Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
8 PESl »ICC YEI 'hírlap 1970. ÁPRILIS 19., VASÄRNAP TAVASZI TÄJ > (Kiss Attila rajza) s Még hó libben néha és jégcsapok orgonasípolnak az eresz alatt, csak ígérget a holdszivárvány és árván, dideregve kél fel a nap, még ködök terelnek új ködöt és mély a messzi a tanyák között, — de már a som lassan kicsattan, egy reggelre meglásd: átöltözött és leng-leng egy tavaszi füttyös, bohókás, furcsa ifjú szél, s hunyorgat, mert nem talál szebbet lázban rebbenő szíveinknél. FERENCZY HANNA: Hófehéren Mint virágzó mandulafák az Etna tövén úgy bomlanak bennem a vágyak lobognak szívem vulkán ölén megint a régi tavaszi lázak. Az el nem csókolt csókok tüze sebzi a szám kit csókolnék — az elment régen — már csak emlék, mi szívemben ég pirosán, s mégis hófehéren ... ILLÉS ISTVÁN: — Hármas melle van! — állapította meg Kántor István csoportvezető, miközben harmadszor töltötte tele konyakkal a poharát. — Hármas melle van, mint a feleségemnek — tette hozzá később és egyből kiürítette a poharát. Á konyak elfogyott, Kántor jobb híján egy hamutartót fogott és azt tartotta a jelenlevők elé. Potyogtak a tízesek a hamutartóba. Utoljára a hivatalfőnök tett bele egy húszast. Kántor összeszámolta a pénzt és elkiáltotta magát: — Béresné! A kiáltásra a csend végszóit. — Béresné! — kiáltotta is.- mét és most már ő maga válaszolt: — Béresné nincs. Ho<- vá lett Béresné? Most ka megy el konyakért? Az emberek egymásra néztek, nem tudtak dönteni. Végül akadt egy önkéntes jelentkező, Csobánkainé az iktatóból, akinek ugyan nem volt munkaköri kötelessége a konyak beszerzése, de ki tudja miért, most ettől eltekintett. Becsülettel meg is hozta a konyakot, de mire visszaért, a hangulat elromlott. Csak Kovács Béla volt a teremben. ' Ö mondta el Csobánkainénak, hogy mi történt, amíg ő odavolt. A Béresné miatt mentek el, meg amiatt a hülye Tóbiás Kati miatt, akinek eszébe jutott megkérdezni: hogy hívják Béresnét? — És tudták? — Nem! Maga tudja? — Hát Béresnének! — A fenét! Katalinnak, mint Katinkát! Wéber Katalinnak! — Nahát! — És ezt csak Tóbiás Kata tudta! Ez volt az utolsó névnap a hivatalban. De csak ebben az évben. Jövőre Béresné nyugdíjba megy. rsssssssssssss*rsssssssj Vadnyugati sztori Valahol a Vadnyugaton halálos ágyán fekszik a város egyik vezetője, és a gyóntató papot kéri. Vallomása így hangzik: — Megszegtem mind a tíz parancsolatot. Saját hasznomra fordítottam a város pénzét; csalókkal és gyilkosokkal vettem körül magamat; kiszipolyoztam az árvákat és az öregeket, a pénz és a hatalom volt a legfontosabb számomra... — Hagyd most, fiam, a politikát, a saját bűneidről beszélj. y///A/v/////////////////>y///iy/r////>7///////////////^^^ AKACZ LÁSZLÓ: A híd Szeretlek Leültem melléd a kőre Á nap hajtott deleidre A hold hajtott delelőre Ültünk egymásra dőlve Lement a nap délutánra Ezüst-holdnak hajnalára Ezüst-párom, arany-párom Jaj, ha egyszer nem találom. >SSSSSSSSSSSSSJ/S/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySSSSSs. \ Hat engem ^ visszahozott az estefelé hazacsattogó bécsi gyors. Jöhettem volna, p>ersze, hamarabb is. Akik ötvenhatban kifutottak, már három- szor-négyszer kattogtatták bőröndjeiket a hegyeshalmi állomáson. De tudhatod, én mindig ilyen biztonsági ember voltam, nemhiába játszatott velem a kis Koltai bekket az osztályválogatottban. Szóval, most jöttem csak haza, tizenhárom év után, s most nyito- gatom a szemem, mi is történt azóta, hogy arról a Pest felé kattogó tehervonatról le akartál rántani. Kérdezed: tulajdonképpen miért kapaszkodtam fel akkor az ütközőkre? Most is csak a váltam vo- nogatom. Csomagot kötött, térképet bújt akkor a fél kollégium, sodródtam én is a többiek után. A Bécs környéki láger kerítésének drótszemeit számolgatva értettem meg végül, hogy hol vagyok, s hogy miképp is kerültem oda. Jó három hónapom telt el a lakatra zárt vaskapu mögött. Érdekelnek azok a napok? Gyerekkorodban biztosan szűkölitél bezárt szobában; talán ezt az érzést idézte M, és fokozta már-már a kibírhatat- lanságig az az idő. Na mindegy. A lényeg az, hogy egy reggel — éjszaka esett, éppen a havat lapátoltuk — valami svéd bizottság érkezett a táborba, hogy a menekültek között válogasson. Az én nevemet is kiáltották. A bizottság vezetője — egy zöld szemű, falfehér tanárféle — azt akarta tudni, hogy tényleg gagyogok-e, ahogy bediktáltam, angolul meg franciául. Emlékszel biztosan, mennyit magoltam a zuhanyozóban, így aztán el tudtam mondani, hogy ki vagyok, s honnan futottam. Arra a kérdésre, hogy mik a szándékaim, nem mondtam mást, mint azt, hogy tanulni. Lehetőleg közgazdaságtant tanulni. Ha gondolkodsz egy kicsit, biztosan eszedbe jut, hogy annak i-ején mennyire vágytam a Duna-parti egyetemre. Kiküldtek, kétszer is behívtak, mire a zöld szemű kinyögte, hogy az ő országukban foglalkozhatnék a közgazdaságtannal. Két feltételük van csupán. Először is, egy szabott határidőre meg kell tanulnom svédül; másodszor hívtam, másnap fogadott. Elmondta, hogy szívesen szerződtetnének. Ahogy ez náluk szokás, beíratnak az egyetemre, vállalják minden költségemet, és aztán, ha már kezemben a diploma, majd náluk kezdek dolgozni. Ha jól tanulok, és felszedek még egy-két nyelvet, nem a megszabott öt, hanem nyolc vagy tiz év alatt kell a rám költött koronákat letör- lesztenem. Üjra bólintottam. Két hét múlva kezemben volt az egyetemi index. így, könyvforgatással, füzet- töltögetéssel telt el újabb négy év, amelynek végén megint ott ültem az igazgató előtt, hogy jelentsem, készen vagyok, munkára lehet fogni. Előbb üzletkötőként alkalmaztak. Egy hatalmas fekete táskával kopogtattam a különböző cégek ajtaján. Fél évsem telt el, már külföldre is elküldték. Két év múlva pedig, amikor kereskedelmi főnökünk sport Volvójával egy fának ugrott — mivel akkor már németül is, olaszul is beszéltem —. dupla fizetéssel engem állítottak a helyére. Ez, ha utánaszámolok, jó négy éve történt. Azóta meg- állás_ nélkül járom Európát. Hétfőn Párizsban, szerdán Londonban, pénteken Bécsben tárgyalok. Senki mástól, egyedül tőlem függ az egész áruház minden szerződése. Szóval, ahogy itthon mondapedig, legalább tíz évig náluk kell dolgoznom. Ha a két kiköltést vállalom, a nyelvtanulás idejére állami segélyt, szállást adnak, aztán meg biztosan akad egy olyan cég, amely — ha diploma után ná- iuik dolgozom — vállalja a taníttatásomat i Nem gondolkodtam. Megbuktattam a fejem, és néztem, hol kell az előre kitöltött papírokat aláírni. Egy kiszuperált katonai gép szükségülésein rázódtam el Stockholmba, ahol előbb megint valami táborfélében tartottak, majd az újabb faggatózások után megkaptam a letelepedési engedélyt. Emlegettem már, hogyan pörgettem a szótárlapokat a zuhanyozóban. Hát az a mindenesti magolás semmi sem volt ahhoz, amit én azokért a torokból kibukó, orron átszivárgó svéd szavakért tettem. Reggel hátikor már javában lapozgattam a csíkos nyelvtanfüzetet, és estére mindig akadt tizenöt, húsz olyan mondat, amire azt mondhattam, hogy végképp az enyém. Januar Végén értem ki, a következő karácsonykor vizsgáztam. A bizonyítványomban valami ilyesféle állt: „X. Y. a svéd nyelv megbízható és jól hasznosítható ismerője.” Kedden kaptam meg a pa pírokat, csütörtökön már*várt a levél, hogy az egyik nagy stockholmi áruház igazgatója ni szokás, befutottam; fej va- szeretne velem beszélni. Fel- gyök. összefogva elkészítette a szendvicset. Fél négykor, Ko- i vács Béla menetrendszerűen \ elkiáltotta magát a hivatal fo- 1 lyosóján: „Mindemri a fedél- i zetre”, és ezzel elkezdődött az r ünnepség. Mindenki szedelőz- i ködött és néhány perc múlva < ott szorongott az egész hivatali apparátus a névnapi szobában, j amely a valóságban tanácsié- í rém volt, de névnapokon min- 1 dig fehér abrosszal terítették 1 le az asztalokat. Az asztalokon 1 kínálták magukat a szendvi- 1 esek, öblös vizespoharakban < csorrogott a rubinszmű bor .. . Mindenki a fedélzeten volt, mindenki tette a magáét, a hi- : vatalfőnök is megérkezett, helyet foglalt az asztalion, meg- j ragadta a hozzá legközelebb álló poharat, felemelkedett a helyéről, megköszörülte a tor- 1 kát és így szólt az egybegyűltekhez: — Emelem poharam a mi kis, összetartó kollektívánk : kedvencének, Katinkának az egészségére. Kívánok az egész kollektíva nevében neki soksok boldog névnapot! Katinka láthatóan elvörösödött, a teremben levők jobb keze a pohár után nyúlt, és egyszerre olyan lett a terem, mintha sok-sok rubinkelyhű virágból kötött volna valaki csokrot. A poharak összekoccantak. Mindenki ivott és mindenki maszek alapon is jókívánságokkal halmozta el Katinkát. Béresné, a takarítónő még meg is csókolta és kissé remegő hangon kívánt néki sok-sok boldog névnapot. Mint régi teleken a szánkók, állandóan csilingeltek a poharak. — Egészségedre! — Egészségedre! Később már konyakkal koccintottak, amire összedobták a pénzt és amit a sarki csemege boltból hozattak Béresnével. Kovács Béla rázendített a dalra: „Én édes Katinkám, Csak egyszer kacsints rám...” — és Katinka, aki ott ült az asztal közepe táján, előtte a csomaggail, amelyben egy Triumph melltartó és egy olyan fekete, habselyem női nadrág volt, amelynek a szárára rávarrták a harisnyatartót is és amilyent Jucika, a titkárnő fél évvel ezelőtt kapott a nagynénjétől Ausztriából, most már kacsintott, nemcsak Kovács Bélára, de mindenkire, sőt a blúzra hajlandó volt a melltartót is felpróbálni. Ezt a produkciót a nők mély sóhajtással vették tudomásul, a férfiak pedig tapssal jutalmazták. | SZALAI JÁNOS: Merek az asztali naptárban A névnapoknak kiaiaikult a rendje. A titkárnő asztali naptárába évről évre a megfelelő dátumokhoz beírták a keresztneveket, ezt egy magától alakult bizottság rendszeresen ellenőrizte, és a bizottság tagjai elsőként jelentek meg Jucikénál, Mancikánál, Imrénél, Ferencnél, Istvánnál, hogy ki-ki a maga módján sok-sok boldog névnapot kívánjon. Volt, aki pukkedlizva, kicsit selypítve mondta a gyerekverset : „Pici szívem, pici szám, sok boldog névnapot kíván”, volt, aki csatlakozott az előtte szólóhoz, de volt olyan is, aki csak erős kézszorítással fejezte ki az ilyenkor szokásos érzését. Ha nők kívántak sok boldog névnapot férfinak, akkor megcsókolták a nőt. Tehát alkalom volt a névnap a csókolózásra, de alkalom volt arra is, hogy ki-ki a maga módján bevágódjon a főnökénél. Előfordult, hogy némelyek annyit ittak a főnök egészségére, hogy az asztal alól tekintettek fel rá. De ez nem volt általános, évente, ha öt- ször-hatszor előfordult. Az ajándékozás viszont általános volt. Év közben mindenki megfelelő összeget adott át a titkárnőnek, aki ezt beírta egy füzetbe és ebből a pénzből kapott mindenki egyformán, amikor elérkezett a névnapja. Persze, nem pénzt, hanem ajándékot. Ennek is megvolt a mechanizmusa. A névnapot ülő kiválasztott valamilyen ajándékot a boltban, ezt megmondta a titkárnőnek, aki megvette ezt az ünnepeltnek. Ha többe került, mint ameny- nyi pénzt kapott a kollektívától az ünnepelt, akkor a különbözeiét ő fizette. A névnapi ünnepségen az ünnepelt által kiválasztott ajándékot ünnepélyesen átadták. Az ünnepelt ilyenkor nagyon meghatódott, adta a meglepettet, kicsit szabadkozott is: £... azért ilyen drágát mégsem kellett volna...” így zajlott le minden névnap. A legutóbbi is így kezdődött. Az egyik gépírónőnek, I Katinkának a névnapját ünne- jpelték. Mindenki gratulált Ka- ; tinkának, Béresné, a talkarító- inő is, aki ezen a napon, ki i tudja, miért, bent maradt ; egész nap. Katinka megvette a ; szokásos két demizson bort, j zsúrkenyeret, vajat, csemege- ! uborkát hozatott a hivatalsegéddel és délután, pontosan másfél órával a munkaidő lejárta előtt előszedte szatyrából |a házi kolbászt és a nőkkel CSANKÓ LAJOS: Majd csattan a som A fővárosi ember komolyan bólintott, hogy az volna szükséges csakugyan. ... Másnap a színjátszók szakkörvezetője már meg is kapta a parancsolatot Meszely- től, kerítsen egy olyan darabot, amiben a jeles férfiúra illő szerep akad. Akadt. A Ludas Matyi. És tüstént fölaján- j lotta emberünknek Döbrögi: uramnak, a földesúrnak a sze- i repét. Meszely három este nyomo-; rította olvasástól rég elszokott; szemét a darab silabizálásával.] Negyednap a szakkörvezető elé j dobta a szövegkönyvet: — Szép szerepet adna. Mást se csinálnak benne velem,; mint elfenekelnek. Engem,; Meszely Mihályt, vezetőségi tagját minden tömegszervezetnek, aki alelnöke voltam a... — és patakzott belőle a meg- bántottság, mint abból, akinek nem jutott háztáji föld. Nem telt bele huszonnégy óra. már új szerepet ajánlott neki a helyi műkedvelők vezére. Bánkot a Bánk bánból. Meszely oly mértékben belejött a darabolvasásba, hogy már másnap reggel ott volt a színjátszókat kommandírozó tanítónál. — Csuda szép a darab — kezdte kenetesen. — Képzelem, milyen lehet ez a Nemzeti Színházban. De megbocsásson, Molnár tanító úr, nekem nemcsak szerep kell, de tekintély is. És lehetne-e tekintélyem a faluban, ha eljátszom, hogy a feleségem meg az a s kutya herceg összeszűrte a le- 5 vet? Tán még olyan gazember ^ is akadna, aki azt mondaná az ^ én Menyhért fiamra, hogy a ^ herceg az apja, tehát osztály- S idegen... $ Két nap múltán megszületett az újabb ajánlat: vállalja d el Bagót a János vitézben. Da- d rabolvasás, találkozás — is- ^ merjük már a menetrendet. ^ Aztán vöröshagymaszín ábrá5 zatal visszaadta a nevezetes § huszárőrmester szerepét is: d — Vesse a jósors a Déli- d sarkra azt az őrmestert... d Megérti, hogy tiszten alul nem d adhatom, d Behúzta maga mögött az aj- d tót csuda dölyffel, és elporosz- d kált a kocsma elé. Még aznap § kézzel festett plakátok kerül- ^ tek ki a mozi elé, az útkaparó 6 kerítésére és a mázsaházra. $ „Bemutatjuk A falu rosszát. Aki jó és tekintélyes ember van benne, azt Páger Antal, Pécsi Sándor és Ajtay Andor elfoglaltsága miatt mindent MESZELY MIHÁLY fölszólaló és színművész alakítja. Teljes tekintélyével.. ... Hát érdemes önzetlenül besegíteni a színjátszóknak? Napok \ és a szeretet \ X Adam Mickiewicz, a nagy $ lengyel költő 1840-ben előadd-$ sokat tartott a párizsi Sorbon- \ ne-on. Egyik előadásán kije- ^ '.entette, hogy a lengyeleknek $ a franciák iránti szereteted azért olyan nagy, mert min-d den lengyel ott-tartózkodása | negyedik napján már jól be-d szélt franciául. d — Ö — jegyezte meg azd egyik hallgató —, a mi pro-d Jesszorunk akkor úgy látszik,\ csak harmadik napja van d Franciaországban. i wmsssssssssms* Wagner- négymillió dollárért... j A bajorországi Rayreuth-\ ban a legjobb ajánlattevőnek d eladásra kínálták fel Richard X, Wagner irattárát, többek kő- ^ Tött olyan felmérhetetlen ér- d iékű kéziratokat, mint a Lo- ^ Uengrin, az Istenek alkonyad és a Trisztán és Izolda kézzel^ írott partitúráit. A feltétel az,d hogy a gyűjtemény Bayreuth- \ ban maradjon és nyitva álljon^ azok előtt, akik Wagner-ku- % tatással foglalkoznak. Wagner d örökösei a bajor állammal al-d kudoznak és azt remélik, hogy d négymillió dollárnak megfe- ^ 'elő összeget kapnak majd. d Meszely barátunk jeles falusi vezető, amióta csak pödör- hetővé vált a bajusza. Mákszemnyit sem titkolja, erre nem annyira a községbeliek szemelték ki, hanem ő maga magát. Mondják is: talán még a kútgémre is beszegődne ko- loncnak, csakhogy fölülről nézhesse az embereket. Tudom, mondják ezt róla, de amióta annyi tisztségre kell ember, végül mindig odalöttyentik valahova elnöknek, máshol mint vezetőségi tag gunnyaszt az üléseken, s ha egyebütt nincs módja rá, hát az italboltban intézi rekedt hangon a falu fölvirágoztatását. Éppen valami alelnökséggel a vállán lötyögött a kultúrház felé, amikor megneszelte, minisztériumi főember inspiciál- ja a színjátszókat. Ha sarog- lyán vitette volna oda magát, Mészely Mihály akkor is oda- nyomakodott volna. Nézte a főember a próbát, s mellette oly lélegzet-visszafojtva ácsor- gott Mészely, hogy még a cigarettájának a parázsa is megfagyott az hiedelemtől. — Ügyesek — hunyorított a pesti vendég Meszelyre. — Csak túl fiatalok. Elkelne közéjük egy olyan korú ember, mint az elvtárs. Ö, aszaljon meg Szent Péter! — gondolta Mihályunk. De tudván, hogy ilyen szavakkal nem jut egyről a kettőre, nyájasan elmosolyodott: — Ami azt illeti, ott is Meszely Mihály lennék... BAJOR NAGY ERNŐ: FŐ A TEKIN
