Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-07 / 56. szám
t970. MÁRCIUS SZOMBAT rssr iifcrci x/Círlap ÜRES ÁLLÁSOK Segédmunkások Gyárak, építkezések, üzemek, vállalatok. Udvarokon, ®zabad ég alatt, raktárban, gép mellett, targonca mögött csomagokkal vállukon, futva, egy percre megpihenve egy ládán, két köröm között leégett cikkel.-Hajnaliban, délután, este, vattakabátban, rossz zakóban, poros munkaruhában, megizzadva korsó sörrel és vonatfüsttel a gyomrukban éjszaka. Nélkülözhetetlenek. A gyárak jelenlegi technikai színvonala mellett nélkülük nincs termelés. A szakmunkásgárdához és a betanított munkásokhoz képest, kevesen vannak. Jóval kevesebben, mint amennyire szükség lenne. Fizetésük munkahelyenként változó: 1300 forinttól 2500-ig terjedhet. A felső határ igazán nem mondható kevésnek, de még ez sem elég vonzó. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál az átlagkereset, ha egy évre számolják ki, 1761 forint. Télen kevesebbet teljesítenek, kevesebb íi pénz is, de nyáron könnyebb az előírásokat betartani s normán felül elvégezni a rájuk bízott munkát. Ilyenkor 2000— 2400 forintot visznek haza. Még nagy a vándorlás, 1969- bem például 457 segédmunkást vettek fel s 351-en léptek ki. A vállalatnál dolgozó segédmunkások száma 504, a létszámkeret pedig 594. Szentendrén, a HÉV-végállo- inással szemben 136 lakás épül nyár óta. Ez év végéig 90-et keü átadni,_„.w, — — Ez á rossz, ez a hideg — mondja Gavallig Lászlóné. Szabolcs megyéből jött három éve a vállalathoz, munkásszálláson. lakik Szentendrén. Hároméves kisfiát az anyósa neveli. — Meg az, hogy ilyenkor nincs sok kereset, csak 1800 forintot kapok. De még így is megéri, nem mintha nem kellene megdolgozni a pénzért, mert ezt az egyet nem lehet ránk fogni. Ezelőtt a szentendrei Sütőipari Vállalatnál dolgoztam, szintén segédmunkásként és csak a havi 1300-at tudtam megkeresni. Most reggel 7-től délután 4-ig dolgozom és kész. A férjem is ugyanezen az építkezésen van. — Én többet keresek most ás, mint a feleségem, igaz hogy a munkám is nehezebb. G csőik malterosládákat visz és cserepeket rak, nekem a téglát kell hordani, kéz alá adni. Nyáron jó, volt, hogy már 2600 forintot is kaptam. — Nem rossz külön élni a gyerektől és egymástól, hiszen a felesége női munkásszálláson lakik, oda nem mehet és ő sem jöhet magához? — De még milyen rossz! Mi fc csak azért vállaltuk ezt az életet, mert így félre tudunk tenni. Házra gyűjtünk, még két-három év, mire a fiam iskolába megy, éppen meglesz a pénz. Hazaköltözünk. Mi nem fejeztük be az általános iskolát; nem kapunk olyan munkát, amit jól megfizetnek, mert nincs szakmánk, nem vagyunk tanultak. Másféle segédmunkával pedig nem lehet keresni, sosem vergődnénk semmire. Az építkezésen tíz segédmunkás dolgozik: három férfi és hét nő. Alapórabérük 6 forint 70 fillér és 7 forint 50 fillér között mozog. Idénypótlék 15 százalék és napi 20 forint különélési díj. A férfiaknak: szeptemberben átadott modern, mindennel ellátott munkásszálló. — Ha még húszán jelentkeznének, az sem lenne sok ennyi munkához — mondja Horváth Zoltán, az építésvezető. — Minden szükséges gépünk megvan, de ember! — Lenézik? — A kérdéstől zavarba jön Zóbor Károlyné, aki harmadik éve dolgozik a vállalatnál, 26 éves. — Nem szívesen jönnek erre a munkára, az biztos. Talán az öltözet miatt, meg hogy piszkosak lesznek. A nagy gumicsizma, pufajka meg nyáron a kendő alá is bemegy a téglapor. Én inkább azt gondolom, hogy azért, mert nehéz. Mire én hazamegyek, már csak lefekszem aludni. Még a tv-t sem nézem meg. pedig a házban, ahol a munkásszálló szobája van, a családhoz is be lehet menni. (D Alvincz József bálázó a Szentendrei Papírgyárban. 27 éves, harmadik éve dolgozik itt, Dunabogdányról jár be. — Nehéz munka, 50 kilós papír- kötegeket emelgetni egész nap! De megvan hozzá a fizikumom — ezt elhiszem neki, legalább 185 cm magas, és jó húsban van —, nem ezzel van a probléma. Nem akarok itt megöregedni. A fizetés nem rossz, teljesítményben dolgozom, az 1700, sokszor a 2000 forint is bejön. De így tanulatlanul tedd ide-tedd oda az ember, és őszintén szólva, társaságban sem szívesen mondom meg, főleg azoknak a lányoknak, akik tetszenek nekem, hogy segédmunkás vagyok. Mindjárt rossz a véleményük: ó, ez még egy szakmát sem tudott kitanulni ! Gépkocsivezető szeretnék lenni, inkább bejárok majd Pestre, hogy elvégezzem a tanfolyamot. Varga József 23 éves, mindössze három napja van a gyárban. — Eddig egy tsz boltjában voltam eladó, sokkal tob- | bet kerestem, mint itt, de reggel hattól este hatig sok volt. Szentendrei vagyok, meguntam az örökös bejárást és az örökös munkát Itt kényelmesebb. Ami kell ruhára, erre, arra, így is meglesz. Az átlagkereset 1900 forint, de áz anyagmozgatók 5—600 forinttal is többet keresnek: egy műszakban. Itt nincs is üres hely, de a gépek mellé — ahol három műszakban dolgoznak, s ha jó a gép, kevés a segédmunkás dolga, kevés a teljesjtménye, csak 1400. 1500 forintot kereshetnek —, kellene még munkaerő. Mintegy 10—15 segédmunkást tudná nak még foglalkoztatni de ezeket a helyeket évele óta nem képesek betölteni. © A monori kefegyárban fizikai dolgozók létszáma 254. Ebből 45 segédmunkás, 13 nő és 32 férfi. Kevés. Még 22 emberre lenné szükségük. Az átlagkereset 1500 forint. A munka: anyagmozgatás, félkésztermékek szállítása, a gépek „etetése”, karbantartása. Farkas Pál ötvenéves, több mint tíz éve a gyárban dolgozik. Négy gyereket nevelt fel. Fizetése 1600 forint, a karbantartó kőműveseknek segít, egy műszakban dolgozik, Bényéről jár be. — Nem mondom, egy szakma jobb lenne, de most, hogy erre már rájöttem, öreg vagyok a tanuláshoz. Dolgozom, amit tudok, s ez sem olyan rossz, bár nagyon rosszul fizetik, az biztos. Csak a legszükségesebbekre elég. Pataki Katalin 17 éves, egy éve helyezkedett el, az általános iskola után nem kezdett mindjárt dolgozni, otthon segített, ő látta el a háztartást, mert az édesanyja is dolgozik: betanított munkás. — A munka nem nehéz, és 1300 forintot kapok, ezt félreteszem, nem megyék üres kézzel férjhez. Azután nem biztos, hogy dolgozni fogok, tanulni meg nincs kedvem ... Bodor Mihály, a gyár tervstatisztikusa: — Egyre kevesebben maradnak ebben a munkakörben, akik hozzánk kerülnek, előbb-utóbb megtanulják a gépek kezelését, betanított munkások lesznek. Több pénz, több megbecsülés. Varga Vera / •• A MI NEMZEDÉKÜNK Királyréti „eg” Hetente egyszer megtelik a Kismarosról Királyrétig közlekedő kisvonat. Hetente egyszer fiatalok érkeznek a királyréti Braun Éva KISZ-vezetőképző iskolába. Amikor a városokban, községekben már lucskosra olvad a hó, a Börzsönyben még síelni lehet. Királyrét a tél birodalma. Az egyhetes tanfolyamok január elseje óla tartanak Királyréten. A tavalyi vezetőségválasztások után most képzik ki az új titkárokat, igyekezve tudást adni nekik, olyant, aminek birtokában bánni tudnak majd a fiatalokkal. Felkészítik őket az idei feladaA SOPRONI tJJ TV-TORONY A KÄROLY-HEGYEN tokra, különös tekintettel a Lenin-centenáriumra és fel- szabadulásunk negyedszázados évfordulójára. Hetenként váltják egymást a járások, városok alapszervezeteinek titkárai. Mi a budai járás fiataljait találtuk Királyréten. Megnéztük, hogyan töltik a hetet Börzsönyben, mit tanulnak, hogyan szórakoznak. .. Simon János, a KISZ budai járási titkára: — Én is új vagyok — legalábbis a budai járás titkári posztján. Ezért nekem különösen fontos ez az egy hét, hiszen így ismerem meg legjobban az alapszervezetek titkárait. Tudok a járásban olyan két szomszédos kisközségről is, melyeknek vezetői itt találkoztak először. Szeretném, ha a Királyréten eltöltött idő megteremtené azt a közösséget — a bizalmat egymás iránt —, amelyre munkám során elengedhetetlenül szükség van. — A tanfolyam célja? — Meg kell tanítani a mozgalom új vezetőit arra, hogy tudjanak vezetők lenni: értsenek valamit a szónokláshoz, ismerkedjenek meg az aktuális bel- és külpolitikai kérdésekkel, és lássanak tisztán a politikában, 'hogy ne forduljanak elő olyan esetek, mikoris kiderül — a KISZ-vezető is tájékozatlan. — Elég erre egy hét? — Természetesen nem, de az alapozáshoz, az érdeklődés felkeltéséhez elég. Az igény felébresztéséhez * kell ez a néhány nap. — Néhány szót a programról ... — Megtisztelő és nagyon hasznos volt számúnkra, hogy a budai járás vezetői, Novák. Béla, az MSZMP Budai Járási Bizottságának első titkára és dr. Focky László, a Budai Járási Tanács elnöke meglátogattak minket és válaszoltak a fiatalok kérdésére. A gyerekeknek fórumot jelentett a két óra: feleletet kaptak a járási vezetőktől az őket érdeklő problémákra. Az etikettről tartott érdekes előadást Mészáros Péter, a Róna Vendéglátóipari Vállalat csoportvezetője. Feljött hozzánk Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára is, aki kül- és belpolitikai beszámolót tartott ... Hogyan szórakoztunk ? Asztalitenisztől a sakkcsatákig, síeléstől a szánkóversenyig mindent csinálhattak a fiatalok. És az csak természetes, hogy a magnószalag muzsikája mellett késő estig táncoltunk! Balassi István, az iskola megbízott igazgatója: — Igyekszünk úgy összeválogatni a programot, hogy minél több fontos előadás hangozzon el a rövid hét alatt. A budai járás után, a ceglédiek jönnek Királyrétre: ez lesz az utolsó „egyhetesünk” ezen a télen. — Hogy viselkednek a fiatalok? — Általában magunk is meglepődünk, hogy milyen komolyan veszik az iskolát — tudják, hogy nem üdülni jönnek. Azonban, sajnos van ellenpélda is, csalódást okozott a szentendrei és a százhalombattai KISZ-esek magatartása. Szerencsére az ilyen csalódások ritkák. ★ Az új vezetőknél A rátermettség nem elég, ki kell egészíteni mozgalmi tudással, amit a fiatalok a vezetőképző iskolákban sajátítanak el. És ha ez a képzés objektív okok miatt korlátozott is — a budai járás 187 alap- szervézetéből csak 56-an vol*- tak Királyréten — a cél az: minél többen lehessenek a KISZ-vezetők közül a fiatalok szemében ideálok, tudásban, rátermettségben. — tamás — Amikor őf óméit ósága színre lépett... A ma ff t/a r ías iám as saüíctósónak hétköanapjai Az én hazám fekete föld, , Melyben pompás a búza; Melyben kövér mag dús kalász Nemes fejét lehúzza; ' Az én hazám fekete föld, Min érik drága élet, S olcsó az ember élete, S éhesen vész a lélek; Hol koplalás van akkor is ha róskadoz az asztag; Az én hazám fekete föld, Az én hazám akaszttat. (Gábor Andor: Az én hazám.) így látta Gábor Andor azt az időt, amikor a későbbi főméltóságú kormányzóvá „kent” lovastengerész, kezdő legfelsőbb hadúrként még Siófokon vesztegelt, várva, hogy a nagyobb hatalmak korifeusai mikor adják meg számára a bevonulási engedélyt Budapestre, a megszálló román burzsoá hadsereg felváltására. Egészen másképp az időszakot látta ezt a „Társaság“ c. hetilap tudósítója, mikor így lelkendezett 1919. szeptemberében: „Az élet máris megindult, a délelőtti órákban telve a Váci utca, és a Duna-part, rég nem látott ismerősök jóságos mosollyal integetnek egymásnak. Egyelőre fődolog, hogy nincs és nem lehet többé bolsevizmus. Naponta ezrével fogdossák és helyezik a kommunistákat biztos helyre ...” Másik örömhír ennek a pletykahírharangnak ugyanebből a számából: „Moruzzi herceg, a román hadsereg ezredese támogatásával újra rendeztek Alagon lóversenyt, az arisztokrácia és a Budapesten tartózkodó antant tisztek szórakoztatására. Belépés szigorúan meghívóval...!” Közben az úri társaság ke| vésbé előkelő, ámde aktívabb tagjai ezekben a hetekben vi- { déken szórakoztak. Saját, fehérkesztyűs kezeikkel akasztottak, verték agyon, kínoztak halálra ezreket. Kommunistákat és nem kommunistákat, zsidókat és keresztény papokat, nőket, férfiakat és gyerekeket;. S amikor november 16-án ez a zsiványbanda megkapta a nagyhatalmaktól az engedélyt a budapesti bevonulásra, most már itt is kínzó- kamrákiká válnak a Britannia, a Palace szálló, a kelenföldi laktanya pincéi. Sok embert az utcán gyilkolnak meg, minden különösebb ok nélkül, mint azt a Müller Ernő nevű ékszerészsegédet, akit 1920 márciusának egyik éjszakáján az őrjárat a Király utca sarkán igazoltatott, majd folyton ütlegelve el akart hurcolni. A Dob utcához érve, az áldozat kiszakította magát a darutollasok kezéből és az ott poszto- ló rendőrhöz rohant; segítségét kérte. Ott a rendőr mellett lőtték agyon, a különítmény vezetője, Pintér főhadnagy parancsára. 'Ezekben a napokban történt az is, hogy a Hűvösvölgyben fára akasztva találták annak a képkeretezőnek a holttestét, aki a Somogyi—Bacsó gyilkosság ügyében tanúskodni akart. S hogy a kép teljes legyen, ime egy nyilatkozat a Magyarország c. lapból ugyancsak 1920 márciusában. A nyilatkozatot az államrendőrség egyik magas bizbonságáróL Ez — szerinte — „aránylag igen tűrhető... A. budapesti éjszakában inkognitóban razziázó főtisztviselők mindenütt a legnagyobb rendet és nyugalmat találták”. Hát igen — fűzi hozzá ehhez a nyilatkozathoz Gábor Andor egyik bécsi levelében — a halottak rendes és nyugodt emberek. S ezt a tiszt uraknak köszönhetik. Katonatiszteiknek és rendőrtiszteknek egyaránt.” Ezek a „Bécsi levelek” gyilkos dühvei és maró gúnnyal leplezték le — nemzetközi visszhangot keltve — ezt a velejéig gonosz és ostoba bandát. A gazdasági helyzet is olyan volt, mint a politikai. A közellátás — a proletárdiktatúra bukása után „ugrásszerűen” megjavult, na, persze, csak „jobb körök” számára. Az üzletekben megjelentek a rég eltűnt ínyencségek, sonka, szardínia, különféle sajtók. A Meinl RT. még hirdette is, mi minden kapható fióküzleteiben: tea, kakaó, saját töltésű tokaji aszú, szamorodni, cognac, különböző amerikai húskonzervek, kondenzált tej, stb., stb. Viszont annak a sok százezer pesti lakosnak, aki nem a Meinl-fiókok vásárlója volt, meg kellett elégednie a jegyre kapott élelmiszerekkel — igaz, hogy 1920. január 1-től újévi ajándékul csak a jegyre járó mennyiségek felét szolgáltatták ki, viszont a zsír, cukor stb. hatósági árát felemelték. Sok pénzt így sem kellett értük kiadni, mivel egy hónapra 1,80 kg lisztet és az év első két , hetére 15 dkg cukrot adtak. A rangú vezetője adta a lap feketepiac, persze, virágzott, munkatársának Budapest köz- | Akinek még volt mit eladnia, az vehetett egy kiló lisztet 30 koronáért, egy fej káposztát 24 koronáért, 1 tojást 8—9 koronáért. Egy jól fizetett szakmunkás órabére ugyanekkor 6 —7 korona. A Tanácsköztársaság bukása után az egyik legelső intézkedés a munkabérek 50%-os csökkentése, és még örülhetett, akinek jutott bármilyen rosszul fizetett munka. A nyomor ijesztő volt. Maga a kormány is megrettent tőle. Erezte, hogy valamit tennie kell... Tett is. Huszár Károly miniszterelnök felkérésére a Vasárnapi Újság munkatársa (ez amolyan jámbo- rabb polgári hetilap volt) rendőrségi segédlettel riportsorozatot készített a külföld számára — fényképekkel illusztrálva. Mert „Az ínség a nyakunkra nőtt, iszonyú ragályokkal és forrongással fenyeget, s a külföld nagyarányú segítsége nélkül már nem is tudunk boldogulni.” Hát ezért teregették ki ország-világ előtt, amit egyébként tagadni szoktak — a nyomort. A történetek hátborzongatóan sablonosak... A Nefelejts utca 23-ban 15 személy egy lakásban. Mind a 15 tbc-s. Megkapták a 68 éves családfőtől. „Este 9 óra felé a pékbolt elé kell állnunk, esőben, hóban, ha csak annyi kenyeret akarunk, amennyi a család fele részének elég. Megfáztunk mindnyájan, és most rohad a tüdőnk, mert se pénzünk, se más módunk nincs a gyógyításra.” Másik család a Népszínház utcából. Itt „csak” tizenegyen vannak. Egynek van munkája, a nagylánynak. A többiek? „Elkergették őket a cipőgyárból meg a villanytelepről” — mondja az anya. Már tíz nap óta nem láttak kenyeret. Máiét esznek, de csak ebédre, reggelizni, vacsorázni nem szoktak ... És sorakoznak a fényképek és a történetek vég nélkül, és az olvasó tudja, az ijesztően hasonló és egyhangú beszámoló: igaz. radt el. A hollandok éhező gyerekeket akartak magukhoz fogadni. Ám „hivatalos karölt” ezt is a maguk módján értelmezték. Az Országos Gyermekvédő Liga igazgatója kijelentette: „Csalás a közép- osztály gyermekei, 6—14 évig, akik magukat német nyelven is meg tudják értetni, vehetnek részt az akcióban.” Hogy ez később nem pontosan így történt — nem a kormányzaton múlott... A külföld segítsége nem ma- ( így született meg a fasizmus Magyarországon, ezekben a hónapokban, de a legfelső grádics megszerzéséért az uralkodó osztályon belül is harc dúlt. Egyik tábor Habsburg- királyt szeretett volna, a másiknak Horthy is megfelelt az ö bikacsökös vitézeivel. Ez utóbbihoz adta az antant áldását, így aztán semmi akadálya sem volt, hogy az országgyűlés „törvényesen” is megválassza. A „törvényesem” azért kell idézőjelbe tenni, mert a szavazáskor az Osten- burg-különítmény (lásd Somogyi—Bacsó-gyilkosság) tagjai megszállták a Parlamentet és annak környékét. Be csak az mehetett, aki tetszett a legényeknek. A pénzügyminiszter nem tetszett nekik, így aztán sem őt, sem Vas Józsefet (a későbbi korrupt népjóléti minisztert) nem eresztették át a kordonon. Az ülésteremben pedig a szavazáskor és Horthy esküjekor több fegyveres kézigránátos „vitéz” tartózkodott, mint képviselő... így választották meg .egy királytalan királyság tengertelen tengernagyát kormányzóvá a parlamentarizmus nélküli parlament képviselői, hogy huszonöt évvel később — egy még kutyább kutyakomédia során ugyanilyen „törvényesen” adja majd át a hatalmat egy még nála is dicstelenebb — nemzetvesztő „nemzet vezetőnek”, I Szálasinak ... Hofman Éva
