Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
1970. MÁRCIUS 10., KEDD Kfíh+ap 3 Civilben készülnek a katonaságra , Guruló iskolák" — Új tssrpál/ák — Gépjárművezető-képzés az MHSZ-ben — Egyesibe... Most be a kuplungot... Kettes sebesség ... Finoman adagold a gázt... Index! Az oktató vezényszavakat osztogat, a vezető útra, kapcsolókra koncentrál. És az autó előre gurul. Néha ugyan zökken egyet, a motor is elköhinti magát és lefullad olykor, no meg egyszer-egyszer kis ívre sikeredik a nagy íwe tervezett kanyar. A kormányt szorító fiatalember mozdulatai azonban mór arról árulkodnak: nyeregben érad magát az autóban. A „V'-jelzésü Gaz naphosszat Dabas utcáit járja. A volán mögött fiatalok váltják egymást, az oktató napi 10 órán át ugtjtaábtft '"Gácml Antal, az MHSZ járási gépjárművezető-képző bázisának vezetője. A „guruló iskolát’’ egy parkolóhelyen érjük utói. . — Két hónapja kezdődött legújabb tanfolyamunk — mondja az oktató. — Negyven sorköteles fialta! jelentkezett a járásból, s már javában tart az elméleti és gyakorlati oktatás. Itt Datoason a forgalomban autóznák a fiúk, de nemcsak aszfaltútokon, _ hanem nehéz terepeken is. És ezenkívül meg kell tanulniuk közlekedni Budapesten. A tanfolyam végén •ugyanis a fővárosban lesz a vizsga. Alig várjuk már a jó időt, amikor végre kipróbálhatjuk az új tanpályánkat. A Gaz „pilótája” a 18 éves Surányi Sándor. — Alsónémedin az összeíráson hallottam az MHSZ autósiskolájáról. Nekem éppen kapóra jött. Autóbuszvezető szeretnék lenni, lehetőleg távolsági járaton. — Addig még két év telik él «gyenru hában. — Viszont a katonaságnál is azt csinálom majd, amihez kedvet érzek. Legszívesebbein dzsipre ülnék, de egy többtonnás teherautótól sem fogok megijedni... A Magyar Honvédelmi Szövetség alapvető feladata a fiatalok katonai szolgálatra való felkészítése. E sokrétű tevékenység egyik fontos ága a gépjárművezető-képzés. A T- autókban vezetői képességeiket próbálgató fiúk nemsokára dzsipekre, tehergépkocsikra kerülnek, éjszaka és nappal, betonon és úttalan utakon, fagyban és hőségben szorítják majd a volánt, ahogy a parancs megszabja. Nehéz, mégis vonzó foglalkozás, hivatás az autóvezetés, bizonyítja ezt az MHSZ-tanfolyamok népszerűsége. Erről beszélgetünk Nagy Ernő alezredessel, a megyei MHSZ gépjárművezető-képző iskolájának vezetőjével. — A honvédelmi érdek, a fiatalok egyéni érdekével, s technikai igényével találkozik a képzésiben — mondja az alezredes. — Honvédelmi érdek, hogy a korszerű technikájú hadsereg e téren is komoly felkészültségű katonáikkal rendelkezzen, egyéni érdek pedig, hagy az itt szerzett tudást nemcsak egyenruhában, de civilben, akár mint hivatásos gépkocsivezetők is hasznosítaná tudják. — Mindebből kitűnik: nem könnyen szerzett tudásról van szó. Milyenek a követélmények ? — Nemrégiben új rendelkezések határozták meg a képzés követelményeit. íme a tan-tárgyak listája: politikai foglalkozás 7 órában, KRESZ-isme- retefc 64 órában, szerkezettan és üzemeltetés 90 órában, gépkocsi igénybevétel 4 órában, mozgás- és vezetéstechnikai ismeretek 26 órábanj-hibaelhárítás és karbantartás 84 órában, szállítási és rakodási ismeretek 6 órában, elsősegély- nyújtás szintén 6 órában, tűzrendészed ismeretek 2 órában: Az elméleti oktatást a tanfolyamon hamarósan követi a gyakorlati, teheratót 40 órán át. személygépkocsit 26 órán át, és motorkerékpárt 10 órán át vezetnek a fiatalok. Ez ösz- szesen 365 óra. A tanfolyam befejeztével, KRESZ-ből, szerkezettanból és vezetésből alapvizsgát, majd még egyszer KRESZ-ből és hibaelhárításból úgynevezett gépjárműkezelésd vizsgát tesznek. — Még felsorolni is hosszú. — öt-hat hónapig tart egy tanfolyam és a napi munka mellett nem kis áldozatot követel a tanulás, sokszor a szórakozás rovására is. A volán szerelmesei azonban ezt szívesen vállalják. A magas fokú képzés után olyan szakmásított jogosítványt adunk, amellyel bárhol örömmel foglalkoztatják a fiatalokat. — Hol folyik oktatás Pest megyében? — A budai, ceglédi, dabasi, gödöllői, váci járásban, valamint a Csepel Autóban, és most indítunk egy tanfolyamot Nagykátán. Kiváló szakemberek, társadalmi és függetlenített oktatók foglalkoznak a hallgatókkal. Már az összeírás alkalmával tájékoztatják a 18 éveseket a gépjárművezetőképzésről. A jelentkezők azonban csak szigorú egészségügyi és pályaalkalmassági vizsgálatok után vehetnek részt a tanfolyamokon. Hadd mondjam el: több bázisunkon is gondot okoz a helyiséghiány. Ennek megoldására az eddiginél nagyobb segítséget kérünk a tanácsoktól. — Az MHSZ magánautósokat is okít a közlekedésre. — Igen, idén mintegy 700 magánautós szerzi meg nálunk a jogosítványt. A jelenlegi „mazsoláknak” mindig csak jó példaként tudom említeni a sorköteles fiatalok szorgalmát. — A műszaki oktatás technikai feltételei biztosítottak? — Sokféle szemléltető eszközzel rendelkezünk. Most a legújabb elképzeléseinket említeném: oktatóink a felszabadulási jubileum alkalmából felajánlották, hogy társadalmi segítséggel minden bázisunkon tanpályákat építenek, amelyek bonyolult vezetéstechnikai gyakorlatok megoldására is alkalmasak. Korszerűsödik tehát az oktatás, minden bizonnyal a leendő kiskatonák örömére is. Akiknek az elmondottak után már csak jő utat kívánhatunk a volán mellett — civilben és egyenruhában. Szitnyai Jenő Foto: Urban Táskák. fiizetboritók Uj termékekkel jelentkezett a hazai és külföldi piacon a szarvasi Műanyagfeldolgozó és Játékkészítő Ktsz. Tetszetős külsejű, műanyagból készült dupla irattartós táskájuk külföldön is nagy sikert aratott. Az NSZK-ba 12 milliót exportálnak belőle. A belkereskedelem egy másik új termékükből — a színes műanyag füzetborítókból — rendelt nagy mennyiséget. Kenyéradó keringő Riportoík hajnali vándorokról, zsúfolt vonatokról, bagó- füstről, panaszokról. Hivatalos nyilatkozatok gondokról és teendőkről. Szélsőséges vélemények ellene és mellette. Drámai hangon föltett kérdések: áldás vagy átok? Naiv követelések, reális alapot nélkülöző illúziók: mindenütt legyen elegendő munkahely helyben. Tanulmányok, melyek szerzői okosan fejtegetik mindazt, ami világjelenség, ami törvényszerű, de amit idehaza — főiként érzelmi s nem értelmi okok miatt — nehezen lehet elfogadtatni. Az olvasó bizonyára rájött már: az ingázásról van szó. Arról, hogy Magyarországon egymillió ember nem ott dolgozik, ahol lakik. Lakó- és munkahelye között utazni kényszerül. Százból hetvenöt A vonatok, -távolsági autóbuszok száz utasa közül hetvenöt ingázó; munkába járó vagy diák. Hazánkban az ösz- szes aktív keresők — tehát nemcsak az iparban dolgozók, hanem a más ágazatokban, kereskedelem, szállítás, egészségügy, közigazgatás, oktatás st.b. tevékenykedők — 25 százaléka másutt lakik és másutt dolgozik. Az építőipariján jóval nagyobb ez az arány: hatvan százalék! Riasztó számadatok? Feleljünk rögtön köntörfalazás nélkül: nem azok! Nem, mert az ingázás nélkül iparágak sorának munkája bénulna meg; lehetetlen feladatot jelen tané a gazdasági eszközük ésszerű koncentrációja; emberek tíz- és százezrei nem juthatnának keresethez. Nyomós okok az ingázás m,ellett. Ellene nem szól semmi? De igen! A fölösleges utazgatás: a gazdaságilag nem kifizetődő munkaerő-lekötés, az egymással ellentétes irányú ingázás, az utazók serege és a helyi munkaerőhiány. Az ingázás nem az okolt kategóriájába tartozik. Az ingázás okozat. Az okok mélyebben keresendők. Éppen ezért az egymillió utazó ügye nem munkaügyi, foglalkoztatási kérdés elsősorban. Messzire vezetne, s nem egy viszonylag rövidebb cikket, hanem tanulmányit igényelne annak elemzése: miként jöttek létre azok a — jobb kifejezés híján — foglalkoztatási központok, melyek évről évre növekvő számban vonzották a munkaerőt, s vonzzák ma is. miközben új foglalkoztatási központok alakultak ki közelükben, melyek viszont krónikus munkaerőhiánnyal küzdenek. Csupán a. jelzésre, a probléma fölvillanitására van lehetőségünk. Vác, a „püspökváros” csak a teljesen ipar nélküli Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében számított iparosodott városnak, egyébként nem volt az. A fölszabadulás után hosszú éveken át lényeges változás nem történt a város életében. A megváltozott élettkörüImányek azonban — a magánkereskedelem és magánkisipar elsorvadása, a kisebb, magántulajdonú üzemek szanálása az államosítás után, a mezőgazdaságban végbemenő, ellentmondásos folyamatok st)b. — emberek tömegét késztették arra, hogy más foglalkozás után nézzenek. A város még mindig keveseknek kínált kenyeret, így hát nem maradt más választás, mint vonatra, buszra ülni. Irány a főváros, az újpesti üzemek — a cánnagyártól a járműjavítóig —, a különböző szolgáltatási szakmák. (Budapesten van olyan könyvesbolt, ahol minden alkalmazott Pest megyei; van olyan kerületi rendelőintézet, ahol az asszisztensek és adminisztrátorok hetven százaléka ugyancsak a megyéből jár be.) Már javában járták ezt a kenyéradó kerin- gőt ezrek és ezrek, amikor — 1957 után — a város erőteljes iparosodása megkezdődött. Egy gyár —58 község A szabad vagy fölszabaduló munkaerő — előbbi például az addig háztartásban dolgozó nők, utóbbi a mezőgazdaságot otthagyok — egy ideig ellátta az új vagy bővülő gyárakat, üzemeket. Később egyre jobban megcsappant a jelentkezők száma. Igaz, addigra már elég felemás helyzet jött létre. Miközben hajnalban s délben, meg este, a különböző műszakokhoz igazodva ezreit meg ezrek lepik el a váci nagy- és kisállomáson a vonatokat, hogy a fővárosba fugázzanak,, ,.addig aváros üzemei közelebbi és távolabbi községekből várják ugyancsak ingázó dolgozóikat. Az Egyesült Izzó Tv-képcső és Alkatrészgyárában például — amint azt a szakszervezeti bizottság hasznos vizsgálata, mely sok más kérdésre is kiterjedt, kimutatta —, a dolgozók 58 községből (!) verbuválódnak. Van olyan váci üzem, ahol a helyi lakosok kisebbségben vannak, arányuk az összlétszámon belül mindössze 41 százalék... miközben az újpesti gyárban a MORFONDÍROZOK Tanuljon gyorsan, könnyen szakácsul... Ne vegyék dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy büszke vagyok szakácsművészetemre, mert ezzel szemben egy sereg dologhoz nem. érteik, amire szükségem lenne. Gasztronómiai ismereteim egy részét empirikus úton szereztem, más részét pedig különböző szaikácsikönyvekből merítettem. Szakácskönyvből egész kis kézikönyvtárra valót őrzök otthon, a stelázsi legfelső polcán. A kedvencem Vilma néni háztartási tanácsadójának bővített kiadása, amelynek kibocsátásaikor — mint az előszó írja — gondoltak a városi háziasszonyokra is, ezért külön fejezetet szenteltek a sertésvá- gásnaik, szappanfőzésnek, baromfi- és szarvasmarha-tartásnak, valamint a házilag főzött szaloncukor készítésének. Kettes számú kedvencem a lakonikusan tömör Szakács- könyv címet viseli, szerzője anonim, de nagytudású ember lehet, amit abból gondolok, hogy húsz nyomtatott oldalt kitevő táplálkozástudományi fejtegetéseit ilyen mélyenszán- tó megállapítással vezeti be: „A táplálkozás célja a szervezet ellátása azokkal az anyagokkal, amelyekre az életműködéshez szükség van.” Nem árt, ha az ember tudja, mit hogy valami bukója is legyen az olcsó kis miskulamciának. Vacsoravendégeknek — hangzik a továbbiakban a jótanács — adjunk hidegfogast, tartármártássaL Hozzávalók: 1—2 kg-os fogas (vigyázat, kovácsolt vasból nem jó, mert az sokkal súlyosabb! — kiemelés tőlem), amelyet gerincéről lefejtünk, besózunk, összekötözünk és két-három szál sárgarépából, petrezselyemgyökérből, egy fej karikára vágott hagymából, egy szál babérlevélből és pár szem fehérborsból készült pác- léiben hat-nyolc percig csendesen forralunk, majd kihűlés után másnapig hidegre teszünk; tálalásikor negyven deka héjában főtt, hámozott burgonyát, 20 deka sárgarépát, egy szál petrezselyemgyökeret, egy fej zellert, 2—3 savanyú uborkát és egy almát kockára vágunk, összekeverjük 2 tojás sárgájából, két deciliter olívaolajjal, mustárral, fél citrom tevével, porcukorral és 2 deciliter tejszínnel készült tartármártással, a franciasalátát tálra rakjuk, a vékonyra szeletelt fogasfiiét ráhelyezzük, majd a hal levéből derítéssel aszpikot készítünk, amivel a halfiléket többször átfényezzük; a megmaradt aszpikot kifagyasztjuk, kockákra vágjuk, főtt tojás- és citromkarikákkal együtt a hidegtál díszítésére használjuk Kávéhoz adjunk a vendégeknek tojáshabból készült, a 1 - körmössel színezett hólabdákat, a háziasszonynak digitálist. és a mentőknek illő borravalót... — nyíri — dolgozók 64 százaléka — bejárói Az úgynevezett komplex területfejlesztési politika lassú kialakulása, az ipartelepítés tétovasága és ellentmondásossága, sőt, nem egy esetben véletlenszerűsége az eredmények mellett érthetően hibákat, melléfogásokat is szült. A fontiek ismeretében némiképp más megvilágítást kúpnak az alábbi számok: az egymillió utazó közül ötszázezren nem hagyják él megyéjük határait; azon belül mozognak. Az összes ingázónak harminc százaléka — tehát 300 ezer ember — a fővárosba jár dolgozni, vagy naponta, vagy heti, kétheti utazással. Létezik a fővárosból való kijárás, ingázás is: az összes ingázóknak csupán 1,5 százalékát teszi ki ez. Jóval nagyobb a megyék között ingázók aránya: 14 százalék, 140 ezer ember. (Ez megint érdekes esetek szülője. Vácra például sokan járnak be dolgozni Nógrád megyéből, míg a Vác fölötti részek községeiből, falvaiból Nógrádba, Komárom megyébe is — át a Dunán! — ingáznak sokan. Hasonló a helyzet — ha kisebb mértékben is — Cegléden, Nagykőrösön, a nagykátai járásban. Itt Sokan Kecskemétre, illetve Szolnokra járnak, ^miközben a ceglédi, nagykőrösi üzemek hiába hirdetik a mun- kásfelvételt.) A legtöbb megyén belüli ingázó Borsodban van: nyolcvanezer ember. Pest megyében számuk ötvenezer. Azért csak ennyi, mert erősebb a főváros gyakorolta szívóhatás. A szívóhatás erejében közrejátszik ezernyi tényező, a megszokástól kezdve egészen odáig, hogy sok esetben könnyebb a közlekedés a fővárosba, mint a szomszédos településre. Nem specialitás! Mielőtt megpróbálnánk tovább bogozni a kérdés ezernyi csomóját, s főként az okokat megtelni, nem árt, ha valamire külön is fölhívjuk a figyelmet. Arra, hogy az ingázása lakóhely és a munkahely különválása nem valamilyen magyar specialitás; a világ minden iparilag fejlett vagy fejlődő országában ez a helyzet. Egyetlen ország sem képes arra, még a hazánkénál jóval gazdagabbak sem, hogy anyagi eszközeit szétforgácsolja. A hatékonyság szoros függvénye a termékek nagy sorozatban történő előállításának, márpedig ez csak nagyüzemekben. vagy legalábbis középüzemekben képzelhető el. Franciaországban, Angliában — arányosan — nem kisebb az ingázók száma, mint hazánkban, csak némiképp más az ingázás oka. Ott ugyanis az ingázóik jelentős része kiköltözött a városból, munkahelye mellől — a zsúfoltság, a rossz levegő stb. miatt —, s így vált ingázóvá. Hazánkban ez a fordított ingázás még csak csirájában van meg. Mészáros Ottó (A cikk befejező részét fel* púnk következő számában közöljük.) Az OGV Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő) korszerű, új üzemrészébe betanítóit munkára FELVÉTELRE KERES férfi és női munkaerőket FELVESZ gyakorlott gyors- és gépírónőket vezetőállású dolgozók mellé. jelentkezni lehet mindennap reggel 7 árától a munkaügyi osztályon. miért csinál, nem pedig csak úgy eszik bele a vakvilágba! Egyébként nem bánja meg, aki türelmesen átrágja magát az idézett bevezetőn, mert a továbbiakban teljes gazdagságában feltárul előtte „a dolgozó nő modem konyhamű vé- szetének” kincsesbányája. Az ember kinyitja például a 78. oldalt, és máris megtudja, hogy kell készíteni a citromos borjúfiiét; négy szelet borjúka- raj, 6 dkg zsír, 2 kanál liszt, fél citrom és 1 dil tejföl fel- használásával. A leírás világos, közérthető, csupán egyetlen kérdést hagy homályban: mi aza borjúkaraj ?! Neves szakácsművész volt a spirdtus rectora harmadik szakácskönyvemnek. Ö elsősorban a vendéglátás, a gyors, könnyű vacsorák készítésének titkaiba igyekszik beavatni a kezdő háziasszonyokat. Váratlan vendégeknek ajánlja például a vegyes gyümölcssalátát: olcsó, nem ráz, nem keli sütni- főzni, s egy óimi hűtés után asztalra adható. Nem kell hozzá más, mint néhány szem alma, körte, őszi- és sárgabarack, sárgadinnye, különféle, cukros szirupban főtt kompót. egy citrom leve, némi porcukor és egy kis díszítés: maréknyi diógerezd, pár deka vékonyra szelt mandula, és tálalás előtt egy deci c u r a c a o,
