Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

1970. MÁRCIUS 5.. CSÜTÖRTÖK "tJCírlap 3 EMLÉKMŰVÜNK AZ ORSZÁG Jobb szakemberek ÍIO eaer m«sr«rő a téli tan folyamokon Felnőttek ültek télen az is­kolapadokban megyeszerte. Felnőttek, akiknek sanyarú gyermekkoruk miatt nem volt módjukban tanulni, és tanult felnőttek, akik megszerzett ismereteiket akarták tovább bővíteni. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának a tech­nikai fejlődés újabb felada­tot adott: a hatékony ismeretterjesz­tést, legyen az politikai vagy szakmai. A téli tanfolyamok meg­szervezésénél a múlt évben arra törekedtek, hogy a la­kosság különböző rétegeinek megfelelő, azokat közvetle­nül érintő oktatási formát alakítsanak ki. Mindez ter­mészetesen csak gondos elő­készítő munka után vált meg­valósíthatóvá. Járási szin­ten, elnökségi üléseken fog­lalkoztak a kérdésekkel, sőt a dabasi járásban tájérte­kezleten is megvitatták a tömegoktatás megszervezésé­nek lehetőségeit. A községek­ben a Hazafias Népfront he­lyi bizottságának elnöksége a járási egyeztetés után alköz- *égi pártszervezet, a tanács és a helyi üzemek vezetőivel együttesen állapították meg, hogy milyen és hány előadást szervezzenek. A községekben tanfolyamfelelősöket jelöltek ki, a nagyobb helyeken pedig a lakosság rétegeződésére ügyelve, két-három tanfolyamot is szerveztek. Abony községben például há­rom tanfolyam indult: egy falusi kör, egy üzemi kör és egy honismereti akadémia. Jászkarajenőn öt tanfolyamot indítottak: egy falusi kört, egyet a cigány lakosság ré­szére, egyet a nyugdíjasok­nak és kettőt a tsz-gazdák- nak. Az oktatás kiterjesz­tésében a ráckevei járás is érdemeket szerzett, mert több községben ktsz-, htsz- és ÁFÉSZ-dolgozók részére is szervezte!: külön tanfolya­mokat, valamint megindítot­ták a nyugdíjasklubot és a múzeumi sorozatot az értel­miségiek számára. A megyében 175 község és 5 város van, ebből a Haza­fias Népfront 105 községben és 2 város­ban szervezett 153 tanfo­lyamot. amelvek közül 60 népfront­kor, falusi kör, valamint falu­akadémia, 68 pedig tsz-gaz- dák köre, tsz-akadémia volt. Indítottak azonkívül 17 ré- tegtanfolyamot,' továbbá 6 ta­nyai kört a külterületi és tanyai lakosság számára. A 153 tanfolyamon 1080 elő­adást terveztek, tanfolya­monként 4—10 előadással. Az előadások tematikája úgy oszlott meg, hogy a felét a kötelező témák adták és ki­fejezetten politikai jellegűek ÚTLEVELÜNK A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÜLÉSE UTÁN Béremelés, szabad szombat A nők helyzete a dömsödi Dózsa Tsz-ben A négyes számot viseli, mert az idén alkotott törvényerejű rendeletek sorában a negyedik az Elnöki Tanács most megje­lent útlevélrendelete. Nem a hagy "horderejű, nagyfontossá- gii alap rend eletek közé sorol­ják majd ezt a jogszabályt a paragrafusok értői, szakembe­rei, mégis figyelmet érdemel a megszületése, mert az állam­polgárok személyes ügyéről van szó. Mindannyiunkéról, hiszen éppen ez a rendelet mondja ki: minden magyar ál­lampolgárnak joga van ahhoz, hogy útlevelet kapjon és kül­földre utazzék, amennyiben a jogszabályokban meghatáro­zott feltételeknek megfelel. Az utóbbi egy-másfél évti­zed helyes politikai gyakorla­tának megfelelően már jóide­je ennek az elvnek az alapján Intézik a hatóságok az útlevél­ügyeket. Magasszint íí jogsza­bályba foglalása tehát azt je­lenti, hogy most mindenki szá­mára megismerhető paragra­fusok révén „törvényes” for­mát kap a sok év alatt kiala­kított és bevált gyakorlat. De sokkal fontosabb ennél a dolog elvi oldala: az, hogy ez­zel a rendelettel is tovább sza­porodnak az állampolgároknak törvényes jogokat adó és a jo­gok gyakorlását biztosító elő­írások, paragrafusok, kor­mányzati kötelezettségek. X vagy Y elvtárs közbenjárása, a „szocialista összeköttetés” reménye helyett tehát a tör­vény szelleme és betűje védi ügyünk, útlevelünk dolgainak mindenkire egyformán érvé­nyes szabály szerinti intézését. Szóból ért a magyar — tart­ja a népnyelv, s az utóbbi években a politika is igazodik ehhez: nevén nevezzük a dol­gokat, hogy mindenki értse, miről van szó. Ez az elv tükrö­ződik az útlevél ügyben szin­tén most megjelent kormány­rendeletben is amely érthe­tően, világosan kimondja, kik kaphatnak és kiknek nem adnak útlevelet. Mert termé­szetes, hogy nem mindenkinek nyújthatjuk át a Magyar Nép- köztársaság címeres útlevelét. A közvélemény egyetértésével találkozik, hogy nem számít­hat útlevélre a bűnöző, vagy az a személy, akinek külföldi tartózkodása sértené, veszé­lyeztetné államunk biztonsá­gát, az állam, a társadalom magától értetődő önvédelme ez, mindenütt a világon tartal­maznak ilyen előírásokat az útlevélsizabályok. Sok korábbi félreértést, meg nem értést tisztáz az a mon­data a rendeletnek, amely a külföldi tartózkodás anyagi feltételeinek hiányát is az út­levél kiadásának kizáró okai közé sorolja. Sokan utaztunk az elmúlt években — eszten­dőnként átlagosan egymil- lióan —, s még többen szeret­nénk. Az anyagi lehetőség azonban határt szab kívánal­mainknak: egy bizonyos idő­szakban csak annyian utazha­tunk, ahányunknak jut az or­szág külföldi pénztartalékai­ból, idegen valutáiból. Mert fe­lelőtlenség lenne üres zsebbel vakvilágba ereszteni az embe­reket, menjenek, s szerezzenek maguknak dollárt, márkát, frankot, lírát, ahogy tudnak. A pénz nélkül utazó turista szá­nalmas látvány, szinte teljesen ki van szolgáltatva annak az országnak, amelybe érkezett, ha akarna, sem tudna a Ma­gyar Népköztársaság állampol­gárához méltó magatartást ta­núsítani, amelyet pedig immár az új rendelet paragrafusa megkövetel minden külföldre utazó hanzánkfiától. Az Elnöki Tanács új tör­vényerejű rendeletével és a kormányrendelettel együtt a kormány hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben nyilvá­nosságra került, mindenki szá­mára hozzáférhetővé vált az új jogszabály , belügyminiszteri végrehajtási 'utasítása is» Az ügyek intézésének ez a nyilvá­nos kezelése a Belügyminisz­térium munkájának újabb te­rületéről tünteti el a személyi kultusz éveiben mestersége­sen 'kialakított misztikumot, újabb színt rajzol közéletünk terebélyesedő demokratizmu­sának sokszínű palettájára. A világgal való érintkezé­sünket, külföldi útjainkat könnyíti, segíti ez a rendelet, azt az elvet szolgálja, amelyet kormányunk követ: az orszá­gok, a népek közötti kapcso­latok sokoldalú fejlesztésére törekszünk. A külföldi utazá­sok hozzásegítenek bennünket, hogy jobban megismerjük a „szomszéd rétjét”, amely tá­volról nézve mindig zöldebb, jobb; reálisabb összehasonlí­tásunk legyen, hol állunk a vi­lágban. Sokan éltek és élnek azzal, hogy kormányzatunk zöld utat nyitott a külföldi utazásoknak. Ezt segítik elő a most megjelent új jogszabá­lyok. voltak, 33 százalékát pedig a helyi sajátosságoknak és igényeknek megfelelően sza­badon választották meg. A maradék 17 százalékot pedig a megyei tájékoztatóban is javasolt, zömmel ugyancsak politikai témák tették ki. A szabadon választottak minden esetben a gyakor­lati élethez kapcsolódtak, éppen ezért közöttük igen sok volt a mezőgazdasági, nö­vénytermesztési, állattenyész­tési, zöldség- és gyümölcs­termesztési, valamint növény- védelmi előadás. Ezek kö­zött szerepelt számos jogi, családvédelmi, balesetelhárí­tási, egészségügyi, tudomá­nyos és gazdaságpolitikai elő­adás is. Az új ismeretterjesztési for­ma sikerét mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy az előadásokon az év végéig 110 ezer ember vett részt. — karácsonyi — AZ ESZTENDŐ ELSŐ FE­LEBEN Pest megye tanácshá­lózatában, közigazgatási ta­gozódásában jelentősebb vál­toztatások végrehajtására ke­rül sor. Ezek az átszervezé­sek, fejlesztések természete­sen 'nemcsak a tanácsi köz- igazgatást érintik, hanem ki­hatnak a megye területén mű­ködő politikai, társadalmi, állami, vállalati, szövetkezeti szervekre, területi elhelyez­kedésükre, személyi állomá­nyukra, fejlesztési program­jaikra is. A tanácshálózat fejlesztésé­nek kettős célja van. A nagy­községek létrehozása, a köz­ségé*. egyesítése vagy a kö­zös tanácsok megalakítása egyrészt azt szolgálja, hogy nagyoob hatáskört kapjanak, közelebb kerüljön a közigaz­gatás az élethez, erősebb és színvonalasabb munkára is képes apparátus jöjjön lét­re. Másreszt: a jelentősebb fejlesztéseket ne szétszór­tan hajtsák végre, hanem le­hetőleg olyan centrumokban, amelyek vonzási körzetéhez több kisebb község tartozik. Az ok: nem lehet — végesek az anyagi lehetőségek — és nem is szükséges minden köz­séget azonosan fejleszteni. A kis községeknek erre egysze­rűen nincs is lehetőségük, hi­szen a legjobb esetben is csak néhány százezer forint fejlesztési alappal rendelkez­nek. Nem lehet tehát min­den községben szakorvosi rendelőt, ÁBC áruházat, szak­boltokat, kultúrkombinátot, szolgáltatóházat, ÁFOR-te- lepet létesíteni. Közös taná­csok esetében viszont jobban járnak a társközségek is, ha fejlesztési alapjukat egyesítve fejlesztik a településeket, mert így hamarabb lesz vízveze­ték, óvoda, tanterem. Természetesen a kis közsé­gekben is ki kell elégíteni — méghozzá helyben! — a lakos­ság alapvető szükségleteit, mint például az élelmiszer- ellátás, az iskola, óvoda, szol­gáltatások és így tovább. Na­gyobb fejlesztésekre azonban, beleértve áz állami lakásépít­kezéseket is, már csak a von­zási központokban, városok­ban, nagyközségekben, kö­zös tanácsok székhelyein pan lehetőség. Mindez bizo­nyítja, hogy a tanácshálózat tervezett fejlesztése nem ön­célúan és nem szubjektív el­határozásoktól befolyásolva történik, hanem felismert és meghatározott célok érdeké­ben. AMIKOR A KORMÁNY az elmúlt esztendőben elhatá­rozta a nagyközségek létreho­zását, ezzel a jövő urbanizá­„A nők politikai, gazdasági és szociális helyzete az elmült 25 év­ben a társadalom általános poli­tikai és gazdasági haladásának ré­szeként fejlődött”. (Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. feb­ruár 19-i határozatából.) Balogh László, a dömsödi Dózsa Tsz elnöke kezdetben kissé fukaron méri a szót: igen, a zárszámadást megtar­tották. elsőként a megyében. Szövetkezetük összterülete 2900 katasztrális hold. A tagok létszáma 220, ebből a dolgo­zó 106 fő. A többi nyugdíjas, illetve járadékos. Az asszo­nyok, lányok itt abszolút ki­sebbségben vannak, mindösz- sze harmincötén, papíron. A valóságban huszonkilencen; három idős asszony nem is dolgozott a közösben, három­nak pedig folyamatban van a nyugdíjazása. Az eredmények ? Itt a pillanat, amikor a szó­fukar elnök beszédessé válik. dójának, a városias jellegű településeknek a jogi alapjait hozta létre. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy például Ráckeve, Monor vagy Nagy- káta már holnap vagy holnap­után várossá lépnek elő, de a fejlődés folyamatában azok lehetnek, s hogy egyszer azok is legyenek, a munkát már most el kell kezdeni. Ehhez ad szervezeti, hatásköri és anya­gi lehetőséget a nagyközségi státus. Nem formai változásról van tehát szó, hanem egy távlati koncepció megvalósításának első lépéséről, annak felis­meréséről, hogy az egész vilá­gon egyre erőteljesebb urbani­zációs folyamat van kialaku­lóban, s e folyamatból sem az ország, sem a megye nem maradhat ki. Ami a közös tanács létreho­zását illeti, érdemes vissza­pillantani az elmúlt negyed­századra. 1945-ben a megye minden települése — még a négy-ötszáz lelkes tanyai te­lepülés is — önálló közigaz­gatást, majd 1950-ben önálló tanácsot és apparátust kapott. Ami akkor — elsősorban politikai szempontból — he­lyesnek bizonyult, az ma már gátja a fejlődésnek, a szín­vonalasabb közigazgatási munkának, a fejlesztési prog­ram eredményesebb végre­hajtásának. Egyetlen példa is jól szemlélteti ezt: egy köz­ségi tanácsnak ma ötszázötven féle-fajta hatásköre van! Va­jon milyen színvonalon tud eleget tenni ekkora hatáskör­nek a három-négy főnyi ta­nácsi apparátus? És vajon mi­re elég évi két-háromszázezer forint községfejlesztés? Ahol földrajzilag, gazdasá­gilag, szervezetileg, sőt, poli­tikailag is indokolt és idősze­rű, ott előbb-utóbb sor kell, hogy kerüljön a községek egyesítésére. Az első ilyen kí­sérlet már több mint két esz­tendővel ezelőtt megtörtént a dabasá járásban. Dabas, Sári és Gyón község egyesült. Az azóta eltelt idő igazolta ennek he­lyességét. S az eredmény: Da­bas ez év január elsejével nagyközséggé lépett elő. 1970 ELSŐ FÉLÉVÉBEN több helyen kerül sor közös ta­nácsú községek létrehozására. A sort ismét a dabasi járás nyitja meg: ezekben a napok­ban realizálódik az a kezdemé­nyezés, miszerint Örkény szék­hellyel közös tanácsot hoz létre négy község: Örkény, Puszta- vacs, Táborfalva és Hernád. És ilyen elhatározásra készül Püspökhatvan-Galgagyörk, Zsámbék és Tök, Üröm és Pi_ lisborosjenő, Gyál és Felsőpa- kony, Kiskunlacháza és Ápor- ka. Ez az 1949-ben alakult szö­vetkezet tizennyolc évig nem büszkélkedhetett semmivel. Tizennyolc év alatt — tizen­egy elnök váltotta egymást. Fél évek teltek el anélkül, hogy a tagság egy fillért is lá­tott volna. A férfiak otthagy­ták a földet, az iparba vagy a vízügyhöz mentek, a tagság többségét kitevő asszonyok hol dolgoztak, hol nem. A tsz bruttó termelési értéke még 1967-ben is csak 12 millió fo­rintot ért el, — a mérleghiány 2,8 milliót Aztán, 1968. ja­nuárjában Balogh Lászlót vá­lasztották elnöknek. Az ellensége sem irigyel­hette tőle ezt az „örökséget”. A rosszmájúak meg is jósol­ták, hogy belebukik; „mind­össze hét éve tagja a tsz-nek, 1960-ig egyéni gazda volt, — mondogatták, — mit érthet az ilyen egy háromezer holdas gazdaság vezetéséhez?!” Ha abban volt is igazság, hogy Balogh László sok vezetési ta­Mi szükséges ahhoz, hogy a községek közös tanácsot alakít- saruik? A már említett földraj­zi, gazdasági és szervezeti kér­déseken túl a lakosság, és en­nek kapcsán a helyi tanács akarata. Még az elhatározó ta­nácsülések előtt mindenütt ki­kérik a lakosság véleményét és a közös tanácsok létrehozá­sára csak akkor kerül sor, ha azt a résztvevő községek la­kosságának többsége úgy kí­vánja. n A;«. ;iv>< *n,<7 i r Ami gyakran vitára ad okot’: hogyan lesz aZiMn.'^a.'- két- három-négy község közös ta­nácsot hoz létre? A közös ta­nácsba vont társközségek mindegyikében tanácsi kiren­deltség működik továbbra is, amely ellátja a lakosság köz­vetlen és mindennapos igé­nyeit. Így a hatósági bizonyít­ványokat, a ki- és bejelenté­seket, az adóbefizetést, az anyakönyvvezetést, az építési engedélyek kiadását továbbra is helyben bonyolíthatják le az emberek. A LEGKÖZELEBBI általá­nos tanács választásokig az egyesült, vagy közös tanácsba vont községek tanácstagságá- nak létszáma sem változik, hanem automatikusan egye­sülnek a közös tanácsok. Ami új: a közös tanácsok új végre­hajtó bizottságot választanak, amelyben arra kell törekedni, hogy a társult községek a vég­rehajtó bizottságban arányos képviseletet kapjanak. Hason­lóképpen újra kell majd vá­lasztani az állandó bizottságo­kat is. p. p. Takarmány — a baromfiólak alma Űj, olcsó, fehérjedús takar­mányt állítottak élő a Keszt­helyi Agrártudományi Főiskola szakemberei. Az alapanyag a baromfiólak hulladéka. Fer- I tötlenítés és takarmányzsírral keverés után kiválóan alkal- rhas szarvasmarhák és juhok etetésére. A hulladékból má­zsánként 100 forintos költség­gel állítják elő a granulált ta­karmányt, amely 50—60 száza­lékban tartalmaz fehérjét. A sikeres kísérletek után 36 ter­melőszövetkezet és állami gaz­daság rendezkedett be az új takarmány előállítására. A számítások szerint a meglevő baromfiólak alma — feldolgo­zással — 40 000 szarvasmarha táplálására elegendő. pasztalattal nem rendelkezett, két dolgot kihagytak a szá­mításból a „kibicek”: az uj elnök szívós akaraterejét és azt a képességét, hogy nagy­szerűen tudja megválasztani a legjobb segítőtársakat. — Egy év alatt a bruttó ter­melési értékük 17 millió fo­rintra nőtt — mérleghiány nél­kül. A most megtartott zár­számadáson pedig így festett a mérleg: a bruttó termelési érték 4B millió forint, az egy dolgozó tagra jutó évi készpénzjövede- lem 18 444 forint, ami — tíz­órás munkanappal számolva — napi 92 forintos kereseti át­lagnak felei meg. Bocsánat, magát tulajdonképpen a nők helyzete érdekli — mondja mentegetődzve —, dehát az ő helyzetük elválaszthatatlan a termelőszövetkezet fejlődésé­től. Hogy mennyire az, arra csu­pán egyetlen példát, amely — mint csepp a tengert — tükrö­zi a fentiek igazát — Szövetkezetünkben, telje­sítménybérezést — helyenként teljesítményes órabért — al­kalmazunk. 1968-ig sok ta­gunk olyan keveset dolgozott a közösben, hogy az évi kere­sete még az ötezer forintot sem érte el. A vezetőség ekkor úgy határozott, hogy anyagi ösztönzésképpen bevezetjük az osztalékfizetési rendszert: az 5000 forinton felüli évi kere­setre 10 százalékot, 7500-on felül 15-öt, 10 000 forinton felüli kereset után 25 százalé­kot fizetünk osztalék címén. — Egy idő után észrevettük, hogy a nők — főleg a növény- termesztésben dolgozók — kö­zül kevesen érik el a 25 száza­lékos osztalékot, mivel évi ke­resetük nem haladja meg a tízezer forintot. Ennék két oka Volt; az egyik, hogy a téli hó­napokban nem dolgoznak; a másik, hogy a növénytermesz­tésben 5 forint volt a teljesít­ményes órabér. Emelni kellett volna az órabérüket Igen ám, de akkor jelentősen emelkedik a tsz regulativ adója is, amit a bérek után fizet: 338 ezer forintra! Ezt a terhet csak idén január elsejétől tudtuk vállalni, amikor is 1 forintos órabéremelést adtunk a nö­vénytermesztési dolgozóknak. Az elnököt most telefonhoz hívták. így hát magamban mérgelődöm: arról bezzeg nem beszélt, hogy miért nem gon­doskodnak az asszonyok egész évi foglalkoztatásáról?! Hiszen így biztosan nem kapták meg a fizetett szabadságot sem, mert ahhoz 250, tízórás ledol­gozott munkanapot ír elő a termelőszövetkezet alapsza­bálya. Na, majd megkérdezem az asszonyoktól... Egy ajtóval arrébb nyoäc asszony, lány dolgozik egy szobában. Alkalmazott egy sincs közöttük, valamennyien tsz-tagok. Lássuk a szabadságolási ki­mutatásokat! Katona Gáborné főkönyvelő- helyettes egyben a szociá­lis-kulturális bizottság elnöke — adatai az első pillanatban igazolni látszanak a gyanú­mat: az elmúlt évben mind­össze tíz nő kapott fizetett szabadságot a huszonkilencből; az irodai és a segédüzemi dol­gozók. — S az asszonyok belenyu­godtak? — firtatom. Márta Sándorné bérelszá­moló válaszol: — Egyetlen egy reklamált, a műanyagüzemből, de kiderült, hogy jogtalanul: 230 ledolgo­zott munkanapja volt csupán. Nem értem. Talán szólni sem mernek? Gyerünk a nö­vénytermesztő női munkacsa­pat vezetőjéhez! Nyíri Ev» A befejező rész holnapi sást* inunkban. Közös tanácsú községek, egyesülő falvak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents