Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-29 / 99. szám
res» »teeret '^Mfrlap 1970. ÁPRILIS 29., SZERDA Barcsay-kiállítás a Műcsarnokban A szentendrei mozaik Magyar film ELKÉSZÜLT HÁT A NAGY MÜ. Az élő magyar piktora egyik legavatottabb mesterének talán egész eddigi életét és munkásságát meghatározó és összefoglaló életműve: a szentendrei mozaik. Ez a monumentális, harminchárom négyzetméteres alkotás, amely a felépítendő szentendrei művelődési központ éke-dísze lesz. Azon szerencsés kevesek közé tartozom, aki jelein lehetett a szentendrei mozaik elkészítése gondolatának megszületésénél és végigkísérhette a tettekre váltott gondolat minden lényegesebb mozzanatát. És aki most mégis rácsodálkozik az elkészült hatalmas műre, mint a gyerek, aki a kért egyetlen ajándék helyett egy egész kirákatnyi ajándékot kapott. Pedig láttam már mozaikot nem is egyet a legkülönbözőbb rendeltetésű magyar középületekben. És láttam Bafcsay Jenő korábban készült miskolci, illetve a budapesti Nemzeti Színházat díszítő mozaikját is, de egyik sem hasonlítható a szentendrei mozaikhoz. Azok mindegyike egy-egy konkrét mű. Ez az alkotás azonban már nem csupán egy épület dísze lesz, hanem egy nagy miultú művészeti ág — gondoljunk csak a csodálatos ravennai mozaikokra! — magyar összegező je is. A SZENTENDREI MOZAIK formanyelve korokat és kultúrákat fog át. Bizánc csillogása, a szerb ikonfestészet tisztasága és a huszadik század emberének egyszerűségre, szinte geometrikus formákra törekvése ötvöződik benne — a művészetek örök folyamatosságának szent szimbólumaként S miként a mű formanyelve, úgy mondanivalója is egyszerre magyar és mégis egyetemes: korunk hőn áhított vágya, az együvétartozás, az egymásrautaltság humánus gondolata csendül ki a műből. Két monumentális, tömörülő és összekapaszkodó asz- szonycsoportja példázza ezt — mindegyik alak egyenértékű tartópillére és tükre az emberi világnak. S ami keretül szolgál hozzá, az Szentendre jellegzetes mediterrán építészeti stílusa. A figurák foj- tottan izzó, sötét színei mögül derűsen csillan ki aiz arany háttér, mintegy hangsúlyozva az élet nehézségei közepette is az élet szépségét Az együvétartozás és egymásrautaltság nem új gondolatok Szentendre történelmében. Korok és kultúrák találkoztak itt s fértek meg békességben egymás mellett, hosszú évszázadokon át. Az egymást-segítés, a közös gondokban való társulás szimbolikája — amely a mozaik legfőbb témája — nemcsak a múltra és Szentendre múltjára, hanem a mára, valarnenyjr f ........ .......„ IT ELET A mester dedikál nyi Duna menti nép jelenére is egyaránt érvényes. NEM VÉLETLENÜL szóltam ilyen hosszan a három teremből álló kiállítás egyetlen alkotásáról. A többi Bar- csay-mű, amit a tárlatlátogató megtekinthet, csupán előjátéka és magyarázata a szentendrei mozaiknak. Az egyik falon a mozaik megfogalmazódásának első vázlatai. Megtört, hullámzó vonalak, amelyek önmagukban nem távlatot, hanem síkot sugallnak, csak a törésekben feszül a sík és tér izgatott ellentmondása. És különböző fejek és figurák egymásba kapcsolódó ritmusrajzai, amelyek már nemcsak síkban, hanem térben is érzékeltetik az emberi test harmóniait. Mindezek még csak papírra fogalmazott gondolatok, ötletek, lehetőségek és variációk a nagy témára. Aztán kis olajképek következnek, figurális kompozícióik, szentendrei árkádok ívei, ablakok mélyedései. néha csak szigorúan vett geometriai formáik, máskor líraibb, oldottabb képi megfogalmazásban. S az előtanulmányokat a nagy mű kicsinyített, színes vázlat-variánsai követik. Mindegyik más tónus, más színárnyalat. És láthatunk Barcsay Jenőtől szokatlanul nagy méretű olajképeket — a mozaikterv felnagyított részleteit. S végezetül ízelítőt kaphatunk — egy eredeti nagyságban, márványból kirakott részlet erejéig — a miskolci — huszonegy esztendővel ezelőtt készített — mozaikból, majd pedig eredeti nagyságú fotómásolatát a Nemzeti Színházban felállított második Bar- csay mozaiknak. Húsz grafika, hatvan olaj- kép és a két előző mozaik jelzi a megtett utat az életSzövetkezetünk a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT megjavítjuk pilisvörösvári műhelyünkben, kívánságára a lakásán is. Telefon: Pilisvörösvár 204. • MÉRETES CIPÓT tetszés szerinti fazonban készítünk. • CIPŐJAVITASI MUNKÁK solymári, pilisvörösvári, piliscsabai, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi pilisszántói, részlegünkben és felvevőhelyünkön. • fodrászatainkban modern, új vonalú frizurát készítünk o fent felsorolt községekben. • KOZMETIKAI RENDELÉS és szépségápolási tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz Solymár művet összegező nagy alkotásig. Sok kiállításon, múzeumban megfordultam már, nemcsak idehaza, más országokban is, de olyan tárlatot nem láttam eddig még sehol, amely végigkalauzolt volna egyetlen nagy mű születésén. (Kísérlet történt ugyan tavaly rá, a mozaik születését bemutató szentendrei Barcsay-tár- laton, csakhogy akkor éppen a legnagyobb élményt adó alkotás, az eredeti mozaik hiányzott még.) Köszönet mindazoknak, akik életre hívták ezt a kiállítást és megajándékozták vele a képzőművészetek kedvelőit. EDDIG A MÉLTATÁS, s most pontot illene tenni írásom végére. Hogy mégsem teszem, annak egyetlen oka van. Egy aggodalmas kérdés: mi lesz a mozaikkal a kiállítás bezárása után a szentendrei művelődési központ felépítéséig? Ez a mű megérdemli, hogy ne szedjék szét darabokra, s tárolják valamelyik raktár mélyén két hosszú esztendőin át, hanem addig is olyan helyre kerüljön, ahol emberek tíz- és tízezred gyönyörködhetnék benne. Prukn er Pál Az Ítélet vitát ingerelt, amikor még nem is volt film, csupán mint forgatókönyvet közölték. Az ítélet, miután film lett, nem lehet többé olyan ideológiai vita tárgya, mint forgatókönyve, annak idején. Csoóri Sándor és Kása Ferenc forgatókönyve ugyanis ' olyan nagyszabású és szug- gesztív filmnek ígérkezett, hogy érdemesnek találtatott minden vélt és valódi eszmei hibáját nagyító alatt megvizsgálni. A vitatkozók ugyanis arra gondolhattak, hogy a nagyhatású forgatókönyv némely általuk értelmezett gondolata — az egyén és a nép viszonya a forradalomban; a kimagasló történelmi személyiség és a hozzátapadó kegyetlen tettek jogos, vagy jogtalan indítórugói — a filmen még nyilvánvalóbban „félretájékoztathatja” a közönséget. A Dózsa forradalmát felidéző film azonban nem teljesen azzá lett, mint amilyennek a forgatókönyv alapján ígérkezett. Kevesebb és könnyebben emészthető annál, ezért nem is sorakoznak fel újból a vitapartnerek. A film tehát nem védte meg forgatókönyvét, ugyanakkor hűtlen sem maradt hozzá, csak „szürkébb” lett és következetlenebb. Kása Ferenc rendező — ez a második játékfilmje, az első a Tízezer nap volt — megidézi Dózsa parasztfelkelését, akkor, amikor az urak már leverték, és a parasztvezér a tüzes trón árnyékából emlékszik vissza a forradalom eredményeire. A film a forradalmárt veresége után ábrázolja, aki bukása után, a kínzások során is helytál: vállalja minden tettét. Visszaemlékszik és vállalja, hogy leszúrta a király adószedőjét, hogy a kereszteshadakat az urak ellen fordította, hogy seregének fegyelmezetlenjeit és kishitűit kivégeztette. Nem tehetett mást. Az emlékező, a töprengő Dózsát látjuk, akit az alkotók passzív helyzetbe hoztak — hiszen az urak már elfogták —, de sajnos Dózsát akkor sem ábrázolják aktívnak, amikor még a seregek élén áll, hacsak visszaemlékezéseiben is. Mindemiatt a film elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy Derkovits Dózsa fametszeteinek szintjén — természetesen a művészet egészen más nyelvén — emléket állítson, és újrafogalmazza számunkra Dózsát, a forradalmárt. A tetteit a halál árnyékában is vállaló forradalmár számiunkra ma természetes. Dózsa tehát természetes elvárásainkat váltja valóra. Vitatkozik egyik ravasz hóhérával, Werbőczivel, akinek nem sikerül arra rábírni, hogy áruló legyen. Azonban ezek a szópárbajok igencsak megakasztják a film lendületét, művivé és színházszerűvé merevítik. E párviadal lenne talán arra hivatott, hogy a forradalomról és a forradalmárról általában írók — Olvasók A könyv ünnepéit az idén május 30. és június 7. között tartják. Sok tízezer könyv reprezentálja majd huszonöt év termését, amelyből az irodalmat, a művészetet és a sportot kedvelőik egyaránt válogathatnak. Pest megyében a könyvbarát bizottság gazdag programmal készül a könyvhétre. A könyvtárak kiállításokat rendeznek az idei könyvhéten megjelenő alkotásokból. A könyvhét megnyitóját Szentendrén tartják, s rnegye- szerte rendezvények várják az olvasókat. Megrendezik a könyvtárosok napját. Ebben az esztendőben ünnepli a megyei könyvtárhálózat megalakulásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból a törzsgárda- tagók jutalmat, emléklapot kapnak. Számtalan községben író—olvasó találkozót szerveznek. Pest megyében már hagyománya van ennek. Az írókat, költőket irodalomtörténészekkel együtt hívják meg, hogy még közelebb kerüljön az olvasókhoz egy-egy mű. A Pest megyei könyvtár a könyv ünnepére megyei írókat, költőiket lát vendégül. Többek között Szentiványi Kálmán, Szeberényi Lehel és Fábián Zoltán találkozik olvasóival. mondjon el egyénítetten örökérvényű gondolatokat. Ez azonban nem sikerült. Sőt, azt sem állíthatjuk nyugodt szívvel, hogy a forradalmak nemzetköziségének eszméjére egyértelműen rávilágított volna a film, pedig a Dózsa-féle parasztháború éppen egyik eszmeileg maradandó értéke a magyar, román, szlovák, szerb parasztok közös harca volt. Igaz, a film magyar—román— szlovák koprodukció, festőlek az erdélyi és felvidéki jelenetek, gyönyörűek Szervátiusz Tibor építőművész székely motívumai, de az igazi közös harc értelme és értéke elsikkadt. Kosa filmje azért mégis megrendítő és szuggesztív. Némely képsor megrettent és felvillanyoz. Ezek mind a forradalmak egyik sajátosságát villantják fel: az emberfeletti küzdelmet és szenvedést. Ez az az egyetlen motívum a filmben, amelyet úgy sikerült az alkotóknak megfogalmazniuk, hogy a forradalmak örökérvényű lélektanát művészi szinten és sajátos egyéni megfogalmazással adhatták át. Az összeláncolt jobbágyok erdei futása, az éhezők lisztevése, a kegyetlen ütlegek és korbácsok, az egyik kar megcsonkítása — ha nem is valósult meg —, a nyelv kivágása, a tüzes trónra ültetés egyszerre naturális és elborzasztó, de egyszerre forradalmasító és szuggesztív ereje olyan nagyszerű képsorokban fogalmazódik meg, hogy szerettük volna, ha ezek az elementáris hatású és sodrású képek és tablók nemcsak a küzdelem embertelenségét fejezték volna ki, hanem Dózsa győzelmeit, gondolatait és vitáit is. Sára Sándor operatőr munkájáról csak elismeréssel mondhatjuk: emiberfelettien megküzd- hetett ezekért a ragyogó jelenetekért. Dózsát Bessennyei Ferenc játssza sikeres visszafogottsággal, jelentős hőst formál meg, de alkata miatt nem lehet olyan csontos, inas, izmos, kemény, mint ahogy Dózsát elképzeltük. Major Tamás Wer- bőczije okos, de nem aljas, hanem túlságosan is intrikus lett. George Mottoi diákja tűnt a legjobbnak, legalábbis olyan hősnek, akiből könnyen válhatott volna egy másik Dózsa. Berkovits György GORKIJ: LENINRŐL íi. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorkij-parkban sétálói Lenin — hiszen alakjával annyira összeforrott annak az embernek a képe, aki a hosszú tanácskozóasztal végén ül, s éles, villogó kormányosszemével mosolyogva, okosan, Ügyesen, vezeti elvtársainak vitáit, vaigy az emelvényen állva, fejét hátra- vetve az elnémult tömeg, az igazságot éhező emberek mohó szemébe szórja szabatos, világos szavait. Ezek a szavak mindig az acélforgács hideg csillogására emlékeztettek. Mö- giülük művészien csiszolt, csodálatos egyszerűséggel bukkant elő az igazság. Természetéhez hozzátartozott a szen- vedélyesség, ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Leninnek azt a kivételes lelki frisseségét mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a kaotikus világban neki jutó szerepét: a káosz ellenségének szerepét. Ugyanolyan élvezettel tudott sakkozni, mint amilyennel A divat történetét nézegette, óraszámra vitatkozott partnerével, horgászott, Capri déli naptól átizzott, köves ösvényein sétált, a rekettye aranysárga virágaiban és a halászok szurtos gyerekeiben gyönyörködött. Este pedig Oroszországiról, a faluról szóló elbeszéléseket hallgatta, irigyen sóhajtozott: — Milyen kevéssé ismerem Oroszországot! Szimbirszk, Kazany, Pétervár, a száműzetés, s ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egész testével tudott nevetni, néha valóban „gurult” a kacagástól, még a könnye is kicsordult. Jellegzetes rövid indulatszavának, a „hm-hm”-nek végtelen skálájú árnyalatot tudott adni, a maró gúnytól az ólvatos kételkedésig, s e „hm-hm”- ből gyakran csendült ki az az okos humor, mely az élet ördögi ostobaságait kitűnően ismerő, éles látású ember tulajdonsága. A Szókratész-koponyájú és éles látású, tömzsi, izmos Lenin nemegyszer furcsa s kissé mulatságos pózba vágta magát: fejét hátraszegte és vállára hajtotta, ujjait valahová a hóna alá. a mellényébe dugta. Volt ebben a tartásában valami bámulatosan kedves és mulatságos, valami győzelmesen kakaskodó, s ilyenkor egész valója örömtől sugárzott, e gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia önmagát az ellenségeskedéseknek és gyűlöletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve. 1918-ig, a Lenin ellen elkövetett alávaló és förtelmes gyilkossági kísérletekig Oroszországban nem találkoztam vele, sőt, még messziről sem láttam. Akkor látogattam meg, amikor még alig volt ura kezének, és alig bírta mozgatni átlőtt nyakát. Felháborodásomra válaszolva, kelletlenül, mintha valami unalmas dologról beszélne, ezt mondta: — Verekszenek. Mit tegyünk? Mindenki úgy cselekszik, ahog” tud. Találkozásunk nagyon baráti volt, de persze a nyájas Lenin átható, éles tekintete leplezetlen sajnálkozással nézett rám, az „eltévelyedettre”. Néhány perc múlva szenvedélyesen mondta: — Aki nincs velünk, az ellenünk van. A történelemtől független ember: merő fantázia. Ha feltételezzük is, hogy . valamikor éltek ilyen emberek, most nincsenek, nem lehetnek. Senkinek sem kellenek. Mind egy szálig belesodródtak az élet forgatagába, s a valóság úgy összebonyolódott, mint még soha. Azt mondja, hogy túlságosan leegyszerűsítem az életet? S hogy ez a leegyszerűsítés a kultúra pusztulásával fenyeget, mi? S a jellegzetesen gúnyos „Hm-hm” ... Éles tekintete még élesebbé válik. Lehalkított hangon folytatja: — Nos, maga szerint a sok milliónyi munkás muzsik nem fenyegeti a kultúrát, mi? Azt hiszi, az alkotmányozó gyűlés megbirkózott volna az anarchiájukkal? Maga, aki annyit lármázik a falu anarchiájáról, másoknál jobban meg kellene értse a mi munkánkat. Az orosz tömegeknek nagyon egyszerű, nagyon könnyen felfogható dolgot kell mutatnunk. A szovjetek és a kommunizmus pedig egyszerű dolog. — A munkások és az értelmiség szövetsége, ugye? Nem rossz dolog, nem bizony. Mondja meg az értelmiségnek, hogy jöjjön hozzánk. Hiszen maga szerint őszintén szolgálják az igazság érdekeit. Hát akkor mi a baj? Fáradjanak hozzánk: hiszen mi magunkra vállaljuk a nép talpraállításának kolosszális munkáját, azt, hogy a világnak megmondjuk az élet teljes igazságát, a népeknek megmutassuk a rabságból, a nyomorból, a megaláztatásból az emberi élethez vezető egyenes utat. Elnevette magát, és minden harag nélkül jegyezte meg: — Hát ezért kaptam én golyót az értelmiségtől. Amikor pedig a beszélgetés hőfoka a szokásosra mérséklődött, elkeseredetten és szomorúan mondta: — Hát azt vitatom én, hogy szükségünk van az értelmiségre? Hiszen maga látja, milyen ellenségesek velem szemben, milyen rosszul értelmezik a pillanat követelményeit. És nem látják be, hogy nélkülünk erőtlenek, nem jutnak el a tömeghez. Az ő bűnük lesz, ha túl sok edényt törünk össze. (Folytatjuk)
