Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

PEST megyei 'zMirlap 19:0. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK Jobboldali államtsíny Kambodzsában (Folytatás az 1. oldalról.) tudósító szerint a reggeli órák óta tankok állnak a Phnom Penh-i nemzeti bank, a rádió, a tájékoztatásügyi miniszté­rium és más fontosabb köz­épületek előtt. A Szihanuk megdöntéséről szóló bejelentés helyi idő szerint délután 17 órakor hangzott el a kambodzsai rá­dióban. A japán külügyminiszté­rium közölte, hogy a Phnom Penii-i ■ nagykövetségtől hi­vatalos tájékoztatást kapott a kambodzsai hatalomátvé­telről. A külügyminisztérium­hoz közelálló körök szerint a EGY FELHÍVÁS VILÁGSIKERE Talán nincs még egy nemzetközi felhívás, ame­lyik olyan óriási tömegtá­mogatást kapott volna, mint a Béke Világtanács 1950. március 19-én, Stock­holmban elfogadott, az atomfegyverek eltiltását követelő határozata. Ponto­san húsz éve, hogy a Béke Világtanács ülésén Joliot- Curie, a nagy francia atom­tudós és békeharcos felhí­vással fordult a jóakaraté emberekhez, követeljék az atom- és a tömegpusztító fegyverek teljes eltiltását. Az emberek százmilliói az egész világon aláírásuk­kal csatlakoztak ebhez a felhíváshoz, kifejezésre jut­tatva ezzel valamennyi or­szág népének együtté ;zésct és követelését: érjen véget a fegyverkezési verseny, jöjjön létre megállapodás az atomfegyver-kísérletek végleges eltiltásáról. A népek békeakaratából a stockholmi felhívás óta egész sor konkrét államkö­zi megállapodás született. Elkészítettek az atomfegy­verek eltiltására vonatkozó szerződéstervezeteket vala­mennyi földrészre vonatko­zóan. Ezek közül két egyez- mifiy született eddig: az egyik 1959 december ében, 12 ország aláírásával, ■» Dé­li-sark atommentes övezet­té nyilvánításáról, a másik 1962-ben arról, hogy Latin- Amerikában megtiltják az atomfegyverek gyártását és birtoklását. Ez utóbbi egyezményt a 22 latin-ame­rikai országból már 14 alá­írta. Egyezmény született a légköri atomkísérleti rob­bantásokról is, valamint ar­ról, hogy nem helyeznek atomfegyvereket az űrben Föld körüli pályára. Szá­mos tárgyalás folyik a 1 ENSZ-ben, a g;nti leszere­lési tárgyalásokon a tenger­fenék atommentes övezetté nyilvánításáról és más, az atomfegyver betiltását cél­zó tervezetről. Alig néhány napja jött létre az egyik legfontosabb eredmény az atomfegyver eltiltásának kéidésében; 1970. március 5-én életbe lépett a Szovjetunió által javasolt atomsorompó- egyezmény. Igaz, hogy ez — a korábban kötött egyez ményekkel együtt — még nem a stockholmi felhívás teljes megvalósulása. Áz atomsorompó-egyez- mény, amelyet már közel 100 ország írt alá és mint­egy félszáz ratifikált, csak az atomfegyverek további elterjedése elé állít nemzet­közi jogi gátakat, de még nem jelenti a tömegpusztító fegyverek betiltását. A néptömegek hosszú, állha­tatos harcának első gyű mölcsei mégis biztatóak és a húszéves évforduló al­kalmából új erőt ad a vi lág népeinek a harchoz, a stockholmi felhívásban fog­lalt célok maradéktalan megvalósulásáért. nagykövetség azt jelentette, I hogy a kambodzsai főváros­ban nyugalom van, noha ! szemmel láthatóan szigorú j biztonsági intézkedéseket lép- | tettek életbe. 1 A délkelet-ázsiai Kambodzsa hivatalosan 1863-tól lett fran­cia gyarmat. A függetlenségi mozgalom a harmincas évek­ben kezdett fellendülni. Norodom Szihanuk, a budd­hista Norodom dinasztia sarja,: 1922-ben született, Saigonban és Párizsban tanult. 1941-ben követbe nagyapját a trónon. A második világháború alatt Kambodzsa is Javán megszál­lás alá került, és Norodom Szi­hanuk 1945-ben kikiáltotta a függetlenséget. Japán veresége után visszatértek a francia gyarmati hatóságok, a két or­szág 1946-ban modus vivehdi- szerződiést. kötött. Egy évvel ké­sőbb Kambodzsa alkotmányt kapott, és megtartották az első választékokat. Mivel a parlament és a kor­mány működését Norodom Szihanuk nem találta megfe­lelőnek, 1952-ben átvette a miniszterelnöki posztot, és ideiglenesen felfüggesztette a parlamentet. 1955-ben lemondott a trón­ról, de megtartotta miniszterel­nöki posztját, továbbá a kül­ügyminiszteri tárcát. A trónra atyja, Nóedom Szuramarit ki­rály és anyja, Kossamak ki­rálynő került. Norodom Szilta­nuk herceg még ez évben meg­alakította Népi Szocialista Egyesülés nevű tömegszerveze­tét, amely a genfi konferencia által elrendelt első választástól kezdve valamennyi parlamenti mandátumot mindig megsze­rezte. 1960-ban meghalt Szurama­rit király. Ekkor Norodom Szi­hanuk herceget államfővé vá­lasztottak, a trón pedig azóta betöltetlen maradt. Anyja, Kossamak királynő jelképes uralkodó, hatalom nélkül, áld csak ceremoniális funkciókat lát el. Norodom Szihanuk 1955- ben nősült meg, felesége rész­ben német származású. Egy fiuk és égy lányuk van. Divatparabola — Nyugatról Az Ország-Világ című lap egyik — 1964-es — számában rövid tu­dósítást olvashattunk .a „Beatles” nevű együttesről, amelynek tagjai abnormálisán bosszú hajat visel­nek és koncertjeik után összetö­rik hangszereiket. A kommentár számunkra követhetetlen, elmebe­teg divatkinövésnek minősítette a dolgot. Biztosak lehetünk benne, hogy a cikk írója azóta már re- vidiálta nézetét, annál is in­kább, mert a cikkhez mellékelt képen négy, mai szemmel nevet­ségesen jól fésült fiú mosolyog a lencsébe. Mindezt csak azért me­séltük el, hogy ezzel is érzékel­tessük a most következő tallózás fontosságát-. Ugyanis: a divatról lesz szó. (Fontos pedig azért, mert a négy „abnormális gomba- fejű” azóta a Brit Birodalom Lo­vagja lett és mint rosszmájú köz­gazdászok kiszámították, a sziget- ország legfontosabb devizabevé­teli cikke. Évente több valutát szereznek őfelsége trubadúrjai, mint az egész angol autóipar, pe­dig abban a Rolls-Royce is benne van.) Apropos! Rolls-Royce. Bajban van az Autók Királynője. Éven­te gyártott néhány tucat kocsija kevésnek bizonyult a kereslettel szemben: gazdagék között — ki tudja hányadszor — divatba jött. Londonban egymás után tűnnek fel jobb sorsra érdemes, tekinté­lyes apukák hosszúhajú fiacskái — megnövesztett körmökkel fog­va a konzervatív Rolls kormá­nyát. A kocsik karosszériáját — neves képzőművészek — telefes­tették rikító virágokkal, indiai motívumokkal, papagályokkal és CSAK RÖVIDSN ANDREJ GROMIKO a szlo­vák fővárosban tett látogatá­sé mák befejeztével szerdán a délutáni órákban repülőgépen a Magas-Tátrába utazott. SOUVANNA PHOUMA lao­szi miniszterei nőik elism erte, hogy a kormánycsapatok ki­ürítették Sam Thong fontos támaszpontot és néhány napon beiül esetleg távoznak Long Ghengből is, amennyiben foko­zódik a rájuk nehezedő nyo­más. A KÍNAI származású Art- hus főbírót választották a Guayanai Köztársaság első el­nökévé. AZ „ÉVSZÁZAD” tele ne­hezen enged Lengyelország­ban. A bialystoki, olsztyni és wroolawi vajdaságban a havazások miatt összesen 24 út ismét járhatatlan. NYIKOGYIM leningrádi és novgorodi pátriárka New Yorkba utazott. a divatos „Make love, not war” felszólítással. A gyár szigorú han­gú sajtónyilatkozatban határolta el magát a mozgalomtól, csodál­kozásának adva hangot: miért pont a legkonzervatívabb kocsit választották a divatfik élcelődé­sük célpontjául. Senki sem sietett reflektálni, jóllehet egyszerű lett volna a válasz: ez a c|ivat... És mi újság az „igazi”, az öl­tözködési divatf ronton? Vadonatúj szalonok és „bouti- que”-ok nyílnak meg Párizsban minden bizonnyal annak ellensú­lyozására, hogy a női és férfi divatban a vezető szerepet egy ideje London vette át, a franciák­nak már-már nemzeti bánatára. 1 Sok újat azonban ezek a szalo­nok sem tudnak nyújtani azon oknál fogva, mivel a női szok­nyákat egyszerűen nem lehet to­vább kurtítani, a maxi pedig — akárhogy is igyekeztek a textil­gyárak — nem hozott átütő sikert. Maradt <a ruhák felső részének kurtítása. Ez sem túl nehéz, csak hát vannak határai (!), Illetve nincsenek: a „topless”, a „mono­kini”, vagyis az egyrészes fürdő­ruha — ami nem egybeszabottat jelent, hanem azt, hogy a kétré­szes fürdőruhának csak az egyik részét hordják, rendszerint az al­sót — rövid botrányokkal tarkí­tott pályafutás után letűnt a színpadról. Feltűnt viszont helyet­te a felsőrésszel alig rendelkező estélyiruhák divatja. Alul ugyan a földet söpri, felső része viszont nem áll egyébből, mint két ke­resztbe vetett pántból, aminek szélessége a ruha viselőjének életkorával, illetve a társaság prü- d ériájával van egyenes, illetve fordított arányban. „Minél többet mutatni” ez a jelszava ma a női divatnak és — .a szexualitás divatjának. Az em­beriség egész történelme folya­mán összesen nem jelent meg annyi könyv, brosúra, film az utóbbi „divattémáról”, mint az elmúlt húsz évben. Dennis Wat­kins angol pszichológus „Embe­reik lovak nélkül” című könyvé­ben — amiből egyébként hetek alatt négy kiadás fogyott el — a következőképp jellemzi a helyze- zetet: „ . . .Felszabadult az embe­riség. Évezredes gátlásainkat do­báltuk el. A szexualitás megszűnt elsötétített hálószobák fülledt tit­ka lenni, kijött az utcára és el­foglalta méltó helyét az emberi­ség alapfunkciói között, az egyik legfonto-sabbkén.t... — Nézzék meg a fiataljainkat! öltözködé­sükben, viselkedésükben egyebet sem. tesznek, mint igyekeznek ér­zelmet produkálni. A hosszú haj, túldíszített öltözködés, lágy moz-| dulatok, a soul (1 élek)-zene mind- mind az elmechanizáiódott társa­dalom elleni védekezés egyik megnyilvánulása. Az emberiseget az tette tönkre, hogy a tudomá­sára hozták, előbb-utóbb kompu­terekkel helyettesíthető lesz. A fiatalok az ellen harcolnak, Es hogy mechanikusan szeretkeznek?; Mondja uram, ön másképp esi-, nálja?” Van, aki igen! „Je t’aime... — moi non plus’^. Négy perc húsz másodpercig szimulálja a 41 éves francia slá- gerénekes, szövegíró és szerző, Serge Gainsbourg az extázás szül­te sóhajokat egy képzeletbeli sze­relmi jelenetben, „Szeretlek ... — suttogja a lány. — Én már nem... — utasítja el a fiú”. De nem gondolja komolyan, hiszen a slow-beat ritmusára feLsóhajl: „Jövök és azután elmegyek”. A lány szempontjából az ügy ©1 van intézve. „Most...” — leheli, majd egy „ah”, felzokog a hege­dű. zsongítóan búg az orgona. (1967-ben ríiár olyan naturálisán adta elő a „suttogást” Brigitte Bardot-val egyetemben, hogy Günther Sachs, az akkori férj til­takozott. Mégpedig sikerrel: a már legyártott 5000 Philips le­mez nem került az üzletekbe.) Most a 22 éves brit színésznő­vel, Jane Birkinnel énekli együtt a dalocskát. (A színésznőt mi is láthattuk a Nagyítás című film emlékezetes lila papír jeleneté­ben.) Ismét botrány tört ki. A Vati­kán lapja, az „Osservatore Ro­mano” szégyellnivaló obszceoitás- nak nevezte a számot, a GiomaJe d’Italia pedig odáig ment, eny­hén szólva túlzó megfogalmazásá­ban, hogy a lemezen elhangzó nyögdécseléseket és sóhajtásokat egy szerelmeskedő elefántcsorda zaj-effektusával hasonlította ösz- sze. Ez már túl sok volt. A „je t’aime” elnémult az olasz, spa­nyol, portugál, brazil, brit és svéd rádióállomásuk hullámhosszain. A Philips, amely előzőleg 1,2 millió példányban dobta piacra a je t’aime-et, ismét lemondott újabb 1 emezek prés eléséről. A lemez ma világszám, a leg­divatosabbak közül. Sikerét az Osservatore Románénak köszön- hetá| — állapítja meg a Párizsban megjelenő Figaro. „Legjobb rek­lám ügynököm — a Vatikán .. —■ jelentette ki nemrég Gainburg, aki a „je t’aime”-mel már eddig is több mint egymillió frankot ke­resett. Messing er—Hirschler // PDZfl IV. Amikor Köpetzíky és a nyilas tisz­tek kiviiharoztak a pincéből, Rózsi ' meggyújtotta a petoóleumláJmpát. Az imbolygó fényben halottsápadt arcok meredtek egymásra. — Ez egy állat — mondta Eötvös. — Ezt a hangot nem tűröm — csattant fel Eötvösné. — Márpedig állat! — szólalt meg Rózsi. A bejelentésit döbbent csend fogadta. A tíz esztendőn át tárgynak kezelt lány először nyilvánította vé­leményét. . — Azonnal takarodjon innen! Ki van rúgva! Hogy jön ahhoz, egy ócska paraszt, hogy így beszéljen egy úrról. Nem akarom többé látni. Rózsi már maga is megijedt, ön­kéntelenül iszaladt ki a száján a mondat. — Méltóságos asszony... — Takarodjon — sziszegte Eöt­vösné. Férje nem mert megszólalni. Rozgo-nyiék csendben elindultak az ajtó felé. — A legszebb versem — mondta Rozgonyi és sírni kezdett. — Nem bírja szegénykém az italt — védte férjét Rozgonyiiné és kitá­mogatta. — Maga még itt van? — kiáltotta EöWösné... — Megyek méltóságos asszony... De aztán ne tessék hívni, mert nem jövök... — mondta csendesen és Rozgonyiék után kilépett az ajtón. Tíz év alatt most fordult elő vele először, hogy egy ajtót, nem csukott be maga után. — És holnap te fogsz főzni, mo­sogatni, fűteni, takarítani? — kér­dezte Krisztina. — Az ám — hürnmögött Eötvös. — Reggel ez már itt kaparja az ajtót — mondta könnyedén az asz­szony, és életében először maga ve­tette meg az ágyaikat. Krisztina nem felelt. Ö tudta, hogy Rózsi nem jön vissza. Magában azért szurkolt, hogy ne is jöjjön. Letér­delt az ágya elé és folytatta az imát: — Istenem, add, hogy vége legyen ennek a szörnyűségnek, én megígé­rem, hogy addig dolgozni fogok Ró­zsi helyett is, csak engedd, hogy él­jek. Szeretni akarok, azt akarom, hogy gyerekeim legyenek... Ne ha­ragudj, hogy ilyennel fordulok hoz- 'zád, de te úgyis belelátsz a gondola­taimba és tudod, hogy amióta Júlia elmesélte bűnös szerelmét vőlegé­nyével, éjjelente felriadok és min­dig bocsánatodat kell kérnem vét­kes álmaimért... Add, hogy ne hal­jak meg anélkül, hogy megismerjem ezt a furcsa, félelmetes titkos... Miatyánk... ki vagy a1 mennyeik­ben ... — Feküdj le, Kriszti — simogatta meg a magában motyogó lány'fejét Eötvös, — Egyszer el kell múlni en­nek is. Nem is fogsz rá emlékez­ni... Az Eötvös család lefeküdt, de egjdkük sem aludt reggelig. Rózsi leült a közös óvóhely egyik sarkában, két homokzsákra. — Mi az, maga nem a méltóékkal alszik? — mondta gúnyosan Csoko- nay Melanie. A kiszikfkadt vénkis­asszony a második emeleten lakott és zongoraleckéket adott. Családfá­ját Csokonai Vitéz Mihályra vezette vissza és Eötvösöket azért gyűlölte, mert Eötvösné egy alkalommal ki­jelentette, hogy Melanie ősei tót parasztok voltak, neve magyarosított és jogtalanul használja az ipszilont. Melanie viszont városszerte híresz- telte, hogy Eötvös húsz évvel ezelőtt még östreicher volt és nem is biz­tos, hogy őskeresztény. Nem is vál­lalta Krisztina oktatását. — Eljöttem tőlük — mondta Ró­zsi és mert gyűlölte a hazugságot, azonnal hozzátette: — Kirúgtak! — Fel keil őket jelenteni. Ha 'há-# ború van is, a felmondás jár — pat­tant fel Weirvoda Elek, a nyugdíjas villamoskalauz, a szociáldemokrata párt egykori bizalmija. — Aztán nem mondaná meg, hol tegyen feljelentést? — vihogott Bo­tár úr, a főpincér. — Talán a szak­szervezetben? .t.. — Engem ne tessék provokálni — ült vissza a helyére Weivoda, már megbánta, hogy megint eljárt a szája. — Hallgasson ide, kedvesem — szólalt meg dr. Fábry Elemérné, a kerületi tisztiorvos felesége. — Az én cselédemnek karácsony előtt megengedtem, hogy meglátogassa a szüleit Pilisesabán. Azóta szegény már az oroszok fogságában sínylő­dik. Ha akarja, elszegődhet hoz­zám ... — Miért magához? — lépett be a petróleumlámpa fénykörébe Tárká- nyiné, az ügyvéd felesége. — Az én uram valahol a fronton harcol, amíg a magáé itthon dekkol. Egyedül va­gyok a kisfiámmal, nekem jobban kell a cseléd ... — Hogy az a drága kisfia ennek is csináljon egy gyereket, mint a másiknak, akit aztán sürgősen elpa- teroltak. Rózsi perceken belül majdnem mindenkitől kapott ajánlatot. Az allkudozók ordítva csépelték egy­mást, Botár úr Száz pengő foglalót alkart Rózsi kezébe erőltetni, mivel ő már tudta, hogy ez a pénz úgyis csak értéktelen papír. , — Az úri közönség mulat — vi­hogott hangosan Kocsis Erzsi, a se­gédházfelügyelő lánya, akiről min­denki tudta, hogy nyilvántartott nőszemély. — Az ilyen perszónákat pedig ki kell söprűzni a tisztességes emberek közül — sipította öziyegy Köhknayer Emiilné, egy néhai postatiszt neje. — Mert nékem munka volt az, ami maginak öröm, ha netán még emlékszik rá — nevetett Kocsis Er­zsi, aztán Rózsiihoz fordult. — Ha egy csepp eszed vart, nem szegődsz sehová. Ne félj, nem halunk mi éhen, amíg hadsereg van. Márpedig az mindig van. Ha nem ezek, hát azok — mutatott a pesti oldal felé. Rózsi derűsen hallgatta a perpat­vart. Aztán mikor megunta, elkiál­totta magát: — Hallgassanak meg engem is! A veszekedők elnémultak. — Nem megyek sem egyikükhöz, sem másikukhoz. Nem kell nekem a pénzük. Ha adnak enni, leszek én az egész ház cselédje. Úgyis egy család vagyunk mi itt. Amíg a pin­cében bújunk, egy kályhát kell fű­teni, egy óvóhelyet kell takarítani és ahogy elnézem, ez alig nagyobb pince, mint a méltóságosék szalonja. Először Weivoda Elek értette meg az ötletet. — Ragyogó! Kollektiven tartunk egy cselédlányt. Beosztjuk, hogy me­lyik napon ki kosztolja, ő pedig en­nek fejében ellátja a ház, iHetve a pince körüli teendőket.., Máris nekiállt és egy nagy , papír­ra táblázatot rajzolt, beosztotta Ró­zsi étkeztetését. Húsz család lakott a házban, így senki sem tartotta nagy tehernek, hogy minden huszadik napon adjon valamit enni Rózsinak. Különösen azok voltak elégedettek, akik későbbre jutottak. Mindenki úgy vélte, hogy az ostrom nem tart­hat tovább, mint egy hét. Addigra úgyis megjönnek a felmentő csapa­tok — mondták, de ezt senki nem hitte komolyan. — Hát erre meg kell inni az ál­domást — mondta Botár úr és mi­vel szilveszterre a legtöbb családban tartalékoltak valami italt, hamaro­san megteltek a poharak. A nem­rég még gyűlölködő családokat — ha csak rövid időre is —, de össze­kötötte Rózsi, a közös cselédlány. Békésen csengtek a poharak és ha nem hallatszott volna le a pincébe az ágyúk moraja, a kézifegyverek ugató hangja, az ember azt is hihet­te volna, hogy egy békebeli estély résztvevője, melyet az érdekesség kedvéért egy romantikus pincében rendeztek meg. Még Kocsis Erzsit is befogadták és az sem tűnt fel, hogy ő kezdte a dalt: — Szép vagy,' gyönyörű vagy, Ma­gyarország ... Ne higgyük azt Erzsiről, hogy ir­redenta lett volna. Csakhogy a dal nagyon a fülébe ragadt, mivel a Conti utcai intézetben, ahol beltag­ként működött, a lelkes katona­közönség két liter bor után csak ezt játszatta az öreg zongoristával. Az első sort üde hangján még szólózta, aztán lassan bekapcsolódtak a többi­ek is. Már világosodott, de még éne­keltek, Kocsis a részeges segédház­felügyelő csárdást járt a feleségével. Rozgonyi pedig megpróbálta elsza­valni az összetépett verset, a tavasz­ról, a rétről, de csak az első két sor jutott eszébe. Ebbe a karneváli hangulatba ér­kezett meg dr. Fábry Elemér tiszti­főorvos, aki eddig sebesülteket kö­tözött a kórház óvóhelyén. Csendesen leroskadt és csak úgy maga elé mo­tyogta: — Banditáik! Köpetzky úr és ré­szeg társai az éjjel lemészárolták a villanytelep egész személyzetét, pe­dig az egész városban megszűnt az áramszolgáltatás. A mondat, a nyitva hagyott ajtón beszűrődő szürkés fény, a hideg le­vegő visszahozta a mámorral elkö- dösödött igazságot: 1945. január el­seje van. Valamennyiük életének legszörnyűbb újév napja. — Miért hagyták magukat? — kérdezte a tapintható csöndben Ró­zsi. — Mindnyájan hagynánk magun­kat — szólalt meg Weivoda Elek és már nem látta olyan optimistán a jövőt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents