Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
PEST HíCfül kJCi\riap 1970. MÁRCIUS 33., VASÁRNAP — Vegyek lottót?-kérdezte tőlem egy napon Kati néni, a takarítónőm. Kétfelé simította hüvelyk- és mutatóujjával a szájaszélét, ami nála a töprengés jele volt. — Legalább tízet szeretnék venni — mondta, majd bevonult a másik szobába és földrengésszerű robaj jelezte, bogy indulatok csatáznak benne. Mintha egyszerre hősies elszántság ütközött volna ki az öregasszonyban. Mintha boldogult férjének, a zord népfelkelőnek a lelke költözött volna belé. Rohamot intézett az ágy ellen, leigázta a székeket, a díványt megtorpedózta, s a cipőket úgy hurcolta a sarokba, mint a legyőzőiteket. Valósággal bevette a lakást, s a törlőrongyot győzelmi zászlóként tűzte ki a hősi halált halt bútorok fölé. Tudtam, hogy ez a tisztasági- roham nem magáért a rendért történik, csupán azt akarja bizonyítani vele, hogy telik az erejéből! Már jött is kifelé s valóban ilyesformán gondolkodhatott, mert hely- reráncigálta fején a kendőt, és azt mondta: — Ezt csinálja Utánam az a sok taknyos az Udvarban! Én még most is fél perc alatt kiprakkolom a Szőnyeget, s úgy felsikálom 6 padlót, hogy enni lehet róla! — Jól van, Kati néni — nyugtatgattam, félve, hogy újabb bizonyításra kerül sor. De Kati néninek egyéb célja is volt a rendcsinálással. — Már megvettem a sorsjegyeket — vallotta be és a cipőjére pislogott. — Mert tec- cik tudni, az már biztos, hogy nyerni fogok. — Miért olyan biztos? Kati néni arcán mosoly f észkelődött. — Érzem én .azt. Világéletemben éreztem, hogy szeret engem a jóisten. — Miből érzi? — faggatom azzal a kétkedéssel, melyet viszonylagos kényelPALOTAI BORIS: s^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSfSSSSS/SSSS/SSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSSSSSSSSSSSSfSSS ^ ' *5 Szerencse ségtudóan köhintett, s csak aztán vágta ki: — Hetvenéves múltam ősszel s még mindig úgy dolgozok, mint egy brigád! S még csak girhes sem vagyok tőle. Riadtan néztem végig rajta. Olyan, mint a fazék alján maradt aszaltszilva, melyről lefőtt már a lé. Idősebbnek látszik, mint amennyi, szottyadt bőre üresen lóg. Göbös kezét kiette a lúg, ujjavége ráncos. Bizony, ideje volna már ölbe ereszteni a két kezét, kiülni a ház elé, pihenni. De ő annak örül, hogy tovább vesződhet, hajlonghat, cipelhet, futja az erejéből! Hetek múltak el, aztán hónapok, de a lottóról nem esett többé szó. Kati néni végezte a dolgát, csakúgy, mint máskor. Olykor ugyan furcsa düh kerítette hatalmába, sutbadobo-tt holmikat léptetett váratlanul elő, megfújta,’ megtisztogatta őket és a főhelyre áhította. Ami alul volt, azt felülre tette, mintha ősi ösztönök dolgoznának benne, melyeik így töméi; utat. Egyszer aztán mégis rászántam magam, és megkérdeztem: — Na, mi lett a lottóval, Kati néni? Hányas találata lett? — Egyet sem húztak ki — mondta egyszerűen. Várt egy darabig, gondolkozva kevert, kavart egy fazékban, majd mint aki rájön valami fontos dologra, melynek birtokában minden megvilágosodik, felszabadultan sóhajtott: Tessek elhinni, egy szerencse, hogy nem jött ki a ] számom. Mert mit csináltam í volna annyi pénzzel? Egy cső- ! mó gond szakadt volna a nya- : kamiba. Elhíztam volna ma- i gam, kirakom az ágyrajárókat,; és akkor régen fuocs lenne ■ ^Mozsár Jósikának! Nálam la-] J kik tíz hónapja, igen rendes; .átesik ruhában,: (előre fizet, mondom, jóravakíj j ember, nincs vele semmi baji: ; Csakhát szerelmi bánatba i 5 esett, lenyelt valamit, s mire i ; innen haza értem, úgy hörgött,; j hogy egy köménymagot se ad- i !tam volna az életéért. Én ] (aztán rendbetettem, mert ah-! (hoz is értek. A lelkire beszél-i Stem, hogy így, meg úgy, nemi (érdemes elemészteni magát,: (mikor olyan jó dolga van, két] (rend ruhája fekszik a láda al- i (ján, minden este beszalonná-1 ] zik, sört iszik hozzá, munkája | .meg akad bőven, mert kőmű-1 S vés, de ért ő mindenhez, ha ] iéppen kell. A végén már úgy! (meglágyult, hogy enni akart.] ] Marhapörköltöt főztem neki.] (Eszébe se jutott, hogy meg] ! akart halni. Nahát, mi ez, ha | ] nem tiszta szerencse! Ki tud- ] ] ja, nem pusztul-e el ez a Mo- ] ]zsár Jósika, ha beüt a négyes] S találat! ] >' : ] Fakó szeme rámvillanrt: —: ] Mondtam én mindig, hogy sze- ] ] rét engem a jóisten. Ezt is mi- ] ilyen jól elrendezte. KARAI LÁSZLÓ: Akit a szavak tovaűznek Akit a szavak tovaűznek nem lel az soha menedékre nem érzi melegét a tűznek köd az imája fagy a fészke szirom talanná lesz a szája nincs többé isten aki szánja társa sincs mint a parti fűznek akit a szavak tovaűznek. Akit a szavak megtaposnak homlokán ott virít a. bélyeg nehéz csapásű ostoroknak sebét nem gyógyítják az évek; vasalt patákkal megbomolva hiába lép rá csorda-horda nem adhat igazat a Rossznak akit a szavak megtaposnak. HORVATH JÓZSEF: Ósz ma reggel izom húrokon játszott áz október keze tépte a szél a húrokat s didergett rajtam a zeke aléltan lógtak a lámpák kezét lehelte az óra siettek a lomha fények siettek mind nyugovóra egy eltévedt hang csapódott az út széltépestt kövére és az Eötvös utca sarkán elfolyt a nyár forró vére JEKELY ZOLTÁN: Altatócska Kukutyinból jöttem, hosszú út mögöttem; Nárittyenbe térek, várnak vőlegénynek. Tarisznyám kaláccsal Tordán jól megraktam, hátamra hétsinges kolbászt akasztottam, Kovácsné konyháján kappant kopasztottam, rődi rekettyésbten nyurga nyulat fogtam -2> Majd fejem a sáncban álomra hajtattam — Mire felébredtem semmim se volt ottan! Felülök a sáncban, nézek a világba: ott fut egy nagy bolha, hogy potók a lába! Kolbász a nyakában, kalács a szájában, kappanom is, nyulam is a tarisznyájában! Ne fuss el, te tolvaj, az útravalómmal! Kukutyinból jöttem, hosszú út mögöttem; Nárittyenbe térek, várnak vőlegénynek! KADAR MARTA: Szorítsa ökölbe a kezét F ogta a paplant, az álláilg húzta, s nézte a nőt, aki meztelenül a szobában szétszórt ruhadarabokkal körül- ményeskedett. Jól esett látni. Fáradtság zsibongott benne. Gondolkodott: Este jöttünk fel. Azóta beszéd nem volt. Kellene mondani neki valamit. De mit? Hogy szeretem? Annyinak mondtam már így is, meg mielőtt felmentünk is. Unom. Gondolom, neki is mondták már páran. Elege lehet. Klassz kéglije van! Jó nő! Igaz, van vagy negyven, de én szeretem az érett gyümölcsöt. Meg kell fizetni érte. Megéri. Jól tartja magát. Sok pénzt kifizethet a kozmetikusnak. Elvehetném. Egyből megoldódna minden probléma. Lakásgond, más egyéb. Hogy mit kell gürizni, míg viszi az ember valamire...? Ha viszi. Mert van, aki ha megfeszül sem jut tovább. Mint én. Pedig hogy unom az albérletet! A vénasszony súnyi pofáját! A | szobában tartott csirkéket, § meg a kérdéseit! Jó lenne sa- § ját lábra állni! Huszonhét § értés vagyok. i Hogy jutott ez a nő ehhez § a lakáshoz? Kiutalták neki? ^ Lehet. Valamiért. Vagy csak ^ úgy? Mi a foglalkozása? Ve- ^ hette is. Lelépést fizetett, vala- § mi parasztnak, aki visszakí- vánkozott a falujába. Milyen $ hülye vagyok! Hogy kerül idei paraszt! § Jó melle van. Széles csípő- ^ je. Minden, ami foritos. Ha ^ jól megnézem, el sem hin-^ nem, hogy ő is az utcán ... ^ Mit szólna, ha azt mondanám^ neki: Feleségül veszlek? Sem-§ mit. Vagy megkérdezne: Ho- ^ gyan? Volt, aki azt tette. A t doktornő. Fogott is aztán ma- ^ gának. valami művelt krape- $ kot. Rizikó van! A szekrény tetején az óra ^ elütötte a tizenegyet. A már mindent a fotelokra ra kott. hálőinget vett. pongyolát, § s állt. tanácstalanul. — Elmúlt tizenegy. — Gon-* A bizottságon csaknem szó nélkül fogadták el indokiaij: ő is. férje is egyetemre jár, nincs lakásuk, nem tudják kite hagyni a gyereket. Aznap ő volt a tizennyolcadik. Az orvos kötelességszerűen sorolta fel a terhesség megszakításával lehetséges zavarokat Aztán, elé tojta a jegyzőkönyvet s mutatta, hol; írja alá. Az ajtón megkönnyebbülve lépett ki, mintha a nehezén már túl lenne. A várakozók irigykedve nézték kezében a sokat érő papírt. Az egyik meg is kérdezte: — Sikerült, fiatalasszony? Otthon Péter hason fekve olvasott. A tankönyv nyitva hévért mellette. — Elintéztem — ölelte át a fiú fejét Felvette a földről a piros ceruzát, s méllótelepedett a heverőre. Zavartalanul olvasott tovább. ; — Figyelj rám! Pénteken kell bemennem a kórházba. — Igen? — tovább lapozott — Nem is örülsz? —r- De — s szórakozottan megcsókolta. — Ugye elkísérsz? — Természetesen — s düny- nyögve letette a könyvet Pénteken reggel izgatottan készülődött. — Nem is tudom, kifessem-e a számat? — töprengett a tükör előtt — Kórházba minek — mondta Péter. — Különben is sietni kell, már fél nyolc, s én még nem borotválkoztam. Az öregasszony dühös, ha sokáig használjuk a fürdőszobát — Igen. , válaszolta békítőén. A -kapuban Péter megkérdezte: — Nem fogsz félni? — Ugyan! Szótlanul mentek egymás mellett — Szervusz, majd érted jövök! — Szia — és megcsókolták egymást A sarokról Péter még visz- szafordult, integetett A folyosón már várakoztak néhányan. Egyenként hívták be az asszonyokat Itt volt az utolsó ellenőrző vizsgálat. Mikor a nevét kiabálták, összerezzent, Nyugalmat színlelve diktálta be adatait. A felvételi irodán majdnem zavarba jött. Nem találta a pénzét Végül a táska aljában akadt rá. — Nem is tudom mennyi — nézett tanácstalanul az adminisztrátornőre. Az szótlanul elétolta a nyugtát Kiszámolta a pénzt Átvette a bizonylatot. — Ez legalább megmarad. Emléknek... — szólalt meg most az öregedő adminisztrá- tomő. Megmutatták a szobáját. A; szülészeten jutott neki hely. A ] kórterem három ágyából kíváncsian nézegették Az ápolóinő kimenőben még odaszólt a i többieknek, készüljenek a í szoptatáshoz. A három asszony í egyszerre kezdte kigombolni iaz ingét Táskáját a kezében fogva, i tanácstalanul állt az üres ágy ] mellett. — Üljön le, kedves! — bíztatta az ablaknál fekvő kövér asszony. — Lányt, vagy fiút vár? — érdeklődött egy fiatalasszony. Nem értette. Tekintete körüljárt a három asszonyon. Kigombolta a kabátját, a többiek látták, hogy nem állapotos. Az ápolónő kétszer fordult, míg behozta a síró pályásokat. A mellette fekvő asszony a fal felé fordulva szoptatott. — Kisfiú? — ágaskodott. Az asszony nemet intett. A kövér mama megjegyezte: — Szoptatás közben nem szabad beszélni! Levetkőzött, papucsot húzott és az ágy szélére könyökölve nézett maga elé. Felőlem alhatnánk is. akar. Ha nem, hát szól. Szó-jj! bál értek. ! 1 Az osztályos orvos jött be. — Már vártam. Elintézte a felvételt? — Igen. — Akkor jöjjön velem! Köpenyét összefogva követte. Folyosókon, csapósjtokon mentek át. — Itt várjon, Üljön le-egy kicsit.! v/91 A pad jobb oldalára húzódott. Leste az ajtót. — Kire tetszik várni? — állt meg egy nővér előtte. — A főorvos úrra! — furcsán, mélyen szólt a hangja. — Bocsánat — lépett tovább zavartan a nővér. A köpenye sarkát tépkedte. Mereven, oldalához szorította a kezét. A pad fölött rajzos plakátok. Olvasta a szöveget. A képet nézte. Egy kislányfej, egy tál gyümölcs, egy kéz és a csapból folyó víz. A kórház szagától émelygett a gyomra. Megfordult. Egy másik plakátról szőke gyerekfej nézett vissza rá. A pl álcát nagy kérdőjele alatt a szöveg: Legyen, ne legyen? Megkapaszkodott a pad támlájában. — Majd elmúlik, nyugtatta magát. A főorvos állt az ajtóban. — Tessék! — szólt ki érte. — Rosszul érzi magát? — Nem, köszönöm, semmi! Ügyetlenül feküdt föl az asztalra. — Ne féljen, elaltatjuk — nyugtatta az orvos. Lekötötték a haját Lábára vászoncsizmát húztak. — Csússzon csak előbbre! Kényelmetlenül feküdt. — Kérem, kolléga, az altatást!1 A fiatal, szőke orvos készségesen hozta az injekcióstűt — Jó a vénája? — Nem. — Szorítsa ökölbe a kezét! A műtőlámpában minden tökiröződött. — Nézzük a másik vénáját! — ült át az orvos a bal oldalára. A főorvos fényes műszereket vett át a nővértől. — Nem találom a vénáját! — már a harmadik helyre szúrta a tűt. Kicsit felemelte a fejét. — Ne mozogjon kérem! — szólt rá erélyesen a főorvos. Engedelmesen visszahanyat- lott A lámpában a főorvos kimért mozdulatai. Egészen lassan. Forogni kezdett a műszer, amit figyelt. A lámpa elhomályosult. Már nem látta az orvost, csak a szőke gyerekfejet. Kellemes bódultságot érzett. A vénáját megtalálta a tű. 1919 (LÁSZLÓ LILLA LINÓJA) Mikor aludtam ilyen puha: ágyban? Mikor tesz ilyen ott- j honom? Villanyboyler, per-1 zsaszönyeg, egyebek. Igaz, jó; tizenöt évvel öregebb, de ki; nézi azt? Ha tetszik. Ha sze-] retem. Rajta pajtás! A helyzet kul-\ csa nálxid! Ha ide jön, mert\ ide fog jönni, tudod a nők\ milyen kiszámíthatatlanok, ] telhetetlenek, bebújik melléd,] azzal az átlátszó trükkel, hogy\ fázik, rákapcsolhatsz! Megy az] simán! A nő egy fiókból papírt, tol- ; lat vett elő, letette az asztal-'; ra. A homlokát, halántékát; nyomkodta, mintha fájna, oz-] tán szólt: — öltözz! Ha tussolni i akarsz, tudod hol van a fürdő-; szoba. Ha éhes vagy, találsz; valamit a konyhában. Csak; arra kérlek, ne csapj zajt, és] ha elmész, ne köszönj be. Dől- ] gozni fogok. Márkus Tilda » //////////////////////////■/////////////////^ A helyset kulcsa mem, fürdőszobás lakásom beléginevelt. — Hát sok mindenből — felelte Kati néni és restelke- dés nélkül adta át magát a boldogságnak, még a kendője csücske is ragyogott. — Első helyen vagyok én beírva a jóistennél. Teli vari a szobám ágyrajárókkal. Minden kis zugot kiadok, még az összetolt székeken is alusznak. Nem tudtam mit szólni ehhez a nagy boldogsághoz. Kényszeredetten hallgattam. De Kati néni már benne volt a dicsekvésben. — Az idejét sem tudom, mikor aludtam egyedül. Rap- csáknéval hálok egy díványon, aki ablakmosást vállal házaknál. Eleinte akkorát taszított rajtam, hogy földre estem, mert derék, testes asszony, megvan vagy kilencven kiló. Most már úgy összeszoktunk, hogy ha taszítani talál, álmomban is kikerülöm. — Köténye zsebéből kihalászta a sorsjegyeket, sorolva az ókokat, melyek arra indították, hogy a jóisten kedvelnének érezze magát. — Hát ahhoz mit tetszik szólni, hogy kilencven éves koráig én tartottam el az édesanyámat. Ki még olyan szerencsés, hogy össze tudja kaparni, ami az öreg szülőjének kell? Mert ezt kívánt, azt kívánt, még fügére is jött gusztusa, meg tyúkszemirtóra! Én meg mindent helybehoztam neki. Mondta is anyám, jó asszony vagy Katus, kár, hogy nem vihettek magammal a másvilágra. Ogylátszik még valamit tartogatott döntő érvnek, mert mély lélegzetet vett, tisztes-
