Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
8 pesi mecvei '^Ciriap 1970. MÁRCIUS 1., VASÁRNAP TRÉFA 1 KÖNYVESPOLC Bárányi Ferenc: Túl az éj szakán MOZI A MOZIBAN Miután kialudt a fény és peregni kezdett a film, a feleség oldalba bökte a férjét: — Látod? — Persze, hogy látom — hümmögött vissza a férj. — De ne a vásznat nézd, hanem azokat ott ni, akik előttünk ülnek! Felháborító! — Kérem, legyenek csendben — szólt valaki a sor jobb szélén. — Bocsánat — válaszolta a férj, majd az asszony füléhez hajolt és belesúgta: — Mondd, kérlek, miért sért téged, ha azok ott csókolóznak? — Pssz! Csend legyen már! Miért beszélnek ott?! — zengte immár szinte az egész kórus. — Látod, Zoszja, ez mind temiattad van. Fejezzük be a beszélgetést! — kezdett ingerültté válni a férj. — Akkor mondd meg nekik, hogy ne boruljanak annyira össze, hanem húzzák szét a fejüket, mert semmit sem lehet tőlük látni. — Hajolj hozzám közelebb, vagy tessék, ülj te az én székemre, úgy jobban látsz. — Hogyisne! Még .ezek miatt a szégyentelenek miatt fogok én itt két óra hosszán keresztül nyomorogni! — Nem lenne szíves befogni végre a száját?! — fújta dühösen hátulról valaki. — Szemtelen! — sziszegte vissza az asszony. — Arcátlan pimasz! — Most már aztán elég legyen! — mordult rá a férje. — Tudhatnád, hogy a fiatalok a földkerekség minden mozijában csókolózni szoktak. Mi ebben a kivetni való?!! Valamikor... még fiatal koromban... én magam is... — Hogy mondod?! — érS GSANÁDY JÁNOS: A Finn-öbölnél A higanyfényű, szürke tenger s a part felett havat szitálgat és gyantaillatot november. A fenyők mind a vízben állnak. Üresek a hegyoldalak; egy havas-orrú viking-csónak és a hideg, vöröshomok-part álomként a tengerbe olvad. Fölitta a földet a tenger, s fölitta az égbolt a tengert. Az úton kívül nincs szilárd pont, A táj fehérbe-öltözött. Nem járnak már szerelmespárok, mert a padok tengerre szálltak, s jég nő ki lábaik közöttLeningrad, 1969A BOSSZÚ Hajnali három lehetett. Éppen azt álmodtam, hogy egy Sybill nevű leánnyal Hawaii szigetén ananászt eszünk, amikor hosszan és élesen megszólalt az előszobacsengő. Álomittasan botorkáltam az ajtó felé és kiszóltam: — Ki az? — Én.\ — Ki az az én? — kérdeztem, és félig kinyitottam az ajtót. ötven körüli hölgy topogott izgatottan előtte, nagymintás piros pongyolában. — Mégis csak szemtelenség! — mondta. — Rám tetszik gondolni? — kérdeztem. — Kire másra? Egyébként én vagyok az új lakó. Tegnap óta lakom a maga ’akása lelett. — örvendek. Na és ... — Nem tudok aludni, a kutyája egész éjjel ugat. — Az én kutyám? — kérdeztem szerényen. — A hangja után ítélve szelin- i dek. Egyfolytában ugat, és én egy percre sem tudom lehunyni a szememet. Azonnal tegyen valamit. Mentegetőztem: — Ezer bocsánat, kedves asszonyom Biztosíthatom, hogy a kutyám nem fog ugatni. És még egyszer bocsánat a megzavart éjszakáért. Másnap. este lágyon álmos voltam ugyan, de nem feküdtem le a szokott időben. Felszereltem magam egy mozgalmas krimivel, és hajnali háromig olvastam. Akkor elindultam, felfelé RUDNAI GABOR: Meditáció Sötétebbnek látom a világot, sejtelmesebb és halványabb is így. A napszemüveg nálam nem divat: az elvakultság ellen kényszerű, jó menedék. Az én világom tisztább, hűvösebb, józan, töprengő, csöndes, hamleti. Fanatizmus és szkeptikus magány, fölény s alázat, szó és hallgatás, — ez vagyok én. Mindent nézek, s mégse látok mindent, s hogy mit látok meg, engem jellemez. Az érlelem prizmáján megtörik, s új egészbe forr a valóság, — része a vers. Része csak, mert bennem teljesül ki, befejezetlen minden alkotás, torzó marad, bármily tökéletes. Belső rend formálja, bár kezemnek őrzi nyomát. '""""S/'"SS"""SS"/S"SSSSSS/SSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSS/SSfS/S/SSSS/S/S/SSSfSSfSS deklődött élénken az asz- ^ szony. — Hogy fiatal korod- ^ ban te is... mint ezek... ér- ^ dekes, én egyáltalán nem em- ^ lékszem rá! Tadeusz! Kivel ^ csókolóztál te fiatal korod- ^ ban a moziban?! Kivel?! — Kivel, kivel... Biztos í nem valamelyik barátommal, S képzelheted. — Szóval így?! És nekem | ezt csak most kell megtud- S nőm! És itt!... Értem már, § miért nem háborodsz te fel ^ az effajta viselkedésen!... ^ — Senki sem tudja már ott ^ annak a szószátyárnak be- ^ fogni a pampuláját?! — mél- ^ tatlankodott ismét erőtelje- ^ sen valaki. — Ezt sosem fogom maga- ^ nak megbocsátani! — fújta ^ feléje epésen az asszany. — Nyugodj már Zoszja! ^ Miért nem hallgatsz? — Légy nyugodt, én nem ^ hagyom magam! Elég nem ^ szép, hogy te eltűröd, hogy ^ így sértegessék a nejedet! v — Lehetetlen veled mőziba | !>i járni! Csak mennénk már in- ^ ^ nen minél hamarabb! ^ — És ezt egy férfi mondja?! ^ ^ Ügy veszem észre, még ettől ^ ^ a tejfelesszájútól is bega- ^ Szólsz! Hé, fiatalember so-^ 5 káig fognak még ott csó- ^ | kolózni ? ^ $ — Valami baj van? — for-| ^ dúlt hátra a megszólított fia- ^ ^ talember. — Kérdezni akart ^ valamit? ^ — Azt akarom, hogy visel- ^ ^ kedjenek tisztességesen! Mit $ ^ csinál ott azzal a szegény ^ fánnyal!? Eljön az ember mo-| ^ ziba és nem tudja nézni az ^ flyenek miatt a filmet! Az ^ ^ efféle intim dolgokat otthon ^ ^ szokták elintézni, ahol senki ^ issem látja! & > y ^ — Milyen igaza van! — ^ ^ szólt ismét hátra a fiatalem- ^ ^ bér. — Csakhogy mi diákott- ^ ^ honban lakunk ... Esetleg, ha ^ ^ kölcsönadná a lakását, amíg a | 6 filmet nézi... « ^ — Szemtelen siheder!... $ ^ Ezek azt hiszik, hogy övéké... ^ ^ Mondott volna még többet ^ ^ is, de a jegykezelő kézenfog- ^ | ta és kivezette a nézőtérről. ^ $ A férje szégyenkezve küllő- $ | gott utána ... ^ ^ Egyébként semmit . sem§ & vesztettek. i; s ^ ^ A film rettenetesen unal- 5 i más volt és senki sem ér- ^ ^ tett belőle semmit. í a lépcsőn, a tegnapi hölgyhöz. Erélyesen becsengettem. — Ki az? — hallatszott az ajtó mögül a hangja. — En. — Ki az az ón? — Az ön alatti lakó. Az ajtó félig kinyílt. Ott állt előttem a piros Don- gyolás hölgy. A szemét alig tudta nyitva tartani. — Mi az ördögöt akar ilyenkort — Egy félreértést szeretnék tisztázni — mondtam kedvesen. — Most? Hajnali háromkor? — A félreértés is ebben az időben történt, fisak azt akarom közölni, hogy nekem nincs szelindekem, sem egyéb kutyám. Ezt elfeiei- tettem tegnap megmondani. E. R. ben bosszankodva figyelt fel arra is, hogy a rossz utakon néhol szinte nyomtalanul robogott át az elmúlt tizenkilenc esztendő. A válaszokat türelmetlenül, szinte lázadva kereső költő pozitív és negatív értelemben véve egyaránt hangos vitákat kavart maga körül. Arra, hogy miért tapsoltak és miért perlekedtek Ba- ranyi második verseskötetével, válasz volt rá a harmadik kötet: Az a merészség. Hogy mi az a merészség, azt világosan megfogalmazta Canzone Profana című versében: „Törvény is már e nyíltabb s józan beszédű korban a nagy szavak csalását tettenérni”. Prózára fordítva: már nem kell merészség ahhoz, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk változó, alakuló korunk hibáiról, visszásságairól, hiszen mindannyiunk közös vágya és célkitűzése, hogy gyorsabban haladjunk előre. Ezért támadta-bírálta a hazugságot és a gyávaságot a társadalmi és a szerelmi életben egyaránt. Jószándékához, segíteni akarásához nem fért kétség még akkor sem, ha olykor tévedett és az egyes hibákból, visszásságokból általános ér- jVényű következtetéseket vont S zükséges volt mindezt elmondani ahhoz, hogy [ jobban értsük és értékeljük ! Baranyi Ferenc most megje- [ lent negyedik kötetét, a Túl az \ éjszakán-1 Ez a kötet témá- ! jában nem ad újat Baranyi ! előző köteteinél. Mégis, ezek ! az őszinte indulatokból fa- ! kadp, szókimondó versek, ! amelyek a társadalomról, a ! szerelemről, önmagáról és vi- ! lágcsavargásáról szólnak, töb- j bet, maradandóbb élményt : nyújtanak az olvasónak. Le- ä higgadt és kiforrott össze- ! gezései az egyszer már meg- ! énekelt mondanivalónak, nem- S csak tartalmában, formai S megoldásában is. A korábbi | csapongó, gyakran esetleges ^ szóképek és bonyolult szókö- | tődések a negyedik kötetben | már csak elvétve s akkor is ^ minden esetben indokoltan $ fordulnak elő. Versei letisz- ^ tultak a felesleges sallang- § tói, gondolatait nemesen egy- $ szerű formába ötvözve jele- | níti meg. ^ A gyermekkor kedves tá- $ jai után már nemcsak só- ^ várogva gondol, mint tette el- ^ ső kötetében, s nemcsak há- ^ borog, látva nehéz előremoz- ^ dulását, ahogyan Hazatérés ^ című kötetében énekelte, mé- ^ lyebb, átlalánosabb érvényű ^ gondolatok foglalkoztatják, ^ amikor felrémlik benne szülőföldje: „hozzájuk kéne ^ menni, visszakapni mindazt, ^ amivel egykor elbocsátott a ^ falvak népe, rám is bízva § gondját”. És ez a szoros kö- ^ tődés, hovatartozás csendül fi a kötet egyik-másik ver- § séből is: „Aratni kell. Ha visszatérsz, sarlónak hozd le § s ]\] y°lc esztendő — négy kö- \ í\ tetnyi vers, ez Baranyi ^ Ferenc eddigi költői pálya- ^ futása, számokban kifejez- ^ ve. Nyolc esztendővel ezelőtt § a Villámok balladája című iJ kötettel jelentkezett először. $ Mondhatnám úgy: berob- ^ bant a magyar irodalmi élet- ^ be. Kötetét napok alatt szét- ^ kapkodták — elsősorban a ^ fiatalok. Hogy miért? Ahogy ^ egyik költeményében megfogalmazta: célja, hogy a ^ népből jött ifjú társakkal ^ együtt egésszé formálja „e ^ készen kapott féligkész vilá- \ got”. Szimpatikus célkitűzés ^ egy pályakezdő költő számáfa — hamar visszhangra ^ talált ifjú olvasóink köré- ^ ben. § A második kötet, a Hazaté- ■ ^ rés költője érettebb s ezért ^ töprengőbb, vívódóbb ember, ^ mint a Villámok balladájá- ^ nak csapongó, néhol kama- ^ szosan mutáló hangú diák- ^ poétája volt. A Hazatérés, ver- | seinek közéleti töltése már ^ szervesebben kapcsolódott a ^ szülőfalut, az otthont éneklő ^mondanivalóhoz; nem érte ^ be a viszontlátás örömével, ^ hanem szemlélődve nézett | körül gyermekkora táján és i a kedves emlékek idézése közmajd a holdat, s a csillagok közt se feledd fiú, hogy közülünk való vagy”. A Tűi az éjszakán versei egyértelműen tanúsítják Baranyi hovatartozását. Igaz, tanúsították ezt a korábbi kötetek írásai is, csakhogy akkor sokkal harsány-hangosabban: „kikiáltom és megszenvedem s százszor leírom én, hogy izmos szabad akaratom, dühöm és mániám a kommunizmus” olvashattuk Az a merészség című kötetében. Most mindezt sokkal pátosztala- nabbul, sokkal köznapibban és mégis mélyebbről jövően így fogalmazza meg: „csak tedd a dolgod s itt tegyed. A váltadon marék hazánk világ- nyi súlya fekszik”. És a haza gondjaiért őszintén aggódó s ezért tettekre serkentő buzdítása nemhogy megtorpanna a földrajzi határokon, inkább széles kaput nyit a nagyvilágra: „A világ ránktekintve arra számít, hogy vállalunk gondjából egy hazányit”. Ilyen póztalanul, szinte a népdal egyszerűségével eddig még soha nem fogalmazta meg hitvallását, hovatartozását. Prukner Pál Falumúzeum Yáton Űjaibb falumúzeummal gazdagodott Vas megye. Két község — Vát és Vasszilvágy — régészeti, helytörténeti anyagát gyűjtötték össze a honismereti szakkör tagjai. Váton a tanács épületében kaptak egy szobát az összegyűjtött tárgyak: levéltári anyagok, a múlt századból származó használati eszközök, kézi szerszámok, fegyverek, pénzérmék, kézműves, népművészeti és néprajzi emlékek. VSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSJ \ KŐSZEG Várárok ; Folytatják a kőszegi Juri- i sich-vár árkának feltárását, i Ezt a munkát 1957-ben kézd- I ték meg. A vár árkának te- [ rületén az idők folyamán [ több száz ház is épült, s ezeket [ most le kell bontani. Első : ütemben a vár mögötti részt, ! a második szakaszban pedig j a Diák úttől a lőpor toronyig ! terjedő részt tárták fel, majd ; a Hősök tornyáig folyatódotit > a feltárás. A most kezdődő, > negyedik ütemben — mely- ! nek munkálatai a tervek sze- ! rint 1975-ig tartanak — a Hő- | sok tornyától a Hunyadi- ! parkig tárják fel a várárkot, ! s ezzel a vár körbejárható * lesz.
