Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-24 / 95. szám
1970. Április 24.. péntek Mirhtp Fock Jenő Csongrád megyében Fock Jenő, az MSZMP Po litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke csü- • törtökön délután Csongrád megyébe érkezett. A megye 1 határánál Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára, Török László, a megyei tanács vb-elnöke, valamint a szegedi járás és az útvonalhoz legközelebb fekvő Kistelek község párt- és állami vezetői fogadták. Fock Jenő ezután folytatta Útját Szegedre, ahol a megyei I pártbizottság épületében a I megyei párt- és állami vezetőkkel folytatott megbeszélést, majd részt vett az újszegedi pártiskola előadótermében tartott kibővített megyei pártbizottsági ülésen. Itt Győri Imre adott tájékoztatást Csongrád megye gazdasági, politikai és kulturális helyzetéről. Kiváló szövetkezetek A Pest megyei fogyasztási szövetkezetek jubileumi versenyében nyújtott kiváló teljesítményéért „kiváló szövetkezet” címmel tüntette ki az újhartyáni ÁFÉSZ-t, a SZÖ- VOSZ és a KPVDSZ elnöksége. A túrái és a dabasi ÁFÉSZ-t dicséretben részesítették. Az év legjobb takarékszövetkezete címet a megye 24 falusi bankja közül az alső- némedi nyerte el. A megyei vándorzászlót az ócsaiak vették át az abonyiaktól a MÉSZÖV elnökségének, a KPVDSZ megyebizottságának és a KISZ Pest megyei Bizottságának értékelése alapján. Kiváló teljesítménynek értékelték a ceglédi, valamint az Örkényi fogyasztási szövetkezet egy esztendő alatt végzett munkáját is. Az erkölcsi elismerésen túl valamennyien anyagi elismerésben is részesültek. Kitűnően szerepelt a kiskunlacházi, az Örkényi, valamint az érdi szövetkezeti bank is. Hiányos a szakember-utánpótlás Pest megyében (II.) Tanulókat keres az ipar és a mezőgazdaság Hátrányban a lányok A megyei tanács munkaügyi osztályának az ifjúság helyzetéről készített tanulmányából ezúttal a szakmunkásképzésre vonatkozó részleteket ismertetjük. Tavaly a mostani tanévre a megye területén működő ipari üzemek szakmunkástanuló- igénye 5600 fő volt, de mindössze 4074 fiatal vállalkozó akadt. Ugyanakkor a fővárosban 3113 megyei fiatal kezdte meg szakmunkástanulmá- nyait. A következő, 1970/71-es tanévben a megyei szakember- utánpótlás helyzetében még nagyobb hiány várható. Az 1968-as évet alapul véve, az általános iskolát végzők száma a megyében 30, de a fővárosban mintegy 50 százalékkal csökken és így fokozottan érvényesül a szívó hatás. Megmutatkozik ez abban is, hogy ez idén a főváros több, eddig vidékiek elől felvételi tilalom alá helyezett szakmát szabaddá tett. A következő években az eláramlós további növekedése várható. Ha a szülő választ pályát A fiatalok fővárosi munka- vállalását anyagi okok nem indokolják. A kereseti lehetőség az ipari szakmákban csaknem azonos Budapesten és vidéken. Sőt, a tsz-ek ipari melléküzemeiben még valamivel jobb is. Ezeknél ipari tanulóban nincs is hiány. A fővárosi munkahely vonzó ereje a Budapesten meglevő nagyobb szórakozási lehetőség és általában a kedvezőbb muinkakörülmé- nyek, sokaknál pedig nem utolsósorban, mint végső cél: a fővárosba költözés vágya.; Jelentősen befolyásolja a pályaválasztást, illetve a gimnáziumba való jelentkezést a szülők óhaja, azaz. valamely szakma iránti előítéleten alapuló ellenszenve is. Gyakran a gyermek kívánsága és a szülőé ellentétbe kerül, de a gyermeket képességei sem teszik esetleg alkalmassá a szülők által választott pályára. így azután a gyermekek egy tekinAdófizetés, községfejlesztés NEB ELŐTT A TANÁCSOK GAZDÁLKODÁSA Tegnap délelőtt a NEB megvitatta a tanácsok saját bevételeinek tervezéséről, a fejlesztési alapok és tartalékok képzéséről és felhasználásáról készült jelentést. A tanácsi költségvetések tervezésénél két problémával találkoztak a népi ellenőrök. Az első: a rendelkezésre álló erőforrásokból új intézményeket létesítettek, ezek fenntartási költségeit viszont már nem tudják fedezni. Vonatkozik ez mindenekelőtt a közvilágítási áramdíjakra, ahol a kiadás egymillió forinttal haladta meg a módosított előirányzatot. Ez a tény a fejlesztési alap és a költségvetés összhangjának hiányára utal. A másik: kevés a kivitelező, ennek hátrányát a lakosság érzi, hiszen a tervezett létesítmények nem készülnek el határidőre. A népi ellenőrök tapasztalták, hogy a tanácsok nagyobb önállóságot kaptak a pénzügyi tervezésben. Jól is sáfárkodnak az önállósággal, a költségvetés bevételi tervei reálisabbak, mint a korábbi években. A lakosságtól származó bevétel viszont kisebb volt a tervezettnél a nagykátai, a gödöllői, a dabasi járásban és Szentendre városban. A bevételi hátralékok között első helyen kell említenünk a lakbértartozást. A budai járásban ez másfél milliót, a szentendreiben nyolcszázötvenezer fo- I ni tudják. rintot tesz ki. Gondot okoz még a vízdíj és az állami gondozott gyerekek térítési hozzájárulásának beszedése is. A vizsgálat megállapította, hogy a nagyarányú kommunális igényeket (ivóvíz, szennyvíz elvezetés, utak stb.) a tanácsok nem tudták fedezni a fejlesztési alapokból, annak ellenére, hogy a tervezett bevétellel szemben 130,3 millió forint többlet jelentkezett megyei szinten. A lakosság községfejlesztési hozzájárulása 3,4 millió forinttal haladta meg az előirányzatot, a kommunális adó pedig egymillió forint pluszt jelentett. Negativ jelenség azonban, hogy egyes vállalatok befizetési kötelezettségüket nem teljesítik. Nagykőrösön például a Cipőjavító és Lábbelikészítő Ktsz, valamint a Melléktermék- és Hulladékértékesítő Vállalat még tavalyi befizetéseivel is adós. Általános tapasztalat volt, hogy a tanácsok a fejlesztési alapokat a legégetőbb feladatok megoldására használták fel, olyan beruházásokat terveztek, amelyek az egész lakosságot érintették. Az eredmények ellenére is főleg a kisebb tanácsoknál — nagy szükség volna a hozzáértő szakemberekre, hogy csak olyan létesítményeket tervezzenek, amelyeknek fenntartási költségeit később is viseltélyes része kedve és adottságai ellenére sajátít el valamilyen szakmát, amelyet aztán később sokszor ott is hagy. Annak azonban más okai vannak, hogy a megyében 1969-ben ipari szakmunkás-képesítést szerzett fiataloknak mintegy 30 százaléka vállalt másutt alkalmazást, és nem annál az üzemnél, ahol tanult. Bizonyítvánnyal a kezében jobb munkakörülményeket keresett és talált megyei vállalatoknál, sőt a fővárosban is. A más munkahely keresésére nem egyet az késztetett, mert a vállalat, ahol tanulóidejét töltötte, felszabadulása után nem a képzettségének megfelelő munkakörbe osztotta be, vagy nem a munkájának megfelelő bércsoportba sorolta. A mezőgazdasági szakmunkásoknál még kirívóbb az el- áramlás arról a munkahelyről, ahol a tanulóidőt töltötte a fiatal. A megye tsz-eiben növénytermesztő és állattenyésztő szakmunkásvizsgát tett 105 fiatal közül mindössze 56 maradt meg a neki taníttatást biztosító helyen. A többi más, esetleg nem is megyebeli tsz- ben vállalt alkalmazást, nagyobbrészt azonban hátat fordított a mezőgazdaságnak, elment az iparba — főleg a fővárosba — szakmunkás-bizonyítvánnyal — segédmunkásnak. Női munkaerőt keveset keresnek Külön kitért a tanulmány a lányok helyzetére. Sok szülő nem hajlandó lányát szakmunkástanulónak adni, különösen nem mezőgazdaságinak. Viszont az ipari vállalatok sem nagyon keresik a leánytanulót. Múlt évben például az összes tanulóhelyeknek mindössze 6,6 százalékát ajánlották fel lányok számára. Ugyanakkor az általános iskolát végzett, szakma tanulására törekvők 22 százaléka, szám szerint 1150 volt leány. Több csak azért nem, mert a vállalatok idegenkedése a legtöbb szakmában a női munkaerőtől köztudomású a tanulni szándékozó lányok között. Amint azzal is tisztában vannak, hogy a férfi és női munkaerő között, az utóbbi hátrányára, anyagi megkülönböztetést is tesz a legtöbb vállalat. A munkaügyi osztály megállapítása szerint, ha ez a vállalati szemlélet megváltozna, több leány jelentkezne, és ezzel nemcsak csökkenne, esetleg meg is szűnne a szakmunkástanuló-hiány. Nem elég azonban, ha a vállalat hajlandó elfogadni a leánytanulót, hanem a lányok alkati, fizikai adottságainak megfelelő körülményeket is kell teremteniük a munkahelyen. Megfelelő öltözők, fürdők építése mellett nem utolsósorban a gépesítés fokozása által a nehéz fizikai munka kiküszöbölésével. Vonatkozik mindez a mezőgazda- sági üzemekre is. Hathatósabb tanácsadást! A munkaerőhiány megszüntetésére és a szakember-utánpótlás előmozdítására elengedhetetlennek tartja a tanulmány a jelenlegi pályaválasztási rendszer gyökeres és intézményes átszervezését. Feltétlenül szükség lenne önálló megyei pályaválasztási csoportra, ami más megyékben már működik. Ez a csoport egységes elvek alapján irányítaná a pályaválasztási tanácsadást már az általános iskola VII. osztályos tanulóival foglalkozva. Az utolsó előtti tanévben ugyanis meg kell kezdeni a gyermekek valamely pálya iránti fogékonyságának, képességeinek ebből a szempontból szakszerű vizsgálatát és megbeszélését a szülőkkel. A pályaválasztási csoport feladata lenne, hogy szükség esetén egyénenként vizsgálja és oldja meg azoknak a gyerekeknek pályaválasztási problémáját, akiknek tanulói beiskolázása lakóhelyükön vagy a környéken nem lehetséges, illetve szellemi vagy fizikai adottságaik miatt nem akármilyen munka elvégzésére alkalmasak. Oda kell hatnia a pályaválasztási szerveknek, hogy a megyei fiatalokat elsősorban a megye területén képezzék. Az eddigi tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy akik fővárosi iskolákban vagy üzemekben tanulnak tovább szakmunkásnak, ott is keresnek elhelyezkedést, és mint munkaerők elvesznek a megye számára. Szokoly Endre (Folytatjuk) Sárgarépaexport A pilisi Űj Élet Termelőszövetkezetben az ősszel elvermelt 7.öldséget ássák ki az asszonyok. A több mint öt vagon sárgarépa az NSZK-ba indul. Vízzé vált vér Családi perpatvarkrónika Gödöllőn, a Körösfői út egyiik konyhájában sötét van. Idős ember ül a széken, távolabb a felesége. — Nem tudom, hol lakik Pálinkás Sándor. Fogalmam sincs róla. Az „útbaigazító” Pálinkás Sándor édesapja. ★ A borítékot silabizálom: „italálható Erkel Ferenc út 18.” A temetőn át rövddebb az út az Erkel Ferenc utcába. Vakolatlan házat találok, benne egy asszonyt, Pálinkás Sándornét. — 1961 márciusában házasodtunk össze, az apósomóknál kaptunk egy kamrát Mi rendibehoztuk ezt a melléképületet 20 ezer forintért. Addig nem volt semmi baj, amíg építkeztünk, de miután rendes lakást teremtettünk a földes, padlózatlan kamrából, üldözni kezdtek minket. — 1966-ban apósom újra megnősült, hát meg kellett osztani az örökséget: a fél ház a hét Pálinkás testvéré lett. A testvérek lakibért követeltek tőlünk, figyelemibe sem vették, hogy mennyit költöttünk a vagyonra. Bírósági ügy lett a fél házból. 1967-ben az igazságügyi szakértő 220 forint lakbért, 1968-ban ugyanő 265 forint lakbért, három hónappal később egy másik szakértő 400 forintot írt elő. Fellebbezéseit, tárgyalások és nem fizetünk. — Azóta tart az áldatlan állapot. A férjem munkahelyére leivéleket írnak, zaklatják. A múlt évben többször a rendőrségen is feljelentették — koholt vádak alapján. Ezeket a rendőrségen bizonyítani nem tudták, meg sem büntették a férjeimet, de a nevével foglalkoztak és ezt a munkahelyén nem nézték valami jó szemmel. ■ár A Körösföi út egyik konyhájában ebédhez terítenek. Az ebéd: hajában sült krumpli és zsíros sonka. Az idős ember és felesége falatozik. — Gyümölcsösöm van, gyönyörű almafám is. És látom, hogy az alma több méterre gurulhat a fájától. A többi alma gyönyörű, egészséges, egy alma meg olyan, mintha nem is alma lenne. — A fiam, Sándor még katona volt, írt egy levelet, hogy küldjék neki 300 forintot, kimenő cipőre. Tudtam én, hogy nem cipőre kell a pénz, mégis postára adtam ... Elkényeztettem, azt hiszem, ekkor követtem el a hibát. — Amikor megnősült, befogadtam a saját házamba, minden gyerek örülne, ha ilyen nagylelkű apja lenne, ö meg? Hazahoztam a cefrét, hordóba tettem, letakartam. A cefre bebőrözik és ez védi a szeszt. Sándor felkavarta a cefrét, tönkretette a védőbőrt, hogy nekem semmim sem legyen... — A Sándor vén ganénak hívott, engem, az apját. És leköpdösött! ★ A vakolatlan házban Pálinkás Sándorné: — A sok háborgatás miatt és, mert nem engedett be a kapun, kénytelenek voltunk új lakás után nézni. Vettünk egy félig kész házat. Sajnos, ide mindjárt nem költözhettünk be. ..A helyzet annyira tűrhetetlen volt, és az olyan esetek, hogy kizártait, arra kényszarített bennünket, hogy a félig kész házban aludjunk, holott a bútorunk, ruházatunk, élelmiszerünk és minden használati tárgyúink a régi lakásban volt. — Azt szerettük volna, ha kifizetnek, vagy engedik, hogy legalább eladhassuk a házrészt, de a vevőinket vasvil,Iával fenyegették: be nem tehetik a lábukat. A kulcsot nem adtuk le, a lakás a miénk. Ha be akarunk jutni, mint tavaly év végén, a férjemnek be kell törnie a kaput... Az uramat a sok bonyodalom miatt elküldték az álláséiból, volt Galga- mácsán, aztán a Patyolatnál, most a pesti MÁVAUT-nál. Pedig szeretnénk nyugodtan élni, gyereket kell nevelnünk, és a munkát is becsületesen el kell látni, mert a sok adósság miatt szükségünk van a pénzre. ★ A Körösfői út egyik konyhájában közeledik az ebéd: — Az is bolond, aki más portáján épít: ezt a testvérei mondták Sándornak. Én miért fizetnék neki. hiszen az a fél ház nem is az enyém? A testvéreitől kérheti a pénzt, de azok nem fizetnek, mert haragszanak rá, ismerik. Sándor azt mondta: tízezer forintért lemond az örökségről. Az egyik bátyja belement, a közjegyző előtt azonban Sándor azt kiabálta, hogy csak a haszonélvezetről mond le. Nevetséges. — Két tégla közül az egyik az enyém, a másik a gyerekeké. Egy kapu, egy kút — nehéz a megosztás. A Sándor csak ne adjon el semmit. Ha jött a vevője, azt mondtam: tessék, e lakás hetedrésze az öné. Hát persze, hogy eloldal- gott a vevő. — Rosszmájú gyerek a Sándor. Széttörte a kaput, a kitámasztó téglát a konyhába vágta ... Bottal kitámasztotta az ajtónkat, hogy ne tudjunk kijönni, lecsapta a villany főkapcsolót, hogy vakoskodjunk. Nézze, a szobába kellett beszerelni egy fökapcsolót... ★ A vakolatlan házban Pálinkás Sándorné: — 1969. október 31-én a férjem hazament a Körösfői utcába. Az apjától kijött Pálinkás Jóska és két katona személy. Mit keresel itt? — kérdezték a férjemtől és mindjárt behúztak neki. Be akart ugrani a lakásba, de elkapták, fojtogatni kezdték. A bátyja vascsővel fejbe vágta, Sándor elájult, rugdosni kezdték. Később feleszmélt, eltántorgott a rendőrségre. Az orra eltörött, a szája felrepedt, a térdét fájlalta — nyolc napom túl gyógyuló sérülést szenvedett. Az ügyét átadták a katonai bíróságnak, de itt már egy tettessel kevesebb volt, mert az egyik társukat letagadták. Jóska hat hónapot kapott — felfüggesztve, a katona kevesebbet. Sándor bátyja fellebbezett. A férjem egy életen keresztül viseli a támadás nyomait. — Amikor Sándort ütlegelték. édesapja magára zárta az ajtót... ★ A Körösföi út egyik konyhájában szivarra gyújt a 75 éves idős ember: — Olvassa el, mit írt Piroska lányom, április elején: „Vajon Sanyi tanult-e az eseményből? Szerintem igencsak megérdemelte, amit kapott, csak szegény Jóskát sajnálom. Egy reményem azért mégis van, hogy az amnesztia rá is vonatkozik.’’ Eszembe jut Pálinkás Sándor levele: „Kérem önt, amennyiben ideje engedi, foglalkozzon az ügyemmel, és a körülményekhez képesti lep- alább annyit elintézni, hogy ennek az áldatlan állapotnak vége legyen”. E segítséget Pálinkás Sándorné Így konkretizálta: „Hagyják abba a pereskedést, civódást, fizessenek ki és mi elhurcoikodunk, vagy engedjék eladni a lakást,'’ Közvetítem az apának fia kérését. — Sándor öt évvel megrövidítette az életemet. Ha ösz- szetömé magát az autóval, talán még a temetésére se mennék el. ★ Fél házrész, a szakértők szerint 120 ezer forint értékű — heten osztoznak a summán. Egy családra kb. 17 ezer forint jut. Nem kis összeg, de talán mégsem sok, hogy fiú apára, apa gyermekére, testvér testvérére támadjon. A jog részigazságokat osztogat, a rendőrség részügyekbe avatkozik be, a teljes lelki ku- száltságot sem paragrafus, sem rendőrség nem oldhatja meg. Az újságíró sem képes „legalább ennyiben” segíteni: embertelen fétist (17 000 forint!) eltüntetni és egymást maró családból megértő embereket varázsolni. , Fóti Péter 1 k