Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

/ 1970. MÁRCIUS 22., VASÄRNAP PÍ.St megyei t/Cfriap CSEPELI MEO Az országgyűlés ülése után Van, de mégsincs Mielőtt a dugattyúk megkez­denék lc-fel útjukat a Csepel- motorokban, még egy utolsó ellenőrzés, egy utolsó meó az autógyárban. BUDAPESTI SÉTA André Bettencourt francia terv- és telepítésügyi minisz­ter szombat délelőtt a főváros nevezetességeivel ismerke­dett Elkísérte Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, ott volt Raymond Gaspßin-bide, a Francia Köz­társaság budapesti nagykövete is. A francia miniszter és kí­sérete többek között megtekin­tette a budai vámegyed mű­emlékeit és az újjáépülő Bu­davári palota első, átadott épületszárnyában berendezett Budapesti Történeti Múzeu­mot. A palota újjáépítéséről, az ásatásokról, a műemlékek feltárásáról és védelméről Horlel Miklós, az Országos Műemlék Felügyelőség terve­zési osztályának vezetője tá­jékoztatta a magas rangú ven­dégeket. — Hét NDK-gyártmányú, nagyteljesítményű köszörű­gépet helyeznek üzembe idén a végműveletek elvég­zésére a Magyar Gördülő Csapágy Művek dkxsdi gyá­rában. Az elmúlt esztendőben sok panasz hangzott el: kevés a mezőgazdasági erőgép és még kevesebb a hozzájuk való al­katrész. Az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán is sok szó esett erről. Érdemes néhányat felidézni az e kérdéssel foglal­kozó felszólalások közűi. Csűrös János, Szabolcs- Szatmár megyei képviselő: „A megyei tapasztalatok szerint az AGROKER vállala­tok még a legalapvetőbb igé­nyeket sem tudják kielégíteni. Gépek híján az elmúlt eszten­dőben negyvenezer katasztrá- lis holdon nem tudták elvé­gezni az őszi mélyszántást. Krónikus az alkatrészhiány is.” v Gombaszögi Jenő Somogy megyei képviselő: „A megyében az egy hold szántóterületre jutó erőgépek száma csökkent és a meglevő gépek jelentős része is elavult. A mezőgazdasági gépek kíná­lata meglehetősen szegé­nyes .. Gócza József Szolnok me­gyei képviselő: „Szolnok megyében például körülbelül hatszáz traktort kértek a termelőszövetkezetek az AGROKER-töl, de a válla­lat alig valamivel több mint a felét tudja szállítani...” Ugyanakkor a Miniszterta­nács elnöke zárszavában töb­bek között elmondotta, hogy 1968- ban raktáron maradt kö­rülbelül kétezer traktor és 1969- ben is kevesebb volt az igény traktorokra, mint amennyit a magyar ipar gyár­tani tud, illetőleg be tud hoz­ni a baráti országokból. Azért kevés az alkatrész is, mert a meglevő traktorállományt fel kellett javítani, A vélemények látszólag el­lentmondanak egymásnak. Van elegendő traktor, de még­sincs. Hogyan lehetséges ez? Erről beszélgettünk — egy gazdaság példáján vizsgálva a kérdést rrr a kerepes—kistar- csai Szilas menti Termelőszö­vetkezet elnökével, Koós Lászlóval, két gazdaságvezető agronómusával, Bánki János­sal és Fűzi Gáborral, valamint Sándor Ferenc műszaki veze­tővel. Koós László: *— Mi nem akarjuk vitatni annak igazát, hogy van ele­gendő traktor, és hogy a ma­gyar ipar többet is tudná gyár­tani, ha igény lenne rá, egy azonban bizonyos: a gazdasá­gok számára nem mindegy, hogy milyen erőgépeket kínál­nak megvásárlásra. A magunk példájával bizonyítom ezt. Két darab VE 50-es traktort sze­rettünk volna vásárolni. Be­adtuk az igényünket az AG- ROKER-hez, s a válasz: ilyen típusú gépet az idén nem tud­nak szállítani. És hozzátették: IPARI TANULÓNAK FELVESZÜNK általános iskolát végzett fiatalokat a kővetkező szakmákba: épületlakatos, ács-állványozó, épületasztalos, fapadlózó- és műanyag­burkoló, központifűtés-szerelő, építőipari gépszerelő, épületburkoló' (hideg): műkőkészitő, vasbetonszerelő (2 éves), vízszigetelő, bádogos, hőszigetelő, kőműves, üvegező. Akiknek vidéken állandó lakásuk van, azoknak tanulóotthoni elhelyezést nyújtunk. Jelentkezés személyesen vagy Írásban a mi MEGYEI ÁLLAMÉ építőipari vállal a twám. Budapest XXI., (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. róbb, néhány forintos vagy tízforintos alkatrészekből nagy a hiány. Nem kapni csapszegeket, perselyeket, szimmeringeket, nimbuszcsa- varokat és így tovább. Mos­tanában minden újság tele van például hirdetéssel, hogy vásároljanak pótkocsikat. Ar­ról viszont egyetlen hirdetés sem szól, hogy a pótkocsik fékszelepe évek óta a hiánycikkek közé tartozik. Sándor Ferenc: — Ami szintén az alkatrész- ellátás problémájához tarto­zik: egy-egy alkatrész meg­szerzése néha napokba ke­rül. A különböző típusokhoz az alkatrészeket különböző helyeken lehet csak besze­rezni. És még akkor is vég­telenek a bürokrácia útjai. Megint csak példával bizo­nyítanám. Szükségünk volt két csapágyra. Az AGROKER rákosszentmihályi gépalkat­részosztályán nem kaptunk. Átmentünk a szomszédos épületbe, az AGROTRÖSZT- höz. Ott közölték velünk, hogy kaphatunk csapágyat, de írassuk ki a kőbányai te­lephelyen, s ha ott megkap­tuk a papírt, visszajöhetünk a két csapágyért Rákosszent- mihályra. Bánki János: — Mindezek következtében esztendőről esztendőre nő az egy normálhold gépi meg­művelésének önköltsége. Míg 1968-ban egy hold nydícvan- három forintba került, 1969- ben már kilencvenhét forint­ba. Gazdaságunknak jelen­leg tizenhét erőgépe van. Nem közömbös tehát, meny­nyibe kerül használatuk. Koós László: — Erőgépeink átlagéletko­ra hét-nyolc esztendő. Ta­valy hármat selejteztünk ki, tavalyelőtt egyet, azelőtt pe­dig kettőt. A-lehetőségeink azonbaTL . végesek. Egy most készült felmérés szerint a gaz­daság jelenlegi állapotában egymillió-kétszázezer forint értékű gépvásárlás lenne az ideális, de az idei évben csak hatszázötvenezer forintot for­díthatunk erőgépek vásárlá­sára. És a legnagyobb baj az, hogy a tervezett gépeket sem tudjuk, vagy — mint az RS 09-es esetében — nem merjük megvásárolni. A gépesítéssel nemcsak az eddigieknél kedvezőbb felté­teleket teremthetünk a mező- gazdaság hozamainak növelé­séhez, hanem mentesíthetjük a mezőgazdaságban dolgozó embereket a nehéz fizikai és az egészségre ártalmas mun­kák végzése alól. Fejlett me- zőgaMasági termelést csak korszerű eszközökkel és ter­meléstechnológiával érhetünk el. A fokozottabb gépesítés szükségességét ugyanakkor nemcsak az egyre növekvő belföldi igények, hanem a termékek nemzetközi szintű versenyképessége is indo­kolja. Legközelebb a Vörös Csil­lag Traktorgyár vezetőitől és az AGftOKER illetékeseitől szeretnénk választ Kapni az erőgépek és az alkatrészek el­látásával kapcsolatban. Prukner Pál HETI KOMMENTAR NEM KIELÉGÍTŐ A héten újabb tanácskozás állapította meg, hogy nem kielégítő ... A tanácskozás a Kisipari Szövetke­zetek Pest megyei Szövetsége választmányának ülés® volt, amiről pedig megállapították, hogy nem kielégítő, az a — szolgáltatás. Majd’ minden héten akad egy ta­nácskozás, ülés, megbeszélés, majd’ minden héten ké­szítenek egy jelentést, vizsgálati összesítést, ahol és amikben a szolgáltatás témaként szerepel. Olyan téma­ként. aminek „helyzete nem kielégítő”. Hagyományo­san nem kielégítő. Hosszú évek óta. Félreért bennünket az olvasó, ha úgy gondolj^: élcelödünk, csipkelődni akarunk. Nem és nem! Ténye­ket állapítunk meg. Meghökkentően nagy szám kere­kednék ki abból, ha csupán a lapunk hasábjain meg­jelent, szolgáltatással foglalkozó közlemények mennyi­ségét összegeznék. A nagy szám ellenére egy valami majd’ minden cikkben ismétlődött: az, hogy a szolgál­tatások ugyan javultak, de színvonaluk még mindig nem kielégítő. S ugyanúgy, mint lapunk, a tanácsok, a társadalmi szervezetek különböző testületéi is időről időre ezt állapítják meg. Hazánkban az áru jellegű szolgáltatásokból az el­látottság alacsony színvonalú. Iparcikkekből viszont — a nemzetközi átlagot tekintve — közepes színvonalú az ellátottság. Csupán e két tényező összevetése is jó néhány következtetést sugall. Arra például, hogy jóval több tartós fogyasztási cikk kerül forgalomba — mo­sógép, televízió, hűtőszekrény, gépkocsi stb. —, mint amennyi rendszeres és kellő karbantartását fedezni lehetne. Azután: a termékforgalmazás hosszú évek óta elszakadt — mégpedig majd’ teljes egészében — a ga­ranciális és garancia nélküli javításoktól, a termék forgalomba kerülését egyetlen esetben sem előzte meg a karbantartó hálózat kiépítése. Továbbá: a gyártó vállalatok hosszú éveken át kevéssé törődtek azzal, hogy mi lesz termékeik sorsa a használatkor, hiszen egyetlen cég gyárt mosógépet, hűtőszekrényt, kettő te­levíziót, gépkocsit örüljön, aki kap... Érthető tehát, ha a karbantartás megszervezése és működtetése sem anyagilag, sem erkölcsileg nem volt érdeke senkinek. Végül; az egész gazdasági környezet, az adó- és hitel- rendszer, a bérezés stb. a szolgáltatást másodlagos­ként kezelte, s ezzel gyakorlati helyét is kijelölte. Nem vigasz, de hozzátehetjük: mindez nem speciális hazai probléma, minden gazdaságilag fejlettebb or­szágban ugyanilyen gondokkal küszködnek. A szolgáltatások sokféle területén a technikai ha­ladás nem kínál fejlesztési lehetőségeket; a borbély villanygéppel is csak meghatározott számú ember ha­ját tudja lenyími nyolc óra alatt, a méretszabóságok sem képesek forradalmi módon növelni a termelé­kenységet s így tovább. Magyarán: több ember keli a szolgáltatásba! Több és jobb képzettségű ember. (Mert a rosszul „megjavított” valami újabb javítóka­pacitást köt le.) Ehhez azonban az szükséges, hogy egészséges munkaerőáramlás kezdődjék meg a nép­gazdaság különböző területei között, s hogy a gyártók­nak is anyagi érdeke legyen termékeik további sorsá­nak szemmel tartása. Amíg gazdasági eszközök, módszerek nem hatnak odáig, hogy alapvető változtatások kezdődjenek meg, addig nem marad más vissza, mint megállapítani: nem kielégítő. Ám ettől előbbre kell jutnunk. Krónikás Hétfő: meteorológiai világnap Tantárgy lett a műhold Hétfő az „időjósok” ünnepe lesz: meteorológiai világna­pot tartanak. Az esemény ere­dete 1951. március 23-ára nyúlik vissza. Ekkor lépett hatályba az az egyezmény, amelynek alapján létrehoz­ták az ENSZ kebelén be­lül működő Meteorológiai Vi­lágszervezetet. Az egyezmény születésé­nek tízéves évfordulóján el­határozta a világszervezet — amelynek ma már közel 130 tagországa van —, hogy meg- ünnepli e napot. A kutatás egy-egy időszerű témáját elő­adásokon vitatják meg, ki­állításokat rendeznek stb. „Az időjárás és az ember”, s más hasonló címszavak után. Rendelet a téli munkaszünetre küldött dolgozók díjazásáról Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelete a téli munkaszü­netre küldött dolgozóknak fi­zethető díjazásról. Az új in­tézkedés nemcsak az állami építő- és építőanyagipari vál­lalatokra, hanem a vegyes­ipari kisipari szövetkezetek építőipari részlegeire is vonat­kozik, kimondja, ha a ter­melő munkával foglalkoztatott fizikai dolgozót téli munka­szünetre küldik, akkor a ré­szesedési alap terhére fagy- szüneti díjat fizethetnek a dolgozónak. A vállalatoknak a kollektív szerződésben, a szövetkezetek­nek Etedig a munkaügyi sza­bályzatban kell meghatároz­niuk a fagyszüneti díj felté­teleit, mértékét és kifizetésé­nek módját. Előírhatják, hogy a fagyszüneti díjban részesí­tett dolgozó a téli munkaszü­netet kővetően meghatározott ideig a vállalatnál köteles munkát végezni, s ha elmu­lasztja, akkor a fagyszüneti díj teljes összegének, vagy egy részének visszafizetésére kö­telezhetik. Az új rendelet a kihirdetés napján hatályba lépett. az idei téma: a meteoro­lógiai oktatás. Két év alatt részletesen ki­dolgozták a szakemberek az egyetemi meteorológusképzés egységes elméleti és gya­korlati tematikáját, melyet az idén továbbítottak a tagál­lamoknak. A jövőben ennek alapján tanulnak a hallga­tók. Hazánkban 1950-ben kez­dődött meg a szakemberkép­zés, a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem me­teorológiai tanszékén. A vi­lágszervezet külföldi ösztön­díjak biztosításával segíti a magyar szakképzést. Egy-egy speciális szakterület korsze­rű módszereit a legfejlettebb szolgálatoknál ismerhetik meg a magyar meteorológusok. Alig tíz év alatt a magyar szolgálat 18 fiatal mun­katársa kapott ösztöndí­jat. A tanulmányutakon agrome­teorológiával, légszennyező­dés- és műholdmeteorológiá­val, gépi adatfeldolgozással, radarmeteorológiával stb. fog­lalkoztak az ösztöndíjasok. Megismerve a fejlett nem­zetközi módszereket, kutatá­si eredményeket, tudósaink egyre nagyobb mértékben tudnak hozzájárulni a tudo­mány továbbfejlődéséhez, s nem utolsósorban a gazdasá­gi fejlődés elősegítéséhez. Mert — ki ne tudná —, a pntos időjárásíelzés aranyat ér a gazdasági életben. , (paládi) profilírozzuk át a gépparkun-1 kát és akkor már a második negyedévben kaphatunk | D4KB-típusú traktort. De kér­dem én, és úgy hiszem, joggal, miért vegyünk mi kétszáz- negyvenötezer forintért egy kilencven lóerős, igényeinket meghaladó traktort, amikor nekünk elegendő lenne az öt­venöt lóerős és ugyanakkor csak százhuszonkétezer' forint­ba kerülő erőgép is? Csupán érdekességként említem: mind a két gép a Vörös Csillag Traktorgyárban készül. Le­hetséges, hogy rossz a piacku­tatásuk, vagy nem a gazdasá­gok igényei, hanem a maguk munkájának a könnyebbsége szerint állítják össze gyárt­mánylistájukat ? Bánki János: — Nemcsak a magyar ipar által gyártott gépekkel adód­nak problémáink. Idei terve­ink között szerepelt többek között egy RS 09-es eszköz- hordozó traktor megvásárlása. Ezt a tizenegy munkafolya­mat elvégzésére alkalmas okos kis gépet a Német De­mokratikus Köztársaságban gyártják. Pillanatnyilag ez az egyetlen olyan típusú gép, amely a kertészetekben kitű­nően alkalmazható. A traktor vázára szerelhető különböző munkagépekkel könnyű talaj­munkákra, köztesművelésre, növényápolásra és betakarí­tásra egyaránt alkalmas. Az egyidejűleg felszerelhető és üzemeltethető különféle mun­kagépek kezeléséhez külön munkagép-kezelőre nincs szükség. A gazdaság jelenleg kétszáz holdon folytat ker­tészkedést, illetve különböző gyógynövényeket termesztünk. Feltétlenül szükségünk van tehát ilyen típusú erőgépre. Annál is inkább, mert külön­ben továbbra is fogattal le­szünk kénytelenek megművel­ni ezeket á területeket, egy fogat egy napi költsége vi­szont háromszáznegyven fo­rint! Az RS 09-es* traktor kap­ható is, csakhogy az" elmúlt napokban jelent meg az a tá­jékoztatás, miszerint az RS 09-et 1973. január 1-vel kor­szerűtlennek minősítik. Ez pe­dig azt jelenti', hogy alkatrészt kapni hozzá nem lehet. Most mit csináljunk? Megvásárol­junk egy, már most korsze­rűtlennek nyilvánított erőgé­pet? Érdeklődtünk, van-e he­lyette valami más, korsze­rűbb típus. Sajnos, nincs. Sándor Ferenc: — Agronómusunk aggodal­ma jogos: alkatrészt kapni 7hég a legújabb típusú gépek­hez is nagyon nehéz. Ennek igazolására egyetlen példát szeretnék elmondani. Két esz­tendővel ezelőtt vásároltunk egy DT 75-ös traktort, amely akkor a legújabb típusok kö­zé tartozott. Tavaly a kup­lungnál egy csapágy henger­görgői tönkrementek. Leállt a gép. Megpróbáltunk tizszer- huszas görgőket venni, de az AGROKER-nél nem kaptunk. Akkor elmentem az illetékes kereskedelmi kirendeltségre. Ott azt mondták, nem tudnak adni, mert nem rendelt az AGROKER. Erre elmentünk Diósára, a csapágygyárba. Ott nem készítenek ilyen méretű görgőket, de nagyon udvaria­san telexen felhívták a deb­receni gyárat. Ott sem készí­tenek tízszer-huszas görgőt Erre elmentünk az SKF go­lyóscsapágy szaküzletébe, : mert ott sem volt, vissza c kereskedelmi kirendeltségre A válasz: rendelje meg a: AGROKER. A következő állo­más ismét az SKF szaküzleU volt: árulják már el. hol gyár­tanak még golyóscsapágya­kat? á a válasz: Tóth Sándoi kisiparos Budapesten, a Ben rakpart 56. szám alatt... Fűzi Gábor: — Sajnos, nemcsak a DT 7í alkatrészei hiányoznak. Má: erőgépek alkatrészellátásává is problémák vannak. Példáu a hidraulikus alkatrészekkel Ha szükségünk van egy száz harminc forint értékű mun kahengerre — nincs. Csal kompletten kapható — hét ezer forintért. És az is álta lános tapasztalat, hogy az ap

Next

/
Thumbnails
Contents