Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-15 / 87. szám

1970. ÁPRILIS 15., SZERDA MSI HEGYE* hírlap Nélkülük jobban boldogulunk Aligha akad mostanában «aggyülés, vagy termelési ta­nácskozás, ahol — függetlenül a napirendtől — a legtöbb fel­szólaló a munkafegyelem hiá­nyosságait ne tenné szóvá. Ho­gyan, a pártbizottságok és az alapszervezetek tagjai a tárgy­tól eltérően mellébeszélnek? Nem, akik a munkafegyelem egyre több gondot okozó lazu­lását teszik szóvá, nagyon is élő valóságra, gazdasági, társa­dalmi életünk egyik alapvető kérdésére hívják lel a figyel­met. Az üvegipar, a gépipar után ■z építőiparban is 41 órára csökkentették a munkaidőt, de több építésvezetőségen nem 44 órát, hanem 36-ot, vagy ennél Is kevesebbet dolgoznak. Nem hivatalosan, de a vezetőség tudtával és hallgatólagos bele­egyezésével. Az emberek őszin­tén elmondják, hogy ma már nemcsak szabad szombatot, hanem „szabad pénteket” tar­tanak. Sőt, sokan odáig me­részkednek, hogy több munka­helyen divat leit a „suszter­hétfő”. A fiatalok közül sokan nem emlékeznek arra, hogy mi az a suszterhétfő. Régen, talán nem is a „maszek világban”, hanem még a céhek idejében vált szokássá, hogy a cipészek hétfőn nem dolgoztak. Persze, abban az időben a suszterek vasárnap vásárra jártak. Akik jó üzletet csináltak, azok hét­főn jogosan ünnepeltek, de a többség kényszerből őgyelgett a kocsmák kőéül, mert nem volt munkájuk. Nem törődhetünk bele a ló­gásba, a fegyelmetlenségbe, mert ma már nem kis mű­helyben és egyedül dolgoznak az emberek, hanem nagyüze­mekben és többnyire gépekkel. Ha a darukezeld, a kazánfűtő vagy a gépkocsivezető nem áll munkába, akkor az egész épít­kezésen, a műhely, az üzem minden részében zavar kelet­kezik, akik dolgozni és keresni akarnak, azokat is hátráltat­ják. Elég bajunk, gondunk akad kekünk a fegyelmezetlenségek és a lógások nélkül is. Nincs elegendő cement, vas- ás va­gonhiánnyal küszködünk. Sok feladatunkhoz képest kevés a jól képzett szakember, a fon­tos beruházásokra késve ér­keznek a gépek és a berende­zések, ilyen körülmények mel­lett, ha jobban értenénk hozzá, akkor is nehéz a munkaszer­vezés, „az objektív akadályok” miatt sokszor jelentős többlet- költség merül (el. De ha a szabad péntekekre, a suszter­hétfőkre és a sok lógásra gon­dol az ember, azt kell monda­nunk. hogy gyakran saját pén­zünk ellenségei vagyunk. Egy ideig a művezetők és a bérszámfejtők rugalmasan megoldották, hogy valamelyest kevés pénz legyen azok borí­tékjában is, akik éppen hogy csak dolgozgattak. De a kevés­sel ma már senki se éri be, mindenki több forintot akar. Az acélárugyár, az építőipar és a cipőipar nem tud annyit termelni, mint amennyire szükség van. Miből, honnan adjanak több lakást, ruhát, cipőt, ha egyre kevesebbet dol­gozunk. Lehetséges, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység és gazdasági hatékonyság el­vont fogalmak, sokan azt mondják, hogy ez nem érdekli a „melóst”. De azt mindenki értse meg, hogy elosztani csak azt és annyit lehet, amennyit megtermeltünk. Ebből követ­kezik, hogy nem magánügy, hanem mindnyájunk közös ér­deke, hogy fegyelem és rend legyen a munkahelyeken, min­denki becsületesen dolgozzék. Mennyien lehetnek azok, akiknek nem használ sem az okos, sem a szép szó és bizta­tás? A bányákban, az építők­nél, a vasútnál, az autóközle­kedésnél, az üveg- és vasipar­ban, valamint a termelőszö­vetkezetekben az emberek többsége szorgalmasan, rende­sen dolgozik. Elenyésző, talán néhány százalék azok száma, akik fegyelmezetlenek, akik lógnak és akadályozzák a munkát. Nem lenne jobb, ha ezeket be sem engednék a munkahelyekre? Igen, a többség, a rendes emberek véleménye az, hogy a fegyelmet bomlasztó, és ezzel tetemes károkat okozó lógó- soknak utolsó figyelmeztetést kell adni, és ha ez sem hasz­nál, adják ki a munkaköny­vüket. A legtöbb vállalat igazgatója az üzemvezetőknek, építésve­zetőknek és osztályvezetőknek adta le a fegyelmi jogkört. De sok munkahelyen hónapok, sőt talán évek óta egyetlen ló­góst sem bocsátottak el, mert ez népszerűtlen, kellemetlen feladat. Am, a vezetőnek ezt is vállalni kell — a többség, a közösség érdekében! Ne tűr­jék a fegyelmezetlenséget, a no­tórius lógósoktól szabadulja­nak meg, mert nélkülük job­ban boldogulnak. Dr. Fazekas László Jubileumi versenyben Gondok után — öröm Egy év - 30 ezer varrógép Azok a vonattal érkezők, bejárók, akik naponta a Ke­leti pályaudvar környékén járnak, tegnaptól tanúi le­hetnek az ottani Szivárvány Áruház és a Lucznik lengyel Az Otépitőgép javító és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES ESZTERGÁLYOS, LAKATOS, HEGESZTŐ, VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT. Jelentkezni lehet Cegléden, a XIV., Külső Kátai út 35/a. szám alatt vállalat varrógép-kiállításá­nak. Talán sehol az országban nincs ilyen nagy választék: nyolc új típust állítottak ki, közöttük bútorszámba menő és hordozható berendezése­ket. Az országban tavaly 30 ezer lengyel gyártmányú var­rógépet hoztak forgalomba, s ez év végéig minden máso­dik háztartásban megtalálha­tó lesz. Az egyszerűbb, és sok­oldalúbb változatokkal sok mindent megcsinálhat a házi­asszony; szegéstől a ránco­lásig, variálható mintavar­rásig, hímzésig. A kiállított gépeket megkaphatják az áruházban megfelelő útba­igazítással, és a szükséges sokféle járulékkal. SZÖVETKEZETÜNK ORSZÁGOS SZINTEN (mint erre kijelölt szövetkezet) a bolgár és magyar gyártmányú, DEMAG-rendszerű VILLAMOS FUTÓMACSKÁK (emelőgépek) RENDSZERES KARBANTARTASAT, JAVITASAT, FELÚJÍTÁSÁT VÉGZI. Amennyiben szolgáltatásainkra igényt tartanak, megrendeléseikkel szíveskedjenek megkeresni szövetkezetünket: Óbudai Gépipari Szövetkezet lll„ Bogdáni út 3. Telefon: 688-652. ügyintéző: Háber János A csapágy: az egyik leg- egyetamesebb alkatrész. A csapágy gyártás, s maga a ter­mék a világon mindenhol hal­latlan gyorsan fejlődik, fino­modik. A legfejlettebb ipari országokban az iparágban ál­talában ötévenként kicseré­lődik a géppark. Itt, a Magyar Gördiilőesapdgy Műveknek az ötvenes évek második felében alapított, s 1958-ban befejezett diósdi gyárában viszont még találunk gépeiket a maszekvi­lágból is ... Az üzemet most már több mint tíz éve, évi 800 ezer csapágy legyártására ter­vezték, építették meg. Hosszú, hosszú évekig alig fejlesztet­ték : a termelés közben meg­duplázódott, majd megtriplá- zódott — most már évente két- millió-JdSencszázezer csap­ágyat készí,lenek. És egész a legutóbbi időkig, évente mint­egy nyolcmillió forint értékű selejlet is... Durvább meg­munkálásra tervezett gépektől sokszor messzemenően precíz, a -világpiacon helyüket jól megálló termékeket követel­tek Amikor legutóbb, tavaly itt Jártam, nyomasztó munka­erőgondokat és egy már meg­indult beruházást, folyamatos technológiafejlesztést talál­tam. Nagyjából ilyen termelési problémáik, ilyen körülményeik között folyt, folyik a jubileu­mi versengés. Mészáros József versenyfelelős: — A KISZ-esek egy cso­portja raktári elfekvő készle­tet selejtezett: az eladott cik­kek után fizetett jutalomból televízió került egy iskolának. Valóságos takarítási láz tört ki. Műhelyeket, raktárakat, irodákat meszeltünk, ajtókat mázoltunk, bútorokat pácol­tunk, fűtőtestet ezüstöztünk műszak után. — Jubileumi szellemi vetél­kedőnkbe- -12 brigád nevezett be. Huszonöt év politikai, gaz­dasági, társadalmi eseményei­ről, szakszervezeti jogokról, az iparág, a gyár történetéről kérdeznek, válaszolnak. Vala­mennyi brigád gyakorlati fel­adatat is kapott. Az egyik a gyár klubépületéhez — esz­presszó, száz fizető klubtag, irodalmi kör, 3500 kötetes könyvtár, 400 könyvtári tag­gal! — tervezte meg a ker­tet. A másik egy üzemi szín­pad műszaki terveit készítette el — a színpad azóta társadal­mi munkában felépülti Varga Gyula, munkaügyi osztályvezető: — Kilenc szocialista brigád részesült aranyplakettben, há­rom osztály nyerte el a szocia­lista címet április 4-én. S a kitüntetések javarészét „lent” döntötték el, az üzemekben, a jutalmazási keretösszeget pe­dig sok helyen maguk a bri­gádok osztották szét tagjaik között. (Tavaly még munkaerő­problémákat találtam itt. Az­óta lekerült a gyár kapujá­ról a munkásfelvételt hirdető tábla. Négy év óta először ismét a megkívánt létszám­mal dolgoznak, sőt a váloga­tást, a leváltásokat is meg­engedik maguknak: a megfe­lelő embert a megfelelő hely­re luxusát. Pedig azok, akik az utóbbi időkben nyertek felvételt, nem kaptak ma­gasabb órabért a régóta itt, s jól dolgozó munkásoknál. A gyár mintegy 1200 dolgo­zójából 63 százalék a törzs- gárdatag. Nagy részük maga san kvalifikált munkás, mű­szaki. A máshol beígért óra­béremelést, százforintos fize­téstöbbleteket a megindult beruházások, á fejlődés ér­zete jól ellensúlyozza. S az is, hogy ahol lehetséges, se­gítenek az emberi, családi, egyéni gondokon. Az eszter­gaüzemben, meg a köszörű- üzemben, ahol sok nő dolgo­zik, . önkéntes jelentkezés alapján állandó éjszakai mű­szakot szerveztek, — a töb­biek, akiknek az éjszaká­zás nagy problémát okozott, ezáltal mentesültek. Az itt dolgozó legkiválóbbak laká­sára a szomszédos gyárak­ból csábító ígéreteket tartal­mazó borítékot visz olykor a postás — de a gyár, a lég- kü - - marasztal.) Az alkalmazottaknak több mint 10 százaléka dolgozik a meó-ban. Itt már 15 a szocia­lista brigádok száma — ezek közül az egyik a Kandó.! Tö­rök Imre gyártásellenőrzés- vezető csoportja régóta nem bélyegez, hiszen a gyárban a szocialista brigádok tagjai a bronz fokozat elnyerése után mentesülnek s a blokkolási kötelezettség alól. Egy sereg emlékezetes kezdeményezés, megmozdulás fűződik nevük­höz. Ők szervezték, rendezték meg a gyárban az első szov­jet-magyar estet, baráti ta­lálkozót. Ők hívták meg a gyár falai közé néhai Gara­sin Rudolf internacionalistát. A nyolcmilliós kár évében se- lejtkiállftást rendeztek... A jubileumi versenyben egyik legfőbb vállalkozá­suk: megszervezték a brigádmoz- galmat az esztergaüzemben. Igaz, szerveződött az itt ré­gebben is, de aztán valahogy mindig befulladj. A gyár leg­kevésbé tisztártartható, leg­nehezebb munkakörülmé­nyeit nyújtó üzeméről van szó. Az itt dolgozó 140 em­ber körében volt sokáig a legnagyobb a fluktuáció. Az utóbbi időben már ilyen ja­vaslatok is hallatszottak: nyúljon a vállalatvezetés a zsebébe — akkor lesz bri­gád!... Amikor a meósok Kandó-brigádjának tagjai el­sősorban az esztergaüzembeli törzsgárdatagokhoz fordulva elkezdték a szervezést, fő­ként ezzel az ellenvetéssel ta­lálkoztak: az esztergályosok nem tudnak szép brigádnaplót készíteni. „Körmölni, képes le­velezőlapokat ragasztani.” A Kandó-brigád vállalta tehát helyettük a naDlóvezetést — ma is ők készítik... Ami a leginkább sürgette a brigád­alakítást, az a minőség kér­dése. Hiszen a selejtproblé- mákat nem lehet csak anya­gi ráhatással megoldani! Ma már az új brigád tagjai az esztergaüzemben önellenőr zést végeznek — ez azt jelen­ti, hogy más üzemekben a hibás féltermékekbe nem öl­nek további felesleges mun­kát, pénzt, időt. Padányl Anna BNV UTÁN - SZÍV 1 Az érdeklődés középpontjá­ban a Budapesti Nemzetközi Vásár áll, de vannak, akik máris a Szegedi Ipari Vásárra gondolnak. Az ipar, a kereske­delem és a fogyasztók nyári találkozóját július 17. és 26. között rendezik a Tiszs-parti városban. A vásár nemcsak bemutatója lesz a fogyasztási cikkeknek, hanem arra is vá­laszt ad, hogy mikor, hol és mennyiért lehet majd vásárol­ni azokat. A 130 magyar kiállító között oft lesz a Monori Kefegyár is. A világ minden tájára expor­tált keféiknek csak tizedét mutatják be Szegeden. A leg­gyakrabban használt háztartá­si munkaeszközök tízféle típu­sából válogathatnak majd a szakemberek és a háziasszo- nyok. Sikáló-, ruha- vagy haj­kefék egyaránt készülnek ha­gyományos és műanyag szál­ból. A monoriak logarlécet és raj zgépvonalzót is visznek a vásárra. A műszaki munkához nélkülözhetetlen eszközöket körtefából készítik. A Szegedi Ipari Vásár egyébként a határmenti áru•* csere fellendítését is szolgálja, hiszen ebben, az esztendőben húsz jugoszláv cég mutatja be termékeit. A megállt idő nyomában Tanyarendszer - életforma (2.) A legutóbbi népszámlálás I adatai szerint Magyarországom I még ma is több mint egymillió ember él a tanyavilágban. A tanyarendszer gazdasági területi forrna, ezért benne él­ni — életforma. Ha pedig ez igaz — és Válóban az —, ak­kor nyilvánvaló feladat az életforma vizsgálata. Az élet­forma vizsgálata és összeha­sonlítása más, akár falusi, akár városi formával, de nem az evidens különbségek újrafo­galmazása miatt, hanem azért, hogy feleletet kapjunk arra az izgató kérdésre: egy adott, kantorét esetben, jelenleg a kö­rösi tanyai pedagógusok és ta­nulók életében, hogyan jelent­kezik ennek az életformának a hatása. Fontos ez azért, mert az életformától befolyásolt ta­nyai pedagógus nemcsak ön­magáért, saját fejlődéséért, vagy ha úgy tetszik, lépéstar­tásáért felelős, hanem sok gyerekért is. Fontos ez azért is, mert ma már ugyan köz­helyként hat a megfogalma­zás: a fizikai munkás és pa­raszt szülőik gyermekeinek hátrányos helyzete az iskolá­ban, de ez a közhely a mezte­len igazságot takarja. íme, a bizonyíték: az 1964—65-ös tanévben az egyetemek nappali tagozatára jelentkezettek 45,7 százaléka volt fizikai és paraszt szülők gyermeke, de ez a szám a múlt évben már 41,4 százalék­ra apadt, és ez évben pedig már 38,7 százalékra csökkent. Az 1969—70-es oktatási év­ben az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem fakultásaira 24.7 százalékban vettek fel munkás és paraszt származású fiatalokat, a Budapesti Műsza­ki Egyetem építészmérnöki ka­rára pedig csak 15,4 százalékot. Az évek folyamán nemcsak az egyetemeken rosszabbodott a helyzet, hanem a gimnáziu­mokban is: 1967—68-ban S0,6 százalék volt a fizikai munká­sok és paraszt szülők gyerme­keinek aránya, a múlt évben ez a szám 46,6, ez évben pedig 44.8 százalékra csökkent. Mit bizonyítanak ezek az adatok ? Nem kevesebbet mint azt hogy az oktatási for­mákkal valahol baj van, pon­tosabban baj van a munkás­paraszt szülők gyerekeinek oktatásával. Ez esetben a pe­dagógiai segítés önmagában, hathatós gazdasági, szociális és társadalmi segítség nélkül, nem vezethet eredményre, de az anyagi támogatás és szociá­lis intézkedések sem érik el önmagukban a kívánt hatást, ha nem társul hozzájuk meg­felelő pedagógiai munka. Ne feledjük, milyen káros, ha csak egy szűk értelmiségi ré­teg önreprodukciója válik le­hetővé; * ésr -nem " biztosítjuk " a kétkezi dolgozók legszélesebb rétegei száméra a továbbtanu­lás minden lehetőségét. Saj­nos, a társadalmi egyenlőtlen­ségnek a művelődésben való megszüntetése még igen sok és következetes munkát kíván. Különösen hátrányos helyzet­ben vannak a tanyaiak. A ta­nyán élő gyerekekből is sokán mennének középiskolába, egyetemre, ha a törvényadta jogokon kívül, más egyéb se­gítségük lenne hozzá. Az életforma komplex és ne­hezen körülhatárolható fogal­ma magában foglalja az adott keretek között végzett tevé­kenységét, vagyis azt, hogy mi­lyen feltételek és körülmé­nyek között élnek. Az életmód tehát nem redukálható csak valamilyen tartalomra, hanem alapvető jelentőségű a forma, amiben és ahogyan a tartal­mak testet öltenek — irta Ferge Zsuzsa a Vaíósáff-ban megjelent tanulmányában. Ügy vélem, ez jó módszer a vizsgálathoz, ezt kell követ­nem, ha az igazságot nem is teljes egészében, de legalább megközelítő pontosságban sze­retném feltárni. A körösi öreg református templom tornya messze lát­szik, a messziről érkező ván­dor is azt veszi észre először: mint egy fordított felkiáltójel magasodik az égre. Vándor! — figyelmeztet a torony — aláza­tos szívvel, levett süveggel lépj a városba! Vigyázz lábad járására, mert kilencven év­vel ezelőtt a költő is ott lépke­dett ossziáni hangulatoktól gyötörve, ahol most te rovod lépteidet. Vándor, állj meg egy pillanatra! Emlékezz a költő­re! Emlékezz a balladás évek­re! Emlékezz a költőre, aki welszi báróként, a toll fegyve­rével szállt szembe a zsarnoki önkénnyel s így énekelt: «...Elhullt csatában a derék — No, halld meg, Eduárd: Neved ki diccsel ejtené Nem él oly welszi bárd.. Az öreg református templom tornyában legutoljára 1943 és 44-ben voltam, minit diák, és mint légoltalmi megfigyelő. Segédszolgálatos. Repülő fi­gyelő? Mi haszna volt? Akkor nagyon magasnak éreztem a tornyot, magasnak és hatal­masnak, ma csak magasnak, mert messzi látni a tetejéből. Itt terül el előttem a nagy­kőrösi tanyavilág: óriási vál­tozások után és nagy változá­sok közepette. Szemem messze kalandozik, tekintetem röpül, röpül, egész addig, ameddig az ég a földre borul. Ott a város határa, 44 ezer katasztrális hold. Amott egy bedőlt falú csőszkunyhó, benne emlékező csönd — idillé szépült kegyet­len történelem. S amott a kon­zervgyár tornya, onnan megy ezer vagonszámra a város üze­nete, ízek, zamatok formájá­ban, pléhdobozba zárva a vi­lág minden tájára. S^emitt, újabb emléket gerjesztő kép: két férfi és egy nő tapossa a pedált, ugyanúgy mint 27 év­vel ezelőtt tette azt három szociológus: Majláth Jolán, Er­dei Ferenc és Márkus István. A negyvenes évek elején ku­tatták a város múltját, figyel­ték akkori jelenét. „Az Alföld ma is sajátosan betelepült és használt táj — írta tanulmányában Márkus István. — Nagy részét nem kis falvak sűrű hálózata borítja... hanem tíz-húsz-harminc ezer embertől lakott mezővárosok és nagy falvak ülnek rajta egymástól jelentős távolságok­ban s ezek kiterjedt határában mindenütt magános földmű­velő telepek: tanyák állnak...* Alattam a város, s körötte a 44 ezer holdnyi tanyavilág, rajta hatezer ember, tíz tanyai iskola, és az iskolákban 16 ta­nyai pedagógus oktatja a 350 —380 gyereket. Évszázados rend dőlt itt ősz- sze, és újfajta, lényegesen más társadalmi struktúra épült ki, de ez korántsem jelenti azt, hogy a hosszú történelmi fej­lődés eredményeként a múlt­ból kialakult értékrendszer el­vesztette volna minden hatá­sát, de azt sem jelenti, hogy valami idillikusán elképzelt „szocialista tudat” vált volna már uralkodóvá. Nem. A múlt még ma is itt van, megkopot- tan, de hatása érződik: valami, laza, elmosódott körvonalú konzervativizmus üli meg a ta­nyavilágot. Ezer formában, ezer helyi és rétegváltozat­ban. Mindezt észre kell venni. A paraszti népesség, s főleg a tanyavilágban élőknek kul­turális színvonala — bár ab­szolút mérve emelkedett — de a nem paraszt lakossághoz vi­szonyított elmaradása inkább növekedett. Karácsonyi István (Folytatjuk.) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents