Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
-^Úrlap 1970. ÁPRILIS 14., KEDD KÖNYVESPOLC Három díjnyertes regény SIPOS GYULA: A SENKI FÖLDJÉN című regény írója, költő. Most prózával jelentkezett, de a sorok között, a gondolatokban és a regény színeiben ott találjuk a költőt is. Ez nem mindig erénye a prózának, de ez esetben határozottan az. Igényes és igazságot kereső könyv a Senki Földjén, olvasásakor hamar „hazatalál” az a korosztály, amely 1944— 45-ben maga is élt a senki földjén. Ezen a terepen vonultatja fel a szerző választott korszakának társadalmát — persze, csak egy-egy típus erejéig — halálveszedelemben, ahol saját környezetén és emberségén túl nincs más támasza az életnek. Egy szigetre sodródott kis közösséget talál az olvasó, amelynek sorsa az események alakulása során mérlegre tétetik, méghozzá a történelem mérlegére. A kis- pap, a katona, az értelmiségi, a politikus, a paraszt és a többiek ugyanis, amikor magukról beszélnek, a magyar történelemről szólnak. Azt mutatják be az egyetemtől a tanyáig, a főúri szalontól a bérházig, a polgári életstílustól a hadifogolytáborig, hogy miért alakult tragikusan ez a történelem, és szereplőinek mit kell vállalniuk ahhoz, hogy ez a történelem többé ne vezessen tragédiához. A regény cselekményében a mához vezet, de nem a máig, és eseményei sodrában végigkísérhetjük'egy nagy szerelem történetét. BERTHA BULCSU: TŰZGÖMBÖK című regényének egy 9 éves kisfiú a főszereplője. Nem volna ebben semmi különös, ha írása nem lenne háborús regény. Mindenekelőtt lélekben éli áf a háborút a 9 éves Ambrus, de indítékai a valóságból származnak. Szülei ugyanis a fővárosból vidékre viszik, a nagyszülőkhöz, de a háború ott sem kíméli. Ott is vannak bombázások, a szörnyű élmények ott is kísértik. Kísértik, mert nem minden szörnyűség valóságos élmény. A megpróbáltatások nyomán a gyerekfej és a gyermeki ideg- rendszer sajátos összefüggésekkel és képzetekkel követi az eseményeket. Képzeletvilágába zárkózik, hogy gyermeki naivitással, mégis koravénen dolgozza fel maga számára a történteket. Gyermeki humor és tragikus körülmények szövődnek egymásba, és ez egészen sajátos lélekrajz kialakítására teremt lehetőséget. Az író maga így nyilatkozott művéről: „Könyvem az ember belső fel- szabadulásának regénye, és úgy érzem, inkább a hangulatában van mindaz a szörnyűség, ami akkor a népünket is érte itt. Európa közepén ...” THIER Y ARP AD: ÉVSZAKOK című regénye tizennégy Az Otépitőgép Javító és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES ESZTERGÁLYOS, LAKATOS, HEGESZTŐ, VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet Cegléden, a XIV., Külső Kátai út 35/a. szám alatt. évet emel ki egy ember életéből, a legszebb éveket, attól a pillanattól, amikor az ember arra a szigorú valóságra ébred: belépett az önálló cselekedetek és döntések szférájába, felelnie kell tetteiért. Erre, persze, nem egyformán döbbenünk rá, ki előbb, ki később, a regény hőse, Máté, 14 évről felnőtt múltjáról készít leltárt, amikor egy Don menti tábori kórház ágyán, a halálveszedelemben világosodik meg előtte, hogy az embernek utolsó leheletéig ragaszkodnia kell emberségéhez. Máté számára egy életre szól ez a pillanat. És ez a felejthetetlen élmény, amely életét a továbbiakban I meghatározza. A lecke: hall- 1 gass lelkiismeretedre, és tedd I meg, amit parancsa szerint meg kell tenned. így lesz kommunista, és az is marad jóban-rosszban, , megpróbálta- j tások és sikerek közepette. Kommunista marad, mert azt vallja, hogy az ember válhat [ olykor külső körülmények fog- 1 lyává, de gondolataiért, érzé- j seiért ilyenkor is maga felel. I A kezét megköthetik — a lel- I kiismeretét nem. .Erről szól e : szépen megírt és drámaian tanulságos írás. Mindhárom regény díjat | nyert a Szépirodalmi Könyv- I kiadó felszabadulási pályáza- 1 tán. Kiskocsiexport A szegedi FÉMTEX Ktsz az idén mintegy 5 millió forint értékű bevásárló kiskocsit szállít exportra — jórészt Skandináviába. A kétkerekű, cső- és szögvasvázas kiskocsik színes műbőr táskája mintegy 30 kiló áruval terhelhető. TV-FIGYELO Műsorszerkesztésből elégséges Hordozható óvoda Szinte gomba módra szaporodnak az új lakótelepek Dunántúl ipari fellegvárában, Győrött. A lakóházak azonban általában előbb készülnek el, mint a járulékos beruházások. Ez sok bosszúságot okoz az új lakóknak. A városi tanács ezen úgy akar segíteni, hogy a Soproni Faforgácsfeldolgozó Vállalattól egy óvoda és több üzletház felépítéséhez elegendő előregyártott elemet vásárol. Az ideiglenes óvodát — amely 80—100 gyermek befogadására alkalmas — és az üzletházakat ott állítják fel, ahol arra éppen a legnagyobb szükség van. A rövid idő alatt összeszerelhető épületeket szükség szerint vándoroltathatják. Két kiállítás Fém h'lyett műanyag Ma már vitathatatlan tény, hogy a régi nyomdai batűfém- ötvözet kénytelen átadni a helyét a műanyagnak. A műanyag betű egyrészt köny- nyebb a fémnél, másrészt négyszer annyi lenyomatot lehet vele készíteni. A lemngrádi betűöntődében már üzembe helyezték az első három nagy teljesítményű gépet, melyek az alumíniumporral kevert szemcsés műanyagból nyomdai betűket és töltőanyagokat készítenek. .......... I í*Ji bt * «tr-f I ........ I V * 11 §flS | H §| /• / /1 i l ,v. F Sfty: •' . , ~'i-^s»sSí %" r é Vasárnap két kiállítás nyílt Szentendrén. A Ferenczy Károly múzeumban „Pest megyei tárlat 70” címmel a megye képzőművészei legújabb alkotásaikkal mutatkoztak be. A Pest megyei Tanács tavaly hirdetett jubileumi pályázatára 100 alkotó, 300 alkotást küldött zsűrizésre. Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója bevezetője után, Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelődési osztályvezetője mondta a megnyitó beszédet, majd átnyújtotta a díjat nyert alkotóknak a pénzjutalmat. A kiállításon megjelent Göndics Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztály - vezetője is. A tízezer forintos első díjat a nemrég átadott műteremlakások egyikében lakó Asszonyi Tamás szobrász- művész nyerte. A megnyitón megjelent a megye képzőművészeinek valamennyi rangos személyisége. A megnyitás napján 168 ezer forintért keltek el alkotások. Szintén tegnapelőtt nyitotta meg Kirilla Ferenc, a Szentendrei Városi Tanács vb-elnöke a „Szentendre város 25 éve” című kiállítást. A városháza nagytermében rendezett tárlat fényképeken, maketteken és grafikonokon mutatja be a város negyed- századát, azt a fejlődést, melyet 25 év alatt megtett. Az elmúlt hét televízió- műsorait illetően elsősorban a műsorszerkesztés koncepciójával szeretnék vitatkozni. Beszéljünk világosan, József Attilára emlékezve a költészetet ünnepeltük az elmúlt héten. Nemcsak a különböző irodalmi rendezvényeken, az újságokban és a rádióban, hanem ezúttal a televízióban is méltó helyet kapott a magyar Ura. Nem telt el adásnap szép versek, magyar költők bemutatása nélkül. És ez örvendetes dolog. A magyar költészet olyan reprezentánsaival találkozhattunk a képernyőn — és természetesen költészetükkel is —, mint Weöres Sándor, Ga- rai Gábor, Nagy László, Vas István. És megismerkedhetünk a költészet hete alkalmából megjelentetett kiadványokkal, hallhattuk József Attila és Ady Endre megzenésített verselit és részesei lehettünk a Nemzeti Galériából közvetített ünnepi műsornak. Gazdag program, vitathatatlan. Hogy mégis elégedetlenségemnek adok hangot? Azt hiszem, joggal. Elégedetlenségemet az említett műsorok többségének túlságosan késői időpontja indokolja. Mert ki az, aki hétköznap este tízkor vagy még inkább tizenegy órakor ott marad ülve a készüléke előtt, hogy megnézzen egy költőről s verseiről készített produkciót? Még akkor sem biztos, hogy nem zárja el a készülékét, ha egyébként szereti a költészetet, hát még, ha eddig csak alig-alig volt vele találkozása! Biztos vagyok benne, hogy hajnalban kelő munkásvagy parasztember aligha nézte végig ezeket a valóban művészi igénnyel készült, költészetet népszerűsítő programokat. Kár érte. Korábbi időpontban — az elmúlt heti műsorstruktúra ezt lehetővé tette volna! — sokkal nagyobb tömegekhez szólhattak volna mai költészetünk reprezentánsai. Az elmúlt hét másik műsorszerkesztési hibája: a doku- mentum-jellegű műsorok túlzottan nagy száma. Kedden este például Taar Ferenc: Nap a város felett című dokumentumjátékát láthattuk a debreceni Csokonai Színiház művészéinek előadásában. A szerdai programiban az egyébként lírai szépségű Üzenet az új nemzedéknek című dokumen- tumfilm szerepelt. Pénteken este a Beismerő vallomás című, Olaszországban megtörtént esetet feldolgozó tv-játék folytatta a dokumentum-produkciók sorát. És a kedden este beharangozott új, ötrészes filmsorozat, A 0416-os /szökevény,, szintén dokumentumjáték Martin Luther King életéről és meggyilkolásáról, önmagában véve valamennyi említett produkció érdekes és érdemes a megtekintésre. De ilyen gyors egymásutánban vajon vonzza vagy taszítja a nézőket? E két, alapvető szerkesztési hibát leszámítva, az átlagnál jobb produkciókat felvonultató műsorhét maradt mögöttünk. Kállai István: Mit tenne ön az én helyemben? című műsorának talán eddigi legjobb darabját láthattuk szerda este. £s ugyanez az elismerés illeti a színészportré sorozatban szombaton este bemutatott Antonius és Gugyerák című összeállítást Bárdi Györgyről. Az viszont ismét csak műsorszerkesztési melléfogás volt, hogy a Bárdi Györgyről készített portréfilm után a népszerű francia filmszínésznőről, Brigitte Bardot- ról láthattunk — ha nem is egész művészetét átfogó — portréfilmet. Tetszett csütörtökön este A szent hazugság című szovjet rövidjátékfilm és vasárnap este — a mozikból már ismert — Az ordító egér című angol filmszatíra. P. P. Megkövesedett liliomok Milyen volt az őskori tenger, amely a mostani Altáj-hegység helyén ringatta hullámait? Erről meséltek a közelmúltban felfedezett megkövesedett liliomok. A lelet lehetővé tette, hogy a kutatók megállapítsák: aiz Altáji-tenger mély és meleg vizű volt. Sótartalma nem különbözött lényegesen a mostani tengerekétől. A megkövesedett liliomfélék most elárulják a geológiai képződmények korát, ami újabb gazdag lelőhelyek felfedezésére vezethet VARGA JÓZSEF: Uljanovszktól Moszkváig III. Oroszország más volt mint Európa „Tegnap megkaptam, drága anyuska, X/2-i leveledet. Ügy látszik, végül is jó szobát találtam magamnak: rajtam kívül nincs más albérlő. A háziasszonynak nem nagy a családja, a szobámból az ő lakószobájukba nyíló ajtó réseit beragasztották, így a hang csak tompán szűrődik át. A szoba tiszta és világos. A bejárat rendes. Minthogy emellett a központhoz is jó közel van (a könyvtárig például mindössze 15 perc gyalog), teljesen meg vagyok elégedve ...” így kezdődik az első levelek egyike, amit Vlagyimir Iljics Uljanov, a fiatal jogász friss diplomájával a zsebében, 1893 őszén Pétervárra érkezve írt. Járom a város utcáit, Lénán szellemét idézem. De a környezet nem mindig segít. Ismerem az orosz regényekből a cári Pétervárt. De hol vannak már a sáros utcák, a sötét munkáskaszárnyák, a szűk odúkban laké, nyomorgó munkások? A modern európai metropolisban a Lenin emlékét őrző múzeumok segítenek inkább a kort idézni. Tizenegy emlékmúzeum őrzi a róla, életéről valló tárgyakat, több mint hetven házon áll emléktábla, amely jelzi, hogy ott annak idején megfordult Lenin. A kis albérleti szobából, ahonnan az idézett levél íródott, hamarosan elköltözött — mert talált olyat, ahol havonta öt rubellel kevesebbet kellett fizetni. A Bolsoj Kazacsij utca — ma: Iljics utca — 714. sz. házának második emeletén Lakott. Nehéz vaskapu vezet a házba, amelynek lépcsőit csak halványan világította meg hajdan a pislákoló petróleum- lámpa. Az olcsó szoba, amelynek megőrizték egykori berendezését, bizony nem valami fényűző. Inkább cellára hasonlít a hely, amit csak a könyvek, a szellem forrósága tehetett annak idején is elviselhetővé. Itt írta Lenin a „Kik azok a népbarátok, és hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen” című munkájának első két részét. A mű nemcsak a narodnyikizmussal számolt le könyörtelenül, hanem már felvetette a proletár párt megalakításának gondolatát is. Ebben ír először Lenin a munkás-paraszt szövetség gondolatáról. Álljon itt egy olyan részlet a műből, ami bizonyítja, hogy Lenin ekkor már érett fejjel gondolkodó forradalmár, aki bámulatos érzékkel rendelkezik a mindenkori helyzet elemzéséhez és tömör, logikus megfogalmazásához: „Ki ne tudná, hogy a mai időkben, amikor nemcsak a szocialista, hanem bármilyen valameny- nyire is önálló és becsületes társadalmi tevékenység is politikai üldöztetést von maga után, egy emberre, aki valóban tevékenykedik valamely zászló alatt, néhány tucat frázishős jut, aki e zászlókkal leplezi liberális gyávaságát, ezenkívül pedig néhány közönséges gazember, aki a zavarosban halászik?”A kis szoba bal Sárikában dolgozóasztal áll. Mellette egy kis dívány, a szemben levő falnál egv vaságy, mosdótál és vizeskorsó — ez a szoba teljes felszerelése. Ezek az egyszerű tárgyak a tanúi a forradalmi marxista párt elődjének, á „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására” nevű szervezet létrejöttének. Ebben a lakásban találkozott több alkalommal forradalmár társaival, akikkel együtt- e szervezetet létrehozta. A szervezet neve még nagyon romantikusan cseng. De Lenin ebben az időben kifejtett tevékenysége, mint ahogyan egész élete, nélkülözött minden romantikus álmodozást. A forradalmi romantika, a tettek, a harc embere volt. Élete során gyakran idézte a Faustból Mefisztót: „Fiam, fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld.” Lenin nem azért volt a gyakorlat embere, mert megvetette az ideológiát, hanem ellenkezőleg: nagyrabecsülte azt, ezért nem volt hajlandó soha engedni a szó- cséplésnek. Mindig az ideológia diktálta cselekvés útját járta. A narodnyikak, akiiekéi a „Kik azok a népbarátokban” vitatkozik az orosz forradalmi mozgalom valóságában gyökereztek. Plechanovék a marxi elméletet ismerték jól. Lenin, amikor választ keresett a kérdésre, mit kell tenni az orosz forradalom győzelme érdekében, a valóságra éppúgy figyelt, mint a valóság megváltoztatásának tudományára, a marxizmusra. Azt vallotta: a marxizmus Oroszországra is érvényes, nemcsak Európára. De Oroszország más volt, mint Európa, ezért a marxizmus is másként volt érvényes. Hogy mi ez a „másként” — Lenin ismerte fel, és fogalmazta meg. „Csupán” ennyit tett — és ez a világtörténelem eddigi legnagyobb fordulatához, az Októberi Forradalom győzelméhez vezetett. Addig azonban még hosszú a lenini út. Letartóztatás, börtön, száműzetés, emigráció. Genf, Párizs, London, Krakkó, Prága, Razliv — Európa megannyi szöglete, de a szeme és a forradalom rezgéshullámai/ (y' / s' 4 ,s* #4* aSp” & .... . .. . y & yz ztS/ ZS-3& •fiZFßm|íst§ Lenin kézirata ra oly érzékeny füle Oroszország felé figyel. Közben többször visszatér, mindig Pétervárra, míg el nem jön a forradalom éve, 1917., amikor már a mai nevén Gorkij utcai pártszékház második emeleti sarök erkélyéről szabadon beszélhet a pértervári munkásokhoz. Járom az épület termeit. Itt alakult meg az első olyan központi bizottság, amelynek egyetlen tagja sem volt börtönben, emigrációban vagy száműzetésben. Nézegetem az egykorú fényképfelvételeket Leninről. Arca olyankor árul el legtöbbet, amikor a munkásakhoz beszél. A forradalom legtöbb vezetője vérbeli szónok volt. Érzelemtől túlfűtött tömeggel szemben állva maguk is az érzelmeket korbácsolták; jó akusztikájú frázisokat, szép szavakat durrogtattak. Nagy ígéretekkel hozták lázba a tömeget, amely ilyenkor indulatba jött és újjongott. De Lenin tudta, hogy a tömeg otthon, a vacsoraasztal mellett már csak arra emlékezik, hogy valamiért lelkesedett. Hogy miért, arra már nem, hisz a közhelyekre és frázisokra nem lehet emlékezni Ő nem szónokolt. Magyarázott. A pedagógus beszélt belőle hallgatóihoz. Az oktató, aki szereti is tanítványait, ha kell ostorozza is, de mindig céltudatosan neveli, viszi valamerre őket. Távol állt tőle, hogy hideg < hűvös legyen, az indulat őt is magával ragadta, de egyike volt a keveseknek, aki a leg- felfokozottabb indulatok közepette is az emberek értelmére tudott hatni. Következik: TV. Mindenben a munkásokhoz mérte magát.
