Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

1970. MÁRCIUS 27., PÉNTEK 3 t* Áprilistól áprilisig Marhavagontól a színes expresszig Abonyi krónika IV. Akarni és tudni Felszabadult az ország, a dátum bevonult a történelem­be: 1945. április 4. Az emberek előbújtak a pincékből, a fény megérintet­te a szemüket, a tavaszi nap­sugár szétlőtt harckocsikra, porig dőlt házakra, összeron­csolt villamossínekre sütött. A még üzemképes gépkocsikat nem tudták elindítani benzin híján és a Petőfi megénakelte vasút: a mozdonyok halottak voltak — sínek nélkül. Bencze Lajos, a MÁV Buda­pesti Igazgatóságának főfel­ügyelője emlékezik ezekre a napokra: — Kocsink sem volt, a föl­robbantott síneket hevenyész­ve összetákolt, a helyszínen készült talpfák segítségével próbáltuk új életre kelteni. Május 20-án hangzott el a jelszó: „Arccal a vasút felét” Mi volt a jelszó mögött? A jelszó mögött nagy terv volt — rövid határidő alatt üzem­képessé tenni ötszáz mozdonyt és tízezer vasúti kocsit és 1946-ra — a magyar vasút centenáriumára — helyreállí­tani a vágányhálózatot. A jel­szó mögött emberek vasárna­pi munkája, önkéntes felaján­lásokkal, munkaversenyekkel nem napi nyolc órában ... — Milyen volt akkor az Utazás? — A legjobb, ha ősi példát Barátok A pártház elősizobójátoain iz­gatott úttörőgyeretesk próbál­gatják az üdvözlő beszédeit. A titkári szobában Gyüre László, a „legnagyobb európai község” — Érd — párttitkára rendez­geti az ajándékokat: a ková­csoltvas faJiiámpólt, a barack­kal teli csikóbőrös kulacsot és a két kötetbe gyűjtött Petőfi- verseket. — A megyei lapban olvastuk a vallomást, hogy „Petőfit nagyon szeretek”, gondoltuk, hadd legyen meg magyar nyel­vem is Filimonov elvtárs könyvtárában. A kulacs és a falikar a helybeli kisipari szö­vetkezetek terméke — indo­kolja a párttitkár az ajándé­kok szokatlan összeválogatását. — Azt szeretnénk, ha mindig emlékezne ránk, érdiekre, ak­kor is, ha majd visszatér hazá­jába ... A szemfüles törteüek ide cí­mezték a dísztáviratot, amely­ben április 4-i ünnepségükre invitálják Ny. F. Filimonovot. Nem hiába töltötte élete na­gyobbik felét a hadseregben, Ny. F. Filimonov percnyi pon­tosam érkezett. Szívélyes mo­solya, ölelésre tárt karja pil­lanatok alatt viszonzásra ta­lált, felborítva a fogadtatás protokolláris rendjét. így lett az ismerkedésből gyorsan szü­lető barátság. Zsebbe kerültek az előre megírt üdvözlő beszé­dek is, s papír nélkül, szívből jötték a szavak: hozok fel, hiszen 1846-ban Budapest és Vác között indult a vasút magyarországi törté­nelme, vegyük hát ezt az út­vonalat ... 45—46-ban ott áll­tunk meg, ahöl kellett, vagy ahol bedöglött a masina. Az emberek — akkor mindenki utazni akart, keresni az elve­szetteket, élelmiszert vásárol­ni — egymás hegyin-hátán zsúfolódtak össze a teherko­csikon. Más még nem volt. Aztán jöitt a kéttengelyes sze­mély, ebben nem voilt fűtés. — És később? — Később jöttek Dunakeszi­ről a BAH kocsik. Sokan nem tudják miért hívták a négytengelyes kocsikat BAH- nak. A B másodosztályt je­lentett, az A személyvonatot és a H hosszút... Ma már háromezer lóerős Dieselek viszik az utasokat és a Dunakeszi Járműjavító már kék, sárga színű „expressz-ko- csikat" fest. A mellékvonala­kat is fejlesztik: idén készítet­te el a Ganz-MÁVAG a hat- részes mellékvonali vonatot, melyből még ebben az évben nyolcat szállít a MÁV-nak. És visszatérve az ősi útvonal­hoz — a Budapest—Vác kö­zötti távolságot a villanyvo­nat 40 perc a\itt fogja majd megtenni. A sz»j>i vonal villa­mosítása jó üterA'nen halad és Petőfi versének új távlatokat nyitnak a robogó expresszek. között — Drága Nyikoláj Filimo­nov! Nagy örömet szerzett ne­künk, arrdkor elfogada meghí­vásunkat. Ismerjük az életét. Tudjuk, hogy amióta gyerekfő­vel jelentkezett a Nagy Hon­védő Háborúba, aai'däfäolgälja megszakítás nélkül fegyvere­sen hazáját. Azt is tudjuk, hogy egyike azoknak a szovjet harcosoknak, akiknek közsé­günk lakossága szabadságát, bélkéjét köszönheti. Engedje meg, hogy ezt a köszönetét én tolmácsoljam önnek, közsé­günk 33 ezer lakosa nevében — mondotta a többi köizöltt Gyüre László. — Mosit, amikor keresztül­utaztam a községen — kezdte válaszát Filimonov őrnagy —, jó érzés volt látnom azokat a változásokat, amelyek ezt az egykor sáros, szegény, harcok dúlta községet jellemzik. Hu­szonöt évvel ezelőtt éhes, meg­félemlített, félrevezetett embe­reket találtunk itt. Nem vol­tak ellenségeink, ezt már ak­kor is éreztük, de velünk egy úton járó, igaz barátainkká az elmúlt huszonöt évben lettek. Nekünk drága ez a barátság, amelyet előbb a magyar inter- nacionialisiták, majd a Vörös Hadsereg katonáinak vére pe­csételt meg. Ezt a barátságot igyekszem én minden erőm­mel, tettekkel, szóval és tollal ápolni. Igen, tollal is. Talán különösnek tartják egy politi­A községben tehát sok szép eredményre hivatkozhatnak ma, bizonyítottuk be. Afoony nagy múltja mégis árnyékolja kissé a jelent, ez is kiderült. Kérdés, okolhatnak-e az abo- nyiak meglevő vitalitást fékező tényezőket? Igen. így az általános és túl­zott centralizálást Egy példa. Abanybam mosit 86 éves a he­lyi ipariskola, azaz ipartanuló­képző. Jórészt létének is kö­szönhető, hogy a községben ma a keresőképes lakosság 40 szá­zaléka szakképzett. Az intézet nemcsak patinával, hagyomá­nyokkal rendelkezik, de a je­lenben is kiváló. A tanulmányi eredmények és .az országos versenyeredmények szerint a többi között a legjobb a já­rásban. És ez az intézmény most, mert Cegléden ipari- tanuló-iskola épült, megszű­nik! Szinte automatikusan — anélkül, hogy erről a községet megkérdezték volna. A ceglédi intézet igazgatója kijelentette, máris rengeteg a jelentkező, nincs szüksége százötven Abonyból bejáró fiatalra ah­hoz, hogy megteljék a lét­szám. A növekvő igények is­meretében, mennyire szűk lesz egy idő után a ceglédi iskola! Vajon akkor lehet-e majd kai tiszttől, ha arra kéri önö­ket, hallgassák meg egyik ver­sét, amelyet magyar barátjá­hoz írt, a háború napjaira em­lékezve. Ez sem volt a protokollban: a szovjet őrnagy, akiit a hábo­rú az iskola padjaiból raga­dott el, s a hadsereg érlelt férfivá, akinek zubbonyát ti­zenöt katonai kitüntetés díszí­ti, elfogódott hangon szavalja saját versét miagyar barátjáról magyar barátainak... A felcsattanó tapsot sem az udvariasság diktálta, hanem aiz érzések, indulatok heve. Az ember a barátjával nem udva- riaskodiik. Egyszerűen csak — szereti... Vagy itt a gimnázium ügye. Évek óta kérte a község, hadd váljék belőle saakgimnázium, mivel az ipariskola helyben, az oktatógárda is adott. A túlzott centralizmus nem­csak a dolgokat, folyamatokat mechanizálja, hanem hőseit is megtermeli, képességeiket nö­veszt és sorvaszt. Megint csak egy példa. Ugyanaz a Szabó Sándor, akit Abonyban a ze­neiskola alapító] aiként nevez­nek meg, miután a felszabadu­lást követően a táncos, zenés, mezőgazdasági kiállítással egy­bekötött nagyabonyi kulturális napoknak is egyik szervezője volt, 1953-tól nem egy, nem két, vagy négy látványos esz­tendeig, hanem kerek 15 évig j vezetett a községben egy száz­húsz tagú együttest, ahoj a 70 évestől a 12 esztendősig vala­mennyi korosztály képviselte magát mozgalmi dalokkal, klasszikus kórsuművekkel, népdalfeldolgozásokkal, kama­razenekarral, népi zenekar­ral népi tánc-együttessel és színjátszó csoporttal. A helyi földművesszövatkezet patro­nálta őket. Jártak az ország legkülönbözőbb részeiben, azonkívül Csehszlovákiában, Lengyelországban ... Két év­vel ezelőtt a helyi ÁFÉSZ megvonta tőlük az anyagi tá­mogatást. Ez önmagában nem lett volna oly nagy baj! — ál­lítja a népitánccsoport egykori vezetője csakúgy, minit a nyug­díjkor felé ballagó pedagógus, az együttes volt tagja. Ha­nem amikor a gimnáziumban a próbák, szereplések utáni napokon célzatosan és mód­szeresen „elővették”, s a tan­könyvből keresztül-kasul felel­tették az együttes középiskolás tagjait, akikor már kedvesze- getten szétoszlott a társaság... Ezért azután vajon egészen vétóidén-e, . hogy falumú- zeupi-támasztó Győré Pálok, a zeneiskola-alapító Szabó Sán­dorok, a népi kézimunka- szakkört vezető Jáger Teréziák mellett nem találkozom Abonyban hasonlóan nagyot al­kotó fiatalabbakkal? Gyigor József községi párt- tiltkámal való beszélgetéssel kezdődött Abonmyal való is­merkedésem, s az ő irodájában fejeződjék is be. Annál is in­kább, mert a párttitkár alakja sokait elvesz az előző kérdés drámaiságából: fiaital ember, s a községfejlesztési terv, amelyről besizél, az ő nagyot- akarásáról is árulkodik. — Abonyban jövőre kezdő­dik állami támogatással a csa­tornaépítés ... Szélesítik a községen áthaladó műu tat... Vízgazdálkodási társulásit ala­kítottak ... Felmértük: az épít­kezni kívánók 10 százaléka emeletes házban, szeretne él­ni ... Mivel a közművesítés drága, a község központjába lakónegyedeket tervezünk... Mondjunk búcsút a renge­teg fának, amelyeket megrit­kítanak, a kastélyok és a kél híres szép torony nyújtotta sziluettnek, amelyet megbon­tanak az új épületek? De hát miért ne adhatnának egyenrangú értékként pluszl hozzájuk? Abonyban ma méí szinte érintetlen — mint ke­let-európai, minit magyar, mini alföldi sajátosság — az eredet mezőváros. Gyönyörű települéí Abony. S nincs okunk elhin­ni, hogy építészeink között ele. ve kevesebb az avantgarde tö­rekvés és tehetség, minr mondjuk 40—50 évvel ezelőtt Amikor építészeink sereg« özönlött az egész világ archi­tektúráját megtermékenyít« Bauhausba, alkotott e nemzet­közi építésziskolában... Mi nines ilyen híres nemzetköz műhely — sőt, az építészek i legtöbb helyen hazai sajátossá­gokat akarnak kialakítani. Inu az ebből következő feladat egy csodaszép, és épületedbe! még nem megbolygatott, erede- ti alföldi nagyközség moderr arculatának felrajzolása a ré­gire, hogy különböző konok átfedvén egymást épületekben harmónia és ellenpont hangza- taiban társalogjanak. Fantazmagória? A tizenki- len«res, negyvenötös abony forradalmárok is fantasztánál 1 cím nem tévedés, nem nyomdahiba. A naptárban ugyan csak tizenkét hónap ta­lálható, ám a gyárakban, vál­lalatoknál jól ismerik a tizen­harmadikát is: a nyereségré­szesedés kifizetésekor. A ti­zenharmadik havi fizetés, a nyereségrészesedés ezekben a napokban kerül azok kezébe, akik a múlt esztendőben be­csülettel dolgoztak érte, akik többet adtak, tehát többet is kaphatnak. No, de mi a tizen­negyedik? Miféle formában ölt testet ezt a naptárban nem, egyébként nagyon is létező hó­nap? Az állami iparban vég­zett vizsgálatok megállapítása szerint minden foglalkoztatott­ra éves-összegben 1406- forint béren kívüli juttatás szerepel a vállalatok kiadásai között. Annyi tehát, mittt egy’ szeré-' nyebb havi fizetés. Ez a tizen­negyedik hónap. A vállalati, gyári szakszer­vezeti tanácsok a nyereség fel­osztható részének rendelteté­séről döntve, sok olyan tételt hagynak jóvá, melyek közis­mertek. Hozzájárulás az üzemi étkeztetéshez. A gyári bölcső­de, óvoda fenntartása. Az üze­mi könyvtár vásárlásainak fe­dezése. A sor hosszú: a műve­lődési háznak adott támoga­tás, a sportkör fönntartása, a vállalati üdülő, a horgásztanya költségeinek fedezése stb. Ezek már kevésbé közismert téte­lek, bár semmi titokzatosság nincs körülöttük, inkább csak arról van szó, hogy mindezek­kel alig foglalkozhatnak a gyári beszélgetésekben. Van­nak, léteznek, de... S ez a „de” szócska az, ami hosszú s jogos gondolatsort indíthat eL Mert igaz, az 1406 forintra rú­gó összeg nem lebecsülendő, ám: átlag. Egyszerű osztási művelet eredménye, a foglal­koztatottak száma és a kiadott pénz összege, egymással osztva adja ki. Rögtön más a kép, ha azt tekintjük, hogy ki milyen mértékben részesedik a béren kívüli juttatások’ból. S még in­kább más, ha a kérdés gyöke­réhez nyúlunk. Oda, hogy egy­általán helyes-e, egészséges-e a béren kívüli juttatások egész — mai — rendszere? A béren kívüli juttatások ** egész rendszerének alap­vető hiányossága, hogy sem­milyen kapcsolata nincs a végzett munkával, a jogosult­ság megszerzéséhez egyetlen valami kell: a munkaviszony. A rossz munkát végző, fegyel­mezetlen dolgozó ugyanúgy megkapja az ebéd-hozzájáru­lást, mint a kiváló, ugyanúgy beadhatja gyermekét a bölcső­débe vagy óvodába, látogathat­ja a művelődési házat, igénybe veheti a hétvégi pihenőtelepet s így tovább. Mindez önmagá­ban is egiészségtelen, de még inkább az, ha hozzátesszük: a béren kívüli juttatások nap­jainkban is nagyobb mérték­ben növekednek, mint a mun­kával összefüggő, tehát bér­jellegű jövedelmek. S tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a béren kívüli juttatások meg­Kenyér — papírban A lakosság bejelentései, a sajtó észrevételei alapján a Belkereskedelmi Minisztérium megvizsgáltatta a kenyér cso­magolására vonatkozó rendelet érvényesülését. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség a Csemege Kereskedelmi Vál­lalat és több községi vállalat fűszer-, tej- és húsboltjaiti a Fővárosi Sütőipari Vállalat üz­leteit, összesein 164 boltot el­lenőriztek. A négynapos vizsgálat meg­állapította egyebek között, hogy a nagykereskedelmi vál­lalat biztosította az előírt cso­magolás feltételeit, a boltok­nak megfelelő mennyiségű és méretű csomagolópapír állt rendelkezésükre. Az ellenőr­zött boltok többségében a ke­nyeret az előírásnak megfele­lően csomagolva szolgálták ki, akadtak azonban üzletek, ahol az előírtnál kisebb papírt ad­tait a kenyérhez. A gondatlan bolti dolgozók, boltvezetők el­len szabálysértési eljárásit in­dítottak. leiénél többet emésztenek fel elhagyható, csökkenthető ki­adások, s kevés jut arra, amire nagyon kellene. A megyében végzett vizsgá­latok is azt igazolják, hogy a gyárak, vállalatok szívesebben választják a béren kívüli jut­tatások növelésének útját — s ezeken belül is azokat, melyek termelési költségként elszá­molhatók —, mintsem a bérek emelését. Az álláshirdetéseki is ígérnek: üzemi étkeztetést, horgásztanyáit, utazási hozzá­járulást, üdülést a vállalati üdülőben, sportolási lehetősé­get ... A népgazdaság termelő ágazataiban — a mezőgazdasá­gi ‘ termelőszövetkezeteket nem számítva — évente 5,4 milliárd forintot fizetnek ki béren kí­vüli juttatásokra, s mi tagadás, e hatalmas összeg egy része nem a legjobb helyre kerül. A vállalati bankettek költségei­nek fedezése, a vadásztársaság támogatása, a horgásztanya új bútorokkal való berendezése helyett például jóval hasz­nosabb célt szolgálna a lakása építéshez adott támogatás. Mert ez utóbbi az összes ki­adásoknak mindössze 0,6 szá­zalékát teszi ki, bár Pest me­gyében — hála néhány válla­latnak, a Mechanikai Művek­nek, ä Lenfonó és Szövőipari Vállalatnak, a Pest megyei Fa­ipari Vállalatnak s másoknak — valamivel jobb a helyzet. Mert tóba lenne elfeledni: a közösség pénzéből tartják fenn azokat az intézményeket is, melyeket csupán e közösség­nek tíz-tizenkét százaléka vesz igénybe. S azt már ne is rész­letezzük, általában és rendsze­resen kik azok, akik kijár­nak a hétvégi házakba, a hor­gásztanyára, a vállalati üdülő­be ... E '" ppen azért, mert látszatra háttérben maradó terület mindaz, amit a béren kívüli juttatások címszava takar, az egészségtelen jelenségek sem könnyen és gyorsan kerülnek felszínre. Országos népi ellen­őrzési vizsgálat tárta csak fel például, hogy míg emelkednek a különböző, ún, reprezentatív kiadások, addig csökkennek vagy változatlanok a gyermek- intézmények fönntartására, a szociális létesítményekre for­dított összegek. Nehogy a für­dővízzel együtt a gyermeket is kiöntsük: nem általában a béren kívüli juttatásók ellen beszélünk, de az ellen minden­képpen, hogy rossz irányba mennek sok helyen. Egészséges arányok megteremtésére van szükség a béren kívüli juttatá­soknál, s arra, hogy elsősorbar ne ezek, hanem a munkává összefüggő, annak értékéhe; igazodó, tehát a bérjellegű ki­fizetések összege növekedjél gyorsabb mértékben. S ehhe; az kell, hogy a vállalati, gyár szakszervezeti tanácsok ne for­mális jóváhagyói legyenek az ide vágó javaslatoknak, előter­jesztéseknek, hanem megvita- tói. Ne bólintsanak, hanem: döntsenek! Mészáros Ottó „visszacsinálni”? Nyiri Éva A tizennegyedik hónap oszlása is egészségtelen, akel­i Ä tűnhettek mások szemszögéből. Anyagi íorrások pocsékolása? De hiszen a csodált budai vár­beli házak jó része is a maga idejében a legkézenfekvőbb anyagokból, eljárással, a leg­egyszerűbb, legjózanabb meg­oldásokat választva épült fel. A Bauhausban a modern gyári technikát próbálták összeol­vasztani a művességgel. A külföldön is híres mai hazai ipari építészet épp azért emel­kedik tó, mert egyszerű, dé célra tervezett és tartós, meglevő anyagokból könnyen kivitelezhető objektumokat produkál. Hosszabb távra ez a legolcsóbb — a gyáraik vezetői ezt már felfedezték. Uj ipari épületeink szépsége tehát nem öncélú luxus, hanem egy őszinte és józan építészet al­kotásaiban jelentkező eszmei érték. Most már csak a város- tervezést kéne megtanulnunk... Abonyban meg lehetne pró­bálni. Padányi Anna (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents