Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

rrrr HEGYEI ^fíirhsp 1910. MÁRCIUS 27., PÉNTEK PEST MEGYEI MŰVÉSZETI HETEK Bemutatkozás Budapesten Szentendre festészete, a Gal- Ka völgye népművészete, Vác kóruskultúrája, Zebegény em­lékmúzeuma, Vácrátót botani­kus kertje nemcsak Pest me­gyében ismert, hanem orszá­gosan, sőt a határokon túl is. Pest megye most ezekkel a kulturális értékeivel szeretné még intenzívebben megismer­tetni Budapestet — ez a célja » május végén, június elején a fővárosban megrendezésre ke­rülő Pest megyei művészeti heteknek. Célja az is, hogy bemutatva a megye kultu­rális értékeit, magára a megyére hívja fel a fővá­ros lakosságának figyel­mét. Gyorsan fejlődő városaira: Vácra, Ceglédre, Nagykőrösre, Szentendrére, Gödöllőre és a legfiaitalabbra, Százhalombat­tára. Valamint fesői szépségű (tájaira: a Dunakanyarra és a ráckevei Duna-ágra. És eszten­dő múlva, tovább tágítva a kört: a megye gazdag és sok színű iparára, mezőgazdaságá­ra is szeretnék felhívni a bu­dapestiek figyelmét. Mi indokolja ezt a tőnek- rést? Pest megye az ország fővárosát öleli körül. Aki Bu­dapestről az ország bármely tájára kíván utazni, annak Fest megyén visz át az útja. Ugyanakkor mintegy ötven­ezer fővárosi ember dolgozik Pest megyében, a megyéből viszont naponta százötvenezer­nél is többen utaznak fel a fő­városba, nemcsak azért, mert ide köti őket a munkájuk, ha­rem azért is, mert a fővárosi üzemeknek és gyáraknak szükségük van rájuk. Pest megye az egyetlen az országban, amelynek nincs megyeszékhelye. Hivatalosan. A valóságban azonban — ha kimondatlanul is — a megyeszékhely szere­pét bizonyos, értelemben a fő­város tölti be. Itt találhatók a megye legfontosabb hivatalai és intézményei., Sokat. vásárol­nak itt az emberek. Ide jár­nak színházba, hangversenyre v agy akárcsak szórakozni is. A fővárosból viszont kora ta­vasztól késő őszig százezrek töltik a víkendjüket vagy ép­pen a szabadságukat a megye romantikus, vadregényes tá­jain. Mindez bizonyos fokú egymásrautaltságot tételez fel, ami viszont alaposabb kölcsö­nös megismerést, őszintébb ki­tárulkozást kíván. Hogyan tervezi Pest megye a fővárosi bemutatkozást? A budapesti Kossuth Klubban kerülne sor a megye hat városának, va­lamint két legjelentősebb múzeumának, a szentend­rei Ferenczy Károly és a zebegényi Szönyl István múzeumnak a bemutatásá­ra. Élőszóban, filmvetítéssel és kiállítással egybekötve. A vá­rosokat egy-egy történész, il­letve a város tanácsi vagy pártvezetője mutatná be az érdeklődőknek, míg a két mú­Esztergótyos, lakatos, duMcozó szakmunkásokat és öntödei segédmunkásokat FELVESZ Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 7. számú Gyára Vác, Csikós József utca 18. zeumot Petényi Katalin művé­szettörténész, illetve Dániel Kornél múzeumigazgató-festő- művész. A Zeneakadémián — s tulaj­donképpen ez lesz a Pest me­gyei művészeti heteik nyitó est­je — hangverseny rendeznek a váci Vox Humana énekkar és az ugyancsak váci LehotSca Gá­bor orgonaművész közreműkö­désével. A programban ezen­kívül még egy hangverseny szerepel, amelyet a megyei ta­nács díszudvarán rendeznek ugyancsak a Vox Humana, va­lamint a Musica Humana, az OKISZ Erkel Ferenc énekkar és a debreceni MÁV szimfo­nikus zenekar felléptével. Pest megye népművészeté­nek bemutatására a Népi Iparművészeti Tanács bemutó- termében kerül sor. A nép- művészeti termékek mellett kiállításra kerülnék a megyé­ben készült gobelinek is. A programot kiegészítik a megyei tanács épületét bemu­tató műemléki séták, valamint az itt elhelyezett Pest megye 25 éve című kiállítás és a le­véltár dísztermében felállított oklevél- és dokumenitumkiál- lítás. Lényegében ennyi a Pest megyei művészeti hetek fővá­rosi programja. De ezekhez a rendezvé­nyekhez időben szorosan kapcsolódnak a megyében zajló kulturális események. Ezek közé tartozik a májusban sorra kerülő váci Dunakanyar dalosai álkozó, valamint a Szentendrei nyár kulturális eseménysorozata. Júniusban nyílik a szentendrei festők ki­állítása a Ferenczy Károly Múzeumban és a Pest megyei művészeti hetek záróeseménye a Szentendrei Teátrum nyitó előadása lesz. A cél világos: akik a Pest megyei művészeti hetek rendezvényeinek kap­csán kedvet kapnak alaposab­ban megismerkedni a megye kulturális életével, országosan is rangos események között válogathatnak. P. P. Váci „Va // Magyarország felfedezése — objektívvei — Ezek a fiatal fotósok tényleg „felfedezték” Magyar- országot. Üj szemmel, jó ér­zékkel és egyáltalán nem mo­dorosán vettek észre olyan jellegzetességeket, melyeket még nem láttak fényképező- géplencsék... — mondták so­kan. A pályázat címe: Magyaror­szág felfedezése. Tavaly ősszel hirdette meg a KISZ Közpon­ti Bizottsága, a Magyar Fotó­művészek Országos Szőve tsé­ÜJRA DIVAT a népviselet, ban, mint hogy Galgamácsán is a Galga menti községhez ki is Dudás Juló?... s ezt mi sem bizonyítja job- viselik — igaz. miniben... És csinálhatná a legszebbet, mint Foto: Urbáu ge és a Népművelési Intézet. A pályázat a III: országos if­júsági fotókiállításra kért mű­vészi, sokat megláttató fény­képeket. A statisztika: ISO pályázó, 730 alkotással. Ebből azonban a kiállításon — mely a Fővá­rosi Művelődési Házban ke­rült megrendezésre — csalk 65 kép látható. Most pedig beszéljünk a dí­jakról. A „halmozó” Benkő Imre volt, az MTI fiatal fotó­riportere. Elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíjét, a riportfotó kate­gória első díját és a fotoplaikát második díját. — 27 éves vagyok. 63 óta fotózom, azelőtt híradástechni­kai műszerész voltam a Beloi- anniszban. A „Mimo dráma' képsorozatom az Egyetemi Színpadon készült Költő Mik­lós és a Domino együttes elő­adásáról, a „Tisztelgés” a Mar­git körúti f egyház falán el he lyezett emléktábla koszorúzá­sán ellesett pillanat A foto- plakát — montázs: vietnami­akkal, koponyákkal és a hold­ra lépő emberrel... „Varsáiz” című képévéi első díjat nyert Tahin Gyula vád fotóművész is. A kép érdekes eljárással készült és az „öreg halász és a tenger” hangulatát idézi. Tahin Gyuláról annyit tudtunk meg, hogy nemrég maradt ki a Dunakanyar Foto- klulbból, mert úgy. érezte, nem nyúj* neki a klub elég fejlődé­si lehetőséget. Mindenesetre annyi bebizonyosodott — Ta­hin Gyula sokat ígérő tehet­ség. A KISZ KB külör.díját — a legjobb ifjúsági fotoszakkör részére — a budapesti foto- klub ifjúsági csoportja nyer­te. T. E. HULLÁMZÓ BALATON TETEJÉN... A Sándor—József—Benedek hozta, meleg és a „böjti szelek” millió darabra tördelték a Ba­laton jégpáncélját. A jégdara­bok szinte egyik óráról a má­sikra, tűnnek el. A keddi jég­szem!e” után a Balatoni Halá­szati Vállalat vezetői megálla­pították: semmi akadálya an­nak, hogy vízre szálljanak a. halászok. Szerdán reggel öt brigád: a keszthelyi, a tihanyi, a fonyó- di, a balatonszemesi és a sió­foki halászok tíz hajója kifu­tott a nyílt vízre és megkezd­te az idei év első balatoni ha­lászatát. Tervek szerint ebben az esztendőben 120 vagonnyi keszeget és mintegy 20 vagon nemes halat: angolnát, fogast, pontyot és csukát fognak ki a tóból. Ezzel egyidőben meg­kezdődött a siófoki zsilipnél az angolnacsapdák kihelyezé­se is. Nagyüzem a faiskolában Tavaszi nagyüzem van a híres szarvasi arborétum fa­iskolájában. Többek között a miskolci, a debreceni, a kecs­keméti, a gyulai és a fővá­rosi parkok részére szállíta­nak piramis- és vöröstölgy, törökmogyoró, ezüsthárs, sok­féle fenyő és egyéb dísznö­vénycsemetéket. Export meg­rendelést is lényegesen többet kapott az arborétum, mint a korábbi években. Hollandiába és az NSZK-ba többek, között lörökmogyoró-csemetét szál­lítanak rokontételben. A tö­rökmogyorót tekintve lénye­gében európai „monopóliuma" van a szarvasi arborétumnak. Ezt a kényes, nagy hozzáér­tést igénylő fafajtát ugyanis sehol sem nevelik eladásra. Jf ma X. Hajnalra készen lettek az árkok és a németek is megérkeztek. A lakók éppen le akartak feküdni — Rózsi meleg kézmosó vízzel várta őket —, amikor a németek parancsnoka le­kiabált a pincébe: — Mindenki jössz fel! Schnell, schnell... gyorsan. Az éhezéstől elgyengült, törődött emberek, fásult lomhasággal, mint az összeterelt juhnyáj, egymáshoz bújva álltak a fagyos téli hajnal­ban. — Ki megvan nektek parancsnok? — kérdezte a svábok jellegzetes éneklő hangján. — Itt nincs olyan, má civilek va­gyunk — mondta Simó. — Háborúban nem van ember parancsnok nélkül! — Rózsi a parancsnok — kiabált Weivoda. — Rózsi, léfez elő! Rózsi nem mozdult. A sváb a há­táról a hasára rántotta a géppisz­tolyt:: — Rózsi, lépsz elő! Vagy lövök be­létek ... — Könyörgöm, menjen Róizsika — rimánkodott Tárkányimé és a fiát Rozgonyi mögé toüta. Rózsi előrelépett: — Te vagy parancsnok? Ti vic­celtek nekem? — ordította és fel­húzta a géppisztoly súlyzárát. Rózsi, mintha már a lövéseket kellene túlkiabálnia, szinte ordítot­ta: — Nem viccelünk. Én vagyok a parancsnok. A sváb le engedte géppisztolyát. — Nekem mindegy. Te vagy a fe­lelős, hogy betartsa mindenki a pa­rancs. A házat megszálljuk. A kato­nák lesznek laktatva a földszinti la­kások. Onnét mindenki takarodik ki. A házat nem elhagyja senki. Aki kimegy, le lesz lőve. Mint egy hund, egy kutya! Most pedig ami megvan nektek dunna, paplan, pokróc, mind idehozni... Ha valakinek találok nála, azt is lelövöm. Futás! Van nektek egy perc rája! Nem telt él a perc és a megrettent "mberek újra ott álltak. Kezükben fehérbe húzott dunnák, paplanok. — Ide teszitek le nekem... — mutatott a sáros kőre. Senki sem akarta a sajátját elsőnek letenni. Lám, vannak érzések, melyek még az életösztönnel is vetekszenek. — Mi lesz? — ordított a sváb és újra kattant a géppisztoly zárja. Er­re aztán szinte egyszerre dobták le a fehér ágyneműket. — Most mehettek le. Ha paran­csot megszegtek, elsőnek a frau pa­rancsnok lövöm le, mint egy ku­tya... Rózsi a pincetejáratból nézte, hogy a németek a dunnákat és a papla­nokat magukkal viszik az árokba és mielőtt belelépnek, az árok alját és oldalait kibélelik. Akik nem men­tek ki az árokba, betódultak a kinyi­tott földszinti lakásokba és ruhás­tól. csizmástól dőltek le az ágyakra. Előzőleg azonban összetört székek­kel, asztalokkal, könyvekkel tömték meg a kályhákat. Rózsiban forrt a düh. Elhatározta, hogy beszél SimóvaL Valamit tenni kellene. Amikor elhaladtak Eötvösök pincéje mellett, Krisztina lépett elé. — Mondja Rózsi, miért kerül ma­ga engem — kérdezte szomorúan. — Nézd már! Hát most egyszerre miért magáz a kisasszony? Tegezzen csak nyugodtan, mint eddig — mondta, de nem haragosan. Kriszti­na is megérezte ezt — Ha te is visszategezeL Rend­ben? — Ahogy akarja a kisasszony... — mondta Rózsi. — Akkor szervusz!... Na, mond, hogy szervusz! — Szerbuc! — Behívnálak, de négyszemközt szeretnék veled beszélni — Hát akkor csak itt lehet a fo­lyosón ... — Te most biztos azt hiszed, hogy a megváltozott körülmények miatt beszélek így veled ... Tulajdonkép­pen ennek sincs jelentősége ... Ne­kem már minden mindegy. Én tu­dom, hogy meghalok és nem is aka­rok élni... — Butaság. Egy tizenhét éves lány, nem beszélhet így... — Már elmúltam tizennyolc... És hidd el, hogy többe" éltem át, mint mások száz év alatt. Először a szüléimben hittem, aztán istenben, most már semmiben sem.., Mielőtt meghalok, csak egyet szeretnék... De olyan nehéz ezt elmondani ... Itt van ez a levél, elolvashatod. Sőt, kérlek, hogy olvasd él, és ha nagy hülyeség akkor tépd éL Ha pedig nem, akkor nagyon gyomsan juttasd el Tószeghy zászlósnak... — Tudtam én — mosolygott Ro­zii. — Gátiam, hogy szereti — Talán nerh is szüreteim, csak nagyon egymáshoz valók Vagyunk — mondta Krisztina és elindult a pin­céjük felé. Az ajtóiból visszafordult: — És köszönöm... Mire Rózsi a pincébe ért, minden­ki aludt. Tél ifcabá toklcal, szőnyegek­kel takaróztak és a kikészített mos­dóvíz tisztán csillogott a lavórban. Rózsi a petróleumlámpát a vacka mellé vitte, a leragasztatlan borí­tékból kivette a levelet és minden aggály nélkül, mint egy anya, olvas­ni kezdte: „Kázmér kedves! Azt mondom: igen. Azt nem mon­dom, hogy szeretem. Kedvelem ma­gát, mert gyengéd és udvarias. És főiként igazat adok magának. Ebben a világban már egyetlen szabály vagy törvény sem érvényes, miért pont magunkra tartanánk kötelező­nek a nevelőnők és az apácák tör­vényeit. Megértem én, hogy milyen érzés lehet magának, úgy élni, hogy azt teszi, amit gyűlöl, és mégsem mer és nem tud ellene fellázadni. Borzalom lehet érezni, hogy az em­ber nyomában ott settenkedik a ha­lál és ha netán kikerüli, majdan azért kell bűnhődnie, amit maga is elítélt. Azt mondja, hogy az öngyil­kossághoz sincsen bátorsága. Kedves Kázmér, ehhez nem bátorság, éppen ellenkezőleg: gyávaság kell. Ezt ne­kem elhiheti. Én gyáva vagyok úgy élni tovább, hogy körülöttem min­denki látja a rámfröcsögött szeny- nyet. Anyám egy gyilkos szeretője, egy önző, lelketlen nőstény. Maga megérti, hogy min mentem keresz­tül, amíg odáig eljutottam, hogy mindezt le merem írni az anyám­ról És azt is le merem írni, hogy irigylem ezt a nyomorult, gyáva, jeüemtelen apámat, aki legalább lo­pott magának egy kis tisztaságot, aM ha későn is, de legalább megtanult szeretni. És erre egy cselédlány ta- ....Oltotta meg, ahogyam-mi ■ mondjuk; egy műveletlen paraszt. És ez a pa­raszt, akit én tanítottam még hu­szonöt éves korában olvasná, mind­annyiunk fölé emelkedett. De térjünk vissza a mi dolgunkra, kedves Kázmér. Hetek óta ostro­mol. Elhiszem, hogy szeret, talán jól is esik. De elhatározásomhoz még­sem ez vezetett, hanem egy racioná­lis ok: Lehet, hogy maga, lehet, hogy én, vagy talán mind a ketten hamarosan meghalunk. Nincs jogom magától megtagadni azt, amiről ma­ga úgy érzi, hogy ebben a sivárság­ban is boldoggá tudná tenni. Az az igazság, hogy jobban szerettem vol­na, ha durván veszi el tőlem, amit most önként is odaadok. így férfia­sabb lett volna, s főleg jobban illik ehhez a világhoz. De maga úr akar lenni, hát legyen. Ezt is megadom, íme az ajánlatom: jöjjön és amikor akarja, a magáé leszek. Sírnom kel­lene, de nevetek. Hányféleképpen megálmodtam én ezt az eseményt és most talán egy pincerekeszben ... Ugye nem kell folytatnom? Lehet, hogy csodálkozik, de bízom benne, hogy megért. Megért, mert szeret és mert egy a sorsunk. A viszontlátá­sig. a maga Krisztinája. Utóirat: Nem akarok semmiben sem hazudni magának. Azért is igent mondok, mert nem akarok meghalni anélkül hogy ne ismerjem meg ezt a megmagyarázhatatlan, borzalmas és mégis szörnyen szép misztériu­mot, mely egyesekből állatot, má­sokból pedig emberebb embert ké­pes csinálni. —ár a mi nászunk ez utóbbit eredményezhetné. És ha már ezt is elmondtam, úgy fejezem be, mint ahogy egy ilyen levelet il­lik: Forrón csókollak, Krisztina. Még egy utóirat: Drágám, beval­lom, hogy én még csak nem is cső- kolóztam soha... Kriszti” Rózsi hangosan sírt. — Egy magamfajta soha nem tud­na ilyen szép levelet írni — mond­ta magában. Aztán felállt, magára borította a kendőjét és kiment az utcára. A kapu előtt a sváb parancs­nok ácsorgott. — Megmondtam, hogy nem ki­lépsz az utcára! — Egy fontos üzenetet kell vin­nem a várba Köpetzky ezredes úr­nak ... — Csak men je! Ügy sem érsz élet­ben oda... — Azt csak bízd rám, kamerád! — mondta Rózsi és eltűnt a hajnali szürkületben. Csak annyit tudott, hogy Tószeghy Köpetzkyvel együtt a Prónay-különltmény főhadiszállásá­ra ment (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents