Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
2 1970. MÁRCIUS 10., KEDD Duckwitz Varsóban Folytatódik Varsóban a lengyel—nyugatnémet véleménycsere. Georg Ferdinand Duckwitz külügyi államtitkár (a képen .jobbra) vezetésével vasárnap délután Varsóba érkezett az NSZK kormányküldöttsége. Lengyel részről a nyugatnémet kormányküldöttséget A. Dobrowolski fogadta. Késik a tavasz (Folytatás az 1. oldalról.) a gépek iránti érdeklődés, hogy még az elhasznált traktorok helyett sem vettek újat. Ráadásul a gépjavítások után járó 50 százalékos támogatás nem az új berendezések beszerzésére, hanem a mindenáron való javításra ösztönzött. Amikor tavaly 50-ről 20 százalékra csökkentették a gépjaví- .tási kedvezményt, nyomban megnőtt az érdeklődés az új gépek iránt. Január 1-től teljesen megszűnt a kedvezmény, .»•.most legalább tízezer traktor vásárlására lehet számítani. A Vörös Csillag Traktorgyárral az alkatrészellátás enyhítése , érdekében megállapodást kötöttek, amelynek értelmében a gyár saját típusaihoz rövid időn belül az eddiginél lényegesen több alkatrészt ad. Beszélt a miniszterhelyettes a belvíz okozta gondokról is. Elmondotta, hogy az Alföldön az utóbbi három hónapban 70—80 százalékkal több csapadék elvezetése. Ellenkező esetben ugyanis kipusztul a földben levő növényi kultúra. Nagy szükség van hát rá, hogy a mezőigazdasági nagyüzemek saját szivattyúikat is munkába állítsák, és nem várjanak tétlenül a külső segítségre. Végezetül dr. Soós Gábor a várható zöldségellátásról beszélt Bejelentette, hogy bár a primőrök később kerülnek majd piacra, a zöldségellátás zavartalan lesz, hiszen az el múlt évről nagy mennyiséget -tárolnak. Zöldségből és burgonyából például június közepéig, hagymából április végéig, május elejéig fútja. Minden eddiginél nagyobb készletek vannak még raktáron almából is. HATALMAS sikerrel szerepelt a budapesti Rajkó-zenekar a nyugat-berlini SFB rádióadó második nyilvános magyar adásában. Tizenéves (Folytatás az 1. oldalról.) megyei pártbizottságot Gön- dlcs Zoltán osztályvezető képviselte. A vitaindítót Visnyei Magdolna, a nagykátai Damjanich János Gimnázium KlSZ-szer- vezetének csúcstitkára tartotta. Elmondotta, hogy az iskolait a megyei és az országos diákparlamentek olyan tekintélyes vitafórumokká váltak, amelyekre az egész felnőtt-társadalom felfigyelt. Az eddigi parlamenteken megfogalmazott gondok és jogos igények közül jó néhány azóta már miniszteri rendeletekben és állami törvényekben szerepel. Elég, ha csak a szakmunkástanuló-törvényre utalunk, vagy ami közvetlenül megyei vonatkozású: a ráckevei gimnáziumban már épül a tornaterem. A KISZ VII. kongresszusán fogalmazták meg: „A tanintézeti KlSZ-szerve- zetek képviseljék a diákifjúság érdekeit, legyenek harcosai annak, hogy szélesedjék a KISZ- élet és az iskolai tevékenység demokratizmusa.” Éppen ezért a diákparlament előtt olyan kérdések szerepeltek, amelyekben arra kértek választ a küldöttek: milyen tényezők segítik, illetve gátolják az alapszervezet közösséggé válását és nem utolsósorban létrejöhet-e jó alapszervezeti közösség ott, ahol a többség bejáró diák. Az ifjú küldöttek a beszámoló után a szekcióüléseken vettek részt, majd az interpellációkra került sor. Fábián István, a nagykőrösi Arany János Gimnázium küldötte érdekes kérdést intézett Lukács Józsefhez, a megyei tanács iskolai csoportja vezetőjéhez: — Mit tesznek a rossz körülmények között élő középiskolások támogatására? — Szeptembertől megkezdi működését a megyei ösztöndíj- Kutató bizottság — mondotta. — Ez a bizottság számít a KISZ-szervezetek segítségére is. A fiatalok megvitatták azokat a kérdéseket, amelyeket az országos cLiákparlament elé terjesztenek. Az esti iskolába járók katonai szolgálatának halasztásáról, az alapszervezetekben a felnőtt vezetés kérdéséről, a közösségek, érdeklődési körök szerinti felosztásáról, a dicséretek és megrovások pontos rendszerének kiküldöttek Szun Je-fang vétke _ _ __ __ _ Szufanuvong herceg, a n oci/ | Q7 If laoszi felszabadító erők-L y i * " vezetője (a képen baloldalt) egy falusi gyűlésen beszédet mond. Gromiko e hónapban Csehszlovákiába látogat Moszkvában hétfőn bejelentették, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter a csehszlovák kormány meghívására márciusban hivatalos látogatást tesz Csehszlovákiában. dolgozásáról, a középfokú tanintézetekben az évenkénti diákparlamentek rendezéséről és az egyetemek felvételi rendszeréről érdeklődnek majd az országos vitafórumon. Az országos diákparla- meníre — amelyre április 6—8 között kerül sor — tizennégy küldöttet delegált a megyei parlament. Az ülés után megkérdeztük Fodor Lászlót, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkárát, mi a yéleménye az elhangzottakról ? — Sok olyan javaslatot és ötletet hallottunk, amelyek a jövőben mozgalmunk számára feltétlenül hasznosíthatók. És ez a vitafórum arra is jó, hogy elősegíti és lehetővé teszi a fiatalok közéleti tevékenységét. f BRIAN O LEARY, az Apollo-program volt irányítója, azért mondott le nemrég tisztségéről, mert „nem voltak eléggé tekintettel a tudományos szempontokra”. O’ Leary megjegyzései a Ladies, Home Journal legújabb számában jelentek meg. A tudós szerint az amerikai űrhajózási programban meghonosodott egyfajta „űrhajósuralom”, ami háttérbe szorítja a tudósokat. JUGOSZLÁVIA belépett az Intelsatba, a Nemzetközi Távközlési Műholdkonzorciumba. Jugoszlávia az Intelsat 75. tagállama. A kinai sajtó már egy hónapja támadja a Szun Je- fangot, az ismert közgazdászt, a Kínai Tudományos Akadémia Gazdaságtudományi Intézetének volt igazgatóját. A kampányra a jelet a Hungcsi című folyóirat februári számában közölt cikk adta meg,, amely azzal vádolta Szun Je- fangot, hogy a szovjet közgazdászoktól „veszedelmes” eszméket vett át, olyanokat, mint a „rentabilitás” és az anyagi ösztönzés, prémiumrendszert akart „rákényszeríteni” a munkásosztályra. Fő bűne az, hogy szerinte számolni kell a gazdasági törvényekkel, holott a maoisták csupán egyetlen törvényt ismernek: Mao Ce- tung utasításait. Szun Je-fangot már 1966- ban, a .,kulturális forradalom” kezdetén „ellenforradalmárnak” nyilvánították, az újabb ellene indított kampányra a kínai sajtó szavai szerint az adott okot, hogy „Mao ellenfelei ismét felkavarták a gazdaságosság gonosz szelét és vissza kell verni őket” (Zsen- min Zsipao, február 24.). A maoisták mindazokért a nehézségiekért és hiányosságokért, amelyeket a saját kalandorságuik és a gazdasági törvények, semmibevétele idézett elő, résziint a szovjet szakértőket okolják, akik már hosszú évekkel ezelőtt elhagyták Kínát, részint azokat a helyi vezetőket, akik meg akarják őrizni a szocialista gazdasági módszereket. A maoisták a szovjeteile- nesség fokozása céljából felhasználják az imperialista or- száigök bármilyen propaganda- i forrásának a Szovjetunió és más szocialista országok elleni koholmányait. Például a „szovjet veszélyről” szóló kacsát is a nyugati propaganda vetette oda Pekingnek. Bármennyire paradoxonnak hangzik is, de ma a legszélsőségesebb anti- kommunisták, az olyan fajták, mint Joseph Alsoph amerikai publicista, megindító együttérzést kezdenek tanúsítani a Mao-rendszer iránit. Ezek az úgynevezett „szakértők” „racionális alapot” látnak a „kulturális forradalomnak” még az olyan megnyilvánulásaiban is, mint az iskolák és az egyetemek több évre szóló bezárása, a di ákoknak a városokból való tömeges kitelepítése és a leszámolás az értelmiséggel. Csütörtökön folytatódnak az NDK—NSZK tárgyalások Berlinben csütörtökön folytatódnak a két német állam kormányfőinek találkozóját [ előkészítő technikai megbeszé- I lések Gerhard Schüssler, az I NDK megbízottja és Ulrich Sahm bonni delegált között. Ebben állapodtak meg a hétfői megbeszélések során, amelyek 11 órától — ebédmegsza- kítássial — 14.45-ig tartottak Berlinben az NDK miniszter- tanácsának épületében, Ulrich Sahm Nyugat-Berlin- ben kijelentette, hogy a hétfői megbeszélés során sem a kormányfői találkozó időpontjában, sem a programjában nem tudtak megegyezni. 1 hullott, mint a sokévi átlag. Az előzetes számításokból arra lehet következtetni, hogy még tovább növekszik a belvizes terület. Jelenleg ugyan még nincs különösebb baj, de ha megindul a vegetáció, akkor már nem tűr halasztást a víz A Cement- és Mészművek Váci Gyára (DCM) FELVESZ TEHERGÉPKÖCSI- VEZETÖKET, LAKATOSOKAT, VILLANYSZERELŐKET, HEGESZTŐKET, CSŐSZERELŐKET, ESZTERGÁLYOSOKAT, ELEKTRIKUSOKAT, valamint MARKOLÓHiD- DARUSOKAT, továbbá férfi, női betanított és segédmunkásokat. A segédmunkásokat átképezzük könnyű- és nehézgép-kezelőnek, j, illetve cementipari szakmunkásnak. jelentkezni lehet A GYÁR MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL, mindennap 7-től 15 óráig. 32. Valamelyik homályos zugból a polgármester siet elő, nadrágját gombolja. — Nem bírom tovább visszatartani — közli a sokasággal. A népfölkelő káromkodik. — Mért a köpenyem zsebébe vizel, a bandzsa istenit! Csak civillel össze ne keveredjék az ember, ez még a fütyülőjével se bír célozni! A polgármester mintha jelt adott volna mindazoknak, akik szintén nem bírják visszatartani, csakhamar jó hosszú sor mozog előre a vasajtó felé. Ha már kijutni nem lehet, legalább levizelik az ajtót. Folyik a lé, akik a közelben ülnek, dühöngve húzódnak beljebb, a fene egye meg ezt a sok bűzcsinálót. Egy órával később azonban mindnyájan kibékülnének vele, ha csak vizeletszagot éreznének a bunkerben. — Tiszteletem, polgármester úr! Szivarcsutkára próbál rágyújtani, rám néz kíváncsian. — Te is itt vagy, Ernő fiam? Na nézd csak, Deső Kálmán! Nem jöttök át a másik szálába? Ott van, kérlek, az egész városháza. Behajtottak ide bennünket, ahogy voltunk, az íróasztalomat se hagyták bezárni. Szépen kezdődik, uramisten! Ahol tizenkilencben abbamaradt. ■.. Akinek valaha is búgot vasaltak a nadrágjába, ezeknek nem kóser. Nem értem, hogyan foghattak össze velük az amerikaiak. Illetve az amerikaiak hagyján, wild west az egész, vagy mi a csoda, gyönyörű bagázs, folyton lődöznek. De az angolok? Egy ősi jogállam! My house is my castle! És leállnak ezekkel az Ázsiából szalajtott analfabétákkal, akik se kihallgatás, se vizsgálat... Bánom, hogy megszólítottam. Elviselhetetlen. A báró legalább tudta, hogy az oroszok megtanultak írni- olvasni, sőt, egyebet is megtanultak: ez a vén hülye még ennyit sem tud. — Ne haragudj, polgármester úr, a németek alatt megszokhattad volna, hogy embereket vizsgálat nélkül becsuknak, ki is végeznek. — Engem? A legnagyobb tisztelettel kezeltek, én mindvégig a város első tisztviselője voltaim a szemükben! Én ezt az injuriát nem hagyom ennyiben, én protestálok ... Gallai este óta meg sem szólalt. Üres fülét piszkálja egykedvűen, lába közé köpdös. Aztán egyszercsak, mikor már párásodiik a szeme a bűztől, elkezdi vizsgálni Sorkit, mintha fel kéne becsülnie. — Te barom mondja neki végre. A törzsőrmester kérdőleg rebbenti rá süppedt szemét. — Ha te — folytatja Gallai — nem erőlteted azt a rohadt kastélyt, ahol bele szerettél volna túrni minden fiókba, a disznó enyves kezeddel, akkor most nem itt lennénk. Esetleg kellemesebb helyen. — Jelentem, hadnagy úr... — Fogd be a pofád. — Igenis! — Mit akartál jelenteni? — Ezen az elfogatáson valahogy át kellett esnünk, tisztelettel. Én a kastélyt csak a civil ruháit miatt forszíroztam, különben... —• Nem érted, miről van szó? — De értem, alázatosan. Hogy esetleg máshová kerülhettünk volna. Na, de mindegy? Fogság, fogság.. . — Hányán vagytok testvérek? — Négyen, hadnagy úr. — Ha hazamégy, mondd meg apádnak, csak három gyereke normális. — Értettem, de ... — Megfulladunk a szarszagtól! Vagy neked mindegy, milyen levegőt szívsz? — Persze, hogy mindegy — mondja egy nyilas a sarokból. — Csak harcolni ne kelljen. Azért csukhatják be az egész országot, mert a katona urak nem méltózitattak harcolni. Sorki nagy káromkodást gurgat a szájában, de nincs rá ideje kimondani, a sűrű kis határvadász őrvezető hirtelen felpattan, lekever visszakézből egy kiadós pofont, a nyilasnak, de olyan csattanósat, mint a pisztolylövés. — Nem harcoltunk? Az anyád hétszentségit. Akarsz még egyet? A nyilas felugrik, két-három társa mögötte, a katonák azonban iparkodnak az őrvezető köré, így nincs tettlegesség, csak morognak egymásra, a nyilasok megígérik az őrvezetőnek, hogy lepedőbe gyűrik, az meg elküldi őket az anyjukba, s mérgesen ballag vissza sebesült társához. — Marhák — mondja. — Még mindig nem értenek semmit. Desőnek tetszik a mokány határvadász — Mit kéne érteniök? — kérdi tőle. A határvadász ránéz, legyint. — Ezeken nem is csodálkozom. De följebb. Ott már igazán be kellett volna látni. Ott már meg kellett volna érteni — Te mit tettél volna a helyükben? — Kik helyében? — Akikről azt mondod, hogy be kellett volna látniok. — Nem voltam a helyükben. — De ha lettél volna? Az őrvezető hallgat. Térdét bámulja. — Rahó felett kerültünk szembe a ruszkival — mondja aztán. — Mindjárt láttuk, hogy elnyom bennünket. Még egy lövés nem esett, csak felvonultak a szemközti hegyen, de azt mindjárt látni kellett, hogy elnyomnak. — És? — Mit és? Aki ezt nem látta, az nem törődött vele, hány magyar pusztul. Vagy nem volt esze. Én kis faluba való vagyok, Pókahegyesre. hetven ház az egész. Mi már sut’vó korunkban se mentünk el olyan búcsúba, ahol előre tudtuk, hogy megvernek minket. (Folytatjuk)
