Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-15 / 87. szám

4 1970. Április 15., szerda Kérdeztünk — feleltek: Nem pusztán lakásügy Tönteli olvasóinktól a köz­vélemény-kutató íveinken ér­kezett a panasz: új gyógysze­részük nem kapja meg a pa­tikával közös épületben levő szolgálati lakást; ez a község betegeire nézve is hátrányos. A fiatal gyógyszerész, Bá­lint Béla csodálkozik jöttün- kön. Mint mondja, épp azon töprengett, melyik laphoz forduljon tanácsért — tudtán kívül előzték meg a törteliek. A gyógyszertárból nyíló szob-'cskába tessékel. Pokróc­cal letakart ágy, kisasztal, két szék, kisszekrény. — Ezek a központ bútorai. Az enyém mind Zsámbokon maradt. — Mikor helyezték ide? — 1969. szeptember 15-től vezetem a törteli gyógyszertá­rat, előtte nyolc évig Zsámbo- kon voltam gyógyszertárve­zető. Szerettem ott, megbe­csültek: megválasztottak köz­ségi és járási tanácstagnak is. De törteli vagyok, roko'nságom itt él, amikor a megyei gyógy­szertári központ felajánlotta, hogy hazajöhetek, örömmel jöttem ide. Azóta csak vendégként vagyok a családommal. — Hogyan? — Rendelkezés szerint kö­telező a mindennapos éjszakai inspekció. Helyettest csak szabadságom idejére kapok. A községet is csak heti három éjszakára hagyhatom el (ilyen­kor a községi orvosnál van­nak az életmentő gyógysze­rek). A patika 8—15 óra 30 percig tart nyitva, ezután ha­zamegyek vacsorázni, utána visszajövök, és itt, az inspek- ciós szobában alszom. Több mint fél éve. A gyógyszertár, az inspekci- 6s szoba és a gyógyszertárve- zetői szolgálati lakás nagyon szépen karbantartott, modern, központi fűtéses épületben van. Bálint Béla legyint. — Ez a baj. Ez az oka a huzavonának. TúZ jó a lakás. Magyarázatul egy levelet mutat. Idézem. „Bálint Béla úrnak, gyógy­szerész, Törtei... Nb. levelé­ben közölteket sajnálattal vet­tem tudomásul... Hiába min­den jóakarat, a paragrafusok kötik a kezünket __ Az ügy el rendezésére tehát egyetlen lehetőség van csupán ... éspe­dig az ön anyagi hozzájárulá­sa. Ha ezt a megoldást ön bármilyen oknál fogva nem óhajtja vállalni, úgy az utolsó lehetőség is kútbaesik. A költ­ségvetés a következő: miatt nem fogadta el az előd. Bálint kiegyensúlyozott, derűs embernek látszik, most mégis kifakad. — Tessék mondani, ezt le­het? Az elődöm közel félszá­zados gyakorlat folyamán nem tudott megtakarítani egy la- kásravalót„ azaz egy pesti la­kásra valót (mert ez itt a lé­nyeg !) — én vonjam meg a fa­latot a gyerekeimtől, hogy húszezer forintot fizessek neki lelépésért? Vajon Gál is lelé- pésért kapta ezt a szolgálati lakást? Nyilvánvalóan nem. Nemhogy nem a magántulajdo­na, hanem még csak nem is közönséges bérlemény. Szolgá­lati lakásért, aminek fejében több cserelakást is ajánlott a központ, városit is — én fizes­sek lelépést? Rákényszerül­tem, hogy néhány paragra­fust kívülről betanuljak. A 35/1965. sz. minisztertanácsi rendelet (IX. 30.) 46. paragra­fusa IV. bekezdésének 4. téte­le szerint a szolgálati lakás a községben működő gyógyszer­tárvezetőt illeti. Ugyaneme rendelkezés 48. paragrafusa kimondja, hogy bármily ci- men szűnt meg a munkavi­szony, a szolgálati lakás bér­leti viszonya is megszűnik, és a bérlő köteles a lakást a cse­relakás felajánlási időpontjá­tól számított 15 napon belül kiürítve átadni. Elődömnek vi­szont csak pesti lakás kell. Hiába a paragrafus, a gyakor­lat azt mutatja, neki van iga­za ... Hazajövet megnézem (kívül­ről, mert bejutni nem tudok) a Gáláknak felajánlott ceglédi lakást. A város központjában van, a városi tanács melletti sáVokházban, magasföldszinti, utcai. Nézzük, mi a központ álláspontja! Dr. Kádár Tibor, a Pest me­gyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerésze. és.,igazgatója: — Nagyon' jól ismerjük az ügyet. Sajnos, az a pikantériá­ja, hogy magunk alatt vágtuk a fát, amikor az épületet idő előtt felújítottuk. Mi jót akar­tunk. korszerű patikát és la­kást akartunk biztosítani az új gyógyszerésznek, hogy kedvet csináljunk, hiszen ismeretes, hogy kis községbe nem szíve­sen mennek fiatal diplomások. Százezer forinton felüli költ­séggel korszerűsítettük az épü­letet; Gál Gyula ettől kapott vérszemet: tőlünk is, utódjá­tól is azzal az érvvel kér lelé­pést, hogy ilyen szép, modern lakásból nem megy akárhova. Nekünk tehát kétszeresen ke­rül pénzbe ennek a lakásnak a felújítása. Most nem akarok arról beszélni, hogy Gállal mint gyógyszerésszel is voltak problémák. Az viszont ferde ügy, hogy amíg az épület ra- maty állapotban volt (ez a megfelelő szó), addig Gál is szerényebb volt. Hozzáteszem: nekünk van keretünk arra, hogy a szolgálati lakásokból való kiköltözést anyagilag megváltsuk, itt azonban két cserelakást is felajánlottunk, tehát csakis a pesti orientáló­dás miatt kér Gál tőlünk is, utódjától is lelépést. Előfor­dult már hasonló ügyiét a me­gyében suba alatt. Ha meg­tudjuk, felszámoljuk. Sajnos, ritkán derül ki az ilyesmi. Szolgálati lakás feletti rendel­kezési jogunk viszont — ez az igazság —, fiktív jog. Csak a már megürült lakás felett ren­delkezünk valójában. A ma­gunk hatáskörében nem tu­dunk nyomást gyakorolni azokra, akik nem adják át a szolgálati lakást. Ez esetben valószínűleg bírói úton érvé­nyesítjük rendelkezési jogain­kat. Az újságíró véleménye: a nehéz lakáshelyzet indokolja, hogy ne mozduljon a szolgálati lakásából az, akinek nincs ho­vá. Adott esetben azonban másról van szó. A Gyógyszer­tári Központ nagy összeget fordított a felújításra. Nem gondolt arra, hogy éppen eb­ből akar üzletet csiholni a nyugdíjazás alatt álló idős gyógyszerész. A központ a község és a leendő új gyógy­szerész közös érdekét tartot­ta szem előtt. Ezt kel tennie a szolgálati lakással machináló nyugalma­zott gyógyszerésznek is. Az íratlan morál és a közösség így kívánja! Pereli Gabriella Vikingkutafó Budapesten Budapestre érkezett Helge Ingstad norvég történész, ne­ves vikingkutató, aki hazánk­ban tanulmányozza a nemrég itt felfedezett vikingek útjáról megrajzolt 1599-ből származó térképet. LEHET MAR EGY ÓRÁJA IS, hogy a csömöri Haladás Termelőszövetkezet elnökasz- szonyával, Bagyánszki lstván- néval beszélgetek a barátságo­san berendezett irodában. A huszonkét esztendős gazdaság múltjáról, jelenéről, jövőjéről, eredményeiről és gondjairól. Tények és számok sorakoz­nak jegyzetfüzetemben. Ala­kult: 1948. október 20. Tizen­két család. Ma: négyszáz tag, kétezernégyszáz hold-. Ebből háromszáz hold paradicsom. Hozzá korszerű léüzem. Pri- | mőr zöldborsóval esztendőről esztendőre elsőként jelentkez­nek a fővárosi piacokon A ta­gok elmúlt évi átlagjövedelme: huszonhatezer forint. Egy, tíz­órás munkanap értéke százti- zenkét forint. A gazdaság tisz­ta vagyona... Az elnökasszony itt egy pil­lanatra megakad a szóban. Érthető, minden számot ő sem tudhat fejből. Baj azért nincs. Feláll, kiszól az ajtón: — Erna, légy szíves — aztán magyarázatként még hozzáte­szi: — A főkönyvelőnk min­den számok tudója és ismerő­je... Furcsa egy kolosszus: egyik lánctalpa a motorikus meghaj­tó és irányító apparátus alatt dolgozik, a másik 4—5 méter­rel távolabb. A kettőt hidrau­likus berendezéssel távolíthat­ja, közelítheti a merevítő, il­letve a szabályzó csőszerkezet. A baloldali, kisebb lánctalp ráadásul bal és jobb irányban elforgatható. Azért építették így, hogy csatornák fölé vezérelhes­sék a monstrumot, amelynek elején vízbe'mélyít­hető kanalak járnak körbe, hogy megtisztítsák iszaptól, növényektől a keskenyebb vagy szélesebb mesterséges víziutakat. Mindez csak egyik érdekes­ség a sok közül, amelyet a Traktorexport és a Machino- export szovjet külkereskedel­mi vállalatok és a NIKEX, il­letve a Vízügyi Alkatrész- és Anyagkereskedelmi Vállalat közösen rendezett a BNV te­rületén. Ezúttal földgépek és A FŐKÖNYVELŐI TITU­LUSBÓL ítélve, meglett asz- szonyt várok, de helyette fia­tal lány lép az irodába, kockás miniruhában, rövid barna haj­jal. Egyetemi hallgatónak in­kább hinném, mint egy gazda­ság szigorú főkönyvelőjének. Pedig az. — Tóth Erna — mutatkozik be. Az erőteljes kézfogás után leül, s már sorolja is a kért adatokat. — Tiszta vagyon: ti­zennégy millió-nyolcszáz- ötven háromezer forint. Fel­osztható eredmény: tizennégy és fél millió. Hitel mindösz- sze ‘ négyszázezer forint, ebből az idén visszafizetünk kétszáz­ezret. Az új, száztizennégy fé­rőhelyes növendékistálló érté­ke egymillió-százezer forint. A tavaly elkészült léüzemé két és fél millió. Tíz évi használat után a konzervgyár tulajdoná­ból a gazdaság birtokába megy át. Az idén száznyolc férőhe­lyes, teljesen gépesített tehén- istállót építünk másfél mil­lióért. A rövidesen felépítendő irodaház beruházási értéke nyolcszázezer forint.\. NEM TUDOM, meddig foly­tatná még egyszuszra a szá­vízügyi munkáknál használa­tos konstrukciók bemutatásá­ról van szó. A már említett csatornatisztító is újdonság, nemrégen jelent meg Magyar- országon. Hasonlóképpen érde­kes és hasznos az a hatkerekű talajgyalú, amelyet egy auto­matikus berendezés irányít ab­ban, hogy az előtte levő talajt mindig a beállított szintnek megfelelően egyengesse, akár domb jön, akár mélyedés. A kiállítást április 24-ig tartják nyitva, de közben, április 22-én, az épülő Újpalotán munkában is bemutatják a szakemberek­nek. Pest megyében a sok ezer holdas öntözött terület a viz­es útépítés, illetve talajegyen- getés napi gond, s ezek meg­oldásához nagy segítséget nyújthatnak az itt megismert munkgépek. A szervizszolgá­latról, az- alkatrészek utánpót­lásáról a kiállítás egyik társ­rendezője, a VIZAKER gon­doskodik. mofc sorolását. Miár a harma­dik lap is betelt a jegyzetfü­zetemben. Közbekérdezek: — Mióta főkönyvelő? Meghökken egy pillanatra: rosszul szólt talán, azért e vá­ratlan téma változtatás? Zava­rát az örök nő mozdulataival leplezi: megigazítja rövid ha­ját, pedig nincs is azon sem­mi igazítani való. Közben vá­laszol. — Március elsején múlt egy esztendeje, hogy kineveztek... — Ilyen fiatalon? Nem túl­ságosan nagy felelősség? — Megbíztak, vállaltam, csinálom... — Mindannyiunk megelége­désére — szóil közbe az elnök­asszony. Látom a főkönyvelő-lány aTcán, hogy már indulna, hi­szen nem ezért a beszélgeté­sért hívták, de a kérdésem visszafogja: — Gondolta, hogy ilyen ha­mar teljesül a vágya? —. Nem főkönyvelőnek ké­szültem — jegyzi meg csende­sen. Most rajtam a meglepetés sora. — Hanem? — Tanár szerettem volna lenni... — Nem sikerült a felvételi? — Meg sem próbáltam. — Talán nem sikerült az érettségi ? — Kitűnőre értem — ismeri be szerényen. — Akikor? — Az ismerősök lebeszéltek róla, hogy jelentkezzem. Ak­kor Gödöllőn laktunk. Ott is végeztem a gimnáziumot. A bátyám esztendeje már az Ag­rártudományi Egyetem hallga­tója volt: Gondoltam, megpró­bálom én is. ■— Felvettek? ■— Igen. — Ezek szerint diplomás ag­rármérnök? — 1964. JÚNIUS ELSEJÉN ide kerültem egy éves gyakor­latra. Nagyon féltem, hogyan lesz. Tulajdonképpen itt sze­rettem meg a mezőgazdaságot. Ide is,kerültem vissza a dip­loma megszerzése után, 1965 júliusában. Üzemgazdásznak. — Általános agrármérnök? — Az is. * — Mi még? — Tavaly júniusban áillam- vizsgáztam üzemgazdasági szakon. — Elégedett az életével? — Szeretem a munkám, megbecsülnek, a fizetésemre sem panaszkodhatom. Ez sok­kal több, mint amit reméltem. Prukner Pál Lánctalppal — csatorna felett VÍZÜGYI és földgépek bemutatója A szóban forgó lakás ára 70 000 Költözködés, festés stb. 5 000 A vállalait térít (lelépés) 18 000 Gál Gy. vállal 33 000 Hiányzó összeg 19 000 Erre a lakásra III. 26-ig van „opció” adva... sajnálnám, ha tárgytalanná válna az ügy, mert a lakásszerzési lehetősé­gek csak nehezebbé és költsé­gesebbekké válnak.” A levél alján olvashatatlan aláírás. Bálint Béla nyugdíja­zott elődjét Gál Gyulának hív­ják. Az aláírás hosszabb. — Hosszú Kálmán levelez velem az ügyben, Pestről. Ki ő? Nem tudom. Aligha ügy­véd, mert á neve előtt nincs dr.... ' Valamit nem értek. Azaz nem értem az egészet. Szolgá­lati lakásért készpénz-lelépést követelni — óvatos jelzővel élve is — meghökkentő. Le­hetséges, hogy a Pest megyei Gyógyszertári Központ a nyugdíjasait az utcára teszi? Hogyan lehetséges (ettől elte­kintve is) szolgálati lakás áruba bocsátása ? Bálint Béla elmondja, hogy Gál Gyulának a központ már két cserelakást is felajánlott. A tápiógyörgyei egyszoba- komfortos, központi fűtéses la­kást azzal az indokkal utasí­totta vissza Gál, hogy messze van Pesttől. (Ha ez érv lehet­ne, akkor is: a térkép mást mutat: Törteinél is közelebb van.) A Cegléden felajánlott másik lakást (kétszoba-kom- fortos, felújított) — hasonló ok VARGA JÓZSEF: Uljanovszktól Moszkváig IV. Mindenben a munkásokhoz mérte magát Megszámlálhatatlan fény­kép, a Lenin-múzeum féltve őrzött dokumentumfilmjei, mind előttem vannak, de ta­lán egyik sem ad önmagában hű képet a forradalom vezé­réről, az államférfiról — aki e tisztségében sem változott semmit, aki most is, már a Kreml dolgozószobájában ül­ve is, megmaradt a szerény gimnazistának, a fiatalon bölcs jogásznak, a népét sze­rető, jó szívvel oktató, nevelő embernek, egynek a milliók közül. Még mintegy két évtizeddel a forradalom győzelme előtt írta, amikor az újtípusú, a tör­ténelmi elhivatottságnak meg­felelő párt megalakításán dol­gozott: „Óriási zenekarra van szükségünk; tapasztalatokat kell gyűjtenünk, hogy helye­sen oszthassuk el ebben a ze­nekarban a szerepeket, hogy az egyiknek a szentimentális hegedűt, a másiknak a szilaj nagybőgőt adjuk a kezébe, a harm iáikra a karmesteri pál­cát bízzuk.” Miközben gondosan ügyelt arra. hogy ki-ki a neki leg­megfelelőbb hangszeren játsz- szon, maga soha nem követel­te a karmesteri pálcát. A kol­lektív döntés adta a kezébe — mert a forradalom előké­szítésének, győzelmének ta­pasztalatai világosan bizonyí­tották, hogy őt illeti az. S ő viselte megadással, ahogyan csak igazán nagy forradalmár szolgálhatja az ügyet. Szerényen, egyáltalán nem valami vezéri pózban, minden mesterkéltség nélkül vállalta történelmi sorsát, de azért élt benne az elhivatottság tudata, amely az általa szolgált ügy világtörténelmi jelentőségé­nek felismeréséből táplálko­zott. (Hisz az ügy nagyságát is kevesen mérték fél úgy, a ma­ga teljességében, mint ő.) Gor­kijt hadd idézzem: „Termé­szetéhez tartozott a szenvedé­lyesség is, ám ez nem a játé­kos haszonleső szenvedélye volt. hanem Leninnek azt a kivételes lelki frisseségét mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki sok­oldalúan és mélységesen ér­zékeli a külvilággal való kap­csolatát és hiánytalanul meg­értette e kaotikus világban ne­ki jutó szerepet.” Sokat olvastam Lenintől. Sokat tudtam róla. De talán itt, a kremlbeli dolgozószobá­jában állt össze bennem mind­ez egy olyan összképpé, amely számomra az igazi Lenint áb­rázolja. Megérintett itt a szel­leme. közelsége '• érthetősége — ez volt a rendcsinálő va­rázsvessző, amely a mozaikkö- veke. sorba rakta bennem. 1918 márciusában a kor­mány úgy döntött, hogy Moszkvába teszi át székhelyét. Akkor rendezték be itt Lenin részére a lakást és a dolgozó- szobát, könyvtárat, tanácsko­zótermet. Hogyan néz ki, sok­szor leírták, ngm ismétlem el. Hallatlan munkabírása köz­ismert volt. Krupszkaja kimu­tatást vezetett Lenin írásos tevékenységéről, s megállapí­totta, hogy Moszkvában né­hány év alatt Lenin publikált 118 cikket, írt 3365 levelet, ké­szített 125 felszólalást, és fel­szólalt ezenkívül még 210 ér­tekezleten. Egyszer azt mond­ták Krupszkajának, hogy le­nini módszerei vannak a mun­kában. „Ez igaz — válaszolta. — Mi lljiccsel sokat dolgo­zunk annak érdekében, hogy munkánk minden nappal egyre termelékenyebb legyen. Hiszen nem csupán a munká­sok kötelessége, hogy minden nap emeljék a munka terme­lékenységét. Erről az állam minden dolgozójának gondos­kodni kell, sőt minden párt­munkásnak is.” Lakásának konyhájában viaszosvászonnal borított asz­tal, körülötte négy szék. Az asztalon bádogpoharak. Több­nyire itt étkezett. A szekrény­ben öreg porcelán tányérok, poharak — egy készletet nem lehetne összerakni belőle. Itt mondták el nekem, mennyi volt Lenin fizetése. Annyi, mint az átlagos munkáskere­set. Ez volt Lenin: munká­ban, jövedelemben a munká­sokhoz mérte magát. És itt mesélték el az ismert törté­netet is, fizetésemelésével kapcsolatban. íme a levél, amit erről Boncs-Brujevicsnak írt, 1918 májusában: „Mivel nem tett eleget annak a nyo­matékos követelésemnek, hogy közölje velem, milyen alapon emelték föl a fizetése­met 1918. március 1-től kezdve havi 500 rubelről 800 rubelre, és mivel a fizetésemelés — amelyet ön a Tanács titkárá­val, Nyikólaj Petrovics Gor- bunovval egyetértésben telje­sen önkényesen rendelt el, megszegxte a Népbiztosok Ta­nácsának 1917. november 23-i dekrétumát — nyilvánvalóan törvényellenes, szigorú meg­rovásban részesítem.” Nincs semmi rejtély, sem­mi álszerénység az ilyen ma­gatartás mögött. Lenin min­den idegszálával a forradalom rezgéseit érezte, értette. Ne­mes jellemén túl ez a magya­rázata a magatartásának. Az eszme, amelynek elkötelezte magát, amelyet győzelemre akart vinni, az elnyomás, a ki­zsákmányolás, a hazugság és a népbutítás b^ványai ellen irányult. Jól tudta, hogy nincs nehezebb, mint a bálványok imádatától megszabadítani az embereket. De ebhez az kel­lett, hogy a forradalom vezé­reinek életmódja semmiben se hasonlítson a régi uraké­hoz Jól tudta, hogy nem új bálványra van szüksége az orosz népnek. Ö bálványt akart dönteni, hogy az értel­met állítsa annak helyébe. Bálványt dönteni pedig csak a nép soraiban küzdve, velük együtt lehet. Mennyire örök­A mauzóleum előtt érvényű a lenini életmű e ta­nulsága! ★ Lenint kerestem, az embert. Ner. a kőbe, márványba vé­sett istenszobrot, hanem a mi Vlagyimir lljicsűnket, aki a nép szívébe zárva él örökké. Az istenszobrok kőtáblába vésett dogmákat tartanak a kezükben. A forradalmi osz­tályharcban ennek nem sok hasznát vehetjük. Mi az igazi Lenint, a nagy forradalmárt, a kommunista embertípus meg­testesítőjét zártuk a szívünk­be. Róla emlékezünk születé­sének századik évfordulóján.

Next

/
Thumbnails
Contents