Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

PEST HEGYEI kMúíop 1970. MÁRCIUS 10., KEDD TV-FIGYELO Szélsőséges műsorhét Lenyűgöző riport készült a diós­győri Lenin Kohászati Üzemben. A kereken kétszázéves múltú gyár, a három-négy generáció óta itt dolgozó dinasztiák gyárhoz hű mai leszármazottjainak szerény, emberi szavai, a gigantikus gépek, és az ősi Anyag párharcából sze­münk ©lőtt születő fantasztikus és létfontosságú termék: mindez kerek és érdekes élménnyé vált, a műsorkészítők jóvoltából. „A harcba elvitték a férfiak kendőinket, emlékünket, — de hogy a politikához közünk le­gyen, ahhoz az kellett, hogy any­ja, vagy felesége legyünk vala- Kinek”. E naplóidézettel exponál­ták a Vénusztól Valentyináig cí­mű összeállítást. Kár, hogy a figyelmes szorgalommal készített raontázsműsor hatáslehetöségét túlzsúfoltsága csökkentette, — és hogy az összekötő kommentár meg-megszakította a folyamatos­ságát. Marlene Dietrich Hová lett a sok virág című száma most is, századszor hallva is megráz. Az összekötő elemeket görcsösen szorgalmazza a tévé fennállása cta szinte valamennyi műfajban. A múzsák neveletlen gyermeke is fölnevelt eminens tanulóvá szelí­dült az iskolás buzgalommal fel­mondott leckeszövegtői. Benedek István édesapjáról, Be­nedek Marceliről emlékezett, an­nak alkalmából, hogy Az olvasás művészete című könyve most ér­te meg hatodik kiadását. Bene­dek István a könyv apropójából az értelmes olvasásról beszélge­tett a tévénézőkkel. Előadásainak legfőbb vonzóereje éppen ez: hogy a képernyő által teremtett nyilvános magányt nem légüres térnek tekinti, hanem olyan kö­zegnek, amelyben egyetlen ember az egész világgal elbeszélgethet. Ez a kivételes adottsága teszi mindig érdekessé a műsorait, — szinte csak ráadás a napjainkban ritka polihisztori tudásának mennyisége és minősége. A Szembesítés című, szerda es­ti irodalmi összeállítás alcíme ez volt: Fiatal írók novellái. A no­vella: olvasnivaló. Apró figyel­metlenség, hogy nem tévésített novellákként közölte az MRT-új- ság, fontosabb kérdés viszont, hogy vajon a többiekénél meny­nyived fejlettebb oroszlánkörmök jellemzik e három, tévésítésre ki­szemelt fiatalnak éppen e három novelláját. Sem a nézői elnézésre apelláló bevezető, sem a tévésí- tésből jól-rosszul visszakövetkez­tethető irodalmi nyersanyag nem adott választ erre a kérdésre. Va­jon mi avatja ennyire elsőren­dű témává e fiatalok szemében azt a jelenséget, hogy jónéhány negyvenéves egykori önmaga ár­nyékává sápad? Annyira általá­nosnak érzik ezt? Ha igen: miért ilyen természetes problémamen­tességgel, ilyen egyforma seké­lyességgel jelenítették meg? Igazi szombatesti krimi-izgal­mat vártunk a Rémület a szín­padon című, Hitchoock-rendezte filmtől. A hírhedt rendező mind­össze egyetlen momentumban igazolta hírét, de ez a véres ru- h a-ötlet is inkább ízléstelen volt, mint izgalmas. Sajnáltuk Marlene Dietrichet a véres, mégis vérsze­gény szerepben. Gabriella Tájért, fákért, virágokért Életünket g A táj nemcsak gazdasági tőke, hanem környezet, lakó­hely, kirándulóhely, nemzeti érték. Ápolása, kihasználá­sa, védelme és virágoztatása, változtatása termelőszövetke­zetnek, tanácsnak és egyén­nek közös dolga. A táj tük­rözi a benne élő embert, né­pet. Az erő, amellyel száza­dunkban hozzányúlhatunk a természethez, kötelez is. Erre a felelősségre, a tervszerű­ségre kérdeztem rá három községben: Érden, Pomázon és Foton. A tájjal, emberrel szem­beni FELELŐTLENSÉG PÉLDÁJA a két világháború közötti érdi parcellázás. A kispénzű vá­sárló, akit hangos propagan­dával ejtettek át, birtokán csak épp vizet nem talált, s földet is keveset. így aztán nem csoda, ha sok helyen alig leljük nyomát művelési kedvnek. A dombos részeken, ahol most a sziklák fölött tíz­tizenöt centis talajrétegen kínlódnak málnával, néhány évtizede még fenyő- és tölgy­erdő volt. (Felsőbb szervek azonban legutóbb is olyan terület parcellázását sürget­ték a községi tanácstól, aho­vá csak pár éve telepítettek fiatal fenyvest.) S mennyi tel­ket adtak el, beépítési köte­lezettség nélkül! A jelenlegi, huszonnégy és fél ezer kipar­cellázott kertből, fővárosnyi területen, még mindig be­építetlen, s jórészt művelet­len is, tizenkílencezer. Jelen­leg annak, aki a külső ré­szeken fekvő házhelyén kí­vánna építkezni, cseretelket adnak a településközpontban, a helyi tanács így próbálja elősegíteni a tervszerű fej­lesztést. " ? Pomázon viszont a magán- tulajdonban levő mezőgaz­dasági területek egy része marad parlagon. Az ilyen föl­dek parcellázása házhelynek, hétvégi pihenő területnek hasznos lenne, s a községi ta­nács él is a lehetőségekkel, most például ötszáz telket parcelláznak. Az elmúlt két évben Főt ugyancsak az üdü­lőhelyek sorába lépett. Több mint egymilliós költséggel rendezték az ottani Somlyóí- tó környékét, amely eddig le­gelőnek sem volt alkalmas — az idén a KISZ-esek ugyanitt parkosítanak — s ta­valy is háromszázhetven tel­ket adtak el, az idén is ugyan­annyit parcelláznak, fővárosi embereknek... Hiba azon­ban, hogy a parcellázások előtt szinte sehol sem ren­dezik a terepet földgépekkel. A TÁJ ÉLTETŐ TARTOZÉKAI az erdők, fasorok, ligetek. Szerencsére az évtizedekkel ezelőtti' érdi erdőirtáshoz ha­sonló vétekre ma már egyik településen sem akad példa. A táj bőkezű gazdagítására azonban igen, mindhárom községben. Pomázon mint­egy harmincötezer forint ér­tékű társadalmi munkával ta­lajvíz-elvezetést, árkosítást végeznek, ugyancsak társa­dalmi munkával „felszabadu­lási ligetet” terveznek. Foton az Alag felé vezető Dózsa György utat dupla akácsor­ral fásították tavaly. Ugyan­ott a termelőszövetkezet sok földet adott át a korábbi években az erdészetnek, aho­vá időközben erdőt telepí­tettek, de maga a tsz is ülte­tett negyven holdon juhart. Az érdi kopár dombokon pe­dig legalább a jövő képe vi­gasztal: a nagyvonalú járási erdősítési terv a községnek tíz év alatt összesen négy­száz hold erdőit ígér. S hol, hogyan gazdagítja a tájat a sajátjában kertészke­dő ember? Ezt azért is érde­mes alaposabban megnézni, mert a háború előtt úgy a pomázi... cseresznyének, mint a fóti paradicsomnak, és az érdi őszibaracknak az ország­határokon túl terjedt a híre. A népességében részint ki­cserélődött, gyorsan iparoso­dott Pomázon a cseresznyetar- melés hanyatlott. Az állan­dóbb népességű, hagyományai­Postán küldött szivek g .. 3 • * •• "1® ( f • különös históriai KÖNYVBE ZÁRT LELKIISMERET — Két forintot kaptunk, pos­tautalványon. Bevételeztük, s megírtuk a köszönő levelet. Minden ajándékot megköszö­nünk: a hasznavehetetlent is. Ezzel a sztorival kezdi a be­szélgetést Siteri Antal, a fóti Gyermekváros főkönyvelője. Az Európa-hírű intézmény évente 20 millió forintot kap az államtól. Felépítése 100 mil­lióba került. — Azt írja vissza az adako­zó vállalat: ne gúnyolódjunk, óik 200 forintot küldtek. Job­ban utánanéztek, hált a hiva­talsegéd tette zsebre a külön- bözetet. Kopott, kiék fedelű kockás irka. „Ez a könyv a lelkiismereteim” — mondja. Fiatal fejjel, Haj­dúböszörményben kezdtem ezt a munkáit, láttam mér a csalás minden válfaját. Ezt a füzetet hárman írjuk alá — csalhatat­lan bizonyíték. Az első bejegyzés: „1958. II. 19. Szigetújfalui Nőtanács — 1000 Ft.” Utána rengeteg pénzküldemény érkezett még. A legutóbbi: „1970. I. 2. Beck Leóné, Budapest, XIII. kerület, Visegrádi utca 43—45. — 50,— Ft.” Az 1957. november 15—ä meg­nyitás után a nőtanácsok or­szágszerte elkezdtek gyűjteni. 1963-ban jelentkezett nálam egy nő, hogy adna 1500 forin­tot, ha a nyugtát 1957-es dá­tummal látom el. Bizony, ak­koriban elsikkasztotta a pénzt, s most így akarta tisztára mos­ni magát. Egy másik nő, aki a kerületi tanács megbízásából pesti kisiparosoknál gyűjtött a Gyermekvárosnak, akkor bun­dákat vett magának. Most bör­tönben ül. Csomag? A csomagokat kü­lön füzetben vezetjük. Két pél­dányban leírjuk: ki küldi, mi­lyen szelvényszámon, mi van benne stb. Áá, dehogy előírás! Én találtam ki ezt a rendszert, s most látom, milyen jó, hogy bevezettem. — Most jut eszembe a legnagyobb sztori — kiált harsányan a főköny­velő, s hamiskás mosoly fut az arcára. Tízezer forintot kap­tunk ... mikor is? Igen, 1959- ben. Elhűltem. Aztán megnéz­tem a feladót: „ötös lottózók”. No, igen... — Máskor nem kaptak ilyen nagy pénzt? — De. Egyszer, hétezer fo­rintot. „A gyerekek karácso­nyára” — ezt írták az utalvány­ra. Mind a 900 gyereknek vet­tünk belőle játékot. Néhány év múlva aztán egy ügyvédtől kapunk levelet: az ajándékozó elhalálozott, saját gyerekére nem hagyott semmit — aki már maga is idősebb férfi —, ezért visszapereli a pénzt... Az első- és másodfokú bíró­ságok meg is ítélték a vissza­fizetést. Végül a Legfelsőbb Bíróságihoz került az ügy. Ki­mondták: igaz ugyan, hogy sa­ját gyerekét senki sem hagy­hatja ki az örökségből, de ... az egy főre eső ajándék Össze­ge — a játékok — nem haladja meg az ajándékozó anyagi lehetőségeit, így nem lehet visszakövetelni. (Csak magunk között mon­dom. Gondolhatja, hogy bán­hatott az a férfi az anyjával, ha az minden vagyonát a mi gyerekeinkre hagyta.) — Más peres ügy? — Van. Hagytak már ránk házat Bicskén, Vecsésen, de nem tudtunk velük mit kezde­ni, átadtuk a tanácsnak. Egy­szer Balatonalmádiban örököl­tünk végrendeletileg egy há­zat, De a rákos betegtől, fon­dorlattal, a kezelő orvosa akar­ta megszerezni. Nagy per lett belőle. Végül miénk lett, az orvost pedig elhelyezték. Egyszobás. Gyerekeket nem vihetünk oda. Viszont a 300 dolgozónkról sem feledkezhe­tünk meg. Közülük mennek nyaranta 10—15-en az almádi üdülőbe... Mit mondhatnék még? Néz­ze, ezek az adományok az ál­lam millióihoz képest nem nagy jelentőségűek. Értéküket a postán küldött szív teszi naggyá, a gyerekek is ennek örülnek legjobban. Paládi József hoz is jobban ragaszkodó Fo­ton a parasztság nagyobb jö­vedelmét továbbra is a több mint ötszáz hold zártkerten, a falubeli kertekben, háztáji föl­deken fóliás módon termelt paradicsom adja. Nagyon sok család személyautóval szállít­ja a termést a pesti piacokra. (A termelőszövetkezet viszont a száznegyven hold új telepí­tésű barackosától eltekintve keveset törődik a kertészettel.), KEDVEZŐTLENÜL ALAKULT az érdi őszibarack sorsa. Az érdiek őszibarackkal a har­mincas években kezdtek fog­lalkozni — azelőtt elsősorban szőlőt műveltek. A telepítési láz csak az ötvenes évek ele­jén hagyott alább, mert ak­kor a barackosokat túlzott adó terhelte. 1962-ben azután meg­kezdődött az újratelepítés. A Barackvirág Szakszövetkezet tagjai és a kívülállók később hétszáz holdon termeltek őszi­barackot a községben, részben exportra. Tavaly azonban az átlagár ötven fillérrel keve­sebb volt az önköltségnél: az érdi kertekben a nyáron leg­alább harminc vagon ősziba­rack maradt leszedetlen ... Vagy itt az érdi málna, ame­lyet kopár hegytetőkre telepí­tettek, ahol az volt az első kultúrnövény. A hibás szak­tanácsnak, a rossz telepítésnek és művelésnek, a fertőző be­tegségek elleni védekezés hiá­nyának köszönhetően tavaly a községből a társulásiba tö­mörült egyéni termelődi már csak egy vagon málnát adtait el, míg hat évvel ezelőtt még huszonkét vagoninyit. A táj, a föld nem csupán gazdasági jelentőséggel bír, állítottuk. A gazdasági szem­pontok a termelőszövetkeze­teik, állami gazdaságok számá­ra lehetnek kizárólagosak, de ha a tanácsok az egymást kö­vető1 évtizedek során mindig csak ökonomikus szemszögből bírálják felül a költségvetése­ket. ha emiatt hosszú távra marad el a fásítás, parkosítás, vízpartrendezés stb., kopár és kedyszegő települések jönnek létre. S bizonyára nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a ker­tészkedő kisember részére is, a nagyüzemi mezőgazdaság ro­hamos fejlődésével, lassan és csak bizonyos mértékig, de csökken majd a kert gazdasági jelentősége. Ezt mutatják a három községből vett példák: a nagyüzem beérte és túlszár­nyalta a pomázi maszek cse­resznyések, legutóbb pedig az érdi barackosok produkcióit. A leszedetlen fa, a parlagon hagyott föld, a pusztuló mál­nás azonban nem szép, nem éltető látvány. A ksrttulajdo- noosoknak tulajdoniképpen jó TANÁCSADÓI HÁLÓZATRA LENNE SZÜKSÉGÜK, s ez a legtöbb helyen hiány­zik. A kertészkedő Érden, ahol a termelőszövetkezet mellett ÁFÉSZ, baracktermelő szak- szövetkezet, málna- és gyü­mölcstársulás is működik, nincs, aki útbaigazítást adna a baracktermelőknek, hogy milyen metszési módszerrel állíthatnának elő extra mé­retű őszibarackot, mert ebben a kisüzemnek van még jövő­je. Nincs, aki hasznos propa­gandát fejtene ki a földjükre kiválóan alkalmas meggynek, ribizlihek, mandulának. Vagy az lenne az egyetlen- út, amely­re a pomázi kiskerttulajdono­sok tértek? Klubot alapítot­tak, s bár nincs semmilyen „felső szervük”, trágyát, ritka facsemetéket szereznek, ellát­ják egymást szaktanáccsal, előadásaikon megtöltik a kul- túrházat, tavaly vagy tíz kiál­lítást rendeztek. Akár így, akár úgy, az ügy erőfeszítést, támogatást igé­nyel, de azt hiszem, örömteli feladat ez. Az erdőkbe, fákba, virágokba, gyümölcsösökbe, tájrendezésbe ölt erőfeszítés nemcsak pénztárcánkat gazda­gítja. Életünket is. Padányi Anna A kék fény nyomában az 5Ues úton Lassan, de biztosan elszíneződött a szonda. A közlekedési járőrök Kiskunlacházán figyeltek fel erre a motorosra. A szonda bizonyított, a vezető sem látta értelmét a mentegetőzés- adu Beismerte: sört ivott. Amíg a Zetor pótkocsijának hátsó világítása nem műkö- Ék, vezetője nem folytathatja útját. A néhány perces szerelés megérte a biztonságosabb közlekedést s azt is, hogy a kivilágí­totton jármű mások számára se jelentsen balesetveszélyt. A szonda itt is leleplezett. A Zetor vezetője az „állj” jel­zésre kelletlenül szállt ki a volán mellől, ahova egy ideig visz- sza sem térhetett. A közeli italboltban, sajnos, ö sem tudott ellenállni a teli poharaik csábításának. Ittasan nem vezethet tovább. Szít. Foto: Urbán A tetején kék fényt vüiogta- to Moszkviccsal az 51-es szá­mú úton találkoztunk szomba­ton. A megyei főkapitányság közlekedésrendészetének URH-s kocsijával Nagy Tibor rendőr törzsőrmester és Szeif- nd László rendőr szaikaszve- zető járta ezen a napon az or­szágutat, ellenőrizte a forgal­mat. Kora délutántól késő estig a fény nyomába szegődtünk, a leggyakoribb sza- ? — erre vol- kíváncsáaík. S a válaszo­kat, sajnos, hamarosan meg­kaptuk. A jól ismert, balesete­ket sokszor okozó ittas veze­tést, a járművek nem kellő ki­világítását tapasztalhattuk is­mét. Tavasztól megnövekszik a forgalom útjainkon, és saj­nos, várható, hogy egyben megnő a KRESZ-t sértőik szá­ma is. A szigorúbb ellenőrzés, a szabálysértők szigorú bünte­tése — maguk és mások érde­kében is —, úgy véljük, mos­tanában különösen indokolt. Képeinken csak néhány példát ragadtunk ki — a sok közül. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents