Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-07 / 56. szám
2 1970. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Befejezte munkáját az országgyűlés Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. kisajátítása esetében a tulajdonos megfelelő kártalanítást kapjon, ugyanakkor azonban útját állja annak, hogy a kisajátítás alaptalan gazdagodás, vagy aránytalanul magas jövedelmek megszerzésének módszere lehessen. A Legfelsőbb Bíróság elnökének megállapítása szerint a gyakorlatban kitűnt, hogy a kártalanításra vonatkozó jogszabály egyes rendelkezései, így különösen a telkek irányáraival kapcsolatos szabályok korrekcióra szorulnak. A beszámolóban és a felszólalásokban — köztük dr. Korom Mihály igazságügyminiszter beszédében is — szóba került, hogy a lakosság egy részének megítélése szerint egyes bűncselekményekben enyhe ítéleteit hoznak a bíróságok. Ezzel kapcsolatban az igazságügyminiszter el- elmondta, hogy a törvény szigorának felelős alkalmazása mellett a szocialista büntető ítélkezés nem szorítkozhat a paragrafusok puszta alkalmazására. A bíróságok gondosan mérlegelik a bűnök elkövetésének körülményeit, a törvény megsértőjének emberi, és családi helyzetét is. A miniszter után felszólaló Pázsit Árpád, budapesti képviselő a garázda bűntettek elkövetőinek, s a társadalmi tulajdon megkárosítóinak szigorúbb felelősségre vonását, kérte. A vita lezárása után az országgyűlés, mind a legfőbb Ügyész, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság ein őkének beszámolóját elfogadta. Ezt követően került sor az interpellációk tárgyalására. Először az országgyűlés mezőgazdasági, valamint szociális és egészségügyi bizottságának együttes jelentését hallgatták meg a képviselőik dr. Guba Sándor Somogy megyei képviselő múlt év decemberében előterjesztett interpellációja ügyében. Dr. Guba Sándor az idős termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékának alacsony volta miatt interpellált akkor a munkaügyi miniszterhez, akinek a válaszát azonban sem az interpelláló képviselő, sem az országgyűlés nem fogadta el. Az országgyűlés két bizottsága ezért januárban megvizsgálta a munkaképtelen és egyéb jövedelemmel nem rendelkező termelőszövetkezeti járadékosok ügyét, s jogosnak ítélte, hogy azok az idős, keresőképtelen tsz-jára- dékosok, akik semmiféle természetbeni, vagy pénabeni támogatást nem kapnak, munkaképtelenségük folytán pedig a háztáji gazdálkodásból sem juthatnak kiegészítő jövedelemhez, életük végéig tartó rendszeres segélyben részesüljenek. Az országgyűlés két bizottsága ezért azzal a javaslattal fordult a kormányhoz, Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter. hogy erre a célra évente mintegy 18 mi Illő forintot, 1970-re 15 millió forintot bocsásson a tanácsok rendelkezésére ez év március 1-től kezdődően. A kormány a javaslatot elfogadta, s úgy határozott, hogy különleges méltánylást érdemlő esetekben, egyéni elbírálás alapján a tanácsok rendszeres szociális segéllyel egészíthetik ki az egyes mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok járadékát. Molnár József Komárom megyei képviselő, az építőipari munkák szavatossági idejének meghosszabbítása ügyében interpellált Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszterhez. A miniszter elismerte, hogy a képviselő aktuális problémát vetett fel; az építkezési munkák megszaporodása, az új technológiák, új anyagok alkalmazása az építőiparban jelentős mértékben előtérbe helyezi a minőség kérdését. Nagyon • sokrétű problémát kell megoldani ahhoz, hogy az építőipar hosz- szabb szavatossági időt adhasson. Jelenleg alkalmatlan szolgáltatások esetén egy évig. rejtett hiba esetén pedig három évig kötelesek kijavítani a hibát az építők. A miniszter szerint jelenleg nincs lehetősége annak, hogy a szavatossági időt felemeljék. Az interpelláló képviselő csak részben, az országgyűlés 9 ellenszavazattal fogadta él a miniszter válaszát Riss Jenő képviselő azt kérte interpellációjában a közlekedés- és postaügyi minisztertől; adjanak engedélyt a gazdasági vezetőknek, hogy aki kívánja, maga vezethesse a rendelkezésére bocsátott állami gépkocsit Külföldi országokban ez már bevált gyakorlat. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter az interpellációra válaszolva bejelentette: jelenleg is biztosítva van, hogy a megfelelő állami szerv vezetője engedélyezze beosztottjainak állami kocsi vezetését Gondoskodni kívánnak azonban arról, hogy ezt a módszert kiszélesítsék. A kormány Gazdasági Bizottsága megbízta a pénzügyminisztert, a munkaügyi minisztert, s a közlekedés- és postaügyi minisztert, gondoskodjék ennek olyan kiterjesztéséről, amely gazdasági szempontból jelentősebb megtakarításokra ad lehetőséget, s elősegíti, hogy az így felszabaduló gépkocsivezetők nagy részét az autóbuszközlekedésben és az áruszállításban használhassák fel. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a miniszter válaszát egyhangúlag elfogadta. Az országgyűlés idei első ülésszaka ezzel befejezte munkáját. A Brandt—Stoph találkozó és Nyugat-Bérűn A két német állam kormányfőinek össze jőve telét előkészítő berlini megbeszéléseit eddigi menetéhez fűz pénteken néhány elvi és gyakorlati megjegyzést a Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja. A többi között megállapítja, hogy a nyugatnémet sajtó, különösképpen pedig a Springer Konszern lapjai, különböző találgatásokkal és követelések előtérbe állításával — amelyek mind a két német állam egyenjogú kapcsolatainak nemzetközi jogi alapon nyugvó szerződéses rendezése ellen irányulnak — zavarják a megbeszélések Légkörét. Az NSZEP központi lapja felteszi azt a kérdést, vajon milyen bonni forrás táplálja e lapok kampányát, hiszen az előkészítő tárgyalások a nemzetközi szokások szerint titkosak és az NDK mindig is ehhez tartotta eddig magát. A Neues Deutschland .a továbbiakban részletesebben kitért egyes nyugatnémet lapok állítására, s ezekkel összefüggésben rámutat: a felek már a megbeszélések kezdetén elfogadták az NDK javaslatát, hogy Brandt kancellár a vasutat vegye igénybe az NDK-ba, illetve az NDK fővárosába történő beutazásához. Az NDK a leghatározottabban szembeszáll azzal a követeléssel, hogy Brandt és kísérete Berlinből demonstratív módon Nyugat-Berlinbe látogasson. Ezzel kapcsolatban a lap aláhúzza, hogy NyugatBér lin nem tartozik a szövetségi köztársasághoz, hanem Önálló politikai egységet képez. Egy ilyen demonstráció, amely a szövetségi köztársaság Nyu- gat-Berlinre emelt jogtalan igényét kívánná kifejezni, zavarná a Nyugat-Berlinnel kapcsolatban küszöbönálló négyhatalmi tárgyalásokat is. A két német állam kormányfőinek jövendő megbeszélésed szempontjából kevéssé hasznosnak minősíti a Neues Deutschland Brandt kancellár londoni megjegyzéseit, amelyekkel lekicsinylő összehasonlítást próbált tenni az NDK miniszterelnöke és a nyugatnémet kancellár politikai szerepköre, valamint jogköre között. A Neues Deutschland ezzel összefüggésben elutasítja azt a nézetet, hogy az NDK politikai irányvonalát egyetlen személy határozza meg és kiemeli, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a kollektív vezetés elve érvényesül. Végezetül a Neues Deutschland rámutat: „Itt az ideje, hogy a technikai tárgyalások ellen irányuló, állandóan fokozódó célzatos kampány kezdeményezőit energikusan remd- reutasítsák,\ A hétfőn folytatódó technikai megbeszélésekkel foglalkozó fenti állásfoglalás mellett, az NDK lapjai továbbra is jelentős figyelmet szentelnek a két német állam kapcsolatainak normalizálásával összefüggő elvi kérdéseknek. Két és fél éves lesz az ODOT (Folytatás az 1. öldalról.) rére, Visegrádira, Magyarkútira és csakúgy, mint tavaly Tatán, most is sor kerül a cam- ping-verseinyre, mely sátorverésből és bográcsgulyás-főzőversenyből áll. — Kulturális program? — Műemlékeket, múzeumokat látogatunk — ezen a környéken van elég, fotópályázatot hirdetünk és szemináriumot rendezünk a szocialista országok ifjúsági szövetségeinek illetékes képviselőivel, a diákturisztika továbbfejlesztésének lehetőségéről. Ezenkívül lesz beat-hamgverseny, hobbyk fóruma, lányok napja és a fiúké, a Miss ODOT választás, hiszen itt a zsűri szigorú if jakból áll majd.., — Mivel zárul a találkozó? — Tűzkamevált rendezünk és emléktüzeket gyújtunk a Dunakanyar kiemelkedő pontjain. T. E. CSAK RÖVIDEN LONDONBAN befejeződött a magyar—angol konzuli egyezményt előkészítő tárgyalások jelenlegi szakasza. A tárgyalások következő szakaszára Budapesten kerül sor, valószínűleg a nyár folyamán. EPEVEZETÉK-MÜTÉTET hajtottak végre a 72 éves Lord Avonon — Anthony Edén volt brit miniszterelnökön egy bostoni kórházban. KIUGROTT negyedik emeleti lakásából, de életben maradt egy 29 éves nyugat-berlini rendőrtisztviselő. Egy hóbuckára esett, amely úgy felfogta a zuhanás erejét, hogy semmi komoly baja nem történt. Egy szóvivő közölte, hogy a tisztviselő feltehetőleg szolgálati problémái miatt akart öngyilkosságot elkövetni. (Folytatás az 1. oldalról.) a hivatalos személy elleni erőszaknál pedig a 70 százalékot is meghaladja. Mint a képviselők megjegyezték: ez a tény sok tennivalót ró nemcsak a bűnüldöző, hanem a társadalmi szervekre is. Mint dr. Szakács Ödön beszámolójából kitűnt, a Legfelsőbb Bíróság fontos feladatának tartja, az állampolgárok panaszaival való foglalkozást. Az utóbbi 2 év alatt csaknem 10 ezer polgári és több mint háromezer büntető-ügyben érkezett törvényességi óvás iránti kérelem, panasz, vagy kezdeményezés a Legfelsőbb Bírósághoz. Az elmúlt 2 évben a Legfelsőbb Bíróság csaknem 700 olyan polgári ügyet bírált el, amelyben a legfőbb ügyész és csaknem 1200 olyan ügyet, amelyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelt törvényességi óvást. A büntető-ügyek közül ezer olyan pert tárgyaltak, amelyben a legfőbb ügyész, vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt. Azt mutatja ez, hogy bírósági és ügyészségi szervek éberen őrködnek a törvényesség felett. A legfőbb ügyész és a legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójában, valamint dr. Korom Mihály igazságügyminiszter felszólalásában is kiemelt hangsúlyt kaptak a gazdasági reform elveinek törvényes védelmével kapcsolatos feladatok. Szóvátették: a vállalatok nagyobb nyereségre való törekvésének vannak bizonyos árnyoldalai is. Nem lehet szemet hunyni olyan negatív jelenségek felett, hogy egyes személyek és gazdálkodó szervek néha a saját hasznukra, vagy egy szükebb kollektíva hasznára spekulációs ízű ügyleteket bonyolítanak le. Az ilyen tevékenység nemegyszer a fogyasztók megkárosítását, az indokolatlan árfelhajtást segíti elő, a csoportérdekeket a népgazdaság érdekei fölé helyezi, az „ügyeskedők” egyéni érdekeit szolgálja. Az ügyészi « -bírói szervek határozott törekvése, hogy a törvény teljes szigorával lépjenek fel az ilyen negatív jelenségekkel szemben, s mind hatékonyabban segítsék elő gazdaságpolitikai célkitűzéseink torzítások nélküli megvalósí tását. Mint a beszámolókból kiderült, az igazságszolgáltató szervek fontos feladatuknak tekintik a társadalmi tulajdon ‘ hatékony védelmét, ugyanakkor azonban nagy gondot fordítanak a jogos egyéni érdek védelmére is, mert a törvényes egyéni érdek érvényesülése egyben az egész társadalom érdeke is. A társadalmi és az egyéni érdek összehangolásának problémáiról beszélt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a kisajátítási, kártalanítási perek kapcsán. Mint mondotta, a Legfelsőbb Bíróság által kiadott útmutatás elősegíti,-hogy az ingatlan tulajdonának közérdekű cél érdekében történő A Híradástechnikai Anyagok Gyára FELVESZ Vácott és környékén lakó férfi és női segédmunkásokat. Munkára betanít. Jelentkezni lehet Vácott, a Zrínyi utca 17. sz. alatt. 30. Fésűs Járó idegesen topog Deső és az altiszt között, mintha nem tudná eldönteni, kibe kapaszkodjék. — Amit mondtam, igen, hát az a fontos: miért nem világosítod fel? — Tiltakozom! — kiabál Géza. Nem is kiabál, rikácsol. Elment az eszem, röhögési inger jön rám: cin- gár teste fölé lökött két karjával akár egy kitömött varjú, melyet száradni akasztottak. — Tiltakozom, ez rágalom! Én soha semmilyen pártnak, egyesületnek tagja nem voltam! Az altiszt Deső csizmájára mutat, parancsot ád. Deső elsápad. Leereszti karját, keze ökölben. Merev mint egy hulla. Az altiszt ordítva megy neki, kardját rángatja, Deső éles hangon felel, valami szörnyű fog történni, állnak egymással szemközt mint a marni készülő kutyák, aztán az altiszt visszalöki hüvelyébe a kardját, dühösen elfordul. — Figyelmeztetem — mondja Deső, remegő szájjal —, hogy a genfi konvenció minden hadifoglyot véd, a tisztet is. Ráadásul nem is harc közben fogtak el bennünket, fegyver se volt nálunk ... — De hát mit akar tőled? — Töröljem le. amit a csizmámra köpött. Gallai kesereg. — Átkozott pech. Vittek volna el inkább a gárdisták, ez a söprögető csűrbe kibelez minket. Rájuk kell nézni, tojnak ezek a genfi egyezményre. — Azt vágja a fejemhez — mérgelődik Deső —, hogy mi sem kíméltük a tisztjeiket. Én nem vagyok mi. Bizonyítsa előbb, hogy személy szerint én is jogellenesen jártam eL — Te lehet, hogy nem — mondja Fésűs Járó —, fel se teszem rólad. De a kinti disznóságokat mindnyájunk számlájára írják, ez csak természetes. — Hát ne írják! Nagyon rosszul kezdik, ha ennyire képtelenek differenciálni! — Velem ne veszekedj, én kint se voltam. Velem itthon szedették az aknát. Az altiszt kiabál. Deső megint feltartja a kezét. — Vissza kell mennünk a présházba. Követeli, adjuk elő a fegyvereket. — Menjünk — mondja Fésűs Járó. — Mi az ördögöt tehetünk. Vagy húszán kísérnek bennünket. Zsibbad a kezem, de rém engedik lebocsátani, folyton lármáznak, hőre ruki. Gézától elszedik a kulcsot, maguk nyitják ki az ajtót, beeresztenek egy sorozatot a házba, csak úgy vaktában, ledobálják az asztalról a poharakat, mintha fogadalmuk lenne, hogy semmit se hagynak épségben. A fegyverek ott vannak a heverőn, összekapkodják, de ezzel nincs vége. odakint meglelik a három hullát, rángatják őket befelé a házba, főleg a nyilast, az altiszt megint nekünk ugrik, ezek is köztetek voltak, hát persze, hogy disznó fasiszták vagytok. ne is tagadjátok. Deső elunja a vitát, kifakad végül, Fésűs Járóra mutogatva, kommunista is van köztünk. legalább a saját elvbarátjukat ne mocskolják. Az altiszt megnézi Fésűs Járót, igen figyelmesen, uija közé fogja az állát. s megrázza fejét, mint tököt az indán. — Mindjárt gondoltam — fordítja Deső, nem egészen csúfolódás nélkül —, minálunk csupa fasisztával volt dolgunk, mire ideértünk, csupa kommunistával találkozunk: ezt majd a parancsnokságon meséljétek el, a ti bajotok, ha hazudtok. A parancsnokságon? Tehát odavisznek bennünket. Na, az mégiscsak más... Lentről a pincéből lármásan követelnek valamit, de nincs türelmük a csappal vesződni, belőnek a hordóba, szaladnak aztán mindenféle edénnyel, felfogni a kiszökő bort. — Apámnak se olcsó mulatság ez a változás — mondja keserűen Géza. Isznak. Ráérnek. Valaki énekelni kezd odalent. Telt, orgonáié basszushang árad fel a pincéből öblösen, micsoda hang, de nincs kedvem gyönyörködni benne, majd leszakad a karom. — Hőre ruki! — Gyötrik az embert, tetszik nekik — mondja Gallai, a foga közt káromkodik. — Még egyszer szemközt lehetnék velük, fegyveresen, azt se bánnám, ha ott döglenék. Sorki azonban, bár erősen izzad a kényelmetlen állásban, másként vélekedik. — Most már ne dögledezzünk. hadnagy úr tisztelettel, ha eddig megmaradtunk. Hoznak egy kancsó bort az altisztnek. Beleszagol, beledugja nyelvét. Iszik, aztán lekapja embereit, micsoda disznóság, a vendégekről nem gondoskodnak. Ráül az asztalra, lábát lógázza, a kancsóból lötyög a bor kifelé, indulatosan iskoláz bennünket. — Nem érdeműtek a levegőt, ga- nék — fordítja Deső kelletlen fahangon, mintha unalmas üzleti tárgyaláson tolmácskodna. — Feldúltátok Oroszországot. Senkit se kíméltetek. Semmit. Az én falumban például nincs kedve élni az embernek. Üszökszaga van a vidéknek. A fűnek is a folyóparton. Nem akartaim hinni, de mikor utoljára otthon voltam, megszagoltam. Le kéne lőni mindnyájatokat. Meg is tenném, bizonyisten, de nem szabad. A parancsban benne van a humanista bánásmód. Bort adatok, igyatok! Én vagyok a gazda! Különben se bántanálak, átkozott szerencsétek van. Az orosz ember, rohadnátok meg egytől-egyig, csupa lélek. Az orosz lélek ... eh, mit értetek ti ebből, barmok ... Mellét veri, elered a könnye. Innunk kell. Lavórban hozzák a bort, két kézzel fogjuk vigyázva, így is kicsurog: mintha eresz alatt álltunk vojna, merő lucsok vagyunk. Az altiszt lecsapja kancsóját, dülöngélve nevet. — Igyatok! Aki ivott, fel a kezeket! (Folytatjuk) 1
