Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

rr.si MLG\ '^Mírlap 1910. ÁPRILIS 2., CSÜTÖRTÖK Üzemképes állapotban eladó egy LM 50 típusú, 80 gramm teljesítményű, DUGATTYÚS MÜANYAG-FROCCSGÉP, két OR 12 típusú, EGYORSÓS, AUTOMATA RÜDREVOLVERGÉP, két BP-U 8 típusú, AUTOMATA HOSSZESZTERGAGÉP ÉS EGY ANYASÜLLYESZTÖ CÉLGÉP. Ganz Műszer Müvek Árammérőgyára üzemfenntartási Főosztály Gödöllő, Erzsébet park ügyintéző: Csepeli Jánosné Telefon: Gödöllő 11, 171-es mellék. Közelebb került a falu a városhoz, korszerűbb az élet, a munkaviszonyok. Igényesebb az életmód, a falu lakossága már a legújabb bútort, a legjobb minőségű háztartási és mezőgazdasági gépeket, szerszámokat vásárolja. A nagymérvű gépesítés azonban növeli a balesetek lehetőségeit is. Baj, baleset, betegség komoly anyagi gondot jelent. Előrelátó gondoskodással mindez ellensúlyozható. Az igényesebb életmód fokozottabb biztosítási védelmet kíván. Ezt nyújtja a tsz-tagoknak az új Csoportos Élet- és Balesetbiztosítás. A BIZTOSÍTÁSI ÉS ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORT 70 000 Ft-os baleset-, és 15 000 Ft-os életbiztosítást nyújt. 28 napon túli baleseti betegállomány esetén térítés 1200 Ft-ig. Kórházi ápolásnál térítés 900 Ft-ig. Segélyezés, hozzájárulás üdültetéshez, társasutazáshoz kulturális és sportrendezvények látogatásához. Havi tagsági díj: 30 Ft KORSZER U BIZTOSÍTÁS - FOKOZOTT BIZTONSÁG NÖVELJE a pillangós és egynyári takarmánynö vények vetésterületét • LUCERNA • VÖRÖSHERE • TAVASZI BÜKKÖNY • BALTACÍM • TAKARMANYREPA ÉS • KÖLES vetőmag minden mennyiségben megrendelhető. VETŐMAG VÁLLALAT Pest vidéki Központja, Monor, Ady Endre utca 61. töressen a Pest megyei Hírlapban! Hadüzenet a baleseti statisztikának A megyei KBT idei ierveiről A közúti balesetek számát tekintve ez az év rosszul kez­dődött. Tavaly januárban és februárban összesen 248 bal­eset, ez év első két hónapjá­ban viszont 323 baleset tént Pest megyében. Az emelkedés 30,2 százalékos. S az sem lehet vigasz, hogy márciusban, úgy tűnik, ke­vesebb karambol, gázolás stb volt az utakon mint tavaly márciusban. Akkor ugyanis 128 baleset fordult elő, most „csak” 90, akkor 9 ember vesztette életét, most már­ciusban „csak” hatan haltak meg! Drámai fejszámolás ez: hó­napról hónapra, csekély elté­réssel, előre ki lehet számí­tani, hány ember szenved sérülést, vagy pusztul el az országutak betonján. Pedig a balesetek bekövetkezése, szá­muk emelkedése nem tör­vényszerű. Okaik túlnyomó többsége a felelőtlenségben keresendő. Ezért szükséges a közle­kedők igen szigorú ellenőrzé­se — ha kell büntetése —, s ezért különösen fontos a balesetelhárítási, balesetmeg­előzési munka, amely nem­csak rendőri, hanem jóval szélesebb körű, társadalmi feladat. az utakon, községekben, vá­rosokban látott szabálytalan­kodó autósok, motorosok rendszámát tüntetik fel, majd küldik meg a megyei közla- tör- kedésrendészetnek. Itt nyil­vántartásba veszik a szabály­talankodó vezetőket, s aki­nek rendszáma többször is beérkezik, szigorú figyelmez­tetésben részesül, esetleg pá­lyaalkalmassági vizsgára kül­dik, vagy szabálysértéseiért megbüntetik. Az önkéntes rendőrök a le­velezőlapokra azonban nem­csak a szabálysértőket, ha­nem a különösen előzékeny, udvarias vezetőket is felír­hatják. Ök viszont az év vé­gén sorsoláson vehetnek részt, s a nyertesek jutalmat kap­nak. Milyen jó lenne hinni: a nyilvántartásban a közle­kedési „mosolycsekk” tulaj­donosai lesznek többségben ... Közlekedési „ mosolycsekk" Pest megyében ez adat a megyei közúti bal­esetelhárítási tanácsra hárul, amely az elmúlt években nem egy eredményes akciójával — például 100 ezer kerékpá­ros, több tízezer lovaskocsi- haitó KRESZ-vizsgáztatásá- val — országos hírnevet szerzett. Idei terveikről szólva, kezdjük mindjárt egy új­donsággal. önkéntes rendőrök számá­ra rendszeresített levelezőla­pokkal egyedülálló kísérle­tet tesznek a szabálytalan­kodók megfékezésére. Szer­te a megyében 50 ezer pél­dányban juttatják el az ön­kéntes rendőröknek azokat a levelezőlapokat, amelyekre Tanfolyamok, vetélkedők A korábbi évekhez hason­lóan, a KBT idén is nagy gon­dot fordít a fiatalok közleke­dési oktatására. A megye va­lamennyi általános iskolájá­ban már javában tartanak a KRESZ-vetélkedők előkészüle­tei. Az Üttörőszövetséggel és annak megyei elnökségével karöltve ugyanis Pest megye nagyszabású KRESZ-vetélke- dőre hívta ká az ország összes általános iskoláját. A közleke­dési szabályok ifjú tudósai kö- a fel- zül a legjobbak az ősszel meg­rendezendő országos döntőn találkoznak majd. A tervekben szerepel, hogy az általános iskoláik nyolcadik osztályos, tehát végzős tanulói számára en gedélyezik a segéd- motorkerékpár-vezetést, amit természetesem KRESZ-oktaiíás és vizsga előz meg. Kísérlet­képpen elsőiként a gödöllői ál­talános iskolában, tartottak KRESZ-tanfolyiamot, s 250 nyolcadikos már eredménye­sen levizsgázott. Hasonló oktatás folyik a ráckevei gimnáziumban, ahol elsőiként szervezték meg a köz­lekedési Ifjú Gárdát. A fia­talokat motarvezetésbői vizs­gáztatják, s tervezik autóveze­tői tanfolyam indítását is. A TIT-tel közösen szerve­zett KRESZ-előadása or oza 1 ez évben megyszerte folytatódik. Hivatásos és magángépkocsi­vezetők, valamint motorosok, ügyészi, orvosi, rendőri, bíród és műszaki előadásokon ké­pezhetik magúikat tovább. Ész­szerű lenne, ha a tsz-ek és ál­lami gazdaságok is e tanfo­lyam keretében gondoskodná­nak, gépjárművezetőik számá­ra egyébként kötelező, baleset- elhárítási oktatásról. A KBT ezen kívül támogat­ja a megyei autós és motoros klubokat, s idén tíz alkalom­mal rendez autó-motoros ta­lálkozót. A balesetelhárítási tanács szorosan együttműködik a lcözlakedésrendészattel, s mun­káját — anyagilag is — tá­mogatja a magyei tanács. Tár­sadalmi összefogással, _ így igyekeznek hadat üzenni a baleseti statisztika számai­nak. —Szitnyai— — Különös eseménynek lehettek tanúi a kirándulók húsvét hétfőjén az alsóörsi mólón. A hideg vízben, ame-. ■ lyet néhány nappal ezelőtt még vastag jégpáncél borí­tott, megfürdött a 25 eszten­dős Zéród Ferenc alsóörsd lakos. A húsvéti fürdőzéskor a Balaton vizének hőmérsék­lete 4 fok volt. AZ EMLÉKPLAKETT: SZKÍTA SZARVAS Aianylemez a VI. századból Nagykátán április 4-én első alkalommal osztják majd ki a szkíta szarvast ábrázoló emlék- plakettet. Az a tíz közéleti sze­mélyiség kapja az értékes em­lékplakettet, aki az eltelt 25 esztendő alatt legtöbbet tett a nagykátai járás fejlesztéséért. Miért éppen szarvas látható az emlékplaketten? Ez a történe­te: Tápiószentmárton határában 1923 őszén a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei ásatáso­kat végeztek. Blaskovich Ala­dár birtokán egy hosszúkás domb vizsgálatakor körülbelül 120 centiméter mélységben a föld alatt „tűzpadra” bukkan­tak: szélső részén átégetett- csontok között feküdt az arany- és ezüstötvözetből készült, le­mezből domborított szarvas­aink összehajtott, elgörbült ál­lapotban. Az állatot úgy ábrázolták, hogy agancsát hátára hajtja, lábait pedig törzse alá húzza. Az erősen stilizált agancs két előrenyúló és négy S alakú, to­vábbá egy valamivel szélesebb kettős visszahajló ágból áll. A szakemberek véleménye sze­rint a szarvas olyan szidta fe­jedelem sírjából származik, akit elhamvasztva temettek el. A művészi kivitelű tárgy fa­vagy esetleg bőrpajzs közepét díszíthette. A feltevések sze­rint az időszámítás előtti VI. századból származik. Valamikor Valamikor, — nagyon régen, ott éltem a falu végen. Kicsi házban, nagy családban, én voltam az unoka. Nagyanyám volt öreg dajkám, ezer ránc a szeme alján. Víg kedélye, nyárba, télbe. nem hagyta el öt soha. Szívében élt ezer nóta, mind az ezret eldalolta, úgy naponta, jól beosztva, amíg engem felnevelt. És felnőve — szép emlékem, amit lent a faluvégen, tóle kaptam, szálló dalban, szivem őrzi, — s nem felejt. Borbély Tibor Züllésnek indultam Egy ideje ivásra adtam a fejem. Pe­dig azelőtt milyen boldog családi életet éltem. Szerettük egymást; a feleségem, Guszti és én. Békében voltunk, meg­értésben, nyugalomban. Reggel ő vit­te Gusztit az óvodába, este hoztam én. Ö is dolgozott, illetve dolgozik, én is. Én a Ferdén Építő Vállalat irodájában könyvelek. Munkaerő-vándorlást. Bol­dogok voltunk. Esténként televízióz­tunk, ágyikóztunk. Vége. Az italozás egy termelési értekezle­ten kezdődött. Ahogy elfoglaltuk he­lyeinket, már rakták elénk az italt. Egy üveg fejenként. Idegenkedve né­zegettem. Sose ittam, ennek meg kü­lönben is nagyon gyanús volt a színe. Ha nem vagyok szomjas, hozzá se nyúlok, de szomjas voltam. Az üzemi csülökpörköltre. Kívánta a nyakonön- tést, és egyre jobban. Lepattintottam a kupakot, töltöttem, megkóstoltam. íz­lett. Ittam egy kortyot. Egészen jó. Még egy kortyot. Remek, pompás! Azonkí­vül gyerekkori emlékeket idéz. Ö mesz- sze, szép gyerekkor! Beöntöttem az egész pohárral a gallér mögé. Csóványos látta, kacsintott, elém tolta az övét. Csütörtöki és Kaktusz kolléga is. Együltömben három üveg­gel, ez igen! Az értekezlet végén eny­he szédülést éreztem, és feltűnően csillogott a szemem. Hazafelé kissé cifráztam a lépéseket. Bensőm azt mondta: Kázmér, jó ez az ital, ugorj be még valahová, hajíts le még eggyel! A Kispiszkos presszóban nem kaptam, a Luxus bárjában igen. Kategória, halk léptű pincér, ruhatá­ros néni, miegymás, satöbbi — sokba került, de megérte! Az óvodából természetesen alaposan elkéstem. Guszti bömbölve várt. a daduska a foga között beszélt. Engesz- telésül megpaskoltam az arcát. A da- duskának. Furcsán nézett rám, látta rajtam, hogy ittam. Másnap reggel korábban indultam el hazulról. Végigfutottam három üzletet, három kocsmát és két presszót az Italomért, eredménytelenül. Türel­metlenül vártam egész nap a mun­kaidő végét, öt órakor rohantam a bárba. Egyszerre két üveggel rendel­tem! A pincérnek a csodálkozástól tarkójára szaladt a szemöldöke. Nem szoktak itt egyszerre, két üveggel ren­delni! Egymás utón igen, de egyszer­re!? Mindegy, az ital volt a fontos. Kellemes kábulatba ringatott. Dúdolva mentem Gusztiimért. Feleségem otthon kijózanított. Az előző esti óvodai afférért. Cserélünk — mondta —, ezentúl reggel te viszed! Mármint én. Jól jött ez a csere, nyu­godtan üldögélhettem esténként a bár­ban. Megtaláltam a közös nyelvet a halk léptű pincérrel is. Húszasokat adtam borravalóként neki, viszonzásul három üveg italt állított az asztalom­ra, négyet pedig be a táskámba. Utcán át ugyanis egy ilyen előkelő helyen nem szolgálnak ki, hivatalosan. Volt tehát italom másnap estig, otthon is, a munkahelyemen is. Csak sajnos, rop­pant titokban kellett elfogyasztanom ... Persze, a feleségem hamar rájött ar­ra, hogy a züllés útjára léptem. Egy alkalommal véletlenül felrúgta a tás­kámat, zörögtek az üvegek. Nem volt mit tagadni. Látja — mondta —, lát­ja ő már régóta, hogy iszom. Aggódik, térjek észhez. A munkahelyemen is észrevehettek va­lamit. Pedzették, lazul a munkafegye­lem. Nem a szövetkezeté. Az enyém. Sok pénz elúszott a bárban. Kölcsön kéregettem a barátoktól. Elsején meg­adtam, otthon fele fizetést tettem le az asztalra. Feleségem akkor már nem aggódott, dühöngött. Jó, ő nem bánja, csináljak amit akarok, de rá ne szá­mítsak. Ö egy fillért nem ad nekem. Külön háztartás. Ö eltartja magát és a gyereket. Mosni ugyan mos rám, de aztán kész! A gyereket se vigyem az óvodába. Ne is hozzam, csináljak, amit akarok. Éjszakánként kimaradoztam. Leb- zselők, éjszakai lányok hada ült az asztalomnál. Mindent én fizettem. Ál­landó anyagi gondjaim voltak. Nadrá­gom térde, kabátom könyöke kifénye­sedett, ietogytam, arcom megráncoso- aott az örökös kialvatlanságtól. Könnyített anyagi helyzetemen, hogy egy napon árulni kezdték kedvenc ita­lomat a Kispiszkos presszóban is. Még­iscsak olcsóbb hely! Átpártoltam oda. Örömmel fogadtak. A pincérnő aszta­lomon hagyta az üres üvegeket. Jó volt látni, amint előttem sorakoznak, hat, nyolc is egy este. Reggelenként is beugrottam, munká­ba menet, és leeresztettem egy-két üveggel a torkomon. Ital volt a regge­lim, ital a vacsorám. Napközben is ki-kijártam a munkahelyemről. Így ké­nyelmesebb volt, mint ott titokban a folyosón inni. Egyszer utánam lopod- zott a főnököm. Kipattant a botrány. Fegyelmit kaptam, prémium elvonást. Munkatársaim nem álltak szóba ve­lem, feleségem megvetett, fiam azt mondta, nem én vagyok az apja. Józanabb pillanataimban tudtam: nem jól van ez így. Hogy juthattam ilyen mélyre! Sokáig tűnődtem ezen. Aztán rájöttem, mindez már a gyerek­korban kezdődött! Már akkor betege­sen szerettem a kanalas orvosságokat. A Pectorálist, meg a többit. Még azt is elcsentem, amit apámnak írt az orvos. Később rászoktam anyám odo- los szájvízére. Hígítottam, úgy ittam ... Akármi is az ok, egy bizonyos, a mélyponton vagyok. A feleségem nem mondott le rólam. Bement a munka­helyemre, könyörgött a főnökségnek, tegyenek velem valamit, mentsenek meg az életnek. Az igazgatóm mindent megígért. S most itt van a kezemben a papír. Elvonókúrára küldenek: lehelyeznek Mocsoládra építésvezetőnek. Egy évre! Szörnyű. Az még hagyján, hogy nem értek az építkezési dolgokhoz, de hogy fogom kibírni egy évig azon az isten háta mögötti helyen!? Az én érdekem­ben van, azt mondta az igazgatóm, le­gyek hálás érte. Azon a vidéken ugyan­is százkilométeres körzetben nem le­het coca-colát kapni. Ott majd le­szoksz róla — mondta és biztatóan a szemembe nézett. Dcrcgán Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents