Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
1970. ÁPRILIS 12., VASÁRNAP 5 Jubileumi versenyben Ami kötelez SALAMON TORNYÁBÓL Foto: Urban Új irövényvédőszerek A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter újabb növényvédőszerek forgalomba hozatalát és felhasználását engedélyezte. A Budapesti Vegyiművekben állítják elő a Buvinol gyomirtót, amelyet egyebek közt a szőlőkben, a gyümölcsösökben, a lucernásokban és különböző gyógyászati növények telepein használhatnak fel jó eredménnyel. A Buvinol alkalmas a mezőgazdaságilag nem művelt területek, országútpadikák stb. gyomtalanításéra is. Engedélyezték az Anthio 40 mintájú rovarölőszer forgalomba hozatalát. Ezt a terméket a Nitrokémdai Ipartelepeken készítik, a svájci Sandoz cég alapanyagából. A rétek és a legelők gyomtalanításánál tesz jó szolgálatot a Diralid-termék, amelyet szintén a Budapesti Vegyiművekben gyártanak. Nagyon jónak lenni nem mindig — jó. Ami másutt hangos sikert aratna, amiért másutt dicséreteket osztogatnának, azt a nagyon jónál észre sem veszik, nem jár érte elismerés, az természetes. A nagyon jónak kétszer annyit kell termi, hogy a jók között maradhasson. mint a közepesnek, hogy a jók közé kerülhessen. Furcsa? Az. Érdemes lenne egyszer végiggondolni, miért és hogyan alakulnak ki az azo- nost másként értékelő mércék, hogyan lesz a kettőből az egyik helyen egy, a másikon meg három ... A Nagykőrösi Konzervgyár minden tekintetben a nagyon jók közé tartozik hosszú esztendők óta. A Minsztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának hatszori elnyerése, az élüzem. illetve a kiváló vállalat cím tizenhatszoros megszerzése, a VII., a VIII., a IX. pártkongresszus tiszteletére folytatott munkaverseny győzteseinek kijáró zászló, illetve oklevél kiér- demlése — nagyszerű múlt, irigylésre méltó rang, s a jövőt tekintve nehéz kötelezettség. Amint a gyár pártbizottságának titkára, LesJcó László mondotta: — A földszintről nem megerőltető föl jutni az első emeletre. A második már megdobogtatja a szivet, a harmadik még inkább. S ha tovább kell mennie az embernek, úgy érzi, mintha a lépcsőfokok magasabbak lennének. Több erő kell a legyűrésükhöz, pedig ugyanakkorák, mint amilyenek a földszintről az első emeletre vezetnek. A körösiek már ilyen lépcsőfokokkal birkóznak. Nincs fehér folt Hol lelhető meg az eredmények tartósságának, folyamatosságának alapja? Ott, hogy — s másutt sűrűn elfeledkeznek erről — a nagy gyár egyetlen részlege, működésének egyetlen területe sem marad ki a versenyből; nincs fehér folt, a verseny mindent és mindenkit érint! Ennek viszont az a következménye, hogy nem bomlik szakaszokra, hullámvölgyekre és hegyekre a verseny: folyamatos. A fölszabadulás negyedszázados évfordulóját is úgy ünnepelték, hogy már tisztában voltak azzal, mit akarnak ebben az évben, hogyan tovább. Hogyan? A helyből csak címszavakra futja, már mindegyik megérdemelne egy-egy bekezdést. Mert könnyű, alacsony lépcsőfok-e, hogy: a termékszerkezet változtatásáFolyón — tengervízen TEHERFUVAROZÁS: TOVÁBBI FELLENDÜLÉS SZEMÉLYFORGALOM: NEM LESZ TÖBB HAJÓ? A folyam- és tengerhajózásról egyaránt szó esett tegnap a MAHART tájékoztatóján, ahol Lékai Elek vezérigazgató foglalta össze a hajózás helyzetét. Az idén 715 ezer tonna árut szállítanak, 170 ezer tonnával többet, mint tavaly. Többek között bauxi- tot és ásványolajat visznek Regensburgba, több szenet és kokszot Bulgáriába, műtrágyát hoznak Linzből és vasércet a Szovjetunióból. Magyarország ma olyan tengeri forgalmat bonyolít, amelynek kétharmad része nem is érinti hazánkat. Különböző rendeltetési helyekkel nemcsak magyar árut visznek célhoz, de számtalan idegen árut fuvaroznak. Tovább növelik a tolóhajók, illetve szerelvények számát. Újabb óriás uszályok készülnek a dunaharaszti MAHART-üzemben. A Csepeli Szabadkikötőben kisgépeket, targoncákat, vontatókat és markolókat állítanak szolgálatba. A kezdődő konténeresités jele, hogy 20 nagyméretű lábas szállító szekrényt használnak, s az ehhez szükséges daru is készül. A személyszállítás jövője felől érdeklődve megtudtuk, hogy csak hétvégenként indul meg az utasok áradata, míg hétköznapokon többnyire üresen állnak a személyszállítók. Szombat, vasárnap éppen kétszer ennyi hajóra lenne szükség. Hogy az elkövetkező években építenek-e újabb járműveket, az annak a függvénye, ! hogyan találja meg a számítá- I sát a MAHART: köztudott, hogy ráfizetnek a személyszállításra. j Vagy nagyobb támogatásra lenne szükségük, vagy arra, hogy a jegyek ára fedezze a tényleges költségeket. A dunakanyari járatoknál is változatlanul a sétahajózás dominál, de természetszerűen menetrend szerint is közlekednek vízijárművek. A Balatonnál nyaraló olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy az idén, május 24-én kezdődik a menetrend- szerű előidény, s hogy 21 kikötőt érintenek a hajók, mindenütt megfelelő vasúti és autóbuszcsatlakozással. t. gy. val maradéktalanul teljesítik tőkés exportjukat; belföldi értékesítésük növekedése meghaladja a konzervipari átlagot: növelik a korszerűen csomagolt áruik arányát, bővítik az ún. eldobó csomagolású termékek körét, kikísérletezik a zsugorfóliás csomagolást; a kereskedelemmel együtt az ország különböző pontjain kon- zervminta üzleteket hozmaik létre; az év folyamán legalább tíz új gyártmánnyal lépnek piacra? A gyár igazgatója, Kovács Sándor fontiekkel csak a leglényegesebb termelési feladatokat ragadta ki, ám még ezekhez is hozzáfűzte: — Mindez csak az emberekkel együtt megy. Ha ők megértik a feladatokat, ha áldoznak rá — például a különböző kísérletekkel járó többletmunkát —, akor már nem kell „szervezni” a versenyit: közös ügy lesz. Az igazgató félmondatára, mely a különböző kísérleteikre utal, érdemes külön kitérni. A gyár ugyanis — versenyvállalásként, a szocialista munka vállalata cím megtartása érdekében így is cselekedve — az egész iparágat érintő kísérletek fontos gócpontjává lesz. Ebben az esztendőben véget ér a rekonstrukció, mely éveken át örömök és gondok forrása egyaránt volt, s az addig ott lekötött műszaki erők azonnal másutt kezdik meg a magvetést: gépek, gépsorok próbáinál — így például kar- tonberakót, palettizálát szerkesztenek, legyártják, kipróbálják, a termelőszövetkezetekkel együtt zöldbabszedő gépet állítanak munkába kísérleti jelleggel stb. — a csomagolás nagyarányú korszerűsítésénél, annál, hogy — amint azt a szakszervezeti bizottság titkára, Friss Antalné nagyon találóan megfogalmazta — ne az emberek verítéke adja a többet, hanem a gépek, a technika. Jobb az iparágnál A mindenre kiterjedő, s az emberek egyetértésére nem csupán szólamként, hanem ténylegesen támaszkodó verseny teremt alapot ahhoz, hogy — ebben is folytatva esztendők hagyományait — idei termelésnövekedésük legalább kilencven százalékát a termelékenység emelkedéséből fedezik! A Nagykőrösi Konzervgyár a termelékenység növelése tekintetében fölötte áll az iparági átlagnak, de nemcsak ebben. Abban is, hogy — mint a múlt években, idén is — vállalták; a vállalati eredmény egy foglalkoztatottra, illetve az árbevételre számított aránya jobb lesz az iparági átlagnál. Azt szokták mondani, s nem minden ok nélkül: elhatározni valamit egyetlen íróasztalnál is lehet, sőt, még az sem kell hozzá. Megvalósítani az elhatározást — bármily helyes is legyen — egyetlen ember akarata alapján nem lehet. A többiek — az összes érintett — akarata is szükséges hozzá. Ez a nagyon közhely-ízű megállapítás — s sűrűn éppen azért botlunk, mert azt hisz- szüik, hogy ami közhelyszerű, az már nem is igaz — fontos alapköve a verseny légkörének. Legalábbis Kőrösön. Mert a tartós sikerek magyarázatát éppen az adja, hogy nem egy ember, nem egyetlen íróasztal mögött ülő valaki gondolt, akart ezt vagy azt. Még csak nem is három vagy öt íróiasztal tulajdonosa. Hanem a — gyári létszám zöme. Mert most is, mint minden évben, a „h-lyszínen”, a különböző termelő egységekben, a brigádokban kezdtek el beszélni arról, hogy mit szeretnének, mire képesek, mi az, amit becsülettel elvállalhatnak. S így. a cseppek gyűltek patakká, majd folyóvá: nem föntről lefelé, hanem lentről fölfelé volt a sorrend. Ahogy helyes. Ahogy egészséges. Ahhoz, hogy így lehessen, sok minden kell. Az például, hogy a körösiek nagy súlyt helyeznek a gyáron belüli versenyre: a különböző résziegek, önállóan működő termelőegységek közötti vetélkedésre. Minden jó formát fölhasználnak ehhez, a vállalaton belüli élüzem cím elnyerésétől kezdve, a műszakok közötti versenyen át egészen a kiváló dolgozó cím elnyerése feltételeinek pontos rögzítéséig. Általuk és értük j Arról már szóltunk, hogy ami a Nagykőrösi Konzervgyár falain belül történik, ahhoz így vagy úgy, de minden gyári dolgozónak köze van; általuk sűrűsödhetnek országos hírré, ranggá a részeredmények. A versenynek, s eredményeinek azonban más az elsődleges célja: az ott levőkért tehető több, s maga az ember- formálás. Mert ez évi teendőik közé tartozik — mint a KISZ- titkár, Pásztor Gabriella elmondotta — például olyasmi is, mint a szakma ifjú mestere címért folyó verseny, a fiatal szakmunkások iparági versenyének megrendezése Nagykőrösön, a kiváló ifjú mérnök pályázaton való részvételre szóló biztatás ... A több és jobb munka teremt alapot ahhoz, hogy erre az esztendőre ötszázalékos bér- fejlesztést tervezhettek, bővítik az orvosi rendelőt, 10,7 millió forintot költenek munkásvédelemre, csökkentik a munkaruhák kihordási idejét, felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot indítanak ... Azt írtuk néhány sorral föntebb: az ott levőkért tehető több. Mi minden fér bele! Béremelés, s az például, hogy csehszlovák és NDK-béli testvérvállalatokkal csereüdüttetést szerveznek. Megrendezik a II. országos konzervipari higiéniai anké- tot, s a városi tanáccsal összefogva húsz családi házat építenek föl olyan gyári dolgozók számára, akik szociális helyzetük miatt saját lakáshoz különben soha nem juthatnának. A gyár igazgatója a termelő- szövetkezetekkel megkötendő szocialista szerződések fontosságát hangsúlyozza, a pártbizottság titkára arról beszél, hogy 1400-an tanulnak a különböző oktatási formákon, a szakszervezeti bizottság titkára az erre az évre vállalt 80 ezer társadalmi munkaóra hasznát ecseteli, a KISZ-titkár annak örül, hogy jó néhány fiatal gondja megoldódik, mert — kísérleti jelleggel — ezentúl munkaszüneti napokon is főzni fognak a gyári konyhán, s haza is lehet vinni az ételt... Túlzásként hatna, ha azt írnánk: mindez csak ízelítő? Pedig ízelítő, hiszen szólni kellene a gyár negyedik ötéves tervének elkészítéséről — már dolgoznak rajta — a városi tanács és a gyár példás „összedolgozásáról” ... Mindarról, amiről szó esett, s amire nem került sor, amire rangjuk, múltjuk kötelezi őket, s amit mégsem úgy csinálnak, mint — kényszerű kötelességet... Mészáros Ottó NÉZŐPONT Újratermelődés A biológiában, a gazdaságtanban éppúgy természetes fogalomként használják, mint a társadalomtudományokban. Az újratermelődés — vagy újratermelés — az élő szervezeteknek, a gazdasági és társadalmi tevékenységnek azt a következményét jelöli, mellyel újratermeli a kiindulási alapokat. Borjút ellik a tehén, gépet gyártanak a gépen, nemzedékek váltják egymást a társadalomban. Ennél a foknál, az egyszerű újratermelésnél — amikor a rossz földön éppen csak a vetőmagot termi meg a gabona — bonyolultabb, összetettebb a bővített újratermelés. Amikor valaki vagy valami nemcsak önmagát reprodukálja, de többet hoz létre. Az újratermelődésnek vannak azonban negatív előjelű eredményei is. Amikor az termelődik újjá, ami — nem kellene hogy fönnmaradjon. Súlyosabb gondról szólunk, mint a rossz, korszerűtlen árucikkek újratermelése. Társadalmi gondok, bajok újratermelődéséről van szó, arról, hogy több kérdésben az alapokig kell eljutnunk, ha változásokat akarunk. Márpedig akarjuk ezeket a változásokat. Vegyük kezünkbe egy nagyon egyszerűnek tűnő példa fonalát. Évről évre nagyjából azonos azoknak a fiúknak és lányoknak a száma, akik nem végzik el a nyolc általános iskolát. Négy-hat osztály elvégzése után búcsút mondanak az iskolának, otthon maradnak, hogy két-három esztendő elteltével dolgozóként bukkanjanak fel. Dolgozóként: segédmunkásokként, akik nem értenek semmihez, akik alapműveltsége egyetlen tekintetben sem felel meg a század harmadik harmada állította követelményeknek, akik — a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt — félbemaradt emberként élnek; a létezés csak biológiailag tényleges szintjén. Kövessük a képzeletbeli fonalat, merre vezet? Oda, hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei legtöbbször hasonlóan kezdték és folytatták életüket, ám akkor a maival homlokegyenest ellenkező társadalmi körülmények következménye volt életük ilyen alakulása. Jó néhány olyan szülő is akad, aki gyakorlatilag — huszonöt-harminc évesek — már a szocialista rendben nőtt fel, valójában, személyes sorsát tekintve azonban távol attól. Olyan emberek ők, akik fölött nyomtalanul suhantak el az évek: egy egész ország megváltozott körülöttük, emberek tíz- és százezrei léptek új életutakra, ők azonban — saját hibájukból is, mások hibájából is — maradtak a lét nagyon egyszerű szintjén. Szociológiai vizsgálatok igazolták, hogy létezik napjainkban is egy olyan réteg, mely sok gondot okoz. A föntebb említett gyerekek is — nagy többségükben — ilyen családokból kerülnek ki. s természetes örökségként hordják magukkal a testi-szellemi igénytelenséget, azt a sokszor meghökkentő magatartást, hogy nem is akarnak másként élni. (Amikor, persze, megismerik ezt a mást, rögtön s örömmel elfogadják.) Hozzátehetjük: jó néhány esetben az akaratot az anyagi szűkösség, az önhibán kívüli szegénység — például a sokgyermekes, tisztességgel dolgozó, de egy vagy két keresetből csak nagyon szerényen élő családok esetében — is elsorvasztja. A negatív előjelű társadalmi gondok újratermelődéséből csupán kettőt emeltünk ki, mégpedig az egyszerűbbnek látszok közül. A szűkebb szakmán kívül a politikai és társadalmi szervezetek vezető testületjei is jónéhány hasonló, vagy még súlyosabb terhet jelentő problémát ismernek, mérlegelnek, s keresik a haladás, a változtatás útjait. E nagyszerű küldetés teljesítése — mert például nagy alapossággal mérte fel a megyei pártbizottság a munkásosztály helyzetét, s a határozatok is utat mutatóak — 02 eredmények ellenére sem mondható gyorsnak s általánosnak. Megtörténik — sajnos, nem ritkán —, hogy hetekig-hóna- pokig vitáznak azon felelős testületekben, vajon neoncsöveket vagy higanygőz lámpákat szereljenek-e fel a főtér vagy a főutca szélére, milyen „portálokat” — külső képet — engedélyezzenek az újonnan épített üzletnek, s közben, bár a hónapok évekké sorakoznak, egyetlen egyszer sem kerül napirendre, hogy a község — a város, a járás — lakoseágá- ban milyen társadalmi átré- tegeződések mennek végbe, kik azok, akik kívülrekednek a társadalmi mobilitás reményén is, miféle újratermelődéssel kell szembenézniük, s főként: számolniuk! Az igényesebb, a társadalmi mozgások helyi lecsapódását földolgozó munkára bíztatnánk. Arra, hogy a szavak helyét foglalja el a tett: ne csupán beszéljenek arról egy- egy testületi ülésen a községben, a városban, a járásban, hogy napjaink valósága egyre bonyolultabb, hanem ismerjék meg. s dolgozzák föl — elemezzék — e bonyolult változások összetevőit, s jussanak el az alapokig. Nagy hiba lenne ugyanis tartósan megrekedni ott. hogy az ezerféle változásnak, haladásnak örülve már nem figyelünk arra, ami még nem mozdul, ami még nem változik. Fiatalok parlamentje A Budai Járási KISZ-bi- zottság tegnap délelőtt rendezte meg első ízben az állami gazdaságban dolgozó fiatalok parlamentjét. A járási tanács vb-termében ötven fiatal gyűlt össze, hogy illetékes szakemberek előtt felvethessék problémáikat, s egyben választ is kapjanak kérdéseikre. MORFONDÍROZOK Hvjäcking — magyar módra Mostanában gyakran gondolok arra, mi lenne, ha... Mi lenne, ha nálunk is felütné a fejét a hyjacking, a repülőgépek eltérítése eredeti útirányuktól? Ne tessék kérem mosolyogni, bátorkodom emlékeztetni önöket, hogy átvettünk mi már egy és mást „odaátról”, ami korábban elképzelhetetlen volt. Hogy csak néhányat említsek mutatóba, itt van például a Coca-Col" amit vígan iszunk, vedelünk anélkül, hogy a haldokló kapitalizmusra gondolnánk közben, legfeljebb a jód-tinctura jut róla eszünkbe. Vagy itt van a strip-tease, amit vígan nézünk, anélkül, hogy közben a kapitalizmus erkölcsi fertőjére gondolnánk, legfeljebb a feleségünk jut róla eszünkbe, meg az a két nagy frász, amit akkor kapnánk, ha tudná, hogy strip-tease bárban jártunk. Aztán itt van a farmer, épp olyan rongyosra koptatva, szutyok-patinásan, mint nyugaton, itt van a nyiratlan sörény, ami korpás, csapzott hullámokban omlik alá a kamasz lapockákig, s végül itt van a soul-zene, ami se nem soul, se nem zene, de épp olyan idegesítően szól, mint az igazi. Egyszóval, nem is olyan elképzelhetetlen, hogy egy szép napon kinyitjuk az újságot, s ezt olvassuk benne a második oldalon: „Fegyveres diákok tegnap útirányának megváltoztatására kényszerítették a Mezőgazdasági Növényvédelmi Szolgálat egyik repülőgépét, amely a rábamaszlagi Űj Garázda Termelőszövetkezet hibrid-pösz- mélésének vegyszeres gyomirtására startolt a budaörsi repülőtérről. A gép pilótáját a tettesek pisztoly-öngyújtóval kényszeritették, hogy Monte- carló felé induljon, ám üzemanyag hiányában a gép kényszerleszállást végzett a zagy- vaszaplonykai sertéshizlalda kifutóján. Migrén felügyelő, a járási kapitányság helyettes vezetője URH-összeköttetésbe lépett a géprablókkal, hogy megbeszélje velük a pilóta szabadon bocsátásával kapcsolatos feltételeiket. A tettesek bejelentették, hogy megtorlási kísérlet esetén felrobbantják a gép teljes gyomirtó-készletét...” Másnap aztán rövid helyreigazítás adná tndtul, hogy a gépben a pilótán kívül senki sem tartózkodott, s csapón azért landolt 7."mivnszaplony- kán. mert a hozta fiba aláírta juttatni a gyomirtó feleslegét. *— nyíri — A l
