Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

2 1970. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Befejezte munkáját az országgyűlés Dr. Szakács Ödön, a Legfel­sőbb Bíróság elnöke. kisajátítása esetében a tulaj­donos megfelelő kártalaní­tást kapjon, ugyanakkor azon­ban útját állja annak, hogy a kisajátítás alaptalan gazda­godás, vagy aránytalanul ma­gas jövedelmek megszerzésé­nek módszere lehessen. A Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek megállapítása szerint a gyakorlatban kitűnt, hogy a kártalanításra vonatkozó jog­szabály egyes rendelkezé­sei, így különösen a tel­kek irányáraival kapcsolatos szabályok korrekcióra szo­rulnak. A beszámolóban és a fel­szólalásokban — köztük dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter beszédében is — szóba került, hogy a lakosság egy részének megítélése sze­rint egyes bűncselekmények­ben enyhe ítéleteit hoznak a bíróságok. Ezzel kapcsolatban az igazságügyminiszter el- elmondta, hogy a törvény szi­gorának felelős alkalmazása mellett a szocialista büntető ítélkezés nem szorítkozhat a paragrafusok puszta alkal­mazására. A bíróságok gon­dosan mérlegelik a bűnök el­követésének körülményeit, a törvény megsértőjének embe­ri, és családi helyzetét is. A miniszter után felszólaló Pá­zsit Árpád, budapesti kép­viselő a garázda bűntettek elkövetőinek, s a társadalmi tulajdon megkárosítóinak szi­gorúbb felelősségre vonását, kérte. A vita lezárása után az or­szággyűlés, mind a legfőbb Ügyész, mind pedig a Legfel­sőbb Bíróság ein őkének be­számolóját elfogadta. Ezt kö­vetően került sor az interpel­lációk tárgyalására. Először az országgyűlés mezőgazdasá­gi, valamint szociális és egész­ségügyi bizottságának együt­tes jelentését hallgatták meg a képviselőik dr. Guba Sándor Somogy megyei képviselő múlt év decemberében előterjesz­tett interpellációja ügyében. Dr. Guba Sándor az idős ter­melőszövetkezeti tagok öreg­ségi járadékának alacsony volta miatt interpellált akkor a munkaügyi miniszterhez, akinek a válaszát azonban sem az interpelláló képviselő, sem az országgyűlés nem fo­gadta el. Az országgyűlés két bizottsága ezért januárban megvizsgálta a munkaképte­len és egyéb jövedelemmel nem rendelkező termelőszö­vetkezeti járadékosok ügyét, s jogosnak ítélte, hogy azok az idős, keresőképtelen tsz-jára- dékosok, akik semmiféle ter­mészetbeni, vagy pénabeni tá­mogatást nem kapnak, mun­kaképtelenségük folytán pe­dig a háztáji gazdálkodásból sem juthatnak kiegészítő jö­vedelemhez, életük végéig tar­tó rendszeres segélyben része­süljenek. Az országgyűlés két bizottsága ezért azzal a javas­lattal fordult a kormányhoz, Dr. Korom Mihály igazság­ügy-miniszter. hogy erre a célra évente mint­egy 18 mi Illő forintot, 1970-re 15 millió forintot bocsásson a tanácsok rendelkezésére ez év március 1-től kezdődően. A kormány a javaslatot elfogad­ta, s úgy határozott, hogy kü­lönleges méltánylást érdemlő esetekben, egyéni elbírálás alapján a tanácsok rendszeres szociális segéllyel egészíthetik ki az egyes mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti tagok jára­dékát. Molnár József Komárom megyei képviselő, az építőipari munkák szavatossági idejének meghosszabbítása ügyében in­terpellált Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszterhez. A miniszter elis­merte, hogy a képviselő aktuá­lis problémát vetett fel; az építkezési munkák megszapo­rodása, az új technológiák, új anyagok alkalmazása az építő­iparban jelentős mértékben előtérbe helyezi a minőség kérdését. Nagyon • sokrétű problémát kell megoldani ah­hoz, hogy az építőipar hosz- szabb szavatossági időt adhas­son. Jelenleg alkalmatlan szol­gáltatások esetén egy évig. rej­tett hiba esetén pedig három évig kötelesek kijavítani a hi­bát az építők. A miniszter sze­rint jelenleg nincs lehetősége annak, hogy a szavatossági időt felemeljék. Az interpellá­ló képviselő csak részben, az országgyűlés 9 ellenszavazat­tal fogadta él a miniszter vá­laszát Riss Jenő képviselő azt kér­te interpellációjában a közle­kedés- és postaügyi miniszter­től; adjanak engedélyt a gaz­dasági vezetőknek, hogy aki kívánja, maga vezethesse a rendelkezésére bocsátott álla­mi gépkocsit Külföldi orszá­gokban ez már bevált gyakor­lat. Dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter az interpellációra válaszolva bejelentette: jelenleg is bizto­sítva van, hogy a megfelelő állami szerv vezetője engedé­lyezze beosztottjainak állami kocsi vezetését Gondoskodni kívánnak azonban arról, hogy ezt a módszert kiszélesítsék. A kormány Gazdasági Bizottsá­ga megbízta a pénzügyminisz­tert, a munkaügyi minisztert, s a közlekedés- és postaügyi minisztert, gondoskodjék en­nek olyan kiterjesztéséről, amely gazdasági szempontból jelentősebb megtakarításokra ad lehetőséget, s elősegíti, hogy az így felszabaduló gép­kocsivezetők nagy részét az autóbuszközlekedésben és az áruszállításban használhassák fel. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a minisz­ter válaszát egyhangúlag elfo­gadta. Az országgyűlés idei el­ső ülésszaka ezzel befejezte munkáját. A Brandt—Stoph találkozó és Nyugat-Bérűn A két német állam kormány­főinek össze jőve telét előkészítő berlini megbeszéléseit eddigi menetéhez fűz pénteken néhány elvi és gyakorlati meg­jegyzést a Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja. A többi között megállapítja, hogy a nyugatnémet sajtó, kü­lönösképpen pedig a Springer Konszern lapjai, különböző ta­lálgatásokkal és követelések előtérbe állításával — amelyek mind a két német állam egyen­jogú kapcsolatainak nemzet­közi jogi alapon nyugvó szer­ződéses rendezése ellen irá­nyulnak — zavarják a meg­beszélések Légkörét. Az NSZEP központi lapja felteszi azt a kérdést, vajon milyen bonni forrás táplálja e lapok kampányát, hiszen az előkészítő tárgyalások a nem­zetközi szokások szerint titko­sak és az NDK mindig is eh­hez tartotta eddig magát. A Neues Deutschland .a to­vábbiakban részletesebben ki­tért egyes nyugatnémet lapok állítására, s ezekkel összefüg­gésben rámutat: a felek már a megbeszélések kezdetén elfo­gadták az NDK javaslatát, hogy Brandt kancellár a vasutat ve­gye igénybe az NDK-ba, illet­ve az NDK fővárosába történő beutazásához. Az NDK a leghatározottab­ban szembeszáll azzal a kö­veteléssel, hogy Brandt és kí­sérete Berlinből demonstratív módon Nyugat-Berlinbe láto­gasson. Ezzel kapcsolatban a lap aláhúzza, hogy Nyugat­Bér lin nem tartozik a szövet­ségi köztársasághoz, hanem Ön­álló politikai egységet képez. Egy ilyen demonstráció, amely a szövetségi köztársaság Nyu- gat-Berlinre emelt jogtalan igényét kívánná kifejezni, za­varná a Nyugat-Berlinnel kap­csolatban küszöbönálló négy­hatalmi tárgyalásokat is. A két német állam kormány­főinek jövendő megbeszélésed szempontjából kevéssé hasz­nosnak minősíti a Neues Deutschland Brandt kancellár londoni megjegyzéseit, ame­lyekkel lekicsinylő összehason­lítást próbált tenni az NDK mi­niszterelnöke és a nyugatné­met kancellár politikai szerep­köre, valamint jogköre között. A Neues Deutschland ezzel összefüggésben elutasítja azt a nézetet, hogy az NDK politikai irányvonalát egyetlen személy határozza meg és kiemeli, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban a kollektív vezetés elve érvényesül. Végezetül a Neues Deutsch­land rámutat: „Itt az ideje, hogy a technikai tárgyalások ellen irányuló, állandóan fo­kozódó célzatos kampány kez­deményezőit energikusan remd- reutasítsák,\ A hétfőn folytatódó techni­kai megbeszélésekkel foglalko­zó fenti állásfoglalás mellett, az NDK lapjai továbbra is je­lentős figyelmet szentelnek a két német állam kapcsolatai­nak normalizálásával össze­függő elvi kérdéseknek. Két és fél éves lesz az ODOT (Folytatás az 1. öldalról.) rére, Visegrádira, Magyarkútira és csakúgy, mint tavaly Ta­tán, most is sor kerül a cam- ping-verseinyre, mely sátorve­résből és bográcsgulyás-főző­versenyből áll. — Kulturális program? — Műemlékeket, múzeu­mokat látogatunk — ezen a környéken van elég, fotópá­lyázatot hirdetünk és szeminá­riumot rendezünk a szocialista országok ifjúsági szövetségei­nek illetékes képviselőivel, a diákturisztika továbbfejlesz­tésének lehetőségéről. Ezenkí­vül lesz beat-hamgverseny, hobbyk fóruma, lányok napja és a fiúké, a Miss ODOT vá­lasztás, hiszen itt a zsűri szi­gorú if jakból áll majd.., — Mivel zárul a találkozó? — Tűzkamevált rendezünk és emléktüzeket gyújtunk a Dunakanyar kiemelkedő pont­jain. T. E. CSAK RÖVIDEN LONDONBAN befejeződött a magyar—angol konzuli egyezményt előkészítő tárgya­lások jelenlegi szakasza. A tárgyalások következő szaka­szára Budapesten kerül sor, valószínűleg a nyár folyamán. EPEVEZETÉK-MÜTÉTET hajtottak végre a 72 éves Lord Avonon — Anthony Edén volt brit miniszterelnökön egy bostoni kórházban. KIUGROTT negyedik eme­leti lakásából, de életben ma­radt egy 29 éves nyugat-ber­lini rendőrtisztviselő. Egy hó­buckára esett, amely úgy fel­fogta a zuhanás erejét, hogy semmi komoly baja nem tör­tént. Egy szóvivő közölte, hogy a tisztviselő feltehetőleg szol­gálati problémái miatt akart öngyilkosságot elkövetni. (Folytatás az 1. oldalról.) a hivatalos személy elleni erő­szaknál pedig a 70 százalékot is meghaladja. Mint a képvi­selők megjegyezték: ez a tény sok tennivalót ró nemcsak a bűnüldöző, hanem a társadal­mi szervekre is. Mint dr. Szakács Ödön be­számolójából kitűnt, a Legfel­sőbb Bíróság fontos feladatá­nak tartja, az állampolgárok panaszaival való foglalkozást. Az utóbbi 2 év alatt csaknem 10 ezer polgári és több mint háromezer büntető-ügyben ér­kezett törvényességi óvás iránti kérelem, panasz, vagy kezdeményezés a Legfelsőbb Bírósághoz. Az elmúlt 2 évben a Legfelsőbb Bíróság csaknem 700 olyan polgári ügyet bírált el, amelyben a legfőbb ügyész és csaknem 1200 olyan ügyet, amelyben a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke emelt törvényességi óvást. A büntető-ügyek közül ezer olyan pert tárgyaltak, amelyben a legfőbb ügyész, vagy a Legfelsőbb Bíróság el­nöke törvényességi óvást emelt. Azt mutatja ez, hogy bírósági és ügyészségi szervek éberen őrködnek a törvényesség felett. A legfőbb ügyész és a leg­felsőbb Bíróság elnökének be­számolójában, valamint dr. Korom Mihály igazságügymi­niszter felszólalásában is ki­emelt hangsúlyt kaptak a gaz­dasági reform elveinek törvé­nyes védelmével kapcsolatos feladatok. Szóvátették: a vál­lalatok nagyobb nyereségre való törekvésének vannak bi­zonyos árnyoldalai is. Nem le­het szemet hunyni olyan nega­tív jelenségek felett, hogy egyes személyek és gazdálkodó szervek néha a saját hasznuk­ra, vagy egy szükebb kollek­tíva hasznára spekulációs ízű ügyleteket bonyolítanak le. Az ilyen tevékenység nemegyszer a fogyasztók megkárosítását, az indokolatlan árfelhajtást segíti elő, a csoportérdekeket a népgazdaság érdekei fölé he­lyezi, az „ügyeskedők” egyéni érdekeit szolgálja. Az ügyészi « -bírói szervek határozott tö­rekvése, hogy a törvény teljes szigorával lépjenek fel az ilyen negatív jelenségekkel szemben, s mind hatékonyabban segít­sék elő gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink torzítások nélküli megvalósí tását. Mint a beszámolókból ki­derült, az igazságszolgáltató szervek fontos feladatuknak tekintik a társadalmi tulaj­don ‘ hatékony védelmét, ugyanakkor azonban nagy gondot fordítanak a jogos egyéni érdek védelmére is, mert a törvényes egyéni ér­dek érvényesülése egyben az egész társadalom érdeke is. A társadalmi és az egyéni ér­dek összehangolásának prob­lémáiról beszélt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a kisajátítá­si, kártalanítási perek kap­csán. Mint mondotta, a Leg­felsőbb Bíróság által ki­adott útmutatás elősegíti,-hogy az ingatlan tulajdonának köz­érdekű cél érdekében történő A Híradástechnikai Anyagok Gyára FELVESZ Vácott és környékén lakó férfi és női segédmunkásokat. Munkára betanít. Jelentkezni lehet Vácott, a Zrínyi utca 17. sz. alatt. 30. Fésűs Járó idegesen topog Deső és az altiszt között, mintha nem tud­ná eldönteni, kibe kapaszkodjék. — Amit mondtam, igen, hát az a fontos: miért nem világosítod fel? — Tiltakozom! — kiabál Géza. Nem is kiabál, rikácsol. Elment az eszem, röhögési inger jön rám: cin- gár teste fölé lökött két karjával akár egy kitömött varjú, melyet szá­radni akasztottak. — Tiltakozom, ez rágalom! Én soha semmilyen párt­nak, egyesületnek tagja nem vol­tam! Az altiszt Deső csizmájára mutat, parancsot ád. Deső elsápad. Leeresz­ti karját, keze ökölben. Merev mint egy hulla. Az altiszt ordítva megy neki, kardját rángatja, Deső éles hangon felel, valami szörnyű fog történni, állnak egymással szemközt mint a marni készülő kutyák, aztán az altiszt visszalöki hüvelyébe a kardját, dühösen elfordul. — Figyelmeztetem — mondja De­ső, remegő szájjal —, hogy a genfi konvenció minden hadifoglyot véd, a tisztet is. Ráadásul nem is harc közben fogtak el bennünket, fegy­ver se volt nálunk ... — De hát mit akar tőled? — Töröljem le. amit a csizmámra köpött. Gallai kesereg. — Átkozott pech. Vittek volna el inkább a gárdisták, ez a söprögető csűrbe kibelez minket. Rájuk kell nézni, tojnak ezek a genfi egyez­ményre. — Azt vágja a fejemhez — mérge­lődik Deső —, hogy mi sem kíméltük a tisztjeiket. Én nem vagyok mi. Bi­zonyítsa előbb, hogy személy szerint én is jogellenesen jártam eL — Te lehet, hogy nem — mondja Fésűs Járó —, fel se teszem rólad. De a kinti disznóságokat mindnyá­junk számlájára írják, ez csak ter­mészetes. — Hát ne írják! Nagyon rosszul kezdik, ha ennyire képtelenek dif­ferenciálni! — Velem ne veszekedj, én kint se voltam. Velem itthon szedették az aknát. Az altiszt kiabál. Deső megint fel­tartja a kezét. — Vissza kell mennünk a prés­házba. Követeli, adjuk elő a fegyve­reket. — Menjünk — mondja Fésűs Já­ró. — Mi az ördögöt tehetünk. Vagy húszán kísérnek bennünket. Zsibbad a kezem, de rém engedik lebocsátani, folyton lármáznak, hőre ruki. Gézától elszedik a kulcsot, ma­guk nyitják ki az ajtót, beeresztenek egy sorozatot a házba, csak úgy vak­tában, ledobálják az asztalról a po­harakat, mintha fogadalmuk lenne, hogy semmit se hagynak épségben. A fegyverek ott vannak a heverőn, összekapkodják, de ezzel nincs vége. odakint meglelik a három hullát, rángatják őket befelé a házba, főleg a nyilast, az altiszt megint nekünk ugrik, ezek is köztetek voltak, hát persze, hogy disznó fasiszták vagy­tok. ne is tagadjátok. Deső elunja a vitát, kifakad végül, Fésűs Járóra mutogatva, kommunista is van köz­tünk. legalább a saját elvbarátjukat ne mocskolják. Az altiszt megnézi Fésűs Járót, igen figyelmesen, uija közé fogja az állát. s megrázza fe­jét, mint tököt az indán. — Mindjárt gondoltam — fordítja Deső, nem egészen csúfolódás nél­kül —, minálunk csupa fasisztával volt dolgunk, mire ideértünk, csupa kommunistával találkozunk: ezt majd a parancsnokságon meséljétek el, a ti bajotok, ha hazudtok. A parancsnokságon? Tehát oda­visznek bennünket. Na, az mégis­csak más... Lentről a pincéből lár­másan követelnek valamit, de nincs türelmük a csappal vesződni, be­lőnek a hordóba, szaladnak aztán mindenféle edénnyel, felfogni a ki­szökő bort. — Apámnak se olcsó mulatság ez a változás — mondja keserűen Gé­za. Isznak. Ráérnek. Valaki énekelni kezd odalent. Telt, orgonáié basszus­hang árad fel a pincéből öblösen, micsoda hang, de nincs kedvem gyö­nyörködni benne, majd leszakad a karom. — Hőre ruki! — Gyötrik az embert, tetszik ne­kik — mondja Gallai, a foga közt káromkodik. — Még egyszer szem­közt lehetnék velük, fegyveresen, azt se bánnám, ha ott döglenék. Sorki azonban, bár erősen izzad a kényelmetlen állásban, másként vé­lekedik. — Most már ne dögledezzünk. hadnagy úr tisztelettel, ha eddig megmaradtunk. Hoznak egy kancsó bort az al­tisztnek. Beleszagol, beledugja nyel­vét. Iszik, aztán lekapja embereit, micsoda disznóság, a vendégekről nem gondoskodnak. Ráül az asztalra, lábát lógázza, a kancsóból lötyög a bor kifelé, indulatosan iskoláz ben­nünket. — Nem érdeműtek a levegőt, ga- nék — fordítja Deső kelletlen fa­hangon, mintha unalmas üzleti tár­gyaláson tolmácskodna. — Feldúltátok Oroszországot. Sen­kit se kíméltetek. Semmit. Az én fa­lumban például nincs kedve élni az embernek. Üszökszaga van a vidék­nek. A fűnek is a folyóparton. Nem akartaim hinni, de mikor utoljára otthon voltam, megszagoltam. Le ké­ne lőni mindnyájatokat. Meg is ten­ném, bizonyisten, de nem szabad. A parancsban benne van a humanista bánásmód. Bort adatok, igyatok! Én vagyok a gazda! Különben se bán­tanálak, átkozott szerencsétek van. Az orosz ember, rohadnátok meg egytől-egyig, csupa lélek. Az orosz lélek ... eh, mit értetek ti ebből, bar­mok ... Mellét veri, elered a könnye. In­nunk kell. Lavórban hozzák a bort, két kézzel fogjuk vigyázva, így is ki­csurog: mintha eresz alatt álltunk vojna, merő lucsok vagyunk. Az al­tiszt lecsapja kancsóját, dülöngélve nevet. — Igyatok! Aki ivott, fel a keze­ket! (Folytatjuk) 1

Next

/
Thumbnails
Contents