Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

1970, Április 26., vasärnap PEST MEGY, '&CMap Négy minta „Puli" Szombaton a Kossuth Lajos téren a MÉM épülete előtt be­mutatták Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszternek és más érdeklődő szakembereknek a Puli nevű miniatűr terepjárót, a Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat legújabb termékét. A hét és fél mázsa teher szállítására alkalmas kis kocsit a Kohó- és Gépipari Minisztérium terve­zőirodájának kollektívája az intézet szabadalma alapján hat hónap alatt tervezte, a minta- példány Győrött két és fél hó­nap alatt készült el. Az össz- kerékhajtás és ugyancsak összkerékkormányzás a kocsit alkalmassá teszi arra, hogy bármilyen terepen biztonságo­san mozogjon, A vállalat az idén a kocsi különböző változatainak négy mintapéldányát készíti el, jö­vőre a száz példányból álló el­ső, sorozatot átadják az AU- TOKER-nek. később a terepjá­ró városi és városok között közlekedő változatait is gyárt­ják, a tervek szerint 1972-ben 1000 Pulit gyárt a Győri Me­zőgazdasági Gépjavító Válla­lat. Repülőzsüri Alberíirsán Hétszáz forint jutalom Az elmúlt napokban Albert- irsára látogatott a Pest me­gyei Tanács művelődésügyi osztályának repülőzsürije. Az átépített, korszerű albertirsai művelődési ház munkáját el­lenőrizték. A zs-üri minden te­kintetben eredményesnek ítél­te a tapasztaltakat. Ezért Szántó József igazgatót ötszáz forinttal. Málnás Józsefné gondnokot pedig kétszáz fo­rinttal jutalmazta. Pest megyéért emlékérmesek Dr. Stark Janka A Pest megyei TBC Gondo­zó Inté­zet 1952-ben alakult. Igazgató főorvosává dr. Stark Janka tüdőgyógyász szakorvost ne­vezték ki. Az intézet neve 1969 második felében megváltozott. Most Pest megyei Tüdőgondo­zó Intézetnek hívják. Igazgató főorvosa változatlanul dr. Stark Janka. Ami ezt a név­változást Pest megyében is le­hetővé tette, az szorosan ösz- szefügg az intézet igazgatójá­nak tizenhét esztendős műkö­désével. Legalábbis emlékeztetőül annyit el kell mondani a tbc- ről, hogy veszedelmes népbe­tegség — volt. Elsősorban a rosszul táplált, egészségtelen körülmények között, zsúfolt lakásban élő szegények be­tegsége, habár előidézője, a Koch-bacilus nem ismer sem osztályt, sem vagyoni különb­séget. Éppen ezért a tömegek életszínvonalának emelkedése ellenére sem pusztult ki telje­Vetélkedő Leninről — AlbertSrsán — Kijevböl jöttem. Hadifog­ságból. Novoszibirszkbe vittek bennünket. Ott beszélt egyszer Lenin. Alig láttam, csak a hangját hallottam. De azt örökre megjegyeztem: „Földet a parasztnak, gyárat a mun­kásnak ..mondta és én az otthoniakra gondoltam. A mikrofon felerősíti Med- gyesi Pál hangját. A kőröstetétleni veterán könnyezve emlékezik a múltra Albertirsán, a fia­talok között, a Lenin-centenárium tisztele­tére rendezett vetélkedőn. Hat csapat Dél-Pest megye minden területéről: a dabasi, a ceglédi, a monori, a nagyhu­tai járásból és Nagykörös, va­lamint Cegléd városából ver­senyez. összesen 20 fiatal ül szemben a zsűrivel: dr. Svéd Lászlóval, a Párttörténeti In­tézet főmunkatársával, Maró- thy Lászlóval, a KISZ megyei titkárával, és a többiekkel, akik Sizigorúan pontoznak 0-tól 6-ig. A kérdések öt témakörből kerültek ki, de a tudás mellett a jó szereplésihez a szerencse is kellett, hiszen dobókockával döntötték el, melyik csapatnak milyen témakörből kell vá­laszolnia. — Aki a hatost dobta, tetszés szerint válaszolhatott. Talán még a fiatal verseny­zőiméi is izgatottabbak voltak — de aztán joggal megnyugod­tak —>, a Leninnel kapcsolatos vetélkedő rendezői: a KISZ ceglédi járási vezetői, Babcsán József és Magyar László. A kétórás kérdezz-felelek értékes díjait a monori, a ceglédi já­rás és a nagykátai fiatalok nyerték. T. E. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság közleménye Az ellátások 1970. március hó 1. napjától végrehajtott kiegészí­téséről szóló rendelkezést a ta­pasztalat szerint sokan tévesen értelmezik, ezért a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság a következő tá­jékoztatást adja: 1. Az 1600 Ft-on aluU nyugellá­tások legfeljebb 1600 Ft-ig való kiegészítése attól függ, hogy ez ellátás első ízbeni folyósításá­nak napja 1954. október hó 1., 1969. január hó 1. előtti nap, vagy sem. a) Az 1954. október hó 1. előtti jogszabályok alapján megálla­pított sajátjogú ellátások kiegé­szítése 20 százalék, de legalább havi 60 Ft, özvegyi, szülői és ár­vaellátásokat 20 százalék, de leg­alább havi 40 Ft-tal kell kiegészí­teni. b) Az 1954. október hó 1-től 1958. december 31-ig érvényben volt jogszabályok alapján megál­lapított sajátjogú nyugdijakat 10 százalékkal, de legalább havi 60 Ft-tal kell kiegészíteni. Az özve­gyi, a szülői nyugdíjakat és az árvaellátásokat 10 százalékkal, de legalább havi 40 Ft-tal kell kiegé­szíteni. c) Az 1959. január hő 1. és 1968. december 31. között megállapított sajátjogú nyugdíjakat havi 60 Ft- tal kell kiegészíteni. Az özvegyi, a szülői nyugdíjakat és az árva­ellátásokat havi 40 Ft-tal kell ki­egészíteni. dl Az 1968. december hó 31. utón 610 Ft-nál alacsonyabb ösz- szeg'cen megállapított, vagy meg­állapításra kerülő sajátjogú nyug­díjak összege 610 Ft-nál kevesebb nem lehet. 2. A nyugdíj a munkaviszony megszűnését követő naptól álla­pítható meg, ezért azok, akiknek munkaviszonya 1968. december hó 31-én szűnt meg, nyugdíjra csak 1969, január hó 1-től jogosultak, tehát kiegészítés részükre nem jár. 3. „Hozzátartozói ellátás” alatt azok az ellátások értendők, ame­lyeket az elhunyt dolgozó vagy nyugdíjas hátramaradottainak ál­lapítanak meg. Ilyenek: az özve­gyi nyugdíj, a szülői nyugdíj, az árvaeUátás. Nem hozzátartozói el­látás a házastárs (élettárs) után folyósítható házastársi pótlék, Il­letőleg a gyermekek utáni csalá­di pótlék. Ezek összege 1970. már­cius hő 1. napja után is válto­zatlan marad. 4. Változatlan maradt a házas­társi pótlék megállapítására vo­natkozó rendelkezés is. Házastársi pótlékot annak a nyugdíjasnak lehet megállapítani, akinek ellá­tása a havi 100 Ft-ot nem éri el. Változatlan maradt a nők saját munkaviszonya után járó és az özvegyi jogon megállapított nyug­díjának együttes összeghatára, így, ha az egyik, vagy mindkét ellátás megállapítására 1970. feb­ruár 28-át követően került vagy kerül sor és a két ellátás egyike sem éri el a 800 Ft-ot, a két el­látás együttesen legfeljebb 800 Ft összeghatárig folyósítható. 1952 élőit sen, ma is befészkeli magát sok-sok tüdőbe. — Csakhogy — szokta mon­dani dr. Stark Janka hosszú, több évtizedes orvosi tapaszta­latára hivatkozva —. nem vagyunk többé tehetetlenek vele szemben. Kitűnő, hatásos gyógyszerekkel rendelkezünk és a tbc-s beteg az orvossá­got ingyen kapja. De a gyógy­szereket nem én találtam ki — teszi hozzá mosolyogva. Szemüvege mögött mindig derűs tekintete azonban el-el- borul. ha visszaemlékezik a múltra. Valamikor, pályája kezdetén a pesti villamosve­zető kisfizetésű OTI-orvos lá­nya sokszor vett receptre fel nem írható drága gyógyszert szegény betegeinek — már, ha volt pénze. is létezett tbc- gondozás, de------------------ inkább csak a fo galma, gyakorlatilag, annál kevésbé. Legfeljebb talán a fővárosban. Vidéken csak azt a beteget ismerték, kezelték és tartották nyilván, aki orvos­hoz fordult, de a fertőzötteket nem keresték. Ennek tudható be. hogy egész Pest megyében mindössze . 4276 ,, tüdővészest tartottak nyilván 1952-ben. Köztük 406 volt a gyerek. 1957-re, amikor a gondozó hálózat nagyjából már mosta­ni arányában kiépült, a nyil­vántartottak száma 10 055 főt tett ki. Köztük riasztóan sok, 1199 volt a gyerek. Aztán a következő években megkezdték az ernyőfénykép- szűrést és a kartotékok szapo­rodtak. Eleinte egyre több beteget fedezett fel a testen át­hatoló röntgensugár. Rejtett, lappangó, régi és egészen új fertőzéseket. Egyetlen ernyő- fényképszűrő-készülékkel fel­szerelt gépkocsival indult meg a vizsgálat, ma , hét ilyen ké­szülék mozog és dolgozik a megyében. Az egész lakossá­got minden évben átszűrik, hogy megtalálják, kezelésbe vehessék a friss fertőzéseket. Amikor, talán két éve, az esztendőnként ismétlődő tüdő- szűrésről beszélgettünk, jó humorával megjegyezte: — De nehogy azt találja ír­ni, mintha az emyőszűrés az én találmányom lenne. Ennek a kívánságának ele­get téve mégsem hallgathatom el, hogy minden egyes fény­képszűrő berendezésért meny­nyit kilincselt, könyörgött, hadakozott és mennyi nehéz­séget kellett leküzdenie, hogy a sűrűn ismétlődő vizsgálati rendszert tökéletesen megszer­vezze.-j-------------- ugyancsak évek­I Amikor, | kel ezelőtt, meg­-------------- kapta a kiváló or vos kitüntető címet, azt hangoztatta, hogy a kitüntetés a megye egész tüdőgondozó hálózatát, annak valamennyi orvosát, dolgozóját illeti jó munkájáért. Lehet ebben va­lami. Csakhogy a jó vezető éppen a megfelelő munkatár­sak megválogatásával bizo­nyítja be rátermettségét. Mindenesetre 1969-ben már csak 8002 karton volt találha­tó a tbc-sek kartotékaiban és ebből csupán hetvenötön sze­repel gyerek. A betegek jelen­tős része és közülük vala­mennyi gyerek baját jókor fe­dezték fel, úgy, hogy biztos gyógyulásuk csak rövid idő kérdése. Gyermekáldozatot különben már hosszú eszten­dők óta nem szedett a tbc Pest megyében. Felnőtt is egy­re kevesebb hal meg ebben a betegségben. Tavaly például alig százan és azok is úgyszól­ván egytől egyig csupa későn kezeléshez jutott idült beteg, akiket kigyógyítani már nem lehetett, csak állapotuk rosz- szabbodását megakadályozni, életüket sók, esztendővel meg­hosszabbítani. Tulajdonképpen elég a tbc- statisztika 1952 és 1969 közötti megyei adatait összevetni ah­hoz, hogy megállapítsuk dr. Stark Janka méltán érdemelte meg a felszabadulás negyed- százados évfordulóján első íz­ben kiadott „Pest megyéért’’ kitüntető érmet. Az indokolás szerint „a közügyek és az egészségügy terén kifejtett munkásságáért”. Mert dr. Stark orvosi hiva­tása mellett tevékenyen részt vett a megyei közéletben is. Elnöke az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei Bizottságának és ebbe­li minőségében egyik őre az orvosi etikának. Sokat tett és sokat tesz az egészségügy, többnyire nőkből álló, közép­káder problémájának megol­dásáért is. volt | Kezdeményezője | megyé­----------------------------ben az állapotuk miatt csökkent munkaképességű, gyógyult tbc-sek munkába helyezése előmozdításának. E téren szer­zett tapasztalataival vesz részt az egyéb betegségek miatt re­habilitációra szorulók elhelye­zésének intézményes rendezé­sében. Bármilyen társadalmi meg­mozdulást is kezdeményeznek a megyében, ott találjuk az élen dr. Stark Jankát. De hogy legtöbbet mégis saját munka- területének gondjaival fog- lalkozik, ez csak természetes. És rendkívüli kitartással küzd mindenért. A tbc-s Öregek megyei szociális otthonának létesítését például, csakijQjt' egy évtizeden át unos-untalan szóvá tetté, amíg Pándort meg nem valósult. De meddig sürgette az érdi iskolaépítkezéseket! Ezt már azonban aktív politikusként. 1958 óta ugyanis háromszor választották meg országgyű­lési képviselőnek, Érd és kör­nyéke a kerülete. Minden köz­érdekű ügyért összefog a párt- szervezetekkel, a helyi járási és megyei tanáccsal, meg a tömegszervezetekkel és síkra száll, legtöbbször eredménye­sen. Sokszor nemcsak a kerü­letéért. Egyik legtevékenyebb tagja a képviselőház egészségügyi és szociális bizottságának. Fel­szólal, javasol, de ez már or­szágos ügy.. Habár az országo­sokat nehéz elhatárolni a me­gyeiektől, mégis bizonyos, hogy amikor általános érvényű ügyekről beszél, akkor is a megyére gondol.-------- ítélték neki a I Ezért I „Pest megyéért”-----------------érmet. Valóban me gérdemelte. Szokoly Endre NÉZŐPONT Nyakonöníötí buzgalom Jubileumi esztendő 1970. Ha­zánk felszabadulását köszön­töttük, s köszöntjük egész esz­tendőben, mert hiszen nemcsak a felszabadulás napja, hanem mindaz, ami azt követően tör­tént, érdemes az emlékezésre. Aki nem nagyon figyel a világ dolgaira, az sem tagadhatja: száz és ezer jele, ténye, ered­ménye mutatkozik annak, hogy a jubileumi esztendő valóban az egész ország népét megmoz­gatta. A jubileumi munka ver­seny a szó nemes értelmében tömegméretű vetélkedéssé lett, a különböző mozgalmak, mint amilyenek a községszépítés, a felszabadulás korabeli helyi eseményeinek megörökítése, a KISZ-fiatalok felszabadulási vetélkedője, tíz- és százezreket vontak be az ünnepi készülő­désbe. Az évforduló jegyében több nagy létesítmény — így például a ceglédi és a váci kórház — átadására került sor, olyah létesítményekre, melyek közvetlenül a lakosságot szol­gálják. A megye településein sok helyen új emlékművet ál­lítottak, felújították a régieket, a felszabadító hősökre emlé­kezve. Kopár falvakban ezer­számra ültették a facsemeté­ket, parkokat építettek, virá­goskerteket alakítottak ki a házak előtfe Nem túlzás azt állítani: ré­gen nem tapasztalt aktivitás pezseg mindenhol, falvakban éppúgy, mint gyárakban, vá­rosokban, hivatalokban, társa­dalmi szervezetekben. S éppen mert értékes, fontos, társadal­mi, gazdasági és politikai ér­telemben egyaránt előbbre vi­vő ez az aktivitás, nagy hiba lenne, ha kárba veszne. Ha az ünnepek lázának csitultával nyakon öntenék a buzgalmat a kényelmeskedők, a holnappal nem törődök, a szűklátókörűek. Mert bizony még a nagy ün­nepre készülve is akadt példa erre. Igaz, nem ez volt a jel­lemző, de akadtak, akik hatás­köri vitákat folytattak lónyeg- télert iíérdésekrőir ffiikÖSben, a társadalmi aktivitás iiszott, ám a tehetetlenkedést érezve, lo­hadni, hunyni kezdett, míg végül a parazsa maradt. Meg­történt az is, hogy a megye egyik új s nagyon jelentős üze­métől azt kérték: a termelő­üzemek makettjával adjanak hírt magukról s a megye gaz­dagodásáról az április 4-i fő­városi Seregszemlén, ám a szó­ban sokat, valójában már ke­vesebbet vállaló illetékesek azt felelték, hogy nem. Nem érnek rá ilyesmire, nem foglalkoz­nak vele. Pedig a fiatalok kö­zött szép számmal voltak, akik szívesen vállalták volna a munkát, de hát ha leintik őket, ha nyakon öntik buzgalmu­kat ... Régi és rossz szokás, hogy meglevő eredményeket ha­gyunk veszni, hogy meglevő dolgainkat nem becsüljük eléggé. Fölavatnak egy-egy új létesítményt, s néhány hét, hó­nap elteltével már úgy néz ki, mintha több esztendős lenne, olyan elhanyagolt. Virágokat ültetnek, facsemetéket helyez­nek el, locsolják is őket, ám ahogy elmúlnak az ünnepek, úgy illan el a törődés: kiszá­radnak a virágok, nem tudnak gyökeret ereszteni a fák, vagy éppen kitördelik a vékony tör- zsecskéket. Soroljuk? Aligha szükséges. Mindenki és majd mindenütt tapasztalhat hason­lókat, azt, hogy amit két ke­zünkkel,' eszünkkel teremtet­tünk, azt — mint homokból formált, gonddal építgetett vá­rát romboló oktondi gyerek — egyik percről a másikra veszni hagyjuk. A magunk munkája, kedve, öröme veszik vele. S ha még ehhez az is tár­sul, hogy némely helyi, vagy nem éppen helyi potentát legyintgetni kezd az igyek­vőkre, a kezdeményezőkre, a nemes érzelmektől fűtött buz- gólkodókra, mondván, vége az ünnepnek, most már „nem kell lelkesedni”, akkor rövid idő alatt kihunyhatnak azok a tüzek, melyek emberek tíz- és százezreiben gyúltak, s melyeket az a biztos tudat táplált, hogy valóban a saját hazájuk, a maguk országának fölszabadulását köszöntik, s mert azt, hát minél méltóbb módon. Csupán mulasztás, közönyösség lenne hunyni hagyni e tüzeket? Több an­nál! Sokkal több. Politikai hiba! Az érzelmi azonosulás, a dolgok befogadása és ma­gunkénak érzése nem ada­tik meg mindig és minden­nel kapcsolatban. A nagy dol­gok nagy érzelmeket szülnek, s hazánk negyedszázados föl­szabadulási dátuma ilyen nagy érzelmeket keltő s táp­láló forrás volt. Idősek, akik részesei voltak a huszonöt ével ezelőtti eseményeknek, könnyező szemmel, meghatot- tan emlékeztek. Középkorúak, akik akkor tették meg első önálló lépéseiket az életben, mégpedig az alapjaiban meg­változott életben, örömmel idézték fel az 1945-ös ese­ményeket. S a fiatalok, akik már történelemkönyvük lap­jairól idézhetik csupán mindazt, ami akkor az or­szágban volt, nagy figyelem­mel és odaadással tanúsítot­ták, hogy övéké is ez az ünnep, hiszen ami akkor és azóta teremtődött, annak ők az örökösei. Jönnek a mun­kás hétköznapok, ez igaz. Ám nem igaz, hogy ezek ne táp­lálnák az országépítő buz­galmat, a kezdeményezést, az önkéntes többet adást. Táp­lálják, ha mindenki, aki ille­tékes benne, minden módon támogatja, segíti, erősíti a köznek hasznost. Csömör Balázs, a nyíregyhá­zi megyei művelődési központ filmstúdiójának vezetője — dr. LU cn to FELV ESZÜNK CQ o w < kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) ács, asztalos, könnyűgépkezelő szak­munkásokat, kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület- és diszműbádogos, viz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szök­és betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, autószerelőket, éjjeliőröket. Jelentkezni lehet a ,Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán. Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt. Erdész Sándornak, a nyíregy­házi Jósa András Múzeum tu­dományos munkatársának for­gatókönyve alapján — meg­kezdte a „Tyukodi gyékénykö­tők” című színes néprajzi film helyszíni forgatását. Tyúkodon régi hagyomá­nyai vannak a gyékénykötés­nek. Évszázadokkal ezelőtt a falu egész lakossága ismerte ezt a mesterséget, voltak olyan utcák, ahol valamennyi lakos gyékénykötéssel foglalkozott. A nyersanyagot az ecsedi láp­ról szerezték. Gyékényből mintegy ötven-hatvan féle ház­tartási tárgyat készítettek. A láp lecsapolásával fokozatosan szűkült, majd megszűnt a nyersanyagbázis, s a gyékény­eszközöket felváltották a mo­dernebb háztartási eszközök. így kihalóban van ez a fog­lalkozás, csupán az idősebb nemzedék néhány tagja foly­tatja még a mesterséget a Holt-Számos mocsaras részein termett gyékény feldolgozásá­val. Közülük néhányat, így a hatvanhat éves Kácsi Andrást, a hetvenhat éves Kiss Zsig- mondot gyékénykötés közben a film is megörökíti. i Tyukodi gyékény kötők

Next

/
Thumbnails
Contents