Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
1970. Április il, kedd rr. st HEC Kbfúrlaip Mérlegbeszámoló az em berekről £ lkészültek a vállalati mérlegek. Termelés, adóterhek, termelési költségek, anyagfelhasználás, értékesítés, nyereség adatai sorakoznak a mérlegbeszámolóban, azaz: a gazdasági tevékenység egésze. Valami mégis hiányzik ezekből a szöveges mérlegekből. Közvetve szerepel ugyan bennük, hiszen minden eredmény vagy kudarc azokhoz fűződik, akik a munkát végezték, mégis, a mérlegbeszámolóból hiányzik a mérleg az — emberekről! A gazdasági tevékenység minden apró mozzanata emberek kisebb és nagyobb csoportjaihoz kapcsolódik. Az új technológia bevezetése a mérlegbeszámolóban egyetlen mondatot kap csupán, ám végrehajtása megmozgatta a gyárat, mérnökök, technikusok, munkások csoportjai vállaltak többletmunkát a sikerért. Az értékesítés bővítése, új piacok felkutatása ismét csak néhány számadat a mérlegben, de tehetséges embereket állított előtérbe, képzett, s fantáziában sem szűkölködő közgazdászokat, kereskedőket. A munka majd’ minden részletéről elmondhatjuk ugyanezt. Mert nemcsak a vezetői posztokon, hanem a munkások, a beosztottak között is mérleget von napról-napra az élet. A szerszámkészítőről kiderül, hogy maga konstruálta célszerszámával megoldotta azt, amivel mások hónapok óta hiába birkóztak. A fiatal járműszerkezeti lakatosról, hogy kiváló szervező, mert beteg csoport- vezetője helyett rábízták az exportmunkák irányítását, s határidő előtt, kiváló minőségben, példás szervezettség közepette teljesítette feladatát, II árom helyen, Dunake11 szín a járműjavítóban, Vácott a Fortéban, s Cegléden az útépítő gépjavítónál beszélgettünk minderről, vezetők, középírányító posztok betöltői, politikai munkások, kétkezi dolgozók, s az újságíró. A beszélgetések summázata az volt, amit föntebb leírtgm. S még valami. Amint a Forte igazga- . tója megfogalmazta: a munka lett a legfőbb káderessé. Tény: munka közben, nehéz feladatok végrehajtása idején sók minden kiderül. Az is, ha valaki csak szájjal győzi a munkát — mint volt példa erre a Fortéban, akár osztályvezető esetében is —, de az is, ha felnő a feladatokhoz, ha kibontakozik tehetsége, rátermettsége, ha tudását lelkesedése sokszorozza meg, mint például a járműjavító néhány, közelmúltban előlépett, középirányító posztokat betöltő „új felfedezettje” esetén. Reális igény tehát. hogy készüljön „mérlegbeszámol ó” az emberekről is! A gyárak, vállalatok pártszervezetei, szakszervezeti bizottságai nagy alapossággal összegezzék: mi és hogyan történt az elmúlt esztendőben, kik voltak azok, akik „kiugrottak” az átlag mezőnyéből, kik tettek tanúságot önzetlen odaadásról, kik voltak képesek jó közösséget formálni maguk körül, s így tovább. Az emberekről készült mérlegbeszámoló — s nyugodtan elhagyhatjuk az idézőjelet, mert valóban mérlegbeszámolónak kell ennek lennie — legalább olyan fontos, mint a gazdasági tevékenység adatainak papírra vetése. Sőt: talán fontosabb. Mert valójában és lényegében arra felel ez a mérleg, hogy miféle kádernevelés valósul meg az adott helyen, hogyan fejlődnek, változnak az emberek, s mi várható, remélhető holnap meg holnapután tőlük. Választ ad tehát arra a nagyon 1 fontos kérdésre is, hogy a soron levő gazdasági feladatoknak menynyiben van meg a személyi feltétele, az erkölcsi-szellemi kapacitások mennyiben elégségesek vagy elégtelenek. A munka, a gazdasági tevékenység értelmét nemcsak az adja meg, hogy értéket hoz létre. hanem az is, hogy formálja, alakítja, tökéletesebbé teszi az embert, hogy emberi kapcsolatok kovácsává, lesz. Éppen ezért ahol elkészítik az emberekről szóló mérleget, ott ne restelljék a fáradságot minden lényeges mozzanat földerítésére. Arra például, hogy év közben mi rontotta meg hetekre a hangulatot a végszereidében. mi keltett nyugtalanságot a szóbeszédnek könnyen hívők seregében, miért léptek ki föltűnően sokan és rövid idő alatt a festőműhelyből, s így tovább. Keressenek választ arra is. vajon odafigyeltek-e mindenütt a vezetők — a művezető éppúgy, mint a gyáregység irányítója — beosztottjaik véleményére, kik azok a kommunisták vagy pártonkívüliek, akik megértek a kiemelésre, irányító posztra állításra, kik azok, akik emberi magatartásukkal. munkájukkal és társadalmi tevékenységükkel alkalmassá váltak a párttagságra. Benne legyen tehát minden ebben a mérlegben? Igen. A termelési szervezetben '*■ valamennyi poszt fontos, mert minden hely betöltőjének meghatározott szerepe, feladata van. Ehhez, az úgynevezett elvárásokhoz kell mérni azt, ami történt, illetve ami elmaradt, függetlenül attól, hogy kiről, főművezetőről vagy vezérigazgatóról van szó. A mérleg ugyanis csak akkor lehet igazságos, ha nincs tekintettel beosztásokra, címekre, rangokra, ha valóban a munka alapján „káderez”. Ha valóban a végzett munka értéke. fontossága alapján osztja a dicséretet, az elismerést, s ha kell, az elmarasztalást, a bírálatot. Mérleget készíteni annyi, mint összegezni, összegezni pedig a tapasztalatok, tanulságok, teendők világos megfogalmazásával egyenlő. A mérleg- beszámoló az emberekről is ilyesfajta összegezés. Hasznos, mert tanulságokat ad, s nélkülözhetetlen, mert megmutatja a holnapi teendőket. Mészáros Ottó Ünnepi hétköznap - vasárnapi munka (Folytatás az 1. oldalról.) nak: ezt a fát én ültettem ... — lelkesedik Ványi Gábor. EBÉD ÉS NAGYTAKARlTÄS Az újdonsült város kihalt. Százhalombatta csendes, de a gyármonstrum — a DKV — hatalmas építményei közelében ott találjuk a városalapítókat. — Hatórás műszakot tartunk. Megkezdtük a kétmillió tonnás deszti llálóüzem tavaszi nagyrevízióját. Sokan dolgoztak az aromás extraháló és a kenőolaj hidrogénező üzem- behelyezésénél is — fogad Háder Mihály, a KlSZ-ibizott- ság titkára. — összesen 1320-an jöttek be a kommunista vasárnapra, ezek közül 950-en kóavetienül vettek részt a termelő munkában. Néhányan parkosítottak, A szovjet szakemberek teljes létszámmal az induló üzemeknél dolgoztak. Az eredmény: az aromás extraháló egy hónap múlva, és a kenőolaj hidrogénező két-három napon belül megkezdi a termelést. A gyár figyelmessége: a vasárnapi műszakosokat ízletes ebéden látták vendégül. — Ne feledkezzünk el az „irodásokról” sem. Nekik köszönhetjük a tavaszi nagy takarítást és a tereprendezést. VASÁRNAPI primőrök Ha kevesen is voltunk — sokat csináltunk. Az üvegházban és kint a földeken. Az érdi Benta-völgye Termelőszövetkezetben csak a nyugdíjas portás bácsi álmos. A lányok az üvegházakban ápolják a primőröket. Kecskeméti Kati a „rangidős” : — Leszedtük az első paradicsomot, meg a paprikát. Mi is jó KISZ-éseknek tartjuk magunkat, nem akarunk elmaradni a gyárak mögött. A termelőszövetkezetben nemcsak a fiatalok, hanem néhány idősebb is dolgozott. Délután háromkor fejezték be a munkát. 250 EZER FORINT TÖRTÉNETE Az Egyesült Izzó váci gyárában Kékesi István KISZ- titkár fogad. — Méltóak akartunk lenni a kitüntetéshez, a KISZ KB vándorzászlajához. A 260 KISZ-tagból 180-an vasárnap is dolgoztak. Serénykedtek a képcsőgyártásnál, az üveggyárban és a spirálüzemben. Reggel hat órakor röpgyűléssel kezdődött a nap. — Tudatosítani kell — miért jöttek be dolgozni. Ne csak érezzék, tudják is. Nálunk csak a KISZ-esek tartottak kommunista vasárnapot, még a gazdasági vezetőket is mi adtuk erre a napra. — És az irodák dolgozói? — Azok is a termelésben vettek részt. Ezt tartottuk fontosnak. Reggel hattól kettőig tartott a munka, a megtermelt érték: 252 ezer 377 forint. 18 EZER FORINT VIETNAMNAK — Kétezer munkaóra. Csak ennyit mond először Vermes István, a budai járási Háziipari Szövetkezet KISZ-titkára. A szövetkezet egész területén nagy a munkazaj. A fiatalok kevesebben vannak, mint máshol, és ezért az idősebbek is „besegítettek” a kommunista vasárnap zökkenőmentes lebonyolításába. — Valamennyi dolgozó bent van — 250 ember. Nyolc órás műszakban dolgozunk és a munkabért — 18 ezer forintot — teljes egészében a vietnami nép támogatására ajánljuk fel. AZ ÜTTÖRŐK SEM RESTEK... A Nagykőrösi Konzervgyárban két alkalommal rendeznek kommunista műszakot. A 430 KISZ-tag egyik fele — 180-an A megállt idő Barangolás a nagykőrösi tanyavilágban Furcsa visszatérni a városba, ahol egyszer már éltünk, ahol sokat, nagyon sokat álmodoztunk, ahol fiatalok és nagyon, nagyon boldogok voltunk, és ahol lezárult életünk egy szakasza. Végérvényesen és visszavonhatatlanul Fájdalmas visszatérni az emlékek temetőjébe, ahol minden fejfa alatt életünk egy darabkája, egy másodperce, perce, órája vagy napja nyugszik. A kegyelet kőbe vésett örök szabálya: ne háborgassuk a holtak nyugalmát! Csakhogy én fütyülök mindenféle kőbe vésett, öröknek hitt és megváltoztathatatlan törvényre, ezért most téged idézlek, szívbéli bátyám, tisztelt régenvolt öreg barátom, téged, aki csendben porladozol a tázerdei csöppnyi temetőben. Téged, aki öt gyermeket nemzettél, óm sírhantod mégis megsüppedt, fejfádat a korhadás régen kikezdte, téged, aki ott, a tanyai iskola előtt terebélyesedő vén diófa alatt az embertelen években az emberségre oktattál. „Szeretni kell az embereket” — mondtad akkor, de téged nem szeretett senki. „Tisztelni kell őket” — folytattad, ám téged lenézett mindenki. Igen, mert akkor az ember fogalma nagyon szűk volt: nem fért oda be se a büdös paraszt, se a munkás, de a néptanító sem. Hol álltái te akkor, Beret vas Gergely bátyám, a társadalmi hierarchia lépcsőjén. Hol? A proletár színvonalára nem süllyedtél le, a polgár nívójához nem emelkedtél föl. Te és néptanító társaid hol álltatok akkor? Hol? — Gergely bátyám — mondtam —, te határeset vagy: se proletár, se polgár. „Hanem mi?” — torkoltad le bennem a nagyképű társadalomtudományi gerjedelmet. „Nem az a fontos — oktattál bölcsen —, hogy azért süvegei- jenek meg, mert ide vagy oda tartozom, hanem az, hogy az ember előtt emelkedjen a levegőbe az a sok zsíros, kajlaszélű tökfödő. Az embert sü- vegeljék, ne a rangját. Ne feledd el soha, csak a „niemand” esik hasra az üres rang előtt ” Nem felejtettem el, Gergely bátyám, és azóta is ehhez tartom magam. Mi volt a te rangod, Gergely bátyám? A néptanítóság talán? Te mondtad: „A tanítóság rang, meg emberség!” És mi volt a te emberséged? Ember maradtál akkor is, amikor sokan, vallásuk, fajuk szerint ítélték meg a másikat. Akkor, amikor a középkori sötétség idején (mert amikor embert embertől emberalkotta törvényekkel különböztetnek meg — az csak a középkort idézheti), amikor sokan a másikra halált kiáltottak, te megnyitottad a menekülő előtt házad kapuit. Hoffet Aladár volt osztálytársam neked köszönhette az életét. S köszönte-e? Nem tudom, csak azt, hogy elhajózott a világ másik végére. Most Sydneyben van taxivállalata. Ez volt a te rangod, meg az, hogy tanító voltál, tanyasi tanító a tázerdei kis iskolában. De mi tartott téged ott? Az elmaradt, a civilizációmentes tanyavilágban? Mi volt az az erő, ami feledtette veled a karmos, büdös, füstös petróleumlámpát, a disznóól mögötti tanyasi klozetot, tavaszban, őszben a sártengert, télen a behavazott, járhatatlan utat, nyáron meg a bőrt maró ho- mokfelhőt? Mi tartott téged ott az éjszakai borzongások között, amikor rádöbbentél, hogy négy kilométeres körzetben csak elvétve didereg itt-ott egy-egy embertársad? „Szamár vagy öcsém, meg bolond, idealista!” — mondtad. — „Ti, pestiek, mindent a Vilmos császár, meg a Horthy Miklós útról néztek. Aztán meg, na... hát hová is mehetnék? Azt hiszed, dobálóznak a tanítói állásokkal? Egy nagy fenét, örülök, hogy a nagytiszteletű református egyház választása rám esett. Állásom van. Fizetésem. Taníthatok. Aztán meg itt van a da- rablca föld, meg a jószágtartás. Tanítani pedig mindenütt lehet, városon, falun, meg tanyán. Csak tanító kell hozzá, meg nebuló. No... gyere komám, kortyoljunk egy kis homokit. A múlt esztendeiből adok. Nem termett olyan még a Pethes-birtokon se.. Borozgatás közben még egyszer visszatért a témára és ezt mondta: „Csiki-csuki ez, öcsém. Csi- ki-csuki. Hiába vannak vágyaim, azt a körülmények befolyásolják és a körülményeken változtatni? ... Ugyan, ki tud?” Karácsonyi István (Folytatjuk.) Szedik a lányok a paprikát az érdi Benta-völgye Termelőszövetkezetben. — 11-én, szombaton állt munkába, míg a tagság másik része 18-án fog dolgozni. Pásztor Gabriellától, a gyár KISZ- titkárától a következő felvilágosítást kaptuk: — Számadatokat sajnos még nem tudok mondani, hiszen az összesítések tartanak... De egyben bízom: a következő csoport is ugyanolyan lelkesen és odaadóan dolgozik majd, mint a mostaniak. — Milyen munkát végeztek? — Voltak, akik készárut csomagoltak, a legtöbben azonban a termelő munkában vettek részt. Ügy — mint mindig. Az irodai dolgozók is az utóbbiak közé tartoztak. A 18-1 szombaton tehát újabb kommunista műszakot tartanak a gyárban, melyen ott lesznek a munkásokon kívül a középiskolások és a körösi úttörők is. SZÍNES TELEFONOK A Telefongyár KlSZ-titfcá- rával, Jambrik Jánossal — stílszerűen — telefonon beszéltünk. — Nagykátai részlegünkben közéi 266-an dolgoztak. De nemcsak KISZ-esek... A Búgja községbeli részlegünk 220 munkással.:: Nagykátán a megszokott munkakörében dolgozott mindenki: 120 darab CB—677-es színes telefont készítettek. Búgján a műanyag-, illetve az alkatrészgjrártó üzemben szintén rendes műszak kezdődött, míg a dolgozok másik része az új profil — az átviteltechnikái berendezések gyártására állt át. Mindkét helyen 6 órás műszak volt. ★ A pontos számadatokat, még nem tudjuk. Több tízezren, több százezer forintot termeltek vasárnap. A megyében mindenütt dolgoztak. Az elmúlt vasárnapon azonban nem is a megtermelt érték volt a legfontosabb. Emberek Indultak önként dolgozni, munkával adózni Lenin emlékének, szolidaritásukat kifejezni egy nehéz, igaz harcot vívó testvéri népnek és önzetlenül segíteni közvetlen közösségüknek: vagyis az egész országnak. Vasárnap hétköznap volt — mégis: ünnep. Szöveg: Falus Gábor és Tamás Ervin Foto: Urbán Tamás Lévárdi Ferenc a Szovjetunióba utazott Borisz Bratcsenkónak, a Szovjetunió szénbányászati miniszterének meghívására dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter vezetésével hétfőn szakértői küldöttség utazott a Szovjetunióba. A látogatás fontos állomása a szénbányászat területén kialakult magyar—szovjet tudományos és műszaki együttműködés továbbfejlesztésének. A magyar—szovjet szénbányászati kapcsolatok a félszabadulás óta folyamatosan fejlődtek. Ezek a kapcsolatok már akkor megkezdődtek, amikor a szovjet hadsereg egységei segítséget nyújtottak a lerombolt bányák helyreállításához és a termelés megindításához. Azóta, immár két és fél évtizeden át, a fejlett szovjet szénbányászat számos, formában — tanulmányutak, tapasztalatcserék, az intézetek közötti együttműködés, berendezések átadása stb. útján — járult hozzá szénbányászatunk fejlesztéséhez. A hazai szénbányászat soron következő korszerűsítésének feladatai, elsősorban a termelékenység és a gazdaságosság növelése, szükségessé teszi a gépesítés fokozását, a fejlettebb termelési technológiák széleskörű alkalmazását. A most kezdődő tárgyalások is e program megvalósítását, a hazai bányászati viszonyok között is megfelelően alkalmazható berendezések kiválasztását és folyamatos beszerzését segítik elő. t
