Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

fr.«f Mir.»ti yílVfap 1970. ÁPRILIS 12.. VASÁRNAP Erdők a sziken Nem reménykednek - csinálják! Jelenleg Európában az egyik leginkább erdősítő or­szág vagyunk, s hazánkban a legtöbbet fásító megye a mienk. Bár területünk most is bővel­kedik erdőben, a következő ti­zenöt év alatt Pest megyében újabb negyvenezer hold vár telepítésre. Az állami erdőgaz­daságok általában meglevő erdőterületükön gazdálkodnak — e negyvenezer hold elsősor­ban termelőiszövetkezeti föld. A tsz-ek nem saját költségveté­sükből fásítanak: egy 1951-ben ikiadott rendelet szerint ugyan­is mind a telepítést, mind a gondozást az állam teljes egé­szében dotálja. S ezzel a rég adott lehetőséggel most vala­hol, éppen megyénkben, végre bőségesen élnek! 1968-ban a tsz-ek huszonhatmillió forin­tot, a következő évben már ha^minckilencmilliót használ­tak fel erdősítésre — az Idén ez az összeg ötvenmillióra emelkedik. Elsők vagyunk ab­ban is országosan, hogy a szö­vetkezetek több mint a fele erdész szakembert foglalkoz­tat, valamint hogy négy járási tanács alkalmaz önálló erdé­szeti-vadgazdálkodási előadót! — A termelőszövetkezet er­désze ott jelenik meg, ahol a mezőgazda már nem tud mit tenni: szikeseken, laposokon, sívó homokon, ősborókásokon, kopárosokon, táperőben lerom­lott talajon — s ez nem degra­dálja le, ez felemeli munkáját. Célja nem csupán és közvetle­nül gazdasági, hiszen az erdő­inél az aratás negyven vagy nyolcvan, vagy éppen százhúsz ev múlva követi az ültetést: „Te ülteted, a fiad ápolja, az unokád vágja.” A cél egyrészt a talaj javítása, óvása, a szél- járások szabályozása — a fő törekvés pedig a táj szépítése •— mondja Balázs István, a megyei tanács erdészeti-vad­gazdálkodási felügyelője. Kétkedve közbevetem: — Megbocsásson, de én a he­ti ingajárat helyett a kopár, füstös lakóhely és a természet között inkább olyan települé­seket kívánnék, ahonnét nem kell elmenekülni... — De hiszen nem is ember­től, lakóhelytől messze eső, ste­ril rengetegeket telepítünk! Itit vannak mindjárt a főváros közeli, Érd környéki kopár he­gyek. Ezerhétszáz hold fásítá­sa, mely felett a budai járás KlSZ-fiataljai vállaltak véd­nökséget: még olyan területek­re is élvisszük a fenyőt, ahol géppel kell lyukat fúrni a szik­lákba. Itt, a pesti oldalon a „Dunától—Dunáig" terv: mintegy hat kilométer széles sávban zöld gyűrű, fenyő, juhar, ceitisz, japán akác, tölgy, hars, vadkörrte — vad­alma övezi majd félkörivben a fővárost. (Termelőszövetkeze­teink felajánlották a Fővárosi Tanácsnak, hogy Budapest bel­területén is erdősítenek. Vá­laszt még nem kaptunk, mind­össze telepítési s tatisztikáinkat kérték él „továbbjelentésre.”) Vágy nézzük Cegléd jövőbeli zöldövezetét: a megyei váro­sok közül eddig itt találtuk a legkevesebb erdőt, a terv ezer hold telepítést ígér. Nagykőrö­sön a pusztuló öreg szőlők he­lyére kétezer hold erdő kerül. Vácott erdősítik a DCM s a város közti részt. S általában, szinte valamennyi megyei vá­roshoz, községhez terveztünk zöldövezetet... Másfelől a me­gye legkopárabb vidékeire is jut bőven erdő a következő években. A nagykátai járás fátlan, homokos területein, öreg szjőlök helyén erdei feke­te fenyők, tölgyek holdjai tö­rik majd át az alföldi akáckul­tusz egyeduralmait. A ráckevei sziget vizenyős rétsége ezer hold égert, fűzt kap, a monori járás domboldalai ezerötszáz hold padkás erdőt... És a vé­gére hagytam az alapkoncep­ciót: hogy az erdősítéseket le­hetőleg mindenhol összekötjük az utak, patakok, vasúti terü­letek fásításával. Igenis, az ember köznapi látókörébe eső területeket formáljuk! — Akkor ezentúl a meglevő fasorokból is kevesebbet vág­nak ki? — Jegyzőkönyvben rögzítet­tük végre a védett fasorokat, így például a Vác—Verőce kö­zötti t, a Majosháza— Lacháza— Dömsöd felé vezetőt, az alsó- némedi platánsort és a-többit. A KPM különben végzi vagy éppen a termelőszövetkezetek­kel végezteti az utak fásítását — csak hát szélesíteni, korsze­rűsíteni, fásítani egyszerre nem könnyű feladat. Rimmler László, Telegdy Pál, Deszpot László jelenlevő ter­melőszövetkezeti erdőmérnö­köket, erdészeket is érinti, hogy április tizedikétől h i - vatalos személy nek mi­nősülnek — ami szintén megyei vívmány! De nem ez hozta őket ide, ha­nem egy isz-köz] csemetekert terve. Mert nagy a csemete­hiány — csak fenyőcsemetékből írd és mondd, százhatvanmil- lióra lenne szükség az idén az egész országban, és ennek csak a fele áll rendelkezésre... — Pár éve német erdőkben tú­ráztam. A steril szabályozott­ság eszményi kivitelben teste­sült meg ott. A fák centire Iá­mért állásokban sorakoztak, nem bontotta meg azt a rendet sem bokor, sem más, semmi a világon. A Modern Erdővel ta­lálkoztam? — kellemetlenke­dem — Ellenkezőleg: a legmoder­nebb erdőtelepítés több fajtát vegyít, több szintet elegyít, cserjéket, bokrokat is ültet, mert így a madár is hamarabb megtelepszik, s pusztítja a kár­tevőket, nem beszélve a vadál­lomány gyarapodásáról. Arról is lehetne beszélni: ilyen állo­mány a megyében még nem volt! Csak fogolyból, fácánból az idén a tsz-társulások álla­milag dotált mesterséges kel­tetéssel, félvadtenyésztéssel — ötvenötezret szaporítottak! — Valóban lehet abban re­ménykedni, hogy a technika századában, ipari nagyváros környezetében, ipari megyé­ben: szaporodó erdők, háborí­tatlan madárvilág, növekvő vadállomány? — Mi nem remény­kedünk j mi csinál­juk! (De azért, mint mond­ják, sok helyen kinevetik őket.) Valóban csinálják. Az idei első erdősítésre a megyében az al- sónémedi Kossuth Szövetke­zetiben került sor. Több ter­melőszövetkezet is ültet ezen az ötös műút melletti homokos területen, húsz holdakat, hét hektárt, hat hektárt, tizet, fe­nyőt, akácot, nyárt. H. Kiss Jó­zsef, a szomszédos szövetkeze­tek közösen alkalmazott erdé­sz» általában ugyanazon bri­gáddal dolgoztat az egész vi­déken. Alkalmi munkásokkal, akik kilencforintos órabérért végzik azt a nehéz munkát, melyet ma már tsz-tag itt alig vállal. Mert ellentét szorongat ebben is: a gépesítés még nem magas fokú, de az ember igé­nyei már elhárítják a nagy fi­zikai megterhelést. Persze, a cél azért gazda­sági is. A dabasi járásban például, mint Nyári Józseftől, a járási tanács erdészed elő­adójától megtudom, hat terme­lőszövetkezet társult erdősítés­re. A nagykunsági erdőgazda­sággal konkurrálva, összesen hatezer holdon telepítenek ide fenyőt, nyárt, akácot, tölgyet, szikesekre, homokra. Ez a vál­lalkozás természetesen üzlet­nek is kifizetődő — és általá­ban az állami dotáció felhasz­nálása korántsem ráfizetéses. Vagy itt a járásbeld őcsai Rákóczi Szakszövetkezet, mely erdészetében s faüzemében két erdészt, s összesen hetven száz­húsz embert foglalkoztat Je­lenleg ezer hold fenyvesük, akácosuk, nyárfásuk, éger-, tölgy- és láperdejük van — ide a tagság is hozott magával er­dőt annak idején —, s ebből kétszáz hold már új telepítés: három, négy mázsa rozs ter­mett holdanként azon a homo­kon, ahova ültették, s amely „csak azért volt, hogy lyuk ne legyen a földön”. Mindehhez a jövőben még ezer holdat er­dősítenek. Fafeldolgozó üze­mükben ládát, ajtókat, ablako­kat, nyugatnémet rendelésre rakodólapokat, fácánkéltető és -nevelő ládákat gyártanak, de a lakosság építőanyag-ipari igényeit is kiszolgálják. Ru­galmasak, mozgékonyak: más szövetkezet ékbe olyan kis tétel fáért is elmennek, amelyet az­előtt eltüzeltek, mert senki nem vette át... így fémek meg egymás mel­lett gazdasági cél s humánus Igényekért való tevékenykedés, s szép dolog, hogy mindenki hirdeti, itt az utóbbi az elsőd­leges! Padányi Anna Elmúlt a vizsgadrukk Megismer tanár úr? Neve: dr. Süpek Zoltán. Foglalkozása: egyetemi ad­junktus. Munkahelye: a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem állattenyésztési tanszéke. Két gyermeke van, egy 10 éves fiú és egy ötéves kislány. Felesége pedagógus, Gödöllőn tanít. 1950 óta él a városban, o'tt tanult, azóta is ott dolgo­zik. Ez a néhány adat bizony keveset mond az emberről. De egyetlen találkozás elegendő, hogy búcsúzáskor jó benyo­másokkal, a viszontlátás re­ményében váljunk el tőle. Kartalon találkoztunk, a je­lölő gyűlésen. A Hazafias Népfront most az időközi ta­nácstagválasztásokkor őt java­solta a falu képviselőjének a járási tanácsba. Mint diákjai vizsga előtt, olyan izgalommal járkál a pártház előterében. Pedig hoz­zászokott már a közügyek in­tézéséhez, hiszen jelenleg is tanácstag — Gödöllőn. — Mégis más ez, mint egy beszámoló — mondja, mikor a gyűlés előtt beszélgetünk. — Az első benyomások döntőek. S én bizalomból szeretném ezeknek az embereknek az ügyelt képviselni. — Sokan ismerik itt. — Igen, de nem mindenki. Valahogy úgy érzem, azoknak a szemében, akik nem ismer­nek, a kétkedés ül: olyan lesz-e mint ahogy lefestették, valóban szívén viseli-e a la­kosság gond'ját-baját? — Biztosan jelölik. — Remélem. Tudja, szere­tem a falusi embereket Én is közülük származom. Igaz, a Dunántúlról: Veszprém me­gyéből. Bár tnost városiban élek, nagyon közéi állnak hoz­zám. Foglalkozásom — a me­zőgazdasági szakemberképzés — is hozzájuk fűz. Tudom mit jelent a falu életében egy kilométernyi, hetven centi széles járda. Mit jelent, ha nem kell a sarat dagaszta­ni... Fiatalember lép mellénk. — Megismer, tanár úr? — Tanítványom volt az egyetemen, 1968-ban. Mi van magával, Vaiti? — Veszprém megyében dol­goztam. Most kerültem ide növénytermesztési ágazatve­zetőnek. — Milyen az élet, hogy megy a munka? S Vaíi László a volt tanít­vány mesél. A jelöltön pedig látszik, hogy minden egye-s mondatot mérlegel, elraktároz magában. Igyekszik emberkö­zelből megismerni a gondo­kat, eredményeket. Egyre többen csatlakoznak a beszélgető csoporthoz. Vala­hogy úgy érzem, eloszlott a jelölt vizsgadrukkja is. A helybéliek feloldották a fe­szültséget, maguk közé fogad­ták ... Azt hiszem, találko­zunk még Kartalon április 26- án — a választás után — is. Ellátja: Újhaityán Mezőgazdasági iizletliáz a főváros kapujában Mezőgazdasági termékeket árusító, modern üzletház kezdte meg működését tegnap reggel Gyál szomszédságában, a pestimrei vasútállomás mel­lett. ízlésesen berendezett részlegeiben tájjellegű borozó, zöldség-, gyümölcs- és ter­ménybolt, füstölt hús-elárusító és lacikonyha kapott helyet. A premierre alaposan felkészült az üzletházat létrehozó, beren­dező és ellátó, már borairól híres Ujhartyáni Szakszövet­kezet. A folyamatos áruellá­tásról — borról, füstölt húsról és terményféleségekröl — a hartyániak, és a velük szom­szédos szakszövetkezetek gon­doskodnak. Ugyancsak ebből a körzetből szállítják a friss zöldség nagy részét is. ÁPRILIS Éppen az az óra, amikor melegen süt a nap. A kisdiát élvezi a ritka szép időt, tanítás után, tanítás előtt. A két Százhalombattán, az iskola előtt készült. Foto: Urban Tamás Varga József: Ülj anovszktól Moszkváig II. Ahol egy fiatalember lázadozni kezdett Szimbirszk városa, mai ne­vén Uljanovszk a Volga part­ján fekszik. Még kemény hi­deg tél van. A vastagon befa­gyott folyót enyhe köd borít­ja. A nap lassan legyőzi a ködöt, a látóhatár messzebbre nyílik, a hideg is felenged. Az ember szívében is kitavaszo­dik, ha e helyen áll — hisz ő is oly sokat járt, sétált ezen a parton. A magas homtokú, komoly gimnazista, aki ti­zenhét éves korában innét in­dult el a forradalmi harc út­ján. A parti sétány, ahol állok, a város legszebb része. A centenáriumra épülő Lenin- emléknegyed felé vezet. A sé­tány egyik ékessége az az em­lékmű, amely Örökké égő lángjával a magyar Varga Gyula vezette internaciona­lista harcosok dicsőségét idea. A fiatal szovjet államot támadó fehérgárdistákra mér­tek itt csapást Lenin magyar, német, szerb, horvát, román katonái. Az emlékműtől in­dulok Lenin szülőháza felé. A várost több mint 300 év­vel ezelőtt alapította Hitrovo bojár, Alekszej Mihajlovics cár hadvezére. A kis telepü­lés lassan várossá terebélye­sedett a magas hegy — régi nevén Szimbirszk-hegy — gerincén. Itt, a Vény er en ge­rendákból vár épült. A hegy alatt fekszik a Csuvics-félszi- get, ahonnan 1870-ben Sztye- pan Razin doni kozák, a hí­res felkelés vezére szabad csapatával a város ostromára indult A Venyerhez közeli utcáikról máig is legendás történetek járják: hogyan vívta harcát Sztyepan Razin, a cár seregei ellen. Az egyik heves csata Razin és a cári seregek között a Sztreleckaja utca körzetében dúlt Kétszáz év múlva ebben az utcában született Lenin. Sztyepan Razin még nem tudta az orosz nép sorsát meg­fordítani. Amikor a fiatal Lenint letartóztatták egy diákmegmozduláson való rész­vétel miatt, a börtönbe veze­tő úton megkérdezte tőle a rendőrbiztos: — Mit lázadoz­nak maguk fiatalember? Hi­ssen fal van maguk előtt! Vlagyimir Iljics azt felélte: — Fal, de korhadt, döngesd és leomlik! A történelem őt igazolta. Milyen szilárdnak látszott a kapitalizmus fala a XIX. szá­zad végén, amikor a fiatal gimnazista ezeket az utcákat járta. Kibontakozott már az ipari forradalom, a villamos­ság kiszorította a gőzt, fel­találták az autót és a repülő­gépet, fejlődött a nehézipar, vasútvonalak szelték át a kontinenseket, a táviró és a telefon a mindennapi élet tartozéka lett. Megalakulnak a nagy konszernek, az államok az államban: a Krupp, a Ford, a Standard Oil stb. A kapita­lizmus az imperializmus kor­szakába lépett. Gyors ütemben nőtt a proletäriätus, élező­dött a munka és a tőke kö­zötti ellentét. S ez abban az időben Oroszországban jelent­kezett a legélesebben. Igazo­lódtak Marx szavai: a forra­dalmi harc központja áttevő­dött a cári Oroszországba. És Szimbirszkben, 1870. áp­rilis 22-én megszületett az Vljanov család Vlagyimir ne­vű fia. Egy csendes utcácskáiban állt ebben az időben a csa­lád háza. A haladó szellemű Uljanov tanár volt, majd a szimbirszk i kormányzóság népiskoláinak a felügyelője. A családi ház főbejáratán ált vi­lágos folyosóra, onnan kis elő­szobán át a szalonba juthat a látogató. A berendezés egj'sze- rű: pamutszövettel kárpitozott pamlagok, karszékek, a d-esz­kapadlón egyszerű futósző­nyeg Zongora kottákkal. Az egész család nagyon szerette a zenét. A kis Vlagyirnir szobájának, ablaka a kertre néz, ahol al­mafák, cseresznyefák és egész nyáron sok-sok virág volt. A család legkedvesebb időtöltése volt a kertben dolgozgatni, majd nyári estéiken ott vacso­rázni. Szobájában íróasztal, rajta klasszikusok művei, is­kolai jegyzetein A házban ma is egy művelt, az élet szépségeit értő, szere­tő és megbecsülő, harmoniku­san élő család melegsége árad. Az Uljanov család élete, a gyermekkor benyomásai vol­tak azok az alapvető élmé­nyek. amelyek a felnőtt férfit, a forradalmárt olyan nemesen gondolkodó, művelt, igazságos és egyszerű emberrré formál­ták. A házból kilépve enyhén emelkedő úton, a még ma is meglevő régi házak között in­Mostanra már teljesen elkészült Uljanovszkban, a Lenin emlékét megörökítő városrészben, ez a modern, új pedagógiai főiskola. A felvétel még márciusban készült. dúlok él az iskola felé — aho­gyan annaik idején a fiatá gimnaizista is tette naponként Az egykori gimnáziumba: — az uljanovsizki 1. számij általános iskola működi! benne — a Lenin életét tanul­mányozó, s e tárgyban idegen- vezetőnek készülő szakkö: egyik nyolcadikos tagja fogad Okos, értelmes és szakszeri magyarázatát élvezet hallgat- ni. íme — gondolom — árinál az ifjúságnak egyik képviselő­je, amilyennek Lenin álmodta őket. Hogyan szerette a fiatalokat s milyen keményen ostorozd: Lenin a kapitalizmus iskola- rendszerét! Az I. országos köz­oktatási kongresszuson, 1918 ban mondta „... A2 iskola teljességgel a burzsoázia osz­tályúra Imának eszközévé vál toztatták, maradéktalanul át­hatotta a polgári kasztszellem célja az volt, hogy készsége lakájokat és értelmes munka sokat adjon a tőkéseknek.’’ Azóta a Lenin útmutatása nyomán kiépült szovjet iskola rendszer a tudomány és i kultúra virágzásának dús taia ja. Csak néhány példa: j szovjethatalom évei alatt i tudományos dolgozók számi nyolcvanszorosára nőtt, am azt jelenti, hogy a világon m; minden negyedik tudományo dolgozó szovjet állampolgár 1917-ben egy akadémia volt ma 20 működik a Szovjetunió ban. Csaknem nyolcszáz felső fokú oktatási intézmény ... Kicsit messzire szállnak t gondolatok a Volga parti váró: kis iskolájának tanterméből, ; pad mögül, ahol valamikor < fiatal Vlagyimir Iljics tanult Messzire — a Szovjetunió éle­tének általa megálmodott, cso­dás valóságához. Következik: ÍTI. Oroszország mint Európa. más volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents