Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

1970. MÁRCIUS 29., VASÄRNAP PEST MEG VEI kMírtap Negyedszázad, hétköznapokban Ut a holnapba . Hétrőt hétre, minden vasár­nap találkozhatott az olvasó az ismétlődő feleimmel: „Ne­gyedszázad, hétköznapokban”. A megye huszonöt esztendejé­ről, a felszabadulás óta meg­tett — hatalmas — útjáról próbáltunk meg képet adná a hétköznapok számokba, té­nyékbe sűríthető eseményei alapján. Szólítunk az államha­talom és az államigazgatás alapvetően új szervezetéről, az ipar, a mezőgazdaság fejlődé­séről, a lakásépítésről, a mű­velődés, a kultúra kérdéseiről, fiz egészségügyről, a foglalkoz­tatottságról, a jövedelmeikről, a fogyasztásról... sokminden- tőI. Negyedszázadról, hétköz­napok alapján, hiszen mindaz, ami történt, a dolgos hétköz- n apókhoz, munkánkhoz, vaia- i mennyiünkhöz kapcsolódik. A mienk. Ahogy a magúnkénak érezzük szűkebb és tógabb ott­honunkat is, a községet, a vá­rost, a járást, a megyét, s ha tegnapja, jelene a miénk, hol­napja is az. A változások, ahogy azt mondani szokták, tájat s embert egyaránt for­málnak. Így igaz. Mart vajon a mai települések lakói emlé­kezetük erős igénybevétele nélkül képesek-e fölidézni azit, ami huszonöt-harmiric eszten­deje volt? Vajon a krónikáson kívül, -kinek dolga volt fölku­tatni a jellemzőt, ki tartaná számon, hogy a fölszabadulás előtt Pest megye 183 községe közül 74-ben egyáltalán nem volt villany, s a többi telepü­lésen is csak szűkebb körre terjedt ki a fény áldása?! Minden településen 1960-ban jött el az a neve­zetes pillanat, amikor a me­gyei lap örömmel nyomtathat­ta ki első oldalán: a megye minden településén ég a vil­lany, a falvak villamosítása befejeződött. Nevezetes pillanat volt? Ma “.már aligha tűnik többnek.em­léknél, de iáikkor valóiban fin-' nepétyes, szívet melengető ak­tus volt. Eljutott a fény min­denhová — a felszabadulás 15. évfordulóját ünnepeltük ak­kor. 1950-ben — a falujáró munkások áldozatos munkájá­nak nagy szerepe volt benne —, 119 ezer magánfogyasztó szerepelt a villamosenergia megyei felhasználóinak listá­ján. 1968-ban 212 ezer háztar­tás élvezte az elektromos ener­gia előnyeit, s érthetően a föl­használt villany mennyisége is nagy mértékben emelkedett. Nemcsak azért, mert többen használták, hanem azért is, mert többet használtak föl be­lőle. A korszerű, gépesített háztartások falják az erőmű­vekből áramló energiát A fel­szabadulás előtt oly csekély volt az egy-egy falusi háztar­tásra jutó fogyasztás, hogy föl sem tüntették az összesítések­ben. 1950-ben is messze a nemzetközi átlag alatt volt, s csak 1960-ban érte el az át­lagosnak nevezhető szintet. 1963-ban az egy háztartási fo­gyasztóra jutó villamosener- gia-felhasználás havi mennyi­sége 21 kWó volt, 1965-ben 25, 1968-ban 33 kWó. Aligha kell jobb bizonyíték arra, miiként terjedtek el a rádiók, a tele­víziók, a mosógépek, hűtő- szekrények, miiként gyulladtak ki vidéki házakban csillárok ezrei... Egy-egy öléves terv időszaka alatt öt-hatszáz kilo­méterrel bővült a vezetékháló­zat, s talán az is mond vala­mit a változásokról, hogy es­ténként negyvenezer közvilá­gítási lámpa gyúl ki a megye településein, s ebből hatezer „ostornyéi”, azaz neon- és hi­ganygőzlámpa ... A fényre aligha kell ráfogni, hogy sötét­séget oszlat, hiszen ez a ren­deltetése. Ám vajon csak a szó szerint vett esti sötétséget osz­latta és oszlatja a villany fé­nye ... ? Legenda helyett A kés folszt.badulás előtti bé- kisvárosról, szunnyadó településekről szóló elbeszé­lések nem többek mint legen­dák. A békés meg szunnyadó jelzők: középkort takartak. A városokban a legelemibb közüzemi szolgáltatások is hiányoztak, a falvakban pe­dig ... vízvezeték, villany, gáz, csatorna ? Bolondnak tartot­ták volna azt, aki beszél róla. Nem is beszélt senki sem. A negyedszázad a legendák he­lyébe a valóságot, a változó, fokról fokra kényelmesebb életet nyújtó valóságot állí­totta. 1945-ben Pest megye mai területén 110 kilométer hosszú vízvezeték-hálózat volt, s mindössze 36 ezer ember él­vezhette a vezetéken érkező vizet. 1950-ben csak tíz kilo­méterrel volt hosszabb a háló­zat, s hatezerrel több az ellá­tottak száma. 1960-ban a ko­rábbinak majd’ a kétszerese a hálózat hossza: 225 kilométer. S hogy miként gyorsul a hol­napba vezető úton a lépések ritmusa, azt az igazolja, hogy 1969. elején a megyében már meghaladta az 1000 kilomé­tert a vízvezeték-hálózat, s az ellátottak száma 247 ezer fölé emelkedett. Több mint huszonötezer lakásban csak a csapot kell elfordítani, s csu­rog a víz, s ahol még nem a lakásban, hanem az utcán kell a vizet venni, ott is könnyebb lett a hozzájutás, mert a leg­utóbbi öt esztendőben ezerrel gyarapodott a közkutak száma, Azt mondják: bárhová né­zünk, bármihez nyúlunk, sehol nem találni már meg érintet­lenül a múltat. Igaz. Hiszen ott. ahol rőzsével, kukorica- szárral, csutkával tüzeltek, most gáztűzhely fújja iáng­Só választék, frissen feltöltött HASZONVAS-KÉSZLETEK várják a vevőket a Pest—Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat telepein és átvevőhelyein. Haszonvas és II. a. kivitelű, I- és U-gerendák; szögvasak; finom- és durvalemezek; lágy, horganyzott huzalok; melegen vont csövek 180 mm átmérőtől; betonvasak és koracélok; hidegen hajlított, zárt és nyitott szelvények; MŰANYAGGAL BEVONT KERITÉSFONATOK, KERÍTÉSKAPUK. Vagontételes rendelés esetén a vállalat DÍJMENTESEN vagonba rakja az árut. TELEPEK ÉS ATVEVÖHELYEK: Alsónémedi, Budaörs, Cegléd, Dunaharaszti, Kiskunlacháza, Érd, Gödöllő, Aszód, Monor, Nagykáta, Nagykőrös, Vác, Szob, Pilisvörösvár, Pécel, Isaszeg. SCRIP TO ját... A fölszabadulás előtt ismeretlen volt a megye te­rületén a gáztüzelés. Az ötve­nes évek vegén kezdett terjed­ni. 1963-ban 29 ezer háztar­tásban könnyítette a második műszak gondját. 1969-ben pe­dig a fogyasztók száma meg­haladta a — 150 ezret...! Már-már nem Is összevethető mértékeik, oly iszonyú távolba tűnt a valamikori nulla pont, S tovább épül az út a holnap­ba. mert a hetvenes években, — a földgázvezetékek haszno­sításával — a megye városai­ban lehetővé válik a vezeté­kes gázellátás megszervezése, s vele egyidőben megépül az összefüggő csatornarend­szer ... mert ebből is mind­össze 14 kilométernyit ha­gyott örökségként a békés kisvárosokra oly büszke Hor- thy-rendszer. Szilárd burkolattal... Örökség. Nehéz örökség volt, s bár a türelmetlent nem figyelnek a magyaráza­tokra, néha nem árt vissza­tekinteni a múltba. Mert csak az értheti igazán, negyedszá­zad mát hozott, aki tudja, kön­net indult minden új útra .. Útra? A városok néhány ut­cáját kivéve, s néhány közle­kedési útvonalat, a megyé­den ismeretlen fogalom volt a szilárd burkolatú út a föl­szabadulás előtt. Ma a szüárd burkolatú belterületi utak hossza meghaladja az ötszáz kilométert, s valamennyi főbb közlekedési útvonal is szilárd burkolatot kapott... Talán elég is a példákból, elég abból, hogy évek során millió és milliárd forintok árán miként változott köröt­tünk a táj, miként lett kényel­mesebbé, szebbé a település, akár község, akár város. Az eredmények, a negyedszázad­hoz fűződő sikerek könnyen kínálják a hasonlatokat múlt és jelen, tegnap és holnap között, s időnként nem is rossz hasonlatok ezek. Mert nemcsak arról van szó, hogy valójában utat építünk, hanem arról is, hogy jelképesen sem cselekszünk másképpen. Ma­gunknak és utódainknak épít­jük ezt az utat a holnapba, ahogy magunknak és utó­dainknak emeltünk gyárakat, hidakat, új házakat, ültettünk ezerholdnyi gyümölcsösöket. Mindaz, amit tettünk negyed­század alatt: út a múltból a holnapba. Út, amelynek már nemcsak az alapja szi­lárd, hanem a — burkolata is az, simább hát rajta a hala­dás ... M. O. A pomázi Irószerkészítő Kfsz-nél tasakokba csomagol­ják a népszerű Scripto-tolla- kat. ÁPRILIS 1-TOL: SZOT-tüzelőakció A SZOT a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértés­ben, az idén is megszervezte a dolgozók kedvezményes tüze­lőakcióját, amely április 1-én Indul. Az idén is változatlanul 600 és 900 forintos utalványo­kat bocsátanak ki. A készle­tek lehetővé teszik, hogy egy- egy dolgozó több utalványt is kapjon. A nyugdíjasok utalvá­nyának értéke 600 forint. A fegyveres testületek dolgozói ugyancsak a SZOT-akció kere­tében részesülnek kedvezmé­nyes utalványban. A tüzelő, anyag-akció szeptember 30-án fejeződik be. Az utalványokra a telepi készlettől függően, bármilyen tüzelőanyag vásárolható. Tűzi­fához és kokszhoz külön iga­zolás ezúttal sem szükséges, tűzifáit azonban csak augusz tus 31-ig szolgáltatnak ki a te­lepek az utalványokra. Vidé­ken az utalvány árában nin csen1 benne a házhoz szállítás költsége. Július 31-ig 10 napos, utána havi ütemezéssel adják ki az utalványokat NÉZŐPONT Következmények Az élet minden eseménye így vagy úgy kapcsolódik az előtte történtekhez s az utána követ­kezőkhöz. Nem áll önmagában, s nincs híján következmények­nek. Különösen igaz ez, ha közügyekről, sokakat érintő kérdésekről van szó. Vonjuk szűkebbre a hálót a téma körül. Mindennapi ta­pasztalataink közé tartozik, hogy egy-egy hiba, mulasztás furcsa következményeket von maga után. Nem azt — mint várható lenne —, hogy vizsgál­ni kezdik, ki, hogyan s miért követte el a hibát. Azt sem, hogy miként számolhatnák fel a hiba hatását, tehetnék jóvá a mulasztásokat; núlyen mó­don előzhetnék meg a hasonló hibákat. Annál inkább olyan következményekkel, hogy: firtatni kezdik, ki hívta fel a sajtó figyelmét a hibára; kétségbe vonják, hogy a sajtó­nak joga — nem is joga! köte­lessége — a nyilvánosság elé tárni a tapasztaltakat; védeni kezdik a hibát...! Furcsa. Sőt több mint fur­csa. A hiba önmagában még nem tragédia. Bajjá, veszélyessé, politikai kérdéssé akkor válik, ha: megpróbálják tisztára mos­ná azt, ami nem tiszta, ha a hibát védeni kezdik. Márpedig nem számít ritkaságnak, ami­kor ez történik. Megírtuk pél­dául egy-két közös gazdaság elnökéről, hogy megszédítette őket a pénz; a kelleténél job­ban szeretik a ropogós száza­sokat, s a szövetkezet ered­ményeit tekintve irreális jö­vedelmet élveznek. Vártuk a következményeket: a tsz-elnö- kök tiltakozását, a közös gaz­daságok ellenőrző bizottságai­nak jelentkezését s így tovább. Nem ez. történt. Hanem az, hogy megpróbáltak meggyőzni bennünket: a tsz-élnökök an­nak idején mélyponton levő gazdaságokat vettek át, annak idején nagy érdemeket szerez­tek a közös megszilárdításában stb. Annak idején: Tehát: nem számít a mai hiba, hi­szen a múlt... Magyarázat? Nem az! A hiba s a hibás át­látszó védése. Megírtuk, hogy a megyében levő közutak né­mely szakasza minősíthetetlen állapotban van, s javításukat tehetetlenkedés, huzavona gá­tolja, nem pediig pénz- vagy kapacitásihiány. Vártuk a kö­vetkezményeket A tehetetlen- kedőik, az aktatoiogatófc fele­lősségre vonását, a gyors in­tézkedések megtételét. Ezzel szemben az történt hogy iga­zoló jelentésre szólították fel azt, aki őszintén beszélt a te- hetetlenkedésről, kutatni kezd­ték, vajon ki informálta a saj­tót, s csak akkor fújtak visz­A’ z Állatkertben laktunk — mindig így mondjuk a társaságban, senkitől sem sajnáljuk a viccküszöbót. Tény, hogy a házunk száz méterre volt az Állatkert bejá­ratától. A háborúból tápászkodó fővárosban főzni, sütnivalónk alig volt. Ismerkedtünk a szükség teremtette szakácsművészet pótsze­rekből kotyvasztott erőtlen, undorító, ízte­len bőségtálaival. A gasztronómiai alapozás sajnos nem volt folyamatos. A biológiát először önmagunkon tanulmá­nyoztuk, a bőr mily könnyen összetöpörödik, a fittyedt redők követik a csont ákom-bá- komjait, az izmok hogyan alakulnak inakká, az inak meszes vázakká, a szemek a látás mellett, az élniakarás szimbólumai, és a lá­bak járni tudnak, annyi kilométert, oly fá­radhatatlanul, ütemesen, mintha évezredek óta soha sem lettek volna alkalmasak tánc­ra. sétára, andalgásra. A zenei érzék is e korszakból származik, a kongó bendő óráról órára más hangnemben rezonál. A biológiát továbbá állatokon tanulmá­nyoztuk, aki nálunk jobban ismerte a ló anatómiáját, az csalt, vagy festette magát. Tudtuk, hová kell szúrni a kést, mely kör­cikk mentén válik ki a legnagyobb, leghúso­sabb hús, mely csontokat érdemes még ka- pirgálni és melyik az a lótetem, amely szempillantásra sem érdemes. Ennyi ismeret birtokában mégis egyik pil­lanatról a másikra elbizonytalanodtunk: pót­szer nincs tovább, a lótetemek elfogytak, az önmegfigyeléstől nem telik meg a bendő és a gyomor korgó muzsikája a legritkábban andalítja el az embert. Ki kell találni vala­mit! Hoppá, az Állatkert — ez a világ, a mi megtalált Kánaánunk. öcsémmel bemásztunk a kerítésen, ahogy lopakodtunk q havas sétányon, értékeltük a lehetőségeket. A macskaféléket nem keres­sük, elvégre mégsem ehetünk oroszlánt, vagy tigrist, a macskaevőkről annyi rosszat hal­lottunk. A kutyafélékről szintén elmarasztaló EMU véleményünk volt, illetlenség kutyát, far­kast és ilyesmit zabálni. Ha fejlett emlőst, például majmot találunk, azt sem vihetjük haza, mert még az asztal körül kannibálok­nak hinnénk magunkat. A pálmaházban csak növények vannak, azt egyék békében a vegetáriánusok, a hüllők sem jöhetnek szá­mításba, mert azok talán a lábasban sem melegednek fel. A szárnyasok, igen a szár­nyasok — ez a mi világunk. E gondolatra mások hamarabb rájöttek, az egész területen nem volt egyetlen szár­csa, vadliba, sőt gólya sem. Sem élő, sem tetem. Megcsúfolva, kifosztva rohangáltunk, míg végre egy hókupac hívta fel a figyel­münket. Átugrottunk a kerítésen kezünkkel ásni kezdtük a havat és egy óriás madár került elő. Hát ez mi? Az öcsém visszasza­ladt a táblához és kiabálva, ujjongva szólt: „Emu, ausztráliai futómadár.” Nagy madár volt, lehetett, vagy harminc kiló. Egy szeneszsákban cipeltük haza és büszke öntudattal ennyit mondtunk anyánk­nak: „Hoztunk csirkét, mama.” Mama fel­nyitotta a zsákot, erőlködve az asztalra for­dította az emut, az ausztráliai futómadarat. Elszörnyedt. Ránk nézett, látta az arcunkon, hogy úgy állunk, mint akik a lovággá ütést várják, a svéd király gratulációját, vagy a szomszédos Böske elismerő ajkbiggyesztését. Anyánk ránk mosolyodott, szeretettel, együt- érzéssel, sajnálkozó imádattal. Nem tudom, anyánk honnan szerzett ak­kora lábasokat, de szerzett. Az emu 12 órán át Totyogott a tűzön. Napokon át emu­levest ettünk és mindenki, aki betért hoz­zánk. Magát az emut, az ausztráliai futóma­darat nem lehetett megenni... Fóti Péter szavonulót, amikor megtudták: a megyei pártbizottság ülésén hangzott el több, éles hangú felszólalás ez ügyben, s ezek nyomán indult útjára az újság­író. Megírtuk, hogy egy em­ber méltatlanná vált a biza­lomra, emberi-erkölcsi maga­tartása alkalmatlanná tette tisztsége további betöltésére. A következmény: igaz ugyan, hogy az illető nem alkalmas további tisztségviselésre, de... miért kell erről a nyilvánosság előtt beszélni, különben is, az illetőnek azért korábban ér­demei is voltak ... Néhány ügyről s néhány ta­pasztalatunkról szóltunk csu­pán, mert fölösleges tovább gazdagítani a példatárt. Tipi­kus esetek, tipikus magatartá­sig sok, tipikus következmények. S ez, a tipikusság az elgondol­koztató bennük. Mert ami ti­pikus, az nem lehet a véletlen szülötte, az nem esetleges. A párt Központi Bizottságá­nak két legutóbbi ülésén, va­lamint az országgyűlés ez évi első ülésszakán jó néhány olyan, az egész társadalmat érintő kérdésről esett szó, ame­lyek eredményeket és hibákat egyaránt sűrítenek magukba, s mégsem próbálta senki meg­magyarázni a hibákat, védeni azokat, hanem nyíltan, éles hangon esett szó a visszássá­gokról, a tehetetlenkedésről, arról, hogy növelni kell a tár­sadalmi ellenőrzés és számon­kérés hatásosságát. Növelni: azaz megteremteni az egészsé­ges következmények érvénye­sülésének feltételeit. Nem könnyű munka ez. Egy biztos: csak agitáció vai, meggyőzéssel, rábeszéléssel nem lehet elérni, hogy min­denki, akit illet, a hiba gyöke­reit kezdje vizsgálni, s ne pró­bálja meg — sokféle okból — védeni, menteni, magyarázni a hibát. Sokféle okból — szúrtuk közbe az előbbi mondatnál Valóban, sokféle oka van an­nak, hogy a hiba védésével csorbát szenved a társadalmi érdek, yannak, szubjektív hiúsági, karrierféltésí stb. okai ennek, de objektív té­nyezők is nagy szerephez jut­nak. Arra gondolunk, hogy sok esetben, sok kérdésben egész egyszérűen kideríthetetlen tel jes bizonyossággal, hogy vala miért kik felelnek személy sze rint, hogy valóban csakis raj tűk múlott-e a hibás döntés meghozatala, a hibás cselekvés Ilyenkor valóban könnyebb ki bújni a felelősség alól, úgj tenni, mintha a hibát senk nem követte volna el, az csal úgy magától van, létezik, dí senki nem tehet róla. Ezer szükséges minden tevékenység: körben nagy alapossággal fö­lülvizsgálni a felelősségi rend szert, föltárni tökéletlenségeit kimutatni a fehér foltokat. Bármilyen ügyről is legyei szó, végső soron a köz, a tár­sadalom ügyéről van szó, te­hát a következmények is a tár­sadalomra hárulnak. Ezér kell nagy figyelmet szentéin annak, hogy milyenek ezek « következmények: a rossza mentik-e vagy a jobbho. egyengetik az utat?! Segédgépkocsivezetőket budapesti telephelyre, gyakorlat nélkül FELVESZÜNK Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt, autójavító szakmabeliek. Ugyanitt gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat Is felveszünk, Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkre. JELENTKEZES: * Építőipari Szállítási Vállalat 1. az. Szállítást üzemegység«' Budapest ni.. Zay u. 1—3. Forgalmi Iroda.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents