Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
PÍST MEC.rr.t 1970. MÁRCIUS 29.. VASÁRNAP Mesterséges gyöngytermelés Japánban külön tengerparti telepeken folyik a mesterséges gyöngy termel és. A mintegy 3500 telepen évente 300 millió gyöngyöt állítanak elő. A gyöngytermelés lényege a tengeri gyöngykagyló életébe történő mesterséges beavatkozás. A kagyló héjába egy homokszemet ültetnek, amelyet az állat gyöngyházzal von be, így szünteti meg a szervezetbe kerülő» idegen test kellemetlen érzését. — Bizottság alakult az új magyar demokratikus hadseregben nevelői és nevelő- tiszti beosztásban szolgált politikai munkások bajtársi találkozójának megszervezésére. A bizottság felkéri . mindazokat a politikád munkásokat (nevelőket, nevelőtiszteket), akik 1945. május , 9-e előtt a demokratikus i hadseregben szolgálatot tel- i jesítettelk, hogy részvételi i szándékukat írásban jelentsék be Kis András alezredes- I haditörténésznél. (Budapest i I., Kapisatrán tér 2—1., Had- ' történelmi Intézet és Múzeum). A jelentkezők nevez- . zék meg 1945. évi pontos beosztásukat és közöljék lakhelyüket is. AZ AKARAT LEGYŐZI A HALÁLT Mandulaműiét — Komplikáció - Vissza az életbe Éva, amikor a Pest megyei nagyközségben, úgyszólván pontosan három esztendeje, a kora reggeli órákban felült a budapesti buszra, hogy otthonából a Semmelweis Kórházba menjen mandulaműtétre, tizenkilenc éves volt. Néhány nap múlva meghalt. Most szemben ülök vele a lakásán, ugyanabban a házban, ahonnan akikor elindult. Szőke hajú és nagyon csinos. Orcája hófehér bőrén az egészség és az élet pírja virul. Szürkéskék szeme nyugodt tekintetű, beszéde, hangja is nagy belső nyugalomra vall. Nyaka jobb oldalán, az állkapcsától keskeny vágás halvány nyoma vonul végi g, abból egy másik metszés jele haránt rajzolódik ki a gégefőág. — Tudja, hogy akkor mi történt magával? — Csak később hallottam róla. Arra emlékszem, hogy dőlt a számból a vér, és én elővettem a tükröt, és néztem. Aztán férfihangot hallottam: „Vegyék el tőle a tükröt!” Hogy elvették-e, nem tudom, semmire sem emlékszem, ami akkor történt... Aztán a kezemre néztem. Az ujjamról KÉRDEZTÜNK — VÁLASZOLTAK NE LEGYEN PONT A VÉGÉN — Szeretném, ha az újság többször írna közgazdasági kérdésekről. Szívesen olvasok emberi gyöngeségekről. Kevés az újságban a kritika, portréikban túl sok a pátosz. Ezt Bélics Radovan írta a Itóztelernény-kutató kérdőíven Százhalombattáról, és hozzáfűzte, szereti a lapot, mindennap olvassa. Lebek László Veresegyházról panaszolja: sok a hirdetés, több lehetne a sport, egy termelőszövetkezeti tag több szépirodalmi sorozatot kér, Pálinkás István bagi olvasó a mai ifjúságról szeretne többet olvasná... Ahány kérdőív, annyi javaslat, tanács, kérés. Valamennyi üzenet újságunk elismerését jelzi, hiszen aikik válaszoltak, többé már nemcsak passzív olvasók, hanem szerkesztők is, alkilk részt vállalnak gondjainkból, és megpróbálnak nekünk segíteni. Idősebb bácsi rótt meg bennünket: mi a hatvan éven felüliektől nem várjuk, hogy olvassák az újságot? A kérdőíven ugyanis a statisztikai adatoknál a kort csak hatvanéves korig jelöltük meg. Jogos a tréfás bírálat, s jogos az önibí- rálat: számítunk mi az idősebb olvasókra is, tapasztalatuk, tanácsaik eddig is sokat segítettek. Csaknem kilencezer-ötszáz (pontosan: 9412!) olvasó küldte be véleményét, válaszolt arra, mit tart jónak és mit kifogásol újságíróink munkájában. Megírták, kik a kedvenc újságíróik, kikkel találkoznának szívesen, miről írjanak a kedvencek. Valamennyi kérdőívet nem tanulmányozhattuk még át — hiszen erre kevés volt az idő —, de közülük sok százat elolvastunk, sokra már válaszoltunk hasábjainkon, vagy hivatkozás nélkül is figyelembe vettük cikkeinknél, szerkesztésünknél. Prukner Pál kollégánk már feljegyezte Fehér György nevét Tápiószöllős- ről, Szitnyai Jenő fiatal kollégánk egy nyolcvanéves pedagógusét, hogy meglátogassák őket — eleget tegyenek a meghívásuknak. Nincs három hónapja, hogy Fóti Péter szerkesztőségünk munkatársa lett, de már őt is többen várják otthonukban. Szeretet, tisztelet övezi újságíróinkat. Egyszer egyik kollégánk azért panaszkodott, hogy mi írunk, írunk, és azit sem tudjuk: egyénileg értékeli-e az olvasó munkánkat. Jó-e az, amdit csinálunk? A jelenlegi közvélemény-kutatás most bőséges választ adott: kollégánk nevét is gyakran kedvencként emlegették a kérdőíveken. tr -S- túl a-saamélyes. örömökön, túl az egyéni tallózásokon, az egész szerkesztőség, az egész kiadóhivatal sok-sok hónapig él majd abból a segítségből, amit olvasóink nyújtottak. Szeretnénk úgy megjelentetni lapunkat, hogy olvasóink továbbra is elégedettek legyenek vélünk, hogy megtalálják hasábjainkon, amit keresnek. Szeretnénk, ha teljesülne Lajkó István torai lakos kívánsága: kevesebb helyesbítés jelenjen meg nálunk. Amikor elhatároztuk, hogy megkérdezzük a megye lakosságát: milyennek tartja újságunkat, már jó élőre tudtuk, hogy érdemes feladatra vállalkozunk. Volt már tapasztalatunk abban, hogy olvasóink szívesen vesznek részt szerkesztési munkánkban. Néhány évvel ezelőtt is az ő közreműködésükkel javítottunk újságunkon, az ő tanácsaikra hallgatva sikerült színesebbé, olvasmányosabbá tenni lapunkat, olyanná, hogy most meggyőződhettünk róla: kedvelt a Pest megyei Hírlap. Nem bízzuk el magunkat, mert a sok dicséret mellett elsősorban a bírálatokra figyelünk, s amit lehet, a kérések közül teljesítünk, a hasznosítható javaslatokat mielőbb megvalósítjuk. Sokan már bizonyíthatják: nemcsak ígérünk, hanem ígéretünket be is váltjuk. Sokan ezután tapasztalhatják majd: nemcsak jelszavunk, hanem mindennapos célunk, hogy az olvasó kedvére írjunk, azért, hogy mindenki találja meg lapunkban azt, amiért érdemes nap nap után kézbe vermi a sajtót, és minden újságolvasó érezze: szerető biztatása, megbecsülése nem volt hiábavaló. Sajnáljuk, hogy most pontot kell tennünk a közvélemény- kutatás végére, s már csak az április 2-i sorsolás van hátra. Sajnáljuk, hogy holnap már nem jelzi a közvélemény-kutató csoport: ismét több száz kérdőívet hozott a posta. Abban azonban bízunk, hogy olvasóink kérdőívek nélkül is megírják véleményüket, javaslataikat, és ezután is fontosnak tartják, hogy olvasót és szerkesztőséget szoros szálak fűzzék össze — az egész megye hasznára. — sági — hiányzott a karikagyűrű. Beszélni már két hete nem tudtam, írásban érintkeztem, most is a papír, a ceruza után nyúltam volna, de a jobb kezemet nem bírtam megmozdítani. Le volt az bizony kötve, várt ömlesztettek azon át a testébe. Baljába fogta hát az átnyújtott ceruzát és a jegygyűrűjét kérte. Nehezen betűzték f ki írását, akkor írt először a bal kezével. Végre a nővér csak megmutatta a gyűrűit, azt mondta, most nem szabad felhúzni. Persze, nehogy a megindult vérkeringés még gyenge áramlását akadályozza. Nem mondtak meg akikor semmit sem neki. Jött azonban egy fehér köpenyes nő, azt hiszi, az első kórházi napon a betegfelvételnél már találkozott vele. Ágya fölé hajolt, és nevetve kérdezte: — Hallom. megismerkedtél Szent Péterrel ? Na, milyen volt? — Engem nagyon bántott ez a kérdés, haragudtam, amiért kicsúfol. Gondoltam, nagyon beteg lehetek, de egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy felgyógyulok. 1967. április 18-án vették ki , a jobb oldali manduláját. A műtét sikerült. Arca jobb fele azonban nemsokára megdagadt, irtózatos fájdalmai voltak. Tizenhat nappal utóbb (Éva fejezi így ki magát): — Bevéreztem. A nyakütőere falát a hozzátapadó gennyes tályog még a rfiűtét előtt kikezdte, de az ér csak ekkor pattant szét. Azonnal a műtőbe vitték, újra meg- operáliták, utána nem került vissza a gégészeti kórterembe, hanem intenzív-terápiás osztályra, hogy állandó orvosi megfigyelés alatt maradjon. — Másnap már jól éreztem magmát, fájdalmaim megszűnteik, csali nagyon gyenge voltam. Május 6-án megint sugárban tört fél szájából a vér. A nővér vészjelzésére ott-termett dr. Lencz László főorvos, aki altat és éleszt. Pillanatokon béliül jött dr. Bánhidy Ferenc gégészad junktus, áki Évát már előzőleg kétszer megoperálta Addigra azonban a lány pulzusa nem vert, szíve nem dobogott, holtihalványan feküdt mozdulatlanul. Elvérzett. A mesterséges légzést szolgáló gép csövét bevezették a légcsövébe. Jobb lábán át megindították a vérátömlesztést. Dr. Lencz a szívét masszírozta, dr. Bánhidy gégemetszéssel férkőzött a sérült érhez, lekötötte. Orvosok, nővérek verejtékezve dolgoztak, lesték, újraéled-e. — Meddig tartott? — Két vagy három órán át, nem tudom — ezt dr. Lencz főorvos mondta. — Nem úgy értem. Mikor tért vissza Évába az élet? — Ki mérné ilyenkor az időt?! De öt percnél nem tarthatott tovább, meg kellett indulnia a vérkeringésnek, mert ha az agy vérellátása ennél hosszabb időn át szünetel, megkezdődik a sejtek bomlása, és nincs többé segítség. — Nekem néhány nap múlva megmondták, hogy a klinikai halál beállott, de újraélesztették — Zoltán hangját hallom, a férjét. Elfogódottan beszél, nem olyan nyugodtan, mint Éva, akitől most megkérdem: — Mit érzett, és mire gondolt, amikor magának is megmondták? — Semmi különöset. Hiszen én mindig tudtam, hogy felgyógyulok. — Tehát nagyon meg akart gyógyulni. Erős akaratát vajon mi táplálta? Kissé lesüti a szemét: — Menyasszony voltam — és ennél az egyetlen rövid mondatnál először remeg meg a hangja. A férjére pillant. A sötét hajú, világos szemű, nagyon rokonszenves fiatalember melegen viszonozza pillantását. — Én is csak azt akartam, hogy meggyógyuljon — szólal meg ismét. Az orvosak szintén erős akarattal küzdöttek, hogy visszahozzák Évát az életbe, és eny- nyi akarat összefonódott, diadalt aratott a halál felett. Éva akarata hathatott talán legerő- saben, gondolom. A halál első perceiben még élnek az agysejtek. Ki merné biztonsággal állítani, hogy az akarat központját rejtő egyik zugiban nem húzódik-e meg tevékenyen az élni akarás? Még ha az, akiből már elszállt az élet, megszűnt tudata felszínén nem is észlelheti soha többé. — Mégis, amikor megtudta, hogy mi történt, nem borzadt bele? — Nem — feleli hangsúlytalanul. Férje pedig ezt mondja: — Az ember csak azt veszi tudomásul, amit akar. Éva nem akarta, és nem akarja tudomásul venni, ami akikor történt vele. Két és fél hónappal Éva feltámadása után, 1967. július 18-án volt az esküvőjük. Zoltán utolsó katona- évét szolgálta. Ritkán járt haza az albérleti szobába, ahol akkoriban laktak. — Ha este egyedül maradtam, nagyon féltem — vallja most be Éva. — Nappal is sokszor magam előtt láttam, hogyan ömlik számból a vér. Éjjel is erről álmodtam. Nem maradhattam egyedül, hazaköltöztem. Azóta itt lakunk, és elmúlt a félelmem is. Halál- félelmet azonban soha nem éreztem, és soha nem gondoltam a halálra. Éva a helybeli élelmiszer- boltban vofllt eladó felgyógyulása után is. Egy éve, hogy otthon maradit, a férje nem engedd munkába, félti az egészségét. Zoltán vasesztergályos, és a helyi gépjavító állomásom dolgozik. Múlt hét csütörtök jén, aznap, amikor Lencz főorvos délelőtt Éva újraélesztéséről szólott a Pest megyei orvosi napokon, és be is mutatta kollégáinak, délután férje, Zoltán, a vasipari technikum első évfolyamán befejezte vizsgáit. Szakoly Endre A sok kedves népszokás közül mind több megy feledésbe. Pilis cséven és Mogyorósbányán ma már csak a kisebb fiúk járnak „sibákolni”. Nemrég még a legények is felkeresték a lányos házakat, hogy fűz - faágból font korbáccsal meg- paskolják a falu szépeit. Még oda is benyitottak, ahová egész évben be sem merték tenni a lábukat A „verésért” cserébe kapták a kékre, pirosra festett húsvéti tojásokat. Érdekes, értékes munkát végzett dr. Kálmánfi Béla, az Esztergomi Tanítóképző Intézet tanára, amikor felkutatta a környék német és szlovák népszokásait A szenvedélyes amatőr-néprajzkutató nyolc év alatt emberek ezreivel beszélgetett. A több mint 70 magnetofonszalagon és fényképfelvételeik sorozatán a többi között érdekes húsvéti és farsangi szokásokat is megörökített ßß Ok, hatan Szolnokon, a Kertvárosban lakik feleségével Nagy Lajos MÁV- nyugdíjas. A család ritka rekorddal büszkélkedhet: 7 gyermekük közül hat választotta élethivatásul a mezőgazdaságot a várost a faluval, a nagyüzemi mezőgazdasággal cserélte fel. Gyula a fegyvernek! Vörös Csillag TsE-ben tölti be immár 12 esztendeje a fő- mezőgazdászi tisztségeit Ödön a szajoli Vörös Csepel Tsz-ben főállattenyésztő, László a jászkiarajenői Uj Élet Tsz-ben fcimezőg&zdász, János Szabolcs megyében tölt be üzemvezetői tisztséget míg Ferenc a kőtelki Ady Tsz gépészmérnöke. A népes család legifjabb tagja, Sándor, most végzi a szarvasi Felsőfokú Öntöizési Technikumot és a diploma kézhezvétele után ő is gyakorló mezőgazdászként helyezkedik majd el. A nagy család valamennyi mezőgazdász, gépészmérnök tagja kitűnően érzi magát falun, családi otthont kellemes környezetet teremtett magának. A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat változó munkahelyre, AZONNALI FELVÉTELRE KERES: FOLDMUNKAGÉP-KEZELOKET, KOMPRESSZORKEZELŐKET, AUTÖDARUSOKAT, GYORSGÖZFEJLESZTÖKET. Jelentkezés: Budapest V., Petőfi S. a. 7. Gépészeti osztály, Dús „kincsesládájában” őrzi például a kenopet, más néven a kendertáncot, amit dallal kísértek, hogy minél magasabbra nőjön a kender. Gyakran ropják húsvéti bálokon is. Mivel sűrű párváltozással jár, lakodalomba is szívesen táncolják. Még érdekesebb szokás volt a kakas nyálcázás, ami németlakosú községekben dívott Leányváron például még 3 esztendővel ezelőtt is kedvelt szórakozását képezte a legényeknek. Egy élő kakast nyakig földbe ástak. Bekötötték a legény szemét, és a kezébe adott karddal él kellett találnia az állat nyakát A 'különös viadalon sorra váltották egymást a próbálkozók. Minden levegőt ért suhintásért egy liter bort kellett fizetniük. A kakasból végül jó vacsorát készítették, és a bánatpénzként kirótt bor mellett vígan szórakoztak. Másik érdekes szokás a farsangi legényavatás. Feldíszített ekét függesztenek a bálterem mennyezetére. Alatta a falu első legénye elszavalja a paraszti jogról írt ekeverset. Honorárium Egy amerikai orvos társaságban meséli ismerőseinek: — Egy látogatásért 50 dollárt^ otthoni rendelésért 30 dollárt, telefonon keresztül adott orvosi tanácsért 15 dollárt, ismételt receptfelírásért pedig 10 dollárt kérek. — És mennyit kér akkor, ha valaki az utcán az ön jelenlétében vesz be aszpirint? A Híradástechnikai Anyagok Gyára FELVESZ Vácott és környékén lakó férfi és női segédmunkásokat Munkára betanít Jelentkezni lehet Vácott, a Zrínyi utca 17. n. alatt Sibákolás, konope és más húsvéti népszokások
