Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-19 / 66. szám
PEST megyei 'zMirlap 19:0. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK Jobboldali államtsíny Kambodzsában (Folytatás az 1. oldalról.) tudósító szerint a reggeli órák óta tankok állnak a Phnom Penh-i nemzeti bank, a rádió, a tájékoztatásügyi minisztérium és más fontosabb középületek előtt. A Szihanuk megdöntéséről szóló bejelentés helyi idő szerint délután 17 órakor hangzott el a kambodzsai rádióban. A japán külügyminisztérium közölte, hogy a Phnom Penii-i ■ nagykövetségtől hivatalos tájékoztatást kapott a kambodzsai hatalomátvételről. A külügyminisztériumhoz közelálló körök szerint a EGY FELHÍVÁS VILÁGSIKERE Talán nincs még egy nemzetközi felhívás, amelyik olyan óriási tömegtámogatást kapott volna, mint a Béke Világtanács 1950. március 19-én, Stockholmban elfogadott, az atomfegyverek eltiltását követelő határozata. Pontosan húsz éve, hogy a Béke Világtanács ülésén Joliot- Curie, a nagy francia atomtudós és békeharcos felhívással fordult a jóakaraté emberekhez, követeljék az atom- és a tömegpusztító fegyverek teljes eltiltását. Az emberek százmilliói az egész világon aláírásukkal csatlakoztak ebhez a felhíváshoz, kifejezésre juttatva ezzel valamennyi ország népének együtté ;zésct és követelését: érjen véget a fegyverkezési verseny, jöjjön létre megállapodás az atomfegyver-kísérletek végleges eltiltásáról. A népek békeakaratából a stockholmi felhívás óta egész sor konkrét államközi megállapodás született. Elkészítettek az atomfegyverek eltiltására vonatkozó szerződéstervezeteket valamennyi földrészre vonatkozóan. Ezek közül két egyez- mifiy született eddig: az egyik 1959 december ében, 12 ország aláírásával, ■» Déli-sark atommentes övezetté nyilvánításáról, a másik 1962-ben arról, hogy Latin- Amerikában megtiltják az atomfegyverek gyártását és birtoklását. Ez utóbbi egyezményt a 22 latin-amerikai országból már 14 aláírta. Egyezmény született a légköri atomkísérleti robbantásokról is, valamint arról, hogy nem helyeznek atomfegyvereket az űrben Föld körüli pályára. Számos tárgyalás folyik a 1 ENSZ-ben, a g;nti leszerelési tárgyalásokon a tengerfenék atommentes övezetté nyilvánításáról és más, az atomfegyver betiltását célzó tervezetről. Alig néhány napja jött létre az egyik legfontosabb eredmény az atomfegyver eltiltásának kéidésében; 1970. március 5-én életbe lépett a Szovjetunió által javasolt atomsorompó- egyezmény. Igaz, hogy ez — a korábban kötött egyez ményekkel együtt — még nem a stockholmi felhívás teljes megvalósulása. Áz atomsorompó-egyez- mény, amelyet már közel 100 ország írt alá és mintegy félszáz ratifikált, csak az atomfegyverek további elterjedése elé állít nemzetközi jogi gátakat, de még nem jelenti a tömegpusztító fegyverek betiltását. A néptömegek hosszú, állhatatos harcának első gyű mölcsei mégis biztatóak és a húszéves évforduló alkalmából új erőt ad a vi lág népeinek a harchoz, a stockholmi felhívásban foglalt célok maradéktalan megvalósulásáért. nagykövetség azt jelentette, I hogy a kambodzsai fővárosban nyugalom van, noha ! szemmel láthatóan szigorú j biztonsági intézkedéseket lép- | tettek életbe. 1 A délkelet-ázsiai Kambodzsa hivatalosan 1863-tól lett francia gyarmat. A függetlenségi mozgalom a harmincas években kezdett fellendülni. Norodom Szihanuk, a buddhista Norodom dinasztia sarja,: 1922-ben született, Saigonban és Párizsban tanult. 1941-ben követbe nagyapját a trónon. A második világháború alatt Kambodzsa is Javán megszállás alá került, és Norodom Szihanuk 1945-ben kikiáltotta a függetlenséget. Japán veresége után visszatértek a francia gyarmati hatóságok, a két ország 1946-ban modus vivehdi- szerződiést. kötött. Egy évvel később Kambodzsa alkotmányt kapott, és megtartották az első választékokat. Mivel a parlament és a kormány működését Norodom Szihanuk nem találta megfelelőnek, 1952-ben átvette a miniszterelnöki posztot, és ideiglenesen felfüggesztette a parlamentet. 1955-ben lemondott a trónról, de megtartotta miniszterelnöki posztját, továbbá a külügyminiszteri tárcát. A trónra atyja, Nóedom Szuramarit király és anyja, Kossamak királynő került. Norodom Sziltanuk herceg még ez évben megalakította Népi Szocialista Egyesülés nevű tömegszervezetét, amely a genfi konferencia által elrendelt első választástól kezdve valamennyi parlamenti mandátumot mindig megszerezte. 1960-ban meghalt Szuramarit király. Ekkor Norodom Szihanuk herceget államfővé választottak, a trón pedig azóta betöltetlen maradt. Anyja, Kossamak királynő jelképes uralkodó, hatalom nélkül, áld csak ceremoniális funkciókat lát el. Norodom Szihanuk 1955- ben nősült meg, felesége részben német származású. Egy fiuk és égy lányuk van. Divatparabola — Nyugatról Az Ország-Világ című lap egyik — 1964-es — számában rövid tudósítást olvashattunk .a „Beatles” nevű együttesről, amelynek tagjai abnormálisán bosszú hajat viselnek és koncertjeik után összetörik hangszereiket. A kommentár számunkra követhetetlen, elmebeteg divatkinövésnek minősítette a dolgot. Biztosak lehetünk benne, hogy a cikk írója azóta már re- vidiálta nézetét, annál is inkább, mert a cikkhez mellékelt képen négy, mai szemmel nevetségesen jól fésült fiú mosolyog a lencsébe. Mindezt csak azért meséltük el, hogy ezzel is érzékeltessük a most következő tallózás fontosságát-. Ugyanis: a divatról lesz szó. (Fontos pedig azért, mert a négy „abnormális gomba- fejű” azóta a Brit Birodalom Lovagja lett és mint rosszmájú közgazdászok kiszámították, a sziget- ország legfontosabb devizabevételi cikke. Évente több valutát szereznek őfelsége trubadúrjai, mint az egész angol autóipar, pedig abban a Rolls-Royce is benne van.) Apropos! Rolls-Royce. Bajban van az Autók Királynője. Évente gyártott néhány tucat kocsija kevésnek bizonyult a kereslettel szemben: gazdagék között — ki tudja hányadszor — divatba jött. Londonban egymás után tűnnek fel jobb sorsra érdemes, tekintélyes apukák hosszúhajú fiacskái — megnövesztett körmökkel fogva a konzervatív Rolls kormányát. A kocsik karosszériáját — neves képzőművészek — telefestették rikító virágokkal, indiai motívumokkal, papagályokkal és CSAK RÖVIDSN ANDREJ GROMIKO a szlovák fővárosban tett látogatásé mák befejeztével szerdán a délutáni órákban repülőgépen a Magas-Tátrába utazott. SOUVANNA PHOUMA laoszi miniszterei nőik elism erte, hogy a kormánycsapatok kiürítették Sam Thong fontos támaszpontot és néhány napon beiül esetleg távoznak Long Ghengből is, amennyiben fokozódik a rájuk nehezedő nyomás. A KÍNAI származású Art- hus főbírót választották a Guayanai Köztársaság első elnökévé. AZ „ÉVSZÁZAD” tele nehezen enged Lengyelországban. A bialystoki, olsztyni és wroolawi vajdaságban a havazások miatt összesen 24 út ismét járhatatlan. NYIKOGYIM leningrádi és novgorodi pátriárka New Yorkba utazott. a divatos „Make love, not war” felszólítással. A gyár szigorú hangú sajtónyilatkozatban határolta el magát a mozgalomtól, csodálkozásának adva hangot: miért pont a legkonzervatívabb kocsit választották a divatfik élcelődésük célpontjául. Senki sem sietett reflektálni, jóllehet egyszerű lett volna a válasz: ez a c|ivat... És mi újság az „igazi”, az öltözködési divatf ronton? Vadonatúj szalonok és „bouti- que”-ok nyílnak meg Párizsban minden bizonnyal annak ellensúlyozására, hogy a női és férfi divatban a vezető szerepet egy ideje London vette át, a franciáknak már-már nemzeti bánatára. 1 Sok újat azonban ezek a szalonok sem tudnak nyújtani azon oknál fogva, mivel a női szoknyákat egyszerűen nem lehet tovább kurtítani, a maxi pedig — akárhogy is igyekeztek a textilgyárak — nem hozott átütő sikert. Maradt <a ruhák felső részének kurtítása. Ez sem túl nehéz, csak hát vannak határai (!), Illetve nincsenek: a „topless”, a „monokini”, vagyis az egyrészes fürdőruha — ami nem egybeszabottat jelent, hanem azt, hogy a kétrészes fürdőruhának csak az egyik részét hordják, rendszerint az alsót — rövid botrányokkal tarkított pályafutás után letűnt a színpadról. Feltűnt viszont helyette a felsőrésszel alig rendelkező estélyiruhák divatja. Alul ugyan a földet söpri, felső része viszont nem áll egyébből, mint két keresztbe vetett pántból, aminek szélessége a ruha viselőjének életkorával, illetve a társaság prü- d ériájával van egyenes, illetve fordított arányban. „Minél többet mutatni” ez a jelszava ma a női divatnak és — .a szexualitás divatjának. Az emberiség egész történelme folyamán összesen nem jelent meg annyi könyv, brosúra, film az utóbbi „divattémáról”, mint az elmúlt húsz évben. Dennis Watkins angol pszichológus „Embereik lovak nélkül” című könyvében — amiből egyébként hetek alatt négy kiadás fogyott el — a következőképp jellemzi a helyze- zetet: „ . . .Felszabadult az emberiség. Évezredes gátlásainkat dobáltuk el. A szexualitás megszűnt elsötétített hálószobák fülledt titka lenni, kijött az utcára és elfoglalta méltó helyét az emberiség alapfunkciói között, az egyik legfonto-sabbkén.t... — Nézzék meg a fiataljainkat! öltözködésükben, viselkedésükben egyebet sem. tesznek, mint igyekeznek érzelmet produkálni. A hosszú haj, túldíszített öltözködés, lágy moz-| dulatok, a soul (1 élek)-zene mind- mind az elmechanizáiódott társadalom elleni védekezés egyik megnyilvánulása. Az emberiseget az tette tönkre, hogy a tudomására hozták, előbb-utóbb komputerekkel helyettesíthető lesz. A fiatalok az ellen harcolnak, Es hogy mechanikusan szeretkeznek?; Mondja uram, ön másképp esi-, nálja?” Van, aki igen! „Je t’aime... — moi non plus’^. Négy perc húsz másodpercig szimulálja a 41 éves francia slá- gerénekes, szövegíró és szerző, Serge Gainsbourg az extázás szülte sóhajokat egy képzeletbeli szerelmi jelenetben, „Szeretlek ... — suttogja a lány. — Én már nem... — utasítja el a fiú”. De nem gondolja komolyan, hiszen a slow-beat ritmusára feLsóhajl: „Jövök és azután elmegyek”. A lány szempontjából az ügy ©1 van intézve. „Most...” — leheli, majd egy „ah”, felzokog a hegedű. zsongítóan búg az orgona. (1967-ben ríiár olyan naturálisán adta elő a „suttogást” Brigitte Bardot-val egyetemben, hogy Günther Sachs, az akkori férj tiltakozott. Mégpedig sikerrel: a már legyártott 5000 Philips lemez nem került az üzletekbe.) Most a 22 éves brit színésznővel, Jane Birkinnel énekli együtt a dalocskát. (A színésznőt mi is láthattuk a Nagyítás című film emlékezetes lila papír jelenetében.) Ismét botrány tört ki. A Vatikán lapja, az „Osservatore Romano” szégyellnivaló obszceoitás- nak nevezte a számot, a GiomaJe d’Italia pedig odáig ment, enyhén szólva túlzó megfogalmazásában, hogy a lemezen elhangzó nyögdécseléseket és sóhajtásokat egy szerelmeskedő elefántcsorda zaj-effektusával hasonlította ösz- sze. Ez már túl sok volt. A „je t’aime” elnémult az olasz, spanyol, portugál, brazil, brit és svéd rádióállomásuk hullámhosszain. A Philips, amely előzőleg 1,2 millió példányban dobta piacra a je t’aime-et, ismét lemondott újabb 1 emezek prés eléséről. A lemez ma világszám, a legdivatosabbak közül. Sikerét az Osservatore Románénak köszön- hetá| — állapítja meg a Párizsban megjelenő Figaro. „Legjobb reklám ügynököm — a Vatikán .. —■ jelentette ki nemrég Gainburg, aki a „je t’aime”-mel már eddig is több mint egymillió frankot keresett. Messing er—Hirschler // PDZfl IV. Amikor Köpetzíky és a nyilas tisztek kiviiharoztak a pincéből, Rózsi ' meggyújtotta a petoóleumláJmpát. Az imbolygó fényben halottsápadt arcok meredtek egymásra. — Ez egy állat — mondta Eötvös. — Ezt a hangot nem tűröm — csattant fel Eötvösné. — Márpedig állat! — szólalt meg Rózsi. A bejelentésit döbbent csend fogadta. A tíz esztendőn át tárgynak kezelt lány először nyilvánította véleményét. . — Azonnal takarodjon innen! Ki van rúgva! Hogy jön ahhoz, egy ócska paraszt, hogy így beszéljen egy úrról. Nem akarom többé látni. Rózsi már maga is megijedt, önkéntelenül iszaladt ki a száján a mondat. — Méltóságos asszony... — Takarodjon — sziszegte Eötvösné. Férje nem mert megszólalni. Rozgo-nyiék csendben elindultak az ajtó felé. — A legszebb versem — mondta Rozgonyi és sírni kezdett. — Nem bírja szegénykém az italt — védte férjét Rozgonyiiné és kitámogatta. — Maga még itt van? — kiáltotta EöWösné... — Megyek méltóságos asszony... De aztán ne tessék hívni, mert nem jövök... — mondta csendesen és Rozgonyiék után kilépett az ajtón. Tíz év alatt most fordult elő vele először, hogy egy ajtót, nem csukott be maga után. — És holnap te fogsz főzni, mosogatni, fűteni, takarítani? — kérdezte Krisztina. — Az ám — hürnmögött Eötvös. — Reggel ez már itt kaparja az ajtót — mondta könnyedén az aszszony, és életében először maga vetette meg az ágyaikat. Krisztina nem felelt. Ö tudta, hogy Rózsi nem jön vissza. Magában azért szurkolt, hogy ne is jöjjön. Letérdelt az ágya elé és folytatta az imát: — Istenem, add, hogy vége legyen ennek a szörnyűségnek, én megígérem, hogy addig dolgozni fogok Rózsi helyett is, csak engedd, hogy éljek. Szeretni akarok, azt akarom, hogy gyerekeim legyenek... Ne haragudj, hogy ilyennel fordulok hoz- 'zád, de te úgyis belelátsz a gondolataimba és tudod, hogy amióta Júlia elmesélte bűnös szerelmét vőlegényével, éjjelente felriadok és mindig bocsánatodat kell kérnem vétkes álmaimért... Add, hogy ne haljak meg anélkül, hogy megismerjem ezt a furcsa, félelmetes titkos... Miatyánk... ki vagy a1 mennyeikben ... — Feküdj le, Kriszti — simogatta meg a magában motyogó lány'fejét Eötvös, — Egyszer el kell múlni ennek is. Nem is fogsz rá emlékezni... Az Eötvös család lefeküdt, de egjdkük sem aludt reggelig. Rózsi leült a közös óvóhely egyik sarkában, két homokzsákra. — Mi az, maga nem a méltóékkal alszik? — mondta gúnyosan Csoko- nay Melanie. A kiszikfkadt vénkisasszony a második emeleten lakott és zongoraleckéket adott. Családfáját Csokonai Vitéz Mihályra vezette vissza és Eötvösöket azért gyűlölte, mert Eötvösné egy alkalommal kijelentette, hogy Melanie ősei tót parasztok voltak, neve magyarosított és jogtalanul használja az ipszilont. Melanie viszont városszerte híresz- telte, hogy Eötvös húsz évvel ezelőtt még östreicher volt és nem is biztos, hogy őskeresztény. Nem is vállalta Krisztina oktatását. — Eljöttem tőlük — mondta Rózsi és mert gyűlölte a hazugságot, azonnal hozzátette: — Kirúgtak! — Fel keil őket jelenteni. Ha 'há-# ború van is, a felmondás jár — pattant fel Weirvoda Elek, a nyugdíjas villamoskalauz, a szociáldemokrata párt egykori bizalmija. — Aztán nem mondaná meg, hol tegyen feljelentést? — vihogott Botár úr, a főpincér. — Talán a szakszervezetben? .t.. — Engem ne tessék provokálni — ült vissza a helyére Weivoda, már megbánta, hogy megint eljárt a szája. — Hallgasson ide, kedvesem — szólalt meg dr. Fábry Elemérné, a kerületi tisztiorvos felesége. — Az én cselédemnek karácsony előtt megengedtem, hogy meglátogassa a szüleit Pilisesabán. Azóta szegény már az oroszok fogságában sínylődik. Ha akarja, elszegődhet hozzám ... — Miért magához? — lépett be a petróleumlámpa fénykörébe Tárká- nyiné, az ügyvéd felesége. — Az én uram valahol a fronton harcol, amíg a magáé itthon dekkol. Egyedül vagyok a kisfiámmal, nekem jobban kell a cseléd ... — Hogy az a drága kisfia ennek is csináljon egy gyereket, mint a másiknak, akit aztán sürgősen elpa- teroltak. Rózsi perceken belül majdnem mindenkitől kapott ajánlatot. Az allkudozók ordítva csépelték egymást, Botár úr Száz pengő foglalót alkart Rózsi kezébe erőltetni, mivel ő már tudta, hogy ez a pénz úgyis csak értéktelen papír. , — Az úri közönség mulat — vihogott hangosan Kocsis Erzsi, a segédházfelügyelő lánya, akiről mindenki tudta, hogy nyilvántartott nőszemély. — Az ilyen perszónákat pedig ki kell söprűzni a tisztességes emberek közül — sipította öziyegy Köhknayer Emiilné, egy néhai postatiszt neje. — Mert nékem munka volt az, ami maginak öröm, ha netán még emlékszik rá — nevetett Kocsis Erzsi, aztán Rózsiihoz fordult. — Ha egy csepp eszed vart, nem szegődsz sehová. Ne félj, nem halunk mi éhen, amíg hadsereg van. Márpedig az mindig van. Ha nem ezek, hát azok — mutatott a pesti oldal felé. Rózsi derűsen hallgatta a perpatvart. Aztán mikor megunta, elkiáltotta magát: — Hallgassanak meg engem is! A veszekedők elnémultak. — Nem megyek sem egyikükhöz, sem másikukhoz. Nem kell nekem a pénzük. Ha adnak enni, leszek én az egész ház cselédje. Úgyis egy család vagyunk mi itt. Amíg a pincében bújunk, egy kályhát kell fűteni, egy óvóhelyet kell takarítani és ahogy elnézem, ez alig nagyobb pince, mint a méltóságosék szalonja. Először Weivoda Elek értette meg az ötletet. — Ragyogó! Kollektiven tartunk egy cselédlányt. Beosztjuk, hogy melyik napon ki kosztolja, ő pedig ennek fejében ellátja a ház, iHetve a pince körüli teendőket.., Máris nekiállt és egy nagy , papírra táblázatot rajzolt, beosztotta Rózsi étkeztetését. Húsz család lakott a házban, így senki sem tartotta nagy tehernek, hogy minden huszadik napon adjon valamit enni Rózsinak. Különösen azok voltak elégedettek, akik későbbre jutottak. Mindenki úgy vélte, hogy az ostrom nem tarthat tovább, mint egy hét. Addigra úgyis megjönnek a felmentő csapatok — mondták, de ezt senki nem hitte komolyan. — Hát erre meg kell inni az áldomást — mondta Botár úr és mivel szilveszterre a legtöbb családban tartalékoltak valami italt, hamarosan megteltek a poharak. A nemrég még gyűlölködő családokat — ha csak rövid időre is —, de összekötötte Rózsi, a közös cselédlány. Békésen csengtek a poharak és ha nem hallatszott volna le a pincébe az ágyúk moraja, a kézifegyverek ugató hangja, az ember azt is hihette volna, hogy egy békebeli estély résztvevője, melyet az érdekesség kedvéért egy romantikus pincében rendeztek meg. Még Kocsis Erzsit is befogadták és az sem tűnt fel, hogy ő kezdte a dalt: — Szép vagy,' gyönyörű vagy, Magyarország ... Ne higgyük azt Erzsiről, hogy irredenta lett volna. Csakhogy a dal nagyon a fülébe ragadt, mivel a Conti utcai intézetben, ahol beltagként működött, a lelkes katonaközönség két liter bor után csak ezt játszatta az öreg zongoristával. Az első sort üde hangján még szólózta, aztán lassan bekapcsolódtak a többiek is. Már világosodott, de még énekeltek, Kocsis a részeges segédházfelügyelő csárdást járt a feleségével. Rozgonyi pedig megpróbálta elszavalni az összetépett verset, a tavaszról, a rétről, de csak az első két sor jutott eszébe. Ebbe a karneváli hangulatba érkezett meg dr. Fábry Elemér tisztifőorvos, aki eddig sebesülteket kötözött a kórház óvóhelyén. Csendesen leroskadt és csak úgy maga elé motyogta: — Banditáik! Köpetzky úr és részeg társai az éjjel lemészárolták a villanytelep egész személyzetét, pedig az egész városban megszűnt az áramszolgáltatás. A mondat, a nyitva hagyott ajtón beszűrődő szürkés fény, a hideg levegő visszahozta a mámorral elkö- dösödött igazságot: 1945. január elseje van. Valamennyiük életének legszörnyűbb újév napja. — Miért hagyták magukat? — kérdezte a tapintható csöndben Rózsi. — Mindnyájan hagynánk magunkat — szólalt meg Weivoda Elek és már nem látta olyan optimistán a jövőt. (Folytatjuk)
