas takarmányok közül 40 holdat földbe tettünk, és folytatjuk a lucerna vetését. A 25 hold burgonya vetését lassan befejezzük. — A kívülállónak talán úgy tűnhet, azt a munkát végezzük el, amire éppen lehetőségünk van — mondja Szalisznyó László elnök —, pedig nagyon tervszerűen történik minden. Az időjárás miatt vetési átcsoportosítást végeztünk, új terveket dolgoztunk ki. — Okozott-e kárt az őszi vetésekben a nagy tél? — Az őszi gabonák jól teleltek — válaszol Józsa István —, de az őszi árpa, sajnos, nagyon megérezte ezt a kemény telet. Egyetlen elájiy — ha ezt előnynek nevezhetjük — talán & vastag hótakaró volt, amely
